A GYULAI CSALÁDRÓL.
152A GYULAI CSALÁDRÓL.
Sok száz évnek ezernyi viszontagságai között hazánk történetében igen számos család az ismeretlenségből magas rangra, gazdagságra és hatalomra jutott, de sok van olyan, a melyik lekerült a szereplők sorából s utódai ma békés polgári munkával tesznek szolgálatokat a hazának, a melyiknek földjét őseik vérükkel öntözék. A mikor társadalmi téren nagy átalakulásokon megyünk keresztül, nem szükséges ugyan, sőt helytelen dolog is volna zavarni a demokratikus haladást, de azok iránt, akik segitettek kiépiteni és fenntartani a magyar államot, háládatlanság lenne a feledés. A magyar heraldikai és genealogiai társaság csak kegyeletes kötelességét teljesiti, a mikor igyekszik minden adatot összegyüjteni, a midőn a régmult időkben szerepelt magyar nemes családoknak életét, leszármazását, birtokviszonyaikat igyekszik kikutatni, hitelesen megállapitani. Sokszor csak ezeknek alapos ismerete juttathat az események világos magyarázatához.
Tanulmányaim közben egy családra akadtam, amelyik Erdélynek egy kiváló államférfiut, Magyarországnak egy ismert hadvezért és egy nagy tudóst és költőt adott, de amelyiknek története a családnak sokfelé szétágazása folytán oly kevéssé ismeretes, hogy az összeköttetéseket maguk a családnak tagjai sem ismerik. Ez a Gyulai család.
Nem a családnak történetét akarom itt ismertetni, csak nehány adattal akarok annak majdani felderitéséhez hozzájárulni. Czélom csak annak a kimutatása, hogy a sokféle előnév, az úgynevezett nemesi prćdicatumok használata mellett is mennyire egységes volt az idővel külön-külön családokként szerepelt ágaknak származása.
A Gyulai család tagjait eddig 17 féle előnévvel találtam, úgymint: abafáji, almási, fogarasi, gyulafehérvári, gyulai, hosszuteleki, kövesdi, magyar-gáldi, magyar-igeni, maksai, maros-németi, nagy-enyedi, nagy-szirindi, nagyváradi, nagy-váradi Sarkanytyus, sarkadi, vádi Gyulaiakat.
Erdélyország történetében már a XVI. század közepén találkozunk jelentős szerepet vitt Gyulaival. Ez Mihály, a kit Izabella királyné 1559-ben Ferdinándhoz küldött volt Bécsbe, a ki a lengyel király követe által támogatva egyezkedett Ferdinánd biztosaival a békekötés ügyében; ugyanez 1570-ben Báthori Istvánnak követe volt a portára és ő hozta el neki az athnámét 1571-ben. Hová való volt ezen Gyulai Mihály? nem tudom. – Másik, a kinek nevezetesebb szerep jutott, volt Gyulai Pál. Az erdélyi szegény nemes családnak gyermeke Békés Gáspár főur pártfogása alatt nevelkedett és végezte el orvosi tanulmányait a paduai és bolognai egyetemeken. Haza kerülve Békésnek udvari orvosává, jószágainak igazgatójává és bizalmas emberévé lett. Mikor Békés a fejedelemségért versengett Báthori Istvánnal, ez 1573 okt. 4-én ostrom alá vette Fogarast. Békés onnan megszökött, fiát és a várat Gyulainak védelmére bizva. A vár 19 napi ostrom után Báthorinak kezére került, Gyulai fogságba jutott, de csakhamar kiszabadult s a fejedelemnek udvari orvosává, bizalmas tanácsosává lett. Ettől kezdve jelentékeny szerepet vitt Erdély történetében. Báthori István utódával Zsigmonddal neje Ghyczey Katalin utján némi rokonságba jutván a fejedelemmel, állandóan az udvarnál élt s egyik főembere volt a törökellenes pártnak. Az ingatag fejedelem hü tanácsosát kiszolgáltatta nagybátyja Báthori Boldizsár boszujának, a ki azt 1592-ben saját abafái kastélyában felkonczoltatta. Életének regényét megirta báró Jósika Miklós «Jósika István» czimü regényében. Mint történetiró: «Commentarius rerum a Stephano rege adversus magnum Moschorum ducem gestarum anno 1580» czimü, Kolozsváron 1581-ben megjelent művéről ismeretes.
Gyulai Pál, a ki elöbb Báthori Istvánnak titkára, majd Báthori Zsigmondnak főkamarása és consiliariusa volt, egyike volt Erdélyország leggazdagabb urainak. Abafáji birtoka, a melyikről előnevét használta, a mai Maros-Torda vármegyében – régeni alsó járás – csak 1890 kat. hold. Később több nagy donatiót kapott. 1584-ben Báthori Istvántól egy szőlőt.* 1588-ban 153Báthori Zsigmondtól kapta Nyárádfőt* – ma Maros-Torda vm. marosi alsó járás, 2236 k. h. Ugyanabban az évben volt statutiója Szováta birtokba* – ma Maros-Torda nyárád-szeredai járás – 24235 kat. h. Ugyanazon évben kapott donatiót K.-Mihályfalván Bihar vármegyében részbirtokra.* Ugyanakkor Hosdát birtokra, Torda m.,* 22893 k. h. 1589-ben Lupsa birtokra kapott donatiót, ma Torda-Aranyos vm. toroczkói járás 11433 kat. h., melybe statutiója 1590-ben volt.* Ugyanakkor kapta Torda megyében Léta birtokot* 3030 k. h. 1591-ben kapta Péterlakot,* ma Alsó-Fejér vm. marosujvári járás, 3088 k. hold. – Ugyanezen évben vette Balásfi Jánostól Hétbükk birtokot,* ma Maros-Torda vm. régeni alsó járás, 1553 k. h. – Ezek a birtokok ma összesen 70418 kat. holdat tesznek ki. Ezeken kivül voltak még az 1590-ben Alsó-Fejér vármegyében vett szőlői,* és pár kisebb részbirtokai. Váratlan és gyermektelen halála után birtokait fivére János, a kivel részben együtt kapta rájok a donatiókat, örökölte.
Gyulafeh. Lib. reg. I. fol. 205.
Gyulafeh. Lib. reg. II. fol. 136.
Orsz. levélt. XI. Prot. Balásffy fol, 2.
Lib. reg. S. Báthori fol. 92.
U. o. fol. 308.
Prot. Balásffy fol. 199.
U. o. fol. 309.
Orsz. levélt. XXVIII. Prot. Anonymus fol. 170., 175.
Prot. Balásffy fol. 199.
U. o. fol. 190.
Voltak-e ennek a Gyulai Jánosnak gyermekei? Eddig még nem állapithattam meg. De valószinünek tartom, hogy az Erdélyben tovább szereplő Gyulaiak, a kikről ujranemesittetésükkor mint régi nemesekről beszélnek a fejedelmek, tőle származtak.
Erdélynek helyzete a XVI. század végén és a XVII-nek elején annyira zavaros volt, hogy egyes családok birtokaikat és nemesleveleiket elveszitvén, ujra kellett kezdeniök családjuknak úgy nemesittetését, mint a birtokszerzést.
A nemes családoknak ujranemesittetése és uj és uj czimerrel ellátása Erdélyben a XVII. században épen nem tartozik a ritkaságok közé. Ez és az a szokás, hogy a családnak egyes tagjai azon birtokok után, ahol örökség vagy beházasodás utján letelepedtek, más-más előneveket vettek fel, igen megneheziti a közös törzsből való leszármazásnak hiteles igazolását. Igy vagyunk a Gyulaiakkal is.
Gyulai Balázs «de Várad» 1591-ben kapott egy, a «Turul» 1905. évfolyama 32. lapján ismertetett czimert. 1608 máj. 28-án ujra nemesittetvén, az előbbitől egészen eltérő czimert kapott, a melyikről nemcsak a személynek, de még a családnak azonosságára se lehetne következtetni.* – 1617 január 3-án kapott nemességet és az előnév azonossága daczára az előbbitől eltérő czimert Gyulai György de Várad.* 1621 nov. 21-án Gyulai János de Sarkad;* 1649 decz. 7-én Gyulai Ferencz és István de Nagy-Szirind;* 1652 márcz. 1 9-én Gyulai Miklós;* 1702 április 28-án Gyulai Mihály de Fogaras;* 1718 május 5-én Gyulai János,* mind más és más czimerekkel.
Gyulafehérv. Lib. reg. 5. fol. 170.
U. o. Lib. reg. 8. fol. 217.
U. o. Lib, reg. 11, fol. 9.
U. o. Lib. reg. 25. Pag. 283.
U. o. Lib. reg. 25. Pag. 574.
U. o. Erd. Lib. reg. IV. fol. 330.
Lib. reg. 32. fol. 48.
A név után itélve mindezek és még a többi nemes Gyulaiak, a kiknek czimereit eddig nem ismerjük, minden valószinüség szerint a magyarországi Gyula községből vagy várból származtak át Erdélybe, illetőleg Magyarországnak Erdélyhez tartozott részeibe. Csak egy Gyulai családot ismerünk, a melyik előnévül megtartotta a származását jelző «Gyulai»-t. Ez Gyulai Gyulai Mihálynak családja, helyesebben mondva nemzetsége, mert már családjának legközelebbi tagjai, fiai birtokaik után más-más előneveket vettek fel. Tőle származnak azok a Gyulaiak, a kik Erdélyben: «fogarasi, hosszuteleki, kövesdi, vádi és nagyváradi» előnevekkel élve több vármegyének közéletében vettek tevékeny részt és onnan származtak vissza az anyaországba.
Ha az összes nemes Gyulaiak közös eredetét nem tudjuk is – legalább egyelőre – kimutatni, a most emlitetteknek Gyulai Gyulai Mihálytól leszármazását minden kétséget kizáróan igazolhatjuk.
Gyulai Gyulai Mihályról Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1618 április 18-án Gyula-Fejérváron kelt oklevelében elmondja, hogy egregius Michael Gyulai de Giula az összes gyalog testőrségnek 154viczekapitánya, kora ifjuságától kezdve Marsnak bátorszivü harczias fiai között úgy a törökök és tatárok ellen, mint a fejedelmi palotában elsajátitva a hadi mesterséget és fegyelmet, nagy szolgálatokat tett a fejedelemnek és a hazának, amiért őt mint különben is nemes törzsből származottat és már született fiait Sándort és Tamást ujra felveszi Erdély és Magyarország hozzácsatolt részei régi és kétségtelen nemesei sorába s neki és mindkét ágbeli törvényes utódaiknak uj czimert ad.
Nemes Gyulai Mihály, a mint azt Bethlen Gábor elbeszéli, neki már mint magánembernek is régi hive volt s úgy utazásai közben, mint fejedelmi méltóságában minden ügyében hüséges és jó szolgálatokat tett. Ezért a már akkor is testőrségi viczekapitánynak 1614 ápr. 14-én Fogaras földön, Fogaras vár tövében a hozzá tartozó földekkel együtt 100 magyar frtért zálog czimén adta azt a prćdialis telket, a melyen egykor a Vanyadi Mihály egri püspök által épitett templom volt. Kiváló kegyének jeléül a telket és tartozékait nemesitette és felmentette azt minden adó és közteher alól.* Ugyancsak Bethlen Gábor Fogaras földén levő a Fogaras várhoz tartozó Vád birtokot 1615-ben inscribálta Gyulai Mihálynak.* Ezen birtokok után Gyulai Mihálynak ifjabb fiával, Tamással folytonosan mint a «de Fogaras» előnévvel élővel találkozunk. Igy 1661 decz. 16 án Apafy Mihály Szebenben kelt oklevelével «Egregio Thomć Gyulai de Fogaras» Vád birtokra az inscriptiót 2000 magyar frtért megujitotta.* 1697 junius 11-én Gyulai Éva «filia egregii Thomć Gyulai de Vád, Fogaras» a gyulafehérvári káptalan előtt minden ügyére vonatkozólag teljhatalmu megbizást adott «frater carnalis»-ának Gyulai Mihálynak «de Hosszutelek» néhai férje és Belényesi Komáromi Istvántól születelt fiainak Lajosnak és Ferencznek.* Ebben a megbizó levélben mindjárt feltünik két dolog, az egyik az, hogy a káptalan requisitora beirta «de Vád et Fogaras», a Vád szót azonban áthuzta. Az eredeti beirás azonban mutatja azt, hogy Tamásnak utódai emlegették a «de Vád» előnevet, a minek használatával 100 évvel később csakugyan találkozunk; a másik az, hogy Fogarasi Gyulai Tamásnak fiával Mihálylyal itt mint «Hosszuteleki»-vel találkozunk. Ennek magyarázatául megemlitem, hogy ez a Gyulai Mihály Csongrádi Ferencznek Hosszuteleki Samphirától való leányát Csongrádi Annát vette nőül* és igy lett birtokossá Hosszuteleken, a hol vele az 1701-iki nemesi összeiráskor is találkozunk. Csongrádi Anna és férje Gyulai Mihály de Hosszutelek 1697 nov. 7-én revideáltatták fiuknak Tamásnak életkorát. Ugyancsak Csongrádi Anna 1701 szept. 28-án férjének Gyulai Mihálynak teljhatalmu megbizást adott, itt azonban férjét a «de Kövesd» előnévvel illeti.*
Gyulafeh. Lib. Reg. 7. fol. 159.
Gyulafeh. Lib. Reg. 9. fol. 59.
Gyulafeh. Lib. Reg, 27. Pag. 438.
Prot. Illyei 66. old.
Orsz. levélt, Conf. V. Nr. 95.
Proth. ne quid nimis 132. old.
Hogyan kerültek a Gyulai Gyulaiak a ma Nagy-Küküllőben, hajdan Felső-Fejér vármegyében levő Kövesdre birtokosokul, a honnan a «de Kövesd» előnevet vették, nem tudtam megállapitani. De az kétségtelen, hogy már Gyulai Gyulai Mihálynak idősebb fia Sándor használta azt. Kövesdi Gyulai István, néhai Mihálynak a néhai kövesdi Gyulai Sándor fiának fia és Zsigmond Farkas, Gyulai Erzsébetnek, a néhai Kövesdi Gyulai Sándornak fiától a Mihálytól született leányának és nemes Zsigmond Andrásnak fia 1761-ben teljhatalmu megbizást adtak Kövesdi Gyulai Józsefnek.*
Kolosmonostori Conv. Prot. Szélyes II. Pag. 85.
Kövesdi Gyulai Sándornak fia Mihály szintén emlitve van a «kövesdi» előnévvel. Ugyanis 1772 márcz. 21-én Mihály Kövesdi Gyulai Istvánnak néhai házi Csató Annától született fia, Kövesdi Gyulai Mihálynak és Boer Zsófiának unokája ellentmondott ősi jószágai elidegenitésének.*
Kolosmonostori Conv. Prot. maius fragmentorum 1750-1799. Pag. 246.
Kövesdi Gyulai József 1759 febr. 8-án Tenken kelt, Tiszafüred birtok és a hozzá tartozó Kocs puszta egy részére vonatkozólag testvéröcscsének Gyulai Lászlónak adott kötelező levelében elmondja a család genealogiájának egy jókora részét. E szerint testvérbátyja István, 155hugának Erzsébetnek Kisenyedi Zsigmond Andrástól született gyermekei neki plenipotentiát adtak arra, hogy Tiszafüreden lakó testvér öccsével, annak nejével Gellén Juliannával és fiával ifj. Lászlóval egyezséget kössön, illetőleg Tisza-Füred és Kocs őket illető részére kölcsönt vegyen fel. Itt elmondja, hogy atyjuk Gyulai Mihály volt és volt ennek egy nővére, Anna férjezett Detreiné s ennek leánya Rachel. Öregatyjokul ő is Kövesdi Gyulai Sándort nevezi meg itt.*
Orsz. levélt. L. Nr. 40.
Kiegésziti a genealogiát «NS. Gyulai József de Eadem, Kövesd et Vád»-nak rokona János nemessége mellett a nagyváradi káptalan előtt 1794. aug. 8-án tett fassioja. Magáról mondja, hogy ő fia Lászlónak, ki Mihálynak, ki Sándornak, ki ismét Mihálynak az armalis impetratorának fia volt. Vallomása szerint a producens János igy származott le:
Mihály impetrator; Sándor; Tamás; Mihály; László; Mihály. István; József fatens; László; Mihály; István; János producens
Az itt középen levő Mihályhoz kötik igazolt leszármazásukat a ma itt élő Gyulaiak: Kálmán földbirtokos Kerepesen, Béla székesfővárosi polgári leányiskolai igazgató és gyermekei, akiknek az impetrator Gyulai Gyulai Mihálytól való egyenes leszármazásuknak kimutatását a m. kir. belügyminiszterium 1892 szept. 21-iki 62,857. sz. alatt helyben hagyta. – Mindezeket az adatokat összevetve, a gyulai Gyulai Mihálytól származó családoknak genealogiája ez:
Gyulai Gyulai I. Mihály impetrator; Sándor «de Kövesd» Váradi Veress Erzsébet; I. Tamás «de Fogaras»; II. Mihály «de Kövesd» Kövesdi Boer Zsófia; Anna Detrei Ferencz; Éva Belényesi Komáromi István; II. Mihály «de Hosszútelek» és «de Kövesd» Csongrádi Anna; I. István «de Kövesd» Kéri Csató Zsófia; IV. Mihály; id. József «de Kövesd» állitólag Zudor leány; I. László «de Kövesd» Gellén Julia; Erzsébet Zsigmond András; Lajos; Ferencz; II. Tamás; VI. Mihály II. István producens 1794; József nemes Molnár Anna; Ferencz belényesi Komáromi Klára; ifj. József fatens 1749-ben «de Eadem, Kövesd et Vád» Subich Katalin; II. László; talán Pál «de Kövesd» aki 1791 szept. 1-én Hosszúteleken meghalt* Donáth Klára gyermekük nem volt; János; György nemes Kern Mária; Julianna Csongrádi Farkas; Sándor; Ignácz akivel ez az ág kihalt; Viktor (Hódmezővásárhelyen); Kálmán lakik Kerepesen; Béla; Elek; Aladár laknak Budapesten; Elemér
Magyar Nemzeti Múzeum Antos cs. levéltára. 1791.
Ezen Gyulai család a XVIII. században Fogaras földön, Felső-Fejér és Kolozs vármegyékben élt. Id. Józsefnek fia Ferencz a mai Fogaras és Nagyküküllő vármegyék hivatalos bizonyitványai szerint azon vármegyékben hivatalokat viselt és a «Kövesdi és Nagyváradi» előnevekkel élt. Felső-Fejér vármegyének alispánja, majd főbirája volt s mint ilyen halt meg Kövesden 1813-ban. Kolozs vármegye 1741-iki homagealis feliratát: «Michćl Gyulai de Kövesd jur. assessor Colosiensis» és «Stephanus Gyulai nobilis persona de Kövesd», az 1781-ikit «Michćel Gyulai de Kövesd comitatus Kolos iuratos ordin, assessor», az 1791-ikit «Michćl Gyulai de Kövesd vice iudex nobilium» irták alá. Kolozs vármegyének 1892 márc. 21-én kelt bizonyitványa szerint 1768-ban volt Kolozs vármegyében egy kövesdi Gyulai István szolgabiró. Vajjon ezek a fent 156kimutatottak közül valók-e, azt nem állapithattam meg.
Mint érdekes tényt emlitem meg, hogy a kolozsvármegyei 1781-diki és 1791-iki homagialis aláirt Kövesdi Gyulai Mihályok czimeres pecsétnyomóikon a Gyulai Gyulai Mihály-féle czimert használták. És minthogy a birtokaik után különféle előneveket használt családok, a mint kimutattuk, mind egy törzsből származtak, más czimert nem is használhattak. A homagialis feliratokon azonban két eltérést találtam. Kövesdi Gyulai Ferencz 1791-ben F.-Fejérben olyan czimeres pecsétet használt, melyen a pajzs kék mezejében kivont kardot tartva jobbra fordult álló oroszlán, sisakdiszül meg kivont kardot tartó kar van. Ez azonban valószinüleg kölcsön vett pecsétnyomó volt. Érdekesebb Kövesdi Gyulai Mihály kolozsmegyei juratus assessornak «G. L.» betükkel is jelzett pecsétje, a melyiken egy lópatkó van körültüzdelve szegekkel, kovács üllővel és közepén nyelével keresztülmenő kalapáccsal. Ebből azt lehetne következtetni, hogy a Kolozsváron élt Gyulai alias Kovács család a Kövesdi Gyulai családdal azonos lehetett.
A m. kir. belügyminiszterium emlitett 1892 szept. 21-iki 62,857. sz. rendelete egyebek között azt mondja, hogy a mennyiben más előnevek és czimerek használatára vonatkozó adománylevél nem mutattatott be: a folyamodó Gyulai Kálmán, Béla, Elek és törvényes utódaik Gyulai Gyulai Mihálytól az egyenes leszármazást kimutatván, csak a «Gyulai» előnevet és a Gyulai Gyulai Mihálynak Bethlen Gábortól adott czimert használhatják.
Megemlitem még, hogy a Maros-németi és Nádaskai gróf Gyulai család minden valószinüség szerint ugyancsak Gyulai Gyulai Mihálytól származott, ugyanis «comes Josephus Gyulai» Hunyad vármegye 1741-iki homagialisában a Gyulai Gyulaiakéval azonos czimeres pecsétnyomót használt, a család bárósitásáról szóló 1694-iki oklevélben «Franciscus Gyulai de eadem»-nek van nevezve. Lehet azonban, hogy ennek őse egykor szintén csak Gyuláról származott be Erdélybe.
Minden esetre érdekes lenne az igen szétágazott családra vonatkozó adatoknak összegyüjtése.
Dr. DEMKO KÁLMÁN.
