A DUBRAVICZAI DUBRAVICZKY-CSALÁD A XVI-IK SZÁZADBAN. | Turul 1883-1950

145A DUBRAVICZAI DUBRAVICZKY-CSALÁD A XVI-IK SZÁZADBAN.

A Dubraviczai Dubraviczky-család is hazánk azon számos nemes családja közé tartozik, a melyek leginkább a török folytonos terjeszkedése által szorongatva, odahagyták Horvátországban fekvő ősi birtokaikat s a szorosabb értelemben vett Magyarország területére költöztek, s bár az itteni nemes családokkal – már csak a velők kötött házasságok révén is – csakhamar teljesen összeolvadtak: eredetüket a család neve mellett az oklevelekben évszázadokon át használt «alias Horváth» jelző mindég kimutatta.

Horvátországban ma is több Dubravicza nevű községet találunk; de a család nem ezektől, hanem a zólyomvármegyei Dubraviczától kapta nevét és előnevét. E kis községről ismert okleveleinkben legelőször 1333 május 30-ikán van említés, a mikor is a turóczi konvent előtt Lőrincz comes fiai és fivérei panaszt tesznek, hogy Dubravicza nevű birtokuk felét Fülöp fia Tompos és Shoos Jakab elfoglalták.* A XV-ik században a kis község már a zólyomvármegyei Lipcse várának tartozéka.

Anjoukori Okmánytár III. 27. l.

Itt Zólyom vármegyében tűnik fel a Dubraviczky-család első ismert őse a XV-ik század negyvenes éveiben. Az Albert király halálát követő zavaros időben Lipcse vára Erzsébet királyné birtokában volt, s ennek viczevárnagya volt Hottothyni György fia György. Érdemei jutalmául a királyné 1440 decz. 6-ikán Kis-Martonban kelt oklevelében neki adományozza a zólyomvármegyei Oravetz birtokot (ma Orócz néven kis község Dubravicza mellett), a mi előbb Liptói Tóth Miklósé volt és a bars-vármegyei Glednigk-et (ma Geletnek) a mi Kálnai Terek Mihályé és Kálnoki Lászlóé és Györgyé volt, de a királyné tőlük hűtlenségük miatt elvette.* Úgylátszik azonban, hogy az így adományozott javak nem jutottak a család tényleges birtokába. Geletnek sohasem szerepel a családnak végrendeletekben vagy osztálylevelekben felsorolt birtokai között; Oróczon ugyan bírtak egyes családtagok – de csak jóval később részjószágokat, de ezekhez házasság utján jutottak.

A Kispalugyai és Bodafalvi Palugyay-család levéltárában, Kis-Palugyán. Ismertetve: Századok 1909. évf. 895. l.

Mint látjuk, a család első ismert őse Hottothyni György – Georgius de Hottothyn – névvel fordul elő; ugyanőt más oklevelek, mint Georgius de Hotutina, Nobilis Vir-t említik. Nem sikerült azonban a családnak Horvátországban régibb időről e néven sem nyomára akadni, sem ősi fészkét megállapítani. Dr. Bojnicic Iván horvátországi főlevéltárnok úr szíves értesítése szerint e név a régebbi horvát oklevelekben nem fordul elő s a középkorban sem volt Horvátországban Hottothyn vagy Hotutina nevű község; az egyetlen hasonló hangzású helynév a ma is meglevő Hotyna Zágráb megyében. Annyi azonban bizonyos, hogy a családnak még a XV-ik század végén is birtokában volt – mint alább látni fogjuk Horvátországban egy Komochác nevű váracska.

Nemes Hottothyni György nem sokára ujabb adományban részesült. Erzsébet királyné 1441 146decz. 31-ikén kelt oklevelében Lipcse várát a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt 10 ezer forintban Gergely corbaviai grófnak adományozta kiváló szolgálataiért, s azért is, hogy magát Szentmihályi Pongrácz fogságából – a mibe a királynő szolgálata közben jutott – kiválthassa.* Habár az országgyülés később a királyné adományainak nagy részét semmiseknek nyilvánitotta: Gergely gróf megmaradt a vár és tartozékai birtokában s arra 1455 jan. 18-ikán V-ik László királytól is uj adományt kapott,* s ugyanezen év febr. 23-ikán ujból be is iktattatott.*

Országos Levéltár Dipl. 30,957.

O. L. Dip. 30,859.

O. L. Dip. 30,858.

Corbáviai Gergely hü emberét Ns Hottothyni Györgyöt – a ki már ekkor Lipcse várának várnagya volt – hüséges és kiváló szolgálataiért azzal kivánta megjutalmazni, hogy 1445 szept. 21-ikén Lipcsén kelt okleveléen a vár birtokai közül Dubraviczát örökösen neki adományozta. A teljesen épen megmaradt oklevél, a melyen Corbáviai Gergelynek kiválóan szép s tiszta nyomásu pecsétje látható, ma a Magyar Tudományos Akadémia kéziratgyüjteményében van; a 18-ik században még a család birtokában volt s az 1760-ik évben egy pörben felmutatták a családtagok. Valószinüleg Dubraviczky Simon, Pestmegye egykori hirneves alispánja adomány folytán került az Akadémia birtokába.*

Magy. Tud. Ak. kéziratgyüjteménye. Pub.: Nagy Imre, Hazai Oklevéltár 409. l.

Hottothyni György 1447-ben a Corbáviai gróf adományára Hunyadi János kormányzó megerősitését is megkapta s ennek alapján őt a turóczi konvent még ugyanez évben be is iktatta minden ellenmondás nélkül Dubravicza birtokába. E két oklevél ma már elkallódott, de a 18-ik században még mindkettő megvolt a család birtokában s a fentebb emlitett pörösködés alkalmával ezeket is felmutatták a családtagok.*

O. L. Caus. tab. 4–975.

Az 1464-ik évben Mátyás király erősiti meg Hotutinai Györgyöt Dubravicza birtokában, de az uj adománylevélbe befoglalja testvérét Pétert is, továbbá Péter fiait Jánost, Simont és Miklóst és György fiait, Györgyöt és Pétert is.* Ugyanezen évben parancsot ad a király a sághi konventnek az adományosok beiktatására,* s az 1468-ik évben patens alakban is kiadja adománylevelét.*

A család levéltárában Dubraviczky Eleknél. A családnak sok régi oklevél van ma is birtokában, kár, hogy nincsenek összegyüjtve. Egyik részük Dubraviczky Elek cs. és kir. kamarás, nyug. közig. birónál van Budapesten; a másik rész Benedicty Gyula cs. és kir. kamarás, földbirtokosnál Tápiószelén; a harmadik pedig Dubraviczky Imre rendőrfogalmazónál Budapesten.

U. o.

O. L. Caus. tab. 4–975.

A család tagjai ettől fogva kezdik magukat Dubraviczáról irni s magyarul Dubraviczkyaknak nevezni, de még későbbi oklevelekben is többször előfordul a Hotutinai név, egyes családtagok pedig többször csak Horváth néven vannak emlitve.

Sem Györgyről, sem testvéréről, Péterről, nincs több okleveles adatunk.

Györgynek az 1464-ik évi adománylevélben emlitett két fia közül csak Györgynek maradtak gyermekei, de az ő fiai közül is csak egy – szintén György nevü – ért emberkort, s terjesztette tovább családját. Erről a harmadik Györgyről már több adatunk van. 1501-ben Dobrovina várnagya, s mint ilyen panaszolja be Zólyom vármegye rendei előtt rágalmazás miatt Barczniczkai Jánost;* 1507-ben tanuskodik rokonának, Dubraviczky Miklós alispánnak, Michinszky János elleni pörében,* ugyanez évben maga is pörösködik a czerini plébános, Márkus ellen,* 1508-ban – rokonai Dubraviczky János és Mihály nevében is – kiegyezik Zsámbokrek András és Horváth György véglesi várnagyokkal az ellenük rágalmazás miatt inditott pörben,* de alig egy pár hét mulva ujra kénytelen a véglesi várnagyok ellen tiltakozni, a miatt, hogy a dubraviczai erdőket bitangolják.* Viszont 1511-ben a véglesi várnagyok tesznek panaszt Dubraviczky György és rokonai ellen,* a kikkel 1512-ben egyeznek ki ujból,* 1512-ben Dubraviczky 147Miklós özvegye rokonát Dubraviczky Györgyöt nevezi meg egyik procurátorául.*

Zólyom megye levéltára. I. sz. jk. 1. lap.

U. o. I. jk. 81.

U. o. I. jk. 9. l.

U. o. I. jk. 10. l.

U. o. I. jk. 12. l.

U. o. I. jk. 20. l.

U. o. I. jk. 24. l.

U. o. I. jk. 22. l.

Ekkor már maga Dubraviczky György is özvegy volt; egy 1511-ben kelt okmányban ugyanis elmondja, hogy bizonyos szükség által kényszerítve – a mi főleg azért szakadt rá, mert felesége, Ilona asszony halálával gyermekeivel együtt árván, s háza gazdasszony nélkül maradt – Dubraviczán egy jobbágytelkét, a melyen Fáber Mátyás lakik, évi négy forintért zálogba adja rokonának, Dubraviczky Literatus Jánosnak. A család levéltárában levő s egyszerű papírra irt oklevél azért érdekes, mert elég tisztán mutatja Dubraviczky György czimeres pecsétjét, a melynek czimeralakja a család által ma is használt czimerrel teljesen megegyezik.

Pár év múlva, 1517-ben, újra kénytelen Dubraviczky György egy jobbágytelkét zálogba adni. Ez okmányt György póniki plébános és Dománkői János állítják ki Dubraviczán, Dubraviczky János házánál s bizonyítják, hogy ott Dubraviczky György és fia Márton megjelenvén, előttük önkényt elösmerték, hogy Dubraviczky Jánosnak 19 frttal és 82 dénárral adósak, s ennek fejében 14 évre zálogba adják neki Dubraviczán azon jobbágytelküket, a melyen Pintyek Mátyás lakik.* Dubraviczky György ezután nemsokára meghalt: 1520-ban már nincs az élők között.

Csal. lt.

Hotutinai Péternek az 1464-ik évi adománylevélben megnevezett fiai közül Simon – úgylátszik – utódok nélkül hunyt el s csak a másik kettőről vannak okleveles adataink. Miklós először a véglesi vár várnagya volt. Ráskay Balázs királyi tárnokmester 1503-ban Budán kelt oklevelében bizonyítja, hogy Dubraviczky Miklós, mint véglesi várának várnagya, hűségesen és vitézül szolgált s a várat jó rendben adta át neki.* Várnagysága idején kellemetlensége volt Rak Balázs dobrovai várnagygyal s Frangepán Bernát, Zeng, Weglia és Modrus grófja, egy Dobrován 1500-ban kiállított oklevelében tesz bizonyságot arról, hogy Dubraviczai Sperthyty Miklós (Nobilis Nicolaus Sperthyty de Dubravicza) mikor Modruson nála járt, előtte Rak Balázst semmivel sem rágalmazta, sőt inkább védelmezte.* Hogy a Sperthyty név hogy ragadt Dubraviczky Miklósra: arra nézve nincs semmi adatunk; sem ő maga, sem más családtag nem fordul elő több okiratban e névvel.

U. o.

Dubraviczky Miklós ekkor már Zólyom megye tekintélyes birtokosai közé tartozott, s midőn 1504-ben Corbáviai Gergely unokáját Miklós fia Györgyöt Lipcse vára és a hozzátartozó városok és falvak birtokába Szent Györgyi és Bazini Péter gróf rendeletére a sághi konvent újból beiktatja: a beiktató parancs egyik királyi ember gyanánt Dubraviczky Miklóst nevezi meg. De a statutionál nem ő működik közre ilyen minőségben, sőt a beiktatásnak – a mennyiben az Dubraviczára is vonatkoznék – a maga és családja nevében ellene is mond.*

O. L. Dip…

Nem sokkal ezután a vármegye szolgálatában találjuk: 1505-től 1508-ig Zólyom megye alispánja volt. Mint ilyen, 1507-ben bevádolja a megye rendei előtt Michinszky Jánost, hogy Sáaghon Radvánszky György, Osztroluczky György és Dubraviczky György előtt nem átalotta őt igazságtalan bírónak nevezni,* majd ismét Budán Dámján úr házában Radvánszky György és Dubraviczky György jelenlétében szidalmazta.

Zólyom megye levéltára I. jk. 8-ik lap.

1508-ban a megye közgyűlése előtt lemond alispáni hivataláról s mindenről elszámol, s a rendek a számadást rendben találván, őt mindenben megnyugtatják és felmentik (ipsi nobiles reddunt se quittum per omnia et solutum, mondja a jegyzőkönyv.)*

Zólyom m. lt. I. sz. jk. 10. lap.

Dubraviczky Miklós családja vagyonát házassága által is gyarapította: Thurán Márthát, Thurán Lászlónak és Kaczinger – máskép Kaczinkai – Dénes leányának, Margitnak leányát vette nőül, a kivel Szepes vármegyében Farkasfalván, Kaczvinkelen* és Rókuson kapott részjószágokat. Feleségétől két fia és egy leánya született, a kik 1507-ben, mikor végrendelkezett, nagyobbik fia János kivételével még kiskorúak voltak. Dubraviczky Miklós Dubraviczán végrendelkezett a póniki plébános, továbbá rokona, 148a fentebb tárgyalt Dubraviczky György és úgy saját magának, mint Dubraviczky Györgynek 2–2 jobbágya előtt. Megemlíti, végrendeletében, hogy ő építette Dubraviczán a Szent Zsófia kápolnát s annak két rétet és egy darab szántóföldet hagyományoz. E kápolna ma is fennáll, mint műemlék.* Szárnyas oltára, a melynek oltárképe bizonyára a kápolna védszentjét Szent Zsófiát ábrázolja, egy beszterczebányai műgyűjtő birtokába jutott s innen a műgyűjtő Szent György czéh 1912 évi februári kiállításába, illetve árverésére került. A kiállítás katalógusa az oltárképet Szent Borbála képének mondja s megjegyzi, hogy a festmény igen szép példánya német hatás alatti felsőmagyarországi festőművészetünknek.

Kaczvinkel neve az évszázadok folytán Kaczvinra kopott; ma hivatalos neve: Szentmindszent.

Magyarorsz. műemlékei II. k. 1071. l.

A végrendelet további rendelkezései szerint Dubraviczky Miklós feleségét és gyermekeit rokonai jóindulatába ajánlja s végrendelete végrehajtóiul különösen fölkéri Zolnai Literatus Pétert, Mikafalvay Jánost és saját fiát Jánost. Fölkéri továbbá unokaöcscsét, Dubraviczky Mihályt is, hogy megemlékezvén hozzávaló jóságáról, legyen feleségének és gyermekeinek védelmezője és gyámola.* Úgylátszik, végrendelkezése után nemsokára el is hunyt: 1512-ben már felesége, Mártha asszony, mint özvegy nevezi meg Zólyom vármegye rendei előtt ügyvédjeiül rokonait Dubraviczky Mihályt és Györgyöt és saját fiát Jánost.*

Csal. lt.

Zólyom megye lt I. sz. jk. 22. l.

Dubraviczky Miklós testvéréről az 1464-ik évi adománylevélbe szintén befoglalt Jánosról nincs semmi további adatunk; annyi bizonyos, hogy jóval előbb hunyt el, mint Miklós. Felesége nevét sem tudjuk; de mivel fiai és unokái is többször Kökeszi-ről irják előnevüket s itt és Hont megye több szomszédos községében birtokosok, valószínű, hogy János felesége valamelyik itteni birtokos családból, talán épen a kihalt Kökeszi családból származott.

Ezen Jánosnak három fiáról van tudomásunk: Jánosról, Mihályról és Márkról, de bővebb okleveles adataink csak e két utóbbiról vannak. Közülük Márk volt az, a ki családját legmagasabbra emelte. Már fiatal korában a királyi udvarban találjuk mint belső embert, «aulicus regius»-t. 1494 jun. 13-ikán a Kassán időző király Budára küldi öt a kincstárnokhoz s költségeire 12 frtot fizetett neki;* jul. 15-ikén ugyancsak általa küld a király Geréb Péternek hét öl itáliai posztóért (de panno Italico Ulnas VII) nyolcz frtot.* Ugyanezen év augusztus havában Horvátországban fekvő családi vára Komochac fenntartására 164 frtot kap a királyi pénztárból (pro conservacionem castri sui Komochac).* 1494 nov. elején Nándorfejérvárra küldi öt a király, hogy mig Kinizsy Pál bán Szerbiában jár, öt helyettesítse, s mindaddig ott maradjon, a mig a bán vissza nem tér; ez alkalommal költségeire 12 frtot kap,* majd nov. 16-ikán, mikor a király Pécsváradról a Bácskába ment, ismét 16 frtot* s decz. 10-ikén újból nyolcz frtot fizettet ki neki a királyi kincstárból. Az 1495-ik évben Veszprém megyébe küldi a király s ekkor segélyül és fizetésében (pro subsidio et sallario) 250 frtot kap; ugyanezen évben fivére János is kap 50 frtot Horvátországban levő váruk fenntartására (pro conservacione castri ipsorum in Croatia.)*

Ernust Zsigmond számadási könyve: Engel Geschichts des Ung. Reiches I. kötet 96. l.

U. o. 97. l.

U. o. 145. l.

U. o. 151. l.

U. o. 153. l.

U. o. 157. l.

Dubraviczky, vagy – mint az okiratok legtöbbször nevezik Horváth Márk, Kinizsy Pálnak is csakhamar bizalmas embere lett. Corvin János ugyanis az országgyűléshez benyújtott panaszában, a mit kérésére II-ik Ulászló 1498 jun. 5-ikén Budán kelt oklevelében átirva kiadott* elmondja, hogy Kinizsy Pál megsegitvén őt seregével a püspökök ellen: ennek fejében tőle, Gyula és Hunyad váraira 20 ezer forintos kötelezvényt csikart ki, s hogy ezen kötelező levelek Ns. Horváth Márk kezeihez, tőle pedig az egri és pécsi püspökökhöz jutottak, a kik most őt ezekkel zaklatják. Majd ismét elmondja Corvin János, hogy Derenchényi Imre halála után, a ki mint parancsnok birta az ő Medve várát és Rokolnok és Lukawetz kastélyait, az özvegy nem akarta a várat és 149kastélyokat kibocsájtani kezeiből mindaddig, míg neki a herczeg helyett Kinizsy Pál három ezer forintot nem fizetett s ennek fejében Corvin János Debreczen városát volt kénytelen Kinizsy Pálnak zálogba adni, s a város Kinizsy halála, után is bizalmas embere Horváth Márk kezénél maradt.

Hazai Okmánytár IV. k. 438. l.

Később ismét a királyi udvarban találjuk Dubraviczky Márkot. A fiatal Lajos királynak is csakhamar kedves embere lett. Már 1520-bán kiadja a király újból átírva Mátyás királynak 1404-ben kelt s Dubraviczára vonatkozó adománylevelét Dubraviczky Miklós fiai János és László, továbbá Hotutinai János fiai Márk és Mihály továbbá Dubraviczky György fia Márton kérésére és részére.* Ez adománylevélbe, mint látjuk, Jánosnak csak két fia, Márk és Mihály van befoglalva s igy bizonyos, hogy testvérük János már akkor nem volt életben s fiutódai sem maradtak.

Csal. lt.

1522-ben a király kegye újból Dubraviczky Márk felé fordul, a ki már ekkor belső embere, kamarása (cubicularis) volt. Pest megyében Török László magvaszakadtával egy nagyobb birtoktest szállott a koronára, a melyhez Szele és Félegyháza egész faluk, továbbá Györgye fele és Berintsek, Szentkozma-Demjén, Kétegyház, Pele, Szent-András, Söregház és Szent-Demeter egész puszták és Dobrontza puszta fele tartoztak; ezt adományozza a király Dubraviczky Márknak és feleségének, továbbá testvérének Mihálynak, s utasítja a budai káptalant, hogy őket e birtokukba iktassa be.* A káptalan jelentést tesz a beiktatásról, a mi Maglódy János királyi ember jelenlétében történt meg, a nélkül, hogy a helyszínén bárki is ellentmondott volna; azonban a kitűzött határnapok alatt Ns. Babafalvai Gál deák Podmanini Podmaniczky Mihály és fiai János, Rafael és Burján, továbbá néhai Nagyságos Podmaniczky János, fia Ferencz nevében, a maguk jogát illetőleg ellene mondott a beiktatásnak.* A Dubraviczkyak azonban 400 frtban kiegyeztek a Podmaniczkyakkal s ezek visszavonták ellenmondásukat s midőn a király 1524-ben újból kiadta a beiktató parancsot,* ekkor már a beiktatás minden ellenmondás nélkül ment végbe.

Csal. lt. Palásthy lt. Esztergomban.

O. L. Dipl. 23,605.

Csal. lt. O. L. Caus. tab. 4–915.

E közben ismét emelkedett Dubraviczky Márk a király kegyében s 1524-ben az ujabb beiktatási parancs kiadásakor már a király főlovászmestere (agazonum magister) felesége pedig a királyné udvarhölgye (ex gynaceo dominae reginae) volt. A főlovászmesterség ekkor II-ik Lajos udvarában kiválóan bizalmi állás volt; a király ugyanis kedvet kapott az ekkortájban hazánkban is divatba jött lófuttatásokhoz s saját istállójában is nagyobb számú futólovat – 1525 telén mintegy 20 darabot* – tartott s az ezek fölötti főfelügyelet is a főlovászmester kötelessége volt. Dubraviczky Márk, hogy a király bizalmának jobban megfelelhessen, saját unokatestvérét, Dubraviczky Lászlót állította mint allovászmestert, agazonum vicemagistert a királyi istállók élére. A királyi udvartartás 1525 jan. 12-től jul. 16-ikáig terjedő számadáskönyve, – a mit Fraknói Vilmos közölt először a Történelmi Tár XXII-ik kötetében – tanúskodik arról, hogy a zavaros és szűkös pénzviszonyok között is a királyi istállóra szükséges költség mindég kikerült s naponkint, vagy néha két naponkint kijárt Dubraviczky László kezeihez a 10 frt 72 dénár vagy ennek kétszerese «pro emendis avenis ad conservacionem equorum suae Majestatis et prebendariorum eiusdem.»* Ugyanezen számadási könyv Dubraviczky Márk fizetésére nézve is tartalmaz két adatot, az elsőt ápr. 4-ikéről, midőn elsorolja, hogy az udvari tisztviselők közt mennyi pénz osztatott ki, följegyzi többek közt: «Marco Dubrawyczky magistro-agazonum fl. XXIII; majd ismét jul. 1-én: «Eodem die Marco Dubrawyczky magistro stabuli Regie Majestatis ad racionem seruiciorum suorum dati sont fl L.*

Századok 1887. 295. l.

Tört. tár XXII. kötet 49. l.

U. o.

Thurzó Elek 1526-ik évi számadásában is előfordul Dubraviczky Márk neve, mikor a királyi lovászok – úgy a magyarok, mint a németek – fizetésére az ő kezéhez fizet ki rézpénzben 576 forint, vagyis jó pénzben 288 frtot a kincstárnok.*

Engel: Monum. Hung. 200. lap.

150Mint előbb láttuk, Dubraviczky Márk 1522-ben, II. Lajos király adománylevele kiadásakor már nős ember volt; felesége Uza Orsolya, Uza Gáspár és Mucsinyay Borbála leánya, a kivel többek közt az Uza-család által csak kevéssel előbb adományban kapott Csalár nógrádmegyei községben is kapott részbirtokot s felesége a legtöbbször épen erről irja előnevét is. Uza Orsolyát több oklevél említi, mint Mária királyné udvarhölgyét.

Dubraviczky Márkról már csak egy pár adatunk van. 1525-ben unokatestvérével, Jánossal együtt vesz zálogba Michinszky Gáspártól egy telket Molchán, Zólyom vármegyében 50 frtért,* 1526-ban pedig ugyanott a Michinszky György részét veszi zálogba 63 frton.* Hogy a mohácsi ütközetben részt vett-e Dubraviczky Márk, arra nézve nincs biztos adatunk, de valószinünek kell tartanunk, hogy mint királyi főlovászmester ő is ott volt a király kíséretében. Annyi bizonyos, hogy az ütközetben nem esett el, mert 1527-ben még testvérével, Mihálylyal együtt, ő vádolja be Sivoli Ethele Lászlót, Pándi Nyáry Sebestyént, Witzmándy Miklóst és Bitskey Jánost, hogy az 1526-ik évben Szt.-Márton napján felfegyverzett embereikkel az ő szelei birtokukra törtek, azt egy hónapnál tovább elfoglalva tartották, a termést fölélték s onnan 325 szarvasmarhát (boves, tauros et vaccas) 200 juhot, 45 disznót s öt hámos lovat erőszakkal elhajtottak s nekik ez által több mint ezer aranyforint kárt okoztak. János király e panasz folytán megparancsolja a váczi káptalannak, hogy idézze meg a vádlottakat.* Dubraviczky Márk azonban nem érte meg a pörösködés végét, még ez évben elhunyt s a következő évben már özvegye szerepel e pörben.

Garam sz.-benedeki lt. 5– 13.

U. o. 4–64.

Csal. lt. – O. L. Caus. tab. 4–915.

Ez évben a váczi káptalan ad bizonyságlevelet arról, hogy a fentebb megnevezett vádlottak, a kiknek a felperesek ellen (contra Egregium Michaelem Dubrawytzky ac generosam dominam Ursulam, Relictam Egregii quondam Marci Horváth alias Dubrawytzky, mondja az oklevél) a tisztító eskü volt megítélve, az eskü letételére kitűzött határnapon nem jelentek meg.* De nem jelentek meg a vádlottak 1528-ban azon ujabb határidőre sem, a melyre Ferdinánd király parancsából idézte meg őket 25 nemes társukkal együtt a tisztító eskü letételére a budai káptalan, s ennek folytán 1529-ben Sárossy Imre protonotarius kiadja ellenük a királyi személyes jelenléti bíróság marasztaló ítéletét, a melyben a hatalmaskodás bűnében bűnösöknek mondatván ki, az okozott 1000 aranyforint kár megtérítésén kívül javaik elvesztésére itéltetnek.* Hogy ezen szigorú ítélet tényleg végrehajtatott-e rajtuk: arra nézve nincs adatunk.

Csal lt.

Csal. lt. O. L. 4–915; 4–975.

Ezekben a zavaros időkben a gyámoltalan özvegy asszony nagyon sok háborgatásnak volt birtokaiban kitéve; talán ez is volt az egyik oka, hogy Uza Orsolya – mint azon időben csaknem minden birtokos özvegy asszony – már csak gyermekei érdekeinek megőrzése végett is nemsokára újból férjhez ment. Csakhamar szüksége is volt második férje Szalay Mihály tanácsára és támogatására. János király ugyanis 1531-ben a Dubraviczkyak szelei s félegyházi birtokát tőlük elkobozva, Ispán Andrásnak adományozza. Szalay Mihály jár közben árva mostoha fia érdekében s a lengyel király pártfogását megnyerve, ki is eszközli, hogy János király már 1532-ben visszavonja előbbi adományát s a birtokot visszaadja jogos tulajdonosainak, Dubraviczky Mihálynak és Márk fiainak, Jánosnak, Bertalannak és Márknak* s megparancsolja Szele és Félegyháza lakóinak, hogy csakis őket ismerjék el földesuraiknak.

O. L. Caus. tab. 4–915. Csal. lt. Palásthy lt. Esztergomban.

Uza Orsolyáról, Dubraviczky Márk özvegyéről még sok oklevélben van szó. 1541-ben sógornőjével, Dubraviczky János özvegyével egyezkedik, a ki a Podmaniczkyaktól Györgyén szerzett részbirtokát egy drága ruháért «suba vocata» – mondja az oklevél – engedi át neki és fiának Jánosnak.* Ugyanezen évben Thurzó Elek országbíró előtt osztozik meg a két özvegyasszony Dubraviczán az első férjeik után maradt drágaságokon, aranyozott ezüst kupákon, arany- és ezüstnemüeken.* A családtagok ugyanis – illetve csak Hotutinai Péter leszármazói – 151közösen birták Dubraviczán azt a váracskaszerü kőházat, a mit valószínűleg a Szt. Zsófia kápolnával egyidejűleg épittetett Dubraviczky Miklós, s a mi mint műemlék ma is fennáll;* s bár a legtöbb családtagnak – mint látni fogjuk – más birtokán volt residentialis háza, a családi kincsek nagy részét itt az ősi kastélyban tartották. Uza Orsolya a következő évben, 1542-ben, a garam-szentbenedeki konvent előtt is megnyugtatja sógornőjét, hogy az első férje után maradt drágaságokat, a melyek jó része az ő hitbérét képezte, tőle átvette.*

A Palásthyak III. k. 274. l.

Csal. lt.

Magyar Orsz. Műemlékei. II. k. 1071. l.

Garam-sz.-benedeki lt. 45–17.

1550-ben Ferdinánd király Uza Orsolyát, egyetlen ekkor még életben levő fiával, Jánossal együtt, új adománynyal erősiti meg Szele, Félegyháza stb. birtokában, megemlítve az adománylevélben, hogy azokat még sógora, néhai II-ik Lajos király adományozta főlovász-mesterének, Dubraviczky Márknak és feleségének, a királyné palotahölgyének.* 1555-ben már ez a fia sincs életben s egyetlen fiának, Márknak gyámja, Dubraviczky Miklós úgy egyezik meg a nagyanyával, Uza Orsolyával, hogy a kiskorú fiú birtokait átadja a nagyanyának, a ki viszont kötelezi magát arról, hogy unokája fölneveléséről gondoskodik.* Ugyanebben az évben Csalári Uza Orsolya (igy írja magát) a garam-szt.-benedeki konvent előtt 26 egyént nevez meg procurátorai gyanánt.* 1556-ban Nádasdy Tamás nádor utasítja a garam-szt.-benedeki konventet, hogy mivel előtte Dubraviczky Albert azt panaszolja, hogy Uza Orsolya, Szalay Mihályné első férje utáni unokája a kiskorú Dubraviczky Márk birtokait elfoglalva tartja s nem akarja kezéből kibocsátani, tartsanak ez ügyben vizsgálatot.* A szentbenedeki konvent 1558-ban tesz jelentést arról, hogy kihallgatta ez ügyben Uza Orsolyát.* Az utolsó adatunk Uza Orsolyáról az 1569-ik évről szól; ez évben egyezkedik Zólyom vármegye rendei előtt Dubraviczky Alberttel, unokájának, Dubraviczky Márknak a dubraviczai közös kastélyban leendő lakására nézve.*

Csal. lt. O. L. Caus. tab. 4–915.

Csal. lt.

U. o.

Cs. lt.

U. o.

Zólyom megye levéltára I. sz. jk. 449.

Dubraviczky Márknak és Uza Orsolyának, mint láttuk, három fia maradt: Márk, János és Bertalan, de közülök Márk és Bertalan ifjan s utódok nélkül halt el. Jánosra vonatkozólag már több adatunk van, 1529-ben nagybátyjaival, Dubraviczky Jánossal és Lászlóval s rokonaival Jezerniczky Jeromossal és Györgygyel együtt veszi zálogba 133 frtért Zablathy Györgytől Neczpál és Sabokrek thuróczmegyei községekben fekvő részbirtokait.* 1538-ban unokatestvérével és ekkor még élő fivérével, Bertalannal együtt, ujabb egyezségre lép Podmaniczky Jánossal, mint egyszersmind testvérei Burian és Rafael meghatalmazottjával, a kik 600 Rforintért végleg és örökösen lemondanak a szelei stb. jószágokhoz formált jogukról, illetve átengedik azt a fentebb irt összegért a Dubraviczkyaknak* 1539-ben mint Korpona város megbízottja védelmezi a város jogát Pálfy Péter ellen.* 1541-ben unokabátyja Dubraviczky János özvegyével egyezkedik a Dubraviczán addig közösen bírt szántóföldek tárgyában rokonuk Dubraviczky Márton, Zólyom megye egyik szolgabirája és birótársai előtt.* Ugyanezen évben Zólyom megye rendei előtt azt panaszolja Dubraviczky János, hogy Horváth Ferencz, Apponyi Néveri Ferencz szolgabirák és társaik fegyveres kísérettel járnak határt a dubraviczai erdőkben s a határokat tetszésök szerint jelölik ki.*

O. L. Név. Reg. Act. Fasc. 24. No 58.

O. L. Caus. tab. 4–975.

Tört.-tár 1901–433. l.

Csal. lt.

Zólyom m. lt. I. sz. jk. 272. l.

1547-ben Kóváry Ilona, a másik Dubraviczky János özvegye, bevádolja Révay Ferencz helyettes nádor előtt Dubraviczky Jánost és társait, Dubraviczky Mihályt és Spánnak is nevezett Dubraviczky Mártont, hogy hatalmasul Dubraviczán lévő lakóházára törtek, ott az ingóságokban sok kárt okoztak neki, s az ott lévő halastavakat is maguknak foglalták el s a nádor a garamszentbenedeki konventet bízza meg a vizsgálattal,* de a pörösködés még ugyanezen 152évben a helyettes nádor előtt kötött békés egyezséggel véget ér.* A következő évben még egyszer megújul a pör, ekkor már csak Dubraviczky János ellen, a kit azzal vádolnak, hogy a halastavakat kihalásztatta. Ő azzal védekezik, hogy csak egyik halastóból fogatott ki mindössze 25 halacskát – pisciculos vulgo kárász vocatos, a mint az oklevél mondja; – ekkor is egyezséggel végződik a pör.*

Csal. lt.

U. o.

U. o. és Garamszt.-benedeki lt. 33–48.

1547-ben Dubraviczky János – mint a jegyzőkönyv mondja: Ioannes filius quondam Egr. Marci Horváth – rokonával, Dubraviczky Mártonnal együtt, Zólyom megye rendei előtt tiltja el a véglesieket attól, hogy dubraviczai birtokaikat bitangolják.* Az 1543–53. évi országos összeírásokban ugyanezen rokonával, Mártonnal együtt, Dubraviczán öt telek birtokosául van bejegyezve.* 1550 febr. 14-ikén, mint már emlitettük, édes anyjával, Uza Orsolyával együtt, új adományt kap Ferdinánd királytól a pestmegyei birtokokra* s 1552-ben Pest megye rendéinek megbizásából Rádai Farkas Fábián és Besnyői Nyilas János szolgabirák osztoztatják őt ezen birtokukban unokatestvérével Dubraviczky Miklóssal.* Ugyanezen évben Zólyom megye rendei előtt panaszolja be Siráky Ferenczet, Dévényvár várnagyát, hogy a hollókői várnagyot fegyveres kézzel küldte az ő dubraviczai birtokára.* Ez az utolsó adatunk Dubraviczky Jánosról, a ki, mint már emlitettük, 1555-ben már nincs életben. Feleségéről csak annyit tudunk, hogy Ujfalussy Zsófiának hívták, de hogy melyik Ujfalussy családból származott, arra nézve nincs biztos adatunk. Annyi bizonyos, hogy ő is vagy még férje előtt, vagy vele egy időben elhalt.

Zólyomm. lt. I. sz. jk. 319. l.

O. L. Conscrip. Dic.

O. L. Cans. tab. 4–915.

Palásthy lt. II. sz. Prot. – és O. L. Caus. tab. 4–375.

Zólyomm. lt. I. sz. jk. 343. l.

Dubraviczky Jánosnak és Ujfalussy Zsófiának egyetlen fiáról, Márkról vannak adataink. Kiskorában korán jutott teljes árvaságra. Előbb rokona, Dubraviczky Miklós volt a gyámja, de ő is még 1555-ben elhunyt, s ekkor a kiskorú gyermek nagyanyjához, Uza Orsolyához jutott s mostoha nagyapja, Szalay Mihály lett a gyámja. Az ő kérésére szólítja fel még ugyanezen évben Miksa főherczeg, mint királyi helytartó, Dubraviczky Miklós özvegyét, hogy a nála levő s a Dubraviczky családot illető összes okiratokat adja át Szalay Mihálynak, mint a kiskorú fiú gyámjának.* De a Dubraviczky-család férfi tagjai nem nyugodtak bele, hogy a kiskorú fiú birtokai a nagyanya, illetve mostoha nagyapa kezénél legyenek s már 1550-ban felhívja Dubraviczky Albert panasza folytán Nádasdy Tamás nádor Uza Orsolyát, hogy unokája birtokait bocsássa ki kezéből.* 1557-ben Ferdinánd király is pártfogásába veszi az árvát s parancsot ad ki a czeglédieknek, hogy őt és Dubraviczky Mihály árváját, Ferenczet, ne merjék háborgatni Szele birtokában.*

Csal. lt.

U. o.

Ez időben a Szelére s a többi pestmegyei birtokokra 1522-ben adományt nyert két testvér ágán csak özvegyasszonyok és kiskorúak voltak életben; épen ezért Dubraviczky Miklós leszármazói alkalmasnak találták az időt arra, hogy ők is jogot formáljanak e birtokokhoz. És habár Uza Orsolya csak egy pár évvel előbb, 1550-ben kapott arra fiával együtt új adományt, s Ferdinánd király fentebb emlitett 1557-ik évi rendelete is ujabban megerősíti birtokukban a jogos örökösöket: az ekkor már hatalmasabb Miklós-ág kieszközölte, hogy Ferdinánd király Bambergben 1562 okt. 16-ikán kelt adománylevelében* kiterjesztette az új adományt e másik ág leszármazóira is s daczára, hogy a régi adományosok jogos örökösei s közöttük Dubraviczky Márk is, továbbá nagyanyja Uza Orsolya, a ki pedig az 1522-ik évi eredeti adományozásnál is már társszerző volt, tiltakoztak a beiktatás ellen: mégis ezen ág is tényleges birtokába jutott a pestmegyei birtokoknak s 1503-ban Dubraviczky Márk kénytelen velők egyezségre lépni Oláh Miklós esztergomi érsek előtt a békés birtoklásra nézve.*

O. L. Caus. tab. 4–915.

Csal. lt.

1569-ben, mint fentebb emlitettük, Dubraviczky Albertnek Márk nagyanyjával, Uza Orsolyával 153kötött egyezsége alapján, Dubraviczky Márk megkapja a dubraviczai ősi kastélynak őt illető részét, ide költözik s az ugyanezen évi összeirásban már fel van véve Zólyom megye birtokos nemesei közé.* De már 1570-ben a dubraviczai szántóföldek és halastavak miatt Zólyom megye rendei előtt pörlekedni kénytelen rokonával, Dubraviczky Alberttel* s a következő évben Dubraviczky Albert kérésére Miksa király megparancsolja a megye rendéinek, hogy a pört újból tárgyalják* azonban a pörlekedők 1572-ben Polthári Soós István zólyommegyei alispán és birótársai előtt békés egyezségre lépnek.* A békesség nem sokáig tartott: Dubraviczky Albert még ugyanezen évben bevádolja a megye rendei előtt öcscsét, Márkot s ennek rokonát, Vass Istvánt, hogy lakóházából bizonyos szövetet (filamentum) elvittek.* De ugyanezen évben együtt is tesznek panaszt Zólyom megye rendei előtt a miatt, hogy Szklabonyai Balassa László chatyn-i jobbágyai az ő dubraviczai birtokukból nemcsak fát loptak, hanem csordásukat is elfogták s magukkal hurczolták.*

Zólyom megye lt. I. sz. jk. 415. l.

U. o. 483. és 484. l.

Csal. lt.

U. o.

Zólyomm. lt. II. sz. jk. 12. l.

U. o. II. sz. jk. 14. l.

1573-ban Dubraviczky Márk kiadja rokonának, Uza Annának, Vass Istvánnénak mindazt, a mit az ő nagyanyja, Uza Orsolya, végrendeletében neki hagyományozott* s ennek folytán 1574-ben a garamszentbenedeki konvent előtt kölcsönösen megszüntetik egymás ellen indított mindenféle pőreiket.*

Garamszt.-benedeki lt. 32–20.

U. o. Ext. Pmt. D. 450.

1577-ben a pestmegyei birtokokra nézve olyan egyezséget köt Dubraviczky Alberttel, úgy is mint testvérei meghatalmazottjával, hogy ezek a szelei stb. birtokokban lévő részüket, mint a mely tőlük úgy is távol esik, átadják az eredeti s ezekre vonatkozó oklevelekkel együtt Dubraviczky Márknak, oly föltétellel, hogy ha ők vagy örököseik bármikor kívánják, tartozik a birtok megfelelő részét nekik minden pörlekedés nélkül visszabocsájtani.* Még ugyanezen évben Varbóky Ferencznek Tamáskáta birtokába leendő beiktatására a beiktató parancs egyik királyi embernek Dubraviczky Márkot nevezi meg.*

Csal. lt.

Palásthy lt. Esztergom.

Ugyancsak 1577-ben Dubraviczky Márk (filius loannis, filii Marci Dubraviczky de Dubravicza alias de Kőkeszi, mondja az oklevél) felszólítja Simonyi Magdolnát, Dubraviczky Ferencz özvegyét, hogy fölvevén hitbérét a Pest megyében Szelén stb. fekvő részbirtokokat és a Hontmegyében Kőkeszi, Nyénye és Ipolykeszi községekben fekvő, szintén férje után levő birtokrészeket, az ezekre vonatkozó összes oklevelekkel együtt, adja át neki.* A felszólításnak – legalább a pestmegyei birtokokat illetőleg – meg is lett a sikere, mert Simonyi Magdolna, akkori férjével, Keszihóczi Dacsó Istvánnal együtt, már 1579-ben egyezséget köt Dubraviczky Márkkal, hogy a szelei stb. birtokrészeket – két telek kivételével – a hitbér fölvétele után az ő birtokába bocsájtják* s 1580-ban Hont megye alispánja, Berémy Boldizsár ad bizonyságlevelet arról, hogy Dubraviczky Márk előtte fizetett Simonyi Magdolnának hitbér fejében 55 frtot.*

Garamszt.-benedeki lt. 48–27.

U. o. Extr. Proi. E. 387.

O. L. Caus. tab. 4–975.

1582-ben Dubraviczky Márk bírói utón szólítja föl rokona Dubraviczky Albert özvegyét, Rosonmiticzi Roson Ilonát, a ki ekkor már Ghimesi Forgách István felesége, hogy adja ki a Dubraviczky-családot illető nála levő összes okleveleket.* Ugyanezen évben Zólyom megye rendei előtt rokonaival, Dubraviczky Benedekkel és Uriellel együtt, maguknak követelik Dubraviczky Albert és György halála után ezeknek dubraviczai részbirtokait, a miket az elhunytak nővére, Dubraviczky Katalin, Chomory Gergely özvegye s ennek veje, Asguthy György foglaltak el.* A következő évben Rudolf király Pozsonyban, 1583 ápr. 28-ikán kelt rendeletében meg is parancsolja Zólyom megye rendéinek, hogy a Dubraviczky Albert és György után maradt dubraviczai részbirtokokba vezessék be Dubraviczky Márkot és rokonait: Benedeket, 154Urielt és Mihályt.* De a pörlekedés ezzel nem ért véget. 1585-ben viszont Dubraviczky Katalin eszközölt ki parancsot Zólyom megye rendeihez, Radecius István egri püspök, királyi helytartótól, hogy a tesvérei után reá szállott részbirtokokban ne engedjék háborgatni Dubraviczky Márknak és társainak.* Sőt ugyanezen évben viszont Dubraviczky Katalin indít pört Márk ellen a pestmegyei birtokok, Szele, Györgye, Félegyháza stb. iránt s ügyvédjének, Bessenyey Györgynek, pörnyerés esetére ezen birtokokból szabadon választandó három telket igér.* De még ugyanezen évben a pörlekedők Harbovits Gáspár és választott birótársai előtt békés egyezségre lépnek, egymás ellen inditott pőreiket kölcsönösen megszüntetik, sőt magszakadás esetére egymásnak és utódaiknak a kölcsönös örökösödést is biztosítják.* A következő évben ezen egyezséget a garamszentbenedeki konvent előtt is bevallják s megtartására magukat 2000 forint bírság terhe alatt kötelezik.*

U. o.

Zólyom megye lt. II. sz. jk. 184. l.

Csal. lt.

U. o.

Garamszt.-benedeki lt. G. 114.

Csal. lt.

Garamszt.-benedeki lt. G. 158.

Dubraviczky Márk Jákóffy Katalint, Jákóffy György és Szügyi Orbonás Anna leányát vette feleségül, a ki azonban jóval férje előtt hunyt el; tőle két fia és több leánya maradt, de akik leginkább a 17-ik században szerepelnek s igy még csak magára Márkra vonatkozólag jegyzünk föl egy pár adatot. 1597-ben leányaival, Máriával és Annával együtt, a garamszentbenedeki konvent előtt vonják vissza azt az egyezséget, a mit Sára leánya, Etthre Gergelyné – előbb Kékedy György jegyese hitbére tárgyában ezzel kötött,* 1601-ben újból egyezkedik Simonyi Magdolnával, Dubraviczky Ferencz özvegyével, a ki ekkor már Bogdán Gáspárné s a ki 70 frtért végleg és most már teljesen visszabocsájtja a szelei stb. birtokokban hitbér czimén bírt részeket, a melyeket Dubraviczky Márk még ugyanezen évben s ugyanezen összegben örökösen bevall a garamszentbenedeki konvent előtt Littassy Pálnak, Györgynek és Istvánnak, a Littassy István és Dubraviczky Mihály leánya Katalin fiainak.* Ugyanzen évben még Dubraviczán lévő ősi kúriáját is elzálogositja a Littassy testvéreknek összes tartozékaival együtt 150 frtért.* Ez az utolsó adatunk Dubraviczky Márkról.

Garamszt.-benedeki lt. Ext. Prot. G. 614.

U. o. J. 186. és O. L. Caus. tab. 4–915.

U. o. E. Pr. J. 127.

Térjünk most vissza Hotutinai Jánosnak másik fiához, Dubraviczky Márknak, a királyi fő-lovászmesternek fivéréhez, Mihályhoz, Ő róla is sok adatunk van. Már a 16-ik század első éveiben országos adórovó – dicator – volt. 1505-ben Nagy Luchey Ferencz és László bevádolják hatalmaskodás miatt rokonaikat, Nagy Luchey Jánost és fiait Damjánt, Kelement, Tamást és Gergelyt s velük együtt Dubraviczky Mihályt is* s ugyanezen év jun. 17-ikén II-ik Ulászló király perbehivó parancsot ad ki a vádlottak ellen,* 1507-ben – mint láttuk – nagybátyja, Dubraviczky Miklós őt kéri föl végrendeletének egyik végrehajtójául s feleségét és gyermekeit különös gondjaiba ajánlja.* 1510-ben rokonával, Dubraviczky Györgygyel együtt tanúskodik egy peres ügyben Zólyom megye rendei előtt.* 1511-ben pedig ugyanott Dubraviczky Györgyöt nevezi meg procurátórául.* Viszont 1512-ben Dubraviczky Miklós özvegye, Thurán Márta, őt teszi egyik procurátorává.* 1513. febr. 19-ikén II-ik Ulászló király idéző parancsot ad ki Dubraviczky Mihály ellen, hogy jelenjen meg előtte s adjon számot arról, hogy Zólyom megye rendei előtt azt mondta, hogy Nagyluchei Dóczy Ferencz tisztjei nem fizették meg zólyommgyei birtokai után a várak fenntartására kivetett fél forintos telekadót.* Márcz. 14-én jelentést is tesz a garamszentbenedeki konvent a királynak arról, hogy az idézőlevelet Dubraviczky Mihálynak egyházasnyényei kúriáján kézbesítették* s márcz. 21-ikén a király már határnapot tűz ki az ügy tárgyalására,* majd máj. 5-ikén Buzlai Mózes 155magister curiae tűz ki ujabb határnapot.* Úgy látszik, itéletre még sem került a dolog, legalább semmi adatunk sincs, hogy Dubraviczky Mihályt valami birságban elmarasztalták volna.

Garamszt.-benedeki lt. 82–26.

O. L. Dipl. 21,444.

Csal. lt.

Garamszt.-benedeki lt. G. 105–24.

Zólyom megye lt. I. sz. jk. 21. l.

U. o. I. sz.-jk. 22. l.

O. L. Dipl. 22,396.

O. L. Dipl. 22,398.

O. L. Dipl. 22,407.

O. L. Dipl. 22,431.

Dubraviczky Mihály kétszer nősült. Első felesége Csontfalvi Chont János leánya Anna volt,* másodszor pedig Egyházasnyényei Mocskos György, nógrádvármegyei alispán özvegyét, Borbála asszonyt vette nőül, a kiről nem tudjuk, hogy melyik családból származott. Mocskos György még 1506-ban életben van s hivataloskodik.* 1513-ban azonban Borbála asszony már Dubraviczky Mihályné,* s az ő hozománya volt az egyházasnyényei kúria, a hol a fentebbi idéző levelet Dubraviczky Mihálynak kézbeadták.

Garamszt.-benedeki lt. H. 63.

Nemz. Múzeum Kubinyi lt.

Nemzeti Múzeum. Kubinyi lt.

1514 ben Benedekfalvy Péter pörösködik Dubraviczky Mihály és János ellen,* 1515-ben pedig Dubraviczky Mihály Kremnyicza, Szelnicze, Bresnicza, Lehota, Pesthen, Malachova és Szent Antal zólyom megyei községek birtokába akarja magát beiktattatni, de a beiktatásnak ellene mond Bethlenfalvy Thurzó Elek.* Hogy mi alapon történt volna a beiktatás, arra nézve nincs semmi adatunk; nincs meg sem az esetleges adománylevél, sem a beiktató parancs, csak az ellenmondás van bejegyezve a garamszentbenedeki konventnél. 1518-ban feleségével, Borbála asszonynyal együtt, megveszi Mocskos János leányának, Erzsébetnek, egyházasnyényei birtokát. II-ik Lajos királynak Dubraviczára* vonatkozólag 1520-ban kiadott új adománylevelébe, valamint a pestmegyei birtokokra vonatkozó 1522-ik évi adománylevelébe testvérével, Márkkal együtt – mint már emlitettük – Dubraviczky Mihály neve is be van foglalva. 1521-ben Siráky György, Zsigmond és András hatalmaskodással vádolják őt és feleségét, Borbála asszonyt.* 1523-ban a király Dubraviczky Mihály kérésére parancsot ad Hont vármegye rendéinek, hogy Lukanyényei Luka Ambruzsnak Dubraviczky Mihály elleni pőrében hozott és kiadott ítéletüket, a melylyel Dubraviczky Mihályt 25 arany márkában marasztalták el, de a melyet ő a király személyes jelenléti bírósága elé felebbezett, vonják vissza s terjeszszék az egész ügyet a király elé.* 1525-ben e pör Báthory István nádor bizonyságlevele szerint békés egyezséggel ér véget.* 1524-ben Dubraviczky Mihály és felesége emelnek panaszt Syráki András, Luka Ambruzs és társaik ellen a siráki birtokukban elkövetett különféle háborgatások miatt.*

Zólyom megye lt. I. sz. jk. 45. l.

Garamszt.-benedeki lt. 56–44.

Nemzeti Múzeum. Kubinyi lt.

O. L. Caus. tab. 4–915.

Csal. lt.

U. o.

O. L. Caus. tab. 4–975.

1527-ben János király a budai káptalant bizza meg, hogy tartsanak vizsgálatot Domonyi Benedek ellen Dubraviczky Mihály azon panasza tárgyában, hogy midőn nyényei jobbágya, Aspóth Imre az ő számára vásárolt 60 db ökröt és három tehenet Domony községen keresztül hajtotta: Domonyi Benedek azokat tőle fegyveres embereivel erőszakkal elvette.* Majd ugyanezen évben János király a váczi káptalant bizza meg Sivolyi Ethele László és társai elleni vizsgálattal, a kik Dubraviczky Márk és Mihály panasza szerint szelei birtokukra törtek s ott hatalmaskodtak.* Ez utóbbi pört testvére halála után annak özvegyével folytatja közösen, miglen – mint fentebb láttuk – 1529-ben a vádlottak elmarasztalásával ér az véget. Még 1528-ban ujabb négy telket szerez Dubraviczky Mihály, de hogy hol és kitől, a csonka, szakadozott okiratból nem tűnik ki.* 1531-ben a váczi káptalan előtt tiltakozik a maga és néhai testvére, Márk fiai János, Bertalan és Márk nevében az ellen, hogy Ispán András az ő szelei stb. birtokukat elfoglalja.* Ispán András, János király adománylevele alapján akarta e birtokokat elfoglalni, de a király – a lengyel király közbenjárására – már 1532-ben visszavonja ez adományt s visszaadja a birtokot jogos tulajdonosainak, sőt külön parancsot ad ki Szele Félegyháza és Györgye lakóihoz, hogy csakis 156Dubraviczky Mihályt és néhai Márk fiait ismerjék földesuraiknak.*

Csal. lt.

O. L. Caus. tab. 4–915.

Nemzeti Múzeum. Kubinyi lt.

Palásthy lt. Esztergom.

O. L. Caus. tab. 4–915. és Csal. lt.

1535-ben Palásthy András megemlíti végrendeletében, hogy nála van zálogban Dubraviczky Mihálynak két jobbágytelke Ipolykeszin.* 1537-ben Dachó Gáspár végrendeletét írja alá, mint egyik tanú,* de már 1538-ban maga is végrendelkezik Dubraviczky Mihály. Végrendelete végrehajtójául régi pártfogóját és jó emberét, Fráter György nagyváradi püspököt s kir. kincstartót kéri föl. Fölkéri a püspököt, hogy szelei stb. részjószágát vegye a maga kezéhez s igy őrizze meg árvái számára. Elrendeli, hogy 20 db hátaslovát adják el s azok árából a Szent Ferencz-rendi szerzetesek Szt. János zárdájának 10 frtot s a jászberényinek szintén 10 frtot hagyományoz. Fölemlíti, hogy zálogos birtokát Neklinczen 200 pénzben (moneta) és 25 arany forintban bírja. Elmondja, hogy Mohorai Widfy Lőrincznek 150 frtot adott kölcsön s Verbőczy Istvánnak is ugyanannyit. Kőkeszin a Kőkeszi Horváth Mátyás özvegyének portióját 100 pénzen (moneta) és 20 arany forinton bírja zálogban; ha ezt kiváltják, a 100 pénz legyen a leányaié, Magdolnáé és Kataliné, a 20 arany forint pedig a feleségéé, Borbáláé. Azt az aranyos bíbor szövetet, a mi Csábrágh várában van, a kőkeszi plébánosnak hagyja, hogy csináltasson belőle misemondó ruhát. Végül megjegyzi, hogyha unokatestvérei – Dubraviczky János és László, a Miklós fiai – osztozkodni akarnak a közös javakon, azokból őket egyharmad, őt ős testvére Márk árváit pedig kétharmadrész illeti.* Még ez évben ő köti meg testvére fiai nevében is a budai káptalan előtt a Podmaniczkyakkal azt az egyezséget, a mely szerint a Podmaniczkyak Szele stb. birtokához formált minden jogukat átengedik neki és testvére fiainak 600 frtért,* de úgy látszik, ez után nemsokára meghalt, mert több adatunk nincs róla, s a következő években már fiai szerepelnek.

A «Palásthyak» II. 21. l.

U. o.

Palásthy lt. Esztergom és O. L. Caus. tab. 4–915.

U. o. Caus. tab. 48,975.

Dubraviczky Mihálynak mind a két házasságából maradtak gyermekei. Első feleségétől, Csont Annától, egy fia és egy leánya élte őt túl: Miklós és Anna. Anna Herencsényi Benedekhez ment nőül s tőle származtak le a Ludányi Bay, a Ráday és Szathmári Király családok azon ágai, a melyek később Szele stb. birtoka miatt a fiági örökösökkel pörösködtek. Miklósról csak nagyon kevés adatunk van. 1552-ben – mint fentebb láttuk – Pest megye rendeinek megbízásából Rádai Farkas Fábián és Besnyői Nyilas János szolgabirák osztoztatják őt unokatestvérével, a Márk fia Jánossal Szele stb. birtokán.* 1555-ben ő a gyámja ezen János kiskorú fiának, Márknak.* De még ugyanezen évben el is hunyt Dubraviczky Miklós, mert Szalay Mihály kérésére Miksa főherczeg ekkor már özvegyét, Palojthay Annát, Palojthay Tamás leányát szólítja fel, hogy a Dubraviczky családot illető összes okleveleket adja át a kiskorú Márk gyámjának.* De a felszólításnak nem volt kellő sikere s ezért 1558-ban a főherczeg, Dubraviczky Albert kérésére megújítja az özvegyhez intézett parancsot, a ki ekkor már Pethő Imréné volt.* Ugyanezen évben a garam-szentbenedeki konvent utján arra is felszólítja Dubraviczky Albert, Palojthay Annát, hogy fölvevén hitbérét, ennek fejében a Kőkeszi és Nyénye hontmegyei és Szele és Györgye pestmegyei községekben bírt részbirtokokat – az ezekre vonatkozó oklevelekkel együtt – bocsássa vissza a családnak.* Palojthay Anna csak 1569-ben tesz eleget a felhívásnak s akkor is nem Dubraviczky Albertnek, hanem sógornőjének, ifj. Dubraviczky Mihály özvegyének s ennek fiának, Ferencznek adja át az okiratokat a garamszentbenedeki konvent előtt.* Mint ebből láthatjuk, Dubraviczky Miklósnak és Palojthay Annának gyermekei nem maradtak.

Palásthy lt. Prot. II. és Pest megye lt.

Csal. lt.

U. o.

Csal. lt.

Garam szt.-benedeki lt. 37–26.

U. o. 4–17.

Dubraviczky Mihálynak második feleségétől, Borbála asszonytól, Mocskos György özvegyétől, két leánya és egy fia maradt. Leányai közül Katalin Derencsényi Littassy Istvánhoz, Magdolna pedig Kutassy Pálhoz ment nőül. A fiú – szintén Mihály, a ki többször Kökesziről 157írja előnevét – 1540-ben, Baloghy János hontmegyei alispán előtt veszi meg Trégi Mihály drégelyi várnagy és felesége, Ágnes aszszony, «Előrét» nevű rétjét 16 frtért;* majd ugyanezen évben ugyancsak Baloghy János alispán és birótársai előtt egyezkednek egyrészről Kökeszi Dubraviczky Mihály, másrészről pedig Syráki Antal, Gáspár, Boldizsár, Menyhért, György, Albert, Bernát és Bálint a közöttük fennforgó viszálykodások megszüntetése tárgyában* 1543-ban Palásthy Benedeknek a keszi-hóczi birtokba leendő beiktatásához homo regius-ul küldetik ki Dubraviczky Mihály.* 1547-ben öt is bevádolja Dubraviczky János özvegye, Kóváry Ilona, hogy rokonaival, Dubraviczky Jánossal s Spánnak is nevezett Dubraviczky Mártonnal együtt, hatalmasul az ő dubraviczai kúriájára törtek.*

Nemzeti Múzeum. Kubinyi lt.

U. o.

A «Palásthyak» II. k. 42. l.

Csal. lt.

1548-ban Losonczy István szécsényi várának várnagyául találjuk Dubraviczky Mihályt s mint ilyent, idézi perbe Révay Ferencz helyettes nádor az egri káptalan utján, Zóláthy György azon panasza tárgyában, hogy társaival együtt a panaszosnak Eger-Szóláth-i birtokára tört, ott hatalmaskodott s négy lovat erőszakkal elhajtatott.* A nádori helytartó az 1540-ik évben el is marasztalja Dubraviczky Mihályt várnagytársával, Beke Balázszsal együtt, a kisebb hatalmaskodás bünében s a 300 arany forintnyi okozott kár megtéritésén kivül még 25 nehéz márka birságra is ítéli.* Még 1548-ban a Kóváry Ilona elleni pörben is 1100 frtban marasztaltatott el, de midőn ennek behajtását dubraviczai kúriáján megkísérlik: ellenszegüléssel megakadályozza azt.* Hogy a pörösködésnek mi lett a vége, arra nézve nincs adatunk.

Nemzeti Múzeum. Kubinyi lt.

U. o.

Garamszt.-benedeki lt. 125–24.

1549-ben Kökeszin meg akarja szerezni Berky Borbálának, Lukanyényei Luka Benedek özvegyének részbirtokát, de ennek ellene mond Borsvay Katalin, Varjassy János özvegye, Berky Borbála unokája.* Ezután nemsokára meghalt Dubraviczky Mihály s 1556-ban özvegye már mint más felesége szerepel.

U. o. 45–37.

Dubraviczky Mihály a Theszér-Deméndi nemzetségből Deméndy Mátyás és Bogmány Katalin leányát, Katát vette nőül, a ki első férje halála után csakhamar Papótsy István felesége lett. 1550-ban a már ekkor másodszor is férjhez ment özvegyet Nádasdy Tamás nádor szólitja fel a garamszentbenedeki konvent utján, Dubraviczky Albert panaszára, hogy az első férje után maradt s gyermekeit Ferenczet és Annát illető részjószágukat adja ki.* 1558-ban pedig ugyancsak Dubraviczky Albert kérésére, Miksa föherczeg parancsolja meg az özvegynek, hogy a nála levő s a Dubraviczky családot illető okleveleket adja át a családnak.*

Csal. lt.

U. o.

Dubraviczky Mihály és Deméndy Katalin gyermekeire vonatkozólag nem sok adatunk van. Anna Petkó Pálhoz ment nőül. Ferencz, 1558-ban tiltakozik Balassa Andrásnak a Nyakazó Ferencz nótája folytán fölkért nagycsalomjai részbirtokba leendő beiktatása ellen.* Ekkor tulajdonképen még kiskorú, mert még 1560-ban is gyámja, Piliny Bálint adja zálogba az ő szelei részbirtokát Bay Ignácznak és nejének.* Ferdinánd királynak 1562 okt. 16-ikán kelt s a pestmegyei birtokokra vonatkozó adománylevelébe az ő neve is be van foglalva.* 1569-ben anyjával, Deméndy Katalinnal együtt, a garamszentbenedeki konvent előtt nyugtatja meg nagybátyja, Dubraviczky Miklós özvegyét, Palojthay Annát, ekkor már Pethőfalvi Pethő Imre feleségét, hogy a Dubraviczky családot illető okleveleket tőle átvette s elösmeri azt is, hogy nővérével együtt 100 frtért zálogba vette tőle neklinczi részbirtokát.*

Garamszt.-benedeki lt. Ex. Pr. D. 92.

Palásthy lt. Esztergom.

O. L. Caus. tab. 4–915.

Garamszt.-benedeki lt. 4–17.

Nem sokkal ezután meghalt Dubraviczky Ferencz, még pedig leszármazók nélkül. 1575-ben ugyanis már özvegyét, Simonyi Magdolnát, nyugtatja meg Deméndy Mátyás, mint Papótsy Sárának, nővére Deméndy Katalin második házasságából való leányának s igy Dubraviczky Ferencz féltestvérének gyámja, hogy az anyja 158után az árvát illető ingóságokat tőle átvette.* Simonyi Magdolna nem sokáig maradt özvegyen; előbb Keszihóczi Dacsó Istvánhoz, majd Bogdány Gáspárhoz ment nőül. Az első férje után hitbér fejében birt részjószágok visszabocsájtása iránt, mint fentebb emlitettük már 1577-ben, majd ismét 1579-ben s végül 1601-ben egyezkedik férje legközelebbi rokonával, Dubraviczky Márkkal. De e részjószágokra másfelől is igényt támasztottak. 1576-ban Rákói Jákófy György hontmegyei alispán előtt Divékujfalusi Ujfalussy Miklós felesége, Baracskay Borbála nevében előadja, hogy ennek apja Baracskay János, a Dubraviczky Orsolya férje, néhai Dubraviczky Mihálylyal, Nyénye, Gyürki és Syrák hontmegyei és Bakófalva nógrádmegyei birtokokra nézve egyezséget kötött s minthogy Dubraviczky Mihálynak magja már kihalt, felesége úgy egyezett meg Dubraviczky Mihály fia Ferencz özvegyével, hogy ezen részjószágokat az özvegy neki adja át.* A hont- és nógrádmegyei részjószágok így az Ujfalussy Miklós kezéhez kerültek s csak a pestmegyeieket kapta meg Dubraviczky Márk. Dubraviczky Ferenczben a nagyapja Mihály ága fiágon kihalt.

U. o. E. Pr. E. 140.

Nemzeti Múzeum. Kubinyi lt.

Térjünk most vissza Dubraviczky Miklós zólyommegyei alispán gyermekeihez. Dubraviczky Miklósnak és Thurán Márthának két fia és két leánya maradt. Leányai közül Orsolya, Jezerniczky Jeromoshoz ment nőül, Borbála pedig előbb Hányi Mátyásnak, másodszor pedig Haller Erazmusnak volt a felesége. Az ifjabb fiú László, apja halálakor 1508-ban még kiskorú volt. 1516-ban szerepel először, a mikor bátyjával, Jánossal együtt, 200 frtért megveszi Bessenyői Mysothka Istvánnak Farkasfalván, Rókuson és Kaczvinkelen az ő anyai jussuk mellett fekvő részjószágait* II. Lajos királynak 1520-ban kelt s Dubraviczára vonatkozó új adománylevelébe az ő neve is be van foglalva.* 1524-ben ismét bátyjával együtt 24 frtért veszi zálogba Svápi Gáspárnak Szepes megyében Busfalván fekvő két telkét,* majd ugyancsak együtt szerzik meg örök áron 100 frtért Tótfalusi Svápi Gáspárnak és Istvánnak, Kaczvinkelen fekvő részjószágát.*

Csal. lt.

U. o.

Garamszt-benedeki lt. 4–29.

U. o. 9–31.

Ezután – mint fentebb emlitettük – unokatestvére Dubraviczky Márk mellé a királyi udvarba került allovászmesternek s Thurzó Elek kincstárnok 1525-ik évi számadásában nagyon sokszor fordul elő a neve, midőn a lovak takarmányának, a kocsik és szerszámok javításának vagy ujak beszerzésének árát, vagy a kocsisok és lovászok fizetését fölveszi.* De már az 1526-ik évi számadásokban nem találkozunk a nevével, itt Nagy Imre szerepel, mint agazonum vicemagister.* Hogy megvált-e ekkor már a királyi udvartól vagy más állása volt ott, arra nincs semmi adatunk.

Tört.-tár 1877. XXII. köt. 49–236. lap.

Engel Monumenta Ung.

1529-ben ismét bátyjával, Jánossal, továbbá unokatestvérével a Márk fia másik Jánossal és rokonaival, Jezerniczky Jeromossal és Györgygyel együtt veszi zálogba 133 frtért Zablathy Györgynek Neczpál és Sabokrek thuróczmegyei községekben fekvő birtokrészét.* 1533-ban pedig ismét bátyjával, Jánossal, veszi zálogba Borsai Chorba Orbántól és néhai feleségétől, Emőkei Apollóniától született leányaitól, Annától és Sárától ezeknek Gyarmaton, Nyitra megyében fekvő részbirtokát 50 frton,* majd Tóthprónai Kristóf Szerafintól Blazoviczán, Thurócz-megyében fekvő kúriáját 100 frton.*

O. L. N. R. A. Fasc. 24. N. 58.

Garamszt.-benedeki lt. 5–80.

U. o. 31–39.

1534-ben Zólyom megye rendei előtt pereskedik bátyjával együtt a Michinszkyek ellen s felmutatják ez ügyben Ferdinánd király parancslevelét.* 1530-ban ugyancsak Zólyom megye rendei előtt tiltakozik az ellen, hogy dubraviczai halastavában mások halásszanak,* majd bátyjával együtt a szelniczieket panaszolja be a miatt, hogy duby-i birtokukban kárt tesznek.*

Zólyom megye lt. I. sz. jk. 171. lap.

U. o. I. sz. jk. 221. l.

U. o. I. sz. jk. 222. l.

Ugyanezen évben a megye rendei Zólyom-megye alispánjává választják Dubraviczky Lászlót* (Ladislaus Dubraviczky vicecomes electus et confirmatus, mondja a jegyzőkönyv.)

U. o. I. sz. jk. 226. l.

1591537-ben a szepesi káptalan előtt Dubraviczky László megbízásából is tiltakozik Jezerniczky István az ellen, hogy Krigovszky András az ő Farkasfalván, Rókuson és Kaczvinkelen fekvő jószágaikat elfoglalja vagy elidegenítse.* Ugyanebben ez évben bátyjával együtt 200 frtért zálogba veszi Losonczy Istvánnak Hont megyében, Szemeréden fekvő részjószágát.* 1538-ról van az utolsó adat Dubraviczky Lászlóról, a mikor fölkéri bátyját, Jánost, hogy helyette fizessen ki 200 frtot Podmaniczky Jánosnak.* Úgylátszik, ez után nemsokára meghalt.

Csal. lt.

Garamszt.-benedeki lt. 33–16.

Csal. lt.

Dubraviczky László kétszer nősült. Először Nyényei Mocskos György nógrádi alispán és Borbála asszony leányát, unokatestvére Dubraviczky Mihály mostoha leányát, Mocskos Klárát vette feleségül, a kitől maradt egyetlen leánya Orsolya, Baracskay Jánoshoz ment nőül. Hogy Mocskos Klára mikor halt meg, nem tudjuk, de 1531-ben már Kóváry Anna, a Hunt-Pázmán nemzetségből származott Kóváry Pál és Valkai Katalin leánya szerepel mint Dubraviczky László felesége. Egy, ez évben kelt okiratban ugyanis nővérével, Ilonával, Dubraviczky Jánosnéval együtt, eltiltja unokatestvérüket, Kóváry Ferenczet, továbbá Kóváry Lászlót és Pált a Kóváry-családot illető javak elidegenítésétől,* majd még ugyanezen évben egyezségre lépnek Kóváry Ferenczczel, a kiskereskényi és szemerédi birtokokra nézve.* Dubraviczky László halála után özvegye csakhamar Keszihóczi Palásthy Benedekhez ment nőül. Dubraviczky Lászlónak Kóváry Annától csak egyetlen fia maradt, Kristóf, a kiről csak annyit tudunk, hogy édes anyjának mostoha leányát, Palásthy Benedeknek első feleségétől született leányát, Márthát, vette feleségül, de a kit csakhamar özvegyen hagyott. 1560-ban ugyanis a fiatal özvegy már ismét férjhez ment Adorjány Andráshoz s a garam-szentbenedeki konvent előtt nyilatkoztatja ki, hogy atyja, Palásthy Benedek és fivére János – a Kóváry Anna fia – őt az első férje, Dubraviczky Kristóf után illető hitbérben teljesen kielégítették s ennek folytán a férjét anyja, Kóváry Anna után illető részbirtokokat Kóvár, Bátorfalu, Apáti, Terbegecz, Alsó-Szelény, Szárd és Kiskereskény, Hont, továbbá Tiszabő, Kenderes és Ecsegh hevesmegyei községekben átadja atyjának, Palásthy Benedeknek, illetve fivérének, Jánosnak, a Kóváry Anna fiának.* Mint ebből is látjuk, Dubraviczky Kristóf utódok nélkül halt meg.

Garamszt-benedeki lt. 22–40.

Nemzeti Múzeum. Kubinyi lt.

Garamszt.-benedeki lt. Ext. Prot. D. 117.

A Dubraviczky Lászlóénál jóval nagyobb – mondhatnók országos – szereplése volt bátyjának, Dubraviczky Miklós és Thurán Anna másik fiának, Jánosnak. Atyja halálakor, 1508-ban, már nagykorú volt, épen azért atyja végrendeletében – a többi rokonok mellett – neki is különös gondjába ajánlja kiskorú testvérei dolgát. Tanult ember volt, a mit bizonyít a neve mellett előforduló (literatusi) jelző. Szerző ember volt, a kik öröklött javait mindenképen gyarapítani igyekezett. 1510-ben ugyan még elad egy kisebb részbirtokot,* de 1511-ben már zálogba veszi Dubraviczán rokonának, Dubraviczky Györgynek egyik jobbágytelkét.* Hogy öcscsével hol és kitől szerzett részint örökösen, részint zálogba birtokrészeket, fentebb soroltuk el.

O. L. El. conv. Thurociensis Fol. 23.

Csal. lt.

1512-ben özvegy édes anyja őt nevezi meg Zólyom megye rendei előtt egyik procurátorául,* ugyanezen évben rokonával, Dubraviczky Györgygyel együtt pörösködik a véglesi várnagyokkal.* 1514-ben ismét Zólyom megye rendei előtt Lipcsey Damjánnal, majd Benedekfalvy Péterrel pörösködik,* majd 1516-ban újból Lipcsey Damjánt vádolja be, hogy dubraviczai erdejében kárt tétetett;* ugyanezen évben, mint keresztúri tiszttartó, az esztergomi biborosérsek nevében is pörösködik.* 1516-ben ismét rokonától, Dubraviczky Györgytől vesz zálogba 14 évre Dubraviczán egy jobbágytelket,* 1518-ban pedig Thyboltdaróczi Thyboltfy János leánya, Margit asszony, Bodafalvi Thatár Ferencz özvegye nyugtatja meg Dubraviczky Jánost, hogy megkapta 160tőle az ipolykeszi birtokból őt illető hitbért.*

Zólyommegye lt. I. sz. jk. 22. l.

U. o. I. sz. jk. 24. l.

U. o. I. sz. jk. 44. és 45. l.

U. o. I. sz. jk. 62. l.

U. o. I. sz. jk. 67 l.

Csal. lt.

Nemzeti Múzeum. Kubinyi lt.

1519 okt. 6-ikán kelt bullájában X-ik Leó pápa Dubraviczky János kérésére 100 napi búcsút engedélyez a Dubraviczán még atyja által épített Szent Zsófia kápolna részére.*

Bejegyezve a poniki r. kath. egyház anyakönyvébe.

II. Lajos királynak 1520-ban kelt s Dubraviczára vonatkozó új adománylevelébe az ő neve is be van foglalva.* Ugyanezen évben eladja anyai jusson bírt részbirtokát Lázárban,* 1524-ben az ő kérésére adja ki Il-ik Lajos király parancsát Szepes megye rendeihez, a melyben elrendeli, hogy Dubraviczky Jánosnak és Móré Jánosnénak Thurán Dorottyának, Hrabovszky János elleni pőrében függeszszék föl az ítélet kiadását.*

Csal. lt.

O. L. El. Conv. Thuroc. F. 86.

Csal. lt.

1525-ben már mint körmöczi alkincstárnok működik közre a Thun-Fugger-féle bányamunkások közti zavargások kiegyenlitésénél.* Ugyanezen évben unokatestvérével, Márkkal együtt, vesz zálogba Molchán Michinszky Gáspártól egy jobbágytelket 50 frtért,* 1526-ban pedig ugyancsak együtt veszik zálogba Michinszky György molcha-i részét 63 frton.* Ugyanezen évben rokonaival, Runyai Soldos Antallal és testvéréivel, továbbá Thurán Dorottya asszonynyal, a Kaczinger Dénes unokájával s ennek fiaival együtt tiltja el a szepesi káptalan előtt Görgey Lászlót farkasfalvi részjószága elidegenítésétől.*

Tört-Tár 1883. évf. 78. lap.

Garamsz.-benedeki lt. 5–13.

U. o. 4–64.

Csal. lt.

Dubraviczky János ekkor, mint emlitettük, körmöczi alkincstárnok volt. Úgylátszik, az udvarnál vádaskodtak ellene s ennek folytán megidézték, hogy személyesen jelenjen meg. Ő ekkor régi barátjához, Oláh Miklóshoz fordult felvilágosításért. Érdekes Oláh Miklósnak 1530 jan. 31-ikén Linzben kelt válasza.* Az idézés okáról, mint írja, nem adhat felvilágosítást; de ezeket írja tovább a latin nyelvű levélben; «Ismerem a te becsületességedet, erényeidet és állhatatosságodat, a mikkel te már régebben is minden kortársadat felülmúltad. Azt hiszem, hogy te semmi olyant nem követhettél el, a miből reád bármiféle szégyen háramolhatna, s azt hiszem, bármikor jösz is, felkészülve jösz. Mert a te erényed és különös nyájasságod már előre is fölfegyverez téged ellenségeid minden rágalma ellen. Azt hiszem, semmi hibát sem lehet benned találni, a miért elitélhetnének. Ezért, kedves Jánosom, a mi gyerekkorunk óta szorgalmasan és szeretettel ápolt barátságunkra kérlek, hogy jöjj minél előbb s megjelenéseddel némitsd el ellenségeid ajkait, a kik a te távollétedben mindenféle roszszat szoktak rólad beszélni; ártatlanságod bizonyságául nem fog hiányozni nagy számmal levő barátaidnak megjelenése sem.»

Monumenta Hung. 25. köt. 31. lap.

Oláh Miklósnak Ipolyi Arnold által közrebocsátott levelei között nem találunk többet, a melyekben Dubraviczky János meglenne nevezve; de tekintettel gyermekkori barátságukra, a mire ezen levelében hivatkozik s arra a jó indulatra a mit később esztergomi érsek korában is tanúsított Dubraviczky János gyermekei iránt, aligha csalódunk azon feltevésünkben, hogy azon leveleknek legalább egy része, a melyek csak «Ad Amicum», vagy «Ad Ioannem suum», «Ad Ioannem amicum» és «Ad comitem Ioannem» czimmel vannak ellátva Dubraviczky Jánoshoz volt intézve. Ezek azonban mind csak a baráti érzelmek kifejezői, azonban Dubraviczky János életére vagy körülményeire nézve semmi közelebbi adatot nem tartalmaznak.

Hogy mi volt tulajdonképen a vád Dubraviczky János ellen, arra nézve nincs semmi adatunk: de hogy sikerült neki magát Ferdinánd király előtt teljesen tisztázni, az bizonyos. Igazolja ezt Ferdinánd királynak 1531 jul. 28-ikán kelt s a lengyel királyhoz intézett, sajátkezű aláírásával ellátott levele, a melyben különösen kiemelve Dubraviczky János hűséges szolgálatait s érdemeit, a miket mint körmöczi alkincstárnok szerzett, fölkéri Zsigmond lengyel királyt, hogy legyen segítségére Dubraviczky Jánosnak a tőle a legközelebbi zavargások alkalmával jogtalanul elhurczolt értékes ingóságok visszaszerzésében.*

Csal. lev.-tár. Érdekes okirat, papiron, kiváló diszes írással, kívül a lengyel királynak czimezve, de a lengyel egyfejü sasos királyi pecséttel lepecsételve.

1611530-ban Bahindaly István és Mátyás babindai portáját, a mit előbb Kereskényi Tamás bírt, veszi zálogba 100 frtért* 1535-ben Zólyommegye rendei előtt tiltja el Pethőfalvay Illést a Garamon levő malom használatától.* Ugyanezen évben Horváth Péter végrendeletében Posztóczán lévő minden ingó és ingatlan javait barátjának és rokonának Dubraviczky Jánosnak hagyta, a ki őt a török fogságból kiszabadította.* 1537-ben a zólyomlipcseiek a megye rendei előtt határsértéssel vádolják őt.*

Garamszentbenedeki levt. 1–64.

Zólyommegye levt. I. jk. 211. l.

Csal. levt.

Zólyommegye levt. I. jk. 240. l.

Mária özvegy királyné 1537 okt. 20 ikán Brüsselben kelt rendeletével értesiti a 7 bányavárost, hogy Bohémius Bálint zólyomi várkapitány és kamaragróf lemondott hivataláról s hogy ezentúl a kamaragrófi tisztet maga veszi át s utasítja alkincstárnokát Dubraviczky Jánost, hogy a kamarát, mint eddig, ezután is szorgalmasan igazgassa.*

U. o. Fasc. 26. No. 456.

1537-ben a szepesi káptalan előtt Jezerniczky István mint Dubraviczky János megbízott embere (familiáris) tiltakozik az ő és öcscse László nevében az ellen, hogy Krygovszky András az ő szepesmegyei jószágaikat elfoglalja vagy elidegenítse.* 1539-ben pedig ugyancsak Jezerniczky István az ő és fiai Albert, György és Miklós nevében tiltakozik a szepesi káptalan előtt az ellen, hogy Móré János Farkasfalván fekvő részjószágát, idegennek adja el.* Ugyanezen évben Dubraviczky János kérésére Ferdinánd király külön parancsban is eltiltja Farkasfalvi Móré Györgyöt és Jánost, néhai Móré János és Thurán Dorottya fiait, hogy Farkasfalván, Rókuson és Kaczvinkelen fekvő ősi birtokrészeiket Laszky Jeromosnak, vagy bárki más idegennek eladják.* Ugyanezen évben azt is elrendeli a király Thurzó Elek országbirához intézett parancsában, hogy Dubraviczky János kaczvinkeli jószágát, a mit Horváth János szepesi prépost erőszakkal foglalt el, adassa vissza.* De a rendeletnek nem lett foganatja, ugy, hogy a király 1540-ben a szepesi káptalant bizza meg, hogy ez ügyben tartson vizsgálatot.*

Családi levt.

U. o.

Családi levt.

U. o.

1539-ben Nagy-Emőkei Szobonya Imrének Gyarmaton, Nyitra megyében fekvő részbirtokát veszi zálogba 36 forinton.* 1540-ben Lévay Gábort, illetve ennek emberét Keoreoskeozy Albertet vádolja be Dubraviczky János, hogy százdi és kiskereskényi birtokaiban különféle hatalmaskodásokat követtek el s egyik kiskereskényi jobbágyának egy lovát is elhajtották,* majd Tarnódy Tamást vádolja be ugyanezen évben különféle erőszakoskodások miatt, a miket Százd hontmegyei és Nemcsén barsmegyei birtokain követett el,* viszont őt és feleségét Thurzó Elek országbíró idézi perbe Magyarádi Oroszy Ferencz özvegye Fyssy Dorottya és leánya Klára, Gosztonyi Miklósné panaszára a sághi konvent útján, s az idéző levelet százdi kúriájukban kézbesitik nekik.*

Garamszentbenedeki levt. 2–45.

U. o. 33–29. és 80–9.

U. o. 85–32.

Nemzeti Múzeum Kubinyi levt.

Ugyancsak 1540-ben – már mint körmöczi kincstárnok – tiltakozik Zólyom megye rendei előtt a miatt, hogy Ngs Túry Kristóf az ő embereit, midőn ezek a saját birtokán a vasbánya helyreállításán dolgoztak, vadászaival elfogatta.* – Az 1541-ik évről már csak egy adatunk van Dubraviczky Jánosról: Emőkei Dezeö Jánosnak a 150 frt zálogos összeg lefizetése után visszabocsájtja a nyitramegyei Láposon fekvő részjószágát.* – Ez után nem sokára meghalt s özvegye még ez évben férjhez is ment.

Zólyommegye levt. I. jh. 267.

Garamszentbenedeki levt. 43–26.

Dubraviczky János a Hont-Pázmány nemzetségből származó Kóváry-családból nősült: Kóváry Pál és Valkai Katalin leányát Ilonát vette feleségül. Feleségével Hontmegyében Százdon, Szemeréden, Kiskereskényben, Kóváron, Apátin, Batizfaluban és Terbegeczen kapott részjószágokat, ezenkívül Hevesmegyében Tiszabőn, Kenderesen és Ecseghen.* Kóváry Ilonáról először egy 1529-ik évi oklevélben van szó, midőn nővérével Annával együtt megnyugtatja Dubraviczky 162Mihályt, hogy mindazon okleveleket átvették tőle, a miket édesanyjuk Kóváry Pál özvegye adott át neki megőrzés végett.* 1531-ben ugyancsak nővérével együtt tiltakozik az ellen, hogy unokatestvérük Kóváry Ferencz s ennek fiai László és Pál a Kóváry családot illető ősi javakat elidegenitsék,* majd még ugyanezen évben egyezségre lép Kóváry Ferenczczel a szemerédi és kiskereskényi birtokokra nézve.* Első férje életében még csak egy pár oklevélben fordul elő Kóváry Ilona neve mint társszerzőé, de annál többet szerepel Dubraviczky János halála után.

Palásthy levt. Esztergom.

Garamszentbenedeki levt. 28–22.

U. o. 22–40.

Nemzeti Múzeum Kubinyi levt.

Első férje halálával sok gond szakadt az özvegy nyakába s talán ez volt az oka, hogy alig egy pár hónap múlva újra férjhez ment: Nagy Apponyi Benedek (igy emlitik az okiratok) felesége lett.

A legnagyobb bajt az okozta, hogy férjét – úgylátszik – váratlanul érte a halál, s számadásai – mint körmöczi kincstárnokéi – nem voltak rendben. Mária özvegy királyné, mint a kit a bányavárosok és bányák jövedelme illetett, az örökösöket vonta felelősségre s végre is évekig tartó pörösködés után a biróság 1549-ben az örökösöket 21,722 frt 35 dénár hiány megfizetésében marasztalta el.* Kóváry Ilona és gyermekei még ekkor is megkisérlették a perujitást; azt akarták beigazolni, hogy Dubraviczky Jánosnak nem számoltak el a pénzkezelők s pisetáriusok: Kistapolcsányi György, Csepcsányi Beős László, Zokoly Tamás, továbbá Jezerniczky István, Thewrewk János és Fületinczi Czudar István.* De a biróság a perújításnak nem adott helyet s elrendelte Dubraviczky János hagyatéka ellen a végrehajtást, a mit még ugyanezen év decz. 13-ikán, Lucza napján foganatositani is kezdtek. Az özvegy és legnagyobb fia Albert hat nemes társával együtt letett esküjével erősített vallomása alapján írták össze a Dubraviczky János után maradt ingó és ingatlan javakat. Az ingóságok közt fel van sorolva több aranyozott ezüst kupa, pohár, sótartó, sarkantyú stb., 3 arany gyűrű, egy smaragd, egy karneol kővel s egy, pecsét gyűrű vésett czímerrel. Egy aranyozott és 4 más díszes kard stb. Érdekesek a kötelezvények, adóslevelek is. Saffer Györgyé Beszterczebányáról 1000 arany forintról, Ngs Losonczy Istváné 1114 írtról, a mely összegben Wysken, Pereszlényen és Alsó-Szemeréden fekvő részbirtokait adta zálogba Dubraviczky Jánosnak. Nagy-Emőkei Chorba Orbáné 200 frtról, Kuszka Péteré 200 írtról, Wárday Pál esztergomi érseké 500 frtról, Restl Lőrinczé és Györgyé 100 frtról, Sáfár Péteré 100 frtról, Móré Tamásé 100 frtról, Husz Istváné 100 frtról, Tóthfalusi Svápy Gáspáré 100 frtról, ismét Losonczy Istváné ujabb 200 frtról s egy egész csomó kisebb összegekről, úgy hogy a kötelezvények összege mintegy 5000 frtot tett ki.

Garamszentbenedeki levt. G. 57–1.

U. o. 25–35.

Garamszentkereszten összeírják az összes házi bútorokat és ingóságokat, s a lakóházat a hozzátartozó összes földekkel és egy halas tóval együtt 400 frtban adják át a királynénak. Ugyanott 5 drb zálogos földet is összeírnak. Molchán és Mikefalván a Svápy-féle zálogos birtokok szintén a királynénak adatnak át. Dubraviczán is összeírják az ingóságokat, házi bútorokat, de az ősi házrészhez való jog s ennek járulékai 88 frt-ért az özvegy és gyermekei kezén maradnak. Az itteni összeírásnál és átadásnál mint szomszédok jelen vannak ifj. Dubraviczky János és Dubraviczky Márton is. Mindazon részbirtokok, a melyek anyja Thurán Mártha után szállottak Dubraviczky Jánosra: Abrahámfalván, Turócz-Lehotán, Liptó-, továbbá Kaczlinkán, Rókuson és Farkasfalván Szepes megyében, szintén a királyné birtokába jutnak.* Mária királyné az igy birtokába jutott javakat igyekezett értékesíteni. 1550 jul. 24-ikén Turnhautban kelt levelében utasítja udvari titkárját Scharberger Orbánt, hogy igyekezzék a lefoglalt javakat s igy első sorban a garamszentkereszti udvarházat és részbirtokot eladni,* de az eladás csak 1553-ban sikerül, vagy legalább a királyné ekkor hagyja jóvá, a vevő Rózsa Pál körmöczi polgár volt, a ki a 400 frtra becsült részbirtokot 300 frtért kapta meg.* Egy másik részét a lefoglalt javaknak a Dubravicza közelében fekvő 3 jobbágy 163telket 1556 szept. 7-ikén Hossingenben kelt oklevelével Schrodt Kristófnak adományozta a királyné,* még a szepesmegyei jószágokra nézve – úgy látszik – az özvegygyel, illetve fiaival egyezett ki, mert ezek továbbra is a Dubraviczky János fiai birtokában maradtak.

Garamszentbenedeki levt. 57–1.

Monumenta H. H. II. köt. 221. l.

U. o. II. k. 234. l.

Csal. levt.

Kóváry Ilonának a királynén kivül a Dubraviczky rokonokkal is pörösködnie kellett. Eleinte ugyan békésen ment velők az egyezkedés; mindjárt férje halála évében 1541-ben – de már mint Apponyi Benedekné – Dubraviczán Dubraviczky Márton szolgabiró és bíró társai előtt lép egyezségre Dubraviczky Márk fia Jánossal a Dubraviczán eddig közösen bírt földekre nézve,* majd még ugyanezen évben, mint fentebb emlitettük, ezen János anyjával, Uza Orsolyával osztozik és egyezkedik. 1543-ban Ferdinánd király az ő kérésére utasítja a szepesi káptalant, hogy a Horváth prépost által elfoglalt kaczvinkeli jószág tárgyában kiadott parancsát adják ki újból az özvegynek.* 1545-ben az esztergomi káptalan jelentést tesz a királynak arról, hogy Dubraviczky János özvegyét Ilonát, Apponyi Benedeknét és fiát Albertet zálogos jogon bevezették Ngs Losonczy István wyski és tapolcsányi részbirtokaiba, azonban a beiktatásnak ellenemondott Losonczy István.* 1540-ban Kóváry Ilona Kelecsényi Madách Miklóst nyugtatja meg a garamszentbenedeki konvent előtt, hogy nála lévő javait tőle visszakapta.* 1540-ban Révay Ferencz helyettes nádor utasítja Zólyommegye rendeit, hogy tartsanak vizsgálatot amiatt, hogy Dubraviczky Jánosnak Dumbova zólyommegyei községben fekvő birtokrészét özvegyétől, Kóváry Ilonától erőszakkal elfoglalták.*

U. o.

O. L. N. R. A. Fasc 1566. No 7.

Garamszentbenedeki levt. 25–39.

Csal. levt.

1547-ben ugyancsak Révay Ferencz helyettes nádor a garamszentbenedeki konvent utján idézteti meg Dubraviczky Mihályt és Jánost és Spánnak is nevezett Dubraviczky Mártont, a kiket Kóváry Ilona és fia Dubraviczky Albert azzal vádolnak, hogy fölfegyverzett embereikkel ellenséges módon Dubraviczán lévő residentiális házukra törtek, ott a bezárt ajtókat fölfeszitették, az ingóságokat, ékszereket, házi bútorokat elhordták, méheseiket kifosztották, halastavaikat kihalászták s ez által nekik több mint 800 frt kárt okoztak.* A pörlekedés azonban békés egyezséggel ért véget. Még ugyanezen év október 31-ikén Pozsonyban a helyettes nádor előtt kiegyeznek, egy részről Ngs Apponyi Benedek mint felesége és mostoha gyermekei meghatalmazottja, másrészről pedig Dubraviczky Márton és János. Ez alkalommal Dubraviczky János úgy egyezik meg Kóváry Ilonával és fiaival, hogy a Dubraviczán eddig közösen bírt szántóföldeket két egyenlő részre osztják, az ősi kőházat és tornyot pedig továbbra is közösen bírják, de bármelyik félnek szabad e mellett a maga részére a szükséghez képest új épületet is emelni. Megegyeznek a halastavak használata iránt is.* Ez egyezségben mint látjuk, Dubraviczky Mihályról nincs szó, de arra nézve sincs adatunk, hogy ellene tovább folyt-e a pör: aligha tévedünk azonban, ha azt tartjuk, hogy ebből a perlekedésből származott az az 1100 frt követelés, a mit Kóváry Ilona és fia Albert 1548-ban akarnak behajtani Dubraviczky Mihályon, de a ki a végrehajtást ellenállásával meghiusitja.*

Csal. levt.

U. o.

Garamszentbenedeki levt. 125–24. l.

Az igy megkötött egyezség daczára a következő 1548-ik évben ujabb viszálykodás támad a halastavak használata tárgyában az özvegy és Dubraviczky János között, úgy hogy a helyettes nádor vizsgálatot is rendel el, de még ugyanezen évben ez a viszály is békés egyezséggel ér véget.* 1551-ben Varsány Ferencz tiltja el Kóváry Ilonát a garamszentbenedeki konvent előtt attól, hogy Nagykereskény ötödrészét Gosztonyi Miklósnak eladja.* Az utolsó adatot 1554-ben találjuk Kóváry Ilonáról, a mikor az esztergomi káptalan előtt nyugtatja meg Kóváry László özvegyét Tarnódy Borbálát, már ekkor Galánthai Borsy Benedek feleségét a Kóváry családot illető oklevelek átvételéről.* Nem sokkal ezután meghalt, s birtokai egy részét még életében átadta gyermekeinek, igy már az 1551-ik évi hontmegyei 164összeírás Dubraviczky Albertet tünteti föl Százd és Kiskereskény birtokosául.*

U. o. 33–48. és Csal. levt.

Garamszentbenedeki levt. Ext. Prot. D. 24.

Esztergomi kápt. levt. I. Föl. 57.

O. L. Consr. Dic.

Dubraviczky Jánosnak és Kóváry Ilonának 3 fia és 2 leánya maradt. A fiuk közül Miklósról van legkevesebb adatunk. 1559-ben ő is be van foglalva fivéreivel együtt azon új adománylevélbe, a mit Ferdinánd király Szepesmegyé-ben Farkasfalván, Rókuson és Kaczvinkelen már előbb is birt részjószágaikra nézve adott ki, s a melynek alapján a szepesi káptalan jelentése szerint a beiktatás minden ellenmondás nélkül meg is történt.* 1560-ban a három testvér s velők együtt Madách Pál ismét a fentebbi községekben fekvő részbirtokokba s ezenfelül Arnótfalva és Frankova szintén szepesmegyei községek birtokába iktattatik be.* Be van foglalva a Dubraviczky Miklós neve azon új adománylevélbe is, a mit Ferdinánd király 1562 október 16-ikán adott ki a Dubraviczkyak részére Szele stb. birtokaira nézve,* s 1563-ban testvéreivel együtt ő is egyezkedik a másik ág tagjaival e jószágok mikénti birtoklására nézve. Későbbi adatunk nincs Dubraviczky Miklósról s így valószínűleg nem sokára elhalt, még pedig utódok nélkül, mert örökségét testvérei foglalták el.

Csal. levt. és O. L. Elench. Arch. Reg. Ven Capit-Scepus. fasc. 2–10. Cc.

U. o. fasc. 3–52.

O. L. Caus. tab. 4–915.

Valamivel több adatunk van a másik testvérről, Györgyről. A fentebb emlitett új adománylevelekbe az ő neve is mindenütt be van foglalva, 1569-ben bátyjával Alberttel együtt tiltakozik Zólyommegye rendei előtt Balassa Farkas ellen, a ki az ő dubraviczai birtokaik határát háborgatja.* 1572-ben unokaöcscsük Jezerniczky György, a Jezerniczky Jeromos és Dubraviczky Orsolya unokája parancsára Miksa király arra utasitja Szepesmegye rendéit, hogy indítsanak eljárást Dubraviczky Albert és György ellen, a néhai Kaczinkay, máskép Kaczingel Dénes Farkasfalván, Rókuson és Kaczvinkelen birt jószágai új osztálya tárgyában.* 1573-ban Báthory Miklós a szepesi káptalan útján idézteti meg Thurzó Szaniszló kérésére tanuságtételre Dubraviczky Györgyöt, a kinek az idézőlevelet Farkasfalván lévő kúriájában kézbesitik.* 1575-ben Kozárdy Borbála néhai Lewkews Mihály özvegye erőszakos elfogatása miatt vádolja be Bethlenfalvi Thurzó Szaniszlót s ennek szepesi várnagyát, Dubraviczky Györgyöt, a kik a vádat tagadván, tisztitóesküre utasittattak.* 1579 jul. 12-ikén Berzeviczén, mint egyik osztoztatóbiró működik közre a Berzeviczyek osztályánál Dubraviczky György.* 1580-ban azonban már maga is végrendelkezik s végrendeletét a szepesi káptalanban helyezi el.* Gyermekei nem maradtak; felesége Grieger Katalin volt, a ki 1591-ben végrendelkezett.*

Zólyommegye levt. I. jk. 442.

Csal. levt.

O. L. N. R. A. Fasc. 989. No. 7.

U. o. N. R. A. Fasc. 21. No 41.

Tört.-Tár 1889. évf. 59. l.

O. L. El. Arch. R. Ven Capit. Scepus. Prot 1580 fol l.

U. o. Prot. 1588 fol. 333.

Dubraviczky János és Kóváry Ilona 3 fia közül legtöbbet szerepelt – a közéletben is – a legidősebb fiú Albert. Uralomra vágyó s sokszor az erőszakoskodásig erélyes ember volt. Atyja halálakor, ha talán még nem is nagykorú, de már mindenesetre felserdült volt s édes anyjának fentebb emiitett pereskedéseiben mindenkor ott szerepelt ő is, anyja halála után pedig mint a családnak akkor legtekintélyesebb férfi tagja, az egész család dolgainak intézésébe irányitólag kivan beleavatkozni. Hogy ezt elérhesse, a nádortól – mint fentebb elmondtuk – parancsokat eszközölt ki a családtagok újból férjhez ment özvegyei ellen az iránt, hogy a gyermekeiket, illetve unokáikat illető jószágokat bocsássák ki kezeikből, vagy a gyermektelenek hitbérük fölvétele után a családi birtokokat adják vissza s a családot illető összes okleveleket is adják át neki mint családfőnek. 1555-ben a nyitrai káptalan előtt testvérei nevében is olyan egyezségre lép unokatestvérükkel, Haller Orsolyával s a Haller Erazmus és Dubraviczky Borbála leányával s ennek férjével Pókasári Benkowyth Istvánnal, hogy azon 150 frtból, a mit még édes atyjuk kölcsönzött Dubraviczky Borbálának és első férjének Hány Mátyásnak, felét, 75 frtot elengedi az örökösnek s a hátralévő 75 frtot fölvévén, az egész adósságot nyugtatja.*
1557-ben a szepesi káptalan előtt ügyvédet vall s ugyanezen évben ugyancsak a szepesi 165káptalan iktatja be azon birtokrészekbe, a melyeket Farkasfalván, Rókuson és Kaczvinkelen Soldos Imrétől szerzett.* Ez időtájban sokat pörösködik Dubraviczky Albert. 1558-ban Zólyommegye rendei előtt Michinszky Jánossal pöröl,* majd a garamszentbenedeki konvent előtt rokona, Dubraviczky Márton ellen tiltakozik, a ki állítólag az ő földjére építtetett Dubraviczán egy csűrt.* Szepesmegye rendei előtt pedig őt panaszolja be Tornallyay Ferencz amiatt, hogy azokat az egyházi kincseket, a miket ő az előző években az akkori zavarok miatt Tornallyáról elhozott s Farkasfalván egy jobbágyánál helyezett el, Dubraviczky Albert ettől erőszakkal elvette. Minthogy pedig az egyházi kincseket bírói felszólítás daczára sem adta vissza a kitűzött határidőre, Görgey Lőrincz alispán és biró társai a kisebb hatalmaskodás vétségében elmarasztalták Dubraviczky Albertet.*

Csal. levt.

O. L. El. Arch. Regn. ven. exp. Scepus fasc. 7. No. 4.

Zólyommegyei levt. I. jk. 351. l.

Garamszentbenedeki levt. 37–26.

Csal. levt.

1559-ben Polyánkai Ferencz szepesi alispán és biró társai ítélkeznek Dubraviczky Albert és Runyai Soldos Imre pörében,* a mi a fentebbi birtokvételből keletkezett. 1561-ben ismét rokonával, Dubraviczky Mártonnal van baja, a kit feleségével együtt bepanaszol, hogy háborgatják őt dubraviczai háza birtokában,* majd még ugyanezen évben a garamszentbenedeki konvent előtt hamispénz készítéssel vádolja meg Dubraviczky Mártont és feleségét.* 1562-ben Lukovai Lukaniczky Mártontól 82 frton vesz zálogba egy nemesi kúriát és 3 jobbágy telket Lukován; de mivel Lukaniczky Márton ugyanezen telkekre, nézve még ez évben Balassa Jánossal is egyezkedik, Dubraviczky Albert a garamszentbenedeki konvent előtt tiltakozik ellene.*

U. o.

Garamszentbenedeki levt. 28–17.

Csal. levt.

Fentebb emlitettük azon új adományleveleket, a miket két fivérével együtt kapott Dubraviczky Albert a szepesmegyei birtokokra. 1562-ben pedig unokaöcscsétől, Dubraviczky Márktól elismervény mellett átveszi II-ik Lajos királynak, 1522-ben kelt s Szelére stb. vonatkozó adománylevelét* s kieszközli Ferdinánd királytól annak megújítását, de a jogos örökösök, t. i. a Mihály fia Ferencz és a János fia Márk mellett – és pedig legelső sorban – a saját maga és fivérei nevét is befoglaltatta az új adománylevélbe, a melyet, mint már emlitettük Ferdinánd király 1562 okt. 16-ikán adott ki Pampergában. A beiktatásnál ellene is mondanak az adománynak nemcsak a Dubraviczky Mihály leányági leszármazói nevében Ludányi Bay Ignácz, Herencsenyi Zsófiának, Dubraviczky Mihály unokájának férje, hanem maguk a társadományosok, Dubraviczky Ferencz és Márk is, valamint ez utóbbinak még élő nagyanyja, Uza Orsolya, az eredeti, 1522. évi adomány részese is.* De az ellenmondásnak nem volt foganatja. Dubraviczky Albertnek és testvéreinek hatalmas pártfogóik voltak, közöttük atyjuk gyermekkori barátja, Oláh Miklós, ekkor már esztergomi érsek s épen azért a két fiági örökös, Dubraviczky Ferencz és Márk már 1563-ban békés egyezségre lépett – épen a prímás előtt – Dubraviczky Alberttel és testvéreivel, a szelei stb. birtokok tárgyában.*

U. o.

O. L. Caus. tab. 4–915.

Csal. levt.

1564-ben Poltári Soós János zólyommegyei alispán és biró társai előtt Lukanitzky Mártonnal pörösködik,* majd vele egyezséget köt.*

U. o.

Ugyanezen évben Palojthay Simonnal is pörösködik a kaczvinkeli részbirtokok tárgyában.* Érdekes ez évről Erdődy Simon kincstári tiszttartónak Garamszentkereszten, 1564 máj. 21-ikén kelt s Dubraviczky Alberthez intézett magyar nyelvű levele. Először arról ír, hogy az udvarbíró hogy kívánja a dézsmát s hogy a pizetumot aranyban követelik. Majd megírja, hogy «Budán a török császár kincstartóját lekonczolták, hogy nem fizetett zsoldot, adja Isten, hogy jobban vesszönek össze.» Ezután ezt irja «Inter-nos: alygha császárunk meg nem halt.»* Mint tudjuk, e hir még korai volt, mert Ferdinánd csak jul. 25-ikén halt meg, de már ekkor oly gyenge volt, hogy az uralkodást még ápril havában átruházta fiára Miksára, s ebből keletkezett halálának híre.

Csal. levt.

U. o.

166Dubraviczky Albert ekkortájban állott hatalma, befolyása tetőpontján. Birtokai 5 vármegye: Szepes, Zólyom, Hont, Pest és Heves területén feküdtek, feleségével pedig ezen kivül még Nyitra és Trencsén megyében is kapott jószágokat. Birtokait emellett folyton ujabb szerzeményekkel is gyarapítja. Tekintélye oly nagy volt nem csak Szepes vármegyében, a hol jószágai zöme feküdt, hanem a család ősi fészkében, Zólyom vármegyében is, hogy az 1569. évi országgyűlésre Zólyom vármegye az alispán mellett őt küldi követéül.*

Zólyommegye levt. I. jk. 447. l.

1569-ben, mint már emlitettük, egyezségre lép Uza Orsolyával az iránt, hogy Dubraviczán az ősi kőháznak azt a részét, a mit Uza Orsolya fia Dubraviczky János bírt, ennek fiának Márknak használatára bocsátja.* Dubraviczky Márk ekkor Dubraviczára költözött, de bátyjával nem sokáig volt békében, már 1570-ben kénytelen őt perbe idézni a megye rendei előtt szántóföldjeinek elfoglalása és a közös halastó megrongálása miatt.* Hogy a megye rendei hogy intézkedtek a panasz tárgyában, arra nézve nincs adatunk, azonban Dubraviczky Albert nem volt megelégedve a megye határozatával s 1571-ben Miksa királytól parancsot eszközölt ki a megye rendeihez, hogy a pörös ügyet újból tárgyalják* s a pörösködés végre is 1572-ben Polthári Soós István zólyommegyei alispán és bíró társai előtt kötött egyezséggel ért véget.*

U. o. L jk. 449. l.

U. o. I. jk. 483. és 484. l.

Csal. levt.

U. o.

De ezen kivül is sok pöre volt ez időtájban Dubraviczky Albertnek. Már fentebb emlitettük, hogy 1572-ben Jezerniczky György új osztály végett indított pert ellene és testvérei ellen. Ugyancsak 1572-ben Dubraviczky Márton és Luka Ilona fia «Jancsi» (így írja a jegyzőkönyv) tiltakozik ellene, a miatt, hogy Dubraviczky Albert provizora Pruzsinszky Mihály földulta az ő egyik jobbágyának kertjét Dubraviczán,* majd Gyürky János özvegye Zsófia asszony, másodszor Muraközy Albertné szintén bepanaszolja őt.* Viszont Dubraviczky Albert rokonait Dubraviczky Márkot és Vass Istvánt vádolja be.* Még ugyanez évben a három rokon, Dubraviczky Albert, Márk és János (a fentebb emlitett Jancsi) együtt tesznek panaszt Zólyommegye rendei előtt a miatt, hogy Szklabonyai Balassa László chatyn-i jobbágyai az ő dubraviczai erdőjükből a Dubraviczáról Zólyomba vezető út mellől a levágott fát elhordták és ez ellen tiltakozó gulyásukat is magukkal hurczolták.*

Zólyommegye levt. I. jk. 529. l.

U. o. II. jk. 5. l.

U. o. II. jk. 12. és 20. l.

U. o. II. jh. 14. lp.

1573-ban újból Balassa Lászlót s ekkor már vele együtt Zay Lászlót vádolja be a megye rendei előtt Dubraviczky Albert, hogy hrochusi jobbágyaik az ő barmait elhajtották.* Ugyanezen évben Dubraviczky Márton özvegyével, Luka Ilonával is pörösködik.* 1574-ben Rubigalli Pál özvegye Saly Sára panaszolja be a megye rendei előtt Dubraviczky Albertet a miatt, hogy egy jobbágyának, a kinek pedig a szolgabiró megengedte, hogy Pónikra költözzék, javait erőszakkal visszatartotta* s a megye rendei e miatt az alperest 1576-ban el is marasztalják.*

Zólyommegye levt. II. jk. 39. l.

U. o. II. jk. 39. l.

Csal. levt.

Zólyommegye levt. II. jk. 45. l.

1577-ben Dubraviczky Albert már érezte elöregedését s mivel sem magának, sem fitestvéreinek nem voltak gyermekei, Dubraviczky Márkkal olyan egyezségre lépett, hogy úgy a maga, mint testvére György minden jogát a szelei stb. pestmegyei birtokokhoz, – mint a melyek különben is tőle távol esnek – az összes erre vonatkozó oklevelekkel együtt átadja Dubraviczky Márknak, oly feltétellel, hogy ha ők vagy örököseik kivánják, tartozik a birtok megfelelő részét nekik minden ellenkezés nélkül visszabocsájtani.* Nem sokkal ezután meg is halt Dubraviczky Albert, mert felesége 1579-ben már mint özvegy van emlitve.

Csal. levt.

Dubraviczky Albert Rosonmiticzi Roson János leányát, Roson Ilonát vette nőül, a kivel Nyitra és Trencsén vármegyékben kapott részbirtokokat, többek közt Fruzsinán, Alsó és Felső Leskón.* A többi Roson örökösökkel együtt 167Roson Ilona is részt vett azokban a perlekedésekben, a miket Kasza vára és tartozékai miatt az Ujfalussyak és Rudnayak több évtizeden át folytattak a Petrőczyekkel.* De férje halála után mindjárt meggyülik ennek rokonaival is a baja. Már 1579-ben bepanaszolja sógorát, Dubraviczky Györgyöt, hogy a Dubraviczán közösen bírt lakóházat magának elfoglalta s az ott talált ingóságokat, bútorokat, marhákat, sőt pénzt is, magának eltulajdonította.* De a következő évben Dubraviczky György is meghalt s vele kihalt a Dubraviczky Miklós és Thurán Mártha leszármazóinak férfi ága.

Rudnay B.: «Az Ujfalusiak és Rudnayak pörei a Petröcziek ellen.» 100. l.

U. o.

Garamszentbenedeki levt. 25–55.

Dubraviczky Jánosnak és Kóváry Ilonának 3 fián kivül 2 leánya is maradt. Ezek közül Zsófia Tökésujfalusi Ujfalussy Lászlóhoz ment nőül, az ifjabbik pedig, Katalin, Chomory Gergely felesége lett. Fivérei halálakor már csak ő volt életben, mint maga is már özvegy asszony s mivel az ősi javakat Dubraviczán a fiági örökösök maguknak követelték: velük szemben sógornőjével, Roson Ilonával együtt ő pörösködött s igyekezett fivérei örökségét magának biztositani. 1581-ben előbb Radecius János egri püspök királyi helytartótól eszközölt ki rendeletet, a melyben a helytartó utasitja Szepes-megye rendéit, hogy Dubraviczky Albert özvegyét, Roson Ilonát és Dubraviczky Katalint, Chomory Gergely özvegyét, ne engedjék háborgatni néhai Dubraviczky Albert és György javainak birtokában.* Majd még ugyanezen évben az ő kérésére maga Rudolf király is parancsot ad felsőmagyarországi főkapitányának, hogy Dubraviczky János leányát Katalint, Chomory Gergely özvegyét és Baracskay Borbálát, Dubraviczky Lászlónak Orsolya leányától született unokáját, végül Roson Ilonát, Dubraviczky Albert özvegyét birtokaikban ne engedje háborgatni.* De ezen parancsok daczára. Zólyommegye rendei 1582-ben számos tanú kihallgatása után úgy ítélkeznek, hogy azon részjószágok, a melyeket Dubraviczky György halála után Dubraviczán Chomory Gergely özvegye és veje Asgúthy György foglaltak el, nem őket, hanem a fiági örökösöket, Dubraviczky Márkot, Benedeket és Urielt illetik.* Ugyanezen évben Dubraviczky Márk a garamszentbenedeki konvent utján arra is felszólítja Dubraviczky Albert özvegyét, Roson Ilonát, a ki ekkor már Ghimesi Forgách István felesége, hogy a Dubraviczky családot illető okleveleket adja ki.* Roson Ilona azonban nem neki, hanem sógornőjének s közelebbi rokonainak adja át az okleveleket s ezek, u. m. Dubraviczky Katalin, továbbá Baracskay Borbála, Divékujfalusi Ujfalussy Miklósné, a Dubraviczky László unokája, továbbá Tökésujfalusi Ujfalussy Miklós, az Ujfalussy László és Dubraviczky Zsófia fia 1583-ban olyan egyezségre lépnek a nyitrai káptalan előtt, hogy mindazon, a Dubraviczky családot illető okleveleket, a melyeket Roson Ilona, Ghimesi Forgách Istvánné nekik átadott megőrzés végett egy lepecsételt ládikában (ladula) Divékujfalusi Ujfalussy Miklósnak adják át, oly feltétellel, hogy egy kitűzendő határidőben az erre külön fölkért választott birák előtt bontják fel a ládikát, a kik azután az okiratokat közöttük a szerint a mint kit-kit megillet, szétosztják.*

Csal. levt.

U. o. és Zólyommegye levt. II. jk. 184. l.

O. L. Caus. tab. 4–975.

Csal. levt.

Az igy szövetkezett rokonok még előbb 1582-ben az esztergomi káptalan előtt szintén együtt tiltják el sógornőjüket Dubraviczky György Özvegyét, Grieger Katalin asszonyt a férje után Farkasfalván, Rókuson és Kaczvinkelen maradt részjószágok elidegenítésétől.*

U. o.

A fiági örökösökkel is folytatja a pörösködést Dubraviczky Katalin. A fivérei halála után Dubraviczán elfoglalt birtokrészeket a megye ítélete daczára sem bocsájtja ki kezéből s nem adja át a fiági örökösöknek, bár ezek őt e miatt 1582-ben és 1583-ban újból és újból perbe idézik.* 1583-ban maga a király is beleavatkozik az örökségi ügybe s ápr. 28-ikán Pozsonyban kelt parancsával meghagyja Zólyommegye rendéinek, hogy Dubraviczky Márkot, Benedeket és Úriélt vezessék be a Dubraviczky Albert és György után Dubraviczán maradt részbirtokokba, a miket Dubraviczky Katalin és Roson Ilona tartanak elfoglalva,* de Dubraviczky Katalin 168ellenállása miatt meghiúsul a bevezetés, sőt 1585-ben ismét ő eszközöl ki Radecius István egri püspök királyi helytartótól egy ujabb rendeletet Zólyommegye rendeihez, hogy a testvérei halála után általa Dubraviczán elfoglalt részbirtokokban a fiági örökösöknek ne engedjék őt háborgatni.*

Zólyommegye levt. II. jk. 185. és 193. l.

Csal. levt.

U. o.

Ugyanezen évben viszont Dubraviczky Katalin indít pört Dubraviczky Márk ellen a pestmegyei birtokok, Szele stb. iránt s a pörösködők végre is békés egyezségre lépnek s nemcsak egymás ellen indított pöreiket szüntetik meg kölcsönösen, hanem magszakadás esetére a kölcsönös örökösödést is biztosítják egymásnak és örököseiknek.* A következő évben 1586-ban az egyezséget hiteles helyen, a garamszentbenedeki konvent előtt is bevallják s annak megtartására magukat 2000 frt vinculummal kötelezik.*

Csal. levt.

Garamszentbenedeki levt. Ex. Prot. G. 1587. és Csal. levt.

1586-ban Dubraviczky Katalin Palásthy Józseffel, mint a kiskorú Palásthy Anna, Palásthy Benedek és Apponyi Anna leányának gyámjával is pörösködik. Apponyi Anna ugyanis az ő édesanyjának, Kóváry Ilonának második házasságából született leánya volt s az anyai juss legnagyobb része a kiskorú árva, illetve gyámja kezénél volt. A gyámmal azután olyan egyezségre lép, hogy a birtokok mindaddig, mig Palásthy Anna kiskorú, a gyám kezénél maradjanak, ha azonban férjhez megy, akkor a már előbb megállapított osztálylevél szerint megtörténik az osztály. Ha a kiskorú elhalna (quod Deus avertat), akkor az összes birtokok Dubraviczky Katalinra szállnak. Addig is, mig az osztály megtörténik, tartozik Palásthy József 200 frt bírság terhe alatt évenkint 20 akó bort adni s Dubraviczky Katalin házához Dubraviczára szállíttatni.* Ez az utolsó adatunk Dubraviczky Katalinról; úgy látszik, ezután nemsokára meghalt, mert 1588-ban már leánya Asguthy Györgyné egyezkedik unokatestvérével Palásthy Annával, a ki ekkor már Dobossy Ferenczné.* Így tehát a 16. század vége felé Hotutinai Péter leszármazói közül Dubraviczky néven csak az egyetlen Márk volt életben, a ki családját a következő századokba átvitte s tőle jön le a családnak egyik ma is virágzó ága.

A Palásthyak II. 249. l.

A Palásthyak II. 280. l.

Térjünk most vissza az első adománytszerző Hotutinai György leszármazóihoz. Unokájáról, Györgyről, a dubrovai várnagyról volt utoljára szó, a ki 1520 előtt hunyt el. Feleségétől, Ilona asszonytól egy fia és két leánya maradt. Fia, Márton már azon 1517-ik évi oklevélben előfordul, melyben Dubraviczky György egy jobbágy telkét Dubraviczán 14 évre zálogba adja 19 frt 84 dénárba rokonának Dubraviczky Literátus Jánosnak.* Midőn II-ik Lajos király 1520-ban megújítja Mátyás királynak Dubraviczára vonatkozó 1464. évi adománylevelét: Dubraviczky György már nincs életben s fia Márton neve van rokonaiéval együtt befoglalva.* 1524-ben sógora Domonkos János a felesége Orsolya asszony és sógornője, Gertrúd, néhai Dubraviczky György leányai nevében tiltja el Dubraviczky Mártont az ősi dubraviczai birtokrészek elidegenítésétől;* majd még ugyanezen évben a leány-negyed kiadásáért pörli őt Domonkos János s a megye rendei kötelezik is őt a leánynegyed kifizetésére.*

Csal. levt.

U. o.

Zólyommegye levt. I. jk. 129. l.

U. o. l. jk. 133. l.

Ezután hosszabb ideig nincs adatunk Dubraviczky Mártonról. Midőn ismét találkozunk vele 1541-ben már Zólyommegye egyik szolgabirája s előtte és biró társai előtt egyezkednek egyrészről Kóváry Ilona, Dubraviczky János özvegye, másrészről pedig Dubraviczky Márk fia, János a dubraviczai birtokrészek tárgyában.* 1547-ben viszont Kóváry Ilona őt is bevádolja a nádor előtt, hogy rokonaival együtt házára. tört Dubraviczán s ott több mint 800 aranyforint kárt okoztak.* Ez okmány így nevezi őt: «Martinus Span de eadem Dubravicza.» Hogy a «Span» elnevezés hogy ragadt rá, nem tudjuk, Zólyommegye jegyzökönyveiből nem tűnik ki, hogy alispánságot viselt volna. A jegyzőkönyvben csak azt találjuk bejegyezve, hogy 1550-ban Zólyommegye táblabirája lett.*

Csal. levt.

U. o.

Zólyom megye levt. I. jk. 345. l.

Már előbb emiitettük, hogy Dubraviczky 169Albert 1561-ben a megye rendei előtt bepanaszolta őt és feleségét, hogy birtokában háborgatják őt,* majd még ugyanezen évben a garam-szentbenedeki konvent előtt hamis pénz készítésével vádolja meg őket.* Úgy látszik, e följelentésnek nem lett semmi foganatja, mert semmi adatunk sincs arra nézve, hogy Dubraviczky Márton és felesége ellen még csak vizsgálatot is inditottak volna.

Csal. levt.

Garamszentbenedeki levt. 28–17.

Az 1548-ik évi összeírásban Dubraviczky Márton Dubraviczán mint négy porta birtokosa van fölvéve.* Előfordul még az 1553-iki s utoljára az 1503-ik évi összeírásokban is. Úgy látszik, ezután nem sokára meghalt, mert az 1563. évi összeírásban már özvegye van fölvéve mint birtokos.*

O. L. Conser. Dic.

U. o.

Dubraviczky Márton Lukanyényei Luka Ilonát vette feleségül, a kinek, mint fentebb láttuk, férje halála után többször kellett hatalmas rokonával, Dubraviczky Alberttel pörösködni. 1572-ben fia János is bepanaszolja a megye rendei előtt Dubraviczky Albertet, hogy egy jobbágya kertjét provisora Pruzsinszky Mihály elpusztította.* Ugyanezen évben rokonaival Dubraviczky Alberttel és Márkkal együtt ő is panaszt tesz Sklabonyai Balassa László ellen.* Ez az utolsó adatunk Dubraviczky Jánosról, a Márton fiáról, a ki úgylátszik, korán és utódok nélkül halt meg.

Zólyommegye levt. I. jk. 529.

U. o. II. jk. 14. l.

Dubraviczky Mártonnak és Luka Ilonának az emlitett Jánoson kívül három fiáról és egy leányáról van tudomásunk. A fiuk közül 1582-ben György már nincs életben, csak Benedek és Uriel. Ez évben ők is csatlakoznak rokonukhoz Dubraviczky Márkhoz s Zólyommegye rendei előtt maguknak követelik az utódok nélkül elhalt Dubraviczky Albert és György után Dubraviczán maradt részbirtokokat, a miket Dubraviczky Katalin, Chomory Gergely özvegye és veje Asguthy György foglaltak el.* Az ebből származott pörlekedéseket fentebb bőven tárgyaltuk.

U. o. II. jk. 184. l.

Ugyancsak az 1582-ik évben Rudolf királytól új adományt kapnak Dubravicza felére néhai Dubraviczky Márton fiai: Benedek és Uriel és elhunyt testvérüknek Györgynek még kiskorú fia Mihály.* Minthogy ez adománylevélbe sem János testvérük, sem ennek leszármazói nincsenek befoglalva, kétségtelen, hogy akkor ő már nem volt életben s fia sem maradt. De ez az adománylevél azt is bizonyítja, hogy téves Nagy Iván alapvető munkájának az az adata, hogy az a Márton, a kinek fiairól itt szó van a Hotutinai Péter fia János fia Jánosnak lett volna fia; ez esetben ugyanis nem illette volna fiait Dubravicza felé, hanem csak egyhatoda. Dubravicza feléhez csakis úgy formálhattak jogot, mint az eredeti adományt szerző két testvér egyikének Hotutinai Györgynek egyedüli leszármazói. Az adománylevélnek rossz magyar fordítását közli Katona: História Critica cz. m. XXVI-ik kötetének 162-ik lapján; ugyanilyen rossz fordításban van meg az adománylevél a garamszentbenedeki konvent levéltárában is. Ugyanott meg van a beiktatásról szóló jelentés is, a mely szerint a beiktatásnak az adományosok testvére, Dubraviczky Márton és Luka Ilona leánya, Anna, Mányoky Györgyné ellene mondott.*

Garamszentbenedeki levt. 4–9.

U. o. Ext. Prot. P. 160.

Az új adományt nyert testvérek közül Urielről még csak annyi adatunk van, hogy a Dubraviczky Katalin elleni s fentebb emlitett pörlekedésekbe rokonaival együtt ő is bele volt keveredve; úgy látszik, ő is nőtelenül, vagy legalább utódok nélkül halt el.

A másik testvért, Benedeket még említi egy pár oklevél; 1595-ben a garamszentbenedeki konvent előtt bizonyítja, hogy Lentvoray Pál, a Dubraviczky Anna ura tett végrendeletet s őt nevezte meg kiskorú fia György gyámjául.* Ugyanezen évben megnyugtatja Chomory Sárát, Sándor Miklós feleségét, hogy adóssága fejében Asguthy Györgytől fölvett 10 frtot s az okmány hátán megjegyzi: «maradt adós fl 17».*

U. o. Ext. Prot. C. 171.

Csal. levt.

Dubraviczky Benedek Siroky Ilonát vette feleségül, a kitől egy leánya és két fia maradt a kik ágát a XVII-ik században még két nemzedéken át folytattak.

170Az 1582-ik évi adománylevélben még gyermekként emiitett György fia Mihály 1590-ben Dubraviczán és Oraveczen fekvő birtokrészeit 200 frtért zálogba adja nagybátyjának, Benedeknek s feleségének Siroky Ilonának.* Ő ugyanis Libercsey Péter leányát, Borbálát vette nőül, a a kivel Nógrádmegyében Tót-Hartyánban, Kis-Libercsén és Nagy-Paróczán kapott részbirtokokat* s maga is Nógrádmegyébe Kis-Libercsére költözött. Tőle jön le a család ma is élő másik ága; sőt, mivel az ő egyik leányát, Juditot, a másik ágból Dubraviczky Márk fia István vette nőül: ő tulajdonképpen a ma is virágzó mindkét ágnak közös őse.

Garamszentbenedeki levt. Ex. Pr. G. 328.

O. L. 1590. Consr. Dic.

BENKÓ IMRE

Hottothyni vagy Hotutinai György; György Lipcsevár alvárnagya 1440–1445–1464 adományt kap.; Péter 1464; György 1464; Péter 1464; Balázs †; György † 1520 előtt 1501 dobronai várnagy –… Ilona; Márton †; Miklós †; Miklós 1464 Zólyom megye alispánja † 1508 – Thurán Mártha; Simon 1464; János 1464; Borbála – 1. Hányi Mátyás 2. Haller Erazmus; Orsolya – Domonkos János; Márton † 1569 előtt Zólyom megye szolgabírája – Lukanyényei Luka Ilona; Gertrud; János † 1582 előtt; Benedek 1582-ben új adományt kapnak Dubraviczára –- Siroky Ilona; Uriel †; György † 1582 előtt; Mihály 1582 – Libercsey Borbála; Anna – Mányoky György; János literatus † 1541 körmöczi kincstárnok – Kóváry Ilona (2-szor Apponyi Benedekné); László 1525 kir. allovászmester 1536 Zólyom megye alispánja – 1. Nyényei Mocskos Klára – 2. Kóváry Anna (2-szor Palásthy Benedekné); Orsolya Jezerniczky Jeromos; 1-től: Orsolya – Baracskay János; 2-tól: Kristóf † 1560 előtt – Palásthy Mártha (2-szor Adorjány Andrásné) †; János; Judit – Dubraviczky István; Katalin; Anna; Albert † 1579 előtt 1565 orsz. gyűlési követ – Rosonmiticzi Roson Ilona (2-szor Ghimesi Forgách Istvánné) †; Zsófia – Tőkésújfalusi Ujfalussy Miklós; György † 1580 szepesi várnagy – Grieger Katalin †; Miklós †; Katalin † 1588 előtt – Chomory Gergely; János † 1520 előtt; Márk (de Kőkeszi) 1525 kir. főlovászmester – Csalári Uza Orsolya (2-szor Szalay Mihályné); Mihály orsz. adórovó † 1538 – 1. Csontfalvi Chont Anna – 2. … Borbála (Mocskos György özvegye); Márk†; János † 1558 előtt – Ujfalussy Zsófia; Bertalan †; Anna – 1. Lentvoray Pál – 2. Szemerkovich Miklós; Márk – Jákóffy Katalin; István – Dubraviczky Judit; 1-től: Miklós † 1555 – Palojthay Anna (2-szor Pethő Imréné); Anna – Herencsényi Bernát; 2-tól: Katalin – Littassy István; Magdolna – Kutassy Pál; Mihály szécsényi várnagy – Deméndy Katalin (2-szor Papócsy Istvánné); Ferencz † 1575 előtt – Simonyi Magdolna (2-szor Keszhóczi Dacsó Istvánnné 3-szor Bogtány Gáspárné) d †; Anna – Petkó Pál

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem