PÓR ANTAL 1834–1911.
PÓR ANTAL 1834–1911.
A magyar történettudományt ujból mély gyász érte. Folyó évi szeptember hó 8-án hunyt el életének 77. évében Pór Antal esztergomi prelátus-kanonok, társaságunk igazgató-választmányi tagja. Halála sulyos veszteség a hazai történettudományra, melynek a megboldogult haláláig fáradhatatlan munkása volt.
A magyar történelem legfényesebb korszakát választotta elhunyt tagtársunk munkaköréül, az Anjouk korszakát, azt a korszakot, a midőn Magyarország valóban nagyhatalmi szerepet játszott az európai politikai életben, a midőn annak döntő hatásu tényezője volt. E korszak történetét művelte egész életén át lelkesedéssel, teljes odaadással. Ismerte ezt a korszakot legapróbb részleteiben, politikai történetét csakúgy, mint kulturtörténetét. Ismerte annak legrejtettebb vonásait, a politikai események titkos rugóit és e korszak szereplőit úgy, mintha maga is azok körében élt volna. Nagy Lajos korának alig van oly nevesebb szereplője, kinek élete történetével nem foglalkozott volna, ha mindjárt néha csak egyes adatokat nyujthatott életviszonyainak, szereplésének ismeretéhez. Kutatásai világot vetnek Nagy Lajos királynak korára, kül- és belpolitikai kormányzatára, arra a világtörténeti szerepre, melyet a magyar király a világpolitika szinpadján játszott. Lelkiismeretes pontossággal igyekezett összegyüjteni és kiaknázni a tolla alá vett kérdésre vonatkozó anyagot, hogy a történelmi hűségnek minél megfelelőbb képet rajzolhasson. Megirta az Anjouk korszakának összefoglaló történetét Nagy Lajos király életének terjedelmes munkát szentelt 139és egész könyvtárt tesznek ki tanulmányai, értekezései és apróbb munkái, melyek e korszak történetének egy-egy mozzanatát vagy szereplőjének életét és működését világitják meg.
Társaságunk igazgató-választmányában megalakulásunk óta foglalt helyet. A fővárostól távol lakván, csak nagy ritkán üdvözölhettük őt körünkben, de azért élénk figyelemmel kisérte társaságunk működését, melyből ő maga is irodalmi munkásságával tevékenyen kivette részét.
Folyóiratunknak buzgó munkatársa volt, a kinek tollából, mióta társaságunk fennáll, a genealogiai és pecséttani tanulmányok egész sorát közöltük. Folyóiratunkban megjelent tanulmányai tárgyát is az Anjou-korból meritette és annak pecséttanához, szereplőinek genealogiai viszonyaihoz értekezései megannyi becses adalékot tartalmaznak. Alig néhány héttel halála előtt jelent meg folyóiratunkban utolsó dolgozata, melyben Opuli László, Magyarország nádorispánjának életéhez közölt ujabb adatokat.
Immár ő is befejezte életpályáját. Kihullt kezéből a toll, melylyel hazánk történetének e fényes korszakát mesteri kézzel megrajzolta. Pihenni tért, a ki mig élt, a pihenést nem ismerte, a ki korát meghazudtoló szellemi frissességgel fáradozott halála órájáig a magyar történetirás szolgálatában, a ki mindhaláláig lankadatlan figyelemmel és érdeklődéssel kisérte azon tudományos egyesületek munkálkodását, melyeknek tagjai sorába tartozott. Áldás emlékére.
