TÁRCZA.

Teljes szövegű keresés

43TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságnak 1910. évi deczember hó 29-én tartott nagygyűlésén Fejérpataky László másodelnök elnöklete alatt jelen voltak: Borovszky Samu, Csánki Dezső, id. Daniel Gábor, Horváth Sándor, Iványi Béla, Kollányi Ferencz, Makay Dezső, Ortvay Tivadar, Soós Elemér, Tóth-Szabó Pál, ifj gróf Zichy Nándor ig. vál. tagok, báró Bakach-Bessenyey Ferencz, báró Győrffy Samu párt. tagok, Gencsy Géza, Holub József, Kisfaludy László, Relković Néda, Rexa Arthur, Szalay Gábor, Vargha Zoltán évdij. tagok, Áldásy Antal titkár, Szabó László jegyző, Tóth Árpád pénztárnok és Relković Davorka mint vendég.
Fejérpataky László másodelnök a következő beszéddel nyitotta meg a nagygyülést:
Tisztelt Nagygyülés!
Évről-évre tartott beszámolóinkban hű képet akarunk adni az elmult esztendő munkásságáról, a tudományos és anyagi eredményekről és veszteségeinkről. Titkárunk részletes jelentése felment engem attól, hogy e helyről adjak számot társaságunk életének legutolsó évéről; megfelelőbbnek tartom, ha általánosságban utalva szaktudományaink jelenlegi irodalmi fellendülésére, röviden rámutatok azon nehézségekre, melyek lehetetlenné teszik, hogy még odaadóbban igyekezünk fáradozni a reánk váró tudományos feladatok megoldásában.
Mikor huszonnyolcz évvel ezelőtt a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság megkezdte működését, félkezünk ujjain elszámlálhattuk azokat a műveket, a melyek a hazai czimertan és nemzedékrend terén maradandót alkottak; igaz, hogy ezek között van Nagy Ivánnak minden önkéntelen tévedései mellett is állandó becsü műve, melynél monumentálisabbat egyetlen szaktudós lankadatlan buzgalma sem hozott létre. Nemcsak véletlen, nemcsak korbeli összetalálkozás, hogy társaságunk közel három évtizedes, következetes tudományos működésének idejére esik a magyar czimertan és családtörténet felvirágozása; erre – talán önkéntelenül is – kiadványaink és első sorban folyóiratunk füzetei is voltak hatással, irányt, módot és alkalmat adván szaktársainknak arra, hogy kutatásaik eredményét abban közkincscsé tegyék. Sorra látnak ma is napvilágot nagy történelmi multu családok monografiái, s nem egy vármegye levéltárában őrzött nemesi iratok jegyzékei, van más folyóiratunk is, sőt volt több is, mely a magyar családtörténet művelését tüzte ki czélul, vármegyei monografiák bőségesen tárgyalják a megyebeli családok multját, nem felejtkezve meg, ha ezt felemliteni el is mulasztják, Csánki Dezső örökbecsü nagy munkájának lelkiismeretes felhasználásáról. Egyesek áldozatkészségéből élénk tevékenység, lelkes buzgalom mutatkozik az irodalom e terein, mely talán nem mindig önzetlenül, nem mindig a jutalom reménye nélkül keresi a mult igazságait, hanem az anyagi haszon kilátásaitól sem idegenkedik.
Azt hinnők, hogy ahol ennyi vállalkozás sikerrel kecsegtet, ahol országszerte ennyi érdeklődés mutatkozik a nemzeti családok multja iránt, ott virágoznia kell annak a tudományos társaságnak, mely közel harmincz éve törekszik mennél több fényt deriteni a családi mult sötét bonyodalmára s mely – legalább tudva – sohasem tért el attól az iránytól, mely az igazság felé vezet. Nos, ez a következtetés helytelen; társaságunk nem gyarapszik oly arányokban, a hogy ezt az egyre fokozódó terhek s a megoldásra váró 44feladatok kivánatossá tennék; sőt, ha anyagi eszközeinket számba vesszük, még annyira sincs módunk, a mennyit évtizedekkel előbb megtehettünk. Tagsági dijainkból befolyó jövedelmeink, bár számszerint emelkedtek, az igazi érték, a vásárlási képesség szempontjából alig teszik azt lehetővé, a mi előbb könnyü szerrel ment: folyóiratunk régi terjedelmének fenntartását. A legszigorubb takarékosságra, esetleg folyóiratunk ivszámának apasztására van szükség, hogy évi kötelezettségeink ne lépjék tul semmiben sem a födözet szük határait. Hála szaktársaink buzgó és önzetlen közreműködésének, folyóiratunk gazdagon el van látva közlésre váró dolgozatokkal, úgy hogy a tudományos érdek mérlegelése szerint azok közzétételében sorrendet kell megállapitani. E termelési készséggel azonban nem tart lépést a társadalom áldozatkészsége, melylyel lehetővé válnék mielőbb közkincscsé tenni azt, a mit a szerkesztő fiókja őriz.
Az nem elszigetelten álló tünet, hogy társaságunk anyagilag nem gyarapszik oly arányokban, a hogy ez a még megoldandó feladatok szempontjából, melyekről egyik elnöki megnyitómban képet adtam, szükséges volna. Ez a baj sok más tudományos társaságunkat sujtja és első sorban azokat, melyek a nemzeti mult valamely nyilvánulásának felderitésére alakultak. A korszellem, a multak iránt egyre fokozódó közömbösség oka e stagnálásnak, mely sok tudományos egyesületünk működését megbénitja. Reméljük, hogy kitartással, szivóssággal tuléljük e ránk nézve oly káros hullámzásnak idejét és bekövetkezik nemsokára az az ellenhatás, mely a mult század hatvanas éveiben oly örvendetesen megnyilatkozott érdeklődéshez hasonlóan, sok oldalról igénybe vett társadalmunk részéről meleg szeretettel fog fordulni a nemzeti történelem emlékei felé. Addig is, mig ez a jobb kor be nem köszönt, társaságunk tagjaira hárul a tiszt, hogy feladataink megoldásához hiveket toborozzanak, a meglévőket megtartsák s azok számát ujakkal gyarapitsák. E kérelmem teljesitése biztositani fogja társaságunk tudományos működésének zavartalan folytatását.
Ezzel a mai nagygyülést, mely felejthetetlen nagyérdemü társunk, Thaly Kálmán emlékének van szentelve, megnyitom.
A zajos tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Ortvay Tivadar ig. vál. tag felolvasta emlékbeszédét néhai Thaly Kálmán ig. vál. tagról.
Az emlékbeszéd felolvasása után Fejérpataky László másodelnök a nagygyülés nevében köszönetet mondott Ortvay Tivadar ig. vál. tagnak az emlékbeszéd megtartásáért. Jelentette egyuttal, hogy a nagygyülésre a Magyar Tudományos Akadémia, melynek az elhunyt tiszteleti tagja és osztályelnöke, továbbá a Magyar Történelmi Társulat, melynek másodelnöke volt, meghivattak s hogy az Akadémia képviseletében Csánki Dezső rendes és Borovszky Samu lev. tagok jelentek meg, kik egyuttal a Magyar Történelmi Társulatot is képviselik.
A napirend következő pontja az elnök és egy másodelnök választása lévén, másodelnök a választás vezetésére id. Daniel Gábor ig. vál. tagot kéri fel, ki az elnöki széket elfoglalva, elrendeli a szavazást és a szavazatok beszedésével Szabó László jegyzőt bizza meg.
A szavazatok beadatván, összeolvastattak. Beadatott 23 szavazat, ebből esik mint elnökre Fejérpataky Lászlóra 22, Csánki Dezsőre 1 szavazat, mint másodelnökre Csoma Józsefre 22 szavazat, mihez képest id. Daniel Gábor Fejérpataky Lászlót megválasztott elnöknek, Csoma Józsefet másodelnöknek jelentette ki, melegen üdvözli az ujonnan megválasztott elnököt és neki az elnöki széket átadja, mit az ujonnan megválasztott elnök elfoglalva, néhány szóban megköszöni a választást.
Ezután Aldásy Antal titkár terjesztette elő az 1910. évről szóló titkári jelentést, mit a nagygyülés tudomásul vett.
Tóth Árpád pénztárnok bemutatja a részletes pénztári kimutatást, mely szerint a társaság bevétele volt deczember 25-ig 7079 kor. 48 fillér, kiadása 6406 kor. 91 fillér, egyenleg tehát 672 kor. 57 fillér. A Nemz. Zsebkönyv II. sor. I. kötetének bevétele volt 96 kor., kiadása ugyanannyi. Vagyonállás cselekvő vagyonban 36,912 kor. 57 fillér, szenvedő vagyonban 3000 kor., marad 33,912 kor. 57 fillér.
Minthogy az ig. választmány a számadások megvizsgálásáról már intézkedett, a nagygyülés a pénztárnoki jelentést tudomásul veszi.
A napirend ezzel, miután inditványok nem adattak be, ki lévén meritve, elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére Ortvay Tivadar ig. vál. és Relković Néda évd. tagokat kéri fel és az ülést bezárja.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages