I. Wissgrill és a család genealogiája.

Teljes szövegű keresés

I. Wissgrill és a család genealogiája.
A Hontpázmán nb. Szentgyörgyi és Bazini grófok oly tekintélyes és hatalmas főuri családhoz tartoztak, mely nemcsak Magyarország, hanem Ausztria történelmében is nem egyszer igen behatóan szerepelt és melynek kritikai, a középkori történelmi kutatás salakjaitól mentes tiszta okirati anyagon alapuló teljes története mai napig sem található. Pedig már a németalföldi Gelre (1334–1372) nevü czimernök is ismerte e családot.
Wissgrill Ferencz Károly, osztrák cs. k. előadó bányatanácsos «Schauplatz des landsässigen niederösterreichischen Adels vom Herren- und Ritterstande» czimü, 1797-ben megjelent, ma már ritkaságszámba menő müve III. kötetének 248–266. old. a «Grafen von Sanct Georgen und Pösing» nevü urakról szól, a mennyiben őket részint zálogjog, részint tulajdonukat képezett egyéb terjedelmes birtokaik alapján teljes joggal Alsó-Ausztriának előkelő uri családjai közé számitja.
Hogy Wissgrill előtt sem «historikus», sem «genealogus» e család kimeritő történetét még meg nem irta, abban szerzőnek teljes igaza volt, de hogy az ő saját első kisérlete még az igénytelen kutató szerény követelményeinek is eleget tett volna, arról szó sem lehet, sőt azon kezdjük, hogy éppen ezen család genealogiai tárgyalása – pedig Wissgrill müve elsősorban családi történetet akar nyujtani – szerző elég gyakran mintaszerü müvének legrosszabb része. Az időszakra és személyekre vonatkozó adatok megbizhatlansága, egyes nemzedékek és nemzedékrendi sorozatoknak egymással való felcserélése, okiratilag ki nem mutatható családtagok besorozása, igen jelentékeny személyek mellőzése stb. oly hibák és fogyatkozások, melyeket e család történetének szánt értekezése minden lapján kimutathatunk.
A kezdet mindazon nehézségeit, melyek a legtöbb esetekben valamely szerzőnek mentségül szolgálnak, jelen esetben el nem fogadhatjuk. Wissgrill azon helyzetben volt, hogy a nevezett családra vonatkozólag már oly bő okirati anyagot felhasználhatott volna, mely még valamely mai kutatónak sem áll sokkal nagyobb mértékben rendelkezésre s ha ő annak idején csak a hozzáférhető anyagot úgy mennyisége mint minősége tekintetében jobban kiaknázta volna, akkor kétségkivül oly munkát teremthetett volna, mely minden utána következett kutatónak alapjául és főforrásul szolgálhatott volna. A mit ő a bécsi udvari kamarai levéltárból és régi zálogkönyvekből felhasznált, az – igaz – megbizható, csakhogy ez értekezésének leggyérebben felhasznált kutfője, a mi abban leli magyarázatát, hogy az emlitett család történelmi és genealogiai felépitésére szükséges épitőköveket nem akarta okirati uton való fáradságos összehordása utján kikutatni s azzal megelégedett, hogy két kézirati magánfeljegyzés adatait jóhiszemüleg feldolgozta. Az egyiknek czime «Extractus Antiquitatum et Rerum Memorabilium Hungarić juxta Nomina Familiarum», a másik pedig Smitmer F. P. nevü kanonok okirat- és pecsétgyüjteménye.* Az «Extractus» azon forrás, melyből leginkább meritett és a melyből ki nem derithető, hogy szerzője honnan gyüjtötte össze adatait.
Nemes Smitmer Ferencz Pál, született Bécsben 1740-ben, meghalt ugyanott 1796 okt. 4-én. 1760-ban belépett a máltai rendbe, később pedig a bécsi székeskáptalan kanonokja lett. Genealogiai és pecséttani gyüjteményei kiválók, Genealogiai gyüjteményei 14 kötetet tesznek, melyek jelenleg a bécsi házi, udvari és állami levéltárban őriztetnek («collectanea historica Austriaca») és melyeknek tartalmát Böhm a «Handschriften des k. u. k. Haus-, Hof- und Staatsarchivs» czimü munkája a 32. s kk. old. (Nr 100/40 ad 122. Unt. Ob. Inneroesterreich) adja.
Mindezen lényeges hibák és fogyatkozások mellett azonban még sem mondható, hogy Wissgrill müve manapság teljesen hasznavehetetlen volna. Azon körülmény, hogy számos magyar családokra vonatkozó adataira nézve forrását meg nem nevezi, ki nem zárja annak lehetőségét, hogy ezen adatokat megbizható forrásból merithette és ha egyik-másik idevágó állitását hazai okirattal nem is tudjuk igazolni, mentségül még mindig felhozhatjuk, hogy az illető bizonyiték még most is valamely osztrák levéltár porában felfedezőjét és kiadóját várja.
27Wissgrillnek a többször érintett családra vonatkozó adatait birálat alá venni, nem képezi jelen sorok feladatát; tegyék ezt azok, kik e család részletes és beható rajzolása alkalmából a reá vonatkozó összes adatokat kikutatják és azokat kimeritő összehasonlitás és vizsgálás utján értékükre nézve megbirálják; e helyen csak egynéhány házassági összeköttetésre akarjuk a kutatók figyelmét felhivni, abba bizva, hogy ezen adatok – bár nincsenek okiratilag bebizonyitva – a hazai családtörténelmi kutatás itt-ott még nagyon homályos övényein talán némi világitó hatással birhatnának.
* * *
1. Hogy (I. Kozma fia) I. Pál utódokat hagyott volna maga után, arról a hazai kutfők mit sem tudnak; szerintök magva szakadt. Wissgrill azonban a Smitmer-féle gyüjtemény alapján állitja, hogy e Pál neje bizonyos Ilona s hogy Péter, Miklós, János, Mátyás, Tamás és Szebald. (= Sebes) nevü fiakat hagyott volna, kiket anyjukkal együtt Nagymartoni Pál gróf egy 1421 május 29-én kelt okiratában «cognati carissimi»-nek nevez.
Erre mindenekelőtt megjegyzendő, hogy I. Kozma fia I. Pál 1295 után már nem szerepel és hogy ennek következtében a fenti adat reá nem vonatkozik. Ha az illető okirat tényleg 1421-ben kelt és a fenti genealogiai adatokat tényleg tartalmazza, akkor vagy II. (1384–1386) vagy – a mi sokkal valószinübb – Bazini III. Pálra (1410) vonatkozik, kiknek egyikéről sem tudjuk, hogy nős volt és hogy fiakat hagyott volna maga után. Nagymartoni (III.) Pál, kiről itt van szó, 1437-ben halt meg, ennek anyja, Anna, Bazini I. Jánosnak a leánya.
2. Az öregebb Szentgyörgyi-ág egyenes alapitója, I. Péter 1365 és 1367 között halt meg. Nejét 1339 szept. 23-án és 1364-ben emlitik, de nevét nem ismerjük.
Szerzőnk szerint az osztrák Polheim nevü főuri család okiratai állitják, hogy e Péter neje Fraknói és Güsszingi Ágnes vagy Anna. Miután az osztrák irók a Fraknóiak családját a tőle teljesen megkülönböztetendő Güsszingiekkel egynek vették, nehezen mondható, hogy ezen Ágnes (kit Annának is neveznek) melyik családhoz tartozott. A legnagyobb valószinüség a Fraknóiak mellett szól.
E Péter leányaiként hazai iróink csak Annát és Borbálát ismerik. Szerzőnk még egy Margit nevü leányáról is szól, ki szerinte 1368-ban az osztrák Hohenbergi János neje. Ugyanezt állitja azonban az éppen 100 évvel később szereplő Bazini III. Jánosnak (1462-ben erdélyi vajda) Margit nevü leányáról is.
3. I. Péter fiáról (II.) Jánosról azt mondja a szerző, hogy 1403 és 1406-ban okiratilag mint «Joannes Senior Groff dictus de Sancto Georgio et Bazin, Comes Corbavić, Dapiferorum Reg. Magister» előfordul. Neje szerinte Hédervári Konth Miklós nádornak 1367-ben előforduló leánya: Katalin. Ezen János fiai: Miklós és György, kik rokonukkal, Szentgyörgyi Péterrel együttesen 1409-ben bizonyos királyi adománylevelekben szerepelnek. E. Miklós neje 1418-ban Stibor Mária Magdolna, trencséni grófnő.
Miután erről más helyen lesz a szó, egyelőre csak azt akarom kiemelni, hogy II. János hazai okiratainkban csak 1363. és 1369-ben szerepel, hogy nejét nem ismerjük és hogy fiaként csak az 1397 okt. 19-én szereplő (VI.) Tamás ismeretes. A királyi tálnokmester nem Szentgyörgyi-Bazini, hanem a horvát Krbavai család egyik tagja. Szentgyörgyi Miklós és György pedig nem Jánosnak, hanem I. Miklósnak a fiai. A Miklós nejére 1418-ból szóló adat annyiban véve mégis érdekes, a mennyiben hazai forrásaink szerint 1393-ban Héder nb. Hédervári Jakab leánya Klára a neje. A Stibor-leány tehát esetleges második neje.
4. V. Tamás, vagy – a mint magát németesen nevezte – Thömmel, kit 1375-től 1405-ig ismerünk, tudtunkkal egyetlen egy gyermeket sem hagyott maga után. V. Tamás nejét pedig egyáltalában nem ismerjük. Szerzőnk mindezekről már most a következőket állítja:
a) Smitmer szerint e Tamás és neje Hedvig 1379-ben a nemes Wildeck János és neje Orsolya tulajdonát képező, Bécsben a Rothutczában lévő házat megveszik. Laz (Chorographia Austrić, lib. III. pag. 23.) szerint e nő teljes neve Pernecki Hedvig. De ez csak első neje volt. Régibb Perneck- és Starhemberg-féle ősipróbák szerint e Tamás második neje Homonnai Druget Katalin. Miután Tamás rokona (VI. Tamás leánya) 28Hedvig Pernecki Vilmoshoz ment férjhez, azt hiszem, hogy az utóbbi adat nem éppen valószinütlen.
b) Thömmel (V. Tamás) gyermekei szerzőnk szerint János, Miklós, Péter, Anna, Hedvig, Margit és Katalin.
Miklós neje Szécsi Borbála, kinek fivérei Tamás, Ferencz és Dénes egy 1421. évi szerződésben szerepelnek. Erre megjegyzendő, hogy a Balog nb. felsőlindvai Szécsi család nemzedékrendjén Miklós (és Dorozsma nb. Garai Ilona) fiaiként tényleg Tamás (1425–1448) és Dénes († 1465-ben mint biboros és esztergomi érsek) szerepelnek. Ferencz és Borbála mindeddig ismeretlenek.
Anna férje: Güsszingi Pál gróf a Pernsteini és Hornsteini urak nemzetségéből.
Ezen utóbbi adat a zagyvalék netovábbja. Güsszingiek alatt a Héder nemzetség egyik ága értendő, csakhogy akkor ilynevü család már nem létezett. Pernstein a vasmegyei Borostyán, mely után a Güsszingek utódai magukat mint osztrák főurak «Pernsteiniek»-nek nevezték, Hornstein pedig a sopronmegyei Szarvkő, melynek urai az Osl nb. Kanizsaiak. A mennyiben fentebbi Pál tényleg a Héder nemzetség sarja, akkor ő csak – legalább mostani ismereteink szerint – az 1418-ban felmerülő Hédervári Pál lehet, kinek neje különben 1440-ben Dorozsma nb. Garai János leánya Katalin, kit 1486-ig ismerünk.
Én azonban valószinübbnek tartom, hogy Anna férje – mindig feltéve, hogy az adat helyes – Nagymartoni és Fraknói IV. Pál (1400 † 1437), kinek neje tényleg egy Anna (1437–1453), kit némelyek az osztrák Pottendorf család sarjának tartanak.
Hedvig férje Pernecki Vilmos, ennsvölgyi földesur, Stájerország tartományi kapitánya.
A Margitra vonatkozó adat a legérdekesebb. Szerzőnk szerint férje: Hédervári Konth István, ki – jelenlegi ismereteink szerint – nem más, mint az 1393-ban kivégeztetett hirnevű Héder nb. Hédervári Kont István, kiről mindeddig nem is tudjuk, vajjon nős volt-e?
A két család között létrejött házasságok tehát a következő képet mutatják:
Héder nb. Hédervári «Ősz» Dénes; «Vörös» Dezső 1290, † 1330; Miklós 1309–1330; Héder 1331–1339; Miklós 1336–1382; István 1336–1345; Jakab 1372–1410; Kont István 1378, † 1393 ~ (Szentgyörgyi Margit?); Mihály 1348–1385; Klára 1383 ~ Bazini Miklós; György 1418–1434; Pál 1418–1483 ~ 1440 Dorozsma nb. Garai János leánya Katalin
Katalin férje 1409-ben Fraknói Miklós, ki csak az e családban mint IV. Miklós ismert férfi lehet. Hogy neje 1409-ben e Katalin lett volna, mondj a bécsi «Adler» 1876. évi évkönyve (76. old.).
5. I. János, az öregebb Bazini-ág tagja (II. Sebes fia) egy Margit nevü özvegyet hagyott, kit okirataink 1384-től 1386-ig ismernek. Gyermekei pedig: I. Imre (1384–1386), II. Pál (1384–1386), Margit (1386) és Anna (1387). Ezen okiratilag bebizonyitott adatokkal szemben szerzőnk szerint Szentgyörgyi-Bazini öregebb (I.) János neje Hédervári-Vialka Both Anna, fiai pedig István és György, mely utóbbi Laz állitása szerint 1364 körül Kruppai és Saani Katalint, Ortenburgi Henrik gróf fiatal özvegyét feleségül vette. Magától értetődik, hogy ezen állitások II. Sebes fiára, Jánosra, nem vonatkozhatnak. Itt vagy valamely egészen más származásu Szentgyörgyi nevü családról, vagy a Baziniak egy eddig teljesen ismeretlen ágáról van szó. A mi pedig Kruppai Katalint illeti, megjegyzendő, hogy itt a horvátországi Krupa várról van szó, melyet, a Blagajiak családjából való Stenicsnyaki István bán († 1316) fiai Pál és Dénes 1360-ban Lajos királytól kaptak és melyről magukat nevezték. Pál († 1382) neje a karinthiai Ortenburgi grófok családjából való Katalin, Dénes-é szintén egy Ortenburg-leány Anna, mig nővérük: Blagaji Katalin előbb Ortenburgi Henrikhez, később (igy mondja Schönleben, a Blagajiakról szóló genealogiai müvében) bizonyos Bessenyei Györgyhöz férjhez ment. Mindezekre azonban megjegyzendő, hogy ezen állitások az okirati tüzpróbán még nem mentek keresztül. Hédervári Both Annára pedig megjegyzendő, hogy a régibb hazai iróink a Hédervári gyüjtőnév alatt a legkülönbözőbb és 29egymással nem is rokon személyeket egy kalap alá helyezték. Azon Dénes nevü nádort pl., ki IV. Béla trónralépte után megvakittatott, «Hédervári Vialka Dénesnek» nevezték; utódját a Tomaj nb. Dénest (a Losoncziak és a losonczi Bánfi-ak ősét), kit fiának tartottak, ugyanigy nevezték: Kemény fia Lőrincz nádort (a Matucsinaiak ősét), kinek nemzetségét nem ismerjük, «Hédervári Poth» Lőrincznek nevezték és igy fentebbi «Both» nem más mint «Poth», mely név különben (Botho) a Győr nemzetségben szerepelt és a német középkorból származik.
6. III. Jánosról (1347–1487), az erdélyi vajdáról mindeddig csak azt tudtuk, hogy 1458 márcz. 9-én nős volt és hogy egyetlen-egy gyermeke: Margit, az osztrák Hohenberg Jánoshoz ment férjhez (l. f.).
Ennél többet mond Wissgrill:
a) Első neje (1448-ban) szerinte Bottyáni Erzsébet, másodika: (Osl. nb.) Csornai Éva.
b) Péter, Kristóf és Miklós nevü fiain kivül még egy Judit nevü leánya is volt, ki mint az osztrák schwarzenaui Streinn Kristóf neje Bécsben 1516 máj. 29-én meghalt és a szent Dorotytyáról nevezett ottani templomban örök nyugalomba helyeztetett. A Trautson-féle «de epitaph. Viennens« czimü kézirat szerint sirkövén (a sekrestye mellett, a régi temetőn tul) a következő felirat volt olvasható: « Frau Judith, eine geborne Gravin von Pösing und St. Geörgen, Herrn Christophen von Strein zu Schwarzenau Seeligen nachgelassene Wittib, die gestorben zu Wienn Anno 1516 dec 29. Maymonats; ligt hie begraben.»
7. Bazini Zsigmond (az előbbinek fivére) neje Borbála 1493-ban okiratainkban is fordul elő, a nélkül, hogy családi hovatartozandóságát ismernők, Wissgrill pedig állitja, hogy Zsigmond Borbálát Krayg urnőjét» 1461-ben vette volna feleségül. Kraig jelenleg a karintiai St. Veit nevü kerületben fekvő falu.
8. Az ifjabb Bazini-ágból származó V. Péter neje hazai okirataink szerint Pécz nb. Marczali Hedvig (1435–1446); szerzőnk pedig állítja, hogy egy 1402. évi okiratában néhai pelsőczi Böbék Imre országbiró leánya Margit mint e Péter neje szerepel.
Ez annyiban véve volna érdekes, a mennyiben Ákos nb. Böbék Imre országbiró nyomait mindeddig csak 1395-ig követhetjük, halála évét nem ismerjük és csak egyetlenegy leányáról, Orsolyáról van tudomásunk, ki előbb Ákos nb. Prodaviczi Mikcshez, azután a lengyel Juga-hoz ment férjhez.*
Bizonyos Mesziczieczi Przedpelko nevü lengyel embernek két fia volt: Moszticz és Juga. (Öregebb) Moszticz 1403-ban a nyitramegyei Sempte várnagya, 1410-ben mint öregebb Moszticz, Pózen ura (= dominus Posnaniensis) Liptómegye főispánja s Rózsahegy várnagya; 1433 és 1436-ban pedig az abaujmegyei Vizsoly-ban birtokos. 1433-ban még a «Pózeni» nevet viseli; 1436-ban mint Kusmen-i, Cozmyn-i és Kezmen-i szerepel, a mit egyik kiváló kutatónk «Közményi»-nek vett. Miután Közmény nevü helységet Magyarországon nem ismerünk, bizonyosnak vehetjük, hogy itt a pózeni tartományi kerületben még most is létező Kozmin nevü helységről van szó. Öregebb Moszticz utódait nem ismerjük. Fivére Juga megkapta nejével a Körösmegyében fekvő Racsa nevü várt; fiai Gergely, János és (ifjabb) Moszticz a «Racsai» nevet vették fel, de ők is voltak a nyitramegyei Sempte társbirtokosai. János 1439-ben az országnagyok között foglal helyet. 1427-ben ő is Vizsolyon birtokol. Meghalt 1452 körül, a nélkül, hogy fiut hagyott volna maga után.
Hogy ezen Péter leányokat hagyott volna hátra, arról mindeddig mit sem tudtunk. Wissgrill pedig a következő sorrendjüket adja:
a) Klára, kinek férje Pálóczi Imre, a miről eddig mit sem tudunk:
b) Orsolya, kinek férje Hédervári Konth Lőrincz előbb királyi lovászmester, utóbb nádor. Erre megjegyzendő, hogy Héder nb. Hédervári Lőrincz lovászmester és nádor 1447-ben meghalt és hogy hazai okirataink csak az 1418-tól 1461-ig szereplő Blagaji Margitot ismerik (második) nejéül.
c) Cecil, ki Rozgonyi István temesi főispánhoz ment férjhez. Ez azonban az öregebb Szentgyörgyi-ágból való III. Péternek (1392–1407) a leánya.
9. V. Péter unokája Simon neje a hazai irók szerint: Balassa László leánya Katalin. Szerzőnk pedig azt mondja, hogy első neje: Dobó Zsuzsanna, másodika: Homonnai Erzsébet (vagy Klára). Hozzáteszi azonban, hogy egyikök sincs okiratilag kimutatható.
10. Bazini Farkas neje 1515-ben a hazai okiratok szerint Vérthessi Borbála, ki 1537-ben mint Farkas özvegye is szerepel. Wissgrill szerint Farkas első neje: Lónyai Lány Katalin, másodika: trencséni Zábláti Lőrincz leánya Zsófia (előbb ákosházi Sárkány Ambrus országbiró neje).
30Végezetül még felemlitendő, hogy az osztrák irók szerint VI. Tamás (= ifj. Thömmel) neje bizonyos Haym Katalin, II. György-é pedig: Pernstein Janka, mely utóbbira megjegyzendő, hogy az osztrák Pernstein nevü főuri család a Héder nb. Güsszingieknek a hirhedt Iván nádor ifjabbik fiától származó ága, mely Magyarországot elhagyva teljesen elosztrákosodott.
* * *
Szükségesnek találom még a következőknek különös kiemelését:
Már fentebb emlitettem, hogy Wissgrill (Smitmer nyomán) a Szentgyörgyiek-Baziniak sorába bizonyos Mátyást is felvett, ki szerinte Pál és Ilonának a fia és 1421-ben szerepel. Ennek helytelenségére már fentebb utaltam.
Elmondja továbbá: a Szentgyörgyi és Bazini János, valamint fivére Temlinus mint Szentgyörgyi Mátyás fiainak: Gergely, János és László gyámjai arra kötelezik magukat Bazinban 1360 máj. 28-án, hogy nevezett gyámfiaik Kanizsai János és Miklós javára 1000 magyar forint erejéig kezességet vállalnak? továbbá: «Néhai Mátyás fiai, Szentgyörgyi és Bazini Gergely, János és László saját úgymint e Jánosnak kiskoru gyermekei Miklós, Ilona és Orsolya nevében kijelentik 1373-ban, hogy adósságuk törlesztése végett a Somogymegyebeli Berény melletti Egyházas-Csicsó nevü birtokukat Kanizsai János és Miklósnak átengedik; 1379-ben pedig ugyanők az Esztergom közelében fekvő Csicsó nevü birtokukat szintén a nevezett Kanizsaiaknak engedik át.
Ezzel szemben találunk az országos levéltárban DL. 6161. sz. a. egy oklevelet, melynek értelmében a zalai konvent 1373 decz. 16. tanusitja, hogy előtte «Johannes et Ladislaus filii Mathie de Zenthgyur (igy!) pro se personaliter, pro Egidio vero fratre ipsorum carnadi; Nicolao filió dicti Johannis ac nobilibus puellis Elena et Ursula vocatis filiubus eorum sine litteris procuratoris» somogymegyei Egyházas-Chychou nevü birtokukat a Kanizsaiaknak eladják.*
Nagy Gyula úr szives közlése.
Ebből tehát kitünik, hogy ama bizonyos Mátyás utódai, kikről Smitmer és utána Wissgrill szólnak, tényleg a Szentgyörgyi nevet viselték, de nem a «Bazini»-t is és hogy a Szentgyörgyi-Bazini családhoz való nemzetségi közösségük ebből sehogy sem kiviláglik.
Miután az eladók a zalavári konvent előtt megjelentek, majdnem bizonyosnak vehető, hogy itt a Zalamegyében törzsökös Szentgyörgyi-családról van szó, melynek egyik tagja, János fia Kálmán, 1413-ban szerepel.* Smitmer különben Mátyás fiainak nevét helytelenül olvasta, a menynyiben egyik fia nem Gergely, hanem, a mint ezt a magyar okirat tanusitja: Egyed.
Hazai okmánytár III. 289.
Egyházas-Csicsóra nézve megjegyzem, hogy 1329-ben Dénes fia Tamás fia Mátyás Eddei Baksa fiai ellen a somogymegyei Csicsó nevü birtok ügyében pert indit, melyet az Eddeiek kiskorusága miatt elhalasztanak.* Ha csak minden jel nem csal, akkor ezen Mátyásban a fennti somogymegyei Szentgyörgyiek atyjára kell ismernünk, kinek atyja tehát sem Pál, sem János, hanem: Dénes fia Tamás, a mi a pozsonymegyei Szentgyörgyi-Baziniakkal való nemzetségi közösségét halomra dönti. Hogy mily összeköttetés volt a két család között, ezt talán a Smitmer-féle gyüjteményben esetleg található okirati anyag tanulmányozása utján lehetne megállapitani.
Ugyanott 102.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages