A KISBOTTYÁNI ÉS GERESGALI BATTYÁNYI CSALÁD.
66A KISBOTTYÁNI ÉS GERESGALI BATTYÁNYI CSALÁD.
(Második, befejező közlemény.)
II. Benedek elhunytával Kristóf visszakerült anyjának és mostohaatyjának, Horváth Andrásnak nemkevésbé gondos gyámsága alá. Horváthnak első gondja volt, hogy Marczali György leányát a Battyányi javakból megillető részének kiadásával kielégitse, mely czimen 1564-ben 250 forint készpénzt ki is fizetett.*
Nemz. Múzeum, Nagysz. Szily cs. lt.
E közben a pusztitó viharnak, mely 1566-ban Szigetvár elestével Somogyot, mint önálló vármegyét hosszu időre elsöpörte, az előszele mindjobban érezhető. A geresgali kis várkastély már 1555-ben elesett.* A török előnyomulástól való aggodalom és rettegés a pusztákról, elhagyatottabb helyekről mindenkit a közeli falvakba, városokba vagy még távolabbi biztosabb helyekre hajt, a kisbottyáni jobbágyok is már 1558-ban Balaton-Szentgyörgyön bent a faluban laknak, s onnét járnak nappali munkára Bottyánba, a mely lakóinak ily módon elköltözésével többé nem falu, ezentúl csak puszta számba ment. 1565-ben maguk Horváth Andrásék is Szentgyörgyre, megerősitett kuriájukba költöztek, mert kisebb rabló török hordák a Kisbalaton mentén is mind sürübben mutatkoztak. Szeptember vége felé egy nagyobb csapat betört Szentgyörgyre is, fölégette, kirabolta és Horváth Andrást elfogván, fejét vette (decollatus), Zabary Borbálát és fiát a 21 éves Battyányi Kristófot pedig elhurczolta*
Salamon F.: Az első Zrinyiek 390.
Sárvári lt. fasc. l. No 93.
Érdekesen irja le Füssy Tamás, hogy miként sietett a fiscus a gazdátlan maradt birtokokat kezébe venni, mert eleinte senki sem tudta, hogy az elhurczoltak mi sorsra jutottak. A király Mezőlaky Ferencz zalavári apátot bizta meg a jószágok felügyeletével, a befolyó jövedelmeket be kellett szállitani, hogy azok majd a rabságukban talán még élők kiváltására fordittassanak.* De a kormányi hivatalos huzavona lassuság annyira késett, hogy Battyányi talán holtig rabságban sinlődhetett volna, ha a töröktől követelt váltságdijat, 1500 forintot, helyette Orosztonyi Péter, a pécsi püspöki javak kormányzója, le nem fizeti. Igy szabadult Kristóf a somogyi Zselicz kerületben levő összes birtokai árán, mert ezeket az 1500 forint fejében Orosztonyinak kellett zálogba engednie.*
Füssy T.: Zalavári apátság tört. 158.
Sárvári lt. fasc. l. No. 93.
Battyányi Kristóf Egerally, máskép Boncz Lászlónak női ágon az Ákosházi Sárkány és pacsavölgyi Dely családokból leszármazott leányát, Egerally Orsolyát vette nőül. Egyrészt feleségének, de másrészt már anyjának Zabary Borbálának hozományaként kiterjedt ujabb birtokok és birtokrészek kerültek kezére Zala vármegyében Kiskomárom, Pacsa, Issebor, Horváthi, Kondakor, Homokkomár-Szentmiklóson, továbbá Zala-Egerszeg mellett Neszelében és Gebárth-pusztán. Ősi jogot nyert a sopronvármegyei Geresde is. Állandó tartózkodásra a kiskomáromi várban huzódott meg, mert somogyi birtokai a török fennhatóság alatt biztosságot nem nyujthattak.
Pert akart ujitani unokabátyja, II. Benedek abaujvármegyei elperelt birtokai iránt is, csakhogy ehhez előbb irásait kellett összeszereznie, mert azok II. Benedek halálával bizonyos Kapussy Pál, állitólag II. Benedek meghitt emberének kezében a felvidéken maradtak. Kapussy mindjárt II. Benedek halála után azzal állott elő, hogy utóbbi a végakarata szerint őt, Kapussyt jelölte volna ki a kiskorú Kristóf fiú gyámjául és ez alapon a gyámságot magának követelte. Gyámul való kirendeléseért a királyhoz folyamodik s tanukra is hivatkozott, hogy gyámnak a megboldogult csakugyan őt jelölte. A király 1561-ben utasitotta a jászói konventet, hogy a csitvándi Kapussy Pál részéről megnevezendő tanukat hallgassa ki s tegyen jelentést.* Kapussy kirendeléséből persze semmi se lett, a mint nem is lehetett, mikor Kristóf neveltetése iránt létrejött egyezségben maga II. Benedek már 1558-ban határozottan megmondotta, 67hogy halála esetén a fiut senki másnak, csak atyjának adja vissza és ez egyezséglevél 1562-ben királyi megerősitést is nyert.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
A Kapussynál maradt irások megszerzése sok hajszába került, mert azok tőle Poky Gáborhoz jutottak, ez utóbbi már el is halt. 1584-ben Radéczy István egri püspök és helytartó utasitotta Zichy Györgyöt, hogy Poky Gábor özvegyéről Battyányi irásait szolgáltassa vissza, «mert a közönséges igazság úgy kivánja, hogy a kié valami, azt annak vissza kell adni».* A visszakerült irásokból látta azután Kristóf, hogy az abauji jószágok iránt immár minden perlekedés hiábavaló, nem is bolygatta tovább s a sok utánjárásnak egyedüli eredménye maguk az irások, mert ily módon való fentmaradásuknak köszönhetjük, hogy a család felvidéki birtoklásáról ennyit is tudunk.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
1558-ban elhal feleségének anyai nagybátyja, pacsavölgyi Dely György és végrendeletében Kristófnak testál «egy iskarlath menteth mallal beleltet», Battyányi Farkasnak végrendelete egyik kijelölt végrehajtójának pedig «eg˙ tafatával belelt iskarlath mentet» azután még «eg˙ ezwsth kötwfeket, egy ezeöstes pallost.»*
Sárvári lt. fasc. l. No. 93.
Dely György özvegye, Bilják Ilona, hamar letette az özvegyi fátyolt, mert 1590-ben már mint klyssai Zmajlovics Györgyné perli Battyányi Kristófot Issebor és Kiskomár jószágok eránt.*
U. ott. fasc. l. No 117, 121, 123.
Battyányi Kristóf 1591-ben halhatott el, mert 1592-ben özvegye Orsik asszony már maga perel. Három gyermekük maradt: Anna, elsőben Gersey András, utóbb Dévaj Tamás hitvese, mindkét férjét túlélte, azután II. János és III. László.
Özv. Battyányiné sokat perel az 1522-ben élt anyai őséről, Damonyai János deákról Sopron vármegyében reá maradt, de 1522 óta zálogban levő Geresd birtokának kiváltáért; 1592-ben le is tette érte a zálogösszeget, de Kissennyei Sándor azt föl nem vette s a birtokot ki nem eresztette.* Még Kristóf életében kezdődött hosszú pere volt Nádasdy Péternek Kaczorlakja nevü várában volt viczevajdájával, Várady Jánossal is Szentmiklóson a plebánia rétjének lekaszáltatása és a fünek elhordatása miatt, vagyis alapjában a kegyuri jog gyakorlása miatt, de Battyányinét keresetével a törvényszék 1597-ben elutasitotta.* Perelt 1592-ben még szentbalázsi Zele Tamással és Ferenczczel, 1597-ben pedig rokonával, Ságody Gáborné Miletenczy Klárával Neszelében és Gebárth pusztán jobbágyaiknak szabad költözködése felett is.*
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
U. ott. 1592. és 1597. évszámok alatt.
Battyányi Kristófné Egerally Orsolya 1598-ban halt el, azontul mint élőt többé nem emlitik. Leánya, Battyányi Anna 1620 körül már Gersey András özvegye, midőn testvérével, II. Jánossal az őt illető anyai része felett megegyezett.* De 1629-ben II. János már perli nénjét, Dévaj Tamásnét Pacza, Boldogasszonyfalva és több más jószágokban elkövetett sérelmek és tulkapások miatt, II. János a pert megnyerte és Dévajné ellen az itélet végrehajtását el is rendelték.* 1634-ben Battyányi Anna már özv. Dévaj Tamásné zálogba adja a sopronvármegyei Nemes-Ládonyban birt kuriális sessióját.* E közben történt másik testvérének III. Lászlónak szomoru esete, melynek hatása alatt a családi összetartás érzete kibékitette őt most már egyetlen fivérével II. Jánossal úgy, hogy ennek 1643-ban történt halálakor tisztességes eltemetéséről is ő gondoskodott, és hogy a temetés költségeit födözhesse, 1643 április 25-én Nagy- és Kisbotytyánban levő részeit unokaöcscsének III. László fiának IV. Lászlónak zálogba adta.*
Sárvári lt. fasc. 2. No. 27, 28.
U. ott. fasc. 2. No 43, 48.
U. ott. fasc. 2. No 68.
U. ott. fasc. 2. No 101.
II. János nyugtalan vérü, perlekedő ember lehetett, a sok haszontalan pereskedése sok pénzébe került, ezért hol egyik, hol másik jószágát adta zálogba, de tisztességére legyen mondva, mihelyt tehette, ki is váltotta. Nőtlen maradt mindvégig, házas életéről irások nem emlékeznek. Számtalan perei közül csak az egyben-másban fontosabbakat sorolom fel: 1632 febr. 8-án II. János, valamint III. Lászlónak fia (tehát III. László már nem él) IV. László Somogyban 68Lengyel Farkast Czegléd miatt hivatják törvénybe.* 1632 decz. 11-én Eszterházy Miklós nádor mandatumot ad, hogy Egerally Lászlónak második feleségétől (Kuskóczy Borbálától) született gyermekei Zala vármegyében Bosoly, Batyk, Puszta-Pakod, Egyházas-pakod, Chanj Mezeje birtokokból és Beer (Zalabér) várkastélyból az első hitvestől (Dely Tamás és Damonyay Zsófia leányától Annától) született Egerally Orsik és Zsuzsa gyermekeinek, Battyányi II. Jánosnak és Perneszy János fiának, Pálnak, megillető részeiket adják ki,* ez itélet végrehajtását a törvényszék el is rendelte, de foganatja aligha volt, avagy talán készpénzben egyeztek meg, mert a fölsorolt birtokokat sohasem emlitik a Battyányi jószágok között. – 1633-ban II. János és unokaöcscse IV. László, anyai örökségük felett megegyeznek.*
Sárvári lt. fasc. 2. No. 62.
U. ott fasc. 2. No 87. és Nem. Múzeum, Nagysz. Szily cs. lt.
Sárvári lt. fasc. 2. No 65.
1634-ben Battyányi II. Jánost mint kiskomáromi kapitányt emlitik, a kiskomáromi uradalom pedig Jakusics György óbudai prépost (később veszprémi, majd egri püspök) kezében volt, ki a jószág kormányzását, mint helytartóra, Battyányi kapitányra bizta, irott intsructiót is ad néki és szolgálata fejében évi 60 forint fizetést állapit meg.* Jakusics az előző kapitánnyal, Sárkány Istvánnal perben állott, mely perben a katonai törvényszék Battyányi kapitányt is bevonta, de tisztázta dolgát, 1635-ben föl is mentették.* Mégis csakhamar kellett valaminek történnie, hogy Battyányinak nem volt maradása, távoznia kellett a várból s az ingerültség ellene oly fokra hágott, hogy nem is volt ajánlatos a várban mutatkoznia. Úgy látom, hogy az ellenszenvet iránta Sankó Boldizsár kiskomáromi hadnagy szitotta és tüzelte, kivel Battyányi nem fért össze és vele, mint határozottan rosszát akaró ellenfelével folytonosan viszálykodott. Élénk szinben mutatja Battyányinak kényes helyzetét 1636 junius 4-én kelt az a levél, melyben Ujkéren Eörsy Zsigmond (1642-ben Sopron vármegye alispánja) szavahihető uri emberek mint tanuk előtt fogadást ajánlott, hogy ha Battyányi a kiskomáromi várba be mer menni, 10 magy. forintot ad neki. Battyányi nem türve a gunyos tréfát, a fogadást tartotta és a levél alján olvasható Szántóházy Zsigmond viczekapitány bizonysága, hogy «köztünk Pünkösd naptian ben volt Kis Komarba Bottianj Janos uram».* Voltak tehát és maradtak a várban nemcsak ellenségei, de barátai is, kik a dologban igy jártak kezére.
U. ott. fasc. 2. No 67, 69.
U. ott. fasc. 2. No 70.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
Battyányinak kiskomáromi kapitánysága mégis hamar véget ért, utódjától, Bessenyey Istvántól elválása nem folyhatott valami simán, mert Bessenyei ellen bizonyos sérelem miatt pert inditott és 1641-ben magát Jakusicsot is törvénybe hivatta.* Bessenyey ellen már 1642-ben itéletet és végrehajtást elrendelő parancsolatot is kapott.*
Sárvári lt. fasc. 2. No 88.
U. ott. fasc. 2. No. 94, 95.
Sankó Boldizsár ellen Battyányit meg éppen a tehetetlen boszu sarkalta, az egymásután reázúditott legképtelenebb perek valóságos áradatával üldözte, egyszer mert az ő szabados szolgáját állitólag megverte,* másszor, mert fölnyergelt paripáját és kedves agarát erőszakkal elvezettette,* majd hogy jobbágyainak adóját kicsikartatta és előle behajtatta,* majd ismét, hogy kisbottyáni egyik jobbágyát elfogatta és vasraverve Kiskomáromba elhajtatta.* És igy tovább, jóllehet Battyányi mind e pereket nemcsak elvesztette, de méltatlan vádaskodásaiért kemény pénzbirságra is itélték, mikor pedig ezt le nem fizette, Sibfalva nevü jószágát Somogyban két malommal és Gigében három jobbágyhelylyel együtt zálogban tőle hivatalosan le is foglalták.*
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. 1637. évszám alatt.
U. ott. 1638. évszám alatt.
U. ott. 1642. évszám alatt.
U. ott. 1641. évszám alatt.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. 1642. évszám alatt.
Minden házsártoskodása mellett is Battyányi II. Jánost egyenes nyiltszivüsége miatt a vármegyében általán kedvelték, Zala és Somogy vármegyék 1640 szeptember havában tartott közgyülése a török rabságra jutott Puzerffy 69Mihály helyére szolgabirónak is megválasztotta.* De pereinek végét meg nem érhette, 1643 aprilis havában fejezte be sokat küzködött nyugtalan életét.
Zala várm. közgyül. jkönyvi kivonatai. – Puzerffy Mihály szolgabirót a törökök 1640 elején fogták el, éveken át sinylődött, sorvadott a kanizsai börtönben, mig csak halála meg nem szabaditotta szenvedéseitől. Abból gondolom, hogy a börtönben halt el, mert 1659-ben a börtönben irt végrendelete, melyhez együtt szenvedett rabtársai voltak aláirott tanui, fentmaradt (Sárvári lt. fasc. 2. No 115). – Sörös P. úgy adja elő (Turul 1908. évf. 27.), hogy Puzerffy somogyi birtokait Turós Miklósnak vetette zálogba 210 talléron 1653-ban, hogy magát a rabságból kiválthassa. De vagy a török keveselte a váltságért ajánlott összeget, vagy talán a pénz Puzerffy kezéhez sem jutott, s az egész kiváltási mese csak czim volt a gazdátlan maradt birtokok elfoglalásához. A hiresztelt kiváltásnál a végrendeletnek jó pár évvel későbbi kelte legalább mást mond.
Testvére III. László az édes anyjának kaczorlakjai viczevajda Várady János elleni perét megújitotta, újrafölvételét Istvánffy alnádor 1598-ban rendelte el, de az egerszegi törvényszék 1599-ben keresetével III. Lászlót is elutasitotta és pereskedéseért sulyos birságban marasztalta. III. László felebbezett,* hogy lett-e eredménye, nem tudom. A Geresd iránti zálogpert is Sennyey Sándor és felesége Sibrik Anna ellen ujból fölvette és 1598-ban a rokonokat hivja fel, hogy a perre szükséges költségekhez járuljanak.*
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
Zala várm. közgyül. jkönyvi kivonatai.
III. László hitvese volt Zádory, másképp Nagy Krisztina, Zádory Istvánnak, 1609-ben Somogy vármegye főszolgabirájának és feleségének czentriczfalvai Czentricz Katalinnak leánya. László a feleségével hozományban kapta a Kaposvár melletti Nagy Jutha falut, de a birtok, mint a Zalay-, Czentricz-családok utáni örökség 1617-ben, indult s egy egész századon át a Thuly-család örökösei ellen változó szerencsével folyt per alatt volt. Időközben a Tattyányi-család ki is halt és örökösei is még küzdöttek Jutháért, mig lassanként lehámlott úgy ezek kezéről, mint a Thuly-család utódaiéról is.
Battyányi III. Lászlóról fentmaradt még Memhed ispáhinak egy levele, a vége és keltezése lerongyolódott, lerohadt, olvasható részét mégis ide irom:
«Az Nemes es Witezlö Wegh Kis Komar Waraban lakozo Battyani Laszlonak mint is vitez szomsed baratunknak kezeben adassek hiven es tisztessegel.
Minden hozzank illendő szomsedsagbeli baratsagos köszönetünket es szolgalatunkat irjuk es a˙anl˙uk kigyelmednek mint is vitez szomsed Ur baratunknak, aldg˙a Isten kegyelmedet sok jokkal ez u˙ esztendöben.
Kelletik ez levelünk altal kegyelmedet megh talalnunk, mint is vitez szomsed Ur baratunkat. Ennek elöte valo napokban izentünk volt kegyelmednek, mint is vitez szomsed Ur baratunknak, hogy kegjelmed ideigh bar czak harom holnapigh adg˙on mi nekünk harom szaz Tallert, keg˙elmednek a harom holnapra a varasert valasztva ötven eg˙ öreg kö soot adunk, annak fölöte arra is igeriük keg˙elmednek magunkat, hogj ha kegjelmed benünket megh emböröl, kegjelmed is, a miben benünket megh talal, mi is kegyelmednek szeretetel szolgalunk. A mi Török hitünkre embersegünkre fogadg˙uk, hog˙ keg˙elmednek a harom holnap be telven, keg˙elmednek szep embersegessen megh izenn˙ük, ha keg˙elmed kivan˙a mindg˙arast kegjelmednek minden okvetetlen kezeben metat˙uk, ha penigh keg˙elmed ugy kivan˙a, hogj a keg˙elmed pezere Marhat küldg˙ünk ....... a keg˙elmednek embersegiert megh czelekedgyük, ha penigh kegjelmed penzül kevanya, ugy kegyelmedet menten megh elegett˙ük. En Memhet Ispay kerem azon keg˙elmed ....... szolgalatomert, baratsagomert es fizetsegemert .......... ha kevan˙a keg˙elmed vag˙ valami portekat kevan keg˙elmed, maga küldg˙ön keg˙elmed eg˙ is vont vasat ennekem, megh adom keg˙elmednek az arrat, valamikor adg˙a keg˙elmed ....... a hosza negj araszt, ugyan puszta leg˙en ....»* A levél további alsó része olvashatatlan és mindent egybevetve 1631-ben iródhatott.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt. XVII. századbeli évszám nélküliek közt.
A kaczorlakjai viczevajda Várady János elleni peres levelek egyikének hátán pedig közel egykorú irással a következő följegyzés olvasható: «Bottyany (IV.) Laszlonak Botthyani (III.) Laszlo volt az Apia, az ki születet Egeralj Orsiktul 70az öreg Bottyani (III) Laszlo, az kit az Törökök le vagtanak, az Atya volt Bottyany Kristof».* III. Lászlónak tehát török fegyver oltotta ki életét, hogy mikor és mely körülmények közt történhetett a gyászos eset, nem tudom, de abban az időben alkalom volt reá elég, és 1632 febr. 8-án már néhainak irják.*
Sárvári lt. fasc. 2. No 129.
U. ott. fasc. 2. No. 62.
Egész terjedelmében közöltem az ispahi levelét, – nem férhet-e hozzá gyanú, hogy Memhet hangoztatott török hite és embersége mellett is csak zsarolta a Battyányiakat? Abban az időben 300 tallér igen nagy összeg volt, jelzálog nélkül csak puszta szóra kivált ellenségnek nem igen adogatták. A kölcsönkérés rem-e csak kelepcze volt? Ha megadta Battyányi, Memhet úgy szabadulhatott legkönnyebben hitelezőjétől, ha eltette láb alól, ha pedig Memhet a kölcsönt nem kapta, e miatt a boszú ismét csak arra sarkalhatta.
A sárvári levéltár indexében foglalt «Ladislao Bottyanyi vitć et honorum gratia impertita» följegyzés szerint (magát a levelet nem olvashattam) gr. Pálffy Pál országbiró 1647 decz. 15-én kelt levelében Battyányi László tisztes életének elismeréssel adózott.*
U. ott. fasc. 2. No 118.
III. Lászlónak, II. Jánosnak elhunytuk után a Battyányi-család ismét csak egyetlen élő tagra olvadt. III. László fia IV. László takarékos szerző ember volt, s ha sorsa nem szegődik ellene, nagyatyjának Kristófnak módjaként ujból fölemelhette volna családját, de végzete szerencsétlen házasságba sodorta, utódot nem remélhetett és e feletti mély bánata őt is, hosszu időkön át virágzott családját is sirba vitte.
IV. László a nagybátyja II. János után zálogban maradt jószágokat egymásután váltja vissza,* 1646-ban hozzájuk Kiskomáromban újat is szerez,* 1649-ben pedig özv. Hagymásy Miklósné Maróthy Zsuzsánnak és leányának Hagymásy Éva Niczky Boldizsárnénak Ráczegeres nevü somogyi birtokát zálogba veszi.* Ekkor még Kiskomáromban lakott, de a kanizsai török folytonos fészkelődései miatt már a kiskomáromi vár sem nyujthatott biztos menedéket. Ez időtől intézkedései már azt mutatják, hogy Kiskomáromból biztosabb helyre költözni készül, Kőszegen Vas vármegyében házat vesz,* 1650-ben nagycsötörtök napján pedig Kiskomáromban kelt levelével Bottyán, Balatonszegh, Boldogasszonyfalva, Kistamási, Geresgal, Czegléd, Zselicz stb. birtokait és részeit unokatestvérének Szabó, avagy (horvátosan eltorzitva) Sabuk Istvánnak 500 talléron zálogba adja.* 1651-ben már Kőszegen lakik s ott egymásután vásárolja a sok értékes szőllőt és ingatlanokat.*
Zala várm. közgyül. jkönyvi kivonatai 1643 április, és sárvári lt. fasc. 2. No. 103, 104.
Sárvári lt. fasc. 2. No 116, 119.
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
Sárvári lt. fasc. 2. No 121, 122, 124.
U. ott. fasc. 3. No 77.
U. ott. fasc. 2. No 123, 151, 157, 158.
IV. László csak élemedettebb korában házasodott, 1653-ban vette nőül Turós Miklós kiskomáromi viczekapitány leányát, a kalandos hajlamú Zsuzsánnát, ki mellette még csak gyermekszámba mehetett, szüleitől elkényeztetett ferde nevelésben részesült és atyja alighanem csak számitásból terelte és késztette őt az előkelő, gazdag, de egymáshoz nem illő házasságba. A fiatal asszony, alighogy megtörtént az esküvő, mindjárt elhagyta férje házát s ennek tudta nélkül visszafutott szüleihez. Battyányi kértére Turós visszaküldi leányát urához, de mikor Turós 1656-ban elhalt, a fiatal asszony fékentartó egyetlen támaszát vesztette. Többé nem volt nyugta, és még 1656-ban az első kinálkozó alkalommal, a mig férje Németújváron gr. Batthyányi Kristóf Generalis Uram ő Nagyságánál távol járt volna, a malmok közt lovakkal már reáváró embereivel, atyjának régi hü szolgáival, Kőszegről magát titkon elvitette. Nem is tért többé vissza soha, hogy merre mindenfelé járt, erről elhagyott férje igen kemény, keserves és éppen nem kiméletes szavakkal emlékezik 1658-ban megirt végrendeletében,* honnét mindez adatokat meritettem. Ki is zárta őt minden örökségből, «ha magam nem kellettem neki, arra sem erdemes sem Isteny sem vilaghi törveni szerent, hogj javajimban reszesüllön, azert legien exclusa», sőt mintha válni is akart volna tőle, 1662 jul. 25-én még vizsgálatot is kért ellene viselkedése miatt.*
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
Sárvári lt. fasc. 3. No 6.
71Turós Zsuzsánnáról s általán a Turós családról Sörös P. bővebb ismertetést közölt,* feldolgozott adatait főképpen a Turósokkal összeházasodott Guary-család irásaiból meritette, de Zsuzsánnáról korántsem nyujt oly sötét képet, mint a minőt a Battyányi irások sokszor bizony elég vastagon és kimélet nélkül elénk tárnak.
Turul 1908. évf. 27.
Battyányi 1658-iki végrendeletében összes birtokainak főörököseivé unokatestvéreit: Sabuk Istvánt, Frankovics Jánost és Peleskey Annát tette. Anyjának, Zádory Krisztinának ugyanis az 1617-ben fiatalon elhalt István fivérén kivül két nőtestvére volt: egyik Ilona elsőben Szabó (Sabuk) Mátyásné, utóbb Frankovicsné és a másik Peleskey Péterné. Battyányi IV. László örökösei e két nővérnek gyermekei, akik javára végrendeletében emlitett birtokait Battyányi 1661-ben pünkösd előünnepén a vasvári káptalan előtt be is vallotta,* emezek pedig 1661 május 26-án Kőszegen kelt kötelező levelükben megfogadják, hogy kedves urukat és atyjukfiát, Battyányi Lászlót, élete fogytáig hiven szolgálni és gondozni fogják.* 1664 nov. 8-án második végrendeletet is irt Battyányi, de abban jobbára csak az 1658-dikiban foglaltakat erősitette meg, föltünő mégis, hogy ez utóbbi végrendeletében:
Nemz. Múzeum, Nagyszig. Szily cs. lt.
Nagyszig. Szily cs. házi irásai.
«2. Az itt (Kőszegen) valo Magyar es Nemet Predicator Uraimnak hagiok mindeniknek maganossan ket ket Tallert.
3. Az Magyar es Nemet Mester uraimnak egy egy Tallert.
9. Az Köveskuti Ecclesiara hagiok Tiz Tallert,»* – de katholikus alapra nem hagyott semmit, pedig az irásokban sehol nyomát nem találjuk annak, hogy a család a protestans hitvallásra áttért volna. Ezt csak ő maga tette, ha tette.
Sárvári lt. fasc. 3. No 15.
Battyányi IV. László 1664/5. évek közti télen fejezte be keserüségteljes életét, mert örökösei 1665 márcz. 3-án kelt levelükben, midőn özvegyét Turós Zsuzsánnát végképp kielégitették, már megboldogultnak mondják.* Feleségétől életében nem vált el, Sörös P. közleményébe tehát nyomdahiba csúszott be, mert Turós Zsuzsa Pogrányi Ferenczczel nem 1656-ban, hanem megforditva csak 1665-ben kelhetett egybe, a mikor az 1664 telén elhalt Battyányi már nem élt.
U. ott. fasc. 3. No. 16.
Igy tünt le a geresgali Battyányiak századokon át virágzott dunántúli családja, birtokaik is lassanként idegen kezekbe foszladoztak szét, a mint már maga IV. László is végrendelkezésével három részre bontotta azok egységét és azon néhány elsárgult, megviselt iráson kivül nem maradt fenn semmi más, a mi a családot elfeledéstől megóvhatná s ez irások is pusztuló mulékonyak. Összeszedtem és maradandóbb emlékül foglaltam egybe mindazt, mit az irásokból ma még megmenthettem. De még ez emlék is csak fogyatékos képet nyujthat a család hajdani életéről, minek fő oka az, hogy a fentmaradt irások is sokfelé szétszóródtak. Legnagyobb részük – körülbelül 120–130 darab – a sárvári herczegi levéltárban van, úgy 90–100 darabot a Magy. Nemz. Múzeum őriz a nagyszigethi Szily-család leveleiből «idegen rész» czimén ott letétbe helyezett irások között, van azután még a Szily-család házi irásai közt, valamint az országos levéltárban is néhány darab, de sőt kell végül lenniök irásoknak még pedig a XV. és XVI. századokból a herczeg Batthyányi-család körmendi és németujvári levéltáraiban, a mint a Geresgalra kapott 1468-iki adománylevél is Körmenden van. – A Sárváron levőket jobbára csak index följegyzésekből ismerem, mert nem volt alkalmam azok tüzetes átvizsgálására és ott még van adat-anyag ahhoz, hogy a családról való ismereteinket bővithessük.
A családnak czimerképét nem ismerem. Battyányi II. János 1617-iki névaláirása mellé nyomott pecsét a következő czimerképet mutatja: pánczélos, markában kardot villogtató kar, a kardot felül félhold, alul csillag kiséri, a kard hegye fölött I. B. betük.
SZILY JENŐ.
