Monumenta Germaniae Historica. Diplomatum regum et imperatorum Germaniae tomus IV. Conradi II. Diplomata. – Die Urkunden der deut…

Teljes szövegű keresés

Monumenta Germaniae Historica. Diplomatum regum et imperatorum Germaniae tomus IV. Conradi II. Diplomata. – Die Urkunden der deutschen Könige und Kaiser. Herausgegeben von der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde. Vierter Band. Die Urkunden Konrads II. mit Nachträgen zu den Urkunden Heinrichs II. Unter Mitwirkung von H. Wibel und A. Hessel. Herausgegeben von H. Breslau.
Hannover und Leipzig. Hahnsche Buchhandlung 1909. I. XX VI. + 554 l.
Bresslau Harry, a diplomatika mesterének szerkesztésében immár ötödik kötete jelent meg a Sickeltől megalapozott s maga nemében páratlan oklevél kiadásnak, a Monumenta Germanić Diplomata osztályának. Az uj kötet, melylyel Bresslau a frank császárok okleveleinek kritikai közlését kezdi meg, melyek gyüjtésére úgyszólván egy egész életet szentelt, méltóan csatlakozik az előbbiekhez, sőt nem egy újitásával tökéletességben felettük áll. A bevezetésben röviden összefoglalja II. Konrád kanczelláriájának történetét. Azon lelkiismeretes kutatások daczára, melyeket Bresslau tudományos munkássága első művében (Die Kanzlei Kaiser Konrads IL) majd már meggyarapodott szakismeretekkel és éleselméjü kritikával a Kaiserurkunden in Abbildungen megfelelő részében végezett, az anyagnak teljes egészében való áttekintése, az egyes oklevelek provenientiájának megállapitása egy és más tekintetben uj eredményekre vezetett.
II. Konrád 1024 szeptember 8-án koronáztatott királylyá, 1027 márczius 26-án császárrá, mely napoktól számitódnak uralkodási évei. Kanczelláriája szorosan csatlakozott II. Henrikéhez, csupán a személyzetben történt annyi változás, hogy Itália főkanczelláriai méltóságát elvevén Eberhard bambergi püspöktől, elődje kegyencétől, Aribo mainzi érsekre ruházta, kinek megválasztásáért nagy hálával tartozott, ki ily módon mindkét kanczellária élére került. Udalrich német és Hugó itáliai kanczellár megmaradtak hivatalukban, sőt a notariusok közül is ugyanaz a vezető személy Konrád uralkodásának első éveiben, ki Henrik utolsó éveiben 1017–1022. mint dictator és oklevéliró vette a szerepet, a Sickel-féle jelölés szerint G. B., ki azonos U. A.-val. Kivüle még két személy mutatható ki, kik már Henrik kanczelláriájában szerepeltek. Igy természetes, hogy a régi hagyományokhoz ragaszkodott továbbra is a kanczelláriai gyakorlat. Udalrich kanczellársága alatt még egy valószinűleg Közép-Németországból származó s nem állandóan az udvarnál tartózkodó (U. B.) s egy frank származásu notarius (U. C.) szerepelnek, utóbbi 1025-ig, mikor U. A.-val együtt távozik a kanczelláriából, mikortól kezdve 1032-ig egy bajor notariusé e vezető 94szerep, kitől az oklevelek legnagyobb részének dictatuma származik. A hatalmas Aribo halála után Hersfeldi Bardo, Gizella császárné rokona jut a főkanczellári állásba, ki derék pap volt, de épen nem alkalmas ily fontos politikai szerepre. Az olasz kanczellária vezetését nem is bizták rá. Ekkor nyeri azt el először a kölni érsek, Piligrim. Udalrichot Burchard, ezt pedig miután a halberstadti püspöki székbe jutott, Theoderich követte hivatalában, ki azt Konrád haláláig töltötte be, mindkettő csekélyszámú kanczelláriai személyzet élén. Mig az olasz kanczellária vezető személyeiben egészen el van választva a némettől, az oklevelek irói legnagyobb részben azonosak, bár 1026. évi olaszországi utján Konrád három olasz származásu notariust alkalmaz. Hugót 1027. Brunó, a császár unokatestvére, ezt 1030-ban Hermann Ezzo lotharingiai palotagróf és Mathild, II. Ottó lányának fia váltják fel az olasz kanczelláriai hivatalban, ezt meg, miután kölni érsekké lett, Kadaloh, naumburgi püspök, valamennyi pontosan megállapitható kanczelláriai személyzettel.
Az oklevelek sem külső jegyeikben, sem formuláik szerkezetében nem különböznek az elődökéitől. Az irás szabályosabb, szebb lett. A monogrammban a H vizszintes vonása a befejező vonás (Vollziehungsstrich), a császár kezétől ered, de semmiesetre sem szolgálhat bizonyitékul valamely oklevél valódisága megállapitásánál. A promulgatioban többszörös változás után végleg a futura kerül a prćsentibus elé: omnibus igitur tam futuris, quam prćsentibus … notum … esse volumus. Tanukat még nem szokás az oklevelekbe felvenni. Az oklevelek datálása is az elődök nyomán történt. Az év decz. 25-vel kezdődik, az indictiót az Italiában kiállitott okleveleknél görög mód szerint szeptemberi epochával, külömben decz. 25-tól kezdődöleg számitják. A császári uralkodási évek számitásában 1036-ban és 1037-ben jul. 31-ig eggyel kevesebbet, innen kezdve meg egygyel többet számitanak.
Az okleveles anyag 297 Konrádtól kiállitott oklevelet ölel fel a nem egészen tizenöt évi uralkodásból. Aránylag jóval kevesebb az oklevelek száma, mint II. Henrik idejében, kinek 22 évi uralkodása idejéből 553 eredeti oklevél maradt fenn. Az elvek, melyek szerint az oklevelek kiadása történt, csekély változtatásokkal még mindig azok, melyeket Sickel az általa szerkesztett 1. és 2. kötetben követett. Az oklevelek folyószámmal vannak ellátva, mi idézésüket könnyiti meg. A hamisitványok közül csak azokat veszi fel, melyek a középkorban keletkeztek, Sickel nyomán a valódi oklevelek után szintén folyószámmal látva el, de kifejezetten hamisitványnak jelölve. Hogy a legélesebb kritika mellett is mily tévedések fordulhatnak elő, bizonyitja, hogy az Ottók okleveleiből, melyek Sickel kiadásában jelentek meg, nem régiben több bizonyult egy XVIII. századbeli hamisitó művének. (A. Wibel: Die Urkundenfälschungen G. F. Schotts. Neues Archiv XXIX. Minden egyes oklevél élén álló lehetőleg rövidre szabott regestát az oklevéladás idejének és helyének megjelölése követi, gondolatjellel elválasztva, ha akár az oklevél külső formája, akár a tartalma arra enged következtetni, hogy a kettő nem ugyanazon időpontra vonatkozik vagyis hogy egyik az actum, másik a datum jelölésére szolgál. A források, majd a kiadások megjelölése után, mindig különös tekintettel az editio princepsre és az abból származó kiadásokra, következik az oklevél scriptorának irásösszehasonlitáson alapuló megállapitása s amennyiben lehetséges a dictator megnevezése az esetleges Vorurkunde vagy Conceptum megjelölésével. Ép e rész ad alkalmat az oklevél valódiságának vagy hamisságának bizonyitására, mi e kötetben is számos esetben szolgáltat mesteri okfejtésre alkalmat. Ami az oklevelek kiadásának orthografiáját illeti, immár végkép győzött az elv, hogy annak mindenben az eredetit kell követni, mert gyakran nem állapitható meg, vajjon tollhibáról van-e szó, vagy épen az oklevél iróját jellemző valamely sajátságról. Arra nézve, hogy látszólag a csekély változtatás is mennyire megnehezítheti az oklevél kritikáját csak egy példát hozunk fel. A littera szó kettős t-je sok román nyelvterületen irt vagy román nyelvü scriptortól eredő oklevélben határozottan ct-nek van irva, mit azonban ép úgy litterának ejtettek ki, mint a «dicto» «facto»-t «ditto» «fatto»-nak. Az oklevél kiadásban a ct-nek tt-vel való helyettesitése lehetetlenné tenné annak megállapitását, hogy az oklevél ingrossistája román ajku volt. Ily eset fordul elő a zárai káptalannak egy 1396. évi átirásában Lajos király egy 1360. évi okleveléről. (Cod. Dipl. Croat. etc. Vol. VI. 533. L) Emendatio legfeljebb oly oklevelek kiadásánál van megengedve, melyek csak későbbi leirásokban maradtak ránk, de még itt is megjelölendő minden változtatása az apparatusban.
Az oklevelek szövegét páratlan pontossággal szerkesztett indexek követik. Először az oklevelek csoportositása azok nyerője és a mai források helye szerint. Uj – a Diplomata Carolinorum nyomán – az oklevelek tartalom szerinti csoportositása, melyet a felhasznált könyvek felsorolása követ. A névindexben mindjobban tért foglal a helynevek magyarázata, ami ezt a részt ép úgy középkori történeti földrajz nélkülözhetetlen forrássává teszi, mint a mily értékes a következő tárgyi és szó index a jogélet és a középkori latinság szempontjából. Az uj kötet tehát megbecsülhetetlen nyereséget jelent úgy a történelem, mint annak csaknem valamennyi segédtudománya 95számára. Vajha minél szigorubban követnék elveit oly örvendetesen szaporodó hazai okmánytáraink kiadói, különösen a mi a pontos, az eredetitől el nem térő kiadást és a feltétlenül megbizható indexeket illeti!
Eckhardt Ferencz.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages