A Koháry herczegi család egyenrangúságáról.
A Koháry herczegi család egyenrangúságáról.
A Magyar Nemzeti Múzeum levéltára néhány évvel ezelőtt egy rendkivül érdekes levél birtokába 83jutott, a mely a Koháry herczegi család egyenranguságáról szól és a mely a folyóirat olvasóit is kétségkivül érdekelni fogja.
A levél irója József szász herczeg, aki 1857 szeptember 18-án irta azt hummelshaini vadászkastélyából Pernice Lajos Vilmos Antal porosz királyi titkos főkormány tanácsosnak, a hallei egyetem kurátorának. Pernice 1799. junius 11-én született Halleban, Felső-Olaszországból bevándorolt családból. Meghalt 1861. julius 16-án Halleban. Életének külső körülményeit bővebben méltatja az Allgemeine Deutsche Biographie 25. kötete. Mint egyetemi tanár a római jog terén fejtett ki nevesebb működést, 1826 óta pedig főleg a publiczistika terén működött mint az 1806 óta mediatizált fejedelmek és grófok rangjának védője. Jogi véleményei és egyéb államiratai között különösen becses a Die staatsrechlichen Verhältnisse des gräflichen Hauses Giech czimü műve, mely 1859-ben jelent meg, a mely a német főnemesség jogi viszonyainak ismeretéhez elsőrangu munka. Publiczistikai dolgozatai közül megemlitendők a következők: Observationes de principum comitumque imperii Germanici inde a MDCCCVI subjectorum iuris privati mutata ratione 1827. és a Commentatio, qua de iure quaeritur, quo principes Hohenloënses tanquam comites Gleichenses duci Saxonić Coburgensi et Gothano subiecti sint. 1835. Mint publiczista kapott megbizást arra – a mint ez az alábbi levélből kitünik – hogy a Koháry herczegi család egyenranguságáról egy védőiratot készitsen.
Tudvalevő, hogy a Szász-Coburg-Gothai herczegi ház két tagja nyert Magyarországon indigenatust. Az egyik Josiás herczeg az 1790/1. évi 71. tvczikk által honfiusittatott, unokaöccse Ferdinand György herczeg, cs. k. altábornagy és egy lovasezred tulajdonosa pedig az 1827. évi 41. tvczikk által. Ferdinánd György herczeg még 1816. január 2-án nőül vette Szitnyai és Csábrági herczeg Koháry Ferencz m. kir. udv. kanczellárnak, családja utolsó férfisarjának egyetlen leányát Mária Antonia Gabriella herczegnőt, a kinek kezével a Koháry vagyon birtokába jutván a Koháry nevet a saját nevével egyesité. Utódai az egyesitett nevet használtak is, de később a Koháry nevet elhagyták.
Az indigenatust szerző Ferdinánd György herczeg germekei közül leánya a Nemoursi herczeg felesége lett, legidősebbik fia Ferdinand Ágoston herczeg Portugallia trónjára hivatott meg és a portugall királyi ház megalapitója lett. Harmadik fia Lipót a belga királyi ház megalapitója, mig a másodszülött fia Ágoston Lajos Viktor a család magyarországi ágának megalapitója lett. Utóbbi neje Klementina Mária, Lajos Fülöp franczia király leánya volt, legidősebbik fia Fülöp herczeg, ki 1881-ben aranygyapjas lovag lett, legfiatalabbik fia Ferdinand bolgár király. A magyarországi ág 1881 óta az uralkodó ház tagjaival egyenrangu és az azokat megillető fenség czimzés őt is megilleti.
Ferdinand herczeg házassága Koháry Máriával a család szász-ernesztin ágának tagjait nem érintette kellemesen. A Koburg ház nem emelt ellene kifogást, de a többiek ugy látszik az egyenranguság kérdését feszegették. Pernice, a ki József szász herczeg bizalmas emberei és barátai közé tartozott, 1857-ben megbizatást nyert arra, hog a Koháryak egyenrangusága kérdésében jogi véleményt adjon. E megbizatás tudomására jutott József herczegnek, a ki erre az alább közölt levelet irta Pernicehez. E levélben a herczeg kijelenti, hogy ő és családjának tagjai közül többen, nevezetesen a szász-meiningeni ág, Ernő szász-altenburgi herczeg, annak testvére Móricz, ő, a levél irója és testvére Frigyes, mindenképen tiltakozni fognak Ferdinand herczeg utódainak egyenrangusága ellen, a ki hogy a vagyont magának megszerezze, egyesité nevével a Koháry nevet, a mivel a császár-király alattvalója lett. Az a tény, hogy az osztrák császár, a midőn már nem volt német császár, a Koháryakat herczegesitette – a herczegi diploma 1815. november 15-én kelt – József herczeg szerint Koháry Máriának és utódainak az egyenranguságot nem adta meg. Mert, a mint irja, Liechtenstein herczeget kivéve, a ki a német «Bundesfürst»-ek közé tartozik, az osztrák herczegeket csak herczegesitett nemeseknek, tehát czimzetes herczegeknek tekinthetik, a kik a német, most már souverän dynastiáknak az előrangot kétségessé nem tehetik. Ezen nézet mellett, irja a herczeg meg fognak maradni, jóllehet tudják, hogy a szász koburgi házon kivül még az angol királyné (Viktória) férjével, a belga és portugall király, ezek atyja és a nemoursi herczeg állást fognak foglalni a Koháryak törekvései mellett, a melyekhez talán vallási okokból, esetleg a szász-albertini ház is csatlakozni fog.
Valjon Pernice véleménye létrejött-e, illetve megjelent-e nyomtatásban, azt megállapitani nem sikerült. Pernicenek az Allgemeine Deutsche Biographie idézett kötetében felsorolt munkái között ily tartalmu munkáról emlités nem tétetik, és a bibliographiában sem tudtunk nyomára akadni.
A levél szövege a következő:
Jagdschloss Hummelshain d. 18/9. 1857,
Euer Hochwohlgeboren können sich wol denken, wie ich mich gefreut hätte, Sie wiederzusehen; um so grösser aber ist nun auch mein Bedauern, dass Ihre Absicht, mich zu Wittekind 84zu besuchen, nicht realisirt werden konnte, indem ich bereits abgereiset war, und die beyden vorhergehenden Tage mit all’ ihrer Zeit so in Anspruch genommen waren, dass an Wiederfinden irgend einer interessanten Persönlichkeit oder eines liebgewordenen Bekannten nicht zu denken war. Am letzten Abend vor meiner Heimkehr hierher, sagte mir mein Neffe Moritz, dass ihm die grosse Freude zu Theil geworden bey Gelegenheit des grossen Diners im Chursaale, Ihnen zu begegnen, und dass Sie ihm im Vertrauen eine Mittheilung gemacht, die uns Wettiner sammt und sonders, sehr nahe berührt. Und was für Eine? Dass Sie ein Rechtsgutachten über die Ebenbürtigkeit der Cohary’s* in Arbeit zu nehmen beauftragt wurden. Diese Aufgabe, mag nun von welcher Seite der sachsen-Coburg’schen Verwandtschaft es auch sey, gestellt seyn, und alle Gründe, die sie dafür aufzählt, auf noch so scheinbar gültiger Basies vorgehalten werden, als z. B. «dass ein Cohary König von Portugal ist, dessen Schwester dem Herzog von Nemour, einem Bourbon vermählt ist», so werden wir dennoch uns dabey nicht beruhigen, und das kann ich Ihnen im Vertrauen sagen, sowol S.-Meiningen, als wol auch Herzog Ernst v. S.-Altenburg und ich auf jedem Fall, aber auch des Herzogs Bruder Moritz, ja selbst mein Bruder Friedrich eifrigst protestiren, dass eine Gleichstellung oder Ebenbürtigkeit diesen nachkommen des Herzogs Ferdinand von S.-Coburg, anerkannt werde. Die Gemahlin dieses Herzogs war die Tochter eines reichbegüterten ungarischen Magnaten. Um nun sich ein grosses Vermögen zu gewinnen, brachte der Herzog das Opfer, den Bedingungen, die man für den Fall der von ihm beabsichtigten Verheirathung mit der einzigen Tochter, die keine Geschwister weiter hatte, ihm stellte, nachzugeben, nur um zum Zweck zu kommen, d. h. mit anderen deutlichen Worten, er musste seinem angebohrnen altsächsischen Nemen, den der Cohary’schen Familie hinzufügen, um Frau und Güter in Besitz nehmen zu können. So ward er zugleich Magnat von Ungarn, und also das Kaiser-Königs Unterthan. Sie können sich denken, dass dieses uns übrigen Agnaten des Hauses Sachsenernestinischer Linie – das Haus Coburg ausgenommen nicht munden konnte und nun und nimmermehr munden kann und wird. Dass der Kaiser v. Oestreich, als er nicht mehr deutscher Kaiser war, die Frau des Herzogs Ferdinand «fürstete», ändert die Sache zu Gunsten der Ebenbürtigkeit von ihr und deren Kinder keineswegs. Denn ausgenommen den Fürsten Lichtenstein, der deutscher Bundesfürst ist, können die östreichischen Fürsten von uns nur als gefürstete Edelleute – also als Titular-Fürsten – angesehen werden, und der Rang, d. h. der Vorrang der deutschen jezt souverain gewordenen Dynastien unmöglich uns streitig gemach werden! Ich weiss recht gut, dass wir ausser Sachsen-Coburg die Königin von England mit ihrem Gemahl, den König der Belgier, den König von Portugal nebst Vater, und den Herzog von Nemour gegen unsere Protestation haben werden. Aber das schüchtert wenigstens mich vor Allem nicht ein. Und habe ich, wie mir vorkommt, haben auch S.-Meiningen und auch meine hiesigen Agnaten, nicht die Courage in den Kniekehlen sitzen. Selbst wenn vielleicht das Albertinische Haus Sachsen aus Religions-Sympathien, den Coharischen Bestrebungen sich geneigter erweisen sollte!
A cursivval szedett szavak az eredetiben aláhuzva.
Nun ist’s aber des Geschwätzes genug, und sehr begierig bin ich nun was Euer Hochwohlgeboren zu meinem Geschreibse sagen werden. Indem ich nun endlich ende, danke ich Ihnen herzlichst für Ihren schriftlichen Gruss und bin mit wahrer Hochachtung
Ihr
ergebner Herzog Joseph
zu Sachsen.
ergebner Herzog Joseph
zu Sachsen.
Boriték: Sr. Hochwohlgebohren dem Herrn von Perniče, königl. preussischer Geheimer Oberregierungsrath und Curator der Universität Halle zu Halle per Apolda.
ÁLDÁSY ANTAL.
