I. Kazincz falu története a XVII. századig. Beregszászy Pál örököse Sándor Péter. Ennek élete. Nemessé lesz. I. Rákóczy György ti…
I. Kazincz falu története a XVII. századig. Beregszászy Pál örököse Sándor Péter. Ennek élete. Nemessé lesz. I. Rákóczy György tiltakozása. Kazinczy Péter mint szolgabiró.
Kazinczy Ferencz ősei közül különösen kettőnek a pályája érdemes figyelmünkre, a kik a nemzet válságos korszakában élnek, s körülményeik a küzdő térre sodorják a Rákóczyak közelébe, a nemzeti függetlenség szolgálatába, de a kik a végső következmények levonásától visszariadnak. A Kazinczy-család történetét is csak bennök és általok ismerjük részletesebben, s nincsenek hiteles adataink a XVII. század harmadik évtizedénél előbbi időkből. A mit Kazinczy Ferencz nagy gonddal kutatott s többszörösen feljegyzett nemzedékrendi kimutatásaiban* régebbi őseiről mond, csak puszta sejtésnek tartható. Téves forrás után indul tehát Toldy Ferencz is Kazinczy életrajzában,* valamint Kazinczy Béla is a család történetéről szóló művében.*
L. különösen e táblázatot a M. N. Muzeum könyvtárában 3126. Fol. Lat. sz. alatt. E mellett Kazinczy számos helyen papirra vet egy-egy adatot családja multjáról; l. kivált Abauj vármegyéhez 1790 decz. 15. beadott folyamodványát, a melyet Kazinczy Béla is közöl ily czimü munkájában: A Kazinczy és Alsóregmeczi Kazinczy-családnak II. korszakából (Debreczen, 1901) 91–92. l.
Kazinczy és kora, Pest, 1859. 3. l.
L. az l. jegyzetben.
A Kazinczy-család a Sajó jobb partján fekvő borsodvármegyei Kazincz nevü faluból származik,* a melyet először egy 1240-ben kelt oklevél emlit, mint Dédes vár tartozékát Tardona falu határjárásában.* Már 1335 körül parochiája van Kazincznak s papja, János, nyolcz garas pápai tizedet fizet.* A falu ekkor a Csákányi-család birtokában van; Csákányi Detre és Agócs kapják az egri káptalan előtt való osztozkodás alkalmával.*
Kazinczy B. id. művében azt állítja, hogy a család a Kazincz nevü pusztáról ered, 13. l.
Árpád-kori uj Okmánytár, VII. köt. 102. l. – Azon adatokat, a melyeket Kazincz falu történetére s a Kazinczy-család első ismert ősére felhasználtam, nagyrészt Borovszky Samu barátom szivességének köszönöm, a ki Borsod vármegye czimü monographiája számára gyüjtött becses adatait még kéziratban rendelkezésemre bocsátotta.
Monum. Vatic. I. köt. 248., 322., 338., 347., 363. l.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. köt. 2., 3., 481., 704. l.
Idővel a falu Fónyi Balázs kezére jut, kinek magtalanul történt halála után összes jószágaival együtt Nagy Lajos Ónodi Czudar Péter udvari vitézének s testvérének adományozza 1358 jul. 17-dikén.* De a Czudar-család nem sokáig birja, már 1385 nov. 13-dikán Erzsébet, Nagy Lajos özvegye és leánya, Mária királynő uj adomány czimén a Rátót nemzetségbeli Kapolyai János oroszországi vajdának s öcscsének, Dezső kir. főlovászmesternek adja az ott szedetni szokott, hidvámmal együtt s az egri káptalan az uj birtokosokat ellenmondás nélkül be is iktatja – mint akkor nevezik – Nagy-Kazincz falu uradalmába. Ez adománylevelet három év mulva Zsigmond király is megerősíti.* Ettől fogva a falut állandóan a Dezső maradékai, a Serkei Dezsőfiek és Lórántfiak birják, a kik a közeli falvak lakói vagy az erőszakoskodó dédesi várnagy ellen nem egyszer a törvény előtt keresnek oltalmat.*
Anjoukori Okmánytár, V. köt. 542. l.
Orsz. Levt. Dipl. 7166–7168., 7200.
U. o. 11441., 12405., 12468.
2A Hunyadyak korában s a XVI. század elején a Lórántfiak kezdik ősi javaikat elidegeníteni. Igy Tóbiás fiai Miklós és László kazinczi birtokrészöket 1504. május 12-dikén elzálogosítják Kubinyi László deák budavári porkolábnak s feleségének, a kiknek aztán maradékai közel háromszáz évig birják a falu egy részét.* Viszont azonban a Lórántfiak más tagjai ragaszkodnak kazinczi birtokukhoz és 1544 jun. 17-dikén Várday Pál esztergomi érsek s kir. helytartótól iktató parancsot sikerül kieszközleniök, a melynek alapján az egri káptalan ellenmondás nélkül beiktatja őket kazinczi birtokrészökbe.* Az 1550. évi osztozás alkalmával a kazinczi részjószág János és Kristóf kezére jut; emez később Borsod vármegye alispánja.*
U. o. 21289.
Orsz. Levt. Neo-Regestrata Acta, fasc. 737., 9. sz.
Századok 1876. évf. 99. l.
1555-ben nagy csapás éri a falut. A törökök hat ház kivételével az egészet fölprédálják lakóit rabszíjra fűzik és 118 jobbágyát elhajtják.* De a Lórántfiak bőkezü pártfogása mellett a falu csakhamar épülni kezd úgy, hogy már 1564-ben tíz egész és tizennégy félporta után fizet adót; a leégett házak közül is tizenhét épülő félben van, s az adórovó ezenkivül tizenhat zsellért ír össze.* Hanem azért a török világban folyvást szenvednie kell. A basák nagy adókat vetnek ki rá s időnkint egyre emelik. Még eleinte csak tűrhetőnek találja a falu a parancsolt 140 frt adót, de aztán folytonos emelését a budai basánál járt rimánkodó küldöttség igyekszik meggátolni, a mi egy időre sikerül is. Azonban nem sokára ismét megkétszereződik az adó, a melyen kivül különféle czímeken részint pénzben, részint termesztményben még ugyanannyit kell a lakosságnak kiizzadnia.* A török fogságba került Lórántfi Györgyöt testvérei ki akarván váltani, kazinczi birtokuk felét, a melyen ekkor hét jobbágy lakik, elzálogosítják 300 frtért Divényi Mellétei Andrásnak s gyermekeinek.* De a birtok nem sokáig marad idegen kézen. A Lórántfiak iparkodnak, a mint szerét ejthetik, visszaváltani.
Orsz. Levt. Dicalisok, 332.
U. o. 409.
Orsz. Levt. Neo-Reg. A. 705., 34. sz. V. ö. Borovszky S. Borsod várm. tört. I. köt. 354. l.
Orsz. Levt. Neo-Reg. A. 736., 40. sz.
A Lórántfiak buzgó terjesztői a protestáns vallásnak, a mely uradalmaikban, így Kazinczon is, hamarosan gyökeret ver. 1576-ban Kazincznak már ref. papja is van: Sajószentpéteri Bertalan. S innen kezdve majdnem évről-évre ismerjük az itt működő lelkipásztorokat.* Mint leány-egyházak Berente és Barczika is hozzátartoznak. Hasonlókép ismerjük a falu bíráit s birtokosait is; emezek közt találjuk Lórántfi Mihályt (a Kata, Mária és Zsuzsánna apját), Lórántfi Zsigmondot és Pált, Kubinyi Kristófot és fiait (Lászlót és Andrást), úgy szintén Kubinyi Lászlót és Dánielt, Orlai Miklóst, Sóri Miklóst, Dapsi Pétert, stb.* Lórántfi Mihály, nem levén fiúgyermeke, leányait fiúsíttatja s kir. beleegyezéssel 1613-ban többi közt a kazinczi birtokba is beiktatja.* 1615-ben már nincs életben; ekkor már özvegye Andrássy Kata és két leánya az itteni birtokosok.* Egy, ez évben fölvett, jegyzőkönyv szerint az özvegynek Kazinczon 8 egész és 3 félekés jobbágya, 20 zsellére, 18 puszta háza van, de az itteni két malom és szárazvám is az övé.*
U. o. Decim. lajstromok.
Borsod várm. jegyzőkönyv I. 168. II. 413., 540. III. 748.
Kazinczy Gábor regestái, a M. Tud. Akad. Tört. Bizottság levéltárában.
Jegyzők. IV. 128.
Orsz. Levt. Neo-Reg. A. fasc. 732., 22. sz.
Lórántfi Zsuzsannát 1615-ben Rákóczy György borsodvármegyei főispán, a későbbi erdélyi fejedelem vevén feleségül, Kazincznak is földesurává lesz és a hozományul nyert birtokot újabb szerzeménynyel is gyarapítja. Lakosságát is pártfogásába veszi a török zsarolások ellen, azonban adóterhein ő sem igen tud könnyíteni. Hanem a protestáns vallás hatalmas védőt nyer benne, s a többi földesurakkal bizonyára iparkodik a megindult kath. visszahatásnak gátat vetni. A protestánsok számban is növekednek s papjaik anyagi jóllétben élhetnek.
A XVII. század elején Borsod vármegye ref. papjai közül Beregszászy Pál vonja magára különösen figyelmünket, mivel az ő működése kapcsolatos a Kazinczy-család történetével. Beregszászy valószinüleg Miskolczon született, legalább 3e városban több háza és szőleje volt. 1582-ben Wittenbergben találjuk, s haza kerülvén, a vármegye több helységében lelkészkedik. Igy 1597–8-ban Vámoson hirdeti vallása igéit, később 1618. és 1621-ben Aszalón működik, a huszas években pedig Diós-Győrött, a melynek ez időben urai, a Bedegi Nyáry-család tagjai, mind buzgó reformátusok.* Beregszászynak kedves embere, nyilván íródeákja a kazinczi származásu Sándor Péter, a kit ő egyszerüen csak szolgájának mond s a kit valószinüleg mint szegény jobbágyfiut vesz magához és ki is taníttatja. A sárospataki főiskola anyakönyvében ugyanis 1628-ból egy Kazinczi Péter deák van bejegyezve, a ki ez évben az iskolát elhagyja.* Beregszászy gyermektelen levén, 1629-ben akként óhajtja hű szolgáját megjutalmazni, hogy miskolczi 3 házát s 4 szőlejét 1500 frtért eladja neki. Ez alkalommal Beregszászy az adásvételi szerződésben Sándor Péter de Kazincz néven említi kedves emberét.*
Borovszky S. id. műve, I. köt. 107. l. s kézírati adatai.
Kazinczy B. id. műve, 34., 156. l.
Egri káptalan levt. elenchusa I. 378.
A mint Kazinczi Sándor Péter, vagy a mint később magát egyszerüen nevezi, Kazinczy Péter állandóan fekvő birtokhoz jut, legott nemességért folyamodik, a mit a következő, 1630. évben el is nyer. Csakhogy ekkor már Torna vármegye területén lakik s nemességét is az itteni közgyűlésen hirdetik ki. Itt veszi feleségül Szabó Borbálát, a Krasznik-vajdai és Szentimrei Szabó család ivadékát, a ki közeli rokona, talán unokatestvére volt Beregszászy Pál nejének, Szabó Zsuzsánnának. Föltehető, hogy e rokonság is hozzájárul Beregszászy említett végrendelkezéséhez, a melynek érvényesülése némi akadályokba ütközik. Ugyanis Vitézlő Várkonyi Gáspár János mindjárt 1630-ban tiltakozik* az ellen, hogy Kazinczy Péter s felesége Szabó Borbála azokat a házakat, szőlőket, szántóföldeket, irtványokat, réteket, gyümölcsös kerteket és pinczéket, a melyek néhai Beregszászy Pál s felesége Szabó Zsuzsánna örökségei voltak Miskolcz városában, zálogba vagy örökáron megvegyék.* A körülmények azonban arra mutatnak, hogy e tiltakozás nem jár a kivánt eredménynyel. Kazinczy Péter birtokába jut a hagyatéknak, a melyet új szerzeménynyel is gyarapít Miskolczon.* Ellenben a családnak Kazinczon semmiféle fekvősége sincs. A XVII. és XVIII. századból e falu birtokosainak többszöri összeírását ismerjük, de közöttük Kazinczyakat hiába keresünk.*
Kazinczy F. jegyzetei unokája, Becske Bálint birtokában. – Ugyane tiltakozás egyebekkel együtt a jászóvári konvent levt. fasc. 19–22. E szerint az említett Várkonyi János Gáspár Beregszászynak azon rendelkezése ellen tiltakozik, a melyet Kazinczy Péter, máskép Mészáros literatus Péter javára tett. Mivel pedig Szabó Zsuzsánna első férje Mészáros Jakab volt, az itt szóban levő Mészáros Péter deák Beregszászynak mostohafia lehetett. Ha e föltevés helyes, akkor vagy Sándor Péter vagy Mészáros Péter a Kazinczy-család őse; lehet, hogy a kettő egyazon személy.
Miskolcz városi Jegyzők. I. 217.
U. o. I. 228.
Borsod várm. Jegyzőkönyv XI. 356. XX. 1397. XXV. 73.
Ha a föntebbi előadás helyes: akkor Kazinczy Péter ősei vagy a Lórántfiak jobbágyai voltak, vagy Mészáros Jakabtól (Beregszászyné első férje) származtak, a kinek említett fia, Péter deák, egyazon személy lehet Sándor Péter deákkal. Bármint dől is el azonban e kérdés annyi bizonyos, hogy részben e kapcsolatból magyarázható az a mély tisztelet és ragaszkodás, a melylyel a Kazinczyak a Rákóczyak iránt mindenkor viseltettek. Nem nehéz megértenünk, hogy a Lórántfiak szolgálatában nem egy kazinczi jobbágy szerez érdemeket, a kiket aztán földesuraik felszabadítanak s nemesekké tesznek. Ilyen lehet az a Kazinczy Gergely is, a ki a Csabai Kovács István és Bálint miskolczi plébános közt az egri káptalan előtt folyt pörben tanuskodik.* De ennek a Kazinczy Gergelynek a családja nem igen volt hosszu életű, legalább az egész XVI. században nem találkozunk Kazinczy nevü nemesekkel. Csak a XVII. század harmadik évtizedéből ismerjük az első Kazinczy Pétert, a Sándor Péter (vagy Mészáros Péter?) deákot, a ki Lórántfi Zsuzsánna, illetőleg Rákóczy György jobbágyának maradéka. Ugyanis Rákóczy György, mint kazinczi földesúr s Borsod vármegye főispánja, az Aszalón 1630 jun. 26-dikán tartott vármegyei közgyülésen Keresztes János ügyvéde által ünnepélyesen 4tiltakozik Kazinczy Péter deáknak (Petrus literatus Kazinczi) tornavármegyei nemesítése ellen, a mi az ő akarata s beleegyezése nélkül történik, kijelentvén, hegy Kazinczy Pétert nemesnek el nem ismeri, nemesi oklevelének kihirdetése ellen óvást tesz és «mint paraszt jobbágyának fiát elfogatja s letartóztatja».*
Bárczay-család levt. fasc. 32., 7. sz.
Borsod várm. Jegyzők. V. 7. l. Ide vonatkozó része így hangzik: «Solenniter protestatur contra eum Petrum literatum Kazinczi in contemp. prćtactarum regni constitutionum nobilitatum, nolle pro vero nobili acceptare, verum eisdem armalibus et earum publicationi qualitercunque factć contradicit, eumque Petrum literatum Kazinczi tamquam filium sui coloni rusticum capi et detineri curaret».
Kazinczy Péternek nem csekély ügyességére és számító elméjére vall az a körülmény, hogy a hatalmas Rákóczy György tiltakozása ellen is meg tudja tartani nemességét s birtokait. Nyilván elősegíti őt ebbeli törekvésében az a fontos esemény, a mely Rákóczy Györgyöt még ez évben Erdély fejedelmi trónjára ülteti. Erdélyből már a fejedelem nehezebben kisérheti figyelemmel Borsod vármegye közéletét, s így Kazinczy Péter nemességét többé semmi veszély nem fenyegeti Borsod vármegyében sem. Három év mulva, midőn Miskolczon Kazinczy Péter Mészáros Jakab kertjét elfoglalja, a városi tanács kijelenti, hogy azt a kertet «törvény szerint előtte tette sajátjává és az törvény szerint neki adta».* Tíz esztendő elég arra, hogy Kazinczy Péter a számottevő nemesek sorába küzdje fel magát s a vármegyei közéletben is szerepet vigyen. 1640 jan 25-dikén a Szendrőn tartott tisztújító gyűlésen Balla János szolgabiró mellé esküdtnek* s a még ugyanazon évben megölt Balla helyébe szolgabírónak választják.* Hivatalát ekkor két évig viseli,* de később az 1647 okt. 30-dikán tartott közgyűlésen ismét visszahelyezik hivatalába. A következő évben a vármegye febr. 16-diki gyülésén Rákóczy György fejedelemnek azon kivánságára, mely szerint az ónodi fapalánk, az úgynevezett huszárvár helyett kőfalat akar építtetni, úgy rendelkezik, hogy Kazinczy Péter szolgabíró járása 30 kocsi szénát hordjon a munkálat alkalmával.* De ez év folyamán meghal, mert 1649 jan. 5-dikén a Szendrőn tartott közgyülés már az elhunyt Kazinczy Péter helyére Poroszlai Mihályt választja.*
Miskolcz városi Jegyzők. I. 228.
Borsod várm. Jegyzők. VI. 2.
U. o. VI. 39.
U. o. VI. 343.
Borsod várm. Jegyzők. VI. 645. E szerint tévedés Kazinczy Béla id. művében (33–34. l.) az az adat, hogy Kazinczy Péter, Borsod várm. szolgabírája már 1639-ben elhal s hogy ugyanakkor egy más Kazinczy Péter szolgálja a vármegyét.
Borovszky S. id. műve 376–7. l.
Ime a Kazinczy családnak első ismert őse, az ügyes, alkalmazkodó és törekvő férfiú, a ki a szerencsés körülményeket számító észszel felhasználja, hogy sorsát javitsa s biztosítsa egyetlen fiának, a hasonló nevű Péternek jövőjét. Ha már sikerült családját az elnyomott helyzetből kiemelnie, mindenkép azon van, hogy utóda az ő szolgálatainak is hasznát vehesse. Tudja, hogy a vármegyében ezért pártfogóra számíthat s ebben – mint a következmények mutatják – nem is csalódik.
