TÁRCZA.
76TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságnak 1911. márczius hó 13-án tartott igazgató-választmányi ülésén Fejérpataky László elnök elnöklete alatt jelen voltak: Barabás Samu, Csánki Dezső, Horváth Sándor, Iványi Béla, Makay Dezső, Nagy Géza, id. Szinnyei József, ifj. gróf Zichy Nándor ig. vál. tagok, Áldásy Antal titkár, Szabó László jegyző, mint vendégek Dr. Relkovič Néda és Relkovič Davorka.
Elnök az ülést megnyitva, titkár felolvassa Závodszky Levente értekezését a Héderváry-Lórántffy perről.
A tetszéssel fogadott felolvasás után titkár bemutatta a Bezerédy családnak 1431-ben Zsigmond királytól nyert czimereslevelét.
Uj tagokul ajánltattak Baranyay Miklós kir. kulturmérnök, Kassa, aj. Ghyczy Pál; Szmrecsányi Géza kir. járásbiró, Galgócz, aj. ugyanaz; Nagy Zoltán máv. főmérnök, Verebély, aj. ugyanaz; Dr. Závodszky Levente főgymn. tanár, Budapest, aj. a jegyző; Nemes József kir. kuriai tanácsjegyző, aj. a jegyző; Pécsi püspöki könyvtár aj. ifj. gróf Zichy Nándor; gróf Zichy Aladár v. b. t. t., orsz. képviselő, Budapest, aj. ugyanaz; Gencsy Géza földbirtokos, Budapest, aj. Horváth Sándor; Tihanyi Béla udv. tanácsos, Budapest, aj. ugyanaz; Gyenes Ferencz kataszteri mérnök, Budapest, aj. a titkár; Dr. Károly János kegyesrendi tanár, Trencsén, aj. Iványi Béla; Eperjes szab. kir. város közönsége, aj. ugyanaz, kik a társaság tagjaivá megválasztatnak.
Ezután titkár előterjesztette az 1910. évi zárszámadást, mely a következő:
A M. Heraldikai és Genealogiai Társaság 1910. évi költségvetési előirányzatának és a tényleges pénztári eredménynek egybevetése.
| Bevétel. | Előirányzat | Eredmény | Különbözet |
| K | f. | K. | f. | K | f. |
| 1. Pénztári maradvány 1909-ről | 67 | 11 | 67 | 11 | – | – |
| 2. Értékpapirok kamatai | 1216 | 1208 | 8 |
3. Be nem fizetett alapitványok
| kamatai | 180 | 130 | 50 |
4. Tagdíjakból:
| a) pártoló tagok után | 2000 | 1780 | 220 |
| b) évdijak után | 3100 | 2660 | 440 |
5. A tásulati kiadványok eladásából:
a) a Czimeres Emlékek I.
| és II. kötetéből | 42 | 36 | 6 |
| b) egyéb kiadványokból | 250 | 563 | 50 | + 313 | 50 |
| 6. Alapitvány-befizetés | 200 | 1050 | + 850 |
| 7. Postai költségekből megtérülés | 10 | 5 | 50 | 4 | 50 |
| 8. Rendkivüli bevétel | 20 | 15 | 57 | 4 | 63 |
| Összesen | 7085 | 11 | 7515 | 48 | + 430 | 37 |
A tényleges bevétel e szerint 430 kor. 37 fillérrel több az előirányzatnál
Kiadás.
| Előirányzat | Eredmény | Különbözet |
| K | f. | K | f. | K | f. |
| 1. Személyi járandóságok | 1600 | 1150 | 450 |
| 2. A Turul irói és szerkesztői tiszteletdija | 1392 | 1314 | 78 |
| 3. Nyomdaköltségekre | 2200 | 2340 | 77 | + 140 | 77 |
| 4. Szinnyomatok | 600 | 695 | + | 95 |
| 5. Metszetek és rajzok készitése | 300 | 353 | 70 | - | 53 | 70 |
| 6. Irodai átalány | 120 | 120 |
| 7. Társulati szolga dijazása | 120 | 120 |
8. Ujévi ajándékok, tagdijbeszedési
| költségek, stb. | 250 | 185 | 33 | 64 | 67 |
9. Lombard-kölcsön utáni kamatok
| és költségek | 170 | 127 | 43 |
| 10. Alapitvány-tőkésités | 200 | 985 | 95 | + | 785 | 95 |
11. A Nemzetiségi Zsebkönyv II. évf. 2. kötetére
| az előfizetési felhivások stbre | 100 | 100 |
| 12. Rendkivüli kiadás | 20 | 23 | 3 |
| Összesen | 7072 | 7414 | 75 | + 342 | 75 |
A tényleges kiadások tehát 342 kor. 75 fillérrel többet tesznek ki, mint az előirányzatban.
| Előirányzott maradvány | 13 kor. 11 fill. |
| Tényleges maradvány | 100 | 73 |
| Több tehát | 87 kor. 62 fill. |
Vagyonállás 1910. decz. 31-ikén:
A) Cselekvő vagyon.
I. Tényleges vagyon:
| a) Alapitványi tőke: | K | f. |
| 1. értékpapirokban | 27,800 |
2. készpénzben
(Daróczy Zoltán 200 k. alapítványából
(Daróczy Zoltán 200 k. alapítványából
| befizetett összeg, a takarékban) | 119 |
| 3. kötelezvényekben | 3000 |
| 4. kötelezvény nélküli alapítványok | 681 | 31,600 |
II. Alapitványi jelleggel nem biró tőke
| értékpapirokban | 3,400 |
III. A Nemzetiségi Zsebkönyv II. rész
| 2. kötet szines mellékleteire a takarékban | 410 |
| IV. A decz. 31-iki egyenleg | 100 | 73 |
| Összes tényleges vagyon | 35,510 | 73 |
b) Követelés:
102 tag után alapitványi kamatok-
| és tagdijakban | 2920 |
| Összes cselekvő vagyon | 38,430 | 73 |
B) Szenvedő vagyon.
| I. A magy. kereskedelmi banknál lévő lombard-kölcsön | 2700 |
II. Nyomdai tartozás
(1909/4. füz. hátrál. 368 K, az 1910/2. és 3. füz.
(1909/4. füz. hátrál. 368 K, az 1910/2. és 3. füz.
| és egyéb nyomtatványok után 2027.98 | 2395 | 97 |
| Átvitel: | 5095 | 97 |
| Áthozat: | 5095 | 97 |
| 77III. Clichékért az (1909/4. füzet után 1910-ről | 32 |
| IV. Lombard-kölcsön kamatai és költségek | 45 |
| Összes szenvedő vagyon | 5172 | 97 |
| Összes tényleges vagyon | 35,510 K | 73 f. |
| Szenvedő vagyon | 5.172 | 97 |
| Tiszta vagyon | 30,337 K | 76 f. |
Ezzel kapcsolatban elnök jelenti, hogy a számvizsgáló bizottság tagja és elnöke, Soós Elemér ig. vál. tag megbetegedvén, az elnökség a maga hatáskörében helyette Tóth-Szabó Pál ig. vál. tagot kérte fel.
Ezután a jegyző felolvasta a számvizsgáló bizottság jelentését, mely a következő:
Tisztelt Választmány!
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1910. évi pénztári állapotának és számadásának megvizsgálására kiküldetvén, szerencsénk van a folyó évi márczius 7-ikén teljesitett számvizsgálat eredményéről a következőkben jelentést tenni.
Eljárásunkban az eddigi szokásos módot követvén, mindenekelőtt a pénztári naplókönyvet vizsgáltuk át s annak 1910. évi minden tételét az igazolásukra szolgáló okmányokkal és ellennyugtákkal egybevetettük, a tagdij befizetésére nézve pedig a tagok nyilvántartási könyvében is próbákat tettünk. Ezek alapján jelenthetjük, hogy a pénztári naplókönyvet rendben találtuk s az 1910 deczember 31-ikével 7515 korona 48 fillér bevétellel, 7414 korona 75 fillér kiadással és a folyó 1911. évi költségelőirányzatba első bevételi tétel gyanánt átviendő 100 korona 73 fillér pénztármaradványnyal lezártuk.
Ezután a kézipénztárt vizsgáltuk át. A pénztár 1911. évi tételeit, kezdve a mult évről áthozott és fentebb kimutatott 100 korona és 73 fillér pénzmaradványnyal bezárólag február 11-ig összegeztük és 774 korona 38 fillér bevételt, 373 korona 16 fillér kiadást, vagyis 401 korona 22 fillér pénzmaradványt állapitottunk meg. Ezzel szemben találtunk a kézipénztárban fedezetül 160. koronát előlegnyugtában és 241 korona 22 fillért készpénzben, minélfogva a kézipénztárt hiánytalannak jelenthetjük.
A kézipénztár megvizsgálása után áttértünk a Nemzetségi Zsebkönyv számadásainak megvizsgálására s azt találtuk, hogy az 1910 deczember 31-ig befolyt 126 korona, kiadatott 126 korona; e szerint a Nemzetségi Zsebkönyv II. rész első kötetének czéljaira az 1911. évre nem volt áthozat. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy az I. kötet nyomdaszámlájából még 1337 korona 6 fillér tartozás áll fenn.
Vizsgálat alá vettük ezután a törzskönyvet. E szerint a társaságnak egy 200 koronás uj alapitványnak befizetése és egy 200 koronás tagnak az 1000 koronás alapitók sorába való átlépése folytán a mai napon nyolcz ezerkoronás (8000 korona), 39 négyszázkoronás (15,600 korona) és 40 kétszázkoronás (8000 korona) alapitó tagja van. A felsorolt, összesen 31,600 koronát tévő alapitványokból be van eddig fizetve 27,919 korona és fizetetlen még 3681 korona. Ez utóbbi összegből kötelezvényekben (számszerint 6 darabban) biztositva van 3000 korona, a miről a közvetlen szemlélet és számbavétel alapján győződtünk meg, ellenben 681 korona kötelezvényekkel biztositva nincsen.
A társulat törzsvagyonához tartozik még az az alapitványi természettel nem biró 3400 korona összeg is, a mely megtakaritásokból származott. Ennélfogva a társaság törzsvagyona összesen (31,600+3400) 35,000 koronát tesz ki.
Arról, hogy a kimutatott 27,919 korona befizetett alapitvány és a megtakaritott 3400 korona, összesen 31,319 koronából 26,800 korona koronajáradékban, 200 korona jelzálog-hitelbanki nyereménykölcsönkötvényben a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál, 1000 korona a pénztárban őrzött koronajáradékban és 119 korona pedig takarékpénztári könyvben a pénztárban van elhelyezve, a bank 1910. deczember 24-én kelt letéti kivonatának, a pénztárban őrzött (1000 korona névértékü) koronajáradék és a takarékpénztári könyvecske megtekintése által győződtünk meg.
Ezek szerint a teljes vagyon állása a föntebb emlitett 35,000 korona törzsvagyon, a Nemzetségi Zsebkönyv II. rész, 2. kötet szines mellékleteire a takarékpénztárban elhelyezett 410 korona, továbbá a fent kimutatott 1910. évi pénztári maradvány 100 korona 73 fillér, végre a hátralékos alapitványi kamatok és tagdijak 2920 korona, az összes vagyon 1910 deczember 31-én 38,430 korona 73 fillér. Ezen vagyonnal szemben a következő terhek állanak fenn: a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál az alapitványi jelleggel nem biró tőkésités terhére felvett 2700 korona lombard kölcsön és kamatok stb., e kölcsön után 1910. deczember 31-ig 45 korona kamatok, nyomdai tartozás 2395 korona 97 fillér, clichékért 32 korona, összesen 5172 korona 97 fillér. E szerint a hátralékos alapitványi kamatokat és tagdijakat figyelmen kivül hagyva, a tiszta vagyon 30,337 korona 76 fillér.
A mi az 1910-iki zárószámadási eredményeket illeti, az előirányzatnak és zárószámadásnak részletes összehasonlitását a mellékelt kimutatásban terjesztvén elő jelentjük, hogy a bevétel az előirányzatnál 430 korona 37 fillérrel több volt; ezzel szemben a kiadás is 342 korona 75 fillérrel tett ki többet, úgy hogy az előirányzott 7813 korona 11 fillér maradvány helyett a tényleges maradvány 100 korona 73 fillért tesz ki.
A számadásnak e következő eredménynyel való lezárását többek között az a körülmény tevén lehetővé, hogy dr. Áldásy Antal ur, társulatunk titkára, háromnegyedévi titkári dijról lemondott, kötelességünknek tartjuk a tisztelt választmánynak javasolni, hogy dr. Áldásy Antal urnak nagylelkü áldozatáért jegyzőkönyvileg köszönetét fejezze ki.
Az 1910. év végével, illetve a folyó év elejével fennálló és a vagyonállásban feltüntetett 2920 korona hátralékra nézve javasoljuk, hogy a pénztárnok által jegyzékbe foglalandó és teljesen behajthatatlan követelések törlése után még fenmaradó hátralék behajtása iránt intézkedni méltóztassék.
A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál fennálló lombard kölcsön által lekötött értékpapirok értékesitésére nézve a bizottság javasolja, hogy az elnökség továbbra is utasittassék a lombardirozott értékjegyek kellő időben való eladására miután ez ideig a pénzpiacz alakulása az eladásra javasolt pénzművelet keresztülvitelére nem volt kedvező.
Mindezek után jelentvén azt, hogy a t. elnökség az elmult évben is reálisan és körültekintőleg gazdálkodott, javasoljuk a tekintetes választmánynak, hogy Tóth Árpád társ.-pénztárnok urat a mult 1910. évi számadásokra nézve a szokásos fenntartással felmenteni méltóztassék.
Áttérve az 1911. évi költségvetési előirányzatra, annak tételeit 7054 korona 73 fillér bevétellel, 7032 korona kiadással és igy 22 korona 73 fillérnyi előirányzott maradványnyal van szerencsénk javaslatba hozni.
Budapest, 1911 márczius hó 7-én.
Kollányi Ferencz,
a számv. b. elnöke.
Dr. Dőry Ferencz, Dr. Tóth-Szabó Pál,
számv. b. tag. számv. b. tag.
Csánki Dezső a Nemzetségi Zsebkönyv I. kötete nyomdai tartozása ügyében kér felvilágosítást, mire a titkár megjegyzi, hogy körülbelül 1400 korona vár még törlesztésre.
Az igazgató-választmány a számvizsgáló bizottság jelentését tudomásul veszi, Tóth Árpád társ. pénztárnoknak az 1910. évre a felmentvényt a szokásos fentartással megadja, a titkárnak, a ki a mint évi titkári tiszteletdíj háromnegyed részéről lemondott, köszönetet szavaz, és egyuttal a számvizsgáló bizottságnak buzgó és fáradságos munkájáért köszönetet mond.
Az 1911. évi költségvetést az igazgató-választmány a számvizsgáló bizottság javaslata alapján a következőkép állapítja meg:
A M. Heraldikai és Genealogiai Társaság költségvetési előirányzata az 1911. évre.
Bevétel.
| 1. Pénztári maradvány 1910-ről | 100 kor. | 73 fill. |
2. Értékpapirok kamatai
(31,000 kor. koronajáradék és 200 kor.
(31,000 kor. koronajáradék és 200 kor.
| jelz. hitelbanki nyer.-kölcsönkötvény után 4%) | 1288 |
| 3. 3600 kor. be nem fizetett alapitvány után 5% | 150 |
4. Tagdijakból:
| a) pártoló tagok után 200 K | 5000 |
b) évdijak után 3000
5. A társulati kiadványok eladásából:
| a) a Czimeres Emlékek I. és II. kötetéből | 36 |
| b) egyéb kiadványokból | 250 |
| 6. Alapitvány-befizetés | 200 |
| 7. Postai költségekből megtérülés | 10 |
| 8. Rendkivüli bevétel | 20 |
| Összesen: | 7054 kor. | 37 fill. |
Kiadás.
1. Személyi járandóságok
(titkár 600 korona, jegyző 400 kor.,
(titkár 600 korona, jegyző 400 kor.,
| pénztárnok 600 kor.) | 1600 kor. | fill |
2. A Turul irói és szerkesztői tiszteletdijai:
a) 24 iv irói dija, ivenként 48 kor. 1152 kor.;
| b) szerkesztés ivenként 10 kor., 240 kor. | 1392 |
3. Nyomdai költségek
(1909/4. füz. hátraléka, továbbá az 1910/1., 2.
(1909/4. füz. hátraléka, továbbá az 1910/1., 2.
| és 3. füzet és egyéb nyomtatványok) | 2200 |
| 4. Szinnyomatokért | 600 |
| 5. Metszetek, rajzok készitése | 300 |
| 6. Irodai átalány | 120 |
| 7. Társulati szolga dijazása | 120 |
| 8. Ujévi ajándékok, tagdijbeszedési költségek, stb. | 200 |
| 9. Lombard-kölcsön utáni kamatok és költségek | 180 |
| 10. Alapitvány-tőkésités | 200 |
11. A Nemzetségi Zsebkönyv II. rész
| 2. kötetére az előfizetési felhivások szétküldése | 100 |
| 12. Rendkivüli kiadás | 20 |
| Összesen | 7032 kor. | fill |
| Bevétel | 7054 kor. | 73 fill. |
| Kiadás | 7032 |
| Előirányzott maradvány | 22 kor. | 73 fill. |
Titkár jelenti, hogy a pénztárnok betegsége folytán a mai ülésen pénztári kimutatás nem terjeszthető elő.
Titkár ezután beterjeszti a Nemzetségi Zsebkönyv II. sorozat, II. kötete, Nemes családok II. kötete előfizetési felhivását. Az igazgató- választmány hosszabb eszmecsere után elhatározta, hogy az előfizetési felhivás kibocsátása kérdésében a legközelebbi ülésen fog határozni.
Több tárgy nem lévén, elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére Csánki Dezső és Makay Dezső ig. vál. tagokat kérve fel, az ülést bezárja.
79TÓTH ÁRPÁD
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságot ujabb gyász érte. Folyó évi május hó 12-én húnyt el társaságunk pénztárnoka Csáfordi Tóth Árpád, a Magyar Nemzeti Múzeum titkára, munkás életének 52. évében. A megboldogult 1892 óta töltötte be a pénztárnoki tisztséget, és közel két évtizedre terjedő idő alatt társaságunk pénzügyeit azzal a lelkiismeretes kötelességtudással, buzgalommal és fáradhatatlan munkássággal vezette, a mely őt mindenkor jellemezte. Hű és odaadó buzgalmu tisztviselőnket vesztettük el benne, kinek emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság müködéséről az 1910. évben.
Mélyen Tisztelt Nagygyülés!
Társaságunk fennállásának huszonnyolcadik esztendeje zárul le mai nagygyülésünkkel, melyen mint minden évben, visszapillantást vetünk az elmult esztendőben kifejtett munkásságunkra, hogy megállapítsuk eredményteljesen munkálkodtunk-e az elmult esztendőben is a reánk váró tudományos feladatok megvalósitásán, a hazai családtörténet és heraldika különböző kérdéseinek tisztázásán.
Fájdalmas jelenség, hogy a titkári jelentésnek immár néhány év óta mindenkor újabb veszteség hiradásával kell kezdődnie, mely a hazai családtörténeti és heraldikai tudományt és társaságunkat érte. A mig az elmult évben Thaly Kálmán és Széll Farkas ig. választmányi tagtársainkat vesztettük el, a folyó évben örökre bucsut vett tőlünk igazgató-választmányunk nesztora, id. Bánó József volt másodelnökünk. Vele ismét megfogyott azon férfiak száma, kik kezdettől fogva körünkbe tartoztak. Társaságunk megalakulása óta helyet foglalt igazgató-választmányunkban, melynek egyik legszorgalmasabb tagja, üléseinknek egyik legbuzgóbb látogatója volt. Nem tartozott ugyan azok közé, kik a társaságunk müvelte tudományszakok terén önálló kutatásokat, buvárlatokat fejtettek ki, inkább a történetirás és a publiczistika terén fejtett ki munkásságot és mint a régi magyar nemesi családok egyikének sarja, nagy érzékkel viseltetett a magyar családtörténet és heraldika kérdése iránt, melyek jelentőségét a magyar történetirásra a maga egészében fölfogta és átérezte. Ezért viseltetett oly nagy vonzalommal és érzékkel társaságunk iránt, mely egyénisége és személye iránti tiszteletét azzal mutatta ki irányában, hogy 1901-ben az egyik másodelnöki méltóságra megválasztotta. Mint másodelnök tevékeny részt vett társaságunk ügyeinek intézésében s midőn előrehaladott korára való hivatkozással 1905-ben e tisztséget elháritotta magától, ez nem jelentette a társaságunk iránti érdeklődés megfogyatkozását. Továbbra is hű, igaz barátunk, törekvéseink lelkes támogatója maradt, kire mindenkor tisztelettel fogunk visszaemlékezni.
Társaságunk müködése az elmult évben is a megszokott rendes keretekben folyt le. Folyóiratunkból mult évi nagygyülésünk óta négy füzet jelent meg, a mult év negyedik és az idei évfolyam első három füzete. A negyedik most van sajtó alatt s rövid idő mulva tagtársaink kezében lesz.
A megjelent négy füzet tartalma egyformán felöleli a magyar családtörténet és heraldika különböző kérdéseit. Kívüle még néhány általános érdekü és diplomatikai-chronologiai fejtegetéseket tartalmazó közlemény látott napvilágott.
A genealogiai tárgyu dolgozatok között első sorban Barabás Samu ig. választmányi tagtársunkét kell megemlitenünk Bertalan modrusi comesről, kit történetiróink általában a XII. század második felében élt hasonnevü vegliai comessel azonosnak tartanak. A Frangepán oklevéltár szerkesztése szolgáltatott alkalmat tagtársunknak arra, hogy Bertalan comes családi hovatartozásának kérdésével foglalkozzék és a rendelkezésére állott oklevélanyag alapján kimutathassa, hogy Bertalan comes a vegliai Frangepánokkal egy törzsből származott ugyan, de nem lehetett egy személy a korabeli hasonnevü vegliai comessel, ki valószinüleg atyai nagybátyja volt Bertalan comesnek és testvérének Guidónak, Duim comes fiainak.
Reiszig Ede ig. választmányi tagtársunk a Hunt Pázmány nemzetségből leszármazott Kováryak családjának történetével foglalkozott. Munkájában felhasználta főleg a Kubinyi-család kovári ága levéltárának anyagát, bőven ismertetve a családnak középkori történetét, a mely a régi magyar nemesi családok történetének megszokott képét mutatja. Ősi birtokait a család a középkor végszakáig megtartotta, a mikor azok a Kováryak magvaszakadtával a családba beházasodott Palásthy-család kezére mentek át.
Igazgató-választmányunk egy régi érdemes tagja, Petrovay György hosszas hallgatás után újból megszólalt folyóiratunk hasábjain. A Vay és Ibrányi családok történetéről szóló nagyobb terjedelmü tanulmányának első, a Vay családot tartalmazó része látott az elmult évben folyóiratunkban napvilágot. E tanulmányában a család történetét a legujabb korig hozza le, összeállitva a családnak terjedelmes leszármazási tábláit is. Tanulmányának második része a Vayakkal közös törzsből, az 1414 és 1418 között emlitett 80II. Istvántól leszármazó Ibrányi családdal fog foglalkozni, mely remélhetőleg rövid idő mulva követni fogja a most megjelent részt.
Aktuális kérdést tárgyalt Komlóssy Arthur tagtársunk az angol királyné magyar rokonságáról szóló czikkében, melyben a jelenlegi angol királynénak, szül. Teck Mária herczegnőnek a gróf Rhédey családból való leszármazását és e réven egyes magyar nemesi családokkal való rokonságát tünteti fel. Ugyancsak aktuális körülmény szolgáltatott alkalmat Noszlopy Tivadarnak czikke megirására, melyben a nemrégiben bárói rangra emelt Bessenyey családnak anyai részrőli leszármazását a fiágon kihalt Szentgyörgyvölgyi báró Bakach családtól mutatta ki.
Szorgalmas és fáradhatatlan családtörténeti kutatónk, dr. Wertner Mór az elmult évben is több közleménynyel gazdagitotta folyóiratunkat. Az egyikben a mely «Szigeti» István kalocsai érsek származását tárgyalja, kimutatja, hogy István érsek a soproni és vasmegyei Frankói, illetve Frankói Gős családnak tagja, a ki a Szigeti elnevezést onnan nyerte, hogy ifju korától fogva a Kehida mellett fekvő Barátsziget nevü falucskában remetéskedett. Három válasz czimü dolgozatában a Jári és Szapolyay családok, továbbá a Vaja nemzetségre közölt helyreigazitó adatokat Daróczy Zoltán, Sörös Pongrácz és Tersztyánszky Dezsőnek folyóiratunk mult évi folyamában megjelent dolgozataihoz. Egy harmadik czikkében Theiner archontologiájához közöl adalékokat a XIII. és XIV. századból, a melyek e századok egyházi és világi, Theiner által összeállitott archontologiájának több téves adatát igazitják helyre.
Bay Ilona tagtársunk a Nagyréti Darvas család XVIII–XIX. századi genealogiájához közölt egyes adatokat Benkó Imre levelező tagtársunk a Sembery családnak Erdélybe szakadt ágának genealogiájához szolgáltatott adalékokat. E család, mint ezt szerző kimutatja, eredetileg Hont vármegyének volt ősrégi nemes családja, melynek egyik tagja, István, a XVII. század utolsó évtizedében Erdélybe bujdosva, Tordán telepedett le. Tőle a család még négy izen át származott le és erdélyi ágában 1780-ban halt ki.
Szily Jenő tagtársunk a Hunt-Pázmány nembeliek somogyi szerepléséről értekezik, különösen a Szeghy családról, melynek egyik ágából a Horváthkutiak veszik származásukat. Tanulmánya nem egy tekintetben kiegésziti Karácsonyi Jánosnak a Szeghi családról készitett leszármazási tábláját. Egy másik czikkében Holub József tagtársunknak a Kisasszonyfalvai Istvánffy családról szóló, folyóiratunk mult évi folyamában megjelent czikkéhez közöl egyes pótlékokat, Istvánffy Katalin férjének, Batthyány Benedeknek a Geresgáli Batthyányiak családjából való származását és ezzel együtt Istvánffy Miklós második leányának, Orsolyának leszármazását állapitja meg.
Rudnay Béla tagtársunk Tersztyánszky Dezsőnek a Szapolyay család eredetéről szóló közleményéhez közöl helyreigazitásokat, igy különösen kifejti, hogy Kaszavár nem kerülhetett, mint ezt a czikk irója Lehoczky nyomán állitja, már Zsigmond király idejében a Szapolyay család birtokába, hanem csak a XV. század végén vagy a XVI. század elején. Meggdönti továbbá az idézett czikk azon állitását is, hogy a Tersztyánszky család Kaszavárra a Szapolyaiakkal való rokonság révén tarthatott igényt. Sörös Pongrácz tagtársunk végül a Ludányi és a Divék nemzetség egyes tagjaira, valamint a Mátyás király egyik oklevelében emlitett «nobiles de Dynk»-re közöl egyes rövid adatokat.
Heraldikai tárgyu közleményeink sorában első helyen Csoma József másodelnökünk tanulmányát a Forgách grófok czimeréről emlitjük meg, amely társaságunk 1908. évi nagygyülésén is felolvastatott és a mely Bártfai Szabó Lászlónak a Forgách grófok történetét tárgyaló nagy monografiája egyik fejezetét képezi. A czikk a Forgách czimer egész fejlődését tárgyalja és kimutatja, hogy minő módon változott át a család régi, félholdat mutató czimere azzá a czimerré, a minővel a család II. Lajos 1525-iki adományából él. A czikkhez a czimerkép szines hasonmását is adtuk. Ugyancsak II. Lajostól való folyóiratunk második szines melléklete, a Campanellis czimer 1526-ból, melyet e sorok irója volt szerencsés ismerteti.
Társaságunk pénzügyi helyzete nem engedte meg, hogy a két szines mellékleten kivül többet adjunk az elmult évben. Takarékossági szempontból kénytelenek voltunk uj czimerképek készitésétől ez évben eltekinteni, a készletben lévő czimerképekhez pedig a már régebb idő óta kilátásba helyezett czikkeket szerzőjüktől megkapni eddig még nem sikerült. Pedig középkori czimerleveleink száma az elmult évben is gyarapodott néhány, eddig teljesen ismeretlen darabbal, igy a Benkner családnak II. Ulászlótól 1509-ben és II. Lajostól 1517-ben nyert czimeresleveleivel, melyeket dr. Gyárfás Tihamér ig. vál. tagtársunk és a Makai családnak 1519-ből való armálisával, melyet dr. Boldisár Kálmán tagtársunk fedezett fel.
Gyárfás Tihamér ig. választmányi tagtársunk folytatta a Brassó városában található czimereslevelek ismertetését, melyet folyóiratunk 1909. évfolyamában megkezdett. Ujabb közleményében négy darab XVI–XVII. századi czimerlevelet ismertetett a czimerszerzőkre vonatkozó életrajzi és történeti adatokkal együtt. Horváth Sándor ig. vál. tagtársunk a Báttaszéki Bornemissza és Széky családok 1555-iki czimerét ismertette, melynek fő érdekessége a sisakdisz helyett alkalmazott 81könnyü magyar huszársisak képezi, a mely a heraldikai követelményeknek ugyan nem felel meg, de viselettörténeti szempontból rendkivül becses. Közzétettük továbbá, mint már egy idő óta szoktuk, a M. N. Múzeum czimereslevél gyüjteményének ujabb gyarapodását is, a mely 50 drb czimereslevelet és egyéb nemesi iratot tartalmaz.
A heraldikai tudományt kiegészitő rendjeltanhoz Kollányi Ferencz ig. vál. tagtársunk közölt egy érdekes adalékot, egy irodalmi érdemjel tervezetét, melyet Miller Jakab Nándor, a M. Nemz. Múzeum igazgatója javasolt alapitani a M. N. Múzeum levelező tagjai részére, mely méltóságot bizonyos módozatok mellett létesiteni ugyancsak Miller javasolta.
Hosszasszünet után folyóiratunk mult évi folyamában ujból közöltünk néhány régi sirkövet. Az egyiket Laczkfi István nádorét, a mely a keszthelyi templomban van, Sárközy Imre levelező tagtársunk ismertette. A sirkő nem volt ugyan teljesen ismeretlen, de a róla közölt rajzok az eredetinek csak hiányos képét adták, mig végre most sikerült a rendkivül kopott sirkőnek hiven és pontosan restaurált rajzát közölni. Némethy Lajos ig. vál. tagtársunk pedig Zeleméri László és Rajcsányi Ádámnak a nyitra-sárfői plébánia-templomban elhelyezett érdekes siremlékeit mutatta be.
Oklevéltani kérdéssel foglalkozik Gárdonyi Albert tagtársunk nagy tanulmánya Budapest legrégibb kiváltságleveléről, a melyben Buda városának 1244-ben IV. Bélától nyert kiváltságlevele hitelességének kérdését taglalja, polemizálva Salamon Ferencz és Némethy Lajosnak e tárgyu tanulmányaival és Salamonnal szemben az oklevél hiteles voltát vitatva. Fejtegetésében lándzsát tör a Budapestre vonatkozó okleveles emlékek összegyüjtése mellett, a mely Budapest elpusztult középkori levéltárát volna hivatva pótolni.
Chronologiai-diplomatikai történelmi tanulmány Hóman Bálint tagtársunk tanulmánya a zágrábi püspökség alapitási évéről, melyben nagy oklevélapparátussal és chronologiai tanulmányokkal bebizonyítani igyekszik, hogy a zágrábi püspökséget Szt László királyunk minden valószinűség szerint 1087 és 1090 között alapitotta és hogy a püspökség alapitása összefüggésben van a horvát hóditással, csakhogy nem következménye, hanem közvetlen előzménye volt annak.
Apróbb oklevéltani adatokkal Kemény Lajos és Bártfai Szabó László tagtársaink gyarapitották folyóiratunk tartalmát.
Nagy Géza ig. vál. tagtársunk a magyar nemzetségekről közölt egy hosszabb tanulmányt. E tanulmányában a nemzetségek számának megállapitásával foglalkozik. A Béla király Névtelen Jegyzőjének krónikájában emlitett 108 ősnemzetség szerinte nemcsak egy jóval régebbi állapotnak az emléke, hanem egyuttal egy bizonyos arányt is lehet megállapitani az ősi nemzetiségi beosztás és a várispánságok száma között. Hosszas fejtegetéseit abban foglalja össze, hogy a 108 nemzetség nem egyéb, mint a 24 ősnemzetség ujabb meg ujabb kettéválása, a mi ujabb népelemek csatlakozásával mindig a 6 x 4-es keret megtartásával történt, kivéve a kabarokat, vagyis a 24. ősnemzetség mindegyike négy ágra oszlott és ehhez járult a három kabar népség vezérnemzetségének négy ága. Ezt a 6 x 4 = 24-es beosztást az oguz törököknél találjuk és Nagy Géza szerint a 108 nemzetség alapja ebből a 6 x 4= 24-es oguz tőrök beosztásból indult ki és az árpádkori 74 várispánság szervezése is az ősi nemzetségi rendszerrel függ össze és megfelel a királyság előtti 108 nemzetség kétharmadának, vagyis a várak őrizetére beosztott 72 várjobbágy nemzetségnek.
Napvilágot látott végül folyóiratunkban az az emlékbeszéd is, melylyel társaságunk mult évi nagygyülésén elhunyt titkárunk, Schönherr Gyula emlékének áldoztunk.
Szakirodalmi rovatunkból, melyben a hazai és külföldi családtörténeti és rokon tudományu munkákat ismertettük, különösen ki kell emelnünk Ghyczy Pál ig. vál. tagtársunk ismertetését néhány ujabb angol heraldikai munkáról, a mely folyóiratunk olvasóival a kontinens heraldikájától olyannyira elütő angol heraldika sajátságait ismertette meg.
* * *
Áttérve társaságunk belső életére, jelenthetem, hogy a társaság ügyeinek elintézése az alapszabályainkban előirt négy igazgató-választmányi ülésen az alapszabályok és ügyrend határozatai értelmében történt. Mult évi nagygyülésünket 1909 deczember 21-én tartottuk, melyen alulirott Schönherr Gyula felett mondott megemlékező beszédet.
A folyó évi igazgató-választmányi üléseket február 24., május 12., szeptember 29. és november 29-én tartottuk meg. Rendkivüli igazgató-választmányi ülés megtartására szükség nem volt. E négy ülésen a következő felolvasások tartattak: Bártfai Szabó Lászlótól: Tanulmányok a gróf Forgách család XIV. századi történelméből és a Forgáchok fénykoráról, Gárdonyi Alberttől Budapest legrégibb kiváltságlevele és Iványi Bélától Eperjes város czimerei és pecséteiről. Bemutatásra kerültek az eperjesi czimerleveleken és pecséteken kivül a Benkner és Makai családoknak már emlitett középkori, valamint a Benkner családnak 1568-ból II. János királytól nyert czimerlevelei és Zsigmond királynak 1404-ben udvari szabójának Pochyknak nevezett Demeternek adományozott nemesitő levele, mely utóbbit Benkó Imre lev. tag mutatta be.
A novemberi igazgató-választmányi ülésen töltetett 82be az ig. választmányban megüresedett két tagsági hely is, melyekre dr. Gyárfás Tihamér és dr. Iványi Béla tagtársaink választattak meg.
Foglalkozott az igazgató-választmány Nedeczky Tibor tagtársunknak azon beadványával, hogy irna fel a vallás és közoktatásügyi, valamint az igazságügyi miniszteriumokhoz a régi anyakönyvek betüsoros névmutatóval való ellátása, valamint a magántulajdonba lévő, csakis palaeographiai ismeretek mellett olvasható oklevelek hiteles másolatbani kiadása tárgyában. Az igazgató-választmány az e kérdésben kiküldött bizottság jelentésének meghallgatása után az anyakönyvi mutatók ügyében teendö felterjesztést mellőzte, miután meggyőződést szerzett arról, hogy ily fölterjesztés eredményre nem vezetne. Ellenben kimeritő indokolással kisért fölterjesztést intézett a m. kir. igazságügyminiszterhez, a melyben arra kérte a minisztert, hogy a magántulajdonban lévő, csakis palaeographiai ismeretek mellett olvasható oklevelek hiteles másolatának kiadását megfelelő módon rendezze, miután ujabb időben mind gyakrabban fordult elő, hogy a királyi közjegyzők ily oklevelek hitelesitését megtagadták vagy pedig azokról rosz és hibás másolatokat állitottak ki.
Társaságunk pénzügyi viszonyairól a pénztárnoki jelentés fog beszámolni, azonban meg kell emlitenünk e jelentésünkben, hogy a pénzügyi helyzetre való tekintettel, a melyet a nyomdai árak ujabban történt emelkedése is befolyásol, le kellett mondanunk arról, hogy a Magyar Czimeres Emlékek III. kötetét, úgy a hogy azt terveztük, a folyó évben közrebocsássuk. Ép úgy nem tehettük meg, a mihez tőlünk nem függő körülmények is hozzájárultak, a szükséges lépéseket a Magyar Nemes Családok II. kötetének közrebocsátására sem.
A társaságunk tagjai sorában beállott változásokról a következőkben van szerencsém számot adni.
Alapitó tagjaink száma egy 1000 koronás, egy 400 koronás és egy 200 koronás alapitó taggal gyarapodott. A 400 koronás alapitványt özv. Schönherr Antalné néhai dr. Schönherr Gyula emlékének alkalmas módon való megörökitésére tette és az elnökség előterjesztésére az ig. választmány olykép határozott, hogy ezen, dr. Schönherr Gyula nevére szóló alapitványnyal járó jogokat a Nagybányai Múzeum Egyesület fogja élvezni. Pártoló tagjaink száma nem gyarapodott, évdijas tagjaink száma ellenben 21-el növekedett. Ezzel szemben halálozás utján veszitettünk két pártoló tagot, halálozás, kilépés utján hét évdijas tagot, az évdijasok sorából egy átlépett a 200 koronás alapitók sorába, az utóbbiak közül pedig egy az 1000 koronás alapitók közé, úgy hogy az alapitók száma jelenleg, beleszámitva az elhunyt alapitókat, a következő: 8 ezer koronás, 39 négyszáz és 40 kétszázkoronás alapitó, a pártoló tagok száma 95, az évdijasoké 337, összesen tehát a tagok száma 519.
Kérem a mélyen tisztelt nagygyülést, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztassék.
Budapest, 1910 deczember 29-én.
Dr. Áldásy Antal, titkár.
