A VAYAK ÉS AZ IBRÁNYIAK.

Teljes szövegű keresés

A VAYAK ÉS AZ IBRÁNYIAK.
(Második közlemény.)
IV. Péter folytatta az atyja, II. Antal, s a két nagybátyja Demeter és III. Péter halálával reája háramlott pereket, s mindjárt 1574-ben kedvező itéletet kapott Miksa királytól Pozsgay Mátyas és Vitkai Nagy Demeter özvegye Dersy Erzsébet ellen a vitkai birtokok iránt, 1582-ben pedig neki itélte oda az országbiró a még mindég peres vitkai jószágokat, elmarasztalván ellenfeleit a már elhalt Pozsgay Mátyás özvegyét, Gusztovich Orsolyát, Károlyi Lászlót és Lónyay Istvánt. 1592-ben kiegyezvén Komorói Ormós Mihálylyal átengedte neki a még az atyja IV. Antal által zálogba vett komorói részbirtok felét s ennek ellenében egy más birtokrészt kapott 200 forint kötés terhe alatt örök tulajdonul. Állandóan Vaján lakott.
Vármegyei tisztséget is viselt IV. Péter, I594-ben Dengeleghy Miklóssal együtt alispánja volt Szabolcs vármegyének, 1595-ben is alispánságot viselt, de már 1606-ban néhainak iratott. Nejétől Pongrácz Borbálától két fia maradt: III. Tamás és IV. Mihály* és egy leánya, Anna Mattkásy Mihályné.
A régi családfákon ezen Mihály, testvérével Istvánnal, a kit azonban az oklevelek nem is ismernek, III. Péter fiaként van feltüntetve. Ez téves, mert láttuk, hogy III. Péter elhaltával perei a kisöcscsére, IL: Péterre háromlottak, ha fiai lettek volna III. Péternek, akkor azokra kellett volna háramlani.
66A mint láttuk, a XVI. század első felében két kanonok és egy felszentelt püspök is volt a Vay családból, s még 1579-ben is a leleszi konvent előtt tett örök bevallást II. Antal özvegye, Csicsery Ilona. Ezekből, azt hiszszük, bizvást következtethető, hogy a vallásujitást IV. Péter fogadta el, a melyben az egyik kisunokájának, IV. Ábrahámnak az ága meg is maradt máig, de IV. Ábrahám testvérének, a «kurucz» Vay Ádámnak a fia II. Ádám visszatért a római katholikus egyház kebelébe, s az utódai is ennek a szertartásait követik.
IV. Pétert a régi leszármazási táblák* igen hosszu életünek tüntetik fel, 1574-ben már perlekedik, a fia I. Ádám pedig csak 1711-ben (ujabb kutatások szerint 1719-ben) halt el. Nagy Iván gyanakodik is egy kissé, hogy itt hézag lehet a családfán. Ugy is van tényleg, mert IV. Péter 1606-ban már nem volt életben a mikor a fiai III. Tamás és IV. Mihály, valamint unokatestvéröknek, a kiskoru III. Lászlónak az édesanyja Csicseri Jóbos Anna, akkor már Kércsy Jánosné, mint fiának a gyámja, kiegyezvén néhai ifjabb Ibrányi Ferencz özvegyével, Rozsályi Kún Magdolnával, Csomaközy Ambrusnéval, mint gyermekei, Ibrányi Miklós, László és Magdolna gyámjával, a magvaszakadt Vay Bertalan fia IV. János vajai részjószága iránt, az Ibrányi gyermekeknek két népes vajai jobbágytelket engedtek át.
Nagy Iván, Magyarország családai XII. 91. lap.
A tévedés onnét ered, hogy a régi genealogusok nem ismervén IV. Péter fiát IV. Mihályt, ezen Mihály fiát V. Pétert egy személynek vették IV. Péterrel.
III. Tamásról a fentebb elmondottaknál egyebet nem tudunk, 1641-ben már nem volt életben. Talán az ő leánya volt Vay Fruzina, elébb Ilosvay Ferencz, 1676-ben pedig Gulácsy Ambrus beregvármegyei alispánok neje, de lehetett IV. Mihály leánya is, s így V. Péter nővére.
IV. Mihály folytatta azt a pert, a melyet még az atyja IV. Péter kezdett volt meg 1588 ban ifju Ibrányi Ferencz és az öregebb Ibrányi Ferencz fia Miklós ellen az atyja II. Antal által elzálogositott laskodi rész és két petneházi jobbágytelek iránt. Szabolcsvármegye törvényszéke kedvező itéletet is hozott IV. Mihály részére, de az Ibrányiak perujitással élvén, az országbiró betiltotta 1641-ben a vármegye itéletének végrehajtását.
IV. Mihály 1638-ban országyülési követe, 1629-ben másod, 1642-ben pedig első alispánja volt Szabolcs vármegyének. Nejétől, Tyukody Katalintól egy fia maradt, V. Péter, és egy leánya Anna, elébb Harthay Bálintné, utóbb Csörghői Farkas Mihályné.
V. Péter valószinüleg Bethlen Gábor fejedelem udvarában nevelkedett, s 1631-ben Rákóczy I. György fejedelem étekfogója és kamarása volt. Utóbb viszszatérvén Vajára, Szabolcs vármegye követül küldötte az 1647-iki országgyülésre, a hol a szárazvámok eltörlését tárgyaló választmánynak is tagja lett, 1650-ben pedig szabolcsi másod alispán volt.
Egyetlen élő férfitagja lévén V. Péter a Vay-családnak, nagy kiterjedésü birtokok felett rendelkezett s azokat még tetemesen is szaporitotta.
1633-ban beiktattatott a beregszászi hegyen fekvő Burkos és Tánczos nevü szőllők birtokába, de ellentmondottak a munkácsi uradalomnak s igy Beregszásznak is, tulajdonosa Rákóczy György fejedelem* nevében 1648-ban zálogba vette sógorától Csernelházi Csernel Györgytől* annak ugocsavármegyei bekényi jószágát. A hadi segélyül felajánlott több ezer forint készpénz és nagy mennyiségü gabona fejében adománylevelet kapott III. Ferdinánd királytól a magvaszakadt Bácskai Ujlaky György szabolcsvármegyei nagy-anarcsi, nagy-bákai, mogyorósi, ladányi, benki, berencsi, kékcsei és puszta- kisanarcsi, a szatmárvármegyei szamos-ujlaki, s a zemplénvármegyei nyir-bácskai és czigándi részbirtokára, a beiktatásnak azonban 1651-ben többen ellene mondottak. 1652 ben nádori adományt szerzett a Jármy Gergely által részére bevallott jármi, hodászi és derzsi részbirtokokra, de a beiktatást Komoróczy György ellentmondása meghiusitotta. A magvaszakadt Szent-Iványi 67Miklós rohodi és szigeti jószágára is nádori adományt vitt, itt meg a Kércsyek és a Báncsyak akadályozták meg a beiktatást. 1654-ben III. Ferdinánd királytól eszközölt ki adománylevelet a Szabó Györgytől 3000 forinton megvásárolt magyar-kékesi, hidegkúti és dobroviczai birtokra, s azokba be is iktattatott, 1656-ban pedig a hütlenség vétségébe esett Kálnásy Pál bogáti, piricsei és nábrádi javaira kapott nádori adományt, ugy a Máriássy Katalintól Péchy Pálnétól 1500 forinton megvett, a liszkai Rány hegyen fekvő szőllőre is, s ezek birtokába ellentmondás nélkül be is iktattatott.
Nagy Iván, Magyarország családai XII. köt. 97. lap.
Hogyan volt Vay Péter sógora Csernelnek, azt nem tudjuk megmondani, Vay neje Zoltán Anna, Csernelé pedig Dersy Zsófia lévén.
Nejétől, Csepei Zoltán Annától négy fia maradt: IV. Ábrahám, V. Mihály, Zsigmond, I. Adám, és két leánya: Erzsébet elébb Várady István, utóbb Palásthy Ferencz házastársa és Katalin Szemere Lászlóné.
V. Mihály 1680-ban Apaffy Mihály fejedelmet képviselte az oláh vajda leányának lakodalmi ünnepélyén, 1701-ben testvérével Ádámmal és kis öcscsével VII. Lászlóval elfogatván, Rákóczi Ferenczczel együtt raboskodott Bécs-Ujhelyben, 1706-ban Barcsay Mihálylyal mint Máramaros vármegye főispáni helytartója intézkedett a tisztujitás iránt. Meghalt 1707 junius 28-án a sajókörömi táborban. Első nejétől, Kendeffy Máriától csak egy leánya maradt: Borbála öregebb gróf Teleki János kővári kapitány házastársa. Második nejétől, gróf Teleki Zsuzsannától nem maradtak gyermekei.
Mielőtt tovább folytatnánk előadásunkat, bemutatjuk a leszármazási táblákat:
(A táblákat 1. a 68., 69., 70 és 71. lapon.)
IV. Ábrahám 1663-ban beiktattatott nádori adomány mellett a még az atyja V. Péter által Szobonya Ferencztől megvett borsovai udvarház birtokába, de Borsovay György ellentmondott. 1691-ben a testvérei V. Mihály és I. Ádám, magszakadás esetére pedig a nővéreik Katalin és Erzsébet nevére is megerősitette I. Leopold királylyal III. Ferdinándnak még az atyjok V. Péter részére a néhai Bácskay Ujlaky György után maradt birtokokról 1651-ben kiállitott adománylevelét.
Neje Ibrányi Anna volt, Ibrányi Ferencz és Bánfalvi Barius Katalin leánya. Sógorával Ibrányi Lászlóval és Jánossal 1661-ben osztozott meg, de Ibrányi János elhalálozván, 1679-ben ujabb osztályt tettek, a mikor neje Keresztuton, Lökön, Eszláron, Paposon, Bagoson, Paszabon, Petneházán, Jákón, Apátiban, Kis-Varsányban, Jánosiban, Derzsen, Hodászon, Barkaszon, Badalón, Szentesen, Kis-Kövesden és Czigándon kapott jobbágyokat. A szöllőkből néhai Ibrányi János részének a fele, a szántóföldek és kaszálókból pedig, ott, a hol Ibrányi Jánosnak felosztott birtokai találtattak, szintén fele, ahol azonban ezek még közösen birattak, negyede jutott Vayné osztályrészébe. A rozsályi, golopi, páskaházi, ruszkai, dobszai, báji, vécsei, szöllődi, valamint a hevesvármegyei pásztói, gyöngyösi, sári, tarjáni, patai, csányi, recski, derecskei, szentdomonkosi, visontai, örsi, vámosgyörki, felsönánai, markazi, maczonkai, apczi és hasznosi birtokok felosztását későbbre halasztották, a mikor ezek is oly módon lesznek majd felosztandók, a mint a szántóföldek és kaszálók iránt végeztek volt. Az udvarházakon akkor fognak megosztozni, mikor azokat, a szőllők felosztása után, a könynyebb használat czéljából egymással elcserélik. A hevesvármegyei birtokok Ibrányi Ferencznének, Barius Katalinnak, mint a Pászthóy-család örökösének jogán szállottak gyermekeire, Ibrányi Annára, Lászlóra és Jánosra.
Ábrahámnak csak egy fia és két leánya maradt: VII. László, Anna, gróf Teleki László fejérvármegyei főispán és Borbála, Turócz-Divéki Platthy Sándor házastársa.*
Ezen két leány tévesen van Nagy Ivánnál VII. László leányaiként feltüntetve. Innen kezdve a Nagy Iván által közlött leszármaztatási táblákat követjük, kibővitve azokat, helyreigazitva némely tévedéseit és lehozva napjainkig.
VII. László 1701-ben mint Rákóczi hive, a kihez állitólag hasonlitott is, elfogatván, Bécs-Ujhelybe vitetett onnét kiszabadulván, 1703 ban ezredes lett Rákóczi Ferencz zászlaja alatt, 1706 április 4-én megkapta a szőllősi harminczadossá kinevezett Ilosvay Bálint ezredét,* 1711-ben aláirta a szatmári békekötést, 1715-ben pedig egyik legnevezetesebb tagja volt a vallás ügyében kiküldött országgyülési bizottságnak. Nővéreivel 1716 április 16-án osztozott meg egyenlő részben a leányágat is illető birtokokon. 1710-ban királyi adományt vitt a szatmárvár megyei Majtis falura, de ez ellen a Báró Sennyeyek óvást emeltek, 1725-ben azonban kiegyeztek egymással.
Turul XIV. 103. lap.
68V. tábla
VII. László, a ki a IV. táblán ezredes 1703–1725, követ 1715 (1. Gróf Teleki Borbála) (2. Boros Katalin); 1-től V. Ábrahám királyi tanácsos 1751, † 1762-ben (1. Rátóti Gyulaffy Borbála) (2. Gróf Wass Anna); 2-tól VIII. László, 1758 ezredes † 1782 VIII/31, nőtlenül; VI. Mihály † 1783 (Palocsai Horváth ...); 1-től VI. István alispán 1778–1781 kir. tanácsos † 1800 (Lónyay Ilona) †; 2-tól I. Dániel † 1798 cs. kir. kamarás 1783 IV/18 bárói rangra emelkedett (1. gr. Kornis Anna) (2. gr. Wartensleben Eszter) †; II. József, sz. 1754 † 1824 XI/30 1777 hevesvármegyei aljegyző, 1790 szabolcsai alispán, követ 1805, 1807, 1811, udv. tanácsos, septemvir (Bocsáry Mocsáry Erzsébet); IV. Miklós sz. 1756 IX/6, cs. kir. kamarás tábornok, 1783 IV/18 bárói rangra emeltedett (báró Adeslheim Johanna) Utódait l. a VII. táblán; VI. Ábrahám † 1796 (gr. Teleki Eszter); ifj. IX. László † 1802 krassói alispán (Barcsay Ágnes) esk. 1772; Mária (Szent-Simoni Lakatos János); VII. Ábrahám sz. 1789 VII/13, † 1855 III/3, 1825–1830 borsodi I. alispán, czimerbővités 1817 I/31, cs. kir. kamarás, v. b. t. tanácsos, máramarosi főispán, grófságra emeltetett 1830 IX/11 (Kazinczy Zsófia sz. 1794 I/11, † 1843 XII/20) esk. 1810 XI/4. Utódait l. a VI. táblán; III. József cs. kir. kamarás †; Katalin † 1871 (Zeyk Dániel sz. 1780) főkormányszéki tanácsos; VII. István sz. 1791. V/25, szolgabiró 1820 † 1869. V/14, (Bernátfalvi Bernáth Terézia sz. 1796 IX/5) † 1835 IV/11 esk. 1812 VI/20. Utódait l. a VIII. táblán; Katalin sz. 1781 † 1831, VII/31 (gr. Tholdalaghi Zsigmond) esk. 1798; Anna (Kóji Comáromy György)
VI. tábla.
VII. Ábrahám, a ki az V. táblán, szül. 1789 VII/13, † 1855 III/3, cs. kir. kamarás, 1825–1830-ig Borsod vármegye I. alispánja, v. b. t. tanácsos, máramarosi főispán 1832–1849-ig, czimerbővités 1817 I/31, gróf lett 1830 IX/11. (Kazinczy Zsófia szül. 1794 I/11, esküvő 1810 XI/4, † 1843 XII/20.; IV. József szül. 1811 honv. őrn. (1. Szathmáry Király Zsuzsanna) (2. Losonczi Gyürky Alexandra); Eulalia szül. 1812. VI/28. † 1873 XII/8 (1. Lónyay János † 1828 V/5) esk. 1827 XII/26 (2. gr. Csáky Zsigmond szül. 1805. † 1873 VII/12) elvált 1853 (3. őrgróf Pallavicini Roger sz. 1814 XI/21, † 1874 II/1) esk. 1851 IX/22; V. Péter szül. 1813 cs. kir. hadnagy, † 1836 Vincenzában; Erzsébet szül. 1814 † 1865 I/24 (Losonczi Gyürky Pál krassói főispán); I. Károly szül. 1816, † 1854 XI/18, honv. őrn. 1848/49-ben (Lónyay Ida szül. 1829 V/29, † 1898 V/10) esk. 1846; Ida szül. 1817 V/23, † 1892 XII/25 (Vay Gyula szül. 1817 V/23, † 1863 IV/5) esk. 1841 VIII/10 †; II. Dániel szül. 1820 IX/10 † 1894-ben szabolcsi főispáni helytartó 1865–1867 (br. Sennyey Amália szül. 1829 † 1904-ben) esk. 1843; X. László szül. 1821, † 1883 honv. őrn., Bem hadsegéde honv. huszár ezredes, József főh. főudvarmestere (Benyiczky Karolina szül. 1837); IX. Mihály sz. 1822, † 1901-ben orsz. képv. (br. Luzsenszky Róza † 1887) †; Lujza sz. 1824, † 1849 VII/22 (gr. Bolza István sz. 1817 X/13, † 1880 VI/31) esk. 1847 II/7.; Evelin sz. 1829 (Balogfalvi Czobel Imre cs. kir. kamarás szül. 1819 I/22) esk. 1846 VIII/15.; VII. Ádám szül. 1830 X/23. szabolcsi főispán 1872–77 (Lónyay Mária sz. 1831) esk. 1855; 2.-tól II. Lajos szül. 1854 III/20, † 1908 (Csúr Gizella szül. 1863 I/24) †; Margit; I. Tihamér szül. 1847 IX/18 (Benyiczky Ilona szül. 1850 IX/9 esk. 1869 VII/20.; XI. László sz. 1856, † 1856-ban; Sarolta szül. 1859; Judit sz. 1860, † 1860-ban; IV. Péter sz. 1864, r. kath. áldozár, pápai protonotárius; Ilona sz. 1870 VIII/28 hajadon; Róza sz. 1871 XI/28 (br. Kirchbach Károly táborszern.); II. Károly sz. 1873 VI/29. cs. kir. kam. honv. huszár százados; II. Tihamér szül. 1874 X/3. † 1876 II/13.; Gabriella sz. 1876 IV/16, † 1899; I. Arthur sz. 1879 IX/15. cs. kir. főhadn.; I. Tibor sz. 1856 IX/15 (gr. Khuen Margit sz. 1856 VI/10) esk. 1885 VI/20.; I. Oliver szül. 1856, † 1897-ben; I. Gábor sz. 1862 cs. k. kam. (gr. Zichy Márta szül. 1870 VII/11) esk. 1895.; Ernő sz. 1866, † 1900-ban; VII. Ádám sz. 1868 (gr. Zichy Marietta sz. 1869 VI/26) esk. 1893; Elza sz. 1872 VII/20, † 1887 IX/9.; VIII. Ábrahám sz. 1851 IV/21, I o. jár. főn. tart. előljáró Bosniában (Kézdi-Szent-Léleki Kozma Katinka) esk. 1878 III/25; Ilona sz. 1846, † 1892 (1. br. Glaubitz Alfonz cs. k. főhadn.) (2. Jeszenszky János honv. őrn.); Amália sz. 1855 † 1884 XII/6; Erzsébet sz. 1857 (Posztóczky Iván m. k. honv. hadnagy) esk. 1878; I. Dezső sz. 1860 (Sarlay Helen) esk. 1889; Olga sz. 1878 XII/18 (gr. Somsich Tihamér sz. 1877 IX/3); Tibor sz. 1889, † 1902; Gabriella sz. 1886; Miklós sz. 1889; Tibor sz. 1893 †; Mária sz. 1896; László sz. 1897; Rezső sz. 1894; Ádám sz. 1896; Béla Árpád sz. 1903
69VII. tábla
IV. Miklós, a ki az V. táblán sz. 1756 IX/6, † V/11, cs. kir. kamarás, tábornok, báró lett 1783 IV/18 (báró Adelsheim Johanna, sz. 1776 VIII/6, † 1863 II/26) esk. 1799; V. Miklós cs. kir. kamarás, v. b. t. tan., koronaőr, főkanczellár sz. 1802 IV/29 (br. Geimüller Katalin sz. 1809 X/3, † 1880 X/13) esk. 1828 IV/13; II. Lajos sz. 1803 XI/8, † 1888 III/15, borsodi főispán, 1848 IV/22–1849 végéig, 1860 XII/3–1861 X/26, 1867 IV/3–1872 V/15 (gr. Teleky Erzsébet sz. 1812 I/9, † 1881 V/9) esk. 1829); VI. Miklós sz. 1828 XII/26, 1865 VIII/6-tól 1867 IV/3-ig borsodi főispán, † 1886 I/28; I. Ödön cs. kir. őrn., sz. 1832 (gr. Wurmbrand-Stuppach Adelina sz. 1840 X/21) esk. 1860 III/12; I. Henrik cs. kir. huszárkapitány sz. 1830 III/6, † 1867 VII/27 (Török-szent-miklósi és Zsadányi Almásy Mária, sz. ....) esk. 1856; Sándor országgyülési képv. sz. 1833 VIII/18 (gr. Waldeck Mathild sz. 1849 X/27 esk. 1867 IV/29; Klára sz. 1834 (br. Bánhidy Sándor cs. kir. kamarás, alezredes); II. Henrik sz. 1857 VI/22, † 1875 IV/1; I. Arnold huszárhadnagy sz. 1858 XI/6, † 1908 III/12 (gr. Mikes Sarolta, sz. 1870 XII/31) esk. 1889 VI/12; VII. Miklós sz. 1861 XI/28 Olaszországban lakik; László sz. 1890 IV/26; Gilda sz. 1892 I/14; VIII. Miklós sz. 1893 VII/14; I. Béla sz. 1830 IX/29, v. b. t. tanácsos, ev. ref. egyházkerületi főgondnok, a főrendiház elnöke, Szent-István-rend lovagja, vaskorona-rend I. oszt., borsodi főispán 1872–1894 (gr. Teleki Zsófia, sz. 1836 XII/11) esk. 1854 IX/27; Rózsa sz. 1832 VI/... (Kellemesi Melczer Gyula borsodi alispán); Etelka sz. 1836 X/17, † 1879 III/3 (Bárczay Miklós sz. 1825 II/22, † 1900 II/13) esk. 1856 X/15; Ilona sz. 1841 V/20 (Fületinczi Keltz Pál cs. kir. őrnagy sz. 1833 I/27) esk. 1874 VI/29; Erzsébet sz. 1850 I/7 (Ibrányi László sz. 1850 V/7) esk. 1872; Hedvig sz. 1854 I/28 (Cseléji és Nagybessenyői Ferenczy Emil huszárfőhadnagy sz. 1843 IX/11 † 1900 IX/11) esk. 1876 II/23; I. Elemér sz. 1855 VII/24, 1883-tól országgyülési képviselő 1896–1906 borsodi főispán; Anna sz. 1856 VIII/18 (gr. Haller János sz. 1852 VII/5) esk. 1875 XII/2; Mária (Hámos Aladár sz. ...) esk. 1877 II/26; Erzsébet sz. 1860 X/13 (gr. Pejácsevics Tódor, verőczei főispán, horvát bán, sz. 1855 IX/24) esk. 1881 I/23.
VIII. tábla
VII. István, a ki az V. táblán sz. 1791 V/25, † 1869 V/14, 1820-ban szabolcsvármegyei szolgabíró (Bernáthfalvi Bernáth Terézia, sz. 1796 IX/5, † 1835 IV/11) esk. 1812 VI/20.; Gida szül. 1813 X/28 †; Ferencz huszárezredes szül. 1814 IX/6. † 1873 (Sauer Mária); Eszter szül. 1816 VIII/15 (Elek Mihály); Géza sz. 1821 IV/26, † 1867, 1848/49 honvéd őrnagy (Pécs-Újfalusi Péchy Piroska sz. 1840 III/15); Vilma szül. 1822 VII/22 (Soldos Ferencz); VIII. István főszolgabíró sz. 1824 VI/11, † 1889 III/17 (Pécs-Újfalusi Péchy Klára Mária sz. 1825 VIII/1, † 1884 VII/22); Ábris szül. 1829 III/5 (Balásházy Katalin); Ödön áll. tisztviselő sz. 1830 III/9. (Pécs-Újfalusi Péchy Etelka sz. 1835. V/25) esk. 1854 V/8; VIII. Miklós csendbiztos sz. 1834 V/20, † 1904 (Balásházy Zsófia); Géza szolgabíró; Róza (Ábrányi Lajos); Ádám; Amália (Várady Bálint); István ny. főszolgabíró sz. 1847 VIII/22 nőtlen; Anna sz. 1848 XII/25 hajadon; Márta (Hering Jonás); Judit; Ilka; György †1901 előtt (Pécs-Ujfalusy Péchy Erzsébet sz. 1856 XI/2) esk. 1882 VI/22); Béla megy. tisztviselő † 1904 X/27 (Arady Leona); Gyula; László; Vilma (Katona Gábor); Teréz (Németh Lukács); Péter †; Roza (Papp Lajos); Mihály áll. tisztviselő † 1896 II/18; Margit † 1909 V/30; Jolán; Etel; Gusztáv †; Péter ny. kir. táblai bíró sz. 1840 (1. (Csicseri Orosz Gizella (elváltak) 2. Spányik Irma); György volt csendbiztos; Gusztáv †; Mária (Dr. Stern Benő); Andor bírósági végrehajtó (Becsky Ilona); Lajos † Miskolczon 1892 (Répánszky Ida); Mária; Miklós sz. 1888 közigazgatási gyakornok; Lajos sz. 1888, jogász; 1-től Zoltán tb. főszolgabíró sz. 1870 (Simák Margit); Gabriella † (Barkóczy Béla); Péter megy. irnok sz. 1873; Ferencz †; Gyula †; Dénes †; László †; Dénes sz. 1880 II/4 szabolcsi várnagy (Szentmihályi Anna); Lenke (Eperjessy Béla); Margit sz. 1908; Péter sz. 1902; Irma sz. 1903 †; Lajos sz. 1905, † 1908; Anna sz. 1906; Éva sz. 1907
70IX. tábla
I. Ádám, a ki a IV. táblán, szül. 1656, † 1719 I/31 a kurucz, Rákóczi udvari kapitánya, békési főispán, munkácsi és jászkún kapitány (1. Nagy-Iványi Fekete Erzsébet 1682, † 1695 vagy 1696-ban, 2. Báró Zay Anna, özvegy 1719); 1-től Erzsébet 1713 (1. gr. Bethlen Mihály, 2. br. Dujardin Ferencz); II. Ádám 1713–1742 hevesi II-od alispán 1731-ben a katholika vallásra tért (1. br. Pongrácz Krisztina, 2. Nándori Bene Roza); Anna 1713 (br. Kemény Simon); Judit 1713, † 1770 II/22 (1. Rhédey Mihály, 2. gr. Wass Dániel dobokai főispán sz. 1674 III/6, † 1741 I/18); 2-tól I. Sámuel 1713 (gr. Bethlen Éva); Julia (gr. Kemény György); Katalin sz. 1684 XII/26 1723 (gr. Teleki Pál sz. 1677 I/8, † 1731 IX/13) esk. 1701; Klára 1713 (Királyfalvi Gerhard György); Julianna sz . 1699 † Danczkán 1715; 1-től III. Ádám † 1768 báró lett 1760 (gr. Toroczkay Ágnes); id. II. György † 1787 kapitány kir. tanácsos tartományi biztos (Rozán Mária) Utódait l. a X. táblán; VII. Mihály † 1768 báró lett 1760 (Kászonyi Anna) †; VI. Péter † 1751 VIII/6 (Kállay Katalin); I. Lajos zászlótartó †; V. István (Laczkovics Julianna) Utódait l. a XI. táblán; Anna (Muslay Gábor); Mária (br. Apor István); 2-tól Róza (Novotha Gáspár); Borbála (Hegyessy József); IV. Ádám; Julianna; I. Imre † 1778 szabolcsi szolgabiró 1777 †; V. Ádám sz. 1750 † 1817 VIII/21 főhadnagy (Irinyi Katalin 1826); Krisztina özvegy 1807 (báró de la Porte János); Antónia sz. 1784 VI/1; Amalia sz. 1786 XI/17 (Becsky János) esk. 1804 XI/20; Mária Borbála sz. 1788 IV/28 †; VI. Ádám sz. 1789 VIII/1 nőtlen †; Judit 1791 VI/14, † 1843 VI/1 (Nozdroviczky Pál, † 1825 IV/20) esk. 1810 VII/4 vagy 1812 II/10; Magdolna sz. 1792 VII/17, † 1833 V/11 (Csicseri Orosz Imre † 1843 Ungvárott); Karolina (br. Vay Imre sz. 1792 IX/26) esk. 1814 XI/14; János sz. 1794 XI/1 †; Tamás sz. 1795 XII/21; Borbála sz. 1796 III/21 (Csicseri Orosz János esk. 1814 X/12); I. Dénes sz. 1799 V/27, † 1877 II/... (Irinyi Eszter † 1890); Florentina sz. 1801 VI/20, † 1816 VI/12; Katalin sz. 1802 X/29, † 1819 V/11
XI. tábla
V. István, a ki a IX. táblán (Laczkovics Julianna) esk. 1759 II/20; XII. László cs. k. kamarás sz. 1760 IV/24 báró lett 1799 V/10 (Irinyi Zsuzsanna sz. 1769 II/7, † 1813 VII/15) esk. 1787. VI/27; Magdolna sz. 1761, † 1807 (Tokody György); Francziska sz. 1762; II. Imre-László biharvármegyei főjegyző sz. 1792 XI/26 (Vay Karolina) esk. 1814 XI/14; Fanny-Katalin sz. 1794, † 1797; Eulalia-Julia sz. 1797 (Déva-Ványai Halasy Ferencz); III. Lajos-Miklós sz. 1801–1815 †; Julia sz. 1805–1833 (Krajnik Alajos 1833); Katalin-Zsuzsanna sz. 1806–1833 (Gerzon Ferencz 1833); I. Alajos főhadnagy sz. 1817 XII/24 (Primóczi Szent-Miklósy Anna sz. 1825 II/16) esk. 1841 VIII/24); XIII. László †; III. Imre † nőtlenül; Paulina (Buday Vincze); I. Aladár-Miklós-Alajos sz. 1846 IX/26 (Draskóczi és Jordánfalvi Draskóczy Izabella sz. 18556 V/7 † 1878 I/13 esk. 1874 VI/21; Gizella sz. 1845 II/28 † 1883 VIII/5 (Szendrői Török Gyula esk. 1870 X/27; II. Dénes-Edmund-Alajos sz. 1847 VIII/30 (Draskóczi és Jordánfalvi Draskóczy Klementina csillag-keresztes hölgy sz. 1856 VI/21 esk. 1875 VI/21; Lénárd-László-Vilmos sz. 1849 V/26; Alojzia-Anna-Stefania sz. 1877 II/3 † 1900; Margit-Alojzia-Anna-Klementina sz. 1876 VI/18 (gr. Csekonics); Ella-Alojzia-Klementina sz. 1877 IX/26 (Nagy-Kállói Kállay Frigyes sz. 1877) esk. 1901; IV. Imre-István-Gyula-Dénes sz. 1883 V/25.
71X. tábla
id. II. György, a ki a IX. táblán † 1787 cs. kir. kapitány, kir. tanácsos, tartományi biztos (Rozán Mária, † 1779 I/7); I. József † 1798 IV/15 kir. tanácsos, ker. táblai ülnök (Siskovics Anna) †; V. János † 1807 alezredes (gr. Teleki Borbála sz. 1747 VII/18); Rafael sz. 1750 † 1790 IV/13 szabolcsi szolgabiró (Csicseri Orosz Klára); Elek † 1800 1771 őrnagy (Buchner Jozefa); Antonia; Antonai (Csernovics József főhadnagy); Mária (Prusinszky ....); Czeczilia (Csákányi ... szabolcsi szolgabiró); ifj. III. György † Nagy-Váradon 1801 III/20 (Rettelfeldi Rettel Karolina); VI. János sz. 1789 VII/22 1809 insurgens szabolcsi követ 1832–36 (br. Vécsey Katalin, † 1819) esk. 1816; Mária sz. 1789, † 1852 III/29 (Irinyi Tamás sz. 1770 † 1846 XII/29); III. Károly cs. kir. kapitány (Majos Zsuzsanna) esk. Thasson, 1825 I/22; Sándor Gyula sz. 1817 V/23, † 1863 IV/15, (gr. Vay Ida sz. 1817 V/23, † 1891 XII/27) esk. 1841 VIII/10; Lidia sz. 1818 VI/8, † 1891 IX/14 (Bocsári Mocsáry Dániel, cs. kir. kamarás, sz. 1796 VI/5 † 1874 III/5) esk. 1843 VIII/1; Albertina-Judit-Franciska sz. Komorón 1826 V/10; Pál sz. Nagy-Szőllősön, 1828 † Nyiregyházán, 1891 X/28 (Jármy Amália sz. Laskodon, 1840 esk. 1857); VII. János sz. Fényes-Litkén 1836 VI/23 † Vaján 1898 I/25 (Ibrányi Piroska, utóbb Zoltán Ödönné, sz. 1860 I/25) esk. Jenkén 1883 III/27; Ludovika-Judit-Franciska sz. Fényes-Litkén 1838 XII/20; Marsika sz. 1890 IV/2 (Horváth Mihly) esk. 1908 XII/19; Dénes sz. 1891 V/28; Elek sz. 1859 XI/24 lakik Gelsén (Csepei Zoltán Marsika, sz. Senyőn 1858); Jenő megyei allevéltárnok sz. 1861 VII/20, † Nyiregyházán, 1902 VI/21 (Galgóczy Erzsébet sz. Eőrben, 1869 † Eörben, 1900 XII/5); Jolán sz. 1863 IV/28 †; Erzsébet sz. 1865 IV/24 †; Mária sz. 1866 XI/2 (Becske János sz. Gyulaházán) esk. 1887; Berta sz. 1858, † Nyiregyházán, 1893 (Kálmánczhelyi Tamás, sz. Karászon 1856, † 1887) esk. 1879; Erzsébet sz. 1869 II/24 †; András-Jenő sz. 1899 XI; Kálmán-János-Ádám-Ábrahám sz. 1842 IX/22 † 1843 II/14; Tamás sz. 1843 XII/12 dzsidás főhadn. † 1864 VII/26; Ádám-János-Kázmér születtek 1845 VI/26, † 1845 VII/3; Ábrahám-János-Jenő † 1847 V/20; Lidia-Claudia-Leonie-Georgia-Euphemia sz. 1847 V/6 (Losonczky Károly sz. 1838 IX/20) esk. 1867 X/1; Kázmér-Zsigmond-Gyula M.Á.V. felügyelő sz. 1851 III/9, † 1908 X/4 (Csentafai Csenterics Mária sz. 1855 XII/15) esk. 1880 I/29; Anna sz. 1855 VII/13 (Catanzaro Károly sz. 1852 X/16) esk. 1880 I/2; Kázmér sz. 1881 III/13 főispáni titkár tart. tüzér hadapród; Gyula sz. 1822 III/26 gazdasági intéző tart. honvéd huszárhadnagy; Ida sz. 1886 IX/15; László sz. 1889 I/15.
Első nejétől gróf Teleki Borbálától* egy fia: V. Ábrahám, a másodiktól Boros Katalintól pedig két fia maradt: VIII. László és VI. Mihály.
A Vay és a gróf Teleki családok házassági összeköttetésére több ismeretlen adatot találtunk dr. Kardos Samu: Régi okiratok és levelek I–IV. füzetében.
VI. Mihály a magyar ur igazi példányképe, mint lovas ritkitotta párját. Kraszna vármegyében tartotta lakását, s a gyüléseken élénk részt vett a közügyekben, 1783-ban halt el. A Palocsai Horváth családból származott nejétől csak két fia maradt: VI. Ábrahám és IX. vagy ifj. László.
IX. László Kraszna vármegye alispáni tisztét viselte, 1802-ben halt el. Nejét Barcsay Ágnest 1772-ben vezette oltárhoz. Egyetlen leánya, Mária Szent-Simoni Lakatos Jánoshoz ment nőül.
VI. Ábrahám szintén Kraszna vármegye közéeltében szerepelt, 1796-ban halt el. Nejétől gróf Teleki Esztertől egy fia és két leánya maradt: VII. István, Katalin, a ki 1781-ben született s 1831 julius 27-én halt el s a kit 1798-ban gróf Tholdalaghi Zsigmond vett nőül és Anna Kóji Comáromy Györgyné.
72VII. István visszatelepedett Vajára, utódait a leszármazási táblák mutatják. VIII. László (VII. László és Boros Katalin fia) a hadi pályára lépett, 1744-ben kétszáz huszárt szerelt fel a saját költségén s ezekkel részt vett a porosz háboruban, a honnan mint ezredes tért haza Vajára. 1766 január 21-én pert inditott Ibrányi Károly, Miklós és István ellen nagyanyja Ibrányi Anna jogán osztályt követelve Ibrányból, a szent-péter-telki, csüri, esztárkai pusztákból és a nádudvari részbirtokból, a melyek ugy az 1661-dik évi, valamint az 1679 február 2-án Eperjesen és márczius 11-én az ibrányi várkastélyban véghezvitt osztozkodáskor az osztályból kihagyattak. A per 1773 márczius 31-én egyességgel végződött. Még ugyanazon esztendőben visszaadta a pazonyi részt az Ibrányiaknak a göncz-ruszkai részért és a löki igényért (virtualitas) cserébe s átengedte Golopon a temető mellett fekvő kőházát egy jobbágytelekhez való szántóföldekkel együtt, hogy tályai szőlleik szüretelésekor szállóhelyök legyen az Ibrányiaknak, de oly kikötéssel, hogy ott korcsmát vagy mészárszéket ne nyithassanak és pálinkát se árultathassanak. Elhalt Vaján 1782 augusztus 31-én nőtlenül.
V. Ábrahámról, a grófi és az idősebb bárói ág közös őséről keveset tudunk, 1751-ben lett királyi tanácsos, meghalt 1762-ben. Első nejétől, Rátóti Gyulaffy Borbálától egy fia maradt: VI. István, a másodiktól gróf Wass Annától pedig három: l. Dániel, II. József és IV. Miklós.
VI. István királyi tanácsos a pécsi iskolai kerület főkormányzója 1800-ban halt el magtalanul.
I. Dániel országgyülési követ, cs. k. kamarás 1783 április 18-án bárói rangra emeltetett, meghalt 1798-ban gyermektelenül, bár kétszer is megnősült. Első neje gróf Kornis Anna, a második gróf Wartensleben Eszter volt.
II. József született 1754-ben, meghalt Bugyiban, 1824 november 30-án, eltemettetett Alsó-Zsolczán. Egyik legnevezetesebb tagja volt családjának, s csak a «Nagy Vay»-nak szokták nevezgetni. Nyilvános pályáját Heves vármegyében kezdette meg, a hol 1777-ben aljegyző volt, utóbb 1790-ben Szabolcs vármegye alispáni tisztét viselte s onnan követül is küldetett az országgyülésre, a hol 1807-ben a mérsékelt párt higgadt, komoly és nagy tudományu vezére volt* utóbb a helytartótanács tagja, s végre a hétszemélyes tábla ülnöke és tanácsos lett. Nejétől Bocsári Mocsáry Erzsébettól két fia maradt: VII. Ábrahám, III. József és egy leánya Katalin, meghalt 1871. Zeyk Dániel főkormányszéki tanácsos neje.
A magyar nemzet története VIII. köt. 576. lap.
III. József cs. k. kamarás külföldön halt el.
VII. Ábrahám született Alsó-Zsolczán 1789 julius 16-án, meghalt 1855 márczius 30-án. 1825–1830-ig Borsod vármegye I. alispánja és 1825-ben egyszersmint országgyülési követe volt, cs. k. kamarás s végre v. b. t. tanácsos lett, 1817 január 3 1-én czimerbővitést, 1830 szeptember 11-én pedig grófi rangot kapott, a mikor Bereg vármegye főispáni helytartójává neveztetett ki. 1832-től 1849-ig Máramaros vármegye főispánja volt. A magyar tudós társaság megalapitásához 8000 forinttal járult, s annak 1830-tól igazgatósági tagja volt. Kazinczy Zsófiát 1810 november 4-én vette nőül. Tizenkét gyermekének, unokáinak és kis unokáinak nevei a leszármazási táblán olvashatók.
Ezek közül fia V. Péter született 1813-ban, 1836-ban mint cs. k. cheveauxleger hadnagy párbajban esett el Vicenzában, Olaszországban.
II. Dániel született Felső-Vadászon, 1820 szeptember 10-én, volt Korpona szabad királyi város országgyülési követe, utóbb Szabolcs vármegye főispánja.
X. László szül. 1821-ben, meghalt 1883-ban. 1848/49-ben mint honvédőrnagy Bem tábornok hadsegéde volt, utóbb menekülvén, néhány évig külföldön tartózkodott. A magyar királyi honvédség felállitásakor ezredessé neveztetett ki s József cs. és kir. főherczeg főudvarmestere lett. Leánya Sarolta gróf Vay Sándor néven és „Jean d'or» álnéven kiváló szépirodalmi irónő.
VII. Ádám szabolcsi főispán, fia
Gábor szintén Szabolcsvármegye főispánja.
IV. Miklós (lásd a VII. táblán), született 1756 szeptember 6-án, meghalt Budapesten, 1824 május 11-én. A katonai pályára lépvén, 73cs. k. kamarás lett és dandártábornokságig emelkedett, 1783. április 18-án bárói rangot kapott.
Az 1807. évi budai országgyülésen, a főrendi táblán tartott beszédében azt inditványozta, hogy senki se adhasson többet, mint ama az országgyülés által megajánlott hadi segélyből birtokaira kivettetetik, mert ha valaki többet ad, az által az udvar kegyét megnyervén, nem érdemei, de gazdagsága miatt ér el magasabb czimet és tisztséget. Ezért a beszédért a nádor megrótta, de az udvar még tábornoki rangjától is megfosztotta. A rendek a szólásszabadság ilyen megsértése miatt felzudulván, feliratot készültek intézni a királyhoz, s a király viszszaadta Vaynak tábornoki rangját, s kijelentette a rendek lecsillapitására, hogy sohasem fog olyan intézkedést tenni, a mely az országgyülésen a szólásszabadságot korlátozná.*
A magyar nemzet története VIII. köt. 577. lap.
Neje báró Adelsheim Johanna 1776. augusz tus 5-én született, esküvőjük 1799-ben tartatott meg, meghalt Golopon, 1863 február 26-án. Két fiok maradt: V. Miklós és II. Lajos.
II. Lajós született 1803 november 8-án, meghalt 1888 márczius 15-én. Elébb Borsodvármegye országgyülési követe, 1848., 1861. és 1867-ben pedig főispánja volt. Nejétől gróf Teleki Erzsébettől egy fia és öt leánya maradt. A leányok és férjeik neveit a leszármazási táblázaton láthatjuk; fia Béla 1830 szeptember 20-án született, 1861-ben országgyülési képviselő, utóbb borsodi főispán volt. Gróf Teleki Zsófiától, a ki 1836 deczember 11-én született, s 1854 szeptember 24-én lépett az oltár elé, egy fia és három leánya maradt. Fia Elemér 1855 julius 24-én született, nőtlen.
V. Miklós született 1802 április 29-én. 1827 ben Zemplén vármegye alispánjává választotta, utóbb cs. k. kamarás lett és 1831 III/3–1845 VIII/14-ig Borsod vármegye fő spáni helytartója volt, 1844-ben egyik koronaőrré választatott, majd helytartósági tanácsos s a hétszemélyes tábla birájává neveztetett ki. 1849-ben Erdélyben müködött mint kormánybiztos, azután hat évi fogságot szenvedett Olmüczben. 1860-ban kanczellár lett, a mikor a magyar tudományos társaság is igazgató tagjává választotta, utóbb v. b. t. tanácsossá, Szent István rend nagykeresztes vitézévé és Borsod vármegye főispánjává neveztetett ki. Neje báró Geimüller Katalin 1809 október 3-án született, 1828 április 13-án keltek össze s 1880 október 13-án hunyt el. Gyermekeiket és unokáikat a nemzedékrendi táblázat mutatja. Ezen református avagy öregebb báró Vay családot jelenleg csak Arnold báró két fia László és Miklós van hivatva tovább terjeszteni.
I. Ádám (lásd a IX. táblán) született 1656-ban Vaján, de Nagy-Szőllősön kereszteltetett meg, a hová szülei a tatárok elől menekültek. Iskoláit Eperjesen elvégezvén, fiatalabb éveit a dunántuli főurak udvaraiban töltötte el, utóbb Fülek várában vitézkedett. 1679-ben Thököli Imre fejedelem elfogatta, a kitől neje 1000 aranyon váltotta ki, erre Thököli hüségére tért s 1684-ben mint élelmezési biztos müködött a tatár segédcsapatban, igyekezett kihágásaikat mér: ékelni, számos rabot szabaditván meg a bilincsekböl. Utóbb a császáriak által elfogatván, Bécsbe vitetett és jószágvesztésre itéltetett, de 1687-ben kiszabadult, vagyonát azonban sok huzavona után csak nagy váltságdij mellett szerezhette viszsza. 1699-ben ujra zaklatni kezdették a császáriak, de 1700 julius 17-én I. Lipóttól kegyelmet kapott. 1701-ben ismét elfogatott s elébb Kassára, majd Budára, végre Bécsujhelybe záratott el.* Innen megszabadulva, Rákóczi Ferenczhez csatlakozott, a ki udvari főkapitányává nevezte ki, utóbb munkácsi főkapitány és Békésvármegye főispánja is lett. 1705-ben a Jász-Kunok főkapitányságát is viselte, a mikor a szécsényi országos szövetséglevelet aláirta.* 1707 junius 15-én foglalta el Máramaros vármegye főispáni helytartói székét. A szatmári békekötést nem fogadta el; hanem kiköltözött Lengyelországba s Danczkában élt a franczia király évi 5000 livre kegydijából, utóbb mikor ezt elvesztette, drágaságait adogatta el, hogy családját eltarthassa. Az utókor a «Kurucz Vay» névvel diszitette fel.
Kurucz Vay Adám, 2. lap.
Századok 1870. 344. lap.
1719 január 31-én hunyt el Danczkában s az ottani református temetőbe temettetett el a négy évvel elébb elhalt leánya, Julia mellé 74«a nemzet bölcse, a diszes magyar irályu és klaszszikus latinságu férfiu, a mély belátásu és elfogulatlan egyenes lelkü, spártai jellemü s tántorithatatlan hüségü, nagy kálvinista, de éppen ollyan nagy kurucz,»* a ki nemcsak családjának volt egyik kitünősége, hanem a mindenkori hazánk függetlenségéért harczolók között is kiváló helyet érdemlett ki.
U. ott. 1870. 592. lap.
Siremlékére özvegye vésette a feliratot.
D(eo) O(mnipotenti) M(aximo).
Hic situs est spectabilis et generosus dominus Adamus Vay de Vaja, eques ungarus insignis virtute prudencia pietate zelo in paucissimis eminens cui de patria optime meriti fortune mortalium arbiter pro patria exilium, in exilium patriam dedit. Inde cum natali solo vitam ad votum agere non posset: in peregrino supra votum tranquille placide beate exegit anno Domini MDCCXIX. 31 januarii, aetatis LXIII. exilii VIII. Hic filiae suae Juliae anno aetatis XVI. quadriennium denatae cineribus suos apponens perenne suis reliquit desiderium liberis et conjugi moëstas, quae marito optimo hoc monumentum posuit.*
Századok, 1874. 430. lap.
Hamvait a kegyeletes utódok 1906-ban hozták haza s helyezték nagy ünnepélyességgel örök nyugalomra a vajai családi sirboltba.
Első felesége Nagy-Iványi Fekete László, a hires füleki alkapitány s utóbb jász-kun főkapitány és Szendrői Aszalay Erzsébet (meghalt 1695-ben) leánya Fekete Erzsébet volt, a kivel a hajnácskői vár és uradalom egy részét, Csányt és a siroki jószágot Heves vármegyében, Rádot és Bodonyt Nógrád vármegyében kapta volt. Második neje báró Zay Anna volt. Az elsőtől II. Ádám, Erzsébet, Anna és Judit, a másodiktól pedig Sámuel, Katalin, Klára és Julianna nevü gyermekei születtek.
Julianna 1699-ben született 1715-ben halt el Danczkában.
Fekete Erzsébet 1682-ben végrendelkezett dus hozományáról, báró Zay Anna pedig 1707 február 11-én iratta le végakaratát, de tetemes javai 1711 után nagyobbára elkoboztattak.
I. Ádám gyermekei 1713 szept ember 18-án osztoztak meg birtokaikon, felhagyva testvérök a Rákóczi Ferenczczel külföldre távozott II. Ádám részét.
Sámauelnek gróf Bethlen Évától született egyetlen leánya Julianna, a kinek Mária Terézia királyné volt a keresztanyja, gróf Kemény Györgyhöz ment férjhez.
II. Ádám hazatérve a bujdosásból, a katholikus vallásra tért s gróf Erdődy Gábor egri püspök pártfogása mellett kegyelmet nyervén, Heves vármegye alispánja lett, utóbb a királyi itőlábla ülnökévé neveztetett ki. 1742-ben elkobzott birtokai egy részét visszakapván, azokba 1744-ben uj adomány czimén be is iktattatott. Első nejétől báró Pongrácz Krisztinától nyolcz. gyermeke: III. Ádám, II. György, VII Mihály, VI. Péter, I. Lajos, V. István Anna és Mária, második nejétől pedig, Nándori Bene Rózától két leánya maradt: Róza és Borbála.
VII. Mihály a hadi pályán szolgált, 1760-ban bárói rangra emeltetett, meghalt 1768-ban, gyermekei nem maradtak, birtokait testvére V. István szerezte meg magának.
III. Ádám Erdélyben telepedett le, 1760-ban szintén báróságot kapott, de már 1761-ben elhalálozott. Neje gróf Thoroczkai Ágnes volt, kitől két gyermeke maradt: IV. Ádám és Julianna.
I. Lajos mint zászlótartó lováról leesvén, fiatalon halt meg.
VI. Péter ifjan halt el 1751 augusztus 6-án. Unokája Dénes 1877-ben gyermektelenül halván Pl. VI. Péter ágának magvaszakadt.
VI. Péter testvére II. György (lásd a X. táblán) ifju korában katonáskodván, huszár kapitányságra emelkedett s több csatában vett részt. Utóbb tartományi biztossá és királyi tanácsossá neveztetett ki. Neje Rozan Mária volt s nyolcz gyermeke maradt, kik közül
I. József elébb magyar királyi testőr, utóbb hevesvármegyei szolgabiró s végre a debreczeni kerületi tábla ülnöke és királyi tanácsos lett. Meghalt 1798 április 15-én. Nejétől Siskovics Annától gyermekei nem születvén, fogadott fioknak a Siskovics és Vay nevek összetételéből alkotott Sisvay nevet adták s igy megalapitották a Sisvay családot.
Rafael született 1750-ben, volt Szabolcs vármegye szolgabirája, meghalt Nyir-Baktán, 1790 április 13-án. Nejétől Csicseri Orosz Klárától gyermekei nem maradtak.
75VI. János alezredes és
III. vagy ifjú György utódait lásd a X. leszármazási táblán.
V. István (lásd a XI. táblán) Bécsben született, a keresztanyja Mária Terézia királyné volt, s a Terezianumban neveltetett, 1759 február 20-án nőül vette Laczkovics László biharvármegyei alispán és Trencsényi Mária leányát Juliannát, a kitől egy fia és két leánya maradt: XII. László, Magdolna Tokody Györgyné és Franciska.
XII. László született 1760 április 24-én. 1790–1701-ben Bihar vármegye főjegyzője volt, utóbb cs. k. kamarás lett. A franczia háboru alatt több lovas vitézt szerelt fel saját költségén, s 1790 május 10-én bárói rangra emeltetett. Mint tudománykedvelő, tagja volt a jénai tudományos társulatnak. Egy német röpiratot «A német hivség» czim alatt magyarra forditott s azt 1807-ben Nagyváradon kinyomatta. Utódait lásd a XI. leszármazási táblán, de ágának az ifjabb vagy katholikusbáró Vay családnak unokája báró Vay Alajos unokájának Imrének automobil szerencsétlenség következtében történt halála következtében fiágon magvaszakadt.
PETROVAY GYÖRGY.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages