BUDAPEST LEGRÉGIBB KIVÁLTSÁGLEVELE.
BUDAPEST LEGRÉGIBB KIVÁLTSÁGLEVELE.
(Második befejező közlemény.)
Mindezeknél fontosabbnak tartja Salamon tárgyi kifogásait, ezekkel tehát részletesen kell foglalkoznunk. Mindenekelőtt kifogásolja Salamon, hogy a pesti kiváltságlevél a tatárdulás eredményéül csupán a kiváltságlevél elpusztulását tünteti fel.* Egyáltalán nem mondja az oklevél, hogy a pestiek csupán kiváltságlevelüket vesztették el, de a kiváltságlevél elpusztulása a királyt uj oklevél kiadására késztette, mert ezen alapult a város jogállása, gazdasági és társadalmi élete. Szóról-szóra ugyanezt találjuk Korpona 1244 deczember 15-iki kiváltságlevelében is,* pedig bizonyosan ott is mindent feldultak a tatárok.
Id. h. 43. 1.
Privilegium ipsorum tempore Tartarorum emissum.
Kőér adományozását is kifogásolja Salamon, mert a pestiek «bővében voltak a gazdátlan földeknek.».* Pest területe egyáltalán nem volt olyan nagy, hogy földadományra szüksége nem lett volna és éppen azért bővitette határait a király, hogy annál könnyebben kapjon az elpusztult város uj lakosságot.*
Id. h. 43. 1.
Korpona idézett kiváltságlevelében is van földadomány, pedig ott is volt elég gazdátlan föld.
Kifogásolja Salamon, hogy nincs szó a pesti kiváltságlevélben váralapitásról. Salamon úgy képzeli ezt, hogy a király a pesti kiváltságlevélben várépitési szándékát kifejezésre juttassa. 1244-ben azonban a várépités még nem indult meg, hanem később, midőn a tatárok második betörésétől rettegtek. Bizonyságul idézzük Incze pápa 1247 február 4-én kelt oklevelét, melyben a magyarországi püspököket inti, hogy a király szándékainak megfelelően erős várakat épitsenek.* De ismerünk számos megujitott és először kiadott városi kiváltságlevelet ez idöszakból s egyikben sincs szó váralapitásról, e hiány tehát a pesti kiváltságlevél hitelességének rovására sem irható.
Ad voluntatem et beneplacitum ipsius regis loca qučratis idonea, in quibus vos et ipsi suffraganei et populi vobis comunissi possitis vos necessitatis tempore receptare, ad quorum locorum čdificationem et munitionem vos et ipsi suffraganei ac vestri subditi detis consilium et auxilium et favorem. Fejér, Codex dipl. IV. 1. 462. 1.
Kifogásolja Salamon, hogy a pesti kiváltságlevél tiz lovag kiállitását követeli a várostól «mintha egy uj tatár invasio ellenében nem a várfalak, hanem siktéri ütközetek védhették volna meg a várost és országot!»* Salamon okoskodása nagyon erőszakos, mert a tiz lovag a királyi hadsereg számára szólt s Salamonnak nagyon jól kellett volna tudnia, hogy ez a városi kiváltságlevelekben rendesen kikötni szokott 118emberadó.* A várépités és védelmezés egészen más lapra tartozott, mert a város érdeke volt, hogy meg legyen védelmezve fallal és katonával az ellenséges támadással szemben s ezért épitette erődeit, ezért kötelezte összes polgárait a várvédelemre. Nagy tévedést követ el Salamon, midőn a katonaállitási kötelezettség alapján lándzsát tőr a pesti kiváltságlevél korszerüsége felett, mert éppen ez bizonyitja legjobban, hogy az oklevelet IV. Béla adta ki s hitelességéhez kétség nem férhet.
Id. h. 43. 1. E kikötés igazolja külömben a legjobban, hogy a kiváltságlevelet IV. Béla adta. V. ö. Századok 1887. évf. 64. 1.
Az 1242. november 17-én kelt zágrábi kiváltságlevél szerint a zágrábi polgárok is tiz katonát voltak kötelesek állitani, ha a király táborba szállt. Fejér, Codex dipl, IV. r. 261. l. A nyitrai polgárok 1258 szeptember 2-án kiadott kiváltságlevelében a király tizenkét katona állitására kötelezi a várost. Fejér, Codex dipl. IV. 2. 457. 1. V. ö. Szalay L, Városaink a tizenharmadik században 71–83. 11.
Nagy feneket kerit Salamon annak, hogy az 1244. évi kiváltságlevél Pestje hol feküdt s azt törekszik bizonyitani, hogy e Pest nem azonos a későbbi Budával.* A mint kezdettől fogva vitattuk, ahhoz semmi kétség sem fér, hogy az oklevél a mai Pestre vonatkozott, ezt tehát külön bizonyitani felesleges. Teljesen igaza van Salamonnak abban, hogy 1244-ben a mai Budavára még nem állott, hozzá kell azonban tennünk azt is, hogy a mai Pest sem állott fenn, mert a tatárok feldulták és lakosait szétszórták. IV. Béla 1244. évi oklevele éppen azt a czélt szolgálta, hogy Pest ujból benépesittessék. Ezért kapta a királytól Kőér birtokot is, a mi a mai Pest határában feküdt s ez adomány is világos bizonyitéka, hogy a mai Pest betelepitéséről volt szó, mert a budai polgárok nem sok hasznát látták volna a Duna tulsó partján fekvő földeknek. Eddig tehát minden rendben van. Azt mondja azonban Salamon, hogy Pest az 1244. évi kiváltságlevélben biztositott jogokkal 1413-ig nem élt,* mert nem volt biróválasztási joga, nem volt árumegállitási joga és nem volt vásártartási szabadalma.* Kezdjük a biróválasztási joggal. Pest nem maga választotta biráit, hanem Budavár esküdtjei közül rendeltek neki birót.* Ez teljesen igaz, de a mint emlitettük, a pesti telepesek a várhegyet szállották meg, az vált Pest központjává a tatárjárás után, a váralja és a dunabalparti rész pedig tartozékai voltak s ezért a biróválasztás joga a várhegyen épült várost illette, a mint ezt a budavári polgárok mindenkor gyakorolták is. Ugyanezt mondhatjuk az árumegállitási és vásártartási jogokról is. Nem tiltakozik e feltevés ellen az 1244. évi kiváltságlevél szövege, a mint azt Salamon állitja, mert a várhegyen épült város hivatalos neve castrum Pestiense,* castrum novi montis Pestiensis,* sőt a Buda és castrum Pestiense kifejezések XIII. századi azonosságát minden kétségen 'kivül helyezi, hogy 1268-ban ugyanazon oklevélben Péter budai biró neve egyszer villicus Budensis, másszor villicus de castro Pestiensi.*
Id. h. 43. 1.
Hogy a jogokkal nem élés nem igazolja a jog hiányát, igazolja I. Lajos 1355. évi oklevele, melyben az ó-budai káptalan jogairól ezeket olvassuk: Sed quoad dominium proprietarium et tributum navium, quod ad presens pro castro nostro exigitur, licet inra eorum exhiberent, non tamen in ipsorum possessione a tempore, cuius non extaret memorie, eos unquam constabat extitisse vel fuisse. Podhraczky, Historia dipl. urbis Budensis T. k. 110. s. k. 1.
Id. h. 44. 1.
Id. h. 44. 1.
IV. Béla 1255. julius 26-án kelt oklevele. Fejér, Codex dipl. IV. 2. 310–13. 11.
IV. Béla 1265. április 1-én kelt oklevele Komárom számára. Fejér, Codex dipl. IV. 3. 282–84.. 11.
Zichy okmánytár I. k. 15. és 18. 11.
Legelső bizonyitéka a pesti kiváltságlevél hitelességének a budai polgárok és a budai káptalan nevezetes vámpöre,* melyben a budai polgárok (cives novi montis Pestiensis de castro Budensi) vámmentességük igazolására bemutatták IV. Béla királytól kapott kiváltságlevelüket. (Per eosdem cives quoddam privilegium Belć regis inclitć memorić, dupplici sigillo pendenti cera in serico consignato extitit prćsentatum. In quo privilegio inter carteros articulus fuerat hiis insertus, quod cives Budenses abomni exactione tributi prćter tricesimam et valus iure ecclesić Budensis, quantim ad vales recipiendos, sint exempti). Salamon ezt nem tartja azonosnak az 1244. évi pesti kiváltságlevéllel, mert azon aranypecsét függött s ezen viaszpecsét, az a pesti polgároknak szólt s ezt a budai polgárok mutatták be. Az aranypecsétes oklevélről 119tudjuk, hogy záradéka szerint minden biróság előtt egyenlő érvénynyel használhatták viaszpecsétes másodpéldányát, a pesti és budai polgárok elnevezésének azonosságáról pedig nem vitatkozunk tovább Salamonnal. Meg kell azonban czáfolnunk Salamon azon állitását, hogy az 1244. évi oklevélben olvasható «quantum ad tributa de salibus exigenda» és az 1295. évi oklevélben előforduló «quantum ad sales recipiendos» kifejezések nem azonos jelentésüek. Az egyik kifejezés t. i, a sóvámszedést, a másik pedig a sóvámadást jelenti s a szerint vannak alkalmazva, a mint az oklevelek a sóvámot fizető pesti polgárok, vagy a sóvámot élvező budai káptalan számára voltak kiállitva. A kifejezésbeli eltérés tehát nem hozható fel érvül az 1244. évi kiváltságlevél hitelessége ellen, mert megvan a kellő magyarázata. De külömben sem lehet az 1295. évi oklevél alapján érvelni, mert nem szószerint, hanem csupán a dolog érdemét illetőleg idézi az 1244. évi oklevelet.
Lodomár esztergomi érsek 1295. október 20-án kiadott itéletlevele. Knauz, Monumenta II. k. 375–77. 1
Ugyancsak vámmentességük ügyében pereskedtek 1299-ben a margitszigeti apáczákkal is, a mely perben 1299 deczember 9-én VIII. Bonifácz pápa Gergely esztergomi érseket rendelte ki biróul. Vámmentességük igazolására IV. Béla király kiváltságára hivatkoztak, a mi ujabb bizonyság arra, hogy a budaiak éltek a kiváltságlevéllel.*
Prout ipsis ex concessione clare memorie Bele regis Ungarie facta eis de huiusmodi vectigalibus et tributis, tunc ad regem eundem spectantibus, competit. Monumenta eppatus Vesprimieosis I1. k. 25. s. k. 1.
Érthetetlen Salamon következő állitása, hogy nem találjuk nyomát a bulla felhasználásának Róbert Károly alatt, pedig 1314-ből maradt fenn documentum, melyben nyomának kellene lennie.»* E nyom Nagymaros 1324. évi kiváltságlevele, melynek záradéka szerint «minden egyebekben ugyanazon szabadalmakat és kiváltságokat élvezik, mint Buda polgárai» (In aliis autem omnibus iisdem libertatum prćrogativis, quibus cives nostri Budenses gratulantur, utique gaudeant et fruantur.) E rendelkezés alapján Salamon árumegállitási jogot is követel Nagymaros számára, miután azonban az 1324. évi oklevélben kifejezetten nem foglaltatik az árumegállitási jog, elvitatja azt a budai polgároktól is. Miután végül az 1244. évi kiváltságlevélben kifejezetten benn van az árumegállitási jog, egyszerüen kétségbe vonja annak hitelességét.
Id. b. 45. 1.
Azt hisszük, hogy a nevezett rendelkezést többszörösen félreértette Salamon. Nem arról van ugyanis szó, hogy a nagymarosiak azon összes kiváltságokat megkapják I. Károly királytól, a mely kiváltságok a budaiak külömböző okleveleiben találhatók, hanem jelenti e kifejezés azon jogositványok átruházását, a mely jogositványokkal a budai polgárok I. Károly király alatt éltek. Mi nem tartjuk lehetetlennek, hogy ez időben a budaiak az árumegállitási jogot nem gyakorolhatták,* mint a hogy nagyon sok kiváltság gyakorlati érvényesitését megakadályozták a mostoha körülmények. Hiszen nem egyszer találkozunk olyan oklevelekkel, a melyek régi és nem érvényesitett jogokat ujitanak meg, p. o. a birtokadományt is többször ismételték egymásután, mig a birtok tényleg az adományos tulajdonává lett. Mi azt hisszük, hogy a nevezett rendelkezés egyszerüen azt jelentette, hogy egyebekben pedig a nagymarosi polgárok a budai jog szerint élhettek.* Ha a nagymarosi kiváltságlevél szerint az összes budai kiváltságok megillették volna a nagymarosiakat, akkor egyenként irta volna azokat át az 1324. évi oklevél, mint azt a később tárgyalandó 1347. évi kassai kiváltságlevél tette, vagy pedig minden felsorolás nélkül utalta volna a nagymarosiakat a budaiak kiváltságaira, a mint azt a Salamon által is idézett 1317. évi soproni kiváltságlevél tette.* Az azonban el nem képzelhető, hogy a nagymarosi oklevél felsorol számos kiváltságot 120s ezeken kivül álló fontos kiváltságokat emlités nélkül hagyjon.
Pozsony is megkapja e jogositványt már 1297-ben s Zsigmond király 1402 január 22 iki adománylevele ugyane kiváltságot tartalmazza. Király, Pozsony város joga 206–7. Il.
Wenzel, Magyarország városai és városjogai 43. 1.
Az 1317 november 12-iki kiváltságlevél azon jogot biztositja a soproniaknak «quam cives Albenses et Budenses a progenitoribus nostris obtinuerunt. « Fejér, Codex dipl. VIII. 2. 73–76. 11. Tévesen idézi Salamon Gyöngyös 1344 majus 5-iki kiváltságlevelét, mert az csupán a város megerősitésére vonatkozik: Ipsam libertatem, cum qua et cives nostri Budenses perfruuntur in eadum, ipsam operibus muralibus circumdandi, turribus, propugnaculis et aliis quibuslibet fortalitiis et fortitudinibus ćdificandi etc. Fejér, Codex dipl. VII. 3. 716–18. Il.
Salamon azt hiszi, hogy a nagymarosiak árumegállitási joga tönkretette volna Buda kereskedelmét s már ezért is lehetetlennek tartja, hogy I. Károly királytól e fontos jogositványt megkapták volna. Később igazolni fogjuk, hogy az időben már élvezte e jogositványt nehány olyan város, a melyek sokkal veszedelmesebb vetélytársai voltak Budának, mint Nagymaros. Nagymaros árumegállitási joga teljesen jelentéktelen volt, mert a világkereskedelem nagy utjába nem esett bele,*a dunai hajóforgalom pedig ez időben még nem vitt nagy szerepet a világkereskedelemben. Egyáltalán nem szabad azonban nagy jelentőséget tulajdonitani a nevezett rendelkezésnek, mert ugyanezen alapon más városok számára is kellene árumegállitási jogot követelnünk* s általában mindazon városok, melyek a budai jog szerint éltek, árumegállitási joggal birtak volna.*
Gárdonyi, Felsőmagyarország kereskedelmi utjai 10–11. ll.
Komárom városát p. o. már 1265-ben megillette volna a jog, mert ez esztendőben IV. Bélától kapta a budai jogot; Eandem per omnia concessimus libertatem, qua cives nostri de novo monte Pestiensi gratulantur. Podhraczky, Historia dipl. urbis Budensis I. k. 297–98. Il.
Zsolna, Bártfa, Eperjes, Privigye és Lippa. V. ö, Wenzel, Magyarország városai és városjogai 55–46. ll.
Egészen más a kassaiak 1347. évi kiváltságlevelének az esete, a mely nem általános záradékképen emlegeti a budai kiváltságokat, hanem a részletes felsorolás előtt hangsulyozza, hogy az adományozott jogositványok a budaiak kiváltságai (Libertates infrascriptas more civitatis nostrć Budensis). Ez oklevél valósággal a pesti kiváltságlevél mintájára készült s mégsem tekinthető egyszerüen a pesti kiváltságlevél másolatának. Bizonyos azonban, hogy a kassai kiváltságlevél megfogalmazásánál használták az 1244. évi pesti kiváltságlevelet, mert a felsorolt jogositványok első fele szóról-szóra van belőle átvéve. Ez átvételt ismét úgy magyarázhatjuk meg, hogy a kassai kiváltságlevelet kieszközlő «Homius ispán kassai és budai polgár» hozzájutott a pesti oklevélhez és az eredeti szöveg alapján fogalmazta meg a kanczelláriának bemutatott tervezetet. Kitünik ez a kassai kiváltságlevél szövegéből is, a mely két különálló részre oszlik. Az első rész a pesti kiváltságlevél nyomán készült, a másik rész pedig ujabb toldalék, s amily tömören van megfogalmazva az első rész, olyan pongyola az ujabb toldalék. A második rész ismétli a biróválasztási szabadalmat s kétszer mondja el a bünösök vagyonát illető eljárást. E fogyatkozások arra vallanak, hogy nem a királyi kanczelláriában fogalmazták meg az oklevelet, hanem a kanczellárián kivül készült. A kassai kiváltságlevélből hiányzik a budaiak legfőbb jogositványa, a vámmentesség s hiányzik sulyos terhük, a katonaállitási kötelezettség. Nincs tehát szolgailag lemásolva a pesti kiváltságlevél, hanem felhasználható rendelkezései vannak átvéve.
De fogadjuk el Salamon feltevését, hogy a pesti kiváltságlevél másolata a kassai oklevél, a mi kitünő érv oklevelünk hitelessége mellett, akkor sem juthatunk Salamonnal azonos eredményekhez. Abból ugyanis, hogy az árumegállitási jog a kassai oklevélben a pesti kiváltságlevél átvett pontjai között az eredetihez hasonlóan az utolsó helyet foglalja el, nem az következik, hogy «Buda időrendben ezt kapta utoljára»,* hanem éppen azért, mert a kassai oklevél vonatkozó része a pesti kiváltságlevél nyomán készült, a sorrendben e jogositvány került az utolsó helyre.
Id. h, 51. l.
Salamon hihetetlennek tartja, hogy I. Károly király a hüséges kassai polgárokat nem ruházta fel az árumegállitás jogával, ha az adni szokott városi kiváltság lett volna. A nélkül, hogy Salamont szellemes de czéltalan okoskodásaiban követnők, csak azt emeljük ki e helyen, hogy Kassa árumegállitási jogositványa csupán akkor vált a város számára jelentőssé, midőn Magyar- és Lengyelországok között szorosabb gazdasági kapcsolat támadt, az pedig Lajos király alatt történt. Ez magyarázza az árumegállitási jog késői adományozását. De vegyük más oldalról a dolgot. V. István király 1271. évi kiváltságlevelében a győri polgárokat a székesfehérváriak kiváltságaival ruházza fel s az adományozott kiváltságok sorában kifejezetten ott szerepel az árumégállitás joga.* (Statuimus etiam, quod omnes 121mercatores usque Austriam in Hungariam descendentes et de Hungaria in Austriam transeuntes mercimonia sua in castro deponant Jauriensi ad concambium faciendum.) El lehet-e azt képzelni, hogy a kisebb jelentőségü Győr ily nagy kiváltságot kap, az ország székvárosa pedig csak sokkal később kapja meg ugyanazt, a mikor e jogositvány alapján Győr kereskedelmi központtá lett. De egyéb is következik ebből. A mint emlitettük, Székesfehérvár jogait kapják a győriek (in illa et eadem libertate, qua cives et hospites nostri Albenses gratulantur). Salamon okoskodása szerint tehát Székesfehérvár is birt volna árumegállitási joggal, miután a székesfehérváriak jogával élő győri polgárok kiváltságlevele kifejezetten tartalmazta e jogositványt. Annál inkább el kell azt fogadnunk, mert az 1291. évi győri kiváltságlevél szerint csupán egyetlen pontban külömbözött a győri polgárok kiváltságlevele a székesfehérváriakétól, t. i. hogy katonaállitási kötelezettségük nem volt. (De libertate Albensium hoc solum excipimus, quod nobiscum vel cum aliquo alio barone nostro exercituare nullatenus teneantur.) Tehát nem csupán Győr, hanem Székesfehérvár polgárai is gyakorolták volna az árumegállitás jogát, mielőtt az ország fővárosa megkapta. Sőt a vasvári polgárokat is előbb illette volna meg e jog, mert IV. László király 1294. évi kiváltságlevelével a székesfehérvári jogot kapták.* Vagy tekintsünk III. András királynak 1291 deczember 2-án a pozsonyi polgárok számára kiállitott kiváltságlevelébe, itt is megtaláljuk a jogositványt és pedig a pesti kiváltságlevélhez hasonlóan az utolsó helyen.* Az oklevél eredetiben maradt fenn és senki sem kételkedhetik hitelességében. De viszont abból sem fog senki Salamonhoz hasonlóan messzemenő következtetéseket levonni, hogy az árumegállitási jog az utolsó helyet foglalja el a kiváltságok sorában.
Szávay Gy., Győr 24–27. 11.
In aliis articulis libertatum more et libertate civium nostrorum de Alba gaudeant et fruantur. Fejér, Codex dipl. V. 2. 528. 1.
Item concessimus, quod omnes mercatores pannorum, boum, piscium, de quibuscunque regnis vel locis ad ipsam civitatem venientes descendant in eadem mercimonia sua libere et secure venditioni exponendo. Fejér, Codex dipl. VI. 1. III. l. V. ö. Király, Pozsony város joga 206–208. 11.
A mint minden alapot nélkülöz Salamon azon állitása, hogy Buda 1324-ben még nem gyakorolta az árumegállitási jogot, éppen úgy nem bizonyitja be azt sem Salamon, hogy 1344-ben kapta a jogositványt, vagy hogy egyáltalán I. Lajos királytól származott az. Abból ugyanis, hogy I. Lajos király 1370. évi oklevelében a budaiak árumegállitási jogát a saját adományának mondja,* egyéb érvek számbavételével csupán az következik, hogy a kanczellária fogalmazása hibás vagy hogy I. Lajos király is megerősitette IV. Béla király emlitett kiváltságlevelét. De adhatott a budaiaknak I. Lajos király külön oklevelet is, melyben a IV. Béla adta árumegállitási jogot jobban körülirta s esetleg bővitette is, a mi az oklevelek szövegének összehasonlitásából valószinünek is látszik. Bizonyitani is lehet azon feltevést, hogy I. Lajos király megerősitette a budaiak régi kiváltságlevelét. Az Ofner Stadtrecht XV. századi krónikaszerü toldalékaiban le van irva ugyanis a budai és pesti polgárok között az árumegállitás tárgyában folytatott 1502. évi per.* E feljegyzés szerint a budai polgárok árumegállitási joguk igazolására legbecsesebb oklevelüket mutatták be, ezt azonban a pestiek kifogásolták. (Indem ward wier gebarent, wie vnsser prieff einer den wier fast fuer den pösten hielten, nit gerecht wer.) Erre I. Károly király oklevelét mutatták be, a mely árumegállitási jogukat megerősiti azon oklevéllel 122egyetemben, melyet a pestiek kifogásoltak. (Da swechten wier mer prieff, und vanden ain da mit zbain sidell, het vnss geben kwnig Karell. Der selbig prieff pestettiget vns alle freihait der niderlag, awch den prieff, den man for fwer vnrecht wolt derkentt haben) l. Károly király jelzett oklevele I. Lajos ismert oklevélmegerősitő záradékával és pecsétjével is el volt látva,* tehát Lajos király joggal mondhatta a budaiak árumegállitási jogositványáról, hogy ő adta a budai polgároknak. E feljegyzést Salamon is ismerte s nem lett volna szabad olyan theoriákat szerkesztenie, a melyek hamis világitásba helyezik a székesfőváros egész középkori történetét. Salamon azonban annyira bele élte magát hamis theoriájába, hogy e feljegyzés egészen világos szövegét is félremagyarázza.* Azt mondja ugyanis a feljegyzés, hogy I. Károly király oklevele nem csupán az árumegállitási jogot erősiti meg, hanem azon becses oklevelet is, melynek hitelességét a biróság előtt kétségbe vonták. Salamon pedig igy forditja a kérdéses helyet, (Da swechten wier. mer prieff, und vanden ain da mit zbain sidell, het vnss geben kwnig Karell. Derselbig prieff pestettiget vns alle freihait der niderlag, awch den prieff den man for fwer vnrecht wolt derkentt haben): Ez megadja nekünk az árukirakás teljes kiváltságát s azt a levelet is előmutattuk (???), melyet előbb érvénytelennek állitottak.* Ez világosan félremagyarázása a nevezett szövegnek. De Salamon ezzel sem elégszik meg, hanem e kétségkivül egykoru feljegyzés ellenére azt vitatja; hogy I. Károly helyett I. Lajos nevének kellene e helyen szerepelni. Bizonyságul hivatkozik I. Lajos már idézett szavaira, melylyel a budaiak árumegállitási jogát magának tulajdonitja (libertate civibus nostris Budensibus per nostram maiestatem gratiose concessa), a mi azonban a budaiak régi jogának megerősitése vagy kiterjesztése alapján is irható volt s egyáltalán nem olyan nagy jelentőségü hely, hogy egyéb érvekkel szemben fentarthatná érvényét. Oriási tévedést követ el azonban Salamon, midőn oklevéltani érvekkel törekszik igazolni, hogy a feljegyzésben előforduló oklevél nem I. Károly, hanem I. Lajos oklevele volt. Azt mondja ugyanis, hogy: «Ott kétpecsétü oklevélről van szó, s hozzá van téve: hogy a kétpecsétü oklevél alján az egyik pecsét alatt nehány sor apró irás van, mely szerint király ő felsége első pecsétjének példányát ellopták volt, s azért csak az utóbbi pecséttel ellátott oklevelek birnak teljes érvénynyel. Ezen szavak nem Károlyra, hanem Lajosra illenek. Mert nem Károly, hanem Lajos pecsétjei vesztek el sikkasztás által,» Nagyon kevés eredeti oklevelet láthatott Salamon az Anjouk korából, ha nem talált olyan I. Károly királytól származott oklevelet, a melyen I. Lajos király pecsétje is függ a Károlyén kivül és I. Lajos király oklevélmegerősitő záradéka olvasható a hártya alján, mert ilyen oklevelünk szép számmal van. De ha nem látott is ilyen oklevelet Salamon, akkor sem lett volna szabad ez okoskodást elkövetnie, mert közvetlenül előtte idézi I. Lajos királynak második pecsétjére vonatkozó azon rendelkezését, hogy «egyszersmind a Károly király két első pecsétjével erősitett oklevelek is csak az ő, Lajos, 1364. utáni pecsétje által válnak hitelessé.* A feljegyzés irója I. Lajos király oklevélmegerősitő záradékát csak rövid kivonatban közli s nem emliti meg a Károly király okleveleire vonatkozó rendelkezését, ezzel azonban Salamonnak számolnia kellett volna s nem lett volna szabad belőle hamis következtetéseket vonni. Nem is emlékszünk meg azon oklevéltani csudabogárról, a melyet Salamon megteremt akkor, midőn ezeket állitja: «S hozzá tehetjük fölöslegül, hogy ha Károlytól nyerték volna az illető monopoliumot, akkor a levélnek okvetlenül kettőnél több pecsétje lesz vala.» Tudvalevő dolog, hogy kétpecsétes királyi oklevelek csupán az I. Lajos kanczelláriai gyakorlata szerint készültek, minden más esetben átirták a megerősitendő oklevelet s az uj pecsét alatt adták ki.
Libertate civibus nostris Budensibus per nostram maiestatem gratiose ipsis concessa in eo, ut nullus mercatorum regni nostri praedicti vel aliarum partium res suas mercimoniales ultra ipsam civitatem Budensem transportare vel diferre nequeant, sed in ipsa civitate Budensi vendere vel commutare aut ibidem reponere teneantur, non obstante. Fejér, Codex dipl. IX. 7. 300. 1. Be nem is jelenti szükségképen a «gratiose ipsis concessa» kifejezés a jogositványok eredeti adományozását, hanem a megerősités esetében is használták azt. P. o. IV. László királynak a gölniczbányai polgárok számára adott oklevelében kifejezetten régi jogositványok megerősitéséről van szó (eandem in omnibus libertatem, qua: temporibus domini Belč – – – usi sunt et gavisi, de benignitate regia duximus concedendam) és mégis úgy vannak feltüntetve az egyes jogositványok, mintha IV. Lászlótól kapták volna azokat (prćrogativa libertatis a nostra matestate indulta, concessimus, statuimus). Fejér, Codex dipl. V. a. 346. 1.
Michnay und Lichner, Ofner Stadtrecht 263–64. 11,
Item der prieff mit den zbain sidell hat vntten pey dem varigen sidell etlech zeill klaine geschrift, wie var der K. Mt. jnsidell verstollen seind warden, vnd welche prieff mit dem anderen sidell gesidelt wer warden, der solt jm allen rechten kraft haben.
Id. h. 62–66. 11.
Id. h. 63. 1.
65. l.
Nincs igaza Salamonnak abban sem, hogy a budaiak a pert Lajos király oklevele alapján nyerték meg, mert ugyanazon Ofner Stadtrecht 123végén olvasható további feljegyzés szerint a pestiek tovább folytatták 1503-ban az emlitett árumegállitási pert azon alapon, hogy IV. Béla király aranypecsétes oklevele, a mely a budaiak kiváltságait tartalmazza, a pestiek tulajdonát képezte és a régi gyakorlat szerint Budáról kirendelt pesti birák egyike lopta el.* Nem számol be a nevezett feljegyzés a per további lefolyásáról, de kétségtelen, hogy a budaiak javára dőlt el, mert Szapolyai István nádor emlitett 1496 junius 15-én kelt itéletlevele megvolt a budai levéltárban s a nevezett perben szerepelő birótársak közül hat esztendő leforgása alatt nem mindannyian hagyták el a királyi udvart, emlékezhettek tehát az emlitett nagy perre, a melyben a budaiak és pestiek közösen védik kiváltságaikat. Ez tehát tisztán ügyvédi fogás volt a pestiek részéről, a mely eredményre nem vezethetett s csupán a per elnyujtására volt alkalmas. Csodálatos s szinte feltűnő, hogy Salamon, a ki ismerte, sőt idézte Podhraczky kéziratban fennmaradt nagy munkáját Budapest történetéről, a Szapolyai István nádor 1496 évi oklevelét, mely összes okoskodásait megdönti, soha nem idézi, pedig Podhraczky munkájában megvan.
Item da wier daz recht, wie da varstet, gebunen hetten, da lueden vns die vnbeisren Pesthter jn daz landrecht, vnd klagten vns an, wie die goldene wull, so wier habenn vom k. Wella, jer wer, vnd alle freihait, so wier hieten, alle jer weren, und jn enpfremt weren, alls die zeit, da wier jn van hinen albeg vnd alle jar ain richter hetten geben, alls obsy wolten sprechen, die selbing richter hieten jns gestollen.
Végül I. János király emlitett 1538. évi oklevele alapján kisérli meg Salamon a pesti kiváltságlevél hitelességének megdöntését, illetőleg feltevéseinek igazolását, de teljesen meddő eredménynyel. Csupán két olyan átirt oklevél van ugyanis János király tárgyalt oklevelében, melyeket nem irt át szóról-szóra a kanczellária, hanem csupán a budaiakat akkor is érdeklő rendelkezéseket vette át belőlük. (In illis dumtaxat articulis, qui libertati eorum potissime suffragari videntur, de iisdem privilegiis excerpendo.) E két oklevél IV. Béla király 1244 november 26-án kelt aranybullája és IV. László király 1276 junius 18-án kelt megerősitő és bővítő oklevele, melyek hitelességét Salamon egyaránt kétségbe vonja.* Nem igaz Salamon erre vonatkozó első állitása sem, hogy a János király átirása kihagyja a régi pesti kiváltságlevélből mindazt, «a mi a kassai 1347-diki levélben ki volt hagyva,» mert maga is ismer rendelkezéseket, melyek a kassai oklevélben megvannak s ebből hiányzanak. De a kassai oklevéllel való összehasonlitás ellen szól az is, hogy a János király átirása első helyen a budai polgárok vámmentességi kiváltságát emeli ki, a mi a kassai oklevélből hiányzik. Ez átirásnak tehát semmi köze sincs a kassai oklevélhez.
Id. h: 67. 1.
Fölösleges módon töpreng azon Salamon, hogy vajjon a János király oklevele a régi pesti kiváltságlevél kivonatát vagy töredékét tartalmazza-e. Erről felesleges vitatkozni is, mert az előbb mondottak szerint itt kivonatról van szó és pedig a budaiak kérésére kiadott kivonatról.
Ha kivonatot irt át a királyi kanczellária, akkor természetes, hogy IV. Béla oklevele egész terjedelmében a kanczellária elé került. Nem volt ehhez szükség az eredeti oklevél bemutatására, a másolat is ugyanazon szolgálatot végezte. Valószinü, a mint már munkánk elején emlitettük, hogy I. Ferdinánd királynak 1528 január 1-én kelt átirását mutatták be. Salamon nagy sulyt helyez arra, hogy IV. Béla kiváltságlevele Pest számára készült s János király kanczelláriája minden hozzátevés nélkül a budaiaknak tulajdonitja az ott felsorolt kiváltságokat* s csupán «félreértéssel» tudja megmagyarázni a tényt. Mi minden hosszabb magyarázgatás nélkül egyszerüen I. János király atyjának, Szapolyai István nádornak 1496 junius 15-én kelt itéletlevelére utalunk, a melyben világosan ki van mondva, hogy IV. Béla aranybullája Pest és Buda közös kiváltsága volt s a budaiakat éppen úgy megillette, mint a pestieket, mert Buda és Pest akkor még nem volt és hosszu ideig nem volt két különálló város. Elesik ennek következtében Salamon azon állitása is, hogy a királyi kanczelláriában «nem tekintették az elméleti szoros valóság kideritését lényegesnek», hanem a párthivekkel szemben eltekintettek a valóságtól. Igy nem szabad a királyi kanczelláriát meggyanusitani, sem pedig az ország főbiráira nem 124szabad kimondani, hogy «a vizsgálat szigorának I különböző mértékét alkalmazták a viszonyokhoz képest.» Ha ez igaz volna, akkor régi történelmünk leghübb emlékeit, az okleveleket, tüzre kellene vetnünk, s bele kellene nyugodnunk, hogy multunk igaz részleteit nem lehet megállapitani.
Id. h. 68. l.
I. János király többször emlitett átiratában még egy régi oklevél rendelkezéseivel is találkozunk, a mely oklevélről azt mondja Salamon, hogy csupán «János király kanczelláriája okoskodta ki, hogy az illető toldalékpontok Kun Lászlótól származnak,»* Salamon ugyanis azt hiszi, hogy a budaiak valami megrongált oklevéltöredékét mutattak be, melynek bevezetése és vége hiányzott, melynek kiállitóját és dátumát tehát nem lehetett biztosan megállapitani. Ha ugyanis ilyen oklevél feküdt volna a kanczellária előtt, akkor nem mulasztotta volna el annak felemlitését s nem mondaná egész határozottan az oklevél: «László király IV. Béla unokája, kit a magyar nép Kun Lászlónak nevez, 1276-ban, julius kalendái előtti 15-dikén, uralkodása 4-ik évében, midőn megerősitette IV. Bélának az ő nagyatyjának kiváltságlevelét, a fenn elősorolt czikkeken kivül a következőket iktatta utána.» Ez teljesen világos és határozott irásmód, a mit csupán az esetben használhatott a kanczellária, ha az eredeti oklevél vagy pedig másolata feküdt előtte. Meddő munkát végez külömben Salamon, midőn az oklevelet I. Lajos királynak próbálja tulajdonitani, mert régi és kétségtelen bizonyitékunk van rá, hogy IV. Bélának a pestiek számára kiállitott kiváltságlevelét IV. László király megerősitette. Erzsébet királyné ugyanis 1345 augusztus 1-én megerősiti I. Károly király azon oklevelét, melyben IV. Béla királynak IV. László király által megerősitett oklevele alapján a budai polgárok kötelesek az ó-budai káptalannak a sóvámot megfizetni.* E sóvám tudvalevőleg az ismert pesti kiváltságlevélen alapul, semmi kétség tehát benne, hogy itt IV. Béla aranypecsétes okleveléről van szó. Ez érven kivül elfogadhatóvá teszi a IV. László oklevelének hitelességét azon körülmény, hogy a nevezett király IV. Bélához hasonlóan sürün foglalkozott a városok jogállásának biztositásával. Ugyanazon esztendőben p. o. a gölniczbányai polgárok régi kiváltságait erősitette meg,* 1377-ben Sopron szabadságait ujitotta meg s bővitette ki.*
Id. h. 70–71. 11.
Quod praedictum tributum salium in dicto portu Pestiensi dominus prćpositus et capitulum ecclesič Budensis iuxta formam privilegii domini regis Ladislai litteras privilegiales domini Belae olim similiter regis Hungarić laudandae memoriae confirmantis isto modo valerent exigere atque possent. Fejér, Codex dipl. IX. 7. 50–51. 11.
Fejér, Codex dipl. V. 2. 345–47. 11.
Endlicher, Monumenta Arpadiana 54–48. 11.
Ezek előrebocsátása után a Salamon fejtegetéseiben gyakran és nyomatékosan használt 1347. évi kassai kiváltságlevél rendelkezéseinek forrásait is pontosan megjelölhetjük. Arról természetesen szó sem lehet, hogy a kassai oklevél bármely rendelkezése mintául szolgálhatott volna a budaiak kiváltságaihoz. Sőt ellenkezőleg, miután az 1347. évi kassai kiváltságlevél második része szóról-szóra ugyanazon rendelkezéseket tartalmazza, melyekről I. János király 1538. évi oklevele alapján tudjuk, hogy IV. László király adományozta a budaiaknak, világos, hogy a későbbi kassai oklevél egyszerüen innen vette át ez intézkedéseket. Ha a kassai kiváltságlevél első részét csaknem szószerint átvehették IV. Béla pesti kiváltságleveléből, bizonyos, hogy a kassai oklevél kieszközlője hozzáférhetett a budaiak levéltárához s a levéltárban megtalálta IV. László oklevelét is, a melyből a kassai kiváltságlevél második részét meritette.
Salamon érvelése, hogy t. i. Lajos király 1351. évi dekretumának 19. pontjában ki van mondva azon elv, melyet IV. László király 1276. évi oklevele biztositott a budaiaknak, 1347-ben pedig Lajos a kassaiaknak, s ezért a budai oklevél is Lajos korából származik, egyáltalán nem állhat meg. Hiszen a IV. László nevezett rendelkezése éppen a budaiaknak adott kiváltság volt, a melyet országos törvény nem biztositott. Mert ha országos törvényt hoztak volna erre, akkor felesleges lett volna külön kiváltságképen adni. Teljesen kétségbeesett itt Salamon azon magyarázata, hogy Lajos király a már emlitett «országos törvény jótéteményeiben» óhajtotta részesiteni a budaiakat. Milyen országos törvény volt az, a melynek hatályát adott esetben külön 125kellett biztositani. S micsoda jogállásuk volt a városi polgároknak, hogy az országos törvények hatálya nem érintette őket.
Salamon azon állitása sem fogadható el, hogy IV. László okleveleiben nem fordul elő az, «In super nos habito tractatu, de consilio baronum nostrorum ex gratia concessimus speciali» kifejezés, a mit a budai oklevél tartalmaz. Ellenkezőleg, ez IV. László okleveleiben is előforduló okleveles formula,* a min fennakadni egyáltalán nem szabad. Salamon hihetetlennek tartja, hogy IV. László oklevelének emlitett kifejezését Lajos király kanczelláriája szolgailag átirta volna,* midőn 1347-ben a kassaiak kiváltságlevelét kiállitotta. Mi nem tartjuk lehetetlennek a dolgot, s magyarázatot is találunk hozzá abban, hogy az oklevelet nem a kanczellária fogalmazta, hanem kész oklevelet mutattak be a kassaiak megerősités czéljából.
Fejér, Codex dipl. V. 2. 336. l., 431. l., 441. 1. stb.
Id. h. 73. 1.
IV. László oklevelének hitelessége ellen avval is érvel Salamon,* hogy az Ofner Stadtrecht 76. szakasza László oklevelét nevezi meg forrásul ama jogositványra, hogy a budai vásárokon külföldi kereskedők csupán nagyban árusithattak. Az Ofner Stadtrecht idézeteire később még visszatérünk, nem tartjuk azonban teljesen lehetetlennek, hogy IV. László oklevelében ilyen intézkedést találjunk. A vasvári polgárok 1274. évi kiváltságlevelében* p. o. szóról-szóra megtalálhatjuk ez intézkedést és Buda vásárjogát 1287-ben ugyanazon IV. László király adományozta.*
Id. h. 74. 1.
Item statuimus, quod mercatores extranei ad forum I ipsorum venientes pannum incisum vendere non prćsumant, sed petias integras vendere teneantur. Fejér, Codex dipl. V. 2. 527. 1.
Endlicher, Monumenta Arpadiana 602–605.
Érthetetlen ellenmondásokat talál Salamon a pesti kiváltságlevél és az Ofner Stadtrecht vonatkozó szavai között. Érthetetlen, mondom, mert ellenmondás egyáltalán nincs a két szöveg között. Azt mondja a pesti kiváltságlevél: Verum quia exhibitio privilegii ipsorum existentis sub aurea bulla propter viarum discrimina esse periculosa videbatur, transscriptum eiusdem de verbo ad verbum sub munimine dupplicis sigilli nostri concessimus, tantum presentibus fidem volentes adhiberi, ut ad exhibitionem illius nullatenus compellantur. Az Ofner Stadtrecht pedig ezeket mondja: «Auch sol richter vnd purger der stat zw Ofen nyemantz mugen notten noch zwingenn dy haub goldein bull in gericht oder auswendig des gerichtz für zu pringen: nach inhaltung und anweisung der selbigen bull.» Ez szerintünk teljesen hü forditás, mert a pestiek tényleg azon kiváltságot kapták, hogy eredeti aranypecsétes oklevelüket ne legyenek kénytelenek biróság előtt bemutatni, hanem azzal egyenlő érvényü legyen a kettős pecsét alatt kiadott másodpéldány. A ki tudja, hogy hazai biróságaink mily nagy sulyt helyeztek az eredeti oklevelekkel való bizonyitásra* s hányszor kifogásolták a leghitelesebb átiratokat, az méltányolni fogja e kiváltságot s nem fog Salamonhoz hasonlóan élczelődni e kiváltság felett.*
Hajnik, Birósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt 356. 1.
Id. h. 58. 1.
Miután az Ofner Stadrecht nehány olyan rendelkezését idézte Salamon, melyek a szöveg szerint IV. Béla király kiváltságleveléből voltak meritve, felkér annak megmagyarázására, hogy mikép idézhetett az Ofner Stadtrecht irója «IV. Béla bullájából olyanokat, a mikről ezen oklevélben egy szó sincs.»* A megfejtés sokkal egyszerübb, semmint azt Salamon gondolja. Az iró t. i. nem az előtte fekvő oklevélből, hanem emlékezetéből idéz, a mi bizony többször megcsalhatta. A jogkönyv t. i. nem hiteles oklevél, hanem magánszorgalom utján összeállitott munka, a melyben éppen úgy előfordulhatnak tévedések, mint a Salamon munkájában is előfordulnak szép számmal. Tévedéseit az iró is elismeri, midőn ezeket irja: «Missefelt dir dan ichtz an meiner arbeit, so hab gedult, und schuld der kranghait oder tumhait vnd unwitz meiner synnen, und straff das nutzlich prüederlich und auch freilichen, vnd nicht morde mich in deinem neidt mit deiner zungen, vmb dy klain gab, dy ich dir gib lautter vmb gottes willen, so sy doch pesser ist, wenn gar nichtz, vnd ye pesser, dan dy dein, wan du darzu nichts gefüedert hast.»* 126Ez elég világos beszéd. Sokkal több tisztesség lakott az Ofner Stadtrecht irójában, semmint a Salamon fantáziájával megalkotott csalafintaságokat elkövethette volna.
Id. h. 60–61. 11.
Michnay und Lichner, Ofner Stadtrecht 28. 1.
Talán tulhosszan is időztünk Salamon fejtegetéseinél, de méltónak tartottuk e munkát azért, mert Salamon a pesti kiváltságlevél hitelességének tagadása alapján irta meg Budapest középkori történetét, s a mint a pesti kiváltságlevélre vonatkozó feltevése hamis, éppen olyan hamis az a kép is, a melyet a középkori Budapestről megrajzolt. Igazat kell adnunk Schmallnak, midőn azt mondja, hogy «Budapest történetének nem is annyira folytatása (Salamon után), mint inkább ujbóli megirása válik szükségessé.»* S egyáltalán nem érthetünk egyet nagytudományu birálójával, Tagányi Károlylyal,* a ki a pesti kiváltságlevél hitelességét Salamon érvelései daczára is kétségtelen hitelünek ismeri el s mégis azt mondja, hogy a főváros története Salamon munkájával «véglegesen meg van irva» s ezen «senki egy betüt sem változtathat az igazság komoly sérelme nélkül.» Azt hiszszük, hogy itt a birálóban felülemelkedett a Salamon egyénisége és irói tehetsége iránti bámulat az elfogulatlan tárgyilagosságon, a mely meg tudja különböztetni a müvészt művétől s a melyet nem befolyásolhat sem kor, sem tekintély, sem vonzalom. Hasztalan kisérli meg Tagányi Károly Salamon oklevéltani «tudatlanságát» «realitásával» mentegetni, illetőleg magyarázni, mert oklevéltani vizsgálatokat oklevéltani előismeretek nélkül végezni csupán a tudomány és az igazság rovására lehet és sok olyan oklevéltani igazságot tagad meg Salamon, a melyeket elfogulatlan és komoly kritikával megtagadni nem lehet. Különösen a pesti kiváltságlevelet illetőleg helyesen itéli meg Salamont Tagányi Károly, midőn azt mondja, hogy «egyszerü magyarázat helyett olyat adott, mely csakis emberfölötti ravaszság és furfang mellett volna lehetséges.» Ha pedig ez igaz, akkor hol van Salamon «realitása», melyet Tagányi kiemelt.
Adalékok 2. k. 104. 1.
Századok 1887. évf. 48–71. 11.
Mi IV. Béla 1244. évi pesti kiváltságlevelét a felsorolt érvek komoly mérlegelése alapján kétségtelen hitelünek tartjuk, a mely Pest és Buda kiváltságainak egyaránt alapját képezte, mert hiszen a két város hosszu időn át egy testet képezett.* A pesti kiváltságlevél megvolt eredetiben a budai levéltárban egészen a város 1526-ban történt felégetéséig, akkor azonban elpusztult. Komoly bizonyságaink vannak rá, hogy IV. Béla kiváltságlevelét 1276 junius 18-án IV. László király megerősitette és hogy a budai polgárok 1295 október 20-án Lodomér esztergomi érsek előtt lefolyt perükben bizonyitékul használták fel. Megbizható forrásból tudjuk, hogy a pesti kiváltságlevelet I. Károly király átirta és megerősitette, I. Lajos király pedig oklevélmegerősitő záradékával látta el atyja emlitett oklevelét. Átírták a pesti kiváltságleve'et Hédervári Lőrincz nádor, Albert király és az ország rendei. Bemutatták az oklevelet 1476 szeptember 11-én Mátyás király előtt, a mikor nehány rendelkezését az ó-budai apáczák számára átirták s ugyanakkor a kanczelláriában használt formulás könyvbe is lemásolták. 1447 junius 29-én Ország Mihály nádor, 1492-ben II. Ulászló király irta át, 1496 junius 15-én pedig Szapolyai István nádor oklevelébe került s ez utóbbi oklevél az egyetlen középkori hiteles emléke az első pesti kiváltságlevélnek, a mely azonban egyszersmind legerősebb bizonyitéka az oklevél hitelességének is. Atirta végül oklevelünket 1528 január 1-én I. Ferdinánd király és 1538 márczius 27 én I. János király. Sajnos egyetlen átirás sem őrizte meg az aranypecsétes oklevél szövegét, mert azt IV. Béla rendelkezése értelmében nem kellett biróság elé vinni, megőrizték azonban a nevezett átirások az aranypecsétes oklevéllel egyidejüleg kiadott s királyi kettős pecséttel megerősitett másodpéldány kétségtelenül hiteles szövegét, a mely történeti és oklevéltani szempontból ugyanazon becscsel bir 127ránk nézve. Természetesen téves ezért Schmall* állitása, a ki a szöveget «hibás másolat»-nak mondja, mert az sem nem hibás, sem nem másolat.
Tamás esztergomi érsek 1313 deczember 2-án kelt itéletlevelében p. o. districtus castri Pestiensis (illetőleg Budensis) elnevezés fordul elő, melynek tartozéka úgy a suburbium, mint az antidua Pesth. Knauz, Monumenta II, k. 689–91. II. Pest különben a XIV. században igazán jelentéktelen hely lehetett, mert a magyarországi királyi városok (Buda, Visegrád, Székesfehérvár, Kassa, Trencsén, Zágráb, Nagyszombat, Pozsony és Sopron) 1384. évi oklevelében, melyben Hedvig és Vilmos osztrák herczeg házassági szerződését megerősitik, a neve nem fordul elő. Fejér, Codex dipl. IX. 7. 446–47. 11.
Adalékok II. k. 43. 1.
Mindezek elég bizonyságot tesznek arról, hogy az oklevél 1244-től kezdve megvolt és használták is, minek következtében Salamon feltevéseit, melyek elmésségét a legnagyobb készséggel ismerjük el, mint feleslegeseket és használhatlanokat el kell ejtenünk. Salamon védelmére azonban fel kell emlitenünk, hogy középkori levéltár hiányában hasonló hibába könnyen eshetett Budapest bármely monografusa. A mig a fővárosra vonatkozó okleveles emlékek nincsenek összegyüjtve, lehetetlen Budapest középkori történetét kifogástalanul megirni. A budapesti vonatkozásu középkori oklevelek összegyüjtése és kiadása tehát olyan feladat, a mely rövid időn belül megvalósitandó. E gyüjtemény fogja pótolni Budapest elpusztult középkori levéltárát s ez fogja lehetővé tenni Budapest történetének megirását.
GÁRDONYI ALBERT.
