A Hont-Pázmány nembeliek Somogyban.
A Hont-Pázmány nembeliek Somogyban.
A Hont-Pázmány nemzetségnek szegi ágazatából származottak 1261-ben IV. Béla királynak Zólyomban ker. Szt. János napjának nyolczadán (jul. 1.) kelt levele szerént megosztoztak Szeg (Zugh, Zegh) és Kutha nevü birtokaikon. A Nyitra alsó folyásánál ma is megvannak Egyház-szeg és Malom-szeg faluk, honnét a Szegi-ek kiszármaztak. Kutha ma már ismeretlen. Az osztálylevelet 1267-ben ujból kiállitották.*
Fejér: Cod. Dipl. IV. 3., 45., 47. és 401.
Az osztályos vérbeliek leszármazasi tábláját Karácsonyi János tette közzé a «Magyar nemzetségek» II. 208. lapján.
Az osztálylevél szerint két testvér nagyapától (avus) való unokák mindannyian eby értelemmel átengedik a három részre osztott Szeg és Kutha faluknak egy harmadát, úgy a mint már a tatárjárás előtt is fölosztva volt, az ugyanazon nemzetségbeli (de Szegh de eodem genere) Szeghi Rubai fia Chama és Szeghi Moys fia Bodok nevü vérbeli rokonaiknak oly hozzáadással, hogy a Somogyban és másutt levő egyéb birtok okat illetőleg már a tatárjárás előtt megosztoztak akként, hogy mindegyikük a részét a maga tehetsége szerint birja és használja, abban a többiek ne háborgassák.
Ez oklevélben abból, hogy a vérbeli atyafiak Szegh és Kutha nevü birtokaikat három részre osztották és annak egy harmadát Chamának és Bodoknak juttatták, azt látom, hogy az emlitett két nagyapa mellett kellett egy harmadik nagyapának is lennie, kinek unokái Charpa és Bodok, és a birtokokat azért osztották három egyenlő részre, mert a három nagyapa egy testvér voltak és közös atyjuk az ismeretlen nevü comes de Zegh.
Az oklevél továbbá azt mondja, hogy a Szegieknek Somogyban is voltak birtokaik és pedig – mint látni fogjuk – részben épen Chama és Bodok kezében, de azt elhallgatja, hogy hol feküdtek Somogyban ezek a birtokok.
A kérdésre felelnek azonban más oklevelek.
1288 nov. 2-án Horváthkuthi Chama fia Gergely egyrészről, másrészről rokona (cognatus) Boduk fia Miklós a somogyvári konvent előtt egyezségre lépnek, mely szerint Miklós a Somogy vármegyei Boor és Besenew nevü jószágait örök joggal átadja Gergely comesnek, ez pedig a Bars vármegyéi Zynud nevü birtokát hasonló örök joggal Miklósnak engedi át.*
Hazai okmt. VII. 203.
Horváthkút helység Somogyban Marczalitól északnyugatra esik, Boor mai nevén Bár puszta Somogyban Kéthely és Vörs között van, Besenew, Besenyő pedig a mai Balaton-Szentgyörgynek régi neve. Balaton-Szentgyörgy helyén ugyanis hajdan kettős falu állott: Menthew és Besenew, a kettős falu egyháza Besenyőn Szt. György vértanu tiszteletére volt rendelve. Idők folytán a falu, régi nevei lassanként elenyészvén, egyházáról a mai Szentgyörgy nevét nyerte.*
Csánki D.: Magy. orsz. tört. földrajza, Somogy, Szt. György alatt.
A birtokcsere-levelet Horváthkuthi Gergelynek fiai Ontol (Antal) és János a somogyvári konventtel ujból átiratták 1304 április 2-án.*
Hazai okmt. VII. 354.
1293-ban a somogyvári konvent előtt Chák fia Buzád mester egy részről, másrészről pedig Botyáni Andronik fia Miklós és Botyáni Chépán fia Marczel megjelentek és Buzád előadta, hogy Miklós testvérének (frater) Gergelynek megöléseért a reá kirovott pénzbirság helyett a Sár vize mellett keletre Vrs nevü földjéből 190 holdat Miklósnak és Marczelnek örök joggal át 38enged és ha vagy az ő testvérei, vagy akár idegenek őket a 190 hold földnek birtokában pörrel vagy bármi módon megtámadnák, kötelezettséget vállalt, hogy a Sár vize tulsó nyugoti partján ugyanakkora hasonló minőségű földet jelöl ki, és enged át nekik. A konventnek erről kiállitott bizonyságlevele a határokat is megjelöli, melyek közt az átengedett föld fekszik.
Kezdődik a határ a Sár vize fölött, melynek felét keletről Miklósnak és Marczelnek hagyja, innét a rét fölött kelet felé vonul, mig egy határhalomhoz ér, melytől északra Miklósnak és Marczelnek földjei vannak. Ezek mentén határtöréshez jut, honnét dél felé diófára talál, ezután pedig kettős határhalomhoz ér, a hol kelet felől Kristóf fiának Mihálynak földjét határolja, innét dél felé ismét kettős határhalomhoz jut, a melyről kelet felől Bodok fiának Miklósnak földje van (ubi a parte orientis vicinantur terre Nicolai fily Bodouk).*
Hazai okmt. V. 75.
Ez oklevélben a Sár vizének emlitése megtévesztette Károly Jánost, mert «Fehérvármegye története» V-ik kötet 52-ik oldalán ezt a Sár vizét a fejérvármegyei Sárvizzel, a terra Vrs-ot pedig a Sárviz folyó nyugati partján (pedig az oklevél világosan keleti partot mond) levő Örs pusztával azonositja. De már megütközik azon, hogy midőn ő az Örs pusztát máskülönben a beköltözött besenyő családok tulajdonában voltnak ismeri, az oklevélben emlitett Chák nyomán tehát akkoriban a puszta mégis a Csák nemzetségé volt volna?
Az oklevél azonban nem a fejérmegyei Sárvizről, Örs pusztáról szól és távol van tőle a Csák nemzetség is. Tudjuk ugyanis, hogy az Árpádok korában a Balaton tavának a fenéki hidon tuli részét, a mai Kis-Balatont épúgy Sárnak nevezték, mint a Balatontól keletre Fonyód és Balaton-Berény közt elterülő tótszentpáli úgynevezett Nagyberket is és e két Sár közti hegyes-dombos vidéknek Fenék és Kéthely között Sárköz volt a neve.* A «terra sua vrs vocata iuxta aquam Sar wlgariter dictam a parte orientis» nem egyéb, mint a Kis-Balaton keleti partján eső mai Vörs helység, a «terra sua predicta de ultra aquam Sar prenominatam a parte occident» pedig nem a fejérmegyei Sárviz keleti oldalán a katonai térképen megjelölt Sármellék puszta, hanem a Kis-Balatonnak nyugati oldalán Zala vármegyében fekvő Sármellék falu határába esett és Chák fia Buzád nem a Csák, hanem a Hahót nemzetségből való, a mint Vörsöt 1261-ben IV. Béla király Buzád fiának Chák bánnak a Csányi-család ősének adományoztá,* és a mint azt a család még 1364-ben is birta.*
Csánki D.: Magy. orsz. tört. földrajza i. h.
Hazai okmt. VIII. 83.
Hazai okmt. 273.
Egy másik határjáró levél 1298-ból való, a midőn Ivánka mester somogyi főispán viczebirájának (alispán) Péter comesnek intézkedéséből Tardi Kilián fia Gergely kiküldött vármegyei ember a somogyvári konvent emberével a Balaton melletti Besenyő földjén kiszállott és Mozov unokáinak: Vrba fia Balázsnak és testvéreinek (fratrum) földjét megjárta, azt Balázsnak és rokonainak (cognatis) kijelölte. A kijelölés szerént pedig «a határ kezdődik egy határjelnek szolgáló diófánál a Boduk földje mellett … innét a Balaton felé tart … majd egy szőllő mellett a Balaton felőli oldalán határhalon van … azután a nagy uthoz ér, és ezen át nyugat felé halad a Szt. György vértanu besenyői egyházának földjéig, a hol végződik is.»*
Hazai okmt. VII. 268.
Az egyrészről László fia Chák és Csányi Miklós fia Balázs fölperesek, másrészről Gordovai László Szlavon bán fia László alperes közt Vörs falunak birtoka iránt folyt perben Chák 1412-ben Gara Miklós nádor előtt IV. Béla királynak 1261-iki előbb emlitett adománylevelét föl is mutatta és ugyanez alkalommal Bathyáni János dictus Bakony pedig a nádor előtt szintén megjelenvén, azt kérte, hogy mivel Vörs falu határai az ő Bathyán birtokának határaival igen össze vannak zavarva, ezek a határok ujból jelöltessenek meg, és az uj határjáró levél neki adassék ki. A nádor e kérelmet is teljesitette, a Vörsre vonatkozó adománylevelet pedig ujból kihirdették.*
Hazai okmt. VIII. 83.
A határjáró levél szerint Chák utódainak birtokhatárai kezdődnek a hegyen levő hármas határjellel, a mely Budok földjét Bathyán falu földjétől akként választja, hogy Budoké tőle nyugatra Bathyán falué északra esik. Innet kelet felé Bathyán falu földje mellett völgybe ereszkedik a határ, hol hármas határjel van, mely megint Bathyán falu földjét Musch falu földjétől választja, innét dél felé Ság faluhoz ér … tovább Tikos falu földjét elválasztó hármas határjel van, ezután Tikos falu földje mellett a völgybe lép és a Kaaman hegy tetején át a Bodok hegyre kapaszkodik … Hasonlóképen a Baar és Bathyán birtokokat elválasztó határ északról dél felé haladva, Chák mester földjét nyugatra, Bodok földjét pedig keletre hagyja és a tikosi völgyben Chák mester földje északra, Tikos falué délnek marad … tovább Tikos falu mellett haladva … Fönyedhez …, majd utóbb a Balatonhoz ér, a hol végződik is.
39Annak a kisebb hegynek, melynek lábánál Tikos falu van, tehát Kaaman, mindjárt mellette a magasabbik helynek pedig, a melyen tul ma Hollód falu van, Bodok volt a neve. Igy hivják e őket ma is, nem tudom.
A térképen a Kis-Balaton keleti oldalán sorban megtaláljuk Battyán és Bár pusztákat, Besenyő (Szentgyörgy) Vörs, Ság, Tikos, Fönyed, Horvátkut falukat is.
Mindezek a részletezve fölsorolt oklevelek világos bizonyságot tesznek arról, hogy a Hont-Pázmány nemzetség szegi ágának somogyi birtokai a Kis-Balaton keleti oldalán feküdtek.
Megtudjuk ezekből azt is, hogy Chamának és fiának Gergelynek a Balaton mellett volt nemcsak birtokuk, de otthonuk is, és Gergelytől származott le a Horváthkutyak-családja. Horváthkuthy Gergely fiai – a mint láttuk – Antal és János, az utóbbinak pedig egy 1347-iki határjáró levél szerint a fia Horváthkuthi Lőrincz.* Emlitik még Somogyban 1385-ben Horváthkuthy János fiát Kelement is, mint Sávoly faluval szomszédos birtokost.* Sávoly Horvátkuttól nyugatra Fönyed alatt esik.
Zalai okmt. I. 462.
Fejér : X. 8. 193.
Minthogy továbbá személynevekből származott helynevek régi időkben az azon vidéken megtelepedett, élt és lakott kimagasló személyek neve után keletkeztek, a Bodok és Kaámán hegyek elnevezéséből azt következtetem, hogy a Szegi családbeliek közül nemcsak Bodok, de ha a Kaaman elnevezés alatt nem Chama, hanem valóban a Kálmán név lappang, úgy Kálmán is a Kis-Balatonnak azon a vidékén élt. Sőt, ha Mozow alatt Moysot érthetünk, már Moys is ott lakott, különben nem emelte volna ki oly nyomatékszerüen nevét az 1289-iki emlitett határjáró levél. Ha pedig az 1293-beli határjáró levélben emlitett Kristóf fia Mihály egy személy a Dedaleh atyja Mihálylyal – a mi pedig nem is lehetetetlen – úgy Kristófban az egyik nagyapát is megtaláltuk volna. Ne felejtsük el azt sem, hogy az időponttal is megegyezően 1273., 1274., majd ismét 1725 és 1279-ben is Zala vármegye főispánja Dedalus, Deodalus nevet viselt.* Nem-e lehet Dedaleh, Dedalus is egy személy?
Fejér: V. 2.. 104., VII. 5. 591., V. 2. 238., VII. 2. 75. – Hazai okmt. VII. 147.
Az elmondottak nyomán Karácsonyinak a Szegiekről készitett származástáblája a következőkép egészül ki:
N. comes de Zegh; N(avus); N(avus); N(avus); Iván; Ibrahim; Kálmán; Ivánka; Rubai; Moys; Benedek; Joachim; Erzsébet (Őrkényi Pongrácz); Pázmány; György; Him; Mocsa; Kemény; Csama; Bodok; Apa; Ioanka; Imre;Margit (Széleskúti János); Erne; Gergely1; Miklós; Antal; János; Guge; Amade; János; Mihály; Lőrincz; János; Amade; Lukács; László; Dedaleh; Kelemen; Horváthkúthiak.
1-1288 Hazai okmt.VII. 203.
2-1293 u. o.V. 75.
3-I298 u. o.VII. 268.
4-1394 u. o.VII. 354.
5-1347 Zalai okmt. I. 462.
6-1385 Fejér Cod. Dipl. X. 8. 193.
SZILY JENŐ.
