Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság működéséről az 1912. évben.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság működéséről az 1912. évben.
Mélyen tisztelt Nagygyűlés!
Társaságunk fennállásának harminczadik éve zárul le mai nagygyűlésünkkel, amelyen a rendes szokás szerint visszapillantást vetünk az elmúlt évre, a társaságunk benső életében fölmerült eseményekre, hogy megállapítsuk erkölcsi és anyagi nyereség- és veszteségszámlánkát.
Az elmúlt esztendő ismételten gyászba borította társaságunkat. Közvetlen múlt évi nagygyűlésünk előtt hunyt el igazgató-választmányunknak negyedszázadot meghaladó időn keresztül tagja, báró Mednyánszky Dénes alapító tagunk, aki a hazai tudományos és kulturális mozgalmak terén a múlt század utolsó évtizedeiben élénken vett részt. Terjedelmes irodalmi munkásságot fejtett ki a megboldogult napilapokban úgy mint szakfolyóiratokban részben a természettudományok, részben a hazai régiségtan és könyvtártan körére vonatkozó kérdések körül. Összeállította és történelmi jegyzetekkel kisérte családja genealógiáját, melynek kéziratát társaságunk irattára őrzi. Széles látókörű, nagyműveltségű férfiút vesztettünk benne, kinek emlékét társaságunk, melynek tudományos törekvéseit mindenkor éber figyelemmel kisérte, kegyelettel fogja megőrizni.
A második, kinek elhunyta társaságunkra gyászt hozott, Dr. Borovszky Samu, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, aki 1897 óta tartozott az igazgató-választmány tagjai közé, s mint ilyen a társaság ügyeinek vezetésében élénk részt vett. Tudományos munkássága főleg a vármegyei történet terére terjedt ki, és ily irányú munkásságának monumentális emléke Csanád vármegye nagyszabású monográfiája, amely a vármegye története mellett a megyebeli nemes családok történetének is elsőrangú forrása. A főszerkesztésében megjelenő Magyarország vármegyéi és városai czimü nagy monográfia vállalat egyes kötetei is értékes adatokat tartalmaznak az egyes vármegyék nemességének történetéhez. Irodalmi munkássága társaságunk folyóiratában is megnyilatkozott. Az ő közreműködése folytán jutott társaságunk abba a helyzetbe, hogy a Szirmay családnak Zsigmond-kori czimereslevelét folyóiratunkban közzétehette. Az igazgató-választmány megbízásából ő szerkesztette a Turul első tíz évi folyamának név- tárgymutatóját, amely a szorgalmas, lelkiismeretesen pontos munkának valódi mintaképe. Igaz barátot, törekvéseinknek buzgó támogatóját veszitettük el benne, kire mindenkor kegyelettel fogunk visszagondolni.
Társaságunk tudományos munkássága az elmúlt évben a rendes keretek között folyt le. Folyóiratunkból a múlt évi nagygyűlés óta négy füzet jelent meg, a múlt évfolyam negyedik és az idei évfolyam első három füzete, mig a folyó évi negyedik füzet most van sajtó alatt.
E megjelent négy füzet czikkei és tanulmányai felölelik a magyar családtörténet, pecsét- és czimertan, valamint az oklevél elmélet egyes kérdéseit. A mélyen tisztelt nagygyűlés, valamint általában társaságunk tagjai előtt e tanulmányok és czikkek tartalmilag közismeretesek. Igyekezetünk arra irányult, hogy a társaságunk művelte tudományszakok mindegyikére vonatkozólag közölhessünk kisebb-nagyobb terjedelmű munkálatokat. Hogy e munkálatok javarésze mégis a családtörténet terére esik, annak oka az a közismert tény, hogy a genealógiai kérdések azok, amelyek felé a tudományos kutatás az utolsó esztendőkben fokozottabb mértékben fordult, s amelynek gyümölcsei az egyes főúri és nemesi családok történetét tárgyaló mind sűrűbben megjelenő monográfiák és tanulmányok. Munkatársaink sorában az elmúlt esztendőben is a hazai történeti segédtudományok régi, buzgó munkásainak nevével találkozunk, és örömmel üdvözölhetjük munkatársaink sorában az ujabb történetírói nemzedék tagjait is, akik mind sűrűbben keresik fel folyóiratunkat tanulmányaikkal, közleményeikkel.
Társaságunk pénzügyi viszonyai sajnos nem engedték meg az elmúlt esztendőben sem, hogy hazai heraldikánk legbecsesebb emlékeiből, a magyar czimereslevelekből minden egyes füzethez adjunk egy mellékletet. Sikerült azonban a körülmények kedvező alakulásánál fogva két középkori armális színes hasonmását elkészíttetnünk, melyek egyike, a Gathali család czimere 1431-ből folyóiratunk idei III. füzetében már megjelent, mig a másik a most készülő IV. füzetben fog napvilágot látni. Reményünk van arra is, hogy a jövő évi folyamban szintén közölhetünk legalább két középkori czimert.
Középkori czimeresleveleink sorozata az elmúlt esztendőben ujabbakkal gyarapodott, amelyek az igazgató-választmányi üléseken is be lettek mutatva. Ezek Mátyás királynak 1478-ban egy külföldi egyén, Petrus Gentile de Montefalco pápai követ részére adományozott czimereslevele, amely ritka érdekességü heraldikai emléket folyóiratunk jövő évi folyamában reméljük közölhetni, a Balajthy családnak 1517-ben II. Lajos királytól nyert czimereslevele, amely tárgyánál fogva – libát vivő farkas – érdemel különös figyelmet. Bemutattuk azonkívül a Herencsényi család czimereslevelét 1431-ből, mely szakköreink egy része előtt már ismeretes volt, s amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum az év folyamán szerzett meg, továbbá I. Ferdinándnak 1542-ben a Saluczei család részére adományozott czimereslevelét, amely kivitelének nemes egyszerűségével vonja magára a figyelmet.
Utolsó nagygyűlésünket 1911. deczember hó 29-én tartottuk, amelyen Dőry Ferencz igazgató-választmányi tagtársunk tartott felolvasást a XVIII. századi nemesi vizsgálatokról, amely a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában remélhetőleg nemsokára napvilágom fog látni. E nagygyűlés töltötte be az egyik másodelnöki széket is, amelyre a hazai történettudomány régi, kiváló érdemdús munkása Ortvay Tivadar ig. vál. tagunk választatott meg.
Az igazgató-választmány a folyó évben az alapszabályilag 187előirt négy igazgató választmányi ülésen tárgyalta a társaság belső ügyeit az alapszabályok és ügyrend szerint. Ez ülések felolvasásainak tárgyait képezték Hóman Bálint tanulmánya a Magyar törzsek letelepedéséről, lovag Bauer József vendégé az állami nemesi anyakönyvekről, Kari Lajosé egy metzi magyar családról és Holub Józsefé a Habsburg családi típus kialakulásáról. A folyó ügyek között a legjelentősebb a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv folytatásának ügye volt, amelyet az igazgató-választmány üléseiben alaposan megtárgyalt. A februári igazgató-választmányi ülés határozata alapján folyó évi május-június havában a Nemes Családok II. kötetére az előfizetési felhivásokat ki is bocsátottuk, bizva abban, hogy a felhivások eredménye kedvező leend és társaságunk a II. kötetet végre ki is adhatja. Sajnos, az előfizetési felhívások eredménye e reményt valóra nem váltotta, úgy hogy a kötet kiadása némi haladékot szenvedett, de egyúttal a közeli napokban biztos remény nyilt arra, hogy az anyagi nehézségek leküzdésével a régóta késlekedő II-ik kötet a jövő év folyamán napvilágot láthat. Kilátásunk van arra is, hogy a jövő év folyamán megjelentethetjük társaságunk egy másik vállalatának, a Monumenta Hungáriáé Heraldica III füzetét, melynek anyaga már régóta várja a közzétételt.
A novemberi igazgató-választmányi ülés töltötte be az igazgató-választmányban megüresedett négy tagsági helyett is, amelyre Gárdonyi Albert, Holub József, Hóman Bálint és Szentpétery Imre évdijas tagjaink választattak meg.
Társaságunk vagyoni állapotáról a társaság pénztárnoka fog a mélyen tisztelt nagygyűlésnek beszámolni. A tagjaink sorában beállott változásról a titkári jelentésnek kellvén beszámolni, arról a következőket van szerencsém jelenteni.
Alapító tagjaink közül az elmúlt évben elhunyt egy 200 koronás alapitónk, pártoló tagjaink közül kilépés, alapítók közé átlépés és halálozás folytán hét tagot, évdijas tagjaink közöl ugyancsak halálozás, kilépés és átlépés folytán kilencz tagot veszítettünk. Belépett 200 koronás alapító tag kettő, tizennyolcz évdijas tag, úgy hogy gyarapodás és veszteség egybevetése után a társaság tagjainak létszáma a következő: 8 alapító tag 1000 koronával (élő és elhunyt), 39 alapító tag 400 koronával (élő és elhunyt), 41 alapító tag 200 koronával (élő és elhunyt), 86 pártoló tag, 545 évdijas tag, úgy hogy az összes tagok száma, beleértve az elhunyt alapitókat is, 719.
Kérem a mélyen tisztelt nagygyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni szíveskedjék.
Budapest, 1912. deczember hó 17-én.
Áldásy Antal,
titkár.
titkár.
