A KISBOTTYÁNI ÉS GERESGALI BATTYÁNYI CSALÁD.
A KISBOTTYÁNI ÉS GERESGALI BATTYÁNYI CSALÁD.
(Első közlemény.)
A Kisbottyáni és Geresgali Battyányi család bölcsője Somogyban ringott annak a lankás hegynek lábánál, mely Balaton-Szentgyörgy és Vörs faluk felett emelkedik. A katonai térképen feltüntetett Bottyánpuszta földjén feküdt hajdan Kisbottyán falu, mig fölötte a hegynek magasabb részén volt Nagybottyán. Kisbotytyánt fekvésénél fogva régente Alsóbottyánnak, Nagybottyánt pedig Felsőbottyánnak is nevezték. Már a XIII. században mindkét falu a Battyányi, vagy a mint XV. századbeli levelek nevezik, a Kisbottyányi családé, Nagybottyán korán lekerült kezükről és később azt csak váltakozva birták, de Kisbottyánt mindvégig megtartották és innét vették családi első előnevüket is.
1280-ban János fia Benedek és (Botyáni) Chypan fia Marczel Belese nevü birtokukat elcserélik az Aba-nembeli Finta nádornak Velicha-Palagia (Nagy-Palágy) nevü ungvármegyei birtokáért.*
Wenzel. IX. 269.
1293-ban Hahót-nembeli Chák fia Buzád mester egyrészről, – másrészről pedig Botyáni Andornok fia Miklós és Botyáni Chépán fia Marczel, a somogyvári konvent előtt megjelentek és Buzád előadta, hogy Miklós testvérének (frater) Gergelynek megöléseért reá kirovott pénzbirság helyett a Sár vize (Kisbalaton) mellett keletre Vrs (Vörs) nevü földjéből 190 holdat Miklósnak és Marczelnek örök joggal átenged.*
Hazai okmt. V. 75.
1298-ból egy határjáró levél Botyáni Marczelt a Balaton melletti. Besenyő (ma Balaton-Szentgyörgy) földjén hatalmaskodott Pál fia Fánch mester rokonának (cognatus) mondja.*
Hazai okmt. VII. 268.
1299-ben Him Andornok fiai (filii Andronici Heym) Miklós, Dénes, László és András comesek a maguk és Sándor testvérük (frater), valamint Rama fia Domonkos nevében egyrészről, másrészről Botyáni Chépán fiai: Marczel, Stefk, Lesták és Péter, valamint Botyáni Olbricht (Albert), a somogyvári konvent előtt előadták, hogy a kölcsönösen okozott és szenvedett károsodásokat és hatalmaskodásokat megunván, Bottyán nevü jószáguk iránt fogott birák itélete alá bocsátkoznak.*
Wenzel. X. 359.
1347-ben Bathyáni Miklós fiai János és Lőrincz, továbbá Bathyáni Marczel fia Miklós és Bathyáni Péter fia János, kérik a királyt, hogy 19az ő Bathyán birtokuk határait ujból járassa meg, a mint az meg is történt.*
Zalai okmt. I. 462.
1349-ben Botyáni Miklós fiai Lőrincz és János, továbbá Botyáni Marczel fiai János és Miklós, Somogy vármegye közgyülésétől bizonyságlevelet kérnek és kapnak arról, hogy Botyán falu az ő ősrül maradt jószáguk és hogy ők teljes joggal birják.* E levélben csak tévedés lehet az, hogy Jánost is Marczel fiának mondja, holott az előbb emlitett 1347-diki határjáró levélből tudjuk, hogy János a Péter fia volt.
Fejér IX. 7., 95.
Az 1347-diki határjáró levél után közzétevőjének, Nagy Imrének, egy észrevétele olvasható, mely szerint 1410-ben Battyányi Péter fiának, Jánosnak leánya volt Borbála, özv. Gombai Antalné és a másik Battyányi János fiának, szintén Jánosnak leánya pedig Katalin. A két asszonynyal Keresztúri Miklós fia Jakab perelt a két Bottyánnak birtoka eránt, s e perben mutatták be Borbála és Katalin 1410-ben az 1347-diki eredeti határjáró levelet, mely a gr. Festetics család keszthelyi levéltárában ma is megvan.
Wagner és utána Nagy Iván meg azt mondja, hogy a fejérvármegyei (utóbb németujvári) Batthyányi család ősének, Kővágóörsi Miklósnak hitvese Battyányi Miklós mester János fiának Jánosnak leánya Katalin volt.*
1280. Wenzel IX. 269.
E két adat összevág és e szerint a németujvári Batthyányi család anyai ágon a kisbotytyáni Battyányi családból származnék, ha ugyan igaz az, hogy az Örsi Mátyás ágából való Kővágóörsi Miklósnak volt volna fia Kővágóörsi kis György esztergomi várnagy. E származtatásnak azonban Karácsonyi J. ujabb kutatásai ráczáfolnak, mindamellett azt, hogy kisbottyáni Battyányi Katalin az Örsi Mátyás ágából való Kővágóörsi Miklósnak volt hitvese, nem érintik.
Kővágóörsi Miklósnénak atyját Battyányi János fiát Jánost, mint somogyvármegyei «mobilis comprovincialist» 1385-ben és 1386-ban oklevelek is emlitik, de 1410-ben bizonyára már sem ő, de Kővágóörsi Miklós sem élt, mert akkor az asszonyok, Battyányi Borbála és Katalin – mint imént láttuk – már maguk pereltek Kereszturi Miklós fia Jakab ellen.
A Kisbottyáni Battyányi család első időkbeli származás-táblája ez:
N. de Battyán; Andornok*,*; N.; Rama*; Chépán,*; Albert*; Sándor*; Domonkos*; Marczel* * * * *; Stefk*; Lesták*; Péter* * * * *; Miklós* *; János*; Gergely* †; Miklós* * * * *; Dénes*; László*; András*; Borbála* (Gombai Antal); János* *; Lőrincz* *; János* *; Katalin* (Kővágóörsi Miklós)
1293. Hazai okmt. V. 75.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1293. Hazai okmt. V. 75.
1298. Hazai okmt. VII. 268.
1299. Wenzel X. 359.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
1349. Fejér. IX. 7. 95.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1298. Hazai okmt. VII. 268.
1299. Wenzel X. 359.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
1349. Fejér. IX. 7. 95.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
1349. Fejér. IX. 7. 95.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
1293. Hazai okmt. V. 75.
1293. Hazai okmt. V. 75.
1298. Hazai okmt. VII. 268.
1299. Wenzel X. 359.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
1349. Fejér. IX. 7. 95.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1299. Wenzel X. 359.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
1349. Fejér. IX. 7. 95.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
1349. Fejér. IX. 7. 95.
1385. Fejér. X. 8. 193.
1386. Fejér. X. 3. 41.
1347, 1410. Zalai okmt. l. 462.
A származék-rend a XIV. század végén megszakad, s a folytonos lánczolatból egy, esetleg két szem hiányzik.
A XV. század legelején dúlt politikai zavarok és felfordulás a Dunántúl vertek legmagasabb hullámokat, számos dunántúli család (Laczkfiak) katastrofalis megsemmisülésével fizette meg az elfojtott pártoskodást. Történt-e ez időben valami a kisbottyáni Battyányi családdal is, nem tudni, ellenben hogyan-hogysem 1438-ban már a bottyáni jószágnak felét idegenek, a Marczali család kezén találjuk.* Pedig akkorbeli irások emlékeznek egy Battyányi (dictus Olaz) Istvánról és egy Battyányi (dictus Bakony) Jánosról, de ezeket kellő adatok hiányában a család leszármazási rendjébe illeszteni nem tudom, jóllehet afféle törvénytelen impetitorok, kik csak az elfoglalt jószág után vették volna fel a Battyányi nevet, ezek sem lehettek. Ellenkezőleg, az udvar és kormány előtt is szavahihető tekintélyes embereknek kellett lenniök, ha Battyányi (dictus Olaz) Istvánt 1404-ben királyi embernek szemelték ki oly nevezetes birtokbaiktatáshoz, mint a midőn gordovai Fáncsi László bánt és fiait a somogyvármegyei Kéthely, Magere (Megyer?) Ujlak (Balaton-Ujlak), Boja, Szentgyörgy (Balaton-Szentgyöngy), Nádszeg (Balatonszeg) és Tard nevü birtokokba 20és birtokrészekbe a somogyvári konvent bizonysága mellett bevezette.* Battyányi (dictus Bakony) Jánosnak pedig egyszerü szóbeli kérésére Garai Miklós nádor 1412-ben a bottyáni birtok határait ujból megjáratta és erről az új határjáró levelet néki készséggel ki is adta.*
Országos lt. Dipl. oszt. 13,169.
Fejér X. 4., 330.
Hazai okmt. VIII. 83.
Éppen azért, mert e határjárásból itélve, Bottyán vagy annak fele az ő kezében volt, igen valószinü, hogy Battyányi (dictus Bakony) János volt atyja ama Péternek, kinek fia Battyányi Benedek 1468-ban Mátyás királytól új adományként kapta Somogyban Bottyán, Geresgal, Újfalu, Barcs-Füles, Bankháza (?), Egyházas-Füles (ma Fülespuszta, a Rinyapatak mellett), Tamási, Czegléd, Szentgyörgy (Tót-Szentgyörgy), Lad, Zolna nevü falukat, pusztákat és Szentmihály részére.* E falukat, pusztákat jobbára Szigetvár körül részben ma is megtaláljuk.
Csánki: Magy. orsz. tört. földrajza: Somogy, Geresgali Battyányi alatt.
Péterről nem tudunk egyebet, minthogy az uj adományt nyert Benedek atyja volt, Benedekről is csak annyit, hogy négy fia maradt László, Ferencz, István és Miklós* és egy leánya Borbála, ki alighanem Fülesi László fiának, Fülesi Jánosnak volt hitvese.*
Sárvári herczegi lt. fasc. I. No 24.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. It. XVII. századbeli évszám nélküliek közt.
Battyányi Lászlót 1494-ben már geresgali Battyányinak irják, a midőn mint kir. ember Zsigmond pécsi püspököt és általa Ernusth János és Egervári László kir. kincstartó-mestereket a somogyvármegyei Patha, Poklosi, Molvány, Basal stb. nevü birtokokba a fejérvári káptalan emberének bizonysága mellett beiktatta.*
Országos lt. Dipl. oszt. 20,159.
Csáktornyai Ernusth azonban nem valami nagy hálával volt iránta, mert 1496-ban több emberével a Battyányiak Tamási és Czegléd birtokaira tört, mire Battyányi I. László vizsgálatot kért, s a hatalmaskodókat törvénybe hivatta.*
Sárvári lt. fasc. I. No 21.
A Balaton mellett ez időben már csak Kisbottyán van a Battyányiak kezén, Felső- vagy Nagybottyánt Korothnay János itélőmester már korábban magának szerezte meg. Fiai azonban Korothnay István és Gergely 1501-ben Felsőbottyánt. Bakács érseknek és társainak: Erdődi Bálintnak, enyingi Török Imrének és Buthkai Péternek akarták eladni, de Battyányi I. László a maga, valamint testvérei: Ferencz, István és Miklós (fratrum carnalium) képében ellentmondott, mert «azon Joszagh inkab az protestanst, mint szomszedöt illeti (a jogczim tehát már csak ez?), sem mint masokat.»* *
Sárvári herczegi lt. fasc. I. No. 24.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. XVII. századbeli évszámnélküliek közt.
Nem is lett az eladásból semmi, hanem 1505 márczius 10-én Felsőbottyánt a Korothnayak Battyányi Benedeknek és fiainak: Jánosnak és Györgynek adták 500 magyar forintért zálogba.* Ez a Benedek nem Kisbottyáni, hanem a fejérvármegyei Batthyányiakból való budai várnagy lehetett, mert ennek fiai voltak János, György és Orbán.*
Véghelyi D.: Századok 1870. évf. 15.
Károly I.: Fehérvárm. tört. III. 188.
E közben Kisbottyánba is idegenek fészkelődnek, 1505-ben «Perneszi Imre Also Bottyanban kérte föl Sokloj Imre portioját, melynek Battyanyi Laszló contradicalt Statutiokor, kiert evocaltatot azon Battyani Laszlo.»*
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. XVII. századbeli évszámnélküliek közt.
1509-ben «Battyani Laszlo fol veven terhet Istvannak es Miklosnak ver attyafiainak (tehát testvére Ferencz már nincs az élők közt), item Borbalanak huganak, hasonlokeppem Janosnak fianak és Sofianak és Margitnak leanyanak, Item Fülessi István Ilona nevü huganak» Fülesben, Tamásiban, Zádorban, Ladon, Zolnában, Bachanik-Szentmihályon jobbágytelkeket cserél Kálmán Jánossal és hitvesével, Kata, asszonynyal, s azokat Sz. Egyed napja után való vasárnapon a somogyvári konventben egymásnak föl is vallották.* A cserelevél Battyányi Lászlónak másik két fiát Ferenczet és Benedeket még nem emliti. – 1510-ben Geresgalban «Domba˙ 21Imre ket Jobadg˙ hellyeket akart el adn˙ Gal Istvannak, mely el adasnak Tot György ugy mint Battyani Laszlo szolgaja ura kepeben contradical.»* *
A birtokcsere-levél maga nem maradt fenn, de a Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. XVII. századbeli évszámnélküliek közt található, s a XVI. században lefolyt nehány birtokjogi eseményt megörökitett pro memoria följegyzés az 1509-ediki birtokcseréről meglehetős részletesen emlékezik, csak az kár, hogy a csere történtének évét 1509 helyett kimutathatólag hibásan 1915-re teszi.
Nemz. Muzeum Nagyszig. Szily cs. lt. XVII. századbeli évszámnélküliek közt.
Sárvári lt. fasc. I. No 30.
Battyányi I. László 1526-ban már nem élt, mert ekkor többé nem ő, hanem fia II. Ferencz perel. I. Lászlónak hitvese volt ipolthfalvai Ipolthfi Tamás leánya Erzsébet, gyermekei pedig, mint az 1509-diki birtokcsere-levélből tudjuk, I. János, Zsófia és Margit. De fiai voltak még II. Ferencz (filius quondam Ladislai, fil˙ olim Benedicti de Kisbottyan .... post mortem et decessum Nobilis quondam Nicolai; fil˙ prćdicti olim Benedicti Kisbottyani (igy) fratris condivisionalis ...)* és II. Benedek (filius condam Ladislai Battiani de Geresgal ex Domina Elisabetha filia olim Thomć Ipolthfi progenitus)* – I. Jánosról, valamint nagybátyjáról Miklósról egyebet nem tudunk, – nagyon lehet, hogy ezek mindketten a mohácsi gyászmezőn vérzettek el, mert Miklós 1528-ban már nem élt.*
Sárvári lt. fasc. I. No. 38.
U. ott. fasc. I. No. 65.
Sárvári lt. fasc. I. No. 38.
Battyányi I. László leányát Zsófiát Gyulai János vette nőül, kitől gyermekei Gyulai Farkas 1553-ban zágrábi püspök (Lehóczky szerint) és Gyulai Hedvig kisasszonyfalvai Istvánffy Pál hitvese és Istvánffy Miklós propalatinus történetiró édes anyja.* Hogy miként származnak le ezektől tovább a Lipcseyek, báró Malakóczyak, nagyatádi Czinderyek a Turul 1910. évfolyam 127-dik oldalán már közölve van.
Nagyszig. Szily cs. házi lt. 1750. évszám alatt.
I. Lászlónak másik leánya Margit – vele kissé többet kell foglalkoznom. A fejérvármegyei (utóbb németujvári; Batthyányi családból való és 1520-ban elhalt Batthyányi I. Boldizsár boszniai bán hitvesének, avagy, mert többször nősült, hitveseinek kiléte körül még nagy zavarban vagyunk. Lehóczky A. szerint háromszor nősült, első hitvese gerebeni Hermánfi László leánya Katalin, a második nagylucsei Dóczy Ilona, és a harmadik Battyányi László leánya Margit.* – Nagy Iván is igy adja elő. Wagner K. ellenben csak két feleségéről tud, és pedig elsőnek Batthyányi Margitot, másodiknak Dóczy Balázs leányát, Ilonát mondja.* Sklenár Gy. végül csak egy feleségét, Battyányi Margitot emliti, akitől gyermekei is születtek.*
Lehóczky A. Stemmatographia I. 39.
Wagner K.: Manuscripta LXX. 99.
Sklenár Gy.: Origo et genealogia illustris Batthyanianorum gentis. Posonii 1788.
Mindezekből azt látjuk, hogy Batthányi Boldizsár bán egyik felesége csakugyan Battyányi Margit volt. De hová való, mely Battyányi Margit? – Mert a fejérvármegyei Batthyányiak közt, hova maga a bán is tartozott, két Margitról is tudunk; az egyik csakugyan Batthyányi László leánya Margit, de ez Boldizsár bánnak unoka-nagynénje és különben is elsőben Fáncsy Péternek, utóbb Alapi, másképp Batthyányi Andrásnak volt felesége. A másik Margit pedig Fáncsi Péterné fivérének Batythyányi Jánosnak leánya, tehát Boldizsár bánnak ugyan egykorú másodunoka-testvérje, de erről meg úgy tudjuk, hogy gerebeni Hermánfi Jánoshoz ment nőül.* – Máskülönben szükebb keretre szoritja a fölvetett kérdést az is, hogy nem János leánya, hanem László leánya Margitról van szó, a mint Lehóczky határozottan megmondja, hogy Battyányi László leánya Margit volt Boldizsár bán felesége.
A fejérvármegyei Batthyányiak eme genealogiai adatait Károly I.: Fehér várm. tört. czimü munkájából jegyeztem ki, mert a család első leszármazásával ekkoráig ő foglalkozott a legbehatóbban.
E két Margiton kivül más Battyányi Margitot irások azon korból tudtommal nem emlitenek, csakis geresgali Battyányi I. László hasonló nevü leányát és igy igen valószinű, hogy Boldizsár bánnak egyik felesége geresgali Battyányi Margit volt, ki e szerint egyszersmind egyik ősanyja volna a németujvári Batthyányi családnak. Egybekelésük 1496 körül eshetett, mert első fiuk Ferencz tárnokmester és bán, a ki 1524-ben kapta adományban Németujvárt, Sklenár szerint 1497 október 28-án született.
Geresgali Báttyányi I. László elhunytával a családi osztatlan birtokok kezelését mint senior öcscse, István vette kezébe, de mindjárt azon kezdte, hogy I. László fiától, II. Ferencztől, bizonyos bevalló levelet adatott magának, s ennek 22folytán a többi birtokoktól távolabb eső Kisbottyánt osztopáni Perneszy Imrének nyomban elidegenitette. Erre «Battyani Ferencz, Laszlo fia, azt az Fassiot, kit Palatinus Itelő Mester előtt peragalt volt minden nemeö ingo javairul, azt ismet bizonyos okokra nezve revocalta, es semisnek tette 1526-ik esztendőben Sz. Illes nap utan valo vasarnapon Simighi Conventben»,* és mikor a somogyvári konvent 1526-ban Perneszyt a birtokba iktatta, Battyányi II. Ferencz annak ellentmondott.* – 1528-ban meg Báthory István nádornak kellett Battyányi II. Ferencz kérelmére vératyafiát Kisbottyáni Benedek fiát Istvánt törvénybe hivnia, mert «Kis Bottyani Miklos halala utan azon Kis Bottyanban, Geresgalban, Czegledben es Thamassiban levő Joszagok minden proventussat el foglalta, es az Evocansnak praestalni nem akarja.»* *
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. XVII. századbeli évszám nélküliek közt.
Sárvári lt. fasc. I. No 36.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. XVII. századbeli évszám nélküliek közt.
U. ott. fasc. I. No 38.
Istvánról csak azt tudjuk még, hogy egyetlen fia maradt, II. vagy ifjabb László,* kitől a család ifjabb ága származott, – II. Ferenczről sem tudunk az elmondottaknál egyebet.
U. ott. fasc. I. No 77, és Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. 1558, 1561. évszámok alatt.
Pedig való az, hogy a családnak egy még ismeretlen leszármazású ága későbbi időkben Nyitra vármegyébe költözött és a geresgali, vagy mint a nyitramegyeiek irták «geresgélyi» előnevet használta. A Szigetvárral tőle nyugotra határos Geresgalt ma a somogyi nép Görösgalnak mondja, s a térképen is igy van jelölve, Jekelfalussy Helységnévtára pedig Görösgálnak irja.
Azt tudjuk, hogy a nyitravármegyei ág sem István fiától II. Lászlótól, kinek ivadékát ismerjük, sem a mag nélkül elhalt Miklóstól, I. Jánostól nem származhatott, de I. László fiától, II. Benedektől sem, a ki, mint látni fogjuk, fiu utód nélkül halt el. A nyitraiak vagy I. Ferencznek, vagy II. Ferencznek lehetnek ivadékai.
A nyitramegyeiek ősein kivül különben éltek még Zala vármegyében a XVI. és XVII. századokban egyéb Battyányiak is, kik nagy valószinűséggel mint I., avagy II. Ferencz leszármazói szintén a geresgali, Battyányiakhoz tartoztak. Igy az 1552-ben kányaföldi Kerecheny András kapitánynak Mezőlaky Ferencz zalavári apáthoz irt levelében, majd 1559-ben Sümegről Ormándi Józsának Csányi Ákoshoz irt levelében emlitett Battyányi Mihály,* – az 1557-ben thengöldi Bornemisza János kanizsai kapitány leányának, Annának vőlegényeként emlitett s a kanizsai puskaporkamra fölrobbanásakor szerencsétlen véget ért Battyányi István,* – az 1558-ban pacsavölgyi Deli György végrendeletében, továbbá 1598-ban Zala vármegye közgyülési jegyzőkönyvében emlitett Battyányi Farkas,* – és talán az 1636-ban Francziaországban Dijon alatt táborozott Battyányi János obriszter is.*
Szalay A.: Négyszáz magy. levél a XVI. századból. 335.
Takáts S.: Budapesti Hirlap 1907. márcz. 5.
Sárvári lt. fasc. I. No. 115. – és Zala várm. közgy. jkönyvi kivonatai.
Budapesti Hirlap 1903 szept. 3. Különfélék alatt.
Az összefüggésről és ezeknek a családhoz miként való tartozóságukról a kezembe került irások fölvilágositást nem adnak, genealogusaink meg a geresgali Battyányi családdal különállóan még nem foglalkoztak, hanem egyes tagjait a fejérvármegyei Batthyányiaknak Péter fia Benedektől leszármaztatott nemesi ága közé sorolták – a mint Nagy Iván is tette – s ezzel a különválasztást és a származékrend megállapitását szerfölött megnehezitették.
Arról, hogy a geresgali Battyányiaknak 1468-ban uj adományt nyert őse Péter fia Battyányi I. Benedek egy személy-e a fejérvármegyei Batthyányiak nemesi ága ősének mondott Péter fia Benedekkel, irásos adatok hiányában nem vitatkozom. Ámbár ha igaz az, hogy a fejérvármegyei Batthyányi Péter fia Benedek fiai – Wagner szerint – Mihály, János, Orbán és György, – Lehóczky szerint pedig – Mihály, Farkas és Orbán voltak, úgy ez a fejérmegyei Péter fia Benedek nem lehet azonos az 1468-ban uj adományt nyert Péter fia Battyányi I. Benedekkel, mert az utóbbiról oklevelekből határozottan tudjuk, hogy fiai Kisbottyáni I. László I. Ferencz, Istvánt és Miklós voltak. De mindenesetre feltünő az is, hogy a fejérmegyei Batthyányi család ekkoráig legrészletesebb 23ismertetője Károly J. Batthyányi Albert második fiáról Péterről, a nemesi ág állitólagos őséről még 1454-ben is emlékezik, de hogy e Péternek Benedek nevü fia, avagy egyáltalán fiai, gyermekei is voltak volna, mit sem szól, viszont megemlékezik a Lehóczky szerinti Mihály, Farkas és Orbán testvérekről is, hogy 1541-ben – tehát egy századdal később – hütlenség miatt jószágaikat elvesztették, de hogy e testvérek Péter, vagy átalán ki fiai voltak, ismét nem mondja.
Zala vármegye közgyülési jegyzőkönyveinek kivonatai közül Fithos Márton levéltáros úr jóvoltából és engedelméből jegyeztem ki a következőket: «Generalis Congregatio Anno 1643 Mensis february ...
Publicatć sunt Armales ... quibus Blasius Rethkes nomine Dominć Catharinć Bánfi, Relictć Francisci Battyányi de Görösgal contradixit.» – Ezenkivül ugyanez a levéltár őriz egy nagyterjedelmü leszármazási táblát, melylyel az Eszterházy főuri család a lindvai Bánffi kihalt családnak birtokaira vonatkozó örökösödési jogát igazolta. A táblán felsorolva van 1648-ban ugyanezen néhai geresgali Battyányi Ferencznek és hitvesének lindvai Bánffi Katalinnak fia Benedek is, de ágát a tábla tovább nem folytatja.* Ennek a Benedeknek fiáról szintén Ferenczről – de a fejérmegyei Batythyányiak úgynevezett nemesi ágába sorolva – mondja Nagy Iván, hogy 1694-ben Nyitra vármegyébe Pereszlénybe költözött s ott ő alapitotta a nyitramegyei ágat; közli ez ág nemzedékrendjét is, mely szerint a nyitraiaknak – de sőt mivel a Dunántúl megmaradt ág, mint látni fogjuk, még jóval előbb kihalt, a kisbotytyáni és geresgali Battyányi egész családnak utolsó élő férfitagja volt Battyányi Ferdinand 1844-ben Nyitra vármegye követe, 1861-ben pedig alispánja. Özvegyét, kisapponyi Bartakovics Ája urnőt 84 éves korában 1904. decz. 2-án helyezték örök nyugalomra a nyitramegyei Levnán levő családi sirboltba.* Battyányi Ferdinandnak fia nem, csak három leánya maradt.
Sklenár és utána Nagy Iván tehát téved, midőn lindvai Bánffi Katalint a több mint egy századdal előbb élt németujvári Batthyányi Ferencz tárnokmester és bán első feleségének mondja.
Vasárnapi Ujság 1904. decz. 4.
Közbevetőleg ideiktatom a geresgali Batytányi család dunántúli ágának nemzedékrendjét:
Kisbotyáni Battyányi Péter; I. Benedek 1468-ban kapta Geresgalt stb. birtokokat, kisbottyáni és geresgali Battyányi; I. László 1494–1526 (Ipolthfi Erzsébet); I. Ferencz 1501; István 1509; Miklós 1509; Borbála 1509; I. János 1509. †; Zsófia 1509 (Gyulai János); Margit 1509 (Batthyányi Boldizsár bán); II. Ferencz 1526, 1528; II. Benedek. † 1561 (Istvánffi Katalin); II. László (Zabari Borbála, utóbbi újlaki Horváth Andrásné); Anna (Marczali György); Kristóf, † 1591-ben (Egerally, máskép Boncz Orsolya); Anna (1. Gersei András) (2. Dévaj Tamás); II. János kiskomáromi kapitány, † 1643-ban †; III. László kit a törökök levágtanak (Zádori Nagy Krisztina); IV. László † 1664 (Turós Zsuzsánna) †;
I. Ferdinand király 1528 szept. 25-én Báthory György somogyi főispánt és lindvai Bánffy Antalt utasitja, hogy a czentriczfalvai Czentricz családbelieket Zala vármegyében összes törvényes javaikban jogtalan háborgatók és különösen Battyányi Benedek ellenében mindenkép támogassák és oltalomba vegyék.* A Czentricz és a geresgali Battyányi családokat utóbb házasságikötelék is egymáshoz füzte, különben egyvidékbeliek is voltak s ezekből gondolom, hogy ha nem Battyányi I. Ferencznek valamely Benedek nevü ismeretlen fia volt az erőszakoskodó, úgy az oltalomlevélben I. László fiáról, II. Benedekről van szó.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily. cs. lt.
De II. Benedek heveskedő erőszakosságára vall az a másik eset is, mikor Imreffy Jánossal valami felett összekülönbözvén, Somogyban ennek zákányi kastélyára többedmagával hatalmasul rátört, Imreffyt elfogta és magával hurczolta. Az előkelő családon ejtett hallatlan vakmerő sérelem persze főbenjáró perre vezetett s Battyányit fejvesztésre el is itélték. Szerencséjére azonban a nádor, Nádasdy Tamás, kihez az itélet fölkerült, maga is igen kellemetlenné váló bajban volt, mert még országbiró korában, 241544-ben, Istvánffy Istvánt boszuból a Dunába fojtatta.* Istvánffynak fölingerelt befolyásos rokonságát akként hallgattatta el, hogy 1559. nov. 29-én Pozsonyban kelt levelében az Istvánffyakhoz házassága folytán közel álló Battyányi fejének «befolyásos urak közbenjárására és azon kegyes jóindulattól vezettetve, melylyel a töredelmes vétkeseknek megbocsátani s az elbukottakat fölemelni szoktuk» megkegyelmezett, de kikötötte, hogy Imreffyvel más úton megegyezést keressen,* a mint 1560-ban Battyányi meg is békéltette Imreffyt, s a kárpótlás felett vele megegyezett.*
Holub I.: Turul 1909. évf.
Sárvári lt. fasc. I. No 70.
U. ott. fasc. I. No 73.
Fáradhatatlan tevékenységgel, szivós kitartással küzdött II. Benedek a Báthoryak és Nagymihályiak ellen folytatott perében, melynek előzményei röviden a következők: Anyjának egy fivérét, Ipolthfy Imrét, mint reményteljes ifjút, Somogyból a Báthoryak magukkal a Felvidékre vitték, hol Báthory András özvegye, Rozgonyi Katalin, a zemplénvármegyei Chithwa elhanyagolt vár rendbehozatalát bizta reá és várnagyává tette. Ipolthfy úgy a vár megerősitésével, mint (meg nem nevezett) ellenség elől sikeres megvédésével és becsületes takarékosságával kitünő szolgálatokat tett s urnőjének háláját kiérdemelte annyira, hogy ez Abauj vármegyében Vajkocs, Királynépe birtokokat 1534-ben Ipolthfyra iratta,* 1536-ban ugyanott neki adományozza Gyülvész pusztát, akként azonban, hogy Ipolthfy magtalan halála esetében az a Báthoryakra visszaszálljon,* 1538-ban a Báthoryak Haraszthi nevü jószágukat is Ipolthfynak és örököseinek adományozzák* s ugyanez évben Ipolthfyt Sáros vármegyében Jakabvágása nevü birtokrészbe iktatták.* Nemsokára elhal Rozgonyi Katalin, mire fia, Báthory György, be sem várva Ipolthfy elhunytát, még életében visszakövetelte tőle az adományozott birtokokat, Ipolthfy pedig 1546-ban ellene tiltakozott.*
Sárvári lt. fasc. I. No 43.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. 1555. évszám alatt.
U. ott. 1538. évszám alatt.
Sárvári lt. fasc. I. No 49.
U. ott. fasc. I. No 57.
Ipolthfy Imre özv. Mathusnay Istvánnét vette nőül a Nagymihályiak családjából, kinek csak első férje után maradtak gyermekei, mert Ipolthfy 1555 előtt egyenes örökös nélkül halt el. Neheztelt-e Báthory Györgynek elhamarkodott föllépése miatt s ebből folyólag nem-e tett végrendeletet? nem tudni, de ilyen végrendelkezés nélkül Battyányi II. Benedek, mint nem egyenes leszármazója, aligha jelentkezhetett volna, mint a hogy örökös gyanánt föllépett és elhunyt nagybátyjának hagyatékát követelte. Kivüle idegenek is beavatkoztak, Mágótsy Gáspár Gyülvész birtokába egyszerüen beleült, a Nagymihályiak pedig a Mathusnay árvák javára Jakabvágását követelték, holott ez utóbbira 1557-ben adomány utján a péchujfalusi Péchyek tették kezüket.*
Magy. nemzets. zsebkönyv. Nemes cs. I. 492.
Ennyi s ily hatalmas ellenféllel szemben Battyányi oltalomért a királyhoz folyamodott. Nagymihályi Istvánt, a Mathusnay árvák gyámját, mindjárt törvénybe is hivták,* 1558 aug. 22-én Bécsben kelt levelével pedig I. Ferdinand király gersei Pethő János kassai főkapitányt utasitja, hogy Battyányit minden igaz keresetében támogassa* és 1560. jan. 10-én kelt mandatumával Magótsyt Gyülvészből kiparancsolja, s hogy a pusztát Battyányinak adja vissza.*
Sárvári lt. fasc. I. No 66 és 71.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
Nagyszig. Szily cs. házi lt.
A nagy per vége – Battyányi már meg sem érte – mégis csak az lett, hogy a király 1561 szept. 12-én utasitotta Pesthy Ferenczet, a felvidéki jövedékek administratorát, miképp Battyányi halálával a fiskus által lefoglalt birtokokat a jogos tulajdonosnak, Báthory András comesnek szolgáltassa ki.* Nagymihályi Istvánnal pedig Battyányi 1560-ban még éltében kiegyezett,* Jakabvágásáról lemondott és a nagy perlekedésből Kassán csak egy kőház maradt birtokában, melyről a Battyányi irások még később is emlékeznek.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
Sárvári lt. fasc. I. No 75.
Battyányi II. Benedek hitvese volt Ipolthfy Katalin asszony leánya, Katalin.* A kisasszonyfalvai 25Istvánffy család történetéből pedig azt olvassuk, hogy az 1509-ben udvarmester Istvánffy István leányának, Istvánffy Katalinnak Battyányi Benedek volt férje.* E két egybevágó adatot csak úgy egyeztethetem, hogy geresgali Battyányi II. Benedek hitvese nem lehet más, mint Istvánffy Katalin, miből következik az is, hogy Istvánffy István kétszer nősült, s első neje Dombay Margit elhunyta után ipolthfalvai Ipolthfy Katalint vette nőül. Hogy Ipolthfy Katalin és Battyányi II. Benedek édes anyja, Ipolthfy Erzsébet, minő rokonságban voltak egymáshoz, nem tudom, nem merem ugyanis hinni, hogy édes testvérek, mert akkor Battyányi II. Benedek és Istvánffy Katalin unokatestvérek volnának, ilyenek közt pedig házasság akkori időben vajmi ritka dolog lehetett.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. 1564. évszám alatt.
Holub I.; Turul 1909. évf.
Battyányi II. Benedek 1561-ben halt el, csak egy leánya maradt, Battyányi Anna Marczali Györgyné, de 1564-ben már Anna is néhai, a midőn Marczali György elismeri, hogy hajadon leánya, Marczali Katalin, az anyja után reá esett részét a Battyányiaktól kikapta.*
Sárvári lt. fasc. I. No 85. – és Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
II. Benedeket, fia nem lévén, végső éveiben méltán nyugtalanithatta az a tudat, hogy családjának fentmaradása csak egyetlen még kiskoru fiúnak, unokatestvére fiának boldogulásán függött. Mint emlitettem, Battyányi Istvánnak csak egy fia volt, II. (ifjabb) László. Ez a Gyolchy, szabari Peöspek (Püspök) családokból leszármazott Zabary Borbálát vette nőül, de ebből a házasságból is megint csak egyetlen fiu, Kristóf, született. II. László korán elhalt és özvegyét 1558-ban már mint ujlaki Horváth Andrásnét emlitik. II. Benedek ez évben Mindszentnap előtti vasárnapon a zalavári konvent előtt Zabary Borbálával hitbére, valamint a kiskoru Kristóf fiú neveltetése iránt megegyezett.* Nagyon szép és megható ez egyezséglevél, benne II. Benedek széles látóköre, kiváló müveltsége és családjának fentmaradásáért aggódó egyenes, tiszta lelke hiven tükröződik. A fiút anyjától magához veszi, ő fogja nevelni, de ha 10 éven belül, mig nagykoruságát eléri (tehát Kristóf 14 éves volt és igy 1544 körül születhetett), ő eltalálna halni, a fiút senki másra nem bizza, hanem anyjának gyámsága alá visszaadja. Az egyezséglevél 1562-ben – bár II. Benedek már nem érhette meg – királyi megerősitést is nyert.*
Sárvári lt. fasc. I. No 77.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szili cs. lt.
De II. Benedek a fiúról másként is gondoskodott. Fölkérte a királytól és I. Ferdinand 1560 junius 1-én Bécsben kelt levelével Somogyban az Ipolthfy családnak összes volt birtokait: Ipolthfalva (ma Lipótfa-puszta) Kerek-Szenttamás, Csókakő, Szernyefalva, Sibfalva (ma Zsippó), Kelemenfalva, Endrőlaka, Szilvás-Szentmárton, Pacza, Szentimre, Várallya, Pósteleke, Szentivány, Simonfalva falukat és pusztákat uj adományban kisbottyáni Battyányi Benedeknek és unokaöcscsének, Kristófnak, adományozta.* A beiktatásnak azonban ellentmondottak, s ennek folytán a király még azon évben a fölsorolt birtokokat Ipolthfi János özvegyének, nagybajomi Kálmán Margit asszonynak és leányainak, Ipolthfy Orsolyának, Annának és Borbálának visszaadományozta, s azokba utóbbiakat a zalavári konvent 1561-ben be is iktatta.* Időkor szerint Ipolthfy János fia lehetett annak az Ipólthfy Gergelynek, ki 1518-ban Bakács érsek részéről Korothna várát zálogból történt kiváltása utána Korothnayaknak visszaadta,* de köztük és Ipolthfy Erzsébet Battyányi I. Lászlóné közt a rokoni kapcsot nem ismerem.
Károly I.: Fehér várm. tört. IV. 226.
Véghelyi D.: Századok 1870. évf. 15.
Sárvári lt. fasc. I. No 93.
Mindamellett e birtokokért változó szerencsével folyt tovább a pereskedés. 1565-ben ismét Kristóf kezén vannak, midőn azokat Orosztonyi Péternek zálogba vetette,* 1566-ban megint Ipolthfy Lázár birja őket, mert ez évben Oláh Miklós érsek és helytartó Battyányi Kristófnak perujitó mandatumot adott.* A per ezúttal végleg Kristóf javára dőlt, mert azontúl e birtokok mindvégig a Battyányi család kezén maradtak.
Sárvári lt. fasc. I. No 93.
Nagyszig. Szily cs. házi lt.
SZILY JENŐ.
