BUDA LEGRÉGIBB PECSÉTJE.
BUDA LEGRÉGIBB PECSÉTJE.
Buda város legrégibb pecsétjét a város 1329 november 29-iki oklevele őrizte meg számunkra.* E pecsét ma már töredék ugyan, de olyan jó töredék, hogy a pecsét részletei tisztán kivehetők rajta. E pecséttöredék teljesen azonos azon ma már ugyancsak töredékes pecséttel, a mit a város 1327 deczember 12-iki oklevele* őrzött meg számunkra s a melynek rajzát Nyáry Albert közölte heraldikai kézikönyvében. A nevezett pecsét előlapja az Árpádok pólyás-czimerét ábrázolja háromszögü pajzsban, körirata pedig: SIGILLVM. NOVI. CASTRI. PESTIENSIS. Hátlapja ismét háromtornyu várat tüntet fel és a következő köriratot tartalmazza: SNAC. SVB. CONCLAVI. PEST. CASTRI. VERBASERACI. E körirat feloldásával már többen megpróbálkoztak. Toldy László úgy vélekedett róla,* hogy érthetetlen s szakemberek segélyével sem 116tudott más eredményt megállapitani. Schmall Lajos részben helyes nyomon járt,* lényegében azonban mégis megoldatanul hagyta a problémát. E meddő kisérletek inditották a jelen sorok iróját arra, hogy a kérdéssel ujból foglalkozzék s vonatkozó véleményét előadja.
MODL. 2568.
MODL. 3110.
Budapest régibb és ujabb czimerei 5. 1.
Budapest czimerei.
Mindenekelőtt meg kell állapitanunk, hogy Nyáry Albert olvasása teljesen megbizható, a körirat betüi határozottan megállapithatók. Bizvást mellőzhetjük ezért Toldy László feltevését, a ki a körirat olvasását illetőleg olvashatóságát kétségbevonta. De meg kell állapitanunk Schmall Lajossal szemben is, hogy a körirat semminemü «rejtvényt» nem tartalmaz, mert a középkori pecsétvésők egyáltalán nem lelkesedtek a rejtvényekért s egyetlen müvészetük a körirat helyes elrendezése volt. A laikus mindenesetre rejtvény minden egyes középkori pecsét-körirat, de e rejtvények egyetlen kulcsa a paleografiai tudás, a mely minden pecsétrejtvény megoldására képesit.
Schmall Lajos a pecsét-körirat első betüinek feloldásánál egészen helyes alapból indult ki. A SNAC betük t. i. kiegészitésre mindenképen alkalmatlanok, lehetetlen tehát, hogy ugyan- azon szó alkotórészeit képezzék. Önként kinálkozik itt ezért azon feltevés, hogy két szó röviditése van összefoglalva, illetőleg hogy a SNAC rövidités két szóval oldandó fel. Megerősiti e feltevést azon tény, hogy a pecsét-köriratok csaknem kivétel nélkül sigillum szóval kezdődnek és a sigillum szó rendes röviditése a puszta S betü. Az S betü jelzett olvasásának elfogadása után a NAC betük olvasását kell megkisérelni. Schmall Lajos e betüket nactum-mal oldja fel s szerinte a pecsét-körirat első négy betüjének a feloldása a következő: sigillum nactum. Egyetlen kifogás merülhet fel ez olvasás ellen, t. i., hogy a két szó röviditésére szolgáló betük nincsenek egymástól a szokott és ugyanezen köriratban is helyesen alkalmazott ponttal elválasztva. Ez azonban egyszerüen a pecsétvéső müszaki hibája, a milyen hibát más pecsétekben is találhatni.*
P. o. Varasd város pecsétje. Arch. Értesitő XIV. k. (1880.) 151. 1.
Mi azt hisszük, hogy a NAC betük jelzett feloldása nem helyes, mert ezúton nem kapjuk meg a pecséttulajdonos nevét s a pecsét-körirat további részei sem nevezik meg, pedig ez minden ismert gyakorlattal ellenkezik. Azt hiszszük ezért, hogy a NAC betük helyes feloldása nacionis és a pecsétvéső a gentis, illetőleg populi értelmében használja, a mi a város polgárainak megjelölésére szolgál és a városi szervezet fejletlenségének bizonysága.
Határozottan tévedett abban Schmall Lajos, a mit a pecsét-körirat középső részeiről mondott. A conclavi szó t. i. egyáltalán nem szorul kiegészitésre, mert az előtte álló sub határozó ablativus esettel jár s ezért a sub conclavi kifejezés helyes és azt jelenti, hogy az erősitett hely* alatt. A pecsét-körirat helyes olvasása ezek szerint: Sigillum nacionis sub conclavi Pest castri, a mi azt jelenti, hogy a Pestvár erődje alatti polgárság pecsétje. Tévesen egésziti ki Schmall Lajos a pecsét-körirat Pest szavát is Pestini-re, mert ez a Pestinum főnév leszármazottja, e helyen pedig melléknévnek kell állani. A melléknév helyes alakja Pestiensis s szabály szerint igy kellene a Pest szót kiegésziteni. Azt hisszük azonban, hogy a Pest szó nincs megröviditve, hanem eredeti alakjában jutott a köriratba s igy is kell meghagyni.
A conclave jelentése locus munitus. Forcellini, Totius latinitatis lexicon.
Nagyon nehéz a pecsét-körirat utolsó tagjának, a SERACI betüknek feloldása s itt Schmall Lajos feltevését kell elfogadnunk. A körirat helyes befejezése csupán állitmány lehet s ennek megfelelően T betüvel kell kiegésziteni a felsorolt betüket, minek következtében a pecsét-körirat végén SERACIT fog állani. A seracit szó a sera főnévből képzett ige leszármazott alakja. A sera főnév középkori jelentése azonos a catena vagy funis főnevek jelentésével, sajátos jelentése azonban ajtóretesz.* A sera főnévből képzett ige rendes alakja sero-serare, a melynek jelentése azonos a claudere igével. A pecsétvéső a serare helyett seracere alakot képzett a főnévből s ezt használta a budai pecsét köriratában. Mindenesetre szokatlan eset ez még a középkori rossz latinságban is, de nem annyira, hogy e megoldást határozottan 117el kellene utasítanunk. Az ige értelme nem a szokott, mert bezárni helyett megerősiteni értelemben van használva.
Forcellini, Totius latinitatis lexicon.
A körirat megoldása ezek után a következő: Sigillum nacionis sub conclavi Pest castri verba seracit, értelme pedig: A Pestvár alatti polgárság pecsétje megerősiti a szavakat.
Ha a pecsét-köriratot a Schmall Lajos nyomán úgy olvasnók: Sigillum nactum sub conclavi Pest castri verba seracit, akkor a conclave szó magyar forditására, Schmall Lajostól eltérőleg, más kifejezést kellene keresnünk, mert a Schmall Lajos forditása olyan értelmet teremt, a mi pecsét-köriratokban nem volt használatos. E forditás szerint t. i. a pecsét-körirat értelme: a pestvári gyülekezetben nyert pecsét a szavakat megerősiti, a mi hibás, mert a városi okleveleket nem gyülésen állitották ki s nem gyülésen pecsételték meg; de hibás azért is, mert az oklevéltulajdonos szempontjából fogja fel a pecsét-körirat értelmét, holott mindig a pecséttulajdonos, t. i. a város szempontja volt az irányadó. Az bizonyos, hogy a conclave gyülést is jelent, de nem városi gyülést s ha más gyülést jelentene és a város beszélne a pecsét-köriratban, akkor megállapithatnók belőle, hogy mikor kapta a város a pecsétet, illetőleg a pecsét szóbanforgó részét. Conclave a t. i. középkori papi nyelvhasználat szerint pápaválasztó-gyülést jelentett s választógyülést jelenthetett a budai pecsétköriratban is. Pápaválasztással kapcsolatosan Buda városa nem szerepelt, de nagy szerepet vitt az Árpádok kihaltát követő királyválasztások alatt s azt kellene hinnünk, hogy királyválasztással kapcsolatosan kapta a város pecsétjét.
A conclave szó jelzett feloldása módot nyujtana arra, hogy chronogramm nélkül is meghatározhassuk az időpontot, a mikor a pecsétet vésték és nem kellene a chronogrammok kalandos utvesztőjébe tévédnünk,* a melyek tudtunkkal – a pecsét-köriratokban soha nem voltak használatosak.
Schmall id. m. 5. I.
Az utolsó árpádházi király halála után t. i. a budai polgárok Venczel pártjához* csatlakoztak s itt választották meg Venczelt magyar királylyá. 1301 október 25-én a pápai követ Károly érdekében zsinatot tartott ugyan Budán, de a budai polgárokat nem sikerült megnyernie, azok kitartottak Venczel mellett. Pedig 1302 szeptember 10-én Károly és pártja ostrom alá vették a várost, de az ostromot a polgárok visszaverték.* Venczel pártjáról a saját párthivei téritették el a budaikat s mikor Venczel király 1304-ben elhagyta az országot, már anynyira elvesztették a király bizalmát, illetőleg annyira kompromittálták magukat, hogy a birót s a polgárt foglyul vitt Venczel király Csehországba.* Venczel után Ottóhoz pártoltak a budaiak s csupán 1307 junius 1-én szerezte meg Károlynak a várost a cseh fogságból kiszabadult László budai biró Csák János katonái segitségével.*
Salamon, Budapest tört. II. 274. 1·
Salamon id. m. II. 283. 1.
*.Salamon id. m. II. 293. 1.
Salamon id. m. 304. 1
1307 szeptember 10-én már a Rákoson tart Károly pártja országgyülést, a melyen számos főur leteszi a hüségesküt. 1308 november 28-án ujból országgyülést tartott Károly pártja Budán, a mikor a pápai követ buzgólkodott erősen az Anjouk királysága érdekében s ez országgyülés következtében 1309 junius 15-én Tamás esztergomi érsek a budavári templomban királylyá koronázta Károlyt. Végül 1310-ben ismét királyválasztó gyülést tartanak a rákosi mezőn, mire Székesfehérvárott a szokott ünnepségekkel királylyá koronázzák Károlyt. E gyülések alatt Buda hüségesen kitartott Károly pártján és a mikor 1311 junius 25-én Csák Máté a királyt Buda várában ostromolta, a város polgárai hősiesen megvédelmezték városukat és királyukat.
Minthogy Buda polgárai csupán 1307 közepén csatlakoztak Károlyhoz és pedig fegyveres beavatkozásra, valószinü, hogy sem az 1307, sem pedig az 1308. évi gyülések alatt nem részesültek királyi kegyelemben. Minthogy azonban 1311-ben már falaik között védekezik a király, valószinü, hogy a város régi kiváltságait megerősitette s a budai királyi vár gyámkodását megszüntette.
A város 1329 november 29-én kiadott oklevelében* már comes Tylmannus iudex castri novi montis Pestiensis és a megnevezett esküdtek képviselik a budai hatóságot s az oklevélben Johannes rector capitaneusque (budai várnagy) szerződő félképen szerepel. A rector azonban, úgy látszik, később ujból visszaszerezte joghatóságát, mert 1337 deczember 12-iki oklevélben* magister Nicolaus rector castri novi montis Pestiensis és a megnevezett esküdtek képviselik a hatóságot s e rector minden valószinüség szerint a fia az előbbi oklevélben megnevezett Johannes rectornak, a kinek ugyanott magister Nicolaus nevezetü fiáról is emlités történik. Ugyanez a magister Nicolaus rector castri állitja ki a megnevezett esküdtekkel együtt az 1343 január 13-iki oklevelet,* a melyben közvetlenül a rector után Nicolaus filius Gundrami viceiudex szerepel és az oklevélben megnevezett Tamás tárnokmester mint concivis van felsorolva. Az 1347 julius 19-iki és november 18-iki oklevelekben* már ismét Lorandus index áll az esküdtek élén és innen kezdve mindvégig a iudex Buda legfőbb előljárója.*
MODL. 2568.
MODL. 3110.
MODL. 3554.
MODL. 3926 és 3953
1367 május 16-án Michael filius comitis Kunczlini iudex (Podhraczky, I. 242.), 1376 szept. 11-én Wluingus filius Nicolai iudex (talán Nicolaus rector fia – MODL. 6378) s ugyancsak Wluingus a iudex még 1385 julius 15-én is (MODL. 7158.), 1390 febr. 27-én Ulicus dictus Rabensteiner iudex (Muzeumi levtár), 1391 márcz. 7-én (MODL. 7675) és 1392 deczember 14-én Johannes Gleczel iudex. (Zalai okltár II. 257. l.).
A budai pecsét tárgyalásával kapcsolatosan megkisérelte Schmall Lajos a nevezett kettős pecsét czimereinek megoldását is,* de e tekintetben – azt hisszük – rossz uton járt. Szerinte a pecsét hátlapján (Schmall szerint előlapján) látható háromtornyu vár Pest czimere az előlapon (Schmall szerint hátlapon) látható pólyák pedig Buda czimerét ábrázolják. Mi azt hisszük, hogy mindkét czimer Buda czimere, és pedig a pólyás czimer a régibb, a háromtornyu vár pedig az újabb czimer.* Minthogy Schmall azt hiszi, hogy a háromtornyu vár pestvárosi czimer, azt állitja, hogy «1402 után nem találjuk többé Buda pecsétjeiben a pestvárosi czimert, hanem csak a kéttornyu czimert». S honnan vezeti le a kéttornyu czimert? Azt irja, hogy «a pecsét pajzsán levő felső diszités lassan 1489-ig két toronynyá lett». Szokatlan fejlődést feltételez e magyarázat, de nem lehetetlen. Lehetetlen azonban azért, mert a hosszu fejlődés szakaszait ismerjük s a lassú átalakulás nyomait nem találjuk meg.
Id. m. 10. 1.
A háromtornyu vár a középkori német városok szokott czimere volt. Liesegang, Niederrheinisches Städtewesen im Mittelalter 59. 1.
Bizonyitásul egyszerüen idézzük á tényeket, a melyek minden kétségen felül állanak. E tényekből megállapithatjuk, hogy az összevont czimer nem hosszas fejlődés eredménye, hanem tudatos alkotás. Ha ugyanis a XIV. századi budai kiadványokat vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy a kétféle czimerképpel ellátott kettős pecsétet és az összevont czimerképpel diszitett egyszerü pecsétet egy és ugyanazon időben használták a budaiak okleveleik megerősitésére, azzal a külömbséggel, hogy a kettős pecséttel privilegialis leveleket, az egyszerü pecséttel pedig patens leveleket erősitettek meg. Igy Buda 1329 nov. 29-én,* 1337 decz. 12-én,* 1343 jan. 13-án,* 1347 jul. 19-én* és nov. 18-án,* 1385 jul. 15-én* és 1392 decz. 14-én* kelt kiváltságlevelei ugyanazon kettős pecséttel vannak megerősitve, az 1376 szept. 11-én,* 1390 nov. 7-én* és 1391 márcz. 7-én kelt* patenslevelek pedig vörös viaszban azon összevont czimerképes pecséttel vannak ellátva, a mely pecsét az Archaeologiai Értesitő XIV. (1880.) évfolyamában* ki van adva, s ezen pecsét ismét csupán nagyságra külömbözik azon 1402. évi oklevélen található pecséttől, a melyet Thallóczy Lajos adott ki az Archaeologiai Értesitő XII. (1878.) évfolyamában,* utóbb pedig Toldy László Budapest czimereiről* irott tanulmányában. 1402 előtt tehát két olyan pecsétet is 119használt Buda, melynek czimerképe a pólyás pajzson a tornyokat tünteti fel minden átmenet nélkül.
MODL. 2568.
MODL. 3110.
MODL. 3554.
MODL. 3926.
MODL. 3953.
MODL. 7158.
Zalai okltár II. k. 257. 1.
MODL. 6378.
Múzeumi levéltár.
MODL. 7675·
151. l.
210. l.
5. 1.
Még csupán Buda ujabb czimerének eredetét kell megmagyaráznunk, illetőleg erre vonatkozóan elrogadható magyarázatot szerkesztenünk. Az bizonyos, hogy Buda I. Károly királytól kiváltságlevelet kapott, a melyben a város szabadságait megerősitette. E szabadságokkal kapcsolatosan czimert is vehetett fel, a mely városi jellegét jobban kifejezésre juttatta, mint a régi Árpád-czimer. Feltevésünk mellett bizonyit, hogy a pecsét első nyoma I. Károly király uralkodási idejéből, 1329-ből maradt ránk. Fenmaradt ugyan az Árpádok korából is egy budai oklevél szövege, a melyen függő pecsétnek kellett lennie, de az oklevél eredetijét nem ismerjük s igy nem állapithatjuk meg, hogy milyen pecsét függött róla. Ha ugyanezen kettős pecsét, akkor természetszerüen elesnék a feltevésünk, de nem lehetetlen, sőt valószinü, hogy csupán egyoldalu függő pecsét volt, a melyen a város régi czimere volt.
Hogy a tornyos czimer I. Károly idejéből származik, a mellett bizonyit az is, hogy a budaiak Károly korabeli ezüstpénzein is megtaláljuk ugyanazon czimert. A Corpus nummorum Hungariae* 5 budai éremfajt mutat be I. Károly király és 4 budai éremfajt I. Lajos király idejéből. A Károlykori ezüstpénzek válfajai a következők: előlapon a királyi mellkép, hátlapon a K betü körül + CIVITAS. BVDENSI. körirat; előlapon az anjou sisakdisz + LIBERTAS. BUDENSIV. körirattal, hátlapon a tárgyalt háromtornyu vár felett lebegő delfin; előlapon a kettős kereszt + M. BVDENSIVM körirattal, hátlapon az anjou sisakdisz; előlapon a kettős kereszt MO NETA BVDENSIVM körirattal, hátlapon jobbramenő kos; előlapon az országalma + MONETA BVDENSIVM körirattal, hátlapon az anjou sisakdisz. E pénzekből azt szokták következtetni, hogy a budaiak I. Károly királytól pénzverési jogot kaptak s e feltevést megerősiteni látszik, hogy Budán kivül a magyar korona országain belül csupán Cattaro és Zára pénzeit ismerjük. Ugy látszik, hogy e feltevést megerősiti az ezüstpénzek LIBERTAS BVDENSIVM körirata s I. Károly király 1335 márcz. 26-án kelt oklevelének világos kijelentése, hogy a budaiak ezüst pénzeket készitettek (Grossos ad modum grossorum nostrorum anno iam elapso per cives Budenses fabricatorum).* Ellentmond azonban azon körülmény, hogy az öszszes pénzek a király vagy az ország czimerét viselték és hogy I. Károly király uralkodása alatt szervezték a kamarákat, a mely kamarák tudvalevőleg a király pénzverési jogát gyakorolták. Nem tudjuk t. i. összeegyeztetni a kamarák kizárólagos pénzverési jogát* a város kiváltságával s az oklevelekben semmi nyoma sincs annak, hogy a király a budai polgárok pénzverési jogát a kamarai szabályzatokon belül megállapitotta volna. A budai ezüst pénz csupán mint eszményi pénz szerepel, a melyhez á kamarai pénzek alkalmazkodni tartoztak. Azt hisszük tehát, hogy a budai polgárok a kamaraispánok verték a pénzt, mint más pénzverő központokon, s a kamaraispán rendelkezett a pénzbeváltás körül. Buda kereskedelmi központ volt azonban és más kereskedővárosok mintájára érdekében állott, hogy jó pénzzel birjon s ez érdek gyakorlatilag olyan mértékben érvényesült, hogy a budai pénz mintául szolgált. Innen származott a budai ezüstpénzek körirata. Mert ha Buda pénzverési joggal birt volna akkor az Ofner Stadtrechtben nyoma maradt volna s más városok is, a melyek Buda kiváltságait átvették, részesültek volna e jogban. A legnagyobb nehézséget a LIBERTAS BVDENSIVM körirat okozza, a mely látszólag a kiváltság mellett bizonyit. Az előbbiek megfontolása után azonban azt kell hinnünk, hogy a LIBERTAS nem a pénzverési jogra, hanem Buda szabadalmainak megerősitésére, illetőleg a királyi vártól való függetlenitésre czéloz, a minek eredménye lehetett a tárgyalt uj czimer felvétele is.
II. k. 8. l.
Történelmi Tár 12. 1911. 7. I.
A kamaraispánok pénzverési ténykedéseit is ellenőrizték az esztergomi érsek és a tárnokmester emberei. a pénzverési eszközöket az esztergomi érsek és tárnokmester emberei, pecsét alatt őrizték. Történelmi Tár id. évf. 11. 1.
Csodálkoznunk kell azon, hogy Schmall Lajos Pest külön pecsétet s külön czimert követel, holott elismeri, hogy Buda és Pest 1413 120előtt nem voltak külön városok.* Ha nem voltak külön városok, akkor külön pecsétjük s külön czimerük sem lehetett. Arra nem lehet feltevést alapitani, hogy az egyik pecsét köriratában Castrum Pest, a másik pecsét köriratában pedig Novum Castrum Pestiense olvasható, mert Buda középkori elnevezéseiben nagy az ingadozás, a mit a földrajzi fekvés elég érthetően megmagyaráz.
Id. m. 18. l.
Akkor is téved Schmall Lajos, mikor Buda pólyás-czimerét abból magyarázza, hogy királyi székhely volt s mint királyi székhely a királyi család czimerét viselte.* Az Árpádok alatt t. i. nem volt királyi székhely s ez nem is lett volna elegendő ok a királyi család czimerének felvételére. E tény helyes magyarázata, hogy Buda királyi földön épült, legfőbb földesura a király volt s mint királyi tulajdon viselte a királyi család czimerét.
Id. m. 19. 1.
Nem lehetetlen azonban az sem, hogy Budán külön pecsétje volt a királyi várnak és külön pecsétje volt a vár alatt keletkezett polgári városnak, a mely két pecsét összeolvasztásából származott a későbbi kettős pecsét. A pólyáspajzs a királyi vár czimere, a mint ezt a pecsét körirata – Sigillum novi castri Pestiensis– is igazolja; a hármas tornyu vár pedig a királyi vár alatt megalakult polgári város czimere –nacionis sub conclavi Pest castri –, a mely pecsétek együttesen szolgáltak a budai oklevelek megerősitésére.
Salamon Ferencz tüzetesen foglalkozott a budai birák jogállásának meghatározásával s az elnevezésekből – villicus, rector, iudex – meritette az elméletéhez szükséges adatokat. A villicust alárendelt tisztviselőnek tartja, de elismeri, hogy a polgári város főtisztviselője volt. Nem mondja meg azonban, hogy ez a budai villicus kinek volt alárendelve* s igy szabadon választhatunk a budai vár rectora vagy a pesti iudex között, mert más felettes hatóságot a XIII. században nem tudunk elképzelni. Az bizonyos, hogy a király fentartotta magának a megválasztott biró megerősitésének jogát s e jogot az Ofner Stadtrecht tanusága szerint a budai vár castellanusa vagy a tárnokmester utján gyakorolta. Salamon azt hiszi, hogy a villicus kinevezett királyi tisztviselő volt s később a rector is, a polgárság szabad választása csupán a iudexek idejében érvényesült, de ezt bizonyitani nem tudja. Mi azt hisszük, hogy a kinevezési jog csupán a rectorra szoritkozott, a ki valósággal királyi tisztviselő volt.
Bpest története II. k. 217. 1.
A biró neve az 1244. évi kiváltságlevélben maior ville seu villicus, de a maior ville elnevezés az emlitett kiváltságlevélen kivül nem fordul elő. Villicus nevet visel a budai biró egy 1267. vagy 1268. évi oklevélben, a mikor Petrus villicus egy perben képviseli a várost, melyet a budai polgárok viseltek a IV. Béla királytól kapott Tárnokvölgy-jószág egyik része tárgyában,* a melyre a szomszédok is igényt tartottak. Ez a villicus kétségtelenül nem előkelő tisztviselő, mert ugyanazon perben a martonvásári biró is villicus néven fordul elő;* a per folyamán azonban később már Walther comes képviseli a budai polgárokat,* a ki előkelő ember és hivatalos czime rector castri Budensis. A rector castri elnevezést először Preucul viselte, a ki az 1267. évi isaszegi csatában esett el s a kiről IV. László király 1279 julius 11-iki oklevele emlékszik meg.* Preucul katona volt, tehát csupán a királyi vár előljárója lehetett, mert a polgári városok birát nem jártak háboruba, s vele egyidőben kormányozta a polgári várost (nacio sub conclavi Pest castri) Petrus villicus, a ki a tárnokvölgyi perben szerepelt. 1268 előtt tehát külön előljárója volt a királyi várnak s külön előljárója a polgári városnak.
Zichy okltár I. k. 16. 1.
Ivanka quondam villicus de foro Martini. Zichy okltár I. k. 17. 1.
Zichy okltár I. k. 19. 1.
Preucul theutonico tunc rectore castri Budensis et aliis quampluribus captivatis et eciam interemptis. Hazai okltár VI. k. 242. 1.
Megváltozott a helyzet Walther comes idejében 1268-tól kezdve. Walther comes volt Preucul utódja a budai rectorságban, de ő már nem csupán a királyi várban parancsolt, hanem a polgári városra is kiterjesztette joghatóságát. Buda város hatóságának első irott emléke t. i. a város 1268 október 18-án kelt oklevelén* maradt 121fenn, melyben a pesti (sic!) haiósok és az óbudai káptalan peres ügyükben egyezségre léptek. Ez oklevélben az eljáró hatóság comes Waltherus rector castri Budensis et duodecim iurati, a pesti hajósok előljárója pedig Heymo villicus. Minthogy Waltherus comes két különböző hatósági tisztet olvasztott össze, melyek előtte külön állottak, nincs kizárva, hogy a két pecsét összeolvasztása egy közös függő pecsétbe is alatta ment véghez. Okleveles adatok hiányában nem tudnók megállapitani, hogy hol volt a váron kivüli polgári város, de az adatokból biztosan megállapithatjuk, hogy külön állott s külön hatósági szervezete volt. Waltherus comes sokáig viselte tisztét, mert 1275 julius 16-án* megbizatást kap IV. László királytól, hogy a margitszigeti apáczákat iktassa be Kulda birtokába, tehát valószinüleg biró volt még.
Fejér IV/3. 479. l.
Wenzel IX. k. 125. 1.
A következő budai biró Károly, a ki a Margit királyleány szentté avattatása ügyében 1276 julius 23-tól október 26-ig felvett s XXI. János pápa elé terjesztett jegyzőkönyvben a következő névvel szerepel: «dominus Carolus de Veteri Buda miles, iudex pro domino rege in Buda».* Károly nevét a magyar Margitlegenda igy jelöli meg: «Béla király képében való biró», a miből Salamon arra következtet, hogy nem választott biró, hanem kinevezett királyi tisztviselő volt.* A kiküldött pápai vizsgálóbiztosok oklevelében ismételten iudex a neve* és nem, a mint Salamon véli, rector, de a név itt nem fontos, mert a jegyzőkönyvet olasz emberek szerkesztették, Olaszországban pedig a városok élén álló tisztviselő neve potestas, praetor vagy rector volt,* s Károlyról külön ki van emelve, hogy katona volt, tehát a várral és nem a várossal kellett összefüggne tisztségének. Károly katonai tisztsége magyarázza meg azt is, hogy Béla király reá bizta a margitszigeti kolostor és apáczák oltalmát (rex Bela posuit me ad servitium istius monasterii et dominarum), a mit a jelzett időben csupán katona tudott ellátni.
Monumenta eppatus Vesprimiensis I. k. 302. 1.
Id. m. 219. 1.
Monumenta eppatus Vesprimiensis I. k. 302. és 315. 11.
Veronában p. n. potestas sive rector a neve. Hüllmann, Städtewesen des Mittelalters III. k. 250. 1.
1279 május 11-én comes Hench a budai rector, a ki a dobokamegyei Kendtelukon birtokos.* Semmi okunk sincs rá, hogy budai biróságát kétségbe vonjuk s Salamon aggodalmai e tekintetben tulzottak. A vártól, illetőleg várostól távol fekvő jószág csak a mellett bizonyit, hogy nem volt egyszerü polgár, hanem katona, a kit nem a polgárság, hanem az uralkodó bizalma emelt budai tisztségére.
Fejér V/2. 547. 1.
IV. László király 1288 szeptember 27-én kelt oklevelében találkozunk ujból a budai biró iudex nevével, a mikor comes Wernerius viseli e tisztséget.* Salamon azt irja,* hogy Wernert hol rectornak, hol pedig iudexnek nevezik az oklevelek, nevezetesen az esztergomi érsek és a budai káptalan állandóan a rector elnevezést használják, IV. László és III. Endre kanczelláriái azonban következetesen iudexet irnak. Ezt Salamon úgy magyarázza, hogy az egyházi hatóságok nem akarták elismerni a budai biró igazságszolgáltatási jogát, holott a budaiak IV. László király alatt már kivivták szabad biróválasztási jogukat. Ugy tudjuk, hogy a biróválasztási jog olyan fontos kiváltsága a középkori városnak, a mi nélkül a város nem is képzelhető el.* A mig a város biróválasztási joggal nem birt, nem is volt város, hanem földesuri hatalom alatt álló község. Ezt azonban lehetetlen volna Budáról bebizonyitani. Azt hisszük, hogy Werner elődjeihez hasonlóan rector is volt s iudex is, mindkét elnevezés megillette tehát.
Wenzel XII. 469. 1.
Id. m. 263. 1.
A középkori város kiváltságos helyzete, immunitása a rendes birói joghatóság alóli mentességen alapult, ez pedig a biróválasztási jog nélkül nem képzelhető el. Heusler, Ursprung der Stćdteverfassung 15. 1.
A német birodalmi városokban a királyok ugyanúgy gyakoroltak földesuri hatalmat, mint a magánföldes urak városaikban.* A király földes uri hatalma alá tartoztak a város határában fekvő uratlan területek, elsősorban az erdők, a melyek kezelésével külön királyi tisztviselők voltak megbizva. Ide tartoztak a vadászati, halászati s végül az utjog is. Az összes királyi 122földesuri jogok felügyeletével külön királyi tisztviselők voltak megbizva, a kiket villicus, minister vagy iudex néven neveztek.* Mindazon városokban továbbá, a hol külön királyi várak voltak, a várak élén külön királyi tisztviselőket találunk praefectus czimmel, a kiknek joghatósága alá tartozott a vár szolgáival egyetemben. A praefectusok hatalmát természetesen korlátozni törekedtek a városi polgárok s törekvéseik számos helyen oly mértékben érvényesültek, hogy teljesen magukhoz ragadták a praefectusok joghatóságát (p. o. Nürnbergben).*
Maurer, Geschichte der Städteverfassung in Deutschland III. k. 310. 1.
Maurer id. m. 312. l.
Maurer id. m. 317. 1.
Azt hisszük, hogy a budai vár XIII. századi jogviszonyai ugyanazok voltak, mint a királyi várral ellátott német birodalmi városok jogviszonyai. A királyi vár élén királyi tisztviselő állott, a kit a király nevezett ki, a várost pedig a városi előljárók kormányozták, a kiket a város polgárai választottak meg, s a királyi vár tisztviselői csupán a földesuri jogok czimén gyakorolhattak befolyást a város ügyeibe.
A budai (illetőleg akkor még pesti) hegyen a tatárjárás után IV. Béla király várat épittetett, a mely vár 1255-ben már lakott volt. (In monte Pestiensi castrum quoddam construi fecimus refectum multitudine copiosa.) A várat a király az ország védelmére emeltette (defensioni regni congrua), illetőleg nem csupán a hegy megerősitéséről gondoskodott, hanem egyszersmind védősereggel is ellátta. A várnak ugyanis csupán akkor volt jelentősége, ha védősereg volt benne s e védősereg megfelelően szervezve volt. A védősereg élén tehát királyi tisztviselőnek kellett állani, a ki a vár védelméről gondoskodott. A várak élén álló királyi tisztviselők latin neve a XIII. században különböző volt. Magyarul várnagy, de latinul praefectus castri, maior castri vagy castellanus volt a neve.*
Pesty, Várispánságok története 103. 1.
Pesty Frigyes a következő várnagyokat ismeri az Árpádok korából.* Jordan abaujvári várnagy (praefectus castri), Erőske és János békési várnagyok (maiores castri), Péter borsodi várnagy (urbis praefectus), Irozlaus pozsonyi várnagy (castellanus), Imre szerémi várnagy (maior castri), Herkules vasvári várnagy (praepositus castri), Pál vasvári várnagy (maior castri), Bana vasvári várnagy (castellanus), Chepan zempléni várnagy (praefectus castri). Ez elnevezésektől eltérő a budai várnagy elnevezése, mert azt rector castri néven emlitik okleveleink,* de az elnevezések annyira különbözők, hogy az uj név beillesztése nem okoz nehézségeket.
Várispánságok tört. 112–117. II.
Pesty id. m. 134. l.
Okoskodásunkat positiv okkal is támogathatjuk, a mi a rector tisztségét világosan megmagyarázza. Már emlitettük, hogy Buda 1329 november 29-iki oklevelében,* a melyet comes Tylmannus iudex s az esküdtek adtak ki, Johannes rector capitaneusque szerepel szerződő félképen. Ez oklevél szerint tehát a rector a város, illetőleg a vár kapitánya, a mi természetesen azonos a várnagygyal. De különben is nem képzelhetjük el a királyi várat előljáró nélkül s ez előljáró a rectoron kivül más nevet nem találunk, mert a budai castellanusok csak jóval későbben fordulnak elő.
MODL. 2568.
A várnagyhoz hasonlóan nem volt következetes a XIII. századi okleveles gyakorlat a városi biró elnevezésében sem. Nevezték azt villicusnak, maior villaenek és iudexnek egyaránt, a nélkül, hogy az elnevezések valami jogi különbözőséget jelentettek volna.* Rector néven soha nem nevezik a XIII. századi oklevelek a városi birákat s csupán az Anjouk alatt jelenik meg az elnevezés a királyi oklevelekben, a mi olasz hatásra vezethető vissza.*
Hómann, Magyar városok 86. 1. Liesegang id. m. 222. l.
I. Lajos király 1343 április 26-iki rendelete «civitatum et liberarum villarum rectoribus, item iudicibus, iuratis, villicis et aliis quibuslibet iusticiari is» van intézve Történ. Tár 12. 1911. évf. 36. I.
Nagyszombat 1238. évi kiváltságlevele szerint: villicum autem, quem ipsi communiter vel eorum maior et sanior pars elegerit habeant regali confirmacione accedente.* Zágráb 1242. évi kiváltságlevelében: cives autem liberam habeant eligendi facultatem iudicem civitatis nobis presentandum.* Pest 1244. évi kiváltságlevelében: 123ipsi maiorem villae sibi eligant.* Korpona 1244. évi kiváltságlevelében: item quod iudicem libere sibi assumant, quem confirmandum nobis presentent.* Németlipcse 1260. évi kiváltságlevelében: ut iudicem seu villicum intra se eligere valeant, qui omnes causas inter se exortas iudicabit, postquam a nobis fuerit legitime confirmatus.* Minthogy Pest 1244. évi kiváltságlevelében a maior villćt villicusnak is nevezi a királyi kanczellária, világos, hogy a XIII. századi okleveles gyakorlatban a villicus, maior villae és iudex teljesen azonos jelentésüek.
Fejér IV/1. 133. 1.
Ofner Stadtrecht 245. 1.
Ofner Stadtrecht 239. 1.
Fejér IV/1. 330. 1.
Fejér IV/3. 9.
A városi birói tisztség jellemző tulajdonságai, hogy a városi polgárság választásától függ és főhivatása a törvénykezés. Ezzel szemben a várnagy kinevezett királyi tisztviselő, kinek főhivatása a katonáskodás. Kétségtelen, hogy Budán várnagy és biró is volt. A várnagy a vár királyi parancsnoka, a biró pedig a polgárság választott előljárója. A királyi vár közvetlen közelsége és a városi szervezet fejletlensége könnyen érthetővé teszik, hogy a királyi várnagy a polgári városra is kiterjesztette joghatóságát és csupán hosszas küzdelmek árán sikerült az Anjouk alatt a polgári város különállását biztositani.
Buda XIII. századi hatósági szervezetét ezek után úgy fogjuk fel, hogy IV. Béla király a Pest melletti hegyen várat épittet, katonai őrséggel látja el és a vár élére rectort állit. Ez a rector hivatásos katona, a ki az 1267 évi isaszeghi csatában a király oldalán harczol, elfogják és megölik. A vár mellett és alatt (sub conclavi) megtelepedett polgárság IV. Béla király pesti privilegiuma alapján szervezkedik, villicus kormánya alatt áll és ez a villicus szerepel a tárnokvölgyi perben. A hatalmas pestvári rector természetszerüen kiterjeszti hatalmát a városon kivül álló polgárságra is s magához ragadja a városi villicus joghatóságát. A villicus rövidesen eltünik s a rector castri lesz Buda egyetlen előljárója. Az Árpádok kihaltát követő korban a rector castri hatásköre lassanként visszaszorul a várra, a polgári város felszabadul a vár szolgasága alól s a polgárság választotta iudex áll a polgári város élén. A régi függés emléke azonban mindvégig megmarad oly módon, hogy a megválasztott birót a budai várnagy, illetőleg a tárnokmester erősiti meg hivatalában.
Végül legyen szabad fejtegetéseink eredményéül megállapitani, hogy a háromtornyu vár Buda város ujabb czimere, a melyet I. Károly király alatt, minden valószinüség szerint 1310 után vett fel. A pólyás pajzs régibb czimer, a melyet az Árpádok uralkodásának utolsó százada alatt vettek fel és nem valószinütlen, hogy eredetileg csupán a királyi vár czimere volt. E két czimerből alakult ki a XIV. század folyamán az a budai czimer, a melyet az egész középkoron át használtak a budaiak.
GÁRDONYI ALBERT.
