I.
I.
A forrásokhoz fordulva, azt látjuk, hogy a magyar és horvát krónikák részletesen szólnak a horvát hóditásról, de a zágrábi püspökség alapitásáról nem beszélnek. Más forrásokból viszont csak annyit tudunk meg, hogy László két püspökséget alapitott. A váradi és zágrábi egyház statutumai emlitik, hogy ez a kettő lett volna László alapitása. A zágrábi szerint László alapitá a püspökséget és Szlavóniában az ő uralkodása alatt «cepit vigere nomen Christi.»* A horvát hóditással ez sem hozza kapcsolatba a püspökség alapitását. Több árpádkori oklevél emliti, hogy a zágrábi püspökséget László alapitotta.* Legnevezetesebb Felicián esztergomi érsek itéletlevele, melyet 1134-ben adott ki, tehát alig negyven évvel László halála után. «A zágrábi püspökséget,» mondja oklevelünk, «László király alapitotta, mikor az esztergomi egyházat Acha kormányozta, Fábián bácsi érsek, Kozma veszprémi püspök, Gyula nádorispán és Grab somogyi ispán jelen létében, ezek és más előkelők tanácsára, … isteni kegyelemtől sugalmaztatva, … és pedig azért, hogy a kiket a bálványimádás tévelygése Istennek imádóitól elidegenitett, a püspöki gondviselés által az igazság utjára visszavezérelje.» A határokat Cupan királyi káplán jelölte ki, az uj püspököt, a cseh Duhot, «hogy a népet tudatlanságában oktassa», a másik káplán, Fáncsika, iktatta hivatalába. Ez a Fáncsika, -- mondja továbbá az oklevél, – később zágrábi püspök, majd bácsi érsek lett s ez utóbbi méltóságot viselte az itéletlevél kiadásakor, mikor az ő tanácsait és vallomását is meghallgatták.* Az itéletlevél nem emliti, hogy László mely évben alapitotta e püspökséget, azonban e részben felvilágositást nyerhetünk a kétségtelen hitelü tanunévsorból, a melyet Felicián érsek elsőrendü forrásból, az alapitási aktusnál jelen volt Fáncsika káplán, a későbbi bácsi érsek szóbeli előadásából ismert.
M. Florianus. Fontes domestici: III, 262. 1.
Felsorolva Ortvaynál. Id. m. II. 671. 1.
Knauz. Monumenta Strigoniensis Eccl. I. 85. 1.
Az alapitás korát meghatározandó, elő kell vennünk az egykoru okleveleket s azokkal összehasonlitanunk az alapitás tanuinak névsorát. Az okleveles emlékek csekély száma miatt, más forrásokat is vizsgálat alá veszünk és amennyire lehetséges, 101a hamis oklevelek adatait is felhasználjuk.
Az oklevélhamisitásoknál tekintetbe kell vennünk az ujabb kutatások eredményeit, melyek szerint az oklevélhamisitásra sokszor igazán rákényszerült hamisitó mintául mindig valódi oklevelet tartott szeme előtt s igy a tanu-névsor, a szereplő személyek időkorára nézve gyakran felhasználható forrásul.* A minta-oklevél minősége szerint a hamisitásoknak négy csoportja volna megkülönböztethető. Elsőbe tartoznak az interpolált oklevelek, melyeknek váza valódi, csak itt-ott bővitették szövegét. Ezek a hamisitás fiktiv korában szereplő személyeket sorolnak fel, mert a formai részeket az eredeti oklevélből másolták.* A másodikba osztjuk azokat, melyeknél az oklevelet kiadó személy vagy testület által kiadott, eredeti, de nem arról a tárgyról szóló vagy nem abból az évből való oklevelet tartottak szem előtt.* Ez a két csoport kellő kritikával a formai részekben felhasználható, bár az évszám megállapitása nagy óvatosságot igényel. A harmadik csoportba azok sorolandók, melyek tetszés szerinti későbbi időből való oklevelet vesznek mintául s igy a fiktiv korra nézve semmi adatot sem szolgáltatnak. Végül a negyedikbe a XVI–XVIII. század otromba koholmányai tartoznak, melyeknek hitele egy elolvasás után megdől.
V. ö. főkép Erdélyi László diplomatikai munkáit a Pannonhalmi Rend Története L, VII., VIII. kötetében és A Tihanyi apátság kritikus oklevelei: 1906. cz. akadémiai értekezését.
Jellemző példa erre az 1055. tihanyi alapitólevél u. n. másodpéldánya (Erdélyi id. mű 12–58. 1.) és a veszprémvölgyi 1109. évi oklevél országos levéltári példánya. (Hóman. A veszprémvölgyi alapitólevél hiteles sége. Századok, Sajtó alatt.)
Legérdekesebb példája a zalavári 1328. évi oklevél, melyet a Pannonhalmának adott 1327-iki oklevél után készitettek. Erdélyi. Phalmi Rend Tört. VIII. 492. 1.
Az oklevelek hiányos adatainak pótlásául használható az egykoru külföldi irók gyérszámu értesitése s a bécsi képes krónikának I. Endrétől Kálmánig terjedő része. A krónika szövegébe betoldott s a bécsi képes krónikában fenmaradt eme részek hitelét igazolja az abban szereplő személyek neveinek előfordulása az oklevelekben.* Kutfőkritikusaink ezt egyértelmüleg a krónika leghitelesebb részei közé sorolják.*
Ernyei, Vid, Ilia, Radován, Woitech, Endre, Márton, Atha, Dezső érsek, Miklós és Frank püspökök stb.
Pauler szerint a XI. század végéről való e rész. Magyar nemzet története. II. 606–609. 1. Hasonlóan nyilatkozik Marczali: A magyar történet kutfői az Árp. korában. 1880. 58–60. 1. Domanovszhy. A budai krónika. és 46–47. l. I. 56. 1. szerint e részek egykoru irót sejtetnek.
A zágrábi alapitásnál szereplő tanukkal találkozunk Dávid herczeg tihanyi adományozása idején. A keltezetlen oklevél Fábián érseket, Kozma püspököt, Gyula nádort és Petös ispánt emliti.* Oklevéltáraink s iróink ez adományt a zágrábi alapitással egyidőben, 1093-1095 évek közt emlitik.
Kubinyi. Monumenta Hungarić Hist. I. 1. I.
Van még egy László korabeli oklevelünk, melynek tanunévsora ezekével közel rokonságra mutat. Ez a pécsi egyháznak 1093-ról datált oklevele, a melyiknek azonban az a hibája, hogy nem valódi.* «Az oklevél szövege elég fejletlen és régies, hogy Szent László korába tehessük, ha a benne emlitett bizonyitás és védelem … sokkal fejlettebb viszonyokra, sokkal ujabb korra nem mutatnának.» Pauler e szavai azt látszanak mutatni, hogy az oklevél hamis, de vagy csak interpolált vagy pedig László korbeli mintát tartott szem előtt. Erre mutat a tanu-névsor is. Emlittetnek: A[cha]* esztergomi érsek, Dezső kalocsai102 püspök, István pécsi püspök, Fábián és Kozma püspökök, Kázmér, Grab, Guth és Spiguen ispánok, Péter, Simon, Petes, Sella és Konstantin ministerek, Timót, Lőrincz, Erdő, Sámson és Stegiundus káplánok. A névsor több tagjának szereplése a zágrábi alapitásnál és Dávid oklevelében, a XI–XII. századi «minister»-ek emlitése és Acha czimének régies szerkesztése mutatják, a Paulertől emlitett régies és fejletlen szöveg mellett, hogy itt oly hamisitással van dolgunk, mely valódi, Szent László korabeli oklevelet tartott mintául szeme előtt. A tanuk közül Acha érsek, Fábián püspök, Kozma püspök, Grab ispán és Petres,* mint láttuk, szerepelnek a zágrábi alapitásnál, illetve Dávid oklevelében. Ez a hamis pécsi oklevél volt az egyedüli érve mindazoknak, kik a zágrábi alapitást és Dávid oklevelét 1093–1095 évek közé tették. Pauler kimutatta ennek hamis voltát, de az alapitást és Dávid adományát. nem tette más időpontra.* Az eltérés, mely a bácskalocsai szék viselőjének nevében van, nevezetes történelmi botlásra adott alkalmat. Mig amazokban Fábián bácsi érsek szerepel a pécsi oklevél Dezső kalocsai püspököt és Fábián püspököt emliti. Ebből keletkezett a különálló bácsi és kalocsai érsekség meséje, mert másutt sehol egyidőben a kettő nem szerepel. Igaz, hogy itt sem! Az oklevelekből ugyanis csak az következtethető, hogy Fábián előbb másutt volt püspök s onnét lépett elő a bács-kalocsai érseki székbe,* melyen az ő püspöksége idején Dezső ült. Kitünik továbbá ebből az, hogy a pécsi oklevél névsora a zágrábi alapitás ideje előtti viszonyokat állit elénk s igy teljesen logikus volt azok felfogása, kik a pécsi oklevelet valódinak tartva, a zágrábi alapitást 1093 utáni időre tették. Ki kell most mutatnunk, hogy a pécsi oklevél – minden bizonynyal László-kori, eredeti oklevélen alapuló – tanunévsora, a zágrábi alapitás és a Dávid-féle adomány tanuinak jegyzéke László uralkodásának melyik korszakába helyezhető. E czélból összeállitjuk három oklevelünk tanuit egy közös névsorba:
Pauler (id. m. II.2 591. l.) mutatta ki, hogy ez oklevél hamis. – Karácsonyi. Hamis oklevelek jegyzéke. 1902. nem vette fel ezek sorába, tán feledékenységből.
Az oklevél 1690-iki másolatból ismeretes (Országos Levéltár. Dipl, o. 3.), hol «St. quoque Metropolitanć Urbis A. episcopus» olvasható. Legtöbb irónk «Stephanus … archiepiscopus»-ra oldá föl ezt. Katona, mivel István nevü érseket nem ismerünk, Seraphint sejti benne (Historia critica. II. 628. 1.). Helyesen jegyzi meg Ortvay (id, mű I. 328. 1.), hogy itt csupán «Strigoniensis quoque Metropolitanć Urbis Acha eposcopus» olvasható. Bár a czimzés szokatlannak tetszik, ehhez az olvasáshoz csatlakozunk, mivel ugyanez oklevél «Colochensis sedis Desiderius episcopus»-t emlit, a miből kitünik, hogy az oklevéliró e szerkesztést használta. Más korai oklevelekben is találunk hasonló szerkesztésre: «S. Michćlis Vesprimiensis ecclesić Stephanum almificum episcopum» (Karácsonyi. Szent István oklevelei. 1891. 58. 1.); «Presidente Strigoniensi sedi domino L. Metropolitano. » 1111. és 1113-ban. (Fejérpataky. Kálmán király oklevelei. 1892. 44. és 61. l.). Ez utóbbi a középkorban gyakori névröviditést is alkalmazza; L.-Laurentio, hasonlóképen A-Acha. A St. rövidités – nézetem szerint – az átirók, másolók rontása lesz, kik a XVII. században már természetesnek találták e röviditést Esztergom neve helyett.
A consequentiát Pauler érveléséből elsőnek Lukcsics vonta le, mint alább látni fogjuk, legujabban pedig Erdélyi tette ez alapon Dávid oklevelét az 1091. előtti időre.
Pethus és Pethes azonosságát tán nem kell vitatnunk, Beneduc és Benedec, Dursy és Derzsy, Ceku és Ceke egyaránt használatosak okleveleinkben az e-ző és ö-ző nyelvjárásoknak megfelelően.
Fábián áthelyezése más püspökségből a bácsiba nem volt szokatlan e korban sem. Elég lesz itt Fáncsika már emlitett esetére hivatkoznunk, ki zágrábi püspökből lett bácsi érsek.
P. = a pécsi oklevél [1093?]
Z. = a zágrábi alapitásnál résztvevők névsora.
D. = Dávid dux adománylevele.
Esztergomi érsek: Acha. P. Z.
Bács-kalocsai érsek:; Dezső. P. – Fábián. D. Z.
Püspök: Fábián. P.
Pécsi püspök: István. P.
Veszprémi püspök; Kozma. P. D. Z.
Zágrábi püspök:: Dub. Z.
Nádorispán: Gyula. D. Z.
Somogyi ispán: Grab. P. Z.
Ispánok: Kázmér. P. – Guth. P. – Spiguen. P.
Minister, majd ispán: Petes (Petös). P. D.
Ministerek: Péter. P. – Simon. P. – Sella. P. Konstantin. P.
Káplánok: Erdő P. – Lörincz. P. – Sámson. P. Stegiundus. P. – Timót. P. – Cupan. Z. – Fáncsika. Z.
Ezek után összeállitjuk összes László korából fenmaradt okleveleinkből, más forrásokból és a közel egykoru oklevelekből a XI. század második felében élt méltóságok névsorát:
T. = 1055. Tihanyi alapitólevél.*
Erdélyi. A tihanyi apátság kritikus oklevelei: 31. 1, az A) jelzésü valódi oklevél.
Sz.= 1067. Szásztii alapitólevél.*
Wenzel. Árpádkori uj okmánytár. I. 24, 1. Marczali interpoláltnak tartja, a mi valószinü is, de adatai egyeznek – mint látni fogjuk – más forrásokkal s igy felhasználhatók. Magyarország története. II. 117. 1.
G. = 1075. Garamszentbenedeki alapitólevél.*
Knauz. Monum. Strigon. I. 60.1. Sašinek vádjai ez oklevél ellen tarthatatlanok (Századok. 1906. 75. 1.), legföljebb Marczali gyanuja indokolt, hogy interpolált (id. m. II, 117. l.). Fejérpataky hitelesnek tartja. Oklevelek ll. István korából. 30. 1.
S. = 1091. Somogyvári alapitólevél.*
Baumgarten adta ki legutóbb. Századok. 1906. 405. 1.
Kn.= 1103. évből egy följegyzés Knauznál.*
Monumenta Strigon. I, 71. l.
B. = Bécsi képes krónika emlitett része.*
Florianus Fontes domestici. II. 153–204. 1.
Esztergomi érsekek: 1055. Benedek. T. – 1075., 1031077;. Nehemiás.* G. – 1097., 1103. Szerafin.* Kn. – 1103. Lőrincz.*
1077. VII.. Gergely intézett egy bullát hozzá. Jaffé. Bibliotheca rerum Germanicarum. 1865. II. 279. 1.
Prágai Cosmas emliti 1097-ből. Marczali. A znagyar történet kutfői az Árpádok korában. 1880. 126 1.
Az 1103. évi zárai zsinaton jelen volt. Wenzel. V I. 75. 1.
Kalocsai érsekek: 1050. György.* – 1064-1077. Dezső. Sz. G. B. – 1103. Ugrin. Kn. – 1106, előtt. Pál.*
Monumenta Germ., Hist. Scriptores. IV. 509. 1.
Városy Gyula mutatta ki, Paschalis pápa egy bullája alapján, hogy 1106 előtt püspök volt. Schematismus cleri archi diocoesis Colocensis.. 1885. XXX. 1.
Győri püspök: 1097., 1103. Ardvin.* Kn.
1097-ről emliti Malaterra. Historia Sicula-ja. (Muratori. V. 1724. 599. l.)
Pozsonyi évkönyvek. Florianus. III. 208. I.
Veszprémvölgyi 1109-ki oklevél. Fejérpataky, Kálmán király oklevelei: 1892. 33. 1.
Váradi püspök: 1103. Sixtus. Kn.
Egy 1132-iki oklevél 1092. évhez emliti. Erdélyi. Phalmi Rendtörténet. VIII. 272. 1.
Ezt s 1124 után Nánát emliti sok oklevél. Erdélyi. Id. m. I. 595., 596., 599. Fejérpataky id. m. 43. 62. 1. és Oklevelek II. István korából. 19. 1. Fejér. C. D. II. 57. 80. 1.
Püspökök: 1055. Kelemen. T. (Hely megnevezése nélkül.) 1055. Kelemen. T. – Miklós. T. B. – 1067. Elek. Sz. – Jeromos. Sz. – 1075. Áron. G. – Franko. G. B. – Gecticus. G. – Lázár. G. – 1100-ig. Cupan.* B. – Lőrincz.* B.
Pozsonyi évkönyvek. Florianus. III, 208. 1. 1100-ban haltak meg mindketten.
A hamis 1057-iki pécsi oklevél is emliti, de a Képes kr. szerint 1066 körül Ottó a nádor, ki 1061. még somogyi ispán volt, Radvány pedig még 1071-ben is szerepel a krónikában Salamon tanácsosai közt. A szásztii oklevél is 1067. emliti. Ezek mellett a hamis 1057. oklevél mitsem nyom a latban. Wertner e hamis oklevél alapján Radó (1057), Ottó (1066) és Radvány (1067–72) nádorokról beszél. Turul, 1898. 73. 1.
Nádorok: 1055. Zache. T. – 1066. körül Ottó. B. (1061-ben somogyi ispán.) – 1067-1071. k. Radvány.* Sz. B. – 1075. Gyula. G. – 1091. [1095.] Péter.* S. B.
1095. a Képes kr. szerint László Péter comest küldi Kálmán herczegért külföldre.
A Guden-féle oklevélben. Fejérpataky. Oklevelek II. István korából. 8. I.
Bácsi ispán: 1055–1074-ig. Vid. T. Sz. B.
Bihari ispán: 106; István. Sz.
Esztergomi ispán: 1079–80. Györk.*
Fejér. Cod. Dipl. I. 398. 1. közölt oklevéllel a zseliczi kolostort alapitja, ezt a Képes kr. is megemliti.
Somogyi ispán: 1061. Ottó.
Ispánok: (Hely megjelölése nélkül.) 1055. András. T. B. – Fancsal. T. – Gilco. T. – Lutovic. T. Woiteh. T. B. – 1055–1067, Hetey. T. Sz. – Márton. T. Sz. B. – 1055–1074-ig. Ernye. T. Sz. B. – 1067. cca 1071. Ilya. Sz. B. – 1067-1074-ig. Péter. Sz. B. – 1067. Markuch. Sz. -- Wefa. Sz. – Pete. Sz.
Minister: 1055. Celu. T.
A hamis, de László korabeli hagyományon alapuló bakonybéli conscriptio 1086-ról emliti. Erdélyi. Phalmi Rendtörténet. VIII. 270. 1.
Azonos lehet a pozsonyi évkönyvek püspökével.
Más tanuk: 1055. Cupan iudex. T. – Nana agaso. T. – Preca insertor. T. – 1079.3 80. k. Tefil. iudexet Petrus gener eius.* -- Sella filius Herney.* – 1091. Rodbertus spatarius. S.
A Guden-féle adománylevélben.
A Guden-féle adománylevélben.
Összehasonlitva a két névsort, látjuk, hogy az 1901/2. év határpontot képez. Ez évben Péter a nádorispán és Almarius a veszprémi püspök. Kérdéses okleveleinkben e két méltóságot Gyula és Kozma viselik, világos tehát, hogy ezek vagy 1077–1091, vagy pedig 1092–1095 közt hivataloskodtak. Iróink legtöbbje a hamis oklevél 1093-iki dátuma alapján 1093–95-re tette Gyula nádorságát és Kozma püspökségét* s maga Pauler is, mint láttuk, osztozott e véleményben, noha az oklevél hamisságát ő deritette ki. Legujabban Lukcsics már 1091 előtti időre teszi Kozma veszprémi püspökségét* s hasonlóképen jár el Erdélyi a tihanyi apátság imént kiadott oklevéltárában Dávid herczeg oklevelével.* A névsor áttekintése arra a meggyőződésre vezet, hogy a zágrábi püspökség alapitása és a Dávid dux adománya 1077 és 1091 közt történt s ugyanez időből, de amazoknál korábbi évekből való a pécsi hamis oklevélben fentartott névsor.
Igy Wertner. Az Árpádkori nádorok. (Történelmi tár. 1894.) és Árpádk. nádorok genealogiája. (Turul), 1896. 74. 1. Fraknói. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis. I. 1896. LXXVII. 1.
Jos. Lukcsics. Series episcoporum Vesprimiensum. Budapest, 1097. 5. lap.
Erdélyi. Phalmi Rendtörténet. X. 1909. 496b. 1.
A hármas tanunévsor nevei közül 1091 utáni időben csupán a két káplánéval találkozunk. Cupan káplán 1091-ben is müködik és ő lehet az 1100-ban elhalt Cupan püspök, a mint Fáncsikából is püspök lett és Szerafinból esztergomi érsek.
Dezső kalocsai érsek 1064 és 1077 közt emlittetik 104oklevelekben és a krónikában. 1091 után nevével nem találkozunk. Ha tényleg 1093-ban lett volna püspök s Fábián 1094-ben, szokatlanul gyorsan változtak volna az érsekek, hiszen 1103-ban Ugrin s már 1106 előtt Pál volt a kalocsai érsek. Maga az, hogy Dezső 1064-1093-ig viselte volna méltóságát, nem lehetetlen, de kissé szokatlannak tünhet fel e korban, mikor akár idegen pap, akár magyar volt az érsek, valószinüleg nem fiatalon került az érseki székbe.* Ha még tekintetbe veszszük, hogy a krónika már 1064-ben igen tekintélyes embernek tünteti fel, ki a király és herczegek közt békét hoz létre,* megértjük Knauz tévedését, ki az 1064 és 1093-ban szerepeltetett Dezsőből két személyt csinált, egy esztergomi és egy bácsi érseket.*
Fáncsika, ki 1091 előtt már káplán volt, 1131 után jutott a kalocsai érseki székbe! Knauz id. m. 85. I.
Florianus. II. 169. 1.
Knauz id. m. I. 49. 1.
Hasonló volna a veszprémi püspökség esete, hol Almarius 1092-ben még püspök, 1103-ban pedig már Mátét találjuk helyében. Kozma püspökségét igy legjobban 1091 előtt helyezhetjük el.
A pécsi oklevél káplánjai közül egygyel sem találkozunk később, ha csak az 1100-ban meghalt Lőrincz püspök nem azonos egyikükkel.
Acha esztergomi érseket e két oklevélen kivül sehol sem találjuk felemlitve, de Szent László idejéből, 1077 után, mást nem ismerünk e méltóságban. 1077-ben még Nehemiás, 1097-ben már Szerafin az érsek, ki még 1091-ben királyi káplán volt. El kell fogadnunk Inchoffer értesitését, ki a római levéltárban kutatva, nyomára jött Acha érsek egy 1088. évi római követségének*
Schmitth, Nicolaus. Archiepiscopi Strigonienses.. Tyrnavyć, 1758. 40–41. 1. emliti ezt Inchofferről.
A pécsi oklevél névsorában szereplő «ministri» közt is találunk néhányat, kik okleveleink időkorára vonatkozó nézetünket megerősitik. E minister-ek kilétét eddig legsikeresebben Erdélyi László fejtette meg, ki László és Kálmán törvényszövegei alapján az ispánok alatt álló, de magasabb rangu várispánsági hivatalnokoknak, a későbbi várjobbágyoknak tartja őket.* Világot vet némileg helyzetükre a pécsi oklevélben szereplő három minister. Petös a Dávid dux adománya idején már ispán. Sella a Guden-féle oklevél szerint a hires Salamon korabeli Ernye ispánnak fia volt. Péter szintén szerepel abban Sellával s őt mint Tefil iudex vejét emliti az oklevél. Lehet, hogy a késöbbi nádorral azonos. A ministerek a király állandó udvarához tartoztak, rangban az ispánok után álltak, többnyire azok családjából kerültek ki s később ispánokká lettek vagy más udvari tisztséghez jutottak. Szóval az előkelőbb udvari méltóságok családjából való fiatalabb urak, kik vagy a király kiséretéhez tartoztak s valószinüleg a tanács gyülésein is részt vettek,* vagy az ispánok alatt magasabb hivatalt viseltek.* Péter és Sella ministerek 1079–80-ban való szereplése (Guden-féle oklevél) ispáni czim nélkül, mutatja a mi okleveleink közel egykoruságát.
Erdélyi László. Magyarország, társadalma XI. sz. törvényeiben. (Religio 1907.) 510. 1.
«Omnino tamen iuvenes non sunt expellendi de consilio.» Morum Institutio, 7. §. Závodszky. Szt. István … korabeli törvények. 1904. 138. 1.
V. ö. Kálmán törvényeit. XII. és XXXVIII. §. U. ott. 185. 188. 1. A maiores et minores ministri megkülönböztetése talán erre vezethető vissza?
Gyula nádor szereplése, kit már 1075-ben a nádori székben találunk, szintén érvelésünket támogatja, mert 1091-ben már Péter a nádor. Feltehetnénk ugyan, hogy két Gyula nádor volt, egyik 1075., másik 1093. évben, kik közt Péter viselte a tisztséget, azonban alapos okunk van azt tartani, hogy Péter nádorral azonos a Képes krónika Péter comese, kit László 1095-ben Kálmánért külföldre küldött.* Az okot, hogy e küldetést 105a király legelőkelőbb s legbelsőbb udvari hivatalnokára bizta, annak rendkivüli fontosságában keresem.
Rámutattam már, hogy a Képes krónikának a többi krónikától eltérő bővebb szövegezése az I. Endrétől II. Gézáig [1046–1152] terjedő részben, kutfőkritikusaink egybehangzó véleménye szerint, eredeti és hiteles források alapuló interpolatio. Domanovszky a Budai króniká-ról szóló kiváló tanulmányában kétséget kizárólag bebizonyitotta, hogy a Képes krónika e része egykoru, vagy László korára nézve igen közelkoru feljegyzésekből interpoláltatott. Ugyanott azonban azt is kimutatja, hogy Kálmán és II. István korát mégegyszer interpolálták Álmos utódai alatt, még pedig erősen Kálmán ellenes tendentiával. Kimutathatók azonban részletek, melyek szerint az eredeti, 1046–1152-ig terjedő és használt forrásban Kálmán kiváló uralkodóként volt feltüntetve. Az utóbbi, Kálmán ellenes interpolator betoldásának tartja Domanovszky a Kálmán szökéséről, László általi behivatásáról és Almos trónlemondásáról szóló részt. Az ezeket befejező «Si quem autem… etc.» részt, mely László életéről irt művet is emlit, az eredeti feljegyzéshez tartozónak mondja. Rám az egész fejezetrész azt a benyomást teszi, hogy csupán a «Prognosticatusque … fieret» és «Beatus autem Ladislaus … videbatur competere» mondatok a Kálmán ellenes interpolator beszurásai, melyben azt vitatja, hogy László Álmost tette volna utódjává s ez lemondott bátyja javára. Nekem ez polemiának tünik fel az eredeti értesitésben Kálmán visszahivatásáról szóló részszel szemben, nehogy valaki azt hihesse, mintha Lászlónak e visszahivással az lett volna czélja, hogy utódjává Kálmánt tegye. Nézetem szerint az eredeti forrás éppen László és Kálmán kibékülését akarta leirni. A Kálmán szökéséről szóló feljegyzés eredetiségét mutatja, hogy szerinte László egri püspökké akarta tenni. A budai krónika családja ezzel szemben tényleges váradi püspöknek tartja Kálmánt s átveszí ezt a Képes krónika is egy későbbi alkalommal, ugy, hogy benne egymásután mindkét interpolátor elbeszélése megvan. A «prognosticatus … fieret» mondat semmi összefüggésben sincs a szöveggel; igazán furcsa, hogy azért akarta László püspökké tenni Kálmánt, mert vérengző volt. Ilyet csak nem irt keresztény ember, hát még pap hogyan irhatta volna ezt művébe? A Képes krónika László haláláról szóló fejezetében az emlitett két mondat kihagyásával, a «Habebatque rex» … től végig, a következő fejezet első mondata végéig (... «plenarie concessit.») egyöntetü része volt az 1046-1152-ig terjedő interpolatio forrásának. (V. ö. Domanovszky id. m. 46–55. 1.)
Mi lehetett Péter küldetésének oka és czélja? Tudjuk, hogy az 1901. év fontos fordulópont volt László külpolitikájában. Ez ideig a pápa és császár küzdelmében, habár tettleg nem igen vett benne részt, a szentszék lelkes védői közé tartozott. VII. Gergelylyel, ki Salamont, a császár sógorát amúgy sem kedvelte, a legjobb viszonyban volt. 1078-ban követei Rudolf német ellenkirálynál jártak s annak támogatást igértek. Egy évvel később nőül vette Rudolf lányát s ugyanekkor hadat viselt IV. Henrik ellen, bár ez kisebb jelentőségü csetepaté volt.* Még Rudolf halála után is támogatta annak pártját; 1087 ben bejelenti a speyeri gyülésen, hogy 20,000 lovast hajlandó küldeni Szent Péter védelmére a schismaticusok ellen.* A pápával élénk össze köttetésben állt. Emlitettük Acha esztergomi érsek római követségét, a mely diplomáciai jellegü volt, mert máskor egyszerü futárral küldte levelét. E követség 1088-ban ment Rómába, viszont Odilo saint-gillesi apát, II. Orbán pápa bizalmas embere, mikor Magyarországon járt s a somogyvári apátság alapitásánál együtt működött Lászlóval, pápai megbizott is volt, a mint később, Kálmán alatt is ő jött hazánkba, mint Orbán követe.* A horvát hóditás után a tengerpartról küldte László Sorinus nevü vitézét a pápához, legatus küldését kérve. Erre azután a pápa Teuzo bibornokot küldte hazánkba, ki a somogyvári alapitásnak okiratba foglalásánál mint tanu szerepelt.* Ez az utolsó nyoma László és Orbán érintkezésének. A pápa 1091 november 17-én erősiti meg László somogyvári adományát a saint-gillesi apátság részére tett más adományokkal együtt.* Ez időben László már IV. Henrikkel folytat tárgyalásokat, sőt 1091 karácsonyára már találkozás volt megállapitva közte és a császár közt, a mely azonban nem történt meg, mert Welf bajor herczeg megakadályozta.*
V. ö. ezekre nézve Pauler id. m. I.2 145–6. 1.
Bernoldi Chronicon. (Monum. Germ. Ser. V. 446. 1.) Turul 1910. III.
Baumgarten. A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal. (Századok. 1906. 401. és 408. 1.)
Fraknói. Szent László levele a montecassinoi apáthoz. Bpest, 1901. 5. és 14. 1. – Baumgarten id. m. 405. 1.
Baumgarten. id. m. 407. 1.
Bernoldi Chronicon. (Monum. Germ. Scr. V. 453.1.
Mi volt az oka László szinváltoztatásának, nem tudjuk, csak sejthetjük. Salamonnak 1087 ben bekövetkezett halála és László feleségének elhunyta 1090-ben* már némileg megingatták a Henrik és László közt álló válaszfalat. Ugy látszik, Henrik kereste László barátságát, mert helyzete Németországban mind kellemetlenebbé kezdett válni. A pápa hatalmának emelkedése már érezhető lett. Ugyanez időben a pápa és László valamely kérdés miatt állandó diplomáciai összeköttetésben vannak. A sok követség magyarázható ugyan László egyházi alapitásaival, de sokkal valószinübb, hogy azok a horvát hóditással függnek össze. Ne feledjük, hogy olyan országról volt szó, mely utolsó királyai alatt pápai hübéres állammá lett. Ennek elfoglalásához szükség volt a pápa beleegyezésére, vagy legalább is észszerü volt törekednie e beleegyezés elnyerésére.* László már Zvoinimir halála után gondolt Horvátország megszerzésére. A két évig uralkodó II. István alatt, a kinek uralkodásáról csak az maradt fen, hogy 106pénzt kért kölcsön, már volt egy nagy párt az országban, mely Lászlóval összeköttetést tartott fen. Acha érsek 1088-iki követségének igazi czélja a puhatolódzás lehetett, mit szólna a szentszék Horvátország meghóditásához Ha Lászlónak biztatás kellett, azt megkapta. Horvát hivei a Zvoinimir latin-dalmát pártjából kerültek ki s a pápa félhetett, hogy ha a horvát párt kerül fölül, mely amugy is hajlandóságot mutatott a szláv ritust biztositó görög egyházzal való egyesülésre, elveszti az egész ország fölött nyert befolyását. Hozzájárult még az, hogy IV. Henrik 1088-ban hatalma tetőpontján állt s a pápa csak örülhetett, ha a Horvátországban folyó pártviszályok helyett egy hozzá hü, rendezett államot lát az Adria partján. A pápára nézve politikai érdek volt a magyarok horvát hóditásának előmozditása. Ilyen körülmények közt vonult be László Horvátországba, elfoglalva annak északi részét a tengerpartig.* Zára, Tenger-Fehérvár meghódoltak s mint később Kálmán, úgy László is tiszteletben tartá a városok autonomiáját.* Innen a tengerpartról küldte László levelét a pápához 1091-ben, melyben követ küldését kéri. A követ meg is jött, Teuzo biboros személyében, de a diplomáciai küldetések végső eredménye a szakitás volt II. Orbánnal.
Bernoldus id. h. V. 446. 450. 1.
V. ö. Fraknói id. m. 10. 1.
V. ö. Fraknói: id. értekezését.
Zára ismeretes oklevele 1091-ből. Wenzel. XI. 28. 1. és Malaterra idézett helyén Belgrádról.
Marczali és Fraknói abban keresik a szakitás okát, hogy a pápa nem helyeselte a magyarok terjeszkedését a tenger felé, féltette az utolsó horvát uralkodók alatt szerzett befolyását és főkép mert e hóditás által Horvátország megszünt pápai hübér lenni.* László király mindenesetre vonakodott a pápa hübéruraságát elismerni, a minthogy VII. Gergelyét sem ismerte el sem ő, sem bátyja, Magyarországra nézve. E föltevés helyességét bizonyitja az, hogy László többé nem tért vissza Horvátországba s hogy ennek kormányzója, Almos herczeg, lett a magyarországi császári párt fejévé.* De hogyan egyeztethető ez össze előbbi állitásunkkal, mely szerint a pápa helyeselte László horvát terveit? Nem szabad felednünk, hogy az európai helyzet menynyire megváltozott pár év alatt. 1088-ban a császár hatalma tetőpontján volt s a pápának óvatosan kellett eljárni párthivével, a hatalmas magyar királlyal szemben. Két évvel utóbb Henrik hatalma már nagyon lehanyatlott és a pápaság egyszerre vezető hatalma lett Európának. Az egyházias és keresztény lovagi szellem ébredésének kora volt ez, a mikor a pápa semmiképen sem türhette, hogy egy addig hübéres állama kötelezettségei alól meneküljön. Közrejátszott Velence politikai befolyása is és bizonyos, hogy II. Orbán, az egyházi állam feje 1091-ben semmiképen sem helyeselhette László horvát hóditását. Gondolnia kellett arra, hogy növekvő hatalmával immár egy önálló horvát államban is biztosithatja a dalmát-latin papság szupremáciáját a szláv ritus felé hajló horvátokkal szemben.
V. ö. Marczali: Az Árpádok és Dalmáczia. Budapest, 1898. 31. 1. és Fraknói. id. ért. 14. 1.
V. ö. IV. Henrik levelét Álmoshoz.
Tárgyunkra nézve az bir fontossággal, hogy Kálmán herczeget a pápai párt természetes fejének tartották, mint ez Odilo apát véleményéből kitünik.* Fel kell tennünk, hogy Kálmánnak szökése Lengyelországba összefügg a diplomáciai viszonyok változásával s ha Lászlónak tényleg terve volt őt egri püspökké tenni, ez a császárpárti Álmos trónutódlásának biztositására történt. Kálmán – trónralépte után – Álmossal jó viszonyban volt, sőt a király a horvát részek urául is meghagyta öccsét; a helyzet csak később mérgesedett el köztük.* Ez azt mutatja, hogy habár Lászlónak terve volt, hogy Almost örökösévé teszi, ez terv maradt s erre nézve ő semmi intézkedést sem tett. Péter comes küldetésében – e dolgokat figyelembe véve – a király szakitását kell látnunk eddigi politikájával. A krónika László halálával hozza összefüggésbe Kálmán visszahivását, a minthogy az nem sokkal halála előtt történt. Mi volt az oka e visszahivásnak, bizonyosan nem tudhatjuk, adatunk nem maradt fönn róla, Meggyőződött tán László a császárpárti politika helytelenségéről és féltette országát a pápa növekvő hatalmától? A császár hatalmának teljes hanyatlása késztette-e erre? Belátta-e, hogy uj hóditásának megvédésére legeszesebb politika a Szentszékkel 107való kibékülés utját egyengetni, vagy csak a testvérháborut és vérontást akarta elkerülni? Megfejtetlen kérdések ezek. Azt azonban mint történeti tényt állithatjuk, hogy Kálmán visszahivása kőzeledést jelentett László részéről a pápa felé. Igazolták ezt a következmények is, Kálmán átpártolása a pápai párthoz és Velenczével kötött szövetsége.* Éppen a visszahivás tényének politikai jelentősége tette a küldetést oly fontossá, hogy azt – véleményem szerint – a király csak legbizalmasabb emberére, az udvari tisztségek legfőbbikére, Péter nádorra, bizhatta.
Orbán levele. Baumgarten id. ért. 408. I.
A jó viszonyt bizonyitja Álmos szerepe Kálmán házasságánál. V. ö. Malaterra id, helyen. 599. l.
V. ö. II. Orbán emlitett levelét. A Velencével való szövetségre nézve ld.: Rački: Documenta Historć Chroatić periodum antiquum illustrantia. Zagrabić, 1877. 479–81. 1.
A három kérdéses oklevélben előforduló tanuk nevei László uralkodásának 1077-91 közti idejére mutatnak. Megállapitható ebből, hogy a pécsi oklevél hamisitója László uralkodásának ez idejéből való mintát tartott szeme előtt s megmagyarázható szövegének – Pauler által észrevett – régiessége és fejletlensége, mert hiszen e szöveg valóban régi oklevél maradványa volt. A Guden-féle oklevél tanunévsorával való rokonság a pécsi oklevél névsorát az 1080. év körüli időből valónak mutatja.
László király az 1091-iki horvát hóditás után nem járt az ország Drávántul eső részében. A gyéren fönmaradt forrásokból az következtethető, hogy élete utolsó korszakában a felvidéken tartózkodott. 1092-ben Szabolcsban tartott zsinatot s a történelmi emlékek lengyel és cseh ügyeit emlitik. Ha mindenáron erőltetni akarjuk a zágrábi püspökség alapitásának 1091 utánra helyezését, el kellene fogadnunk ama véleményt, mely szerint László hazulról alapitotta azt. Megvallom, ezt nehezen tudom megegyeztetni az Árpádház királyainak szokásaival, kik állandóan sohasem laktak hosszabb ideig a székhelyen, hanem az országban utazgatva intézkedtek az egyes vidékek ügyeiben. Kisebb alapitások is csaknem mindig a királynak az illető vidéken tartózkodásával függenek össze, annál kevésbbé képzelhető el egy uj püspökség alapitása a XI. században, a király jelenléte nélkül. Maga az, hogy László 1091 után e vidéken nem járt, bizonyitja, hogy a püspökség előbb alapittatott.
II.
Általánosan elfogadott vélemény volt ugy a magyar, mint a horvát történelmi irodalomban, hogy a zágrábi püspökség alapitása a hóditás után történt s legtöbben a kettőnek szoros kapcsolatát vitatják. Ortvay, ki mintegy összefoglalta az előtte irók nézeteiből leszürt eredményeket, ezeket mondja: «Bizonyosan tudjuk, hogy Acha 1085–88-ban nem volt esztergomi érsek», továbbá «az alapitás a horvát foglalással közvetlenül összefügg, annak következményen. Felhasználja bizonyitékul a hamis pécsi oklevél 1093-iki és a keltezetlen Dávid-féle oklevél 1094-iki – az editorok által adott – dátumát.* Szóval három bizonyiték – a két oklevél dátuma és Acha érsekségének ideje – téves, a horvát foglalással való kapcsolat pedig már e téves dátumból vont következtetés. E mellett a magyar irók tulnyomó része azt vallja, hogy a Dráva-Szávaköz már a honfoglalás óta Magyarország része volt. A dolog könynyebb végét fogva, Katona szavaival válaszolhatnánk, «mig nincs bebizonyitva, hogy Zágráb Horvátország elfoglalása után alapittatott, hogy Zágráb ez időben Horvátországhoz tartozott s hogy Acha érsek a hóditást megérezte, az alapitás 1085-re helyezendő.»* Mint e két idézet mutatja, a kérdés ilyenformán circulus vitiosus és egyik fél bizonyitékai sem positiv bizonyitékok. Helyesebb uton járnak a horvát irók, mikor a Dráva-Szávaköz Horvátországhoz tartozását vitatják. Ha ezt bebizonyitják, akkor természetszerüleg következnék ebből a zágrábi alapitásnak 1091 után történte. Többször szólalt; fel ez ellen Pesty Frigyes, ki nemcsak Szerém, Valkó és Pozsega, hanem az egész Dráva-Szávaköznek hazánkhoz tartozását védelmezte.* Munkáival horvát részről Klaič foglalkozott, a ki e terület Horvátországhoz tartozását vitatta s ezzel a zágrábi püspökség 1901 utáni alapitását.* Hasonló polemia folyt ujabban Kršnjavi és 108Pauler közt.* Pauler világosan kimondja, hogy a zágrábi alapitásnak semmi köze sincs a horvát hóditáshoz, a püspökség a magyar egyházhoz tartozik. «Ki fogja elhinni, ha nem modern horvát historikus» – irja – «hogy mikor a magyar királyok Horvátország, Dalmácia püspökeit lehetőleg kimélték, sőt kegyeikkel elhalmozták, egy nagy országrészt kiszakitsanak iurisdictiójuk alól, külön püspökséget alakitsanak, a zágrábit s azt a magyar hierarchiába kebelezzék?»
Id. mű. II. 673–8. 1.ű
Katona St. Historia critica regum Hung. II. 1779. 492–6. 1.
Die Entstehung Croatiens. 1881. stb.
Klaič horvát czikkéről Margalits. Horvát repertorium. II.. 670. 1. Klaič Slavonien vom X. bis XIII. Jahrh. Agram, 1882. Pesty felelete erre: Száz levél Horvátországról. 1885. 60. 1.
Századok. 1888. 197. 1. 1900. 924. 1. 1902. 480 1.
Magyar és horvát történetirók azt irják, hogy László a tengerpartig nem jutott el. Alapul szolgál Spalatói Tamás értesitése. Ezzel ellentétben Fraknói Vilmos bebizonyitotta, hogy Tamást kivéve minden történeti forrásunk az ellenkezőre tanit. Szent Lászlónak Oderisiushoz irt s csak az imént felfedezett levele és az ismeretes zárai oklevél* egyrészt arról tanuskodnak, hogy László a tengerparton tartózkodott, miután majdnem egész Szlavoniát megszerezte, másrészt arról, hogy Zára városa elismerte a magyar főhatóságot. Hivatkozik a krónikában fentartott magyar hagyományra is és ezzel szemben Tamás szavahihetőségét – Kršnjavi tekintélyére hivatkozva – czáfolja.* Hozzá kell ehhez vennünk a jól értesült Malaterra tudósitását, mely szerint 1097-ben Kálmán menyasszonyát, Buzillát, Alba kikötőjében, «qui iuris regis Ungarorum est», Mercurius bellegradai comes fogadta.* Tamás értesitésében, hogy László a tengerparti részekig nem jutott,* nincs tendentia. Ö spalatói hagyományok alapján dolgozott, tengerpart alatt Spalato, Sebenico vidékét, a dalmát tengerpartot értette. Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy Spalatót László elfoglalta volna. Körülbelül Zára vidékéig jutott el László, a többi dalmát városok meghóditása Kálmánra maradt.
Wenzel. XI. 28. 1.
Fraknói id. ért. 7–9. lap.
Muratori Rerum Italicar. Script. V. 599. 1. Klaič ebből a forrásból csodálatosan éles szemmel azt olvassa ki, hogy Belgrád ekkor horvát földön volt s Kálmán szövetséget kötött a horvát királylyal, hogy menyasszonyát erre hozhassa haza. (Povjest Hrvata. I. 1899.) Bámulatos forditói képesség!
Monumenta Slavor. Merid. XXVI. 5;. 1.
Tekintetbe kell vennünk a horvát irók megitélésénél, hogy a tengerpart meghóditásáról nem tudván, László foglalása igen kicsivé zsugorodnék össze, ha nem tekintjük a Dráva Száva közét horvát területnek. Mindenképen kifogásolnunk kell azonban azt az irányt, mely Klaič egy ujabb művében lép előtérbe,* hol a «Svačić Péter utolsó horvát nemzeti király (1091–1102)» czimü fejezetben teljesen képzeletbeli alapon állva a Dráva-Szávaközt mondja csak László hóditásának. Beszél – minden forrcís felemlitése nélkül – Álmos elkergetéséről 1094–5-ben, (?) horvát lázadásról, melynek eredménye a «Dráva-Száva közti Szlavon bánság felszabadulása» (!) volt, szól Kálmán és Péter horvát király szövetségéről (!), a mire Kálmánt a keresztes hadjárat kényszeritette. Ez az egész szép történet mese és nem méltó Klaič előbbi műveihez. Czélzata nagyon is átlátszó, hiszen a mű népszerü munka akar lenni.
Fájdalom, horvátul nem tudok s igy csak Medveczky Lajos igen t. barátomnak, a budapesti horvát internátus igazgatójának szivességéből tudtam Klaič Povjest Hrvata. Zagreb, 1899. cz. műve egyes fejezeteit forditásban felhasználni.
A forrásokhoz fordulva birálhatjuk meg az egyes irók érveinek értékét. Először is végezzünk a mai Szlavonia hovatartozásával. Pesty érveihez alig lehet hozzáadni valónk. Konstantinus világosan megmondja, hogy a magyarok a Száva és Duna közt is laktak a X. század közepén.* Mivel a Szerémség 1019-ig bolgár tartomány volt s ez időtől egészen 1073-ig byzanczi uralom alatt állt,* a magyarok területe a későbbi Valkó, Verőcze és talán Pozsega egy része volt. Hogy azonban elfogultnak ne tartsanak, felhozzuk e mellett, hogy a diokleai pap, kinek munkáját csak nagyon nagy kritikával használhatjuk forrásul,* de a kinek horvát irók Tomiszlávnak Attila (!) felett aratott győzelméről szóló hirét sokra becsülik, fentartott egy szerb hagyományt, mely szerint a X. század közepe táján Szerbia és Magyarország közt a 109Száva volt a határ. Ciaslav szerb fejedelmet, e krónika szerint, a Száva mellett verték meg a magyarok s utóda alatt e harczok ismétlődtek, mig békét nem kötöttek azzal a kikötéssel, hogy a Szávát egyik fél sem lépi át. Másutt felemliti a Szerém különállását Magyarországtól, a mi emeli a krónika e részének hitelét.* A magyarok 1073-iki szerémi hóditását horvát irók is elismerik,* de miért hóditották volna ezt meg, ha a valkómegyei sikság még nem lett volna az övék? Konstantinus a geografiai viszonyokról igen jól értesült s a horvát zsupániákat részletesen irja le. Ezeket még horvát irók is mind a Száván tul keresik.* Konstantinus irja, hogy a horvátok egy része Illyricumot és Pannoniát foglalta el s ezeknek fejedelme a horvát fejedelemhez csakis barátság kedvéért küldött követeket.* Világos, hogy ez a Brazlav-féle Szávamentén fekvő tartományra vonatkozik. Konstantinusból kitünik, hogy a Száva-Drávaköze nem volt Horvátország része, csak aféle szövetséges viszonyban állt vele. Ezt a frank főhatóság alatti Dráva-Száva közti szláv fejedelemséget a X. századtól kezdve nem emlitik a források, holott 896-ban még Brazlavra bizta Arnulf Privina, illetve Kozel dunántúli tartományának védelmét is.* Ugy látszik, a magyarok ezt megsemmisitették s annak keleti részén Valkó sik vidékét megszállták. Brazlav országának székhelye 822-ben, mikor Liudevit uralkodott benne, Sziszek volt.
Konstantinus. De administrando imperio. (Corpus Scr. Byzant.) III. Bonnae, 1840. 177. 1.
Rački: Documenta. 432–3; 453. 1. V. ö. Pauler. id. m. I.2 378. 1., hol a Szerémség bolgár voltát bebizonyitja.
Thallóczy kimutatta valódi értékét. Századok, 1896.. 492. s köv. 1.
Schwandtner. Scriptores. III. 486–88. I. Szerbia és hazánk közvetlen szomszédságára mutat Presbyter Diokleas több más magyar vonatkozásu adata is. U. ott. 484. 489. l. Ugyane hagyomány alapján dolgozott Nicolo di Ragnina, ki az Annales di Ragusa-ban a régi Bosznia határául a Dunát, Szávát és Ungariát emliti. (Monumenta Spectantia Slav. Merid. XIV. 176. 1.)
Okrugič Illés. Történelmi vázlatok a Szerémségről. Margalitsnál I. 42. I.
Konstantinus id. mű, 145. 1. Magyarázatát az egyes zsupánságoknak ld.: Raćki Documenta. 413. l.
Konstantinus. 144. 1.
V. ö. Rački: Documenta.. 320–26. 327., 379–81. 1,
Hová tartozott a X-XI. században ez országocska nyugati, hegyes vidéke, a mai Horvátország Kapellán innen eső területe, a régi Szlavónia? Positiv adatunk egy sincs. Spalató tudós főesperesének XIII. századi – hitelt kevéssé érdemlő – feljegyzésén kivül semmi nemü egykoru vagy közelkoru forrás annak Horvátországhoz tartozását nem emliti. Ő is megkülönbözteti – a hóditás történetéről szólva a Dráva-Szávaköz meghódolását a Kapellán tuli résztől. Mig a Dráva és Gvozd hegység közt levő területet fegyveres erő nélkül megszálltnak tartja, addig a Gvozdon tuli Horvátország erős ellentállást fejtett ki szerinte.* Más irók sohasem tekintették e vidéket Horvátországhoz tartozónak. Dalmáciától minden görög iró megkülönbözteti Pannoniát, melynek egyik része a két folyó közt elterülő Savia volt.* Tamás főesperes szerint a tinini püspökség joghatósága a Dráváig terjedt.* Hogyan lehet akkor, hogy az egész XII -XIII. század folyamán semmiféle pöre nem volt ennek a zágrábi egyházzal? A spalatói érsek mindenesetre igyekezett volna hatóságát e vidékre kiterjeszteni, ha arra bárminő jogalapja lett volna.
Id. helyen 57. I. «Totam terram a Dravo usque ad Alpes… nullo obice resistente… occupavit.»
V. ö. Menander, Iordanes és Hierokles idevágó helyeit.
Id. helyen: 45. 1.
Klaič különösen három adatra hivatkozva vitatja e terület Horvátországhoz tartozását Ezek közül kettő, melyek szerint 1035-ben Karinthia herczege horvát segélyre támaszkodott ellenségeivel szemben és hogy 1079-ben Zvoinimir a magyarokat hivta segitségül a karantánok ellen,* nagyon kevéssé bizonyitanak tétele mellett. Ő t. i. közvetlen szomszédságra következtet ebből, a horvátok és a karantánok közt, a mi szerinte csupán a Dráva-Száva közt volt lehetséges. Ennek értékét Pesty kellően leszállitotta.* E két adatot legföljebb negativ bizonyitékul használhatjuk fel arra nézve, hogy a Dráva–Szávaköz nyugati része nem tartozott a magyaroktól megszállt területek közé. A harmadik bizonyiték értéke még kisebb. A 926. évi spalatói zsinat határozatait maga Rački is kétes hitelünek tartja, Pesty pedig határozottan elveti.* Ha azonban elfogadjuk is ennek hitelességét, 110abból e terület Horvátországhoz tartozására semmiféle bizonyitékot nem kovácsolhatunk. A zsinat irataiból csak az tünik ki, hogy a püspöki székhelyétől megfosztott horvát püspöknek szabad választást engedtek három olyan hely közt, melyek valaha püspöki székvárosok voltak.* A három város: Scardona, Delminium és Siscia. Szóval a Száva jobb partján fekvő Sziszek 926-ban a horvátoké és lakott város lett volna. Mivel azonban ugyanezt a Gergely volt nonai püspököt, kinek itt választást engedtek, 928-ban Leó pápa a horvátok püspökének nevezve, a scardonai egyház fejének mondta,* azt kell tartanunk, hogy Sziszek nem valami népes vidéken volt. Azt hiszem, ha a Száva-Dráva köze horvát terület, és pedig lakott terület lett volna, inkább Sziszeket választotta volna székhelyül. Ez alkalmasabb terrenuma volt a horvát püspök ismert önállósági törekvéseinek. Abból, hogy a scardonai egyházat ujitotta meg, következik, hogy bár a horvátok jogilag magukénak tartották, tényleg nem volt horvát birtok a Száván inneni terület. A régi sziszeki püspökséget nem ujitották föl a horvátok, csak a spalatói zsinat kétes hitelü határozatai emlitik, hogy ez mint terv fölmerült. Sziszek maga a horvátok püspöke alá tartozó határszéli város volt s a Száva meg a Kapella hegység közti területet a X. században Horvátországhoz tartozónak tekintették. Hogy e vidéken a püspöki hatóság inkább névleges volt s a kereszténység nem valami szilárd lábon állt, azt mutatja a zágrábi alapitás, mely püspökség hatása e vidékre is kiterjedt.
Rački: Documenta. 438., 474., 475. 1. Klaič Slavonien vom X. bis XIII Jahrh. 31–32. 1.
Pesty. Száz levél Horvátországról. 62–63. I.
Rački id. m. 197. 1. «Acta ipsa quoad rem et argumentum fide digna, sed quoad stylum et formam sequiori tempore manu aliena retracta est.» Pesty id. m. 60. 1.
«Itaque ipse episcopus in qualibet ecclesia ex his ecclesiis, quae primis temporibus habuisse episcopos constat (et) omnibus patet, legitime prćponatur, sive in scardonitana ecclesia vel sisciana,, aut certe in delminensi ecclesia, cum sint utique omnes populatć et deo adiuvante, sacerdotum et plebium copiam habentes. Rački id. m. 195. 1.
U. ott. 196. 1.
Ezekkel a kétes jellegü forrásokkal szemben az 1134.-ben kelt itéletlevél tanusága szerint a zágrábi egyházmegyét oly területen alapitotta László, melynek lakói «a bálványimádás tévelygése által Istennek imádóitól elidegenitett» emberek voltak.* Tudjuk, hogy ezt Feliczián a harmadik vagy negyedik zágrábi püspöktől, Fáncsikától hallotta, ki maga is részt vett az alapitási aktusnál, mind a királyi kancellária tagja.
Knauz id. m. I. 85.1. Ugyanezt átveszik a későbbi kor oklevelei is. Ortvay. id. m. 671. 1. Ortvay az «error idololatrić» alatt görög hitet ért; ez nem igen hihető, mert Horvátország, ha voltak is törekvések önállósitásra, mindig elismerte a pápa felsőségét!
Igen nagy fontosságot tulajdonit Klaič annak, hogy a régi Szlavonia a XII-XIII. században Horvátországhoz tartozott és az Árpádok alatt közös kormányzója volt a horvát-szlavon-dalmát bán személyében. E nézetét okleveles adatokkal támogatja és ebből következteti, hogy a X-XI. században is Horvátországhoz tartozott.* Senki sem tagadta, hogy Szlavonia és Horvátország az egész Árpádkorban közösen kormányoztatott, sőt valószinünek tartom, hogy már László király Álmost, Horvátország urát, bizta meg Szlavonia vezetésével is.
Margalits. Horvát repertorium. II. 671–4. 1.
A Dráva–Szávaköz keleti része mindig Magyarországhoz tartozott. Valkó, Pozsega magyar vármegyék voltak és a pécsi egyházmegyéhez csatoltattak.
A Dráva-Szávaköz nyugoti vidékén s a Száva és Kapella hegység közt elterülő országrészt Szlavonia (Tótország) néven kapcsolták Magyarországhoz. Egyházközigazgatásilag e terület a zágrábi püspök alá tartozott Zala megye nyugati felének egy részével együtt. A szlavoniai megyék, ellentétben Valkó, Pozsega és Szerémmel, nem mint magyar vármegyék alakultak meg. A régi szláv kis zsupániákból itt csak később alakultak nagyobb területü magyar jellegü vármegyék, mint ezt Klaič igen szépen kifejtette.*
* Vajjon a régi Szlavonnia horvát v. magyar terület volt e? Margalits id. m. II. 687. 1. V. ö. Pauler id. m. 219–220. 1.
Mindezek a területek, Szlavonia, továbbá Valkó és Pozsega megyék is Horvátországgal egyetemben a bán hatásköre alá rendeltettek, a miből Klaič azt következteti; hogy a Dráva-Száva köze, beleértve Pozsega és Valkó megyéket is, Horvátország része volt.* Ezzel szemben éppen az a tény, hogy noha e területek a bán hatósága alá tartoztak, mégis mindig mint különálló országrészek, Szlavoniának és Horvátországnak neveztettek, a két nyugati vármegye pedig mindig magyar megyéknek tekintettek, 111mutatja, hogy az Árpádház királyai által közös tartományi kormányzat alá rendelt területek eredetileg egymástól független, különálló részek voltak és nem ugyanabban az időben kerültek a magyar királyok hatalma alá. Ugyanezt bizonyitja a pécsi, illetve zágrábi egyházmegyék kiterjedése is. Ha ez a vidék a hóditás idején Horvátország része lett volna, továbbra is Horvátország néven vált volna a magyar birodalom részévé. Szlavonia neve pedig azt is mutatja, hogy azt előbb hóditották meg, mint Horvátországot, mert ha e hóditás egy időben történt volna, semmiképen sem adták volna annak az egész Dalmácziát is jelentő Szlavonia nevet.*
Slavonien vom X. his XIII. Jahrh. 48–50. 1.
Horvátország és a régi Szlavonia eredeti különállására következtet Tagányi Károly a földközösség két különböző tipusának jelenlétéből. A földközösség története Magyarországon. 34. lap.
Éppen a kormányzati összetartozásból is következtethetünk a zágrábi püspökség alapitásának idejére. Ha ugyanis László 1091 után; mikor a zárai oklevél tanusága szerint Álmos herczeg már Horvátország ura volt, püspökséget alapitott volna Zágrábban, az alapitás aktusánál Álmosnak föltétlenül szerepe lett volna. Annál inkább fel kellene ezt tennünk, mert – mint föntebb emlitettük – László 1091 után e vidéken nem járt. Már pedig ilyen fontos cselekménynél a királyt csakis Álmos helyettesithette volna. Mivel Almost az alapitás szemtanuja, Fáncsika, nem is emlitette, következtethetjük, hogy az abban az időben történt, mikor még nem volt a horvát föld herczege.
Mivel Szlavoniának a bán alá rendelt helyzete a XII–XIII. században semmiféle bizonyitékot sem nyujt annak a X–XI. században Horvátországhoz tartozására nézve, megdőltnek kell tekintenünk a horvát iróknak egy másik s tán legnyomósabb érvét is. Ezt az érvet Tamás főesperes munkájából meritik, ki a horvát határokat a Dráváig tolta ki. A mint Klaič a XIII. század állapotaiból következtette Szlavoniának a horvát királysághoz tartozását, aképen Tamást is saját korának, a XIII. századnak állapotai vezették tévutra. Az ő idejében a bán éppenugy ura volt Szlavoniának, mint Horvátországnak és Dalmácziának, a miből ő logikusan azt következtette, hogy a régi horvát királyok is urai voltak Szlavoniának. Ugyanabba a hibába esett, mint Anonymusunk, ki a XIII. századi helyzetet tartva szem előtt, a honfoglaló magyarokkal hódittatta meg Dalmáciát és Horvátországot. Spalato főesperesének műve történetünk egyik elsőrangu forrása, de a régibb történetre nézve csak olyan eszközökkel dolgozott, mint többi kortársa. A spalatói dalmát hagyományokon épitve fel művét, Spalato városa és egyháza történetét, a tulajdonképeni horvát őstörténetnek kevéssé megbizható forrása.*
Hogy mást ne emlitsünk, az utolsó öt horvát király (I. István, Kresimir Péter, Slavič, Zvoinimir Dömötör és II. István) közül csak hármat ismer, kik a dalmát-latin párt emberei voltak, mig éppen a horvát nemzeti párt királyait, Slavičot és II. Istvánt, nem is emliti. Jól tennék a horvátok, ha ezt Tamás dicsőitésénél figyelembe vennék.
A Dráva-Száva köze ezek szerint a X-XI. században nem tartozott Horvátországhoz, azonban Magyarországhoz sem.* A horvát-karantán viszonyokat érintő két adatnál emlitettem, hogy abból következtetés vonható arra nézve, hogy e területet őseink a XI. század közepén még nem szállták meg. Ugyanezt mutatja a spalatói zsinat határozata is, ha ugyan nem hamis. A többször emlitett itéletlevél azt mondja a zágrábi püspökség területéről, hogy azon pogány népség lakott. Maga a zágrábi püspökség alapitása is mutatja, hogy ez a vidék előbb nem tartozott hazánkhoz. «Uj püspökségek keletkezése lakatlan területek benépesitésére mutat.»* Az a kérdés már most, mi volt e terület a XI. század végéig s mikor csatolták hazánkhoz?
Helyesen jegyzi meg Klaič, hogy sehol sem emlitik a hiteles források, hogy a Dráva-Szávaköz a X-XII. században magyar lett volna. Slavonien vom X. bir XIII. Jahrh. 33. lap.
Karácsonyi. (Századok, 1901. 1043. 1.)
A legujabb időkig azt tanitották iróink, hogy a magyarok a honfoglaláskor elfoglalták az egész későbbi Magyarország területét. Az ujabb kutatások azonban kétségtelenül kideritették, hogy a honfoglalás csupán az alföldi és dunántuli dombos vidékre terjedt ki.* Megszálltak őseink a nagy folyóvizek mentén, halászatra, vadászatra, 112pásztoréletre alkalmas területeken. A megszállott területeket lakatlan, vagy csak egyes szláv törzsektől gyéren lakott, erdős-hegyes vidék vette körül. E területek, országválasztó-közök vagy gyepüelvék, mint Karácsonyi nevezi, védelmi szempontból voltak fontosak. A sátorozó nomád népek országait mindig ily lakatlan vidékek választották el egymástól; életmódjuk és harczmodoruk szükségessé tette, hogy közvetlen szomszédságba ne kerüljenek más népekkel. E választó-közök néhol több napi járóföldre terjedtek.* Ilyen országválasztó köz volt a Dráva-Szávaköz nyugati, hegyes vidéke is.* A magyarok letelepedtek a Dráván tul is, Valkó és Pozsega területén. Becsapásaik következtében felbomlott a Dráva-Száva közti, frank főhatóság alatt álló szláv állam s ennek területén az ott lakó szlávok a régi nemzetségi szervezetben éltek tovább. A keresztény tanokat senki sem hirdette, papjaik nem voltak. Szent Method népe bálványimádásba sülyedt. Ilyen állapotban volt a későbbi Szlavonia, Zágráb vidéke, mikor a magyarok figyelme erre felé fordult A Dráva völgyét ugylátszik megszállták a honfoglaló magyarok, ebből magyarázható Zala, Somogy, Baranya megyéknek és a veszprémi, pécsi püspökségnek a folyó jobb partjára való kiterjedése.* Klaič igen szellemesen akarta ezt más okból magyarázni,* de következtetését hibásnak kell tartanunk. E két parti helyzet csupán abból magyarázható meg, hogy ez a magyarok szállásbirtoka volt. Nehezen is hihető, hogy ha a magyarok a Dráváig eljutottak, annak jobbpartját ne szállták volna meg. Ellentmond ennek a magyar foglalás ama sajátsága is, hogy folyó a törzsek közt sohasem képezett határt. * Hadi szempontból is fontos volt a Drávavölgy, ezen keresztül juthattak őseink Olaszországba s Byzanc felé is. A zágrábi püspökségről szóló itéletlevél szavait a bálványimádásról igazolja Duh püspökké nevezése is. Szláv emberre volt itt szükség, mert nem keresztény vidék egyházi szervezéséről, hanem téritésről volt sző. A későbbi püspökök már magyarok voltak,* bár a nép szláv maradt.*
Tagányi. A honfoglalás és Erdély. (Ethnographia, 1890. 215–16. 1.) Karácsonyi. A honfoglalás és Erdély. 1896. Halavány vonások hazánk Szent István korabeli határairól. (Századok, 1901.) V. ö. Pauler és Marczali id. műveit is.
V. ö. Hóman. Östörténetünk keleti forrásai, 1908. 9–10. 1.
V. ö. az ld. műveken kivül Pauler. A magyar nemzet története Sz. Istvánig. 41. 1. Mika. (Nagy képes világtörténet. V. 537. 1.) Marczali. Egyetemi előadások. 1904–5. 169. 1.
V. ö. Tkalčič A zágrábi püspökség ujjászületése. Margalits. I. 476–7. 1.
Margalits. h'orvát Repertorium. II. 688–9. 1.
Alkalmam lesz talán e nézetemet másutt bővebben kifejteni, itt csak fölemlitem az Árpád és Aba nemzetségek Duna, illetve Tisza kétparti szállásbirtokait s néhány ősi megye, mint Fejér, Esztergom, Komárom, Ujvár, két parti helyzetét. Ezzel szemben későbbi szervezéseknél a folyók határt alkottak, mint a kalocsai, esztergomi s más egyházmegyék helyzete mutatja.
V. ö. Tkalčič. A zágrábi püspökség ujjászületése. Margalits. Repertorium. I. 476. 1.
Tán nem csalódunk, ha a Lietbert cambrayi püspök által «deserta Bulgarić»-nak nevezett vidéket «quas (t. i. solitudines latrunculi Scythicae gentis inhabitant» e vidékre vonatkoztatjuk. U. is ő a pannónok királyától ment Dalmácziába s e két ország közt terült el az emlitett pusztaság. Chronicon S. Andreć. Monumenta Germanić. Scr. VII. 535. 1.
A honfoglalás óta állandóan vezettek a magyar vezérek hadjáratokat Olaszország felé s becsaptak egyszer-másszor Horvátországba is.* A hegyes vidék, hol a harczmodorukhoz éppen nem alkalmas területen tán vereséget is szenvedtek Tomiszlávtól, a horvát uralkodótól, éppen nem csábitotta őket. Figyelmük csak I. Béla lányának Zvoinimirral kötött házassága óta fordult e vidékre. Kresimir Péter (1050–1074) halála óta, ha látszólag nyugodt volt is Zvoinimir uralma, nem szüntek meg a pártviszályok Horvátorszában. A horvát nemzeti párt, mely előbb Slavičot emelte trónra, ellenzékieskedett továbbra is a dalmát-latin pártnak kedvében járó Zvoinimir alatt, mig a dalmát városokat csak a király személye tartotta vissza, hogy Velencéhez ne csatlakozzanak. Zvoinimir halála (1087) után a pártküzdelmek folytatódtak és II. István rövid uralma, mely 1090-ig tartott, annyira jelentéktelen volt, hogy a későbbi krónikások meg sem emlékeznek róla.*
Megemlékezik erről 912–32. év közt Dandolo chroniconja. (Muratori. Sciptores. XII. 199–200. hasáb s Presbyter Diokleas id. helyen. 484. 1.
V. ö. Klaič. Povjest Hrvata. Zagreb, 1899. I. 112–127. 1.
Szent László – ugylehet – Zvoinimir halála után, 1087–90 közt szállta meg a Dráva–Száva közét. Ekkor gondolhatott Horvátország meghóditására s talán nővére, az özvegy királyné 113utján összeköttetést tartott fen a horvátországi dalmát-latin párttal. Mielőtt azonban valamihez fogott volna, a gazdátlan, pogány szláv törzsektől lakott Dráva-Száva közét kellett szerveznie. Megalapitotta ekkor a zágrábi püspökséget s téritőül, első püspökül a cseh Duhot rendelte annak élére. Hozzácsatolta e püspökséghez Zala és Vas megyék nyugati, addig szervezetlen vidékét is, a későbbi bexini főesperességet.* A területet magyarnak tekintette, az uj püspökséget az esztergomi érsek alá rendelte s épp ezért kiterjeszthette azt igazi magyar földre is. Ha a Dráva-Száva köze horvát föld lett volna, sohasem terjesztették volna ki királyaink a zágrábi püspökség hatóságát a Dráván inneni vidékre. Acha érsek római követsége minden valószinüség szerint az uj alapitással is összefüggésben állt; a pápa jóváhagyását mindenesetre kikérték az uj püspökség alapitásához. A vármegyéket szintén szervezte László, egyelőre a régi, szláv nemzetségi zsupákat véve alapul. E munkálat befejezése és II. István horvát király halála után, 1090 végén vagy 1091 elején vonult be Horvátország északi részébe. A magyar és dalmát hagyomány is fentartotta, hogy Lászlót egy horvát párt, Zvoinimir hivei hivták be, mint törvényes, választott uralkodót. Harczot csak itt-ott vivott egyes ellenálló horvát törzsekkel s elfoglalta a tenger mellékét egészen Záráig.
Ortvay. id. m. II. 732–4. 1.
Összegezve eddigi fejtegetéseinket, bátran állithatjuk, hogy a zágrábi püspökséget Szent László minden valószinüség szerint 1087 és 1090 közt alapitotta. Az alapitás összefüggésben van a horvát hóditással, csakhogy nem következménye, hanem közvetlen előzménye volt annak.
Dr. HÓMAN BÁLINT.
