A PATVARÓCZYAK.
A PATVARÓCZYAK.
(Revicky Bertalan esperes-plébános urnak ajánlva.)
Nem ok nélkül mondják, hogy történeti anyagunk nagy része feldolgozatlan. Van még számos családi levéltár, melynek porlepte kötegeit nem bontogatta senki és igy a bennök rejlő adatok nem világithatnak be történetünk némely eddig még fel nem deritett részeibe.
Egy különös szivesség folytán alkalmam volt egy ilyen – eddig még át nem kutatott levéltárból nehány száz irást és oklevelet olvashatni.* Az olvasottakból készült jegyzetek alapján állitom össze a Patvaróczy-családra vonatkozó részt. Kettős czélom volt ezzel. Elsőben pótolni óhajtottam a Nagy Iván munkájában levő hiányt;* – másodszor az érdekelt körök figyelmét szeretném felkelteni a szép gyüjteményre, melynek kár volna feldolgozatlanul maradni.
Reviczky Alfréd levéltára Beckón.
Nagy Iván, M. O. Cs. IX. k. 157 1.
Dictusa után itélve Zalából származott a család és másutt, nevezetesen Pozsony megyében később is Zala-nak irják.* Patvarócz község után kapta nevét. Egyike azon családoknak, melyeknek – megsokasodván – szüken jutott az osztozni valóból, és semhogy otthon tengődjék, szolgálatot vállal valamelyik főrangú családnál, alapját vetvén meg ezzel egy későbbi jólétnek, hirnévnek. A midőn okmányokban szerepelni kezdenek, akkor már a Kerekegyházi Laczkfiak familiarisai.
Orsz. Ltár, Dicalis Consriptio.
A község, melyről magokat irják, Nyitra megyében, a vágujhelyi járásban, közvetlenül a Vág mellett, s a pöstyén-vágujhelyi országuttól keletnek mintegy félkilométerre fekvő Patvarócz kisközség. Tatárjárás előtt a Vágvidéknek védelmére rendelt székelytelepek egyike, melyeknek feloszlatásuk, illetőleg a tatár hordák általi szétszóratásuk után a banai ispán Ivanka fia 169Dömjén, majd pedig a királyné kezére jut. Mint ilyen cserében Német-Ujvárért, valamint azon 80 márka ezüstért, melyet a tatárok elől menekülő király és éhező kiséretének ellátására a pannonhalmi apátság adott volt kölcsön, de eddig vissza nem kapta, az apátság birtokába jut 1263 márczius 18-án.* Alig hozták rendbe az idők folyamán megbolygatott határjeleket és még nem is szerezték vissza teljesen az elszakitott részeket,* midőn elveszik tőlük,* hogy a kiváló érdemeket szerzett Kemény fia Lőrinczet jutalmazzák,* kitől egy évre visszakerül az apátság kezére,* de azután ujból csak Kemény fia Lőrinczé. Utána Csák Máté bitorolja, kinek bukása után a király kezére jut, ki azt, mint alább látni fogjuk, Zalai Péternek adományozta. *
Fejér C. D. IV/3.
Wenzel A. O. VIII. 272–74.
Pauler: A magyar n. tört. Árpádok alatt. II. 406.
Wenzel: XII, 41–43.
Erdélyi L.: A pannonhalmi Szt. Benedekrend tört.
Reviczky levéltár 443;. sz.
A folytonos birtokos változás, de talán azon idők zavarai is okozhatták, hogy az egykor népes és virágzó hely elpusztult. Az uj tulajdonosnak sok gondot okozott és nem kevés munkát adott annak rendbehozása. A birtok jó része idegenek kezén volt, kiktől szép szóval, pénzzel szerezte vissza,* azután meg néptelen is volt, s ő volt, ki azt benépesitette.
Erdélyi L. i. m. 612–13.
A családból Mykét ismerjük elsőnek. Két fia Péter, és János Róbert Károly és Nagy Lajos királyok idejében vitézkedett és személyes bátorságuk és hőstetteik szolgáltak indokul jutalmazásukra és kitüntetésükre. A két testvér érdemei pedig nem kicsinyek voltak. Midőn ugyanis a király ellenségeinek kezén levő Léka várát ostromolták, a támadók első soraiban küzdöttek; a mikor Nagy Lajos a tatárok ellen vezette hadát, ott volt a két testvér és a harczban Péter megsebesült, János pedig elesett. Ezért, de azért is, mert ura Lackfi András a székelyek grófja ajánlotta, kapta 1352 ápr. 23-án az időközben a tengerentuli hadjáratból visszatért Péter – ki ott két sebet kapott és egyik szemét is veszté – Nagytapolcsány városában a Nyitra vizén álló négykerekü malmot a hozzá tartozó kuriával.* A következő évben adómentességet nyer az adományozott házra.* Ezen birtok azelőtt két tapolcsányi polgáré, név szerint Henthul és Jekliné volt, kik sok polgártársuk megöléseért és egyéb gaztettekért akasztófán haltak meg. Péter ezen két adományt okos gazdálkodással gyarapitotta olyannyira, hogy malmai és kallói a király tetszését megnyerték és ő nem is késett azokat a király rendelkezésére bocsájtani.* Ekkor már hét volt a malom és kettő a posztó kalló.
Reviczky levéltár 272. sz.
Reviczky levéltár 207. sz.
Erdélyi i. m. 600–607.
1348-ban egyezséget köt Csanád esztergomi érsekkel a tizedre nézve, még pedig olyan értelemben, hogy minden év Szent Márton napján fizet 12 forintot, s ha ezt elmulasztaná, akkor úgy fog fizetni, mint a szomszédos birtokosok.*
Reviczky levéltár 966. sz.
Péter neje Zsámbokréti Michnek ismeretlen nevü leánya volt, kitől Gotthard nevü fia és két – ismeretlen nevü – leánya született. A leányok egyike Simonnak, a királyné főjegyzőjének a neje volt.*
U. ott 1102. sz.
Közben Pétert a nyitrai káptalan beiktatta a birtokba, mi ellen senki sem tiltakozott.* Rendbe hozatta a határjeleket és mint jó gazda szerzeményekkel gyarapitja vagyonát.* Patvaróczon kivül Mosóczon, Sarlón, Sók-Szelőczén, Lóczon, Ürményben stb. birtokos.
U. ott 443. sz.
U. 1103. sz.
Péter halálaig békében birta az egykori benczés birtokot, fia, Gotthárd, azonban hosszas perbe keveredett a pannonhalmi apáttal, ki 1362-ben uj iktató levelet kapott Nagy Lajostól, de az iktatást Gotthard ellentmondása hiusitotta meg. A per végét, melyben Bubek Detre nádor csak 1400-ban hozta meg itéletét, – Gotthard már meg nem érte. – Fia Péter pervesztes lett. (A periratot egész terjedelmében közli Erdélyi L. előbb idézett müvében). Az itélet meghozatala után Péter kiegyezett Dósa apáttal, évi egy márkát igérvén fizetni a birtoktól.*
Erdélyi i. m. 612–13. 1.
Sem Gotthard, sem Péter nejét nem ismerjük névszerint. Péter után két gyermek maradt: 170Miklós és Dorottya, ki Bodok László neje lett. Péter özvegye is férjhez ment Majthet Benedekhez s mint ilyen beperelte vejét és leányát, hogy a még kisded fia Miklós az ő rossz gazdálkodásuk miatt rövidséget szenved. Az országbiró rendeletére összeirják a kis árva vagyonát. Állt pedig ezen vagyon Patvaróczon levő és minden szükségessel ellátott kuriából, melyhez husz jobbágy féltelek és a szomszédos Kysdench nevü zálogos föld tartozott. A jobbágyok mindegyike – kivéve a birót – egy libra denárt, két csirkét, két izben két kenyeret; husvétra az egész község két bárányt, négy sajtot, két-két telek tiz tojást és egy kenyeret ad. Tavaszszal minden telek egy mécz zabot ad a vetéshez.
Mosóczon van három népes féljobbágytelek. Itt is libra denár, egy csirke, egy kenyér és nyolcz tojás a fizettség.
Sarló községben tizennyolcz a népes jobbágytelek: ezek mindegyike fizet libra denárt, egy csirkét, egy kenyeret, husvétra két-két telek egy sajtot, négy tojást és a gabonakilenczed fejében 11 mérő, felében buza- felében zab-gabonát. Bizonyos urasági földek után 11 mérő feles gabonát. Az ottani két féljobbágytelek, melyeknek nincs földjük, hét dénárt fizet. Sók-Szelőczén három népes féljobbágytelek és egy olyan, mely még egy évig szabad, fizetnek 80 dénárt és egyéb szolgálmányokat, valamint a királyi adókat. Ezen jövedelmek megállapitása után 1424-ben ugy egyeztek, hogy a kis testvér felnőtteig a nővér élvezze a vagyont, de köteles legyen az anyának a gyermek neveléséhez évi 17 uj forintot és száz mécz gabonát adni.* Az egyezség azonban nem volt tartós. A mostoha apának első házasságából van egy leánya Veron, ezt jegyezték el a kis Miklósnak, és a midőn ezt Zsigmond királynak bejelentik, arra kérik, adná királyi engedélyét ahhoz, hogy anyja legyen a gyámja, és a nevelőapa kezelje a vagyonát, nehogy azok hütlen kezeken szétmálljanak. Zsigmond király ezt 1424 november 23-án el is rendelte.*
Reviczky levéltár 2202. sz.
Reviczky levéltár 1101. sz.
A birtokból kitessékelt sógor azonban folyton zaklatja, kárositja. Zsigmond 1429-ben protekczionálist ád nekik.*
Reviczky levéltár 1070. sz.
Miklós beteges ember volt s mint ilyen a pannonhalmi apátság javára lemondott Patvaróczról, bérbevevén azt három márkáért.* Ezen ügyletet hozzátartozóinak tiltakozása megakasztotta.*
Reviczky Bertalan: A boldogságos szüzről czimzett vágujhelyi prépostság története 158–159 l.
Reviczky levéltár 1083. sz.
Neje Ujfalussy Bálint leánya Katalin volt, kivel egy gyermeket nemzett, Pétert.
Miklóst ez irások 1439-ben már néhainak nevezik. Ezen évben egyezséget kötnek a nagyanya és anya a birtokra nézve, melyet azonban az időközben férjhez ment anya uj férje: Korompai Miklós be nem tartott. Albert király meginteti őket, hogy a javakat a nagyanya kezelésébe adja.*
Reviczky levéltár szám nélkül (épp ott van kivágva).
Miklós fia Péterről keveset tudunk. Úgylátszik, békében birja ősi vagyonát. Gyermekei közül, ha netalán több lett volna: Dorottya férjezett Ivánkafalvi Pály Lőrinczné; János, kinek neje Svehla János özvegye, Závisse Dorottya volt; Gáspár, kinek neje Svehla Anna, és György ismeretesek, kiknek megszaporodott családjuk már nem bir megférni az öröklött birtokon, jóllehet idővel – valószinüleg házasság révén – gyarapodott, igy többi között Pozsony megyében Zavaron. A sok panasz, vizsgálat, itélet azután egyre apasztja a meglevőt s nem kevés részt szednek el leánynegyed czimén a férjhez ment leányok.
Az utolsónak emlitett György a pozsonymegyei Alsó-Lóczon lakott és ő nála voltak a család irásai. Midőn Mehmet bég beütött e vidékre és elpusztitotta Mátyusföldét, utjába esett Alsó-Lócz is. A vagyonát védő Györgyöt megölték, holmiját széthányták, házát felgyujtották. A család iratait Ilméry Ferencz szedte össze és azokból többet magánál tartott, sőt Alsó-Lóczot is elfoglalta, János fia Miklós pereli őt 1549-ben.*
Reviczky levéltár 716. sz.
Az ürményi birtokrész is csakhamar idegen kézre jut. Dorottya asszony fia Ivánkafalvi Pály György, jóllehet nem is volt egyedüli birtokosa, mégis zálogba vetette a szőlőket és azok kilenczedét, valamint a 7 jobbágytelket többeknek 171és az alsó-sóki öt jobbágytelket Posár Menyhértnek.*
Reviczky levéltár 569. sz.
Az őt megillető részért pereli őt Patvaróczy Gáspár leánya Krisztina, férjezett Csongraczky Máténé. Ugyanezen a czimen protestál János fia Miklós a nyitrai káptalan előtt, eltiltván mindenkit a vételtől.*
U. ott 3166. sz.
Ugyanezen Miklós kérelmére uj határjárás eszközöltetett Patvaróczon 1550-ben.* A káptalan jelentéséből megtudjuk, hogy ez leginkább a Vág szeszélyeskedése miatt vált szükségessé. A bizottság Miklósnak itélte a Vág felét két malomhelylyel együtt. A határozat ellen Belgyáni Kápolnay Mihály, Báthory András és neje Thurzó Anna és nővére Erzsébet nevében óvást emelt.*
U. ott 2070. sz.
U. ott 717. sz.
Ugyancsak ezen Miklós pereli vejét: Plehanóczi Bosnyák Ambrust; ki Patvaróczra jövén különféle élelmi szereket csikart ki a jobbágyoktól és fizetés nélkül távozott.*
U. Ott 2122. sz.
Gyermekei közül: Anna férjezett Bosnyák Ambrusné; Mihály, kinek neje Palásthy Zsófia később Rohody Jánosné; Péter, kinek neje Ujfalussy Anna; Katalin férjezett Skarbala Lászlóné, mig Magdolna hajadon maradt.
Mihályt mint szerzőt ismerjük; első szerzeménye a Csongrácz major zálogba vétele. (A hozzávaló pénzt neje hozta a házhoz.) 1558 január 23-án Nádasdy Tamás nádortól donaczióban kapja Wieszka falut.*
Reviczky levéltár szám nélkül.
Érdekes pere volt Szentkereszty Gáspárral bizonyos ellopott okmányok miatt. A panasz az volt, hogy Patvaróczy Mihály hizelgéssel és hitegetéssel Szentkereszty Andrástól kicsalt bizonyos okmányokat, hogy azokat otthon átnézhesse s azután Szentkeresztynek visszaadja. Szentkereszty végül is odaadta a kért irásokat Patvaróczynak, ki azokat Somszegre vitte s azokból hármat magánál tartott, mig a többit visszaadta. Midőn Szentkereszty észrevette a hiányt, lármát csapott, de Patvaróczy esküdözések között letagadta a lopást, később azonban magához hivatta Szentkeresztyt, kérve kérvén őt, ne hirdesse róla, hogy lopott, s visszaadta neki a három okmányt. Ugyancsak ő róla állitották, hogy Chobo János nevü jobbágyat prémes mentébe öltöztetve magával vitte a káptalanba és ott Csongráczky Jánosként szerepeltette, ki neki bizonyos pénzért örökáron eladja patvaróczi birtokrészeit. A jobbágy magyarul nem tudván, fejbólintással adta beleegyezését.*
Reviczky levéltár 2149. sz.
Nagyobb bajba keveredtek a már nagyon is földéhes Patvaróczyak akkor, midőn Kürthy Pált megölték. Brunóczon lakott Nemeskürthy Kürthy, máskép Pogrányi Pál, ki neje, Kúzy Orsolya révén jutott a Nagy-Barnolchiak ezen örökéhez. Úgy jellemzik az akkori tanuk, mint «ki soha sem tudott mások jószágával betelni» s a hol csak tehette «zaakmanth theth». Az ő dolguk is ott kezdődött, hogy ez a ragadozó ember fát vágatott tilalmas erdejükben és egyik földjüket elszántotta, miből örökös harag keletkezett az addig jó szomszédok között, amely tetőpontra hágott akkor, midőn Kürthy egy hasonló esetből kifolyólag busás haszonhoz jutott. A dolog úgy történt; hogy Kürthy magához véve nehány jobbágyát, átrándult a szomszédos Szerdahelyre, hogy ott Báthory András erdejében fát vágjon. Javában folyt a munka, amikor odajött az uraság embere Zudar András, hogy zálogot vegyen a fatolvajokon. Csakhogy Kürthy vinni akart és nem adni; az e fölött támadt vitában, majd verekedésben Zudart összekaszabolták. A midőn a dolog tudomására jutott Balogh Ferencz sempsei várnagy jószágigazgatónak, felelősségre akarta vonni a bünösöket, de Kürthy oly kihivóan viselkedett vele szemben, hogy a türelmét vesztett Balogh, magához véve néhány jobbágyot, átment Brunóczra és ott a saját házában alaposan elverette Kürthyt, mi ennek a javára billentette a mérleget.* Az ebből keletkezett pernek Báthory András, továbbá neje, sógornője és embereik fej- és jószágvesztésre való elitéltetésük lett a vége, habár ilyen formában végrehajtva nem lett, mert Báthory kiegyezett vele és fizetett neki 500 forintot, valmint neki adta a Temetvény várához tartozó, de a Vág másik partján elterülő «Majerszké» 172nevü pusztát, melyre Patvaróczyaknak is fájt a foguk.* Siettek is tiltakozni az iktatás ellen, jóllehet ezen tiltakozásukat később visszavonták. Az uj szomszéd azonban sehogy sem tetszett nekik, s csak az alkalom hiányzott, hogy az ellenszenv tettekben nyilvánuljon. 1560. évi szénakaszálás alkalmával azután megtörtént a baj. Kürthy kiment embereivel szénát kaszálni az uj szerzeményre, ugyanoda jöttek a Patvaróczyak is, hogy őt elzavarják, a perpatvarnak emberhalál lett a vége; a tettlegességre került dulakodásban Patvaróczy Péter lelőtte Kürthyt. Az ebből támadt pert leirta Reviczky Bertalan csejthei esperes-plébános, szóról-szóra közölvén benne az összes iratokat, czime: «Egy főbenjáró per Nyitra vármegyében 1561–1564.»)
O. L. Neoreg A. f. 423. Nr. 22. és u. ott f. 340. Nr. 34.
Reviczky levéltár 2722. sz. és u. ott szám nélkül, továbbá a brunóczi br. Mednyánszky levéltárban szám nélkül.
E főbenjáró dologért a két Patvaróczy testvért és sógorukat Bosnyák Ambrust halálra itélték, Bosnyák megszökött ugyan, de a két testvért lecsukták.* Ámde a halálos itélet mégsem lett végrehajtva. Abstemius Pál erdélyi püspök és nyitrai főispán 533 aranyért kieszközölte szabadulásukat.* E pénz egy része vérdij volt a meggyilkolt Kürthy családjának s felét Mihály felesége Palásthy Zsófia adta, a másik felét Péter vette kölcsön Monoszlai Miklós vágujhelyi préposttól, lekötvén neki 8 patvaróczi jobbágytelkét.* Bosnyákról nem szólnak többet az irások, nejét, kivel a két fitestvér kiegyezett, 1565-ben már özvegynek nevezik.
Reviczky levéltár 975. sz.
Reviczky levéltár 722. sz.
Reviczky levéltár 723. sz.
Azután kibékültek a perlekedő családok, egyezséget kötöttek a nyitrai káptalan előtt «Majerszké» pusztára nézve, olyan értelemben, hogy a vitás kérdéseket egy nemes és jobbágyokból álló bizottság döntse el.* A béke betetőzéseül Péter ur nőül vette a meggyilkolt Kürthy özvegyét Ujfalussy Annát; testvére fia Miklós pedig Kürthy Zsuzsánnát. Péter később ujból zálogba vetéssel szerzett pénzt, négy jobbágytelkét 100 arany forintban Bozoni Csóka Györgynek beirta, kinek beiktatását Mihály óvástétele akasztotta meg. Mihály 1579-ben halt meg; özvegye perlekedik sógorával azon telkek miatt, melyeket Péter vetett zálogba a vágujhelyi prépostnak, de jóllehet Mihály váltotta ki azokat, Péter foglalta el jogtalanul. Pereli őt nővére Katalin is a leánynegyed miatt, melyet Kuzlócz majorból kellett volna kapnia. Az 1570-es évekből egész csomó ilyen leány-negyedes perirat van, mivel a három nőtestvér csak biróság közbenjöttével tudott érvényt szerezni jogainak. Péternek két fia született, Ferencz és Mihály, kik fiatalon haltak el; maga Péter 1591 nov. 19-én.
Reviczky levéltár 2134. sz.
Mihály gyermekei János, Pál, József és Miklós kifizették a leányörökösöket. Igy Bosnyák Ambrusné 25 forintot, Skarbala Istvánné pedig 5o forintot kapott, meg két fejős tehenet is. Ők* hozták dülőre a köztük és a Szentkereszty-család között folyt birtokviszályt, olyan egyezséget kötvén Istvánffy Miklós előtt, hogy Patvaróczyak kapják Somszeget, Szentkeresztyek Kysdenchet.*
Reviczky levéltár 78., 1674. és 1662, sz.
U. ott 1702. sz.
A Patvaróczy-család férfi-ágon Mihály fia Pálban halt ki és a koronára szállott Patvaróczot Mátyás király Bécsben február 19-én 16I3-ban kelt adománylevelével Ravasz Andrásnak, az esztergomi érsek jószágigazgatójának adta. Az iktatásnak nagyon sokan mondottak ellent.* A következő évben Thurzó György nádor Bitcsén április 2-án kelt adománylevelével Csuthy István nyitramegyei adószedőnek és általa testvérének Mihálynak adja, ámde ennek a beiktatását is ellentmondás akadályozta meg.* Csuthy, hogy a birtokot megtarthassa, mindenfélét igér, de nem boldogulván, összevész néhai Miklós özvegyével, kit a legocsmányabb kifejezésekkel illetett.* Az ebből keletkezett per – úgy látszik – rossz kimenetellel kecsegtette Csuthyt s valószinü annak megakadályozása czéljából mondott le a neki conferált birtokról,* melynek egy részét Patvaróczy Ilona – fiusittatván – nehogy mint vagyontalan, pártában maradjon, könyörületből kapta.* 173Állott ezen birtokrész egy kuriából, egy jobbágytelken épült kőházból, hat jobbágytelekből, öt zsellér és három elhagyatott telekből. A másik felét Ravasz kapta, ki úgy egyezett ki Patvaróczy Ilonával, ki időközben Bársony Zsigmond neje lett, hogy megfelezi vele az egész vagyont.*
U. ott 206. sz.
U. ott 217. sz.
U. ott 696., 1964. és 2119. sz.
U. ott 678. sz.
U. ott 678. sz.
U. ott 560. sz.
1629 ápr. 25. U. ott 1132. sz.
Ma csendes a kis falu, az egykor itt élt családokról csupán az a sok poros irás ad felvilágositást.
Myke; János † 1340; Péter – Zsámbokréty N.; N.; N. – Rudnay J.; N. Simon főjegyző; Gotthard; Péter; Dorottya – Buchaui Bodrok L.; Miklós – Majhét Veron; Péter; Dorottya – Pály Lőrincz; János – Zarysse Dorottya; Gáspár – Svehla Anna; György; Benedek; Ivankai György; Benedek; Miklós; Kristina – Csongracky M.; György; Gergely; Albert; Anna – Plebanóczi Bosnyák Amb.; Mihály – Palasty Zsófia; Péter – Ujfalussy Anna; Katalin – Lanthos János; Ilona – Skarbala László; Magdolna hajadon; Magdolna; János; Ferencz; Mihály; István – Lanthos A.; János; György; Mihály; János; Ferencz; János – Turcsányi zs.; Pál; József †; Miklós – Kürthy Zsuzsanna; Anna – Skarbala István; Eufrosina – 1. Denke Kristóf, 2. Berencsényi Bálint; István; Zsófia – Rády István; Borbála – 1. Csuthy István, 2. Rédey István; Ilona – Lovasberényi Bársony Zsigmond; Zsuzsa.
FOLLAJTÁR JÓZSEF.
