EPERJES SZABAD KIRÁLYI VÁROS CZIMEREI ÉS PECSÉTJEI. | Turul 1883-1950

16EPERJES SZABAD KIRÁLYI VÁROS CZIMEREI ÉS PECSÉTJEI.

(Szines czimerképpel és öt szövegközti rajzzal.)

A magánjognak egyik sarkalatos tétele az, hogy jogi személyek oly jogoknak alanyai nem lehetnek, a mely jogoknak előfeltételét a természetes személyiség, az élő emberi lét képezi. Vannak azonban az emberi léthez kötött jogok közt olyanok, melyeknek bár rendszerint és tulnyomóan természetes személyek az alanyai, mégis lehetnek azok az alanyok jogi személyek is. Ilyen jogok tudvalévőleg pl.: a czimerhez való jog, vagy pecsételéseknél a vörös viasz használatának joga, mely rendszerint személyt illet meg, azonban régi hazai jogéletünkben elég gyakran és már korán látunk példákat, hogy egyházi vagy világi testületek, káptalanok, konventek, városok, mint közjogi testületek, – később a czéhek is – pecsétet, czimert használnak.

Jelentősebb városaink már korán jelvényt vagy czimert vesznek fel és kezdenek pecsétjeiken használni, vagy pedig királyaink az őket megillető felségjogoknál fogva ezen közjogi testületeknek czimerhez, pecséthez vagy pecsételésnél vörös viasz használathoz való jogot adományoznak.

A czimerkép vagy jelvény, a «melyet megkülönböztető vagy ismertető – és tegyük hozzá: állandó – jelvény gyanánt használnak azok, a kiket megillet»,* épen ezen állandóságánál fogva rendkivül alkalmas volt arra, hogy valamely állandó létü testületet, ennek külső létnyilvánulásaiban jelképezzen és hogy a t pecséten, zászlón, paizson stb., mint az illető testületet jelképező és megkülönböztető jelvényt alkalmazzák. Különös fontossága ennek főleg hiteles oklevelek kiállitásánál volt, mert, a mint tudjuk, az oklevelek hitelességének valóságos attributuma a hiteles személynek hiteles pecsétje. Már pedig a szabad királyi városok tanácsa vagy közönsége, mint hiteles jogi személy, a saját polgáraival szemben hiteleshely, hiteles oklevéladó fórum volt és igy gyakran került az idők folyamán abba a helyzetbe, hogy a városi közönség egyes tagjai vagy mások részére hiteles és bármely hatóság előtt érvényes okleveleket állitson ki. Természetes tehát, hogy már korán kénytelen volt gondoskodni arról, hogy hiteles jogi személy volta, valami megfelelő jelvényben jusson külső kifejezésre. Ez a hiteles jelvény a pecsét, melynek hitelességét vagy a szokásjog ereje vagy a király kegyosztó hatalma szentesitette.

Bárczay: A heraldika kézikönyve. 1. lap.

A magyarországi városok czimereinek vagy pecsétjelvényeinek első ősi jogalapja, a: consvetudo, a szokásjog volt. Az illető város önkényesen egy bizonyos czimer-, illetve pecsétképet vett fel és azt a szokásjog alapján használta mindaddig, a mig például a király kegye az illető városnak a felvett czimer helyébe adományozott czimert nem juttatott. Megtörtént azonban elég gyakran az is, hogy az illető város a maga felvett és a szokásjog erejénél fogva használt czimerét mindvégig megtartotta és akárhány használja még ma is, azon egyszerü oknál fogva, mert adományos czimerhez sohasem jutott. Ilyen például: Erdőd, Ujlak, Kisszeben, Zólyom, Zsolna, továbbá a bányavárosok legtöbbjének pecsétképe. A második csoportba tartoznak azok a városok, a melyek eredetileg felvett jelvényt vagy képet használtak, ezt azonban csakhamar felváltotta a király által adományozott czimer. Igy volt ez például: Kassán, Bártfán és Eperjesen is.

Ha a hazai városok pecsétjeit vizsgálat alá vesszük, arra az eredményre jutunk, hogy azokat többféle szempontból lehet osztályozni.

Igy például a pecsét alakját tekintve: az lehet nagyobb vagy kisebb. A nagyobb pecsétet a kisebbtől annak nagyobb voltán kivül az különbözteti meg, hogy a nagyobb pecséten rendszerint körirat van, mig a kisebben nincsen, – bár ez, alól a szabály alól is vannak kivételek. Például: Bártfa városának 1453 előtti felvett kis egybárdos pecsétje köriratos, a Szent Egyed alakját ábrázoló nagyobb pecsét szintén.*

Orsz. Levéltár: M. O. D. L. 14,405. Ld: erről egyébként Miskovszky czikkét: Turul. X. k. 126. l.

17A városi pecsétek rendszerint köralakuak, azonban ez alól is vannak kivételek. Igy pl.: Nagy-Szeben város egy 1450. évi pecsétje mandorla alaku,* Zólyom XIV. századi pecsétje háromszögalaku. *

M. O. D. L., 36,900.

N. Muzeum Törzslt. 1395 márcz. 19. Zólyom v. okl.

A pecsét, az oklevél anyagán való elhelyezése szerint, lehet függő vagy rányomott. Függő pecsétet csak fontosabb oklevelek megerősitésére használ a város és erre a czélra rendszerint a maga nagyobb pecsétjét alkalmazza, már csak azért is, mert ünnepélyesebb lévén az oklevél, az ünnepélyesebb nagyobb alaku pecsétet kellett ráfüggeszteni.

A rányomott pecsétet rendszerint kevésbé fontos oklevelek, pl. városi jegyzőkönyvi kivonatok, egyszerü ténybizonyság-levelek megerősitésére, vagy missilis levelek lezárására használják.

A függő pecsét lehet egyszerü vagy kettős. Nálunk városi kettős pecsétre, tudomásunk szerint, egyetlen egy példa ismeretes és ez az esztergomi latinoknak még az Árpád-korból származó, jól ismert, kettős pecsétje.* A többi hazai város függő pecsétje mind egyszerü.

M. O. D. L. 687., 812. – 1269-ből és 1272. IX/28.

Ha a városok pecsétjein látható ábrázolásokat vesszük vizsgálat alá – akár felvett, akár adományozott legyen a pecséten látható kép vagy ábra – arra az eredményre jutunk, hogy a pecsétek a rajtuk látható ábrázolások szerint is csoportosithatók.

Mivel a középkorban valamely lakott helynek városi jellegét külsőleg a fallal, bástyákkal, tornyokkal és egyéb erőditményekkel való megerősités adta meg, ennélfogva nem csoda, ha a legtöbb városi pecsét ábrája a városnak megerősitett voltára, azaz a városi jellegre utal.

Volt azonban – úgy látszik – város, mely három féle pecsétet használt, úgymint: nagy, kis és kisebb pecsétet. Igy pl.: Kisszeben vár. 1459 augusztus 23-án «unter dem clainsten sigel» állit ki oklevelet. (Bártfa város levéltára.) A városok által kiállitott oklevelek szövege rendszerint megmondja, hogy az oklevél «sub nostro maiori» vagy «sub nostro minori sigillo» «unter unser Stat Sigil dem cleynem» stb. alatt kelt. M. O. D. L. 22,673, 22,471, 21,490, 14,787, 14,217; Nemz. Múzeum Törzslevéltár 1493. X/12. Pest v. 1429. X/16. Selmecz város stb.

A bástyák, tornyok, tornyos várkapuk képezik a magyarországi városok legősibb pecsétképét. Ilyen bástyás, tornyos várkapu épitményt látunk például Esztergom Árpád-kori kettős függő pecsétjének egyik lapján,* ugyancsak három vártoronnyal felszerelt bástyát látunk Sopron város Árpád-korabeli pecsétjén, melyet 134o-ig használt.* Ilyen van Selmeczbánya Árpád-kori pecsétjén is.* Ilyen vártornyos bástyát vagy várkaput találunk még pl.: Arad, Buda, (Nagy-) Kanizsa, Kapuvár, Kismarton, Kolozsvár, Komárom, Kőszeg, Léva, Pécs, Pest, Pozsony, Segesvár, Székesfehérvár, Szombathely, Telkibánya, Ujlak, Varasd, Visegrád, Vizakna, Zágráb* stb. városok pecsétein.

M. O. D. L. 687., 812.

Turul XX. 83. 1340. 1V. 21. óta három toronynyal elszerelt bástyás várkaput használ. Turul III. 135.

M. O. D. L. 923., 1275.

M. O. D. L. 17,267., 18,022., 18,799., 22,471., 29,088., 29,371., 30,880., 33.564.; Turul 1885.: évf. 134. 1., 1887. évf. 190. 1., 1901. évf. 137. 1., 1904. évf. 113. és 117. 1. Jakab Elek: Kolozsvár története. Oklevéltár I. kötet, függelék: VI. tábla. Liber Regius 66. k. 128. 1., 40. k. 63. 1. – Conc. Exp. 1745. e martio No. 55. --- Múzeum: Törzs-levéltár 1390. II. 27. Buda város okl. M. O. D. L. 5124., 10,789., 11,890., 11,976. - Ezek közül Pécs város pecsétjére nézve Varju azt állitja, hogy azon a hires bazilika képe volt látható. Turul 1901. évf. 82. I. Orsz. Levéltár: Lrć civitatum 3., 4., 5., 22., 50., 85–86., 102., 106., 62., 123., 124., 127., 308., 324. sz.

Sok város pecsétjében megtaláljuk az ország czimeréből átvett apostoli kettős keresztet vagy az egyszerü latin keresztet. Igy pl. a pozsonymegyei Cseszte, továbbá Erdőd, Gölnicz, Lőcse, Makó, Nyitra, Ó-Tata, Szakolcza, Szepesolaszi, Zólyom, Zsolna stb. városok pecsétjeiben.*

M. O. D. L. 8931., 16,475., 20,617, 17,302, 20,209. 19,678 Turul 1891. évf. 92. 1. – Múzeum. Törzslevéltár 1379. III/8. Zsolna város; 1395. III/9. Zólyom város. – Bártfa város levéltára 1495. X/3. – 1501. III/8. ; 1501. III/13. – Eperjes város levéltára 825. sz. – Literć civitatum: No. 26, 36, 45, 97, 116, 117.

A városok egy része ősi pecsétábrául előszeretettel vette fel és használta a város főtemploma védszentjének képét. Erre példa: Bártfa, Eperjes, Héthárs, Kassa, Késmárk, Miskolcz, Szatmár, Szentdemeter városok pecsétje.*

Turul X. évf. 187. l. – Kisszeben város levéltára 1449 deczember 6. M. O. D. L. 10,464. – Eperjes v. lvt. 980. sz. (1518.) M. O. D. L. 28,988. – Kassa város nyilvános lvt. 5., 6., 7., 8., 9. stb. számok. – Szendrei: Miskolcz város története III. k. czimlap. – M. O. D. L. 24,958. 7430. – Egyébként a szepesi városok és helységek legtöbbje a város védszentjének képét használja pecsétjén. Igy p. o.: Béla, Durand, Felka, Gnéznó, Leibicz, Lubló, Matheócz, Ménhárd, Poprád, stb. Lásd Turul 1901. évf. 89. 1.

18A bányavárosok pecsétjeinek legtöbbjében az ábrában utalást találunk arra, hogy az illető város lakói bányaiparral foglalkoznak. A bányavárosi jelleget ezen városok pecsétjeinek ábrái bányász emblémákkal fejezik ki. Ilyen bányászjelvényt vagy a bányavárosi jellegre való utalást találunk pl. Bakabánya, Bélabánya, Dobsina, Igló, Libetbánya, Nagy-Rőcze, Rozsnyó, Svedlér, Telkibánya, Vizakna stb. városok pecséteiben.*

Országos Levéltár: Dicalis Conscript. XXXV. köt., 1696. év. – N. R. A. fasc. 1578. No. 22. Turul 1904. évf. 117. 1. – Eperjes v, lvt. 1032. sz. (1520. X/22.): M. O. D. L. 11.976. Turul 1886. évf. 97. l., 1889. évf. 139. l., 1901. évf. 74. 1., 1906. évf, 1. 1. – Literć civitatum. No. 33, 103, 23, 27, 360, 362.

Vannak városok, a melyek pecsétábrául koronát használnak. Ilyent találunk pl. Brassó, Nagy-Szeben, Sárospatak városok pecsétjein.*

Eperjes város lvt. 908., 915. sz. – Korrespondenzblatt des Vereines für siebenbg. Landeskunde I. k. 2. 1. (Das älteste Siegel der Stadt Hermannstadt. U. i. 107., 116. 1.) – Archiv des Vereins für siebenbürg. Landeskunde XVII. kötet, 338-346. 11. «Das Wappen der Stadt Hermannstadt». – M. O. D. L. 19715.

Akárhány magyarországi város van, melynek pecsétképe vagy czimere beszélő, azaz a czimer vagy a pecsétkép egyuttal az illető város nevét vagy nevének egy részét is kifejezi. Ilyen p. o. Bártfának 1453 előtti felvett kisebb pecsétje melyben egy bárdot látunk. Brassó pecsétjében – utalva annak latin nevére (Corona) – korona van. Eperjes 1453 előtti felvett kisebb pecsétjében eper van. Fehértemplom pecsétképe egy fehérre meszelt falu templom. Héthárs ujabbkori pecsétjében hét hársfa (a pajzsban alakban elhelyezve) látható. Kapuvár czimere egy tornyos várkapu. A sopronmegyei Lövő pecsétjében, egy nyillal lőni készülő szirént, a pozsonymegyei Malaczka pecsétjében egy heraldikailag balról jobbra szaladó malaczot látunk. Az ugyanezen megyében fekvő Püspöki pecsétjén egy teljes ornátusban álló püspök látható. Rózsahegy czimere egy stilizált rózsa. Somorja pozsonymegyei helység pecsétjén – utalva annak régi nevére (Sancta-Maria) – a bold. Szüz Mária alakja látható. Szepesszombat pecsétképe – utalva annak német (Jorgenberg) nevére – Szent György lovagot ábrázolja, ugyanigy a pozsonymegyei Szentgyörgyé is. A sopronmegyei Szentmárton pecsétábrája Szent Márton stb.*

Turul 1892. évf. 125. s k. 11. – M. O. D. L. 14405. – Rózsahegy város levéltára 1598. évi okl. Turul: 1901. évf. 86., 89. 11. – Liber Regius 65. k. 569. 1. U. ez 67. kötet, 561–2. 11. – Literć civitatum No. 13, 30, 160, 269.

Mint már emlitettük, a városoknak a pecsétre és a rajta látható megkülönböztető jelvényre, főleg és első sorban a hiteles helyi müködéshez volt szükségük. A középkorban, de később is főszerepet játszó káptalanok és konventek mellett nevezetes szerep jutott ezen a téren a városoknak is.

A mi a városok hiteleshelyi müködését illeti, az – legalább a saját területükön és a saját polgáraikkal szemben – már a XIII. században kezdődik. Igy p. o. Esztergom, Selmeczbánya, Sopron, Korpona,* valószinüleg Buda, Székesfehérvár, Kassa stb. városok is, már a XIII. században állitanak ki okleveleket. A XIV. században a városok hiteleshelyi müködése nemcsak általános lesz, de általános elismerésben is részesül. Nevezetes példa erre Sopron város esete. Sopron városának – mint már emlitettük, – volt ugyan Árpád-kori pecsétje, de az 1340-ben valahogyan elveszett. A város Róbert Károly királyhoz folyamodott uj pecsétért. A király 1340 április 21-én kelt oklevelében meg is engedi a soproniaknak, «ut destructo et abolito sigillo ipsorum veteri et publico, novum sigillum autenticum sculpendo faciant preparari». Azonban kérdés merült fel arra nézve, hogy mi történjék a régi hiteles pecsét alatt kelt oklevelekkel? Erről a királyi oklevél szintén intézkedett, mondván, hogy a régi pecsét alatt kelt oklevelek 1340 karácsonyáig «ad innovandum sub moderno sigillo ipsius civitatis novo et auttentico» bemutatandók a város tanácsánál. A mely oklevelek pedig karácsonyig bemutatva és ujra megpecsételve nem lesznek, azok «frivole et manes 19haberentur».* Látnivaló ebből, hogy a király maga is elismeri a városok hiteleshelyi mivoltát és azt a jelen esetben nyivánosan dokumentálja. 1433-ból is van arra példánk, hogy a király a városnak pecsétet ad kifejezetten hiteleshelyi müködésre. 1433-ban Zsigmond király Kassának ad autentikus pecsétet azzal, hogy ez alatt ugy a saját, mint a polgárai ügyeiben okleveleket állithat ki.*

Bár Korpona első ismert oklevele 1316-ból való (M. O. D. L. 1865.), mégis valószinü, hogy már a XIII. században is állitott ki oklevelet.

Sopron város levéltára: Ladula L. fasc. II. No. 36.

Kassa város titkos levéltára: H. (Procuratoria). No. 1.

A XIV–XV. században már nemcsak kifejezetten szabad királyi városok, mint p. o. Buda, Esztergom, Kassa, Pozsony stb., hanem nem szabad királyi, sőt egész jelentéktelen mezővárosok (oppidum), sőt községek is állitanak ki okleveleket. Igy p. o.: Cseszte, Erdőd, Fülek, Szepesváralja, Patak, Igal, Liszka, Német-Lipcse, Terebes stb.*

M. O. D. L. 16,457., 89,31., 15,743., 18,007., 31,964., 19,041. – Múzeum: Törzslvt. 1356. Fülek város (civitas!) oklevele; 1407 V/24. Patak város; 1412 IX/18. Szepesváralja okl. – Német-Lipcse ltára 1455 II/17.; 1526, IV/3. – Tarnócz helység lt. 1436 aug. 9.

A városok hiteles pecsétjükkel rendszerint a város területén lévő ingatlanok átruházását, a város területén élő személyek (tehát nemcsak polgárok) közvégrendeletét, a városban szervezett czéhek szabályzatait, a városi jegyzőkönyvekből kiadott kivonatokat, a város polgárainak illetőségéről, erkölcsi magaviseletéről kiállitott bizonyságleveleket erősitik meg.*

M. O. D. L. 687., 812., 923., 1865., 3953., 4445., 29,683., 22,673., 22,607. stb. -Múzeum törzslt. 1395 III/9 Zólyom város; 1493. X/12. Pest város; 1388. II/26. Székesfehérvár város; 1508 I/30. Lippa város tanácsa a czipészek czéhszabályait megerősiti. Kassa város nyilvános lt. 21. szám. Eperjes v. lt. 65., 733/a., 805/a., 768/a., 7., 1., 1213 Eperjes v. jkönyve 1424–1509. 106. oldal, Kapy levéltár 1417 XII/6. – Német-Lipcse v. lt. 1526. IV/3.

Előfordul az is, hogy nem is épen valami nagyon jelentékeny város, a környékén élő nemesek magántermészetü oklevelét irja át hiteles alakban.*

Német-Lipcse város 1435 II/17-én átirja a Palugyaiaknak a saját jobbágyaikkal 1435. I/23-án kötött urbéri egyezségét. A város levéltárában.

Ritkábban bár, de megtörténik az is, hogy a városok királyi oklevelet irnak át, illetve adnak ki másolatban. Igy p. o. Kassa város 1454 augusztus 10-én átirja V. László királynak egy 1453-ban kelt oklevelét, ugyanezt később, 1462-ben is átirja. Német-Lipcse 1436 augusztus 9-én átirja Zsigmond királynak 1429 julius 28-án Pozsonyban kelt oklevelét. Ó-Tata városa kisebb pecsétje alatt másolatban, hitelesitő záradék mellett kiadja I. Mátyás királynak 1465 május 28-án Budán kelt oklevelét.*

Kisszeben város levéltára 1454 augusztus 10., 1462 február 25-én kelt oklevelek. Tarnócz község ltára 1436 augusztus 9. – Gróf Forgách család levéltára 1465 május 28.

Tudjuk, hogy az ügyvédvallások felvétele kifejezetten az egyházi hiteles helyeknek fenntartott esetek, mégis gyakran előfordul, hogy a városok saját polgáraik erről is állitanak ki oklevelet.*

1395 április 21-én Ilsvai Leustách nádor előtt folyó perben Kassa város közönsége nevében «Ladislaus filius S … cum procuratoriis literis eiusdem civitatis Cassoyensis comparuit.» M. O. D. L. 8051. – Ugyanerre példa: Eperjes város levéltára 433. szám.

Megtörténik az is, hogy a város nem a maga területén élő, hanem idegen városbeli polgár, sőt a városon kivül élő nemes közvégrendeletét veszi fel és saját hiteles pecsétje alatt kiadja.*

M. O. D. L. 28,988. – Eperjes v. lt. 253/a. sz.

A városok a saját területükön lévő ingatlanok birtokába épen olyan szabályszerüen iktatják a feleket, mint a város joghatóságán kivül eső területeken a káptalanok vagy konventek. Igy p. o. Ó-Buda város tanácsa 1452 október 21-én Hunyadi János kormányzó iktató parancsára szabályszerüen beiktatja az óbudai apáczákat egy ház birtokába.*

U. o. 14,583.

Előfordul az is, hogy a város területén kivül élő személyek, hogy az egymásközt megkötött jogügyletnek nagyobb joghatályt és hitelességet adjanak, a tekintélyes városokat kérik fel, hogy a jogügyletet irásba foglaló oklevélre pecsétjeiket ráfüggesszék.*

U. o. 14,405. – 1450 október 5-én Kassán Giskra János Nagy-Ida várát, Szikszó («Sixo») és Ujvár városokat Modrár Pálnak zálogba adja. «In cuius rei evidentiam maioremque securitatem petivimus … circumspectos viros iudices consules et communitates civitatum Cassa, Lewtscha, Bartffa et Epperies, ut ipsi in testimonium omnium prescriptorum sigilla sua penes nostrum presentibus conscienciose subappendi fecerunt» stb.

20Nemcsak a város polgárai közé tartozó, hanem idegen városbeli, sőt külföldi kereskedők is a város tanácsa előtt tesznek kereskedelmi ügyleteikről bevallásokat, a melyeket irásba foglaltatva «pro maiori cautela» a város pecsétjével pecsételtetnek meg.*

M. O. D. L. 10,464.

Mindezek a példák igazolják, hogy a városoknak a XV. században már nagyarányu és fejlett hiteles helyi müködésük volt.

Azonban a városok pecsétjüket nemcsak hiteleshelyi müködésre, de közigazgatási czélokra is használták. Ugyanis p. o. foglalások (arestatiók) alkalmával a város a lefoglalt javakat lepecsételi.*

1495 deczember 28. Bács. II. Ulászló levele Kassa város tanácsához, melyben szó van arról, hogy Skop Ágost özvegyének Margit asszonynak halála után «universas res et bona eiusdem, consequenterque honeste domine Katherine filie Erasmi Kraydler, consortis dicti Johannis (t. i. portorii nostri) sigillassetis et arestassetis, cuius sigillationis ac arrestationis causam, cum nos penitus ignoremus, sed reque ipse intelligat», kéri tehát, hogy ennek a sigillationak okát adják meg. Kassa város nyilvános levéltára 727. 1.

Lássuk már most, hogy az ujabban napfényre került adatok szerint már 1309-ben szabad és királyi városi rangra emelt Eperjesnek volt-e a középkorban hiteleshelyi müködése, milyen pecséteket használt ehhez, mikor és milyen czimeres levelekhez jutott? stb.

Eperjesnek hiteleshelyi müködése és ehhez megkivántató pecsétje már a XIV. században volt. Ennek a századnak a vége felé 1380-ból van az első adat, a mely tanusitja, hogy a város tanácsa hiteleshelyi müködést fejt ki, hiteles pecsétjével megerősitve az eperjesi plébános Stir (dictus Teberkas) Miklós végrendeletét. («Ad maioris providentiam rei, ego iudex et iurati sigillo nostre civitatis Eperies impressimus».) Azonban mivel a végrendelet maga csak a szepesi káptalan 1400 május 14-én kelt átiratában maradt reánk, természetes, hogy a szóbanforgó pecsétet nem ismerjük.*

Eperjes város levéltára 87. sz. Kiadta: Wagner. Diplomatar. Sáross. 471.

Egy 1390 márczius 27-én kelt oklevél már azt is tudomásunkra hozza, hogy Eperjes városa már ekkor függő pecsétet használt, bár maga a pecsét szitén ismeretlen maradt előttünk.*

Zsigmond király átirja az egri káptalannak egy 1389 márczius 11-én kelt oklevelét, azonban a királyi átiró-levél befejező része hiányzik, helyette az oklevél hátlapján a következő feljegyzést olvassuk: «Regnante serenissimo principe domino nostro rege Sigismundo et venerabilibus patribus dominis Johannis (igy!) Strigoniensis. Nos wero Paulus Gerhardi iudex, universi consules comitatus (!) de Epperies, videlicet Petrus Purger, Johannes in Acie, Johannes Zegus, Georgius Bartholomei, Nicolaus Buchtus, Johannes Wrendan, Pelrus filius Gerdrudi ac Czurke scabini tunc temporis civitatis Epperies visis et perlectis de verbo ad verbum literam Sigismundi principis nostri Sigismundi (igy!) incliti ac literam dominorum de capitulo in ecclesia Agriensi ac supplicationes reverendissimi domini nostri Stephani episcopi ecclesie Agriensis literas nostras concessimus et donavimus predicto Georgio super fundum et curiam in Epperies ipso Georgio et liberis suis pendente sigillo nostro civitatis Epperies. – Data in Epperies in die» stb.

A XV. század elején azonban már ismerjük Eperjes városának felvett nagyobb, ugyanezen század közepén pedig annak felvett kisebb pecsétjét is. 1416 május 12-én Hirsberg Péter krakkói polgár Eperjes város tanácsa előtt egy bevallást tesz, a melyet irásba foglalva a város a maga nagyobb pecsétjével hitelesit.*

1416. május 12. Eperjes. «Ego Pertrus dictus Hirsberg civis civitatis Cracoviensis coram universis et singulis presentium notitiam habituris et signanter in presentia virorum fidedignorum iudicis et iuratorum civitatis regie Epperies publice profiteor per presentes», hogy Rozgonyi Simon fiai István, Simon és György 14 krakkói márkányi tartozásukat neki megfizették. «In cuius rei evidens testimonium, sigillum premisse civitatis regalis Epperies presentibus per eosdem judicem et curatos est appressum maiori pro cautela. – M. O. D. L. 10,464.

Ennek az oklevélnek az alján fekete viaszba nyomott pecsét töredéke látható. Ebből és az 1449 deczember 6-án kelt, jelenleg Kisszeben város levéltárában őrzött oklevélen* látható pecsétről (mely az előbbivel teljesen azonos és ugyanazon typáriummal lett nyomva) körülbelül rekonstruálhatjuk Eperjes város ezen korbeli felvett nagyobb pecsétjének képet. Eszerint Eperjes nagyobb – 42.5–43 milliméternyi átmérőjü – pecsétje kerek volt, ábrája valami 21szent, talán a város védszentjének, Szent Miklósnak képmása volt. A 1416-iki országos levéltári példányon a pecsétábrából már semmi sem látszik, mig a kisszebeni példányon egy ülni látszó szent alakját lehet kivenni. Jobb kezét mintha esküre tartaná, baljában pásztorbot-féle van, fején koronát visel. A pecsét majuskulabetüs körirata, a mennyire még kivehető, – a következő: SIGNUM (?) ET S. CIVIUM DE EPIRIES. – A pecsét mind a két példányon fekete viaszba van nyomva. 1417-ből is maradt ránk egy Eperjes város tanácsa által kiállitott oklevél, de azon a város rányomott pecsétjének csak körvonalai látszanak.*

1449 deczember 6. Eperjes. Gomman Miklós eperjesi biró és Jung Antal szebeni biró és a tanácsok által együttesen kiállitott oklevél, a melynek záradékában ugyan az van, hogy «sigilla predictarum nostrarum civitatum presentibus duximus apprimenda», mégis csak Eperjes város fent ismertetett pecsétje van rányomva. Kisszeben város levéltárában.

1417 deczember 6. A Kapy-család levéltárában.

A mi a város 1453 előtti kisebb felvett pecsétjét illeti, azt már egészen pontosan ismerjük. 1450-ben, tehát az V. László-féle czimeradományozás előtt alig három évvel kelt két oklevélen megmaradt ennek ugy függő, mint pedig rányomott alakja. A függő alakban fennmaradt pecsét képe tisztább és éles körvonalu, mig a papirossal fedett fekete viaszba nyomotté kevésbbé éles. A körülbelül 22 milliméternyi átmérőjü kerek pecséten beszélő pecsétábrát látunk. Ugyanis a pecsét képe eper gyümölcs, két eperlevéllel. A pecséten csucsives fraktur betüs körirat látható, mely a következő: † SIG. EPPERIES.* A pecsét a hártyára irt oklevélen hártya szalagra van ráfüggesztve. Mivel pedig a kérdéses oklevélen több pecsét függött, a hártyaszalagra, az oklevél irója tintával megjegyezte, hogy ez a pecsét Eperjes városáé, oda irván e szót, Epperies. Úgy a rányomott, mint a függő pecsét fekete viaszba van nyomva. Úgy látszik, ez alatt a pecsét alatt kelt Eperjes város tanácsának 1448 május 15-én Bártfa város tanácsához irt levele, mert a levél maga mondja, hogy az «unter unserm clain statsigl» kelt.* A pecsét maga azonban a levélről elveszett.

M. O. D. L. 14,405. Ennek pecsételő záradékát a 25. számu jegyzetben már idéztük. – 1450. február 6. Eperjes város tanácsa felveszi Gergely késmárki bognár végrendeletét. «Czw eynen woren bekentnis sulcher Testament haben wyr obengeschriben Rychter und Rothern unser Stat kleynaste Sigel unden off dysen bryff gedrükt». Eperjes város levéltára 253/a. szám. A pecsételő záradékból az következnék, hogy Eperjes városának háromféle pecsétje volt, nagy-, kis-, és kisebb pecsétje. Eddigi kutatásaink során azonban a fent ismertetett két pecséten kivül mást – egy harmadikat – nem sikerült feltalálunk.

Bártfa város levéltára: 1448 május 15.

A város 1453. előtti pecsétnyomóiról csak egyetlen egy irott adat maradt reánk. Ugyanis a város számadáskönyveiből azt látjuk, hogy 1442-ben, vagy még előbb a város nagyobb pecsétnyomója valahogyan elveszett, de valaki megtalálván, elhozta a városházára, a miért 100 dénárnyi jutalmat kapott.*

Eperjes város levéltára 210/a. sz. 25. lap. «Item pro restitutione mayoris sigilli inventori Ic den».

1453-ban a királyi kegy czimeres levélhez juttatta Eperjes városát, a mi egyuttal természetesen a felvett pecsétábrák használatának megszünését jelentette.

A mi a czimer adományozás előzményeit és történetét illeti, erről keveset tudunk. A városi levéltár adatai szerint az 1452. év őszén (november 5.) a város polgárai közadakozás utján egy kölcsönt hoztak össze, hogy ebből a város birájának és az őt kisérő tanácsbelinek Bécsbe a királyi udvarba való utazását fizessék. (1452. november 5. «Gelyen golden off dy Hoffreez keyn Wyen am sontag vor Senth Marten.») Összesen 28 polgár és jogi személy kölcsönzött erre a czélra pénzt, köztük a sörfőzőczéh 23 forintot, a czipészczéh 2 forintot.* Öszegyült öszszesen 225 forint, a melyből a biró és társa – természetesen kiséretükkel egyetemben – 115 forintot költöttek, «Czw czerung dem Rychter ect. keyn Wyen fl. auri IIc XXV, do is verczert fl. Ic XV».

Eperjes város levéltára 269/a. sz.

Az akkori idők viszonyaihoz képest rendkivül 22nagy utazási költségből azt következtetjük, hogy a város követsége fényes volt és hogy Bécsben a királyi udvarban méltóan képviselte a várost.

A két tagból álló követséget névszerint is ismerjük. Plawnitzer Gáspár ekkori biró és egyébként is tekintélyes eperjesi család sarja, azután Blum János tanácsbeli voltak a királynál.

A követség lovon ment Bécsbe, a város adta alájuk a lovakat, melyeknek ára a számadáskönyvek szerint 9 forint volt, a mi az akkori körülményekhez képest drágának mondható.*

U. o. 210/a. sz. «Item dem Rychter und Johann Blum keyn Wyen fl. auri Ic XV.»
Item vor pferde II off dy Reze fl. auri 1X. – 1452. (helyesen már 1453. «domina proxima post Epiphaniarum» kelt számadási feljegyzés, a számad. könyv 155. lapján).
1453. «dominica esto Esto michi».
«Item Johannes blum verczert ken Wyen ffl. XXV.» (U. o. 119. 1.)

A városi számadáskönyvek adatai szerint Blum János a maga személyére még külön 25 forintot költött a bécsi utazás alatt.

Az utazás eredménye az volt, hogy a város követsége a király által 1453 január 3-án Bécsben kiadott és a város részére szóló czimeres levéllel tért haza.

A czimeres levél szövegéből kitünik, hogy a város ezt a kitüntetést az előző királyok, főleg azonban az utóbbi zavaros időkben tanusitott hüsége és érdemei jutalmául kapta.

A város czimere az oklevélen le van festve. Tévedésen alapszik tehát – mert az eredeti oklevelet nem látta -- Varju Elemérnek az az állitása, hogy az Eperjes városnak adott V. László-féle armális «szövegéből kétségtelen, hogy csak egyszerü kiállitásu festett czimerábra nélkül való (!) patenslevél, a milyen volt p. o. Kassa városának legelső, Nagy Lajostól kapott czimerlevele».*

Turul 1901. évf. 76. 1. Czimeres könyvek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában.

Téved Miskovszky is, – a ki szintén nem látva az eredeti oklevelet – azt irja, hogy Eperjes (Fragopolis) czimere beszélő, amennyiben három epervirág van benne.* Ezen állitás helyességének pedig könnyen utána járhatott volna, ha a Wagnerban (Diplom. Sáros. 234. l.; is közölt szöveget elolvasta volna. Ott ugyanis az áll, hogy a czimerben «tres rose rubee» van, nem pedig epervirág.

Turul X. évf. 126. lap. – Ugyanezt állitja az Archćologiai Értesitő: Régi folyam, VIII. kötet 93. lapján, a hol «Az eperjesi középkori műemlékek rövid ismertetésé»-t adja. Itt azt mondja, hogy az 1453-iki czimer «felső részén pedig három epervirág látható», a miből nyilvánvaló, hogy az eredeti-czimeres levelet nem látta.

Az oklevélen lefestett czimer paizsának hossza 14.7 czentiméter, úgy, hogy ez a hosszuság éppen a 17 sornyi szöveg hosszának felel meg, szélessége pedig 10.8 czentiméter.

A czimerfestmény szines másolatát mellékelve közöljük.

A czimereslevél szövegét – melyet bár Wagner a Diplomatarium Comitatus Sárosiensis czimü müve 234. lapján, utána pedig Katona: Historia Criticája XIII. kötetének 915. lapján közölt – nemcsak a teljesség kedvéért tesszük ujra közzé, de főleg azért is, mert úgy Wagner, mint Katona idézett müvei ma már a nehezebben hozzáférhetők közé tartoznak.

Az oklevél szövege tehát a következő:

1453 január 3. Bécs.

V. László király Eperjes városának czimeres-levelet adományoz. commissio propria domini regis.

Nos Ladislaus, dei gratia Hungarie Bohemie Dalmatie Croatie etc. rex, Austrieque et Stirie dux, necnon marchio Moravie etc. Memorie commendamus tenore presencium significantes quibus expedit universis, quod nos consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum meritis ac integerrima mentis constantia, quibus fideles nostri circumspecti iudex iurati ceterique cives et tota comunitas civitatis nostre Eperyes primum progenitoribus nostris et tamdem nobis precipue in hiis preteritis disturbiorum temporibus se et sua multis fortune casibus pro nobis submittentes, gratos se reddiderunt et acceptos, volentes eisdem aliquas nostre benivolentie ostendere primicias, hec arma seu armorum insignia, videlicet clipeum in cuius superiori parte tres rose rubee in campo albo, subtus vero quatvor linee late, wulgo Strich dicte, due albe et alie due rubee depicte sunt, prout in capite presentium literarum nostrarum, suis appropriatis coloribus distinctius figurata sunt, ex certa scientia et animo deliberato de prelatorumque et baronum nostrorum consilio prefate civitati et eius comunitati, que pro tempore fuerit, dedimus donavimus et contulimus, ymmo damus donamus et conferimus, ut ipsa civitas eiusque comunitas seu iudices iurati ac officiales huiusmodi comunitatem representates, huiusmodi armis seu insigniis, more aliarum civitatum armis utentium a modo in antea 23perpetuis semper futuris temporibus in sigillis, cortinis, vexillis velis papilionibus domibus et generaliter quibuslibet rebus clenodiis actibus et exercitiis uti et gaudere ac ea deferre possint sub eisdem gratiis honoribus et libertatibus, quibus alie civitates armis utentes de iure vel de consvetudine gaudent et fru untur. Suscipiat ergo ipsius civitatis comunitas hoc primum singularis nostri favoris decus et tanto ardencius ad honorem maiestatis nostre regie et successorum nostrorum ipsius in antea solidetur devotio, quanto se nostro tam gratioso favore perspexerit honoratam. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam presentes concessimus literas nostras, sigilli nostri secreti, quo ut rex Hungarie utimur appensione communitas, Datum Wienne, feria quarta proxima post festum Circumcisionis Domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo quinquagesimo tertio.

Ad commissionem propriam domini regis

Jo(hanues) episcopus Waradiensis cancellarius.

(Eredetije hártyán, alul a királynak selymen függő törött viaszpecsétjével, Eperjes szabad királyi viros levéltárában 272. sz. alatt.)

Eperjes város czimere 1456-ból.

Még jóformán haza sem ért a követség Bécsből a város czimerével, a midőn a tanács már siet úgy a nagy, mint pedig a kis pecsét nyomóját megvésetni. 1453 julius 7-én a kisebbik pecsétnyomó már készen van, összesen egy forintjába került a városnak. Ugyanezen évben november 4-én elkészült a nagyobbik pecsétnyomó is, a melynek ára azonban már négy forint volt.*

1453. «Dominica omnes gentes etc. (Julius 7.)
Item vor das Stat Sigil fl. t.
Dominica secunda Dicit Dominus (november 4.)
Item vor das grosse Sigil fl. 1111».
Eperjes város levéltára 210/a. sz. számadáskönyv 123. és 125. 11.

Hogy ezeket a pecsétnyomókat ki véste, nem tudjuk. Az első eperjesi vésnök («sculptor») a kit névszerint is ismerünk csak 1522 körül él, neve Pál volt.*

U. o. 890/a. sz. számadáskönyv 158. lapján, 1522-ben fordul elő «Paulus sculptor», a ki 751/2 dénárnyi adóval tartozik.

A város, – a mint azt a reánk maradt pecsétekből látjuk, – 1453-tól kezdve tényleg kétféle pecsétet használt, egy kisebbet, a melyen körirat nem volt, és egy nagyobbat, a melyen a köriraton (fraktur betükkel: S. † CIVITATIS EPPERIES) kivül – Bártfa, Kassa, Késmárk, Rozsnyó példájára – telamon (pajzstartó) is volt, t. i. egy angyal, a ki a paizs mögött 1ebegve tartja a paizsot. És daczára annak, hogy a város által kiállitott egyes oklevelek pecsételő záradékából azt lehetne következtetni, hogy háromféle pecsét volt,* mégis a két – rajzban is bemutatott – pecséten kivül mást 1453-tól 1548-ig nem ismerünk.

A 33. jegyzetben idézetteken kivül, erre nézve a következőket hozzuk még fel: 1506 XII/18. A serfőzők czéhlevelét a tanács «mit anhangenden Sigel unszer Stadt dem gresten» erősiti meg. Eperjes város levéltára 733/a. sz. – 1509 szeptember 11. «Hab wyr dyszen brief mit unserem Stadt Sigel dem gresten hernider hangende gerucht czw beweren czw befestigen.» U. o. 805/b. sz. – 1517 XII/29. «Hab wyr dyszen brieff mit unszerem gresten Stadt Sigel, des wyr forderlich yn solchen sachen gebrauchen herniderhangende gerucht czw beweren und czw bestetigen». U. o. 974/a. Mig p. o. a kötélverőknek 1532. november 8-án kiadott czéhlevelében a pecsételő záradék ilyen megkülönböztetést nem tesz. A timároknak 1503-ban kiadott czéhlevél «sub mayori nostre civitatis sigillo» kelt. Eperjes v. jegyzőkve 106. 1.

A mi a pecsétek nagyságát illeti: a nagyobb pecsét átmérője 33 miliméter, a kisebbé pedig 21 miliméter.

A most ismertetett pecsétekkel a város természetesen tovább folytatja hiteles helyi működését. Ügyvédvalló okleveleket állit ki, királyi 24oklevélkereső parancsra (mandatum requisito rum) a városi jegyzőkönyvből kivonatot ad ki, czéhszabályokat foglal irásba és ad ki pecsétje alatt, bizonyságleveleket állit ki, nyugtákat ad stb.*

1473-ban (Invocavit vasárn. ut. hétfőn) Eperjes v. tanácsa bizonyságlevelet ad arról, hogy sóvári Soós István, Simon, Miklós és János a Hanusfalván lévő birtrokrészeiket 450 forint zálogösszegért visszaváltották. (Soós család levéltára.) – 1477 deczember 13-án Báthori István országbiró előtt «Ladislaus literatus de Dormanhaza pro circumspectis iudice, iuratis civibus ac tota communitate civitatis Eperyes cum procuratoriis literis eorundem» jelenik meg. Eperjes v. levéltára 433. sz. – 1526 május 11 -én II. Lajos király Eperjes v. tanácsának meghagyja, hogy a sárosmegyei Dobsza birtok zálogbavételéről szóló feljegyzést, a város jegyzőkönyvéből másolatban Kellemesi Imrének adja ki. U. o. 1213. sz. – L. továbbá: Eperjes v. jkönyve 1424–1509. 106. 1., a város levéltárában lévő 733/a., 805/b., 974/a. számokat. Orsz. Levéltár. Csicsery család ltára M. O. D. L. 32, 112., 32,113., 32,124.

Hogy a város hiteles helyi müködése a XV. század második felében és a XVI. század elején milyen jelentékeny, azt mi sem bizonyitja jobban, minthogy a város számadáskönyveiben az oklevelek megpecsételéséhez szükséges pecsétviasz, továbbá papir, selyemfonál majdnem évenként visszatérő állandó kiadási tételek.*

1498. Sabbato ante Galli confessoris. Pro cera ad sigillandum den. V. Eperjes v. lt.598/a. 124. l.
1504. Sabbato post omnium Sanctorum: Pro cera ad sigillandum den. V. U. o. 253. 1.
1505. Oculi mei semper ad dominum etc.: Tubicinatori ex eo, quod equitavit ad vicecomitem pro sigillo den. VIII. U. o. 267. l.
1506. Pro cera ad sigillandum, den VI. – U. o. 291. 1.
1506. Pro una zona sericea ad privilegium den. XVIII. U. o. 294. 1.
1510. Pro cera rubea sigillandum den. V. – U. o. 34. 1. – Pro pargameno pro literis scribendis den. VIII. U. o. 37. 1.
1510. Pro duabus zonis sericei's ad binas literas den. XVI. – U. o. 37. 1. -- Pro cera ad sigillandum den. V. U. o. 40. 1.
1511. Pro cera rubea ad sigillandum et pro spatis den. XI. – U. o. 57. l.
1516. Pro cera ad sigillandum den. V. – Eperjes v. lt. 890/a. 34. 1. – Pro cera rubea ad sigillandum den. V. – U. o. 35. I.
1520. Pro rubea et viridi cera ad sigillandum den. XXV. – U. o. 128. I.
1522. Pro cera ad sigillandum den. V. – U. o. 170. 1.
1523. Pro cera sigillari den. IX. – U. o. 192. 1.
1524. Pro cera sigillari den. X. – U. o. 212. 1.
1526. Pro cera sigillari den. XX. – U. o. 235. 1. – Papirosvétel a számadáskönyvek majdnem minden lapján szerepel.

Azonban nemcsak pecséten, hanem a czimereslevél értelmében, úgy látszik, paizsokon is használja a város a maga czimerét. Igy p. o. az egyik számadáskönyvben 1500 november 29-én ezt a bejegyzést olvassuk: «Pictori Petro pro duobus clipeis depictis den Ic XXV» (= 125.)* Valószinü, hogy Péter festő a pajzsokra a város czimereit festette. Arra is van adatunk, hogy a város a maga zászlaira is ráfestette a czimert. Igy pl.: 1501-ben a város 5 dénárt fizet «pro velo cum civitatis clenodio.» 1510-ben a város arra a zászlóra, a melyet vásárok alkalmával tüzetett ki, hogy ezzel a különös vásári jog hatályban létét jelezze, («pictori ex eo, quod clenodium civitatis pro foro depinxit») ráfestette a város czimerét, melyért 1o dénárt fizetett. 1528-ban Jakab festőnek 5 dénárt fizet a tanács «pro reformatione clenodii in banderio».* Ezenfelül használta a város a maga czimerét a középületeken is. Igy például a városnak kőbe vésett V. László féle czimerét látjuk a régi városház egyik müvészi becsü kőből faragott ajtóbejárata felett, (a mai úgynev. Kerényi-ház kapualjában) és ugyancsak a kőbe vésett középkori czimert látjuk 1533-as évszámmal a mai városház főutczai fökapuja felett elhelyezve.

Eperjes város levéltára 598/a. sz. 176. l.

Eperjes város ltára 598/a. 190. és 37. lap. – U. o. 1528-37. évi számadáskv. 19. lap.

Mig a szomszédos Bártfa már 1453-ban a czimerrel egyidejüleg megkapta a vörös viasszal való pecsételés jogát, addig Eperjes 1508-ig kénytelen fekete viasszal pecsételni, mert csak II. Ulászló király jutatta a vörös viasszal való pecsételés kitüntetéséhez, a ki 1508 május 28-án kelt oklevelében adományozza ezt a jogot a városnak.

Itt ismét helyre kell igazitanom Varju Elemérnek egy tévedését, a ki a már idézett czikkében azt állitja, hogy ez a vörös pecsétviasz használatát engedélyező oklevél Wagnernál (Dipl. comitatus Sáros.) már ki van adva.* Eltekintve attól, hogy Wagner ebből az esztendőből (1508.) oklevelet nem is közöl, tudtunkkal az oklevé1 25nyomtatásban most jelenik meg először. Sajátságos jelenség, hogy noha a király csak 1508-ban adja meg a vörös viaszszal való élés jogát, mégis a város már egy 1506 deczember 18-án kiadott czéhlevélre vörös viaszpecsétet függeszt,* mig p. o. a levelek lezárásánál a vörös viaszt csak a jogadományozás után használja.*

Turul 1901. évf. 76. 1.

Eperjes v. levéltára 733/a. sz. Némely város már korán használ vörös viaszt a pecsételéshez, igy p. o. Ujbánya városa már 1354-ben ezzel pecsétel. M. O. D. L. 4445.

Eperjesnek 1507 október 12-én kelt levele még fekete viaszszal van lepecsételve, Bártfa szab. kir. város levéltára. 4019. sz., mig egy 1509 október 24-én kelt levele már vörös viaszba nyomott pecséttel volt lezárva. U. o. 4096. sz.

Az adománylevél eddig kiadatlan szövege a következő:

1508 május 28. Buda.

II. Ulászló király Eperjes városának a vörös viaszszal való pecsételés jogát adományozza.

Nos Wladislaus, dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. Memorie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis, quod cum regale sit officium cunctorum subditorum suorum merita condignis retribucionibus prosequi, eorumque animos favorabilibus incendere illectivis, meritorum tamen qualitate pensata regia munificentia illis liberalius se debet diffundere, qui maioribus laboribus et meritis excellentiora premia meruerunt. Cum itaque nos intelligamus civitatem nostram Eperyes inter alias civitates nostras regias propter varia et ingentia fidelitatis et obsequiorum merita, divis regibus huius regni nostri exhibita variis semper libertatum et gratiarum prerogativis per eosdem decoratam et honoribus etiam amplificatam esse, civesque ipsi et tota communitas illius loci, veterem illam et avitam fidelitatis constantiam, maiestati quoque nostre in omnibus rebus et negotiis, multis rerum argumentis efficaciter 26declaraverunt, nos qui predecessorum nostrorum regum sequi volumus vestigia in hiis precipue, que commodium et utilitatem subditorum concernunt, prefatos fideles nostros iudices et iuratos ceterosque cives inhabitatores et totam communitatem illius civitatis nostre Eperyes amplioribus et cumulatioribus honorum gratiis effere volentes, id eisdem gratiose duximus annuendum et concedendum, ut ipsi et tota eorundem posteritas a modo perpetuis semper succesivis temporibus sigillo ipsorum, quo antiquitus usi sunt, universas et quaslibet litteras, quacunque de causa in eorum medio conficiendas et emanandas cera rubea impendenti vel in appresso sigillare et uti cetere civitates nostre sigillo utentes freti sunt et gravisi, uti frui et gaudere valeant atque possint, immo annuimus et concedimus harum nostrarum, quibus secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie utimur, est appensum, vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Bude, die dominico proximo post festum beati Urbani pape, anno domini millesimo quingentesimo octavo, regnorum nostrorum Hungarie etc., anno decimo octavo, Bohemie ver tricesimo octavo.

Ad relationem venerabilis magistri

Philippi More prepositi, secretarii regie maiestatis.

Alul a hártya felhajtásán: Per More.

(Eredetije hártyán, alul selymen függő viaszpecséttel. Eperjes város levéltárában 765. sz. alatt.)

A mint azt a számadáskönyvek idézett adataiból látjuk, a város 1508. után már sürün szerzi be a pecsételéshez szükséges vörös viaszt és innen fogva el egészen a legujabb időkig a város a vörös viaszszal való pecsételés jogával állandóan él.

A köztörténelemből tudjuk azt, hogy a szomoru mohácsi gyásznap után a magyar koronáért és az országért két király versengett. Eperjes városa 1527-től fogva mindvégig nemcsak hiven kitartott I. Ferdinánd király mellett, hanem érette és ügyéért sok és jelentékeny áldozatot is hozott. Mindennek fejében Ferdinánd király a várost birtokadományokkal, mindenféle kiváltságokkal, mentességekkel, adóelengedésekkel, sőt p. o. többek közt (1537-ben) az áru megállitó- és lerakóhelynek Kassáról Eperjesre való áthelyezésével jutalmazza. A királyi hála és jutalmazás egyik megnyilvánulása volt az is, hogy Ferdinánd az 1548 május 8-án Augsburgban kelt oklevelével Eperjes városának V. László király által adományozott czimerét megbővitve ujra adományozza.

A Wagner által is (Diplomatarium comitatus Sárosiensis 269. s kk. ll.) – bárki hagyásokkal – közölt oklevél szövege a következő.

1548 május 8. Augsburg.

I. Ferdinánd király Eperjes városának czimeres levelet adományoz.

Ferdinandus, divina favente clementia Romanorum, Hungarić, Boemić, Dalmatić, Croatić, Sclavonić, Ramć, Servić, Gallitć, Lodomerić, Comanić, Bulgarićque rex, semper Augustus, infans Hispaniarum, archidux Austrić, dux Burgundić, Brabantić, Styrić, Carinthić, Carnoialć, Marchio Moravić, dux Luxemburgć ac superioris et inferioris Slesić, Wirtembergć et Theckć, princeps Svević, comes Habspurgi, Tirolis, Ferretis, Kiburgi et Goritić, Landgravius Alsatić, marchio sacri Romani imperii supra Anasum, Burgović ac superios et inferioris Lusatić, dominus marchić Sclavonić portus Naonis et Salinarum etc. Vobis fidelibus nostris prudentibus et circumspectis iudici iuratis cćterisque civibus universis civitatis nostrć Eperyes, salutem et gratiam nostram. Quod maioribus nostris divis regibus perpetuo usitatum fuit, ut populos sibi subiectos omnibus honestis ornamentis claros et florentes redderent, id nos cum singulari quodam naturć nostrć ductu sponte imitamur, tum erga eos libentius et liberalius usurpamus, qui nobis fidem integritatem et constantiam suam trubulentis reipublicć temporibus probare studuerunt. Nam si laudem merentur, qui se principibus suis, tranquillis in rebus obsequentes prćbent, quanto maiori honore digni censendi sunt, quo nullć adversć tempestates, nulla pericula, nulla incommoda a bonorum et fidelium subditorum offitio, rectoque cursu depellere potuerunt. Quo fit, ut non possimus vobis non clementer esse affecti, ut qui ab initio fćlicis nostri in Hungaria regiminis fidem nostram secuti, cum aliis temporibus tum postea quam civitas nostra Cassovia, adversariorum nostrorum fraude capta et occupata est, non modo gravissimas iniurias, rerumque et fortunarum vestrarum crebra et ingencia detrimenta quibus vos vicini hostes frangi et a nobis alienari posse confidebant, fortiter ferendo, sed etiam capita vestra multis discriminibus obiiciendo, vestram erga nos constantem et perpetuam voluntatem atque subiectionem abunde estis testati. Et si vero hae vestrć prćclarć actiones nobis per se notć et gratć sint, tamen hoc notiores et gratiores nobis redduntur, quod eas fidelis noster egregius Georgius Wernherus consiliarius noster et arcis nostrć Saros prćfectus, cuius fide et opera in moderandis illarum regni nostri partium rebus utimur, iugi testifactione sua ornare et commendare solet. Cum autem maiestatis nostrć clementia dignum videretur aliquod extare monimentum, in quo non modo vos et posteri vestri gratiam nostram agnosceretis, sed etiam alii ad similes laudabiles actiones incitarentur, nos, cum eiusdem Georgii Wernheri, qui nunc in hoc celeberrimo sacri Romani imperii ad Augustam conventu, apud invictissimum principem et dominum Carolum quintum Romanorum imperatorem semper augustum ac Hispaniarum etc. regem etc. dominum ac fratrem nostrum charissimum et apud maiestatem nostram ac amplissimos eiusdem sacri Romani imperii ordines, fidelium nostrorum ordinum regni nostri Hungarić nomine, oratoris munere fungitur, diligenti et officiosa commendatione, tum vestris eximiis meritis adducti, ea insignia, quibus quondam aliorum divorum Hungarić regum maiorum 27nostrorum benignitate, virtutis ergo donati atque ornati et hactenus publice usi estis, augenda atque amplificanda, quasique nova quadam donatione vobis ac universis posteris vestris danda et donanda esse duximus, quemadmodum etiam augemus amplificamus, damusque et donamus hoc modo nempe: Scutum, cuius area secundum priorum insignium vestrorum formam, a parte dextra in quinque ductus equales, nimirum tres albos et duos intercedentes rubros, transversim est divisa, quorum qui summus est albus, utrumque scuti latus complectens tres rosas rubras similes nativis continet alii vero quatvor, medium tantum reliquć areć spatium versus dextram implent, quibus in altera alba restantis areć; parte coniuncta est aquila nigra, collo et capite leniter inflexo, ore hiante lingva exerta in sinistram prospectans, reliquo corpore a pectore in caudam ceu dimidiato apparente, ala extensa pedem exerens, cuius ungvibus prćhensum tenet herbć fragrarić coliculum sive ramulum cum fragis (unde civitati huic nostrć Eperyes Hungarorum nostrorum lingva, nomen est) quinque, maturis quidem et rubentibus tribus, et aliis duobus immaturis, quemadmodum ea in hoc diplomate expressius, suis singula coloribus depicta visuntur. Itaque de regić nostrć potestatis plenitudine et ex certa nostra sciencia statuimus atque decernimus, ut vos dicti iudex iurati cćterique cives et universa vestra posteritas prćscripta insignia sive arma ex hoc tempore in futurum perpetuo domi militićque ac ubivis locorum et gencium in omnibus seriis et ludicris certaminibus in expeditionibus in scutis, tentoriis, velis, vexillis auleis ćdificiis monumentis signis sigillis instrumentis, vasis et in genere quibuslibet aliis in rebus et actionibus, quemadmodum vobis pro re nata placebit vel opus esse videbitur, ferre, gestare, insculpere, affigere et adpingere omnibusque et singulis honoribus gratiis privilegiis indultis libertatibus prerogativis, quibus cćterć nostrć civitates in regno nostro Hungarić, hoc genus ornamentis et armorum insignibus decoratć et iisdem legitime utentes sive de iure sive de more usć sunt, uti, frui et gaudere possitis. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam prćsentes literas nostras, secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarić utimur, pendenti communitas, vobis posterisque et successoribus vestris universis duximus concedandas. Datum per manus ieverendissimi domini Nicolai Olahi, episcopi ecclesić Zagrabiensis consiliarii et in regno nostro Hungarić cancellarii nostri, fidelis nobis syncere dilecti in dicta civitate imperiali Augusta Vindelicorum, octava die mensis mai, anno domini millesimo quingentesimo quadragesimo octavo, regnorum nostrorum Romani decimo octavo, aliorum vero vigesimo secundo.

Ferdinandus m. p.

Nicolaus Olahus

E(piscopus) Zagrabiensis m. p.

Alul a plicaturán más kézzel: Redditć die 19 mensis septembris 1548.

Kivül: Arma civitatis Eperies.

(Eredetije hártyán, alul a királynak vörös viaszba nyomott függő titkos pecsétjével, Eperjes város levéltárában.)

A keretbe foglalt czimer az oklevélben le van festve. Hossza (a kerettel együtt 17˙5 cm., szélessége pedig 14˙8 cm. Megjegyzendő, hogy a festménynek kissé homályos fényképmásolatát közli – a Podhraczky-féle czimergyüjtemény alapján – Varju Elemér a Turul 1901. évfolyamának 76. lapján.

A mi magát a czimerképet illeti, az voltaképen összefoglalása vagy kombinálása az 1453 előtti beszélő pecsétjelvénynek, az V. László király által adományozott czimerrel. Uj elem benne csak a német birodalmi sas.

A város, miután – a mint az oklevél aljára irt feljegyzésből olvassuk – a május 8-án Augsburgban kiállitott oklevelet szeptember 19-én megkapta, azonnal intézkedett pecsétnyomók készittetése iránt. A számadáskönyvek alapján erről azonban többet tudunk már mondani, mint az 1453-iki pecsétnyomókról. Az egyiket, úgy látszik, a mindennapi használatra szántat, érczből (de nem nemes fémből) készittették. Mestere valami Konrád nevü ágyuöntő volt, a kinek munkájáért összesen 3 forintot fizettek. A pecsétnyomó 1548 végén, vagy a következő év januárjában készült el.

Ezenfelül készittetett a város egy ezüst pecsétnyomót és erre a czélra 1548 november 19-én a mester, Joachim aranyműves, 15 pisetum ezüstöt kapott. Ez a nagyobbik pecsétnyomó volt. Ugyanezen év deczember 10-én ez a pecsétnyomó is elkészült. Készittetése a városnak öt forintjába került.* Azt is tudjuk, hogy p. o. 1558-ban a város a kisebbik pecsétnyomó az esztergályosnál egy fatokot készittetett, melynek ára összesen 9 dénár 28volt.* Azonban ezeket a pecsétnyomókat és ezt a czimert a város nem sokáig használta,* mert már tiz év mulva a város ujabb czimeradományozáshoz jutott. Ugyanis I. Ferdinánd király tekintettel a városnak 1548 óta szerzett számos és nagy érdemeire, az általa 1548-ban adományozott czimert tetemesen megbővitve 1558 augusztus 17-én ujra adományozza.

1548. Expositio.
Insignia: Res emptć.
Conrado Pixengiesser ad insignia nova civitatis ex ćre conflanda fl. 1.
Sabbato ante Nativitatis Domini eidem Conrado mutuo dati fl. 2.
(1549.) 5. Januarii. Eidem absoluto opere finaliter fl. 2.
Res emptć.
19. Novembris. Joachimo aurifabro ad novum sigillum grandius parandum argentum piseta 15. dat.
Eidem ad rationem laboris per cauponem fl. i.
19. Decembris. Per cauponem fl. 1. – Eidem finaliter fl. 3.
Eperjes város számadáskönyve 1545–54.

1558.
Expos. hebdomad.- Sabbato post Agnetis. (jan. 22.)
Item pro teca lignea sigilli minoris civitatis, tornatori den. 9.
Eperjes város számádáskönyve 1555–58.

Bár valószinü, hogy a városnak kisebb és nagyobb pecsétje volt, mégis kutatásaink során csak egyféle nagyságu pecsétet – még pedig, ugy látszik, a kisebbet – sikerült feltalálnunk, melynek átmérője 26 milliméter, a czimerpaizs körül ezzel a körirattal: * SIGILLUM CIVITATIS EPERIES. – Országos Levéltár Benignae Resolutiones regić ex 1552 november 29. – U. o. Nádasdy-missilisek E csomó Eperjes város tanácsának levele Nádasdyhoz 1555 deczember 21.

Az adományozó oklevélnek egyik főnevezetessége, hogy a czimerben látható alakoknak és tárgyaknak symbolikus jelentését is megmagyarázza, a mi a czimeres-levelekben ritkábban szokott előfordulni.

Az ünnepélyes formában (eschatocollumában az országnagyok felsorolásával) kiállitott czimeres-levelet közli Wagner is, művének, a Diplomatarium comitatus Sárosiensis 274. és kk. lapjain,* azonban kihagyással és hibákkal. Igy p. o. I. Ferdinánd királynak az oklevélben négy sort kitevő czimeit egészen elhagyja.

A város czimeres-leveleinek regesztáit közli Lasztókay László. Az eperjesi kir. kath. főgymn. 1880–81. évi értesitője 9., 20. és 24. lapjain.

Az oklevél szövege a következő:

1558 augusztus 17. Bécs.

I. Ferdinánd király Eperjes városának czimerét megbővitve ujra adományozza

Ferdinandus, divina favente clementia electus Romanorum imperator semper augustus ac Germanić Hungarić Boemić Dalmatić Croatić Sclavonić Ramć Servić Gallitić Lodomerić Comanić Bulgarićque etc. rex etc. Infans Hispaniarum, archidux Austrić, dux Burgundić, Brabantić Styrić Carinthić Carniolć, Marchio Moravić, dux Lucemburgć ac superioris et inferioris Silesić Virtembergć et Thekć, princeps Svević, comes Habspurgi, Tyrolis, Ferretis, Kyburgi et Goritić, Landgravius Alsatić Marchio sacri Romani imperii supra Anasum Burgović ac superioris et inferioris Lusatić, dominus Marchić Sclavonicć, portus Naonis et Salinarum etc. Vobis fidelibus nostris prudentibus et circumspectis iudici et iuratis civibus civitatis nostrć Eper˙es salutem et gratić erga vos nostrć continuum incrementum. In rebus humanis nihil adeo pulchrum nihil tam decens et bonum institui potest, quod si nullis temperetur legibus, nulloque regatur ordine, vel durabile esse, vel delectationem cum admiratione hominibus adferre possit. Ubi enim leges et disciplina cessant, pro honestate et virtute vitia regnant, eo quod nulla illic tranquillitas pax et quies animi, quć in vita mortalium haud postrema censetur, sed perpetuum bellum dissidia et neces, omnis denique lerna malorum conspiciatur. Sane itaque prudentissime magistratus et respublicć certis reguntur legibus, quibus tum effrena hominum cupiditas intra limites cśrceatur, tum vero civium plebisque unio animorumque par et coniuncta voluntas conservetur. Nam si authoritate legum in republica malesvadć cupidinis diversi affectus prohibeantur ac communitatis unanimitas et concordia retineatur, facile tum erga maiestatem divinam, tum vero terrenam potestatem in obsequio conservabitur. Fit enim plćrumque ut ubi neglectis et conculcatis legibus nullus adsit metus, divina pariter et humana susdeque ferantur, plebsque et commune vulgus laxatis habenis, innefanda qućvis et execranda scelera prorumpat, publicumque et communem statum sua licentia in periculum rapiat. Beata itaque et laudibus merito prosequenda est ea respublica, quć servato bono et iusto legum ordine, sibi pacem ac tranquilitatem utilitati et honestati coniunctam parit. Quo quidem in ordine, quum respublica quoque vestra haud immerito ponenda videatur, ea quć cum decore vestro in nos fideliter et constanter prćstitistis, haud reticenda, nec sine condigno prćmio prćtereunda censuimus. Ut enim superiorum annorum mala, quibus a nonnullis nostris ćmulis, qui nobiscum de regni huius nostri imperio armis decertabant afflicti fuistis taceamus, his nunc proximis annis regni istius nostri tranquillo statu perturbato ac factionibus et seditione quorundam subditorum nostrorum flluctuante, non solum patienti animo cuncta adversa penes nos tulistis, verumetiam qućvis pericula fortiter sustinuistis, usque adeo, ut nec hostilibus minis, nec bonorum vestrorum deprćdationibus, neque multorum fratrum et concivium vestrorum in durissimam captivitatem abductionibus, et nece, multo vero minus prćmiis, vel aliquibus aliis illectamentis, a fidelitate in nos vestra vos seduci passi fueritis. Quorum omnium intuitu nos uti summus benignitate Dei orbis Christiani princeps, ex gratia et munificentia illa nostra, qua libenter nostros prćdecessores, divos imperatores et Hungarić reges imitamur, virtuti dignum prćmium decernere volentes, recteque et honeste factis perpetua symbola statuere, dyploma illud vestrum, quod superioribus annis super publicis istius civitatis nostrć insigniis a nobis accepistis, renovandum, ac ipsa arma in certa sui parte augmentanda et illustranda, vobisque insignia hic infradeclarata danda et conferenda duximus, pront renovamus, augmentamus et illustramus, damusque et conferimus praesentium vigore: Scutum videlicet erectum, in quatvor ćquales partes divisum, cuius duć oblique et sibi in contrarium oppositć partes coloris fulvi vetus vestrum insigne figuram scilicet aquilć dimidić pede ramusculum fragorum, unde urbs ista nomen accepit, tenentis, alić vero duć coloris coerulei, sibi similiter 29invicem oppositć, qućlibet figuram leonis, anteriorious pedibus columnć; regio diadematć insignitć innitentis continet. Supra scutum apposita est galea cancellata cum corona regia, ex qua gryphus, qui alis expansis, altero pede strictum ensem, cui infixa est corona, altero vero ramum rosarum tenere conspicitur prominet. Quć omnia vestram virtutem declarant. Columna videlicet cum corona, dura et difficilia, illa in adversis penes nos passa, quć instar magnamini leonis forti animo, post multos labores et dolores sustinuistis, et quemadmodum aquila cum leone et grypho suis non caret peculiaribus virtutibus, ipsa scilicet aquila invicta oculorum acie, leo magnanimitate et fortitudine, gryphus vero fideli auri custodia, ita vos quoque instar aquilć medium solem immotis oculis visu suo penetrantis, vestros animos in nos, uti in solem, hoc est regem vestrum fixos, a fidelitate, qua nobis tenemini, nunquam avertistis, pericula vero pari cum leone magnanimitate contempsistis et exemplo gryphis ditionis nostrć conservationem unde et aurum habemus, opera vestra iuvare omisistis. Sedulo itaque enitamini, ut imposterum quoque nullo pacto hanc vestram virtutis gloriam facinoribus aliquibus a recte et honeste factis alienis contaminetis, verum illibatam et integram vestris posteris tradatis, ut illi quoque hoc stimulo ad virtutem maiorum suorum excitentur, et ipsi quoque gloria hac maiorum suorum se oblectare, perpetuaque laude hanc ipsis relictć virtutis imaginem celebrare possint. Ad utrumque scuti latus defluunt a galea lemnisci sive tenić, hinc nigro et fulvo, illinc fulvo et coeruleo coloribus variegatć, leniterque inflexć, prout hćc a fronte prćsentis dyplomatis arte pictoria suis accommodatis coloribus accurate exornata esse visuntur. Decernentes, ut vos et posteri vestri ac successores universi, his armis sive insigniis, more aliarum liberarum civitatum nostrarum armis utentium a modo perpetuis semper futuris temporibus in sigillis, vexillis, cortinis, velis, domibus et generaliter in quibuslibet actibus et exercitiis gaudere et frui ac secundum pristinam consvetudinem vestram, in sigillis cera rubea uti, illisque omnes literas et literalia instrumenta, quocunque nomine censeantur et in quibuscunque causis et negotiis in ipsa civitate nostra Eper˙es per vos dandis et conficiendis, sive impressive, sive impendenti, sigillare possitis atque valeatis, vestrique hćredes et successores universi possint et valeant. In cuius rei testimonium fidemque perpetuam, prćsentes literas nostras, secreto et maiori sigillo nostro, quo ut rex Hungarić impendenti utimur communitas vobis prćfatis iudici et iuratis civibus civitatis nostrć Eper˙es, vestrisque hćredibus et successoribus universis dedimus et contulimus. Datum per manus reverendissimi in Christo patris domini Nicolai Olahi, archiepiscopi ecclesić Strigoniensis, locique eiusdem comitis perpetui, primatis Hungarić, legati nati, summi et secretarii cancellarii ac consiliarii et compatris nostri, fidelis nobis syncere dilecti, in civitate nostra Vienna Austrić, decimoseptimo die mensis augusti, anno domini millesimo quingentesimo quinquagesimo octavo, regnorum nostrorum Romani vigesimo octavo, aliorum vero tricesimo secundo, Electionis nostrć imperatorić primo. Venerabilibus in Christo patribus eodem Nicolao Olaho archiepiscopo Strigoniensi, Colocensi sede vacante, Anthonio Verancio electo Agriensi, Matthia Brumanno electo Zagrabiensi, Paulo Bornemyzza Transsylvanensi, Francisco Forgach electo Waradiensi, Georgio Draskowyth electo Quinqueecclesiensi, Paulo de Gregoryancz Jauriensi, Andrea de Kewes Wesprimiensi, Chanadiensi sede vacante, Blasio de Waradinopetri Waciensi, prćfato Paulo Bornemyzza gubernatore Nittriensi, Boznensi sede vacante, Joanne ab Wylak electo Tininiensi ecclesiarum episcopis, ecclesias Dei foeliciter gubernantibus. Item spectabilibus et magnificis comite Thoma de Nadasd, regni nostri Hungarić palatino judice Comanorum nostrorum ac in Hungaria locumtenente nostro, necnon comite perpetuo terrć Fogharas, Andrea de Bathor iudice curić nostrć, Stephano Dobo de Rwzka, waywoda nostro Transsylvanensi et Siculorum comiti, Petro Erdewdy de Monyarokerek, comite Montis Claudii ac regnorum nostrorum Dalmatić, Croatić et Slavonić bano, Nicolao comite a Zrinio tavernicorum, Francisco Thahy agazonum, Stephano Bamffy de Alsolyndwa dapiferorum, Joanne Desewffy curić nostrć, Petro Macedoniay cubiculariorum, Ladislao Bamffy ianitorum et Christophoro de Batthyan pincernarum nostrorum regalium magistris, comite Ecchio a Salmis et Newburgh, comite comitatus Posoniensis, cćterisque quampluribus regni nostri comitatus tenentibus et honores.

Ferdinandus m. p.

Nicolaus Olahus

archiepiscopus Strigoniensis m. p.

Joannes Listhius m. p.

A plicatura belsején más kézzel: Renovatio armomorum civitatis Eperyes.

Kivül: Arma civitatis Eperies.

(Eredetije hártyán, alul a királynak arany és ezüst zsinóron függő, vörös viaszba nyomott nagy, titkos pecsétjével, Eperjes szabad kir. város levéltárában.)

A mi a czimereslevél megszerzésének történetét, az uj pecsét vésetését stb. illeti, erre nézve a városi számadáskönyvekben pontos adatokat találunk.

A czimeres-levél megszerzése körül Zula Boldizsár eperjesi polgárnak és Viczmándi Mátyásnak volt legtöbb érdeme, azonban közreműködtek ebben más urak is, de hogy névszerint kik, azt a számadáskönyv nem mondja meg.

Az augusztus 17-én kiállitott privilegiummal és más kiváltságokkal együtt Zula Boldizsár csak deczember 14-én ért Eperjesre, a hol a czimeres-levelet a tanács a városházán más nemes urak jelenlétében «magna reverentia» vette át.

A tanács sietett az uj pecsétnyomót megrendelni, a melyet ugyancsak Zula Boldizsár vésetett, a ki ezért 1559 február 5-én 16 forintot 30kapott. Ugyanekkor elszámol vele a tanács a czimeres-levelet illető kiadásairól is. Az oklevél taksája – a számadáskönyv szerint – 32 frt volt, ezenfelül pergamen és fehér viaszért kétszer 68 dénárt (tehát 1 frt 38 dénárt) számit Zula. Az oklevélre függesztett pecsét arany és ezüst zsinórjáért 1 frt 50 dénárt kap. Végül Zula az oklevélnek a Királyi Könyvekbe való beiktatásáért a regestratornak adott 1 frt 50 dénárt számit fel, azonban mivel az oklevél a Királyi Könyvekbe beiktatva nem lett, itt vagy a regestrator vagy pedig Zula csapta be a várost.*

1558.
Expositio hebdomadalis sabbato 4ć dominicć Adventus.
Die 14. decembris. Rediens egregius Balthazar Zwla ex aula, hac die presentavit literas privilegiales super tricesima cum Insigniis novis civitatis et sigillo novo, que omnia partim opera ipsius, partim Matthie Viczmandi, aliorumque dominorum impetrata sunt, magna reverentia cum aliis nobilibus convivio in pretorio exceptus est.
1559.
Exitus antiqua debita soluta.
5. februarii. Pro sigillo novo exsculpto Balthazar. Zwle sunt dati fl. 16.
Item eidem pro pargameno et cera alba den. 68. Item pro literis armorum eidem pro taxa fl. 32. Tulit ad rationem florenos 20. – Residuum finaliter dat. fl. 12.
Item pro pargameno et cera alba iterum den. 68. Item pro zona filis aureis et argenteis variegata eidem Balthasari Zwle dat. fl. 1 den. 50.
Pro inscriptione privilegii in librum regium regestratori dat. fl. 1 den. 50.
Expositio hebdomadalis.
Sabatho 20ć dominicć post Trinitatis. Cera rubea empta den. 25.
(Eperjes város lt. 1599-66. számadáskönyv.)

A czimeres-levélben a czimer le van festve. Hossza keretestől 12˙4 cm., szélessége pedig kerek 10 cm. Érdekes, hogy a czimerleirás a telamonokról nem tesz emlitést.

Mint az 1548-iki czimernek, úgy ennek a fényképét is közli Varju a Turul 1901. évfolyamának 76. lapján, a Podhraczky-féle czimergyüjtemény után.

A város, a rendes szokáshoz hiven, ekkor is kétféle pecsétnyomót készittetett, t. i. egy nagyobbat és egy valamivel kisebbet. A kettő közt csak az átmérőben van néhány milliméternyi 31különbség, egyébként a két pecsét teljesen egyforma. A nagyobb pecsét átmérője 30˙5 milliméter, a kisebbé pedig 27 milliméter.*

Orsz. Ltár Litterć civitatum No 42, 48, 97. Limbus II. sorozat 10. fasciculus. Missilisek: E csomó 1675 febr. 1; 1676 máj. 27. Eperjes város tanácsának levelei. M. T. Akadémia kézirattár: Jogtan, Városok, ivrét No 3.

Érdekes jelenség, hogy noha a város ekkor jut először sisakhoz, sisakdiszhez stb., a pecsétjén ezt nem használja, hanem itt a paizs felett csak egy nyilt korona és ornamentikává változtatott sisaktakarókat látunk. A pecsétek körirata: SIGILLVM CIVITATIS EPERIES.

Ferdinánd királynak eme kegynyilvánitása azonban nemcsak a város pecsétjein, hanem a költészetben és az irodalomban is maradandó nyomot hagyott. Ugyanis a czimereslevél Bock, vagy latinosan Bocatius János humanista költőt és 1594–99-ig eperjesi iskolamestert* egy 82 soros költemény megirására inspirálta. Ezt a költeményt egy 1668-ban megjelent munkából ismerjük, melynek czime: „Wappen der koenigl. freyen Stadt Epperies in Ober Vngarn, beym richterlichen Abdancken auszgelegt durch Johann Weber, roem- kay. und koenigl. Maiestät durch Ober Ungarn immerwehrenden Apotheckern und Medicum ordinarium, wie auch desz Loeblichen Gymnasii der Evangelischen Stande daselbst Inspectoren. Gedruckt zur Leutsch, bey Samuel Brewern, Anno MDCLXVIII.» – A 141–144. oldalakon olvasható költemény bevezető sorai így hangzanak:

Bocatius János Wetzschau nevü helységben Lausitzban született 1549-ben. Hogy mikor és miért jött Magyarországba, eddig nem tudni. 1594-ben meghivták Eperjesre iskolamesternek, a mit el is fogadott. 1596-ban Wittenbergában a bölcsészet magistere lett. Eperjesen öt évig tanitott. Itt ismerkedett meg Miksa főherczeggel is. 1598-ban állitólag magyar nemességet kapott. (A Liber Regiusokban nincs nyoma.) 1599. junius 7-én kassai iskolamester, majd városi jegyző, 1601-ben tanácsbeli, országgyülési követ, 1604-ben Kassa város birája lett. A szerencsi és korponai országgyülésen ismét a város követe volt. Közben Rudolf király a «koszorus császári költő» czimet adományozza neki. 1600-ban Bocskay pártján látjuk. Mint ennek a német fejedelmekhez küldött követét a Rudolf-pártiak elfogták és a prágai fehér toronyba zárták, a honnan csak öt év mulva szabadult ki. 1612-től fogva ismét kassai iskolamester lett, majd a gyulafejérvári könyvtár őrévé neveztetett ki, mint Bethlen Gábor titkos tanácsosa. 1621-ben, Bethlen Gábor ügyeiben követségben járván, Magyar-Bródban érte utól a halál. (Ld. Dr. Tóth Lőrincz: Bocatius. A jászóvári premontrei kanonokrend kassai főgymnasiumának 1884–95. évi értesitőjében 1–30. 11. – Egyetemes Philologiai Közlöny 1910. évf. 194–98. II. Kemény Lajos: Bocatius János. Történelmi közlemények Abauj vm. és Kassa multjából I. évfolyam 231. lap. Eperjes város levéltára: 1595 márczius 13.)

«Epperies du werthe Statt,
Solch Ehr dein Treu erworben hat,
Was du gethan beym Römischn Reich,
Das zeugt der Adler, Löw und Greiff,
Das auffgereckte Schwerd und Chrohn
Die Erdbeer, Seuln so sind dein Lohn
Dasz du dem König Ferdinand
Trew warst in aller Noth erkandt
Fest hieltest bey Ihm Tag und Nacht
Ob dirs gleich grossen Schaden bracht» stb.

A költő a költemény utolsó sorában meg is nevezi magát. (…leb lang gesund, Das wuntscht Hansz Bock von Herczen Grund.») Bocatius költeményében voltaképen rimben megmagyarázza a czimerben látható egyes alakok jelentését és jelentőségét, szóval ugyanazt cselekszi versben, a mit Weber János a fentidézett művében prózában ir meg.

Weber a maga könyvét az akkori eperjesi czéheknek – számszerint 45 volt ekkor – dedikálja. Egy 12 oldalas bevezetés után 430 oktáv oldalon a következő fejezetekben tárgyalja Eperjes czimerét:

I. «Der Greiff. Vagilantia et Industria.» 1–54. lap.

II. «Das Schwerd. Severitas et lenitas.» 55–92 lap.

III. «Die Crohne. Honos et onus.» 93–145. 1.

IV. «Die Rosen. Patientia et bona fama.» 145–191. lap.

V. «Der Low. Magnanimitas et temperantia. » 192–272. lap.

VI. «Die Seuele. Autoritas et constantia.» 273–320. lap.

VII. «Der Adler. Pietas et prudentia.» 320–397. lap.

32VIII. «Die Erdbeer. Humilitas et fertilitas.» 398–430. lap.

Azonban a könyv fejezeteinek tartalma annak czimeivel ritkán egyezik meg, mert telve van az a classikusokból, a Bibliából, az egyházatyákból, a magyar és világtörténet fejezeteiből vett idézetekkel és adatokkal, egykorú adomákkal, versekkel, talpraesett anekdotákkal, úgy hogy a könyv első sorban irójának nagy műveltségéről és széleskörü olvasottságáról tanuskodik, de magáról a tárgyról nem sokat mond. Eperjest rendszerint Messinával hasonlitja össze és ez utóbbi város történetéből idéz egy csomó példát és mindenféle adatot.

Eperjes városa ezt a versben megénekelt és prózában is tárgyalt czimert használta egészen a legujabb időkig azzal az eltéréssel, hogy a város 1845-ben legfelsőbb engedéllyel pecsétjein az eddigi latin helyett magyar köriratot alkalmazott.

1845 február 15-én (420. szám alatt) folyamodott a város tanácsa a magyar királyi udvari cancellariához, hogy engednék meg a latin pecsét-köriratnak magyarral való felcserélését. A magyar körirat pedig igy hangzanék: «Szabad királyi Eperjes városa pecsétje 1845.» A cancellaria a város kérelmét 1845 márczius 13-án pártolólag terjeszti fel a király elé, a ki április 16-án a cancellaria felterjesztését elfogadja. («Placet. Viennć die 16. április 1845. Ferdinandus m. p.») Május 10-én a cancellaria értesiti a várost a királyi jóváhagyás megtörténtéről azzal a megjegyzéssel, ahogy az ez iránti kiváltságlevélnek a szokott dijak lefizetése mellett a m. k. udvari cancellaria kiadói hivatalától leendő átvétele iránt intézkedjék.» Azonban, a mint az illető eredeti ügydarabon olvasható feljegyzés tanusitja, «consensualium horum expeditionem usque 26. februarii 1847. nemo sollicitavit». Ez azért nem történt meg, mert a város tanácsa 1845 május 21-én (1784. szám alatt) egy ujabb folyamodványt adott be a cancellariához, kérve a szokásos dijak elengedését, tekintettel arra, hogy a város házi pénztára ki van merülve. Az ügy előadója, Bartal György, azonban erre azt válaszolja a város tanácsának, hogy az oklevél expediálási dija igen, azonban az úgy körülbelül 70 forintra rugó taksa el nem engedhető.* Mivel pedig a város, úgy látszik, egy kissé sokalta a taksát, tehát egyszerüen nem váltotta ki a királyi kiváltságlevelet, hanem élt a király kegyével minden külön privilegium nélkül.

Orsz. Levéltár: Magy. kir. udvari cancellaria 1845: 3776., 6718., 9623. sz. iratok.

A legujabb korban elrendelt községi törzskönyvezéssel egyidejüleg revisio alá kerültek a magyarországi városok és községek pecsétei is. Természetesen Eperjes város czimere, illetve pecsétje is felülbirálás alá került. A nagyméltóságu magyar kir. Belügyminiszterium, a m. kir. Országos Levéltár véleménye alapján 1902-ben Eperjes városának az 1558. évi czimer használatát helyben hagyta, elrendelte azonban, hogy a pecséten a paizs felett eddig használatban volt nyilt koronát, az 1558. évi czimereslevélben látható eredeti festménynek megfelelően, sisakkal, teljes sisakdisszel és sisaktakarókkal cserélje fel.

A pecsét köriratát a Belügyminiszterium a következőleg állapitotta meg: * Sáros Vármegye Eperjes sz. kir. y. r. város * 1453 * 1902.” Tehát, mint látjuk, a törzskönyvezés évén felül az első czimeradományozás éve került a köriratba.

A czimernek hivatalosan megállapitott szabatos leirása pedig igy hangzik: «Négyelt pajzs, melynek 1. és 4. kék mezejében jobbra ágaskodó arany oroszlán első lábaival koronás oszlopot, 2. és 3. arany mezejében pedig a pajzsot hasitó vonalból kinövő félbevágott fekete sas karmaival eperágat tart. A pajzson nyugvó koronás nyilt lovagsisak disze: jobbra fordult, kiterjesztett szárnyu, növekvő arany griff, mely jobb lábában egyenes kardra tüzött koronát, bal lábában pedig rózsaágat tart. Sisaktakarók: jobbról fekete arany, balról kék arany.»*

98057/1903. I. a. belügymin. szám.

Ezzel a pecséttel él Eperjes városa ma és kivánjuk, hogy éljen vele minél tovább, el az idők végtelenébe!

Dr. IVÁNYI BÉLA.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem