Alben.
Alben.
(Egy czimerrajzzal.)
Zsigmond királyunk idejében Éberhard zágrábi püspök és rokonai elég jelentékeny szerepet játszottak, a mennyiben e családcsoport három tagja püspök, kettő pedig szlavóniai bán lett. Éberhard családi hovatartozandósága ismeretlen; rokonai az «Albeni» néven szerepelnek; de hogy mit jelent ezen Alben, mindeddig szintén ismeretlen; ezen kivül az Éberhard és az Albeniek közötti rokonsági fok is egyes írók előadásában egymástól eltérőleg ecseteltetik. A következő soroknak az a feladatuk, hogy a két utóbbi kérdésre némi világitó fényt vessenek.
* * *
Lotharingiában van egy Albe nevü folyó, mely Saaralben-nél a Saar-folyóba ömlik; a folyóról több helység, a helységekről több család vette nevét. Vannak Burg-, Merz- Rodalben 174és Saaralben nevü helységék, melyek részint Lotharingiában, részint a bajorországi Pfalczban feküsznek.
A «von Albe», «de Alba» stb. nevü családok a lotharingiai Saaralben nevü városról vették nevüket. Legrégibb tagjai strassburgi polgárok voltak, kik a következő czimert használták: vörössel és fehérrel hasitott pajzsban fehér és vörös liliomok; a sisakon ily liliom vörös és fehér szarv között; sisaktakarók: vörösfehérek. Azon Albeniek, kik magukat «de Berris»-nek nevezték (ma Berus a porosz trieri területen Saarlouis mellett), pajzsukban haránt pólyát, a sisakon pedig szerecsenfejt használtak. Berris-Albeni Vilmos pecsétjében (1387-ben) három fekvő félhold feletti mankókeresztet használt. De volt még egy Sulzbachról nevezett Albeni-család, melyből Remigius 1583. és 1586-ban, György pedig 1614-ben a weissenburgi «Stapel» vagy «Staffelbiróság» (árubiróság) tagjai. Ezen család tagjai oly czimert használtak, melyet a források különféle változatban, de lényegében mindig egységesnek leirnak: a) feketében arany harántpólya (hullámos folyam), a sisakon fekete szárny arany harántcsikkal; sisaktakarók: feketearany; b) feketében aranyczölöp, mely fekete szárnyon ismétlődik; sisaktakarók: fekete-arany.*
Kindler von Knobloch: Das goldene Buch von Strassburg (Jahrbuch der heraldischen Gesellschaft «Adler in Wien», 1884-ik évf.), hol a Sulzbach-Albeni czimer a következő alakban mutatkozik:
A «Herold» nevü berlini heraldikai-genealogiai egyesület birtokában van egy körülbelül a XVI. század utolsó harmadából származó czimeres kodex, melynek 194-ik oldalán 3. sz. alatt az Alben-család a bajorországi nemesek sorában szerepel. Czimere a következő: Feketében arany czölöp; sisakdisz: szárny a pajzsképpel.
Ezen utóbbi adat kérdésünk egyik részére nézve döntő jelentőséggel bir. Fentebb láttuk, hogy az Albeni családok egyike a Sulzbach-nevet is használta. Miután ez ugyanazon czimert használta, mint a bajor nemességhez tartozott Alben-család és Sulzbach nevü város a bajor felső Pfalczban most is létezik, világos, hogy a Lotharingiában törzsökös Alben-családok egyike Bajorországba, illetve Sulzbachba került és ennek következtében a számos egyéb Alben-családoktól való megkülönböztetés végett a «von der Alben genannt Sulzbach»-nevet felvette.
Kérdés már most, hogy a Magyarország ban szerepelt Albeniek melyik csoporthoz, tartoztak?
* * *
Éberhard zágrábi (1408. váradi) püspök nemzetségét és családját nem ismerjük. Birtokai Zalamegyében feküdtek (Szántó, Bak, Kesző, Likterpény stb.), de miután a legtöbbről nem tudjuk, vajjon ősi illetve örökölt birtokai-e, nem alkalmasok arra, hogy családi viszonyaira világitó fényt vessenek.
1399 aug. 17-én és okt. 16-án először akadunk oly adatra, mely rokonsági viszonyairól szól. Zsigmond király t. i. neki s unokaöcscseinek, Albeni Rudolf fiainak: Pétermann, Hermann és Rudolfnak a zágrábmegyei Medve nevü várt és a Slanovecz nevü falut adományozta vala.* A későbbi adatokból azonban minden kétséget kizárólag kiviláglik, hogy a nevezetteken kivül még több unokaöcscse is volt.
Tkalčič, Mon. civit. Zagrab. I. (398.) 400., 401.
Zsigmond király 1401 jan. 6-án a hütlen Hermann nb. Lackfiaktól elvett Rezi nevü zalamegyei várt és tartozékait Éberhard zágrábi püspöknek és általa a következő rokonainak adományozza: 1. Rudolfo de Alby sororio suo, 2. ennek fiainak: János topliczai apátnak, Pétermann-, Hermann, egy másik János és Rudolfnak, esetleg az utóbbi négy fivér egyenes utódainak.* Itt azonnal ki kell emelnünk, hogy Alby Rudolf, kit az okirat sororius Eberhardi-nak nevez, minden kétséget kizárólag a püspök sógora, illetve nővérének férje. De arra is figyelmeztetünk, hogy Rudolfnak még egy hatodik fia s egy leánya is volt.
Zalamegyei oklevéltár II. 305.
1399 jun. 18-án találjuk, hogy «nos frater Johannes de Alben abbas monasterii beate Marie virginis in Thoplica» Blagaji Istvánnak két helységet ujra zálogba vet.* Ezen Albeni János tehát ugyanaz, ki az 1401-ben történt adományozásban mint topliczai apát részesült és kivel még töbször találkozunk.
Blagaj oklevéltár 195.
1405 aug. 10-én kijelenti Eberhard zágrábi püspök, hogy saját és az alább nevezett neposai nevében a zalamegyei Cserneczet zálogba veszi. Neposai, vagyis unokaöcscsei a következők: 1. János (pannonhalmi) szentmártoni apát, 2. Péter, 3. János, 4. Rudolf, a kik mindnyájan Rudolf fiai; azelőtt «Atbeni»-ek, most pedig «Medvei»-ek.* Ebből látjuk, hogy a püspök sógora, öregebb Rudolf 1405-ben már nem élt és hogy János, ki 1401-ben még topliczai apát, 175most már pannonhalmi apát. Egyéb forrásból tudjuk, hogy ezen állásban 1404-től 1406-ig müködött. Abból, hogy Csernecz zálogba-vételében a hatodik fivér nem részes, nem következik, hogy már nem élt; de hogy Hermannt nem emlitik, valószinüvé teszi, hogy 1405 aug. 10-én már nem volt az élők között.
Pannonhalmi oklevéltár III. 437.
1408 julius 6-án olvassuk, hogy Lengyeli Péter a zalamegyei közgyülésen arról panaszkodott, hogy Medvei Pétermann és fivére Henslin házi tisztjei, nevezetesen Vitézi Mihály egynéhány más földesur embereivel együtt őt 1407 ápr. 20-án elfogták és a tátikai várban mindaddig fogva tartották, mig Eberhard püspök oda nem érkezett. A felbujtók között volt Ákos nb. Pölöskei Mikes özvegye s István fia: ákosházi Sárkány László.* Úgy látszik, hogy az özvegyasszony és Sárkány László a Medveiekkel rokonsági viszonyban álltak. Henslin nem más, mint a német Hänsel vagyis Hans, illetve János dédelgetője s igy alatta Albeni Rudolfnak ifj. János nevü fia értendő, kivel még találkozunk.
Zalamegyei oklevéltár II. 343., 344.
1410 jun. 10-én kijelenti Eberhard zágrábi püspök saját, úgymint rokonai (consanguinei) nevében, hogy Osl nb. Asszonyfalvi Gergely elleni keresetét visszavonják. Rokonai a következők: Rudolf fiai Albeni János választott pécsi püspök, Péter, János és Rudolf.* Hogy az itt szereplő Péter nem más, mint a már ismert Pétermann, magától értetődik. Pétermann németes alak. János választott püspök nem más, mint a volt topliczai és szentmártoni apát: Albeni János benedekrendi; 1407 febr. 26-tól 1409. febr. 22-ig ő választott veszprémi püspök; 1409 máj. 1-én pedig már pécsi (választott) püspök, mely minőségben 1430-ig müködik.
Hazai okmánytár IV. 265.
1412 márcz. 27-én kijelenti Szentpéteri Ferencz a zágrábi káptalan előtt, hogy a Zágrábmegyében levő Cseh nevü birtoka felét a következőknek adományozza: a) Medvei Péter, dalmát-horvát bánnak, b) János mesternek, kik mind ketten Rudolf fiai; c) János pécsi püspöknek; d) Rudolfnak; a két utóbbi az elöbbieknek édes fivérei.* Péter egyéb okiratban is 1412-ben és 1413-ban dalmát-horvát bán és helylyel-közzel e minöségben a Pétermann nevet is használja.*
Cod. Turopoljensis I. 165.
Igy pl. Fejér X. 5. 265. 404. – Teleki: Hunyadiak kora XII. ig.
1420 aug. 15-én (Medve várában) kijelenti Johannes filius Rudolfi de Alben, Medve ura és volt dalmát-horvát bán, hogy Patinai Jánosnak a zágrábmegyei Babcsa nevü birtokot adományozza. Tekintetbe veszi azon szolgálatokat, melyeket Patinai János néhai Éberhard zágrábi püspöknek «majori fratri nostro» tett.* Ezen Albeni ifj. János Pétermann-nak utódja a dalmát-horvát báni méltóságban. Mint bán 1414-ben és 1418-ban mutatható ki.* 1419-ben már Kaplyon nb. Nagymihályi (Ungi) Albert a dalmát-horvát bán.
Cod. Turopolj. I. 176.
Fejér X. 5, 501. X. 6, 92.
Jelen okiratnak felette érdekes nyelvészeti adata is van, a mennyiben János a volt zágrábi püspököt Berhardot major frater-ének nevezi. Tudjuk, hogy az Albeniek Éberhard püspök nővérének fiai; major frater itt tehát nem öregebb fivér vagyis bátya, hanem nagybátya.
1421 ápr. 20-án (Hradis-on) kijelenti Zsigmond király, hogy János zágrábi püspök és fivére: Rudolf fia Albeni Rudolf neki 10,000 arany forintot kölcsön adtak, mely összeg erejéig a Zalamegyében fekvő Rezi várát, Keszthely mezővárosát és Pölöske várának felerészét nekik zálogba adja.*
Zalamegyei oklevéltár II. 427.
A zágrábi püspök nem más mint Albeni János, kit az előbbi sorokból mint pécsi püspököt ismerünk. Eberhard meghalt 1419-ben, mire őt Jánosunk 1421-ben követte. Eubel (Hierarchia med. ćvi) azt mondja róla «Johannes Rudolfi monachus in Horrebach O. S. B. dioecesis Metensis.» A Johannes Rudolfi annyi mint «Rudolf fia János», ami helyes; helyes az O. S. B. (= ordinis sancti Benedicti) is; Hornbach kétségkivül (mert van több) a bajor Pfalcz zweibrückeni járásában fekvő város, melynek benczései Eubel szerint a metzi egyházmegyéhez tartoztak. Hogy Jánosunk, mielőtt Magyarországban szerepelt, Hornbachban tartózkodott, arról hazai forrásaink mitsem tudnak.
1423 nov. 25. Albeni s Medvevári János zágrábi püspök (Dombrón) kijelenti, hogy Valkói Mihálynak Odraszentgyörgyön, Lucselniczán és Mrassóczon egynéhány birtokrészt adományoz. Teszi ezt pedig azért, mert nevezett Mihály az ő (t. i. a püspöknek) fratresei zászlai alatt úgy az országnak mint neki nagy szolgálatokat tett. Fratresei a következők: 1. avunculusa néhai Éberhard püspök, 2. fivérei Pétermann és János dalmát-horvát bánok.* A genealógiai megkülönböztetés itt igen tanulságos. Előbb egyáltalában csak fratreseiről szól, úgy hogy azt hihetnők, hogy csak fivéreire gondol. Azután jön a részletezés, melyben Éberhard püspök nem fivér, hanem avunculus, vagyis az anyja fivére, mig a két bán a fratres carnalesei, vagyis (az egy és ugyanazon atyától származó) fivérei. Az egész fogalmazásból kitünik az is, hogy – mert nem a bánok, hanem ő maga az adományozó – Pétermann és ifj. János 1423 nov. 25-én már nincsenek az élők sorában.
Cod Turopolj. I. 188.
1425 jul. 25. Hivatkozás történik Rudolf fia, néhai Albeni János dalmát-horvát bánra és fivérére, 176Henrik pécsi püspökre, kit az illető okirat világosan «filius annotati Rudolfi, frater Johannis uterinus et carnalis»-nak mond.* Ez utóbbi meghatározásból czáfolhatatlanul kiviláglik, hogy Henrik pécsi püspök Albeni János dalmát-horvát bánnak egy és ugyanazon atyától és egy és ugyanazon anyától való fivére. A kettős megjelölés (uterinus et carnalis) tudtommal csak ezen egy okiratban található.
Tkalčič, Mon. civit. Zagrab II. 51.
Már fentebb hangsulyoztam, hogy öregebb Albeni Rudolfnak az eddig szerepletteken kivül még egy hatodik fia is volt. Fenti darabunk meg is nevezi. Henrik ez, a pécsi püspök.
A konstanczi zsinat 1415 okt. 1-én jelenti Zsigmond királynak, hogy XXIII. János 1411 aug. 27-én Pál kolozsmonostori apát halála után pápai jogánál fogva ezen Henriket a kolozsmonostori convent apátjává nevezte ki, de hogy Boldizsárt (= Cossa Boldizsár mint pápa XXIII. János) pápai méltóságától megfosztották; mindamellett ajánlja a zsinat a királynak, hogy az eredményesen beváló Henriket állásában megerősitse s pártfogása alá vegye.* Henrik azonban már 1410 jan. 28-án mutatható ki mint kolozsmonostori apát,* mely minőségben még 1419 máj. 19-én is szerepel,* 1421 febr. 16-án fivérét Jánost követi a pécsi püspöki méltóságban, melyben 1445-ben meghalt.
Történelmi Tár 1896 évf. 735.
Történelmi Tár 1896 évf, 731. – Ugyanitt (730) már 1407 ápr. 23-án szerepel mint a kolozsmonostori konvent apátja; de miután itt 1408 decz. 4.-én egy Antal nevü apátról van szó, az 1407. évi adat gyanus.
Történelmi Tár 1897. évf. 340. – 1421 okt. 20-án már bizonyos Balázs az apát (ugyanott).
Ezen püspök családi hovatartozandósága úgy látszik – még ma sincs tisztázva a külföldi irodalomban. Arról, hogy az Albeni-család tagja, csak a legujabb időben tudnak. Pray (Specimen Hierarchić Hung. I. 249.) mondja, hogy a Czirkel (mellék-) nevet viselte a hogy Svábországból származott. Némelyek – igy folytatja állitják, hogy 1415-ben a püspökséget ott hagyta s életét a bebenhauseni (Württembergben, Tübingen táján) cziszterczita monostorban bevégezte; pedig 1415-ben még nem is volt püspök. Eubel nagy hibát követett el, midőn őt zárójelben Czirkel Jánosnak nevezi.
1426 máj. Zsigmond király Albeni János zágrábi püspöknek, valamint fivéreinek: Albeni Henrik pécsi püspöknek és Albeni Rudolfnak czimerjavitást ad.*
Altmann: Die Urkunden Kaiser Sigmund's, 6629. sz.
1433 febr. 14. János zágrábi püspöknek Pécsett tett végrendelete, melyben többi között mondja, hogy nővére Magdolna Blagaji Antalnak a neje.*
Tkalčič, Mon. civ. Zagrab. II. 72.
1433 decz. 20. (Bázel). Zsigmond király tanusitja, hogy Medvei Rudolf, néhai János zágrábi püspök fivére Rezi várára s Keszthely mezővárosára vonatkozó összes javairól Nádasd nb. Gersei Pető János fiai javára lemondott.* Erre megjegyzendő, hogy a király János zágrábi püspököt már 1430 jul. 3-án felhivja, hogy miután Rezi vára Gersei Jánosnak és Petőnek adományoztatott ő általa, az ezt érdeklő összes okiratokat emlitett adományosoknak adja át.*
Zalamegyei oklevéltár II. 428.
Hazai okmánytár IV. 294.
1436 okt. 6. A zágrábi káptalan előtt Gyepői Gergely fiai óvást emelnek az ellen, hogy Albeni, azelőtt Medvevári (Rudolf fia) Rudolf és fia Lénárd a kőrösmegyei Gyepő s a zágrábmegyei Odraszentgyörgy, Lucsilnica és Mrassócz nevü birtokokat Frigyes és Ulrik Cilly és Zagória grófjainak, valamint ezen Ulrik fia Hermannak eladják.* Miután Rudolf már csak az Albeni nevet viseli s világosan ki van mondva, hogy azelőtt a «Medvevári»-t viselte, magától értetik, hogy már 1436 okt. 6-ika előtt nem volt Medvevár ura. 1437 szept. 7-én Cilly Ulrik már «dominus de Medve».*
Codex Turopolj. II. 249.
Cod. Turopolj. II. 250.
Ezzel végződnek a magyarországi Albeniekről szóló adataim. Egy von der Alben Gáspárnak és nejének, Thurn-i Benignának leánya Juliana férjhez ment 1557-ben Haunspergi Harneidhoz,* de kérdés, vajjon ezek a magyarországi család sarjai-e.
Monatsblatt der Wiener heraldischen Gesellschaft «Adler» III, 184.
* * *
Már fentebb láttuk, hogy az Albeni-családok lakóhelyeik vagy birtokaik után még egy külön melléknevet is felvettek és hogy egyikük pl. a Sulzbach-nevet viselte. Azon kérdés tisztázására,, hogy a magyarországi család hova sorozandó be, genealogiai s heraldikai támaszpontokat kell igénybe vennünk.
Windecke Éberhard, Zsigmond király ismert életirója, ki urát sok éven keresztül elkisérte, János zágrábi és Henrik pécsi püspökről szólván, családi nevüket «Ebtsch»-i s «Sulzbachi»-nak mondja. Ebtsch valamikor Veldenzben (most a porosz trieri kormánykerületben) volt; Sulzbach most is Bajorországban van. Tekintettel már most arra, hogy azon czimert, melyet – mint fent emlitettem – a Sulzbach-Albeni család használt, azon Albeni-családéval azonos, melyet a fentidézett berlini czimerkodex a bajor nemességhez számitott: már most is határozottan kimondhatnók, hogy Windecke alapján a magyarországi Albenieket azon Sulzbach-Albeniekkel azonosithatjuk, 177kik a bajor nemességhez tartoztak. De van erre még közvetlenebb bizonyitékunk is és ez maga a magyarországi család czimere, melyet úgy a német Reichenthal Ulrik, ki a konstanczi zsinaton jelen volt, mint a későbbi (1483) Grünenbergi Konrád ismertek.*
V. ö. Dr. Thallóczy Lajos erre vonatkozó jeles dolgozatával (Turul, 1908. évf. 104 sk k. old.
Albeni és Medvei János dalmát-horvát bán jelen volt a konstanczi zsinaton. Reichenthal igy emliti: «Herzog Johannes zu Alban und Hauptmann zu Dalmatia.» Czimere szerinte: feketében arany balharánt pólya; Grünenberg szerint czimere: feketében arany czölöp. Aláirása: «Von der Albin Erbtruchsess zur Salzburg.» Hogy miképpen jutott e család a salzburgi* örökös tálnokmesteri méltósághoz, nem tudom; de az bizonyos, hogy a feketében elhelyezett aranyczölöp czáfolhatatlanul bizonyitja, hogy a magyarországi Albeni-család a Bajorországban törzsökös volt Sulzbacb-Albeni törzsből kisarjadzott.
Ha tényleg Salzburgról és nem Sulzbach-ról van szó.
Hazai iróink e családra vonatkozólag a legkülönfélébb változatokat közlik, melyek még a legujabb művekben is napvilágot láttak és melyek úgy a család eredetét, mint a nemzedékrendi, vagyis izenkénti összefüggését helytelenül vázolják. Egyik helyen* olvassuk: «1407 febr. 26-án frater János választott veszprémi püspök. Ez a Stájerországból származó Albeni János szt. Benedek-rendjének szerzetese, Albeni Éberhard zágrábi püspöknek testvére.» Egy másik helyen* pedig a következőket: Albeni János apát (1404–1406) családját a Czilleiek rokonsági viszonyba hozták Zsigmond királylyal. Éberhard zágrábi püspök az ő testvére; a család Steierből került Horvátországba stb. A családtagok viszonyát pedig következőleg tünteti föl:
Mon. rom. episc. Vespr. II. LVI.
A pannonhalmi főapátság története III. 33–34.
N.; Hani Rudolf; János; Eberhard zágrábi püspök † 1419; Rudolf; János † 1433 veszprémi pécsi s zágrábi püspök; Magdolna – Blagaji István; Henrik kolozsmonostori apát, pécsi püspök; Péter; János; Rudolf; Antal,; László,; Gergely,; Mátyás és leányok
Ezen nemzedékrendi tábla teljesen hasznavehetetlen, minek bizonyitékára a következők szolgáljanak:
a) A család stájerországi eredete egyáltalában nincsen bebizonyitva; lehet, hogy a stájerországi Czillyekkel rokonsági viszonyban volt, lehet, hogy Németországból egyik ága ennek következtében Stájerországba került, de a család fészke, mint fentebb láttuk, nem Stájer-, hanem Bajorország.
b) Hogy Eberhard zágrábi püspök szintén az Albeni család tagja, teljesen helytelen. Az. 1401. évi okirat világosan kimondja, hogy Albeni Rudolf Éberhard püspöknek a sororiusa; ezen szó alatt rendszerint a nővér férje, esetleg a nővér fia értendő; legyen azonban már most akárhogy, annyi áll, hogy már ennek alapján is be van bizonyitva, hogy Éberhard nem az Albeni-család fiágon sarja. 1423-ban pedig János zágrábi püspök világosan hangsulyozza; hogy Albeni Pétermann és János az ő fivérei, Eberhard püspök pedig csak az avunculusa, mely utóbbi kifejezés alatt mindig és kivétel nélkül az anya fivére értendő, mert az atya fivére latinul mindig patruus.
c) Fenti nemzedékrendi tábla három Rudolfot ismer; ezek között II. Rudolfnak három fia van: Péter, János és Rudolf Ez sem áll. E Péter nem más mint Pétermann bán, János pedig az őt követő bán; a fenti oklevelekből, nevezetesen az 1423, éviből cáfolhatatlanul kitünik, hogy a két bán János zágrábi püspöknek a fivérei, nem pedig unokaöcscsei.
d) Nem áll, hogy Magdolna férje Blagaji István és hogy e házasságból Antal, László, Gergely, Mátyás és leányok születtek volna. János zágrábi püspök 1433-ban tett végrendeletében világosan megmondja, hogy nővére Magdolna Blagaji Antalhoz ment férjhez.
Az egyetlen Blagaji István, kire a fenti házassági összeköttetés az időrend szerint alkalmazható volna, zágrábi kanonok volt.* Helyes csak az, hogy Antal, ki ezen táblán Magdolna fia, Albeni Magdolnának a férje; hogy Magdolnának leányai is voltak, arról a legujabb kutatásokon alapuló nemzedékrendi tábla* mit sem tud.
V. ö. többi közt a Pannonh. főapátság tört. III. 33.
Dr. Thallóczy Lajos: Blagay-oklevéltár egyik melléklete.
e) Az sem áll, hogy Henrik kolozsmonostori apát és pécsi püspök Jánosnak a fia s János zágrábi püspöknek az unokatestvére. Az illető munka azzal indokolja ezen állitást, hogy Henrik sirfelirata: «Hic est sepultus Henricus Johannis episcopus Ouinqueecclesiensis.» Az egyetlen János, kire ezen atyafiság vonatkozhatna, János dalmát-horvát bán, kiről azonban egyetlen egy okirat sem mondja, hogy gyermekei voltak. De itt az 1425. évi okirat, mely világosabbnál világosan hirdeti, hogy Henrik pécsi püspök «filius annotati Rudolfi, frater Johannis uterinus et carnalis», tehát egy és ugyanazon 178Rudolf fia, Jánosnak (bánnak) pedig atyától és anyától édes fivére. Ezzel szemben a sirfelirat, mely minden valószinüség szerint csak későbbi időből való, minden értékét veszti.
A helyes nemzedékrend pedig a következő:
Ismeretlen; Eberhard † 1419 zágrábi és váradi püspök; Leány – Albeni Rudolf 1398–1401; János † 1433 pécsi s zágrábi püspök; Péter(mann) 1399–1413 dalmát-horvát bán; Hermann 1399–1401; Rudolf 1399–1436; János 1401–1420 dalmát-horvát bán; Henrik † 1445 pécsi püspök; Magdolna férje: Blagaj Antal; Lénárd 1436
Hogy Koller a pécsi püspökségről szóló művében János püspököt «de Han»-nak nevezi, abban találhatná magyarázatát, hogy Hany zalamegyei helység esetleg Éberhard püspöké volt, ki ezt unokaöcscsének adta. Erről a megnevezésről különben egyéb forrás mit sem tud.
DR. WERTNER MÓR.
