Megjegyzések Theiner archontologiájához.
Megjegyzések Theiner archontologiájához.
I.
IX. Gergely pápa 1231 május 9-én azt irja az esztergomi érseknek; hogy miután a római császárság (t. i. a byzánczi) annyira veszélyeztetve van, hogy tönkremenésétől lehet félni, szükségesebbnek találja, hogy azon magyarországi főurak, kik a szentföldre menesztendő keresztes hadjáratra készek, inkább a nevezett császárság segitségére menjenek; szólitsa tehát őket az érsek fel, hogy J(ános) választott konstantinápolyi császár támogatására siessenek és ha egyik-másik ezt személyesen meg nem tehetné, váltsa be fogadalmát oly módon, mint ezt az érsek legczélszerübbnek találja.
A fogadalmat tett urak a következők:
«nobilium virorum Dionisii Camerarii … regis Ungarie, M. comitis Palatini et Nicolai fratris ejus, Nicolaí magistri Cainm comitis et Benedicti Philippeni, Saodomi, Buzarde comitis et comitis Famuheltci.*
Theiner, Mon. Hung. I. 97.
Hogy e névjegyzékben egynéhány név a felnemismerhetőségig van elferditve, kézzelfogható s igy azt hiszem – nem éppen felesleges, ha e nevek elemzésébe belebocsátkozunk.
a) Dénes camerarius teljesen ismeretes személy. Ampod fia Dénes nádorral nem azonositható, mert ez 1228-ban nádorságát elveszté, mire őt benne az okiratunkban előforduló M(ajs) követte; tehát nem igen hihető, hogy a bukott nádor győztes versenytársa kabinetjében a kamarafőnöki vagy a tárnokmesteri hivatalt elvállalta volna. Hanem Tomaj nb. Dénes, ki már 1224 óta tárnokmester és 1241 után mint nádor eltünik, az okiratban szereplő camerariussal vagyis tárnokmesterrel azonos.
b) M. a Majs nevü nádor, ki 1209-ben Vasmegye főispánja, 1217-ben András királynak palesztinai utitársa és 1228-től 1231-ig a nádor. Tőle származik a darói Majos család. – Miklós nevü fivére 1213 és 1214-ben Fejérmegye főispánja; 1214 után elvész a nyoma, de 1233-ban ismét találkozunk vele a főurak sorában, a nélkül, hogy a tőle esetleg elfoglalt hivatalt ismernők. Tőle származnak a Daróiak.
c) «Nicolai magastri Cainm comitis»-nél mindjárt ki kell jelentenem, hogy az egész sor egy Miklósra vonatkozik; hiányzik a Theiner-féle szövegben egy vessző, kellene állnia: «Nicolai magistri, Cainm comitis». – Első látszatra két személylyel volna dolgunk: a) Miklós mesterrel, b) Cainm comessel és akkor a kétségkivül röviditett Cainm alatt «Calojohannem»-re gondolunk vagyis Angelosz János (Kalojohannes) görög császárfira, ki akkortájt a Szerémség ura volt és a későbbi királyi oklevelek záradékaiban az ország főurai sorában helyet foglal.* Csakhogy eltekintve attól, hogy őt a pápa már rangjánál fogva elsőnek kiemelte volna, nem szabad elfelednünk, hogy a levél az összes urakat genitivusban felsorolja és hogy, ha a császárfiról volna szó, Cains, azaz «Calo-Johannais»-nek kellene állnia; de mert a röviditett szó vége nem s, hanem m, világos, hogy itt valamely -um-végü szóval van dolgunk és hogy a reá következő «comitis» erre vonatkozik; ki akarja fejezni, hogy Miklós mester kiknek volt a comese. Majs nádorsága alatt egyetlenegy férfit ismerünk, kire a levél adata illik, ez pedig az eléggé ismert Bars fia Miklós, ki tényleg «Nicolao magistro et comite agazonum» czim alatt akkor többször szerepel;* fentebbi rövidités tehát minden kétséget kizárólag «agazonum»-ot jelent.
V. ő. «Margit császárné fiai» cz. a «Századok» 1903. évf. 595–600. 1. megjelent dolgozatommal.
Pl. Wenzel VI. 476., XI. 212.
d) Benedicti és Philippeni között hiányzik a vessző, mert itt két személyről van szó.
E Benedek nem más mint Sámod fia Benedek, ki 1219-ben Nyitramegye, 1220-ban pedig Abaujvármegye főispánja, azután jó időig országos hivatal nélkül maradt. Majs nádor távozta után Ampod fia Dénes nádorsága alatt, tehát még 1231-ben megkapja az országbirói állást, melyben 1232-ig marad; 1233 aug. 20-án még él. További nyomait nem ismerjük.
e) Philippeni. E néven hiába keresnők a magyar kútfőkben, mert «Philippenus» az eredeti név olaszositása. Az itt nevezett főúr nem más mint azon Phila, ki 1219-ben Bars fia Miklós nádor és Sopronmegye főispánjának helyettese, 1231-től 1232-ig pedig Dénes nádor alatt királyi tálnokmester; 1233-ban nincs országos hivatala; 1234-ben Sopronmegye főispánja, ezután «bán»-nak cimezik. 1249-ben az oroszok fogságába kerülve, életét a börtönben végezte. Tőle származnak az ungmegyei Szeretvaiak és a szeretvai Ramocsák.
f) Saodomi; ez már nem olaszositás, hanem rettenetes irási, olvasási vagy sajtóhiba; jelentősége pedig: Salomonis. Ez nem más mint Fajszi Salomo, ki 1211-től 1214-ig tárnokmester és Bácsmegye főispánja, 1222-ben országbiró és Mosonmegye főispánja, ugyanazon évben szlavóniai bán és Zalamegye főispánja, mely két hivatalban 1224-ig találjuk.
A pápai levélnek ez a legérdekesebb adata. – 133Mindeddig azt hittük t. i., hogy e Salomo nyoma 1225 után elvész; a pápai levél azonban bizonyitja, hogy még 1231 első felében is élt. Hogy itt tényleg ő vele s nem valamely Salomo nevü más személylyel van dolgunk, bizonyítja fényesen azon adat, mely szerint Salomo bán a Veszprémmegyében fekvő vázsonyi birtokát – hogy a szentföldre való utazása alól fel legyen mentve végrendeletileg egyik vitézének, Kopasz Andrásnak hagyományozta,* a miből kiviláglik, hogy Salomo sem Palesztinába, sem Konstantinápolyba nem utazott.
Zichy-okmánytár I. 24.
g) Buzard nem más, mint a Buzád-Hahót nb. Buzád, kit 1231-ben «bán»-nak neveznek. Eléggé ismert személy.
h) Famuhelici irási, olvasási vagy sajtóhiba. Ez azon Sámuel, ki Dénes nádor és Miklós tárnokmester rossz gazdálkodásában résztvéve, 1232 ben kiközösittetett. Komárommegyei birtokos; 1218-ben az e megyebeli Örsön néhány földeket szerez; 1228-ban néhány barsmegyei birtokos ügyében királyi emberként működik; 1232 előtt a királyi kamara főnöke. Hogy tényleg vele van dolgunk, bizonyitja a pápa, ki őt 1232-ben azért kiközösiti, mert keresztes fogadalmát a kitüzött határidő alatt nem teljesitette.* 1232 után nyomát vesztjük. 1268-ban találunk Komárommegyében Fűr, Imely és Radvány táján egy Sámuelfalvát,* mely kétségkivül e Sámuel után kapta nevét.
Fejér III. 2, 298.
Knauz I. 556.
II.
1332 április 1-sői kelettel irja a pápa Katyisz nb. Szécsényi Tamás erdélyi vajdának, hogy a pápai követeket a tizedek gyüjtésében támogassa. Ugyanezen felhivást küldi
a) Demeterio comiti de Trinch,
b) Paulo comiti de Mortun,
c) Jobi Duci Matho,
d) Paulo comiti de Zamar,
e) Nicolao comiti Posoniensi,
f) Stephano comiti de Polys,
g) Donthoni comiti de Zolio,
h) Ladizlao magistro Agazonum.
Ezek közül egynéhányt meg kell határoznunk, a többiek elég könnyen felismerhetők:
1. Demeter az Aba nb. Nekcsei család tagja, ki 1322-től 1335-ig Trencsénmegye (Trinch) főispánja és (már 1316 óta) királyi tárnokmester.
2. Pál a Nagymartoni (Mortun) család tagja, 1328-tól 1349-ig a nagyhatalmu országbiró.
3. Jobi Duci Matho minden irányban elrontott megjelölés. Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a pápai kanczellária a magyar vajdát és a vánt többnyire dux-nak nevezte: miután fentebbi levél elsősorban Szécsényi Tamás vajdának szólt, világos, hogy a dux alatt a bán értendő s igy azonnal tisztában vagyunk az iránt, hogy Matho alatt Macsó értendő, – csak hogy mi Jób nevü macsói bánt és egy 1332. évi Jób nevü országnagyot egyáltalában nem ismerünk. A macsói bán 1328-tól 1334-ig Szentemágócs nb. Logrét (Lucretius) fia János, az Alsániak őse, Bálint biboros atyja).* A fentebbi szövegben h helyett áll b és igy tehát Johi helyett Jobi; a Johi pedig nem más mint a röviditett «Johanni».
Kollányi: Az esztergami kanonokok czimü művében (51) mondja, hogy e Bálint atyját, Jánost, egy római oklevél «Bam-, Baroni»-nak mondja; mindakettő pedig csak a «bán» ferditései Ugyane helyen olvassuk, hogy Alsáni Bálint unokaöcscse János veszprémi püspöknek. Miután ezen adat csak Garai Jánosra vonatkozható, több mint valószinü, hogy János bán neje Ilona a püspök nővére.
1348-ban e Bálint királyi káplán és esztergami olvasókanonok stb., de úgy látszik, hogy a következő adatok szintén reá vonatkoznak:
a) 1346 jun. 23-án adományoz VI. Kelemen pápa «Valentino Johannis Rence» (?) fehérvári kanonokságot; az illető a váradi sz. Péter oltár magistratusát és a váradi egyházmegyéhez tartozó Böszörményben (= Hajduböszörmény) levő kápolnát már birja (Monum. Roman. episc. Vesprim. II. 117.). Theiner (I. 728.) szerint pedig arról van szó 1346 okt. 19-én, hogy «Valentino Johannis Renze» a fejérvári kanonokságra előjegyeztessék.
b) 1352 jul. 2-án kéri Lajos király a pápát, hogy «Valentino quondam Johannis Ravi» a pécsi káptalanban javadalmat adjon (Supplic. ad Clem. VI. Ann. XI. fol. 48. – Fraknói feljegyzése). Az a) alatti személyre nézve, bár a névazonosság nagyon csábitó, még sem merem határozottan állitani, hogy a «Renze» János bánra vonatkozik, a b) alattiról pedig majdnem biztosan vehetjük, hogy a «Ravi» csak a ferditett «Bani».
1348-ban e Bálint királyi káplán és esztergami olvasókanonok stb., de úgy látszik, hogy a következő adatok szintén reá vonatkoznak:
a) 1346 jun. 23-án adományoz VI. Kelemen pápa «Valentino Johannis Rence» (?) fehérvári kanonokságot; az illető a váradi sz. Péter oltár magistratusát és a váradi egyházmegyéhez tartozó Böszörményben (= Hajduböszörmény) levő kápolnát már birja (Monum. Roman. episc. Vesprim. II. 117.). Theiner (I. 728.) szerint pedig arról van szó 1346 okt. 19-én, hogy «Valentino Johannis Renze» a fejérvári kanonokságra előjegyeztessék.
b) 1352 jul. 2-án kéri Lajos király a pápát, hogy «Valentino quondam Johannis Ravi» a pécsi káptalanban javadalmat adjon (Supplic. ad Clem. VI. Ann. XI. fol. 48. – Fraknói feljegyzése). Az a) alatti személyre nézve, bár a névazonosság nagyon csábitó, még sem merem határozottan állitani, hogy a «Renze» János bánra vonatkozik, a b) alattiról pedig majdnem biztosan vehetjük, hogy a «Ravi» csak a ferditett «Bani».
4. Paulus comes de Zamar. Az utóbbi szó a ferdités netovábbja. Szamar, Szamár, Számár nevü megyét vagy helységet, kire ezen adat ráillene, nem ismerünk;* első látszatra Szatmárra gondolhatnánk, csakhogy 1330 máj. 17-én Pető, 1333 decz. 4-én pedig Bátori János a szatmári főispán. Oly előkelő, Pál nevü magyar főurat, kihez a pápa irt volna, 1332-ben nem ismerünk. Az egyetlenegy ily nevü, kinek a pápa irhatott, Garai Pál (némelykor «Kozol» [Kazal, Kaszal]), ki 1332-ben királynéi udvarbiró, azelőtt macsói bán, később királynéi tárnokmester. «Zamar» tehát -- bármennyire feltünőnek is látszik – nem más mint «Gara».
Zamar nevü helység van 1241, 1261, 1265 és 1355-ben Trencsénmegyében (Anjoukori okmánytár VI. 417 Hazai okmánytár VI. 39., 108. Wenzel VIII.. 122.) és ez kétségkivül a mai Zamarócz. – Zalamegyében van 1299-ben a Szemenye nevü faluhoz tartozó terra Zamar (– Szamárföld. Wenzel X. 361.), Hontmegyében pedig 1331-ben Méznevelő, Palást, Szalatnya és Domanyikkal együtt a bozóki apátságnak Zamar nevü birtokát is emlitik (Anjoukori okmánytár II. 534.). Mindezekben egyetlenegy Pál nevü férfit sem találunk, kire a pápai adat ráillene.
5. Miklós Pozsonymegye főispánja az eléggé 134ismeretes Nevnai Tröttel Miklós, kit e főispánságban 1322-től 1347-ig találunk.
6. «Stephanus comes de Polys» Pilismegye főispánja. Miután e férfi családi hovatartozandósága mindeddig kellőleg megállapitva nincsen, szükséges, hogy ezt a következő sorok alapján megtegyük:
Pilismegye XIV. századbeli főispánjait 1324-ig nem ismerjük. Csak 1324 aug. 3-án olvassuk,* hogy István mester visegrádi várnagy és pilisi főispán néhai Jakab, Cenci (? vagy Cenit?) nemes özvegyét Katalint és Jakab fia János, szintén Cenci nemes özvegyét Erzsébetet és ennek két leányát Ilonát és Ágnest hitbéri és leánynegyedi követeléseikre nézve a budai káptalan előtt kielégitette.* Az alább következő adatok alapján azt hiszem, hogy a fentebbi kérdéses Cenci vagy Cenit az esztergammegyei Csévvel azonos.
Hazai okmánytár V. 99.
Hazai okmánytár V. 99.
1326 aug. 1-én felhivja Károly király az esztergami káptalant, hogy István visegrádi várnagy részére az Esztergommegyében levő Nyrmal nevü birtokot határolja és Istvánt beiktassa. Midőn a király ugyanazon évi aug. 30-án a beiktatást helybenhagyja, kiemeli, hogy ezen István neki mindjárt trónralépésekor szolgálatokat tett, hogy vele együtt az országba jött, mint királyi követ kilenczszer tengerentuli utat tett.*
Fejér VIII. 3., 106. s kk. (v. ö. ugyanott 534.
1326 szept. 15-én kijenti Rozsd nb. Elek fia Mikotya a király előtt, hogy neki fiutódai nincsenek, engedje tehát neki a király, hogy az Esztergammegyében levő csévi birtokáról szabadon rendelkezhessék. Ő ugyanis Sáfár István mestert visegrádi várnagyot fiul örökbe fogadta és neki 50 ezüst márkáért Csévet oda adta. A király tekintve, hogy István mester vele jött az országba, külföldi követségekben és egyébként érdemeket szerzett magának, teljesitette a kérelmet.*
Esztergomi kápt, levéltára lad. 26 fasc. 2. 3. nr. 10, 2 (Pór Antal úr közlése).
1333 Jun. 15-én csak István néven szerepel és akkor bizonyos Iván a pilisi alispánja.*
Anjoukori okmánytár III.. 27.
1334 márcz. 20-án megkapja Csévet;* 1336 febr. 23-án az országnagyok sorában szintén csak puszta keresztnevén szerepel.* 1337 jul. 13-án az uj földesur már garázdálkodik. A budai káptalan jelenti e napon a nádornak, hogy ennek 1336 évi nov. 18-án kelt megkeresése következtében teljesitett vizsgálatból kitünt, hogy István visegrádi várnagy tiszttartója egynéhány csévi földesurral együttesen a margitszigeti apáczáknak csévi birtokát elfoglalta.* – Ugyanazon évi jul. 29-én olvassuk a király egyik adománylevelének pecsétje alatt a következő szavakat: «relacio Stephani Saphar et legacio eiusdem per Philippum fratrem episcopi Zagrabiensis».* Ez utóbbira megjegyzendő, hogy az akkori zágrábi püspök András fia László s hogy a püspöknek egyik fivére Sebestyén. 1339 aug. 20-án pedig olvassuk, hogy Pál fia István visegrádi várnagy és Pilismegye főispánja a tolnamegyei Marócza nevü helységre vonatkozó birtokperét Tröttel Miklós Pozsonymegye főispánja ellen vesztette.*
Pór az id. helyen.
Anjoukori okmánytár III. 254.
Anjoukori okmánytár III. 388.
Ugyanott 397.
Ugyanott 589.
1341-ben felhivja Károly király a bácsi káptalant, hogy István visegrádi várnagy és pilisi főispán Torontálmegyében levő Borgyas nevü birtokát határolja s ez alkalommal Barnabás fiát: Taranyai Gergelyt királyi embernek nevezi ki.*
Hazai oklevéltár 234.
1345 febr. 28-án pedig találjuk, hogy a kői káptalan a bácsmegyei Ujlak szomszédjait felsorolván, többiek között Barnabás fiát Gergelyt és Stephanum dictum Saffar visegrádi várnagyot «nobiles de Tharaniani»-aknak nevezi:
Ha már most ezeket összegezzük, azon eredményre jutunk, hogy ezen István – ha az erre vonatkozó oklevelek szövegezése a szó szoros értelmében veendő – Károly királylyal együtt Magyarországba jött, tehát valószinüleg olasz származásu ember volt. Magyarországban birtokot és állást kapván, magától értetődik, hogy magyar hangzásu melléknevet felvett és igy leghelyesebben járunk, ha őt «taranyai Sáfár István»-nak nevezzük. 1345 okt. 12-én már Bátmonostori Töttös a visegrádi várnagy és pilisi főispán,* miből joggal következtethető, hogy István még 1345-ben meghalt.
Anjoukori okmánytár IV. 486. (Taranyai Barnabás fia Gergely 1355 okt. 29-én Bácsmegyében még szerepel; lásd ugyanott VI. 384.)
Családi viszonyairól a következőket tudjuk:
a) 1344 febr. 14-én kéri Csór nb. Tamás, Liptómegye főispánja s királyi követ a pápát: engedje meg követtársának, István Pilismegye főispánjának és ennek nejének, hogy gyóntatójuk őket akármikor bűneik alól feloldhassa.*
Zichy-okmánytár II. 180.
b) 1366-ban fiai János és Miklós Csév urai.*
Supplic. ad Clem. VI. Ann. II. pars. I1. fol. 207. (Fraknói feljegyzése.)
c) 1418-ban kijelenti János esztergami érsek, hogy néhai Sáfár István fia Miklós fiai Csévi János és Miklós csévi birtokrészüket neki elzálogositották és hogy ő ezt – mert Kesztölcz és Dorog az esztergami káptalan birtokaihoz közelebb az eredeti zálogösszeg árában a nevezett káptalannak zálogos birtokként átengedi.*
Pór Antal id. helyen.
d) Torontáhnegyében a csévi Sáfár család 135Borjason még 1422-ben is földesur.* De miután tudjuk, hogy Sáfár István 1341-ben nemcsak Borjason, hanem Bácsmegyében is birtokolt, több mint valószinü, hogy a Bácsmegyében 1428 ban előforduló bodoni Sáfár család* is az előbbivel azonos.
Fejér X. 6., 143.
Csánki II, 130.
e) A pozsegamegyei szulkovczi Szulk család 1401-ben és 1421-ben a csévi Sáfároktól megvásárolja az általok eddig zálogban birt Kamariczát. A Garaiak pedig 1415-ben zálogban szerzik a csévi Sáfároktól Kaproncza felét és még ugyanazon évben ugyane családtól Kamariczát, Felsőfalut és Bzeniczát.*
Ugyanott 179.
7. Donthoni comiti de Zolio annyit jelent mint Dancs Zólyommegye főispánjának. E Dancs, kinek atyja Domonkos («Dancs» nem más, mint «Domonkos kicsinyitője), bizonyossággal csak 1314-ben merül fel és akkor ő Árva- s Liptómegyében birtokos. 1317-ben Zólyom- és Liptómegye főispánja; 1318–1324 csak zólyomi (1323-ban pataki is); 1330-ban mellette még Árva, Patak és Turócz főispánja; 1332-ben győri és komároni, 1333-ban csak zólyomi és komáromi, 1334-ben, csak zólyomi, 1335-ben zólyomi és turóczi, 1341-ben komároni és krasznai, 1342 végén komároni főispán, mely minőségben 1343 máj. 15-ig található. 1345 jun. 20-án már csak «Komároni Dancs mester» néven szerepel, és e napon végrendelkezik.
Nejét, Klárát, egy pápai levél 1324 nov. 24-én emliti.* Leánya, Klára, 1345 jun. 20-án Hontpázmán nb. Szentgyörgy-Bazini Sebes neje. Fiai László, István és Miklós, kik közül László (ki 1345 márcz. 15-én Krasznamegye főispánja) 1347 okt. 20-án már nem élt, de egy János fiut hagyott. Miklós 1349 nov. 12-én Sárosmegye főispánja; 1352 márcz. 5-én megint az; utoljára találkozunk vele 1357 április 19-én. – Istvánt 1349-ben még emlitik.
Ugyanott 441., 447.
8. László nevü lovászmestert nem ismerünk 1332-ben; 1326-tól 1343 decz. 19-ig megszakitás nélkül Hermann nb. Laczk fia István a király lovászmestere. Miután a pápai kanczellária ezt egyszer Stephanus Lochk-nak, máskor Stephanus Lassonak nevezi, világos, hogy fentebbi levélben Stephanus Ladizlainak kellene állnia és hogy tévedésből (hogy kinek a tévedése ez, nem tudjuk) a fiu neve helyett az atyáé áll, vagy hogy a fiu neve elnézésből kimaradt.
Dr. WERTNER MÓR.
