EGY METZI MAGYAR CSALÁD TÖRTÉNETE.
EGY METZI MAGYAR CSALÁD TÖRTÉNETE.
A történelem nem az egyének tetteinek összegezése, sem egyes kiváló emberek szereplésének elbeszélése. A társas életben oly tényezők lépnek fel, melyeket az egyén tevékenységéből nem magyarázhatunk. Mégis kiváló emberek és családok történetének kutatása sokszor élesen megvilágitja nagyobb szocziális közösségek életét.
A Seille és Moselle folyók összefolyásánál, a Reimsbe, Trierbe és Strassburgba vezető utak metszőpontján épült Metz* városa arra volt hivatva, hogy Lotharingiának fővárosa legyen. Ennek lakossága germán és kelta-római keverék s függetlenségének elveszte után majd a franczia, majd a német birodalomhoz tartozik, de mindig ethnikai egységnek tartják. A hagyományában és költészetében feltünő magyar nyomokat egyik tanulmányomban fejtegettem.* Most Metz város középkori történetét oly keresztmetszetben szeretném bemutatni, hogy egy magyar eredetü család szereplése szembetünjék. Eredetét nevében megőrizte, története egyetemes szempontból is figyelemre méltó. Tagjai a város kormányzásában és gazdasági életében vezető szerepet játszottak, sőt nem egyszer a világtörténet eseményeivel is kapcsolatba kerültek. Metz történetét kell rövidre fogva ismertetnem, hogy a család tevékenységének keretét és hátterét megrajzoljam. Egy térképvázlat bemutatja az események szinterét. Adataim tulnyomó részét kiadatlan oklevelekből és kéziratokból meritettem, melyeknek keltét a zárójelben adott évszám jelzi.*
Lat Metae (Mediomatrices) ném. Metz, fr. Mess(in).
Századok XLIV. 1908. 769–780. l.
Források: Párisban a Bibliothéque Nationale Collection Lorraine gyüjteménye, mely 364 kartonban 22,000 darab. Tárgymutatója: nouv. acqu. fr. 4882–4905, jegyzéke: Catalogue des collections manuscrites et imprimées relatives á l’ histoire de Metz et de la Lorraine léguées par. M. A. Prost, Paris, 1897. Prost (1817–1896) gyüjtésének eredményét 1894. febr. 2. kelt levelével ajándékozta a könyvtárnak.
Kiegészitettem a Bibl. Nat. az Archives Nationales, Nancy és Metz levéltárainak 1907-ig feldolgozott anyagával, melyre a jegyzetben utalok.
Huguenin, Les Chroniques de la ville de Metz p. p. S. Lamort (Le Doyen de S. Thibault. Jean Aubrion, Phil. de Vigneulles, Praillon, Annales messines 900–1552.) Metz 1838. (Paris Bibl. Nat. L. k. 7, 4845, Wien, Un. Bibl. I. 274, 286.)
Lorédan et Larchey, Journalde Jehan Aubrion, Metz 1857.
D’ Hannoncelles, Metz Ancien. Metz II. 1867.
Klipffel, Les paraiges messins. Metz, 1864. Prost. Études sur l’ histoire de Metz. Metz, 1865. Dom Calmet, Histoire ecclésiastique et civile de Lorraine II, 1728.
Derichsweiler, Geschichte Lothringens. Leipzig, 1905.
Metz és környéke
78Az egyházhoz való ragaszkodás, a templomok és kolostorok alapitásában nyilvánuló bőkezüség jellemzi Metz lakosságát, bár hatalma tetőpontján erélyesen visszautasitotta püspökeinek beavatkozását a közügyekbe. A császárság és pápaság harczában Heriman (1070 máj. 4.) püspökkel egyetértve a császár ellen küzdött (1070). A pápaság felhivása keresztes hadra Metzben élénk visszhangra talált. A középkori krónikás megemliti Remete Péter szereplését és utal a Hattyulovag történetére, a hol az események bővebb elbeszélése olvasható.* Godefroy Bouillon birtokát Onbertnek, Liége püspökének eladta és vele ment több metzi polgár az első győzelmes keresztes háboruba (1096). A sereg Magyarországon át vonult keletre. A második keresztes had ugyanazon az uton haladt; Metzben csatlakozott Henrik, Toul püspöke VII. Lajos franczia királyhoz és Würzburgon, Bécsen, Budán, Belgrádon át mentek Konstantinápolyba (1147). A harmadik keresztes háborura VIII. Gergely hivta fel a keresztény világot; levelét Metzben a káptalan olvastatta fel, mert I. Bertalan püspök (1179–1225) számüzetésben volt (1187). Henrik, Salm grófja, több előkelő metzivel csatlakozott Frigyes császár hadához (1189), sőt még Bertran is visszatérte után 15 egyházi harczosnak sisakot, 12 lovagnak kardot és 32 polgárnak botot adott, hogy keresztes háboruba menjenek (1195). A keresztes háboruban való részvétel kiváltságokat biztositott; igy városi tanácsosi hivatalt az volt köteles viselni, a ki nem volt keresztes hadban (1213).
Vigneulles Krón.
A három első keresztes csapathoz magyarok is csatlakozhattak és megjárták a távol keletet; magyar zarándokokat (paumier), a kik Palesztinából jöttek nyugatra, többször emlitenek középkori eposzok. Egy magyar keresztes vagy zarándok a metzi polgárokhoz csatlakozott, velük tért vissza, de nem maradt régi hazájában, fegyvertársaival kivándorolt Metzbe és ott megalapitotta a Le Hongre (Le Hungre = a magyar) családot. Tagjai egy századdal később tünnek fel történeti forrásokban, mert a XII. század végéig a családnevet Metzben nem ismerték. A város főbiráinak neve erről tanuskodik: 1200-ig csak egy nevük van, pl. Henry, Raoul, Regnier, egyetlen kivétel Theodoric Ingroul (1187). Nicolas d’Outresaille volt az első, a ki lakóhelyének nevét viselte (1200), ezután két név volt divatban. A második név vagy családnév, pl. Guerri, Noise, vagy csufnév, pl. le Gronnais vagy helynév, pl. Porte-Muselle.* A Le Hongre család magyar eredetének emléke élt a hagyományban és még a későkori krónikások (Vigneulles, Praillon) is megemlitik. Azok között a családok közt, a kiknek tagjai a város szabadságára törtek, megnevezik a Magyarországból jött Hungre-t és felrójják, hogy nem háboruban vagy fejedelmek ajándékai utján, hanem kölcsönzéssel és adásvevéssel szerezték vagyonukat.*
Századok XXIV, 1908, 764–780. l.
Wichman, K. Die Metzer Bannrollen des 13. Jahrhunderts (Quellen zur loth. Gerschichte Bd. VI. Leipzig 1910) ism. Deutsche Litteraturzeitung XXXII. 1911, 33–35. h.
Huguenin 245. l. Hungre(s) venant de Honguerie.
A család tagjai a legelőkelőbb polgárok, később nemesek közt szerepeltek és a legmagasabb városi hivatalokat viselték. Metz polgárai függetlenségükért külső hatalmakkal és az egyes osztályok jogáért egymás közt hosszu harczot viseltek. Önkormányzatának fejlődését a következő tények világitják meg. A városi közigazgatás egy főbiró (maitre-échevin) elnöklete alatt 7921 tanácsos (échevin)* tiszte volt. Amolbertin volt az első főbiró (1010). A tisztség viselőinek eleinte alárendelt szerepük volt. Bertran püspök a hivatalt reformálta (1179), a nép választói jogát beszüntette, ezt a nemességre ruházta. Miután Thiebault, Metz utolsó grófja meghalt (1220), a nemesség és a polgárság között az ellentét kiéledett. A XIII. század a régi nemes családok küzdelmének kora (1225–1255), mely végre arisztokrata kormányforma kialakulására vezetett. Ez a paraige-nek nevezett osztályrendszerben gyökerezett. A paraige* rokonságon és politikai jogon alapuló kötelék, mely a görög genos-hoz vagy a római gens-hez hasonlitható. A XII. század közepe óta ismeretes* és eredetileg öt volt: Jurve, Outreseille, Porte-Muzelle, Portsaillis, Saint-Martin, mig végre a Commun lázadás árán mint hatodik paraige ugyanazokat a jogokat vivta ki (1283). Tagjai lehettek egyaránt nemesek és polgárok. Eleinte arisztokrata kormányforma volt, de nem a nemesi renden alapult. A XIV. századtól kezdve a főbirót a paraige tagjai közül választják.
Échevin lat. scabinum, germ. skap, és lat. inus (ném. schafen).
Paraige (lat. par ?) = lat. parentela cognatio, fr. parage.
Etienne de Bar egy oklevelén Porte-Muselle (1133).
Később a kormányforma oligarchikus szinezetet nyert; a legtöbb főbiró a Gournay és Baudoche-családok tagja, a kik vérrokonságban vannak a Le Hongre családdal. A XV. században uj név az évente választott főtisztviselők sorában alig szerepel: néhány régi család örökli a hivatalt. A Le Hongre-család két izben viselte ezt a méltóságot.
A tanács a főbiró elnöklete alatt a legmagasabb birói közeg; polgári perekben hozzá megfellebbezhető volt a tizenhármak (treize) itélete. Ezt a testületet egy adománylevél emliti először (1207).* Tagjait a XIV. századtól fogva a paraige-k sorából választják. A biráskodást és a közigazgatást maguk közt megosztották, azok ágai szerint az itéletmondás, a hitelesités, a hadügy, a pénzügy, a betegügy, a köztisztaság gondozása volt hivatásuk. Több Le Hongre tagja volt ennek a testületnek.
Testes fuerunt tredecim jurati.
Bertran püspök a főbirói méltóság reformálása után (1197) megteremtette a hiteles helyeket. Elrendelte, hogy a szerződéseket irásba foglalják és a róluk vezetett jegyzéket a tizenkilencz plébánia-templom egy-egy leveles ládájában őrizzék. Ezzel az intézkedésével a perosztó párbajokat megszüntette. A kik a szerződéseket irásba foglalták, azok neve wardour des arches később amant* vagy kezelő. A jogügylet megkötése után annak hiteléül a fél kezét megszoritotta, a szerződést jegyzékbe iktatta, de azt a fél nem irta alá. Később a tanácsosok és a tizenhármak is átvehettek szerződéseket, hogy azokkal megőrizzék (1257). Az amant czimet élethossziglan viselték az egyes kerületek tekintélyes polgárai, igy a Le Hongre-család több tagja.
Amant amanuensis, ex eo quod amanuarent.
Garsirius a legelső Le Hongre, a ki két oklevélen mint hitelező szerepel. A bevándorlónak unokája lehetett, de elődei a XII. század keresztneveinek tömegében jeltelenül vesznek el. Az első oklevélen Garsirius de Creve megfizette tartozását Garsirius Le Hongre-uak, kezese a verduni püspök volt (1241. nov. 13, Garsirius pecsétjével).* A második homályos oklevélben Beaulieu apátja kezest állit tartozásáért Garsirius Le Hongre polgárral szemben (1247 jan. 3).* Két fiát ismerjük: az egyik II. János, a másik Warins.* II. János Chempuis-ben (?) Bielloy urának egyik hübérese volt; hübérura a birtokot az amiensi püspökségtől vette bérbe (1302. jan. 13). II. János lehetett talán I. Izabella férje, a kit forrásaink meg nem neveznek.
Coll. Lorr. 716. k.: Quod Guarsirius de Creve et mater sua soluerunt debitum Garsirio Le hongre, in quo Epis. Verd. eidem tenebatur pro eisdem. S. Bris. 1241. Verdun püspöke Raoul de Torrolt 1240–1245.
U. o. Quod abbas et conventus belliloci constituerunt Johannem Elect. Vird. fidejuporem (?) de IIII. L de fors (?) etc. Octavo de S. Jehan Evang. 1247.
Paris. Bibl. Nat. ms. fr. 31,931.
I. János (Johannes li hungres), Garsirius öcscse, egy oklevélen Róbert verduni püspök (1257–1271) hitelezője, a ki kötelezvény alapján egyrészt 1000, másrészt 1500 livre-re* tartozott I. Jánosnak és Garsirius örököseinek. A püspök tartozását évi 200 l. részletekben 80törleszti és leköti Hadonchestel és Habonville Sampignei várgazdaságának jövedelmét (1271)* I. János lovag, mint tanu is szerepel Jean de Boulogne és felesége Izabelle de Carcicourt több adománylevelén, melyben Raoul de la Tourette Troyes vidéki tiszttartójának nevezik.*
A pénzt értékére nézve 1342. jan. adat: a rozs fertálya 10 sou, a buza fertálya 12 sou.
Coll. Lorr. 716. k, Quod Johannes li hungres civis metensis et episcopus Robertus concordaverunt de mile L metens.
Paris, Bibl. Nat. ms. fr. 31,391.
Mig Metz püspökei majd Bar herczegével, majd Lotharingia fejedelmével háboruskodtak, mig egyrészt a franczia király (IV. Szép Fülöp 1296), másrészt a német császár (I. Albert 1299) igyekezett a várost hatalmi körébe venni, a Le Hongre-család tagjai sokoldalu és széleskörü tevékenységökkel megvetették gazdagságuk alapját. Az eddig emlitetteket sem a középkori krónikások,* sem Metz ujkori genealogusa* nem ismerték. A család ősének I. Izabellát (Isabel La Hungre) tartották, a ki János özvegye lehetett. Több XIV. századi oklevél szól birtokvásárlásairól Metz határának Semécourt kerületetében (1301–1315).* Háza a Champ á Seille (Champasseille) téren állott és itt lakott a későbbi években (1320, 1338). Ez a tér a Seille hidja közelében volt, itt tartották az ünnepélyeket, a felvonulásokat. Seille-kaszárnyához vezető Champestrasse épült a helyén és a XIV. századból való nagyon kevés magánház daczolt az idők viszontagságával.* Férje volt, feltevésem szerint, II. János, de fia is (III) János volt, a mit D’Hannoncelles állitott. Az utóbbi mellett szól, hogy I. Izabella már 1301, mint jogi személy lép fel, tehát özvegy, III. János azonban jóval később kórházat alapitott (Hôpital de la Maternité 1334), a mit VI. Kelemen pápa szentesitett (1337). III. János Araiatte nevü feleségét is emlitik, de az adat kétes.
Huguenin, Metz 1838.
D’Hannoncelles, Metz 1856.
Metz Arch. 7718. Sebelate-tól 1301 ápr. 23, Ermanzette-től 1302 máj. 28, Jennin-től 1310 jul. 1, Yzabel-től 1314 jan. 12, Jehan Iou Gouge-től decz. 27, Jehan Berbestel-től 1315 decz. 30. Semeicourt vagy Sesmeringas (857) két hübérbirtok, mely a metzi S. Glossinde apátság és a káptalan tulajdona.
Brunnenstrausse nr 21 a De Heu-család háza, nr 19 gótstilü kapubejárata.
I. Bertran, III. János fia és I. Izabella unokája volt. A család eddig birtokok vásárlása utján gyarapodott; I. Bertran bankár volt és I. Eduard (m. 1338) Bar grófjának hitelezője. Voltaire-rel mondhatta volna, hogy mig fejedelmeknek hitelezett, csak idejét vesztegette, de pénzét sohase. Eduard 1900 l. 112. s. 8 d. tartozása fejében Bertran Nouveroit le Venour (Norroy le Veneur) jövedelméből tizedre tarthat számot Jehan de la Court-ral együtt. A teljes összeg 2800 l. (valószinüleg kamatostul), ha a gróf lefizeti, kötelezettsége megszünik (1320 febr. 15). A gróf jóval később 540 l.-t törleszt (1334). Bertran jelen volt Notre Dame du Pont Thieffroy (Pontiffroy) apátság alapitásánál (1320 jun. 25). Jehan Lowiat alapitotta, hogy fia, a ki Villers-ben (Villers-la-Montagne) cziszterczita szerzetes, benne apát lehessen. Bertran, a város egyik tekintélyes polgára, a kit a tizenhármak tisztségére megválasztanak (1327).
Pénzügyi müveletei és hivatalos szereplése nem kötik le annyira, hogy a birtokszerzést ne folytatná. Geoffroy d’Aspremonttól hübérbe vett Jussy-ben egy birtokot Jacquennin le Gournay-vel együtt (1331).* Megtoldotta a Sainte Ruffine völgyében fekvő területtel és mindkettőt több éven éven át megtartotta.*
Paris, Bibl. Nat. ms. fr. 31,931.
Nancy, Arch. B 518.
Bertran vagyonát, mint IV. Henrik, Bar grófjának hadi szállitója is gyarapitotta. A gróf 762 l. és tizenöt s.-val tartozott neki, mert a cseh királylyal folytatott háboru után Metzben tárgyalt a békéről és Bertran házába szállt, a ki őt kiséretével együtt eltartotta (1342. jan.).* Tartozását pünkösdig megfizeti. Ugyanakkor Bertran bort is szállitott a grófnak, ezért okt. 1-ig 1500 l.-t fizet. A fizetési határidőt a gróf pontosan nem tartotta be, mert öt év mulva Jolande de Flandre Bar grófnője (IV. Henrik özvegye), 200 l. összegü kötelezvényt adott Bertran-nak (1347).
A rozs fertálya 10 sou, a buza fertálya 12 sou.
Többször szerepelt hivatalos minőségben. Burtaldus Piédeschalz-nak mesterlevelet állitott ki (1342 nov. 23).* Ennek családjával Izabella leánya révén rokoni viszonyban volt. Egy hetes bizottság (dou franc mestier) tagja lett, melynek egyrészt Louis de Buevenge és Thiedrich Xeline, 81másrészt Metz városa kártéritési pörében kellett vizsgálatot folytatnia (1348, 1357 márcz. 2).*
Metz, Arch. mun. portefeuille 81. Ll. no. 3.
U. o. no. 7. Xeline: Croiseline.
Háza, melyben Bar grófját vendégül látta, Faccol néven volt ismeretes la grand’ maison Faccol). Simonius Faicol főbiró volt (1214 decz. 29). A róla elnevezett ház a Place Facolte (később Coquotte) és a rue des Parmentiers (később rue de la Grand maison) sarkán állt.* A Notre Dame des Champs templomban temették el, mely az antonistáké volt (1216). Itt temetkezett el a család több tagja; az ostrom idején lerombolták (1444).*
Faccol: sise de coste la maison Thibalt Fessalt.
Metz, Bibl. ms. Épitaphes recueillies par Nicolai Tabouillet.
Név szerint három gyermekét ismerjük: I. Vilmos főbiró volt, II. Bertran amant tisztséget viselt, mindkettőnek szereplését a következőkben ismertetem. Leányát, II. Izabellát, elvette Nicolas Piedeschault főbiró (1341), ez által a város egyik tekintélyes családjával rokonságba jutott. A leányági leszármazottakat mellőzöm, a férfiág II. Bertrannal és utódaival folytatódott.
A Le Hongre-család hatalmának tetőpontjára jutott I. Vilmossal (Willaume), a ki 1362 januárban halt meg. Atyja I. Bertran volt, öcscse II. Bertran.* Feleségül vette Jacques Badoche-t, Arnoul leányát, de házasságukból gyermek nem származott. I. Vilmos fellépése világtörténeti eseményre utal. A százéves háboru elején III. Eduard angol király betört Francziaországba és Crecy mellett Pikárdiában döntő ütközetet vivott VI. Fülöp franczia királylyal. Az angol sereg a francziának felével ért fel, VI. Fülöpöt mégis arra kényszeritette, hogy Amiensbe vonuljon vissza. A csatában a franczia seregben küzdött Vilmos, több metzi polgárral; Rogier de Heu és Jacques de Morlain a csatában elesett, Vilmos az angolok fogságába került, a kik magukkal vitték Angolországba* (1346). A következő évben visszatért fogságából. Nem sok dicsőséget szerzett a háboruban, de a zavaros időben tapasztalt, világot látott vezetőre volt a városnak szüksége. Polgártársai megválasztották a város főbirájának (1347 jun. 11). Vilmos az első a főbirák közt, a kit a lovag czim megilletett. Hivatalát egy évig szerencsésen viselte. A várost külső háboru fenyegette, a mikor Adhemar püspök és Marie de Blois* egymással Château-Salinsért háborut viseltek. Metz városa ebben a háboruban semleges maradt. A belső békét lázadás veszélyeztette. Voguignon mészáros és öcscse a város ellen összeesküdtek, de elfogták őket és halálra itélték. A lázadókat akkor a Moyen-hidról a vizbe szokták taszitani, igy végezték ki a két mészárost.*
Paris Bibl. nat. n. acqu. fr. 4851 téves genealogiája szerint II. János fia volt s Katalin, Mahoult és Beatrix atyja. Czimere München, Hofbibl. és Wien Hofbibl. (Cod. no. 3336) czimertárában.
Jaicomin Hupon Krón. (1113–1518), melyet Thiebaut-nak tulajdonitottak (fol 8 vo) Sgr Willaum de Heu (sic) chevalier fut prins des Anglois et en monnes (sic) prisonnier en Anglettere. L. Jean le Bel krón. (k. Viard és Deprez II. k.), Froissart krón. (k. Luce III. k. 178. l.), Perceval de Cagny krón. (k. Moranville 33. l.), Vigneulles (k. Huguenin 83. c. l.) a csata évét 1343-ra teszi.
Raoul, Lotharingia herczegének (1328–1346) felesége, Guy de Chatillon leánya.
Huguenin 83 e. h.
Ugy hivataloskodása idején, mint később kölcsönök utján gyarapitotta vagyonát. Jolande de Flandre grófnőnek 150 arany tallért kölcsönzött, a tartozást Vitry-sur-Orne (Thionville cantonban) birtokra táblázták be (1347). Ennek törlesztésére fizetett Philippe de Navarre, Langueville grófja és a grófné 200 aranyforintot* (1364 aug.). A gorzi apátsággal szemben egy izben mint hitelező lépett fel, mert az apátság 82sekrestyése és alamizsnása nem fizették a Champasseillen-n levő kápolna szolgáját. A végzés szerint az apátság tartozott I. Vilmosnak és testvéreinek hét nap alatt 30 sout lefizetni (1354). Birtokszerzéseire vonatkozólag több adatunk van. Coin birtokon Ferrial Bouquinnel osztozott. (1354). Tulajdona volt a Cornu Gelline nevü major, a melynek közelében IV. Károly császár és a császárné második metzi látogatásakor hajóra szállt (1356). Egyik birtoka miatt pörben volt Jehan de Roubair polgárral (1356). A Mosellen Longeterre (Longeville) területén fekvő Mathiat malom után a tized fele Vilmost illette.* A Wagiere határban Bar herczegétől bérelt birtokáról II. Bertrannál szólunk. Halála után Jan de Vy, mint végrendeletének végrehajtója, S. Clément templom területén fekvő házát és szérüjét az egyháznak ajándékozta.* Vilmos lakóháza a Champasseille-téren állt, tehát valószinüleg, mint a család legidősebb férfitagja, atyjától és nagyanyjától örökölte. Özvegye két évvel első férje halála után másodszor is férjhez ment és Nicolas Mortel felesége lett (1364), a kit később főbirónak választottak meg (1375). Mint Mortel feleségét emliti az a kötelezvény, mely 300 l. betáblázásáról szól, Thibaul de Bar gróf S. Mihiel birtokára (1376 jan.).
Bibl. Nat. nouv. acqu. fr. 31,391. A keltezés téves lehet, vagy az adat II. Vilmosra vonatkozik.
Nancy, Arch. H. 1725.
U. o. H. 1726.
II. Bertrannál a család anyagi jóléte tetőpontjára jutott;* erről tanuskodik legnevezetesebb tette: templomot alapitott. Bátyját jóval tulélte, mert 1397 decz. 24. (25.) halt meg. Feleségét is korán elvesztette (1348 okt.). Neje Izabella, Jacomin Boyleau leánya volt, a kinek gótbetüs sirfelirata* ránk maradt, miután tetemét a férje alapitotta uj templomba átvitték (1444 nov.) Bertran az amant tisztséget viselte, egyik forrásmű tévesen főbirónak nevezi.* Felesége halála után mindennap a Notre Dameaux-Champs templomba járt Porte des Repenties nevü kapuján át.* Szokását oly pontosan betartotta, hogy egyik haragosa Pallemaire, a ki felesége örökségéért kártéritést követelt, templomba menet el akarta fogni; úgy látszik elkerülte és később kibékült vele (1366). A kegyelet inditotta arra, hogy a czelesztinusok templomának alapját megvesse. Forguignon Dánieltől házat és szérüt vett meg a Champaseille-tér és egy régi temető között (1357 nov. 29). Ott kápolnát épittetett, melyben először világi papok miséztek (1365 nov. 9), később a czelesztinusok két tagjának engedte át és Tesslin püspök felszentelte (1367). A templomot idővel megnagyobbitotta és mellé kolostort épittetett (1370 jan. 11). A bevégzett müvet ismét Tesslin püspök, Thierry de Boppart metzi püspök suffragense szentelte fel ünnepélyes beszéd kiséretében (1376).* A czelesztinusok tisztelték és megőrizték alapitójuk emlékét. Megfestették képmását, mely a kolostor refectoriumában volt; hü leirásából ismerjük.*
Czimere Wien, Hofbibl. (cod. no. 3336) és München, Hofbibl. egyik czimertárában.
Cy gist Jsaibels lai feme Bertrand Lou Hungre l’amant que morut lou jeudj devant Feste saint Luc quant il ot a miliaire MCCCet XLVIII. ans. Prieis Deu por lu.
Paris Bibl. Nat. fr. 8227.
Befalazták 1406. és 1407.
Metz város 1698-i verses krónikája igy szól az eseményről:
Bertrand le Hongre en celuy temps
Tres-puissant en or et argent,
Qui aimoit Dieu et tous ses Saints,
Fit commencer les Celestins...
Commencer les fit et parfaire
Maintes autres belles oeuvres fit faire,
Comme la Chapelle au Champs-ŕ-Seille
Qui fut une Eglise trčs-belle.
Tres-puissant en or et argent,
Qui aimoit Dieu et tous ses Saints,
Fit commencer les Celestins...
Commencer les fit et parfaire
Maintes autres belles oeuvres fit faire,
Comme la Chapelle au Champs-ŕ-Seille
Qui fut une Eglise trčs-belle.
Fára volt festve álló helyzetben, mögötte a templom terve és egy szerzetes; a kép hátterét rózsák és levelek boritották. Bertran vörös barátruhát visel, rövidre nyirott haja, ősz szakálla hosszu volt. Balra fent egy czimer helye, jobbra lent arany betükkel vörös alapon a következő felirás volt látható: Nobilis viri nostri Bertrandi Li Hungre qui hoc fundavit coenobium anno domini 1370 m. Januarii. Obiit autem anno 1397 24 decembris.
83Vagyonának gyarapodását a Bar herczegével való üzleti összeköttetésének köszönhette. Még bátyja életében a herczeg kettőjöknek régi tartozása fejében 1000 tallért fizetett* (1357). Hugues de Bar Verdun püspöke (1352–1361 aug. 13. után) háboruskodása idején a metziekhez fordult kölcsönért és adóssága törlesztésére Bertrannak átengedett 40 arany forint értékü tizedet Moleinville (Moulins) és Dieppe (?) községek tizedéből; a kamat összegét 10 aranyforintban szabták meg. Róbert, Bar herczege, (1352–1411) viszont Bertrannak és Geoffroi de Raigecourt nevü társának 5000 arany forinttal tartozott, a mit helyette a hetes hadi bizottságnak kifizettek (1370 aug. 10) és kötelezte magát, hogy szept. 6-ig törleszti; ez nem érintette azt a kötelezettségét, hogy a városnak kártérités fejében 60,000 forintot tartozott fizetni. Yolande de Flandres fia tartozását elismeri; kezes Roul de Louppey lovag volt (1370 aug. 14). Hasonló tartozásról szól a néhány hónappal korábbról kelt 1804 arany forint összegü nyugta (1370 jan. 25). A herczeg tartozása egy részét készpénzben fizette és egy 52 2/5 l.-ről szóló nyugtán Bertran czimeres pecsétje látható (1387 ápr. 27). Az adósság másik részének törlesztésére átengedte hitelezőinek Maizičres község területén Montagne (Montois la Montagne) és Noweroy (Norroy) birtokok jövedelmét, Moyeuvre község jövedelmének egy részét; a de Vy és Le Hongre családok tagjai tartoztak erről elszámolni. Jehan de Vy elszámolt 1359-től 1387-ig, II. Bertran 1359-től 1370-ig és 1385-től 1388-ig, Colin Paillat 1371-től 1384-ig. A jövedelem egy harmada I. Vilmost és örököseit illette (1388 nov. 17). Bertran 90 l. összegü követeléséből törlesztés után 15 l. maradt, a mit a herczeg Mousson (?) birtok jövedelméből törlesztett (1393 márcz. 29).
Paris, Bibl. Nat. nouv. acqu. fr. 31,931.
Bertran a Sorbey nevü házban lakott. Végrendelete szerint, mely 1397 nov. 2-ról kelt, utódai ezt a házat örökölték. Karácsony éjjelén halt meg és a czelesztinusok templomának hajójában temették el; kilencz év mulva átvitték az oltár elé a templom chorusába, mert ezt a részét akkor fejezték be (1406). Összesen tizennégy gyermeke volt, de végrendelete csak öt gyermekének nevét emliteni, a kik egy-egy ötödrészben örököltek. III. Jánosról és IV. Jánosról a következőkben fogunk megemlékezni. Leányai közül Jacomin 1412 szeptember 14. halt meg; férje ismeretlen, egyetlen leánya III. Izabella 1431 aug. hunyt el. II. Izabella, Bertran második leánya, meghalt 1423 márcz. 16; férje, Nicolas Noirons, amant és tanácsos volt, gyermekük nem maradt. A harmadik Mahoult 1401 máj. 3. hunyt el, mint Thiébault de Gournay, III. János sógorának felesége.
Bertran többi gyermekéről biztos adatunk nincs. Néhány névre akadunk a forrásokban, de a leszármazásra semmi se utal. Mátyás (Maitheu) pecsétje Philippe de Gournay (le Gronnais) egy nyugtáján látható, melyet Henriknek, Bar herczegének adott (1340 márcz. 9). Egyik oklevélen ötödmagával megigéri, hogy febr. 2-ára a Porte Muzelle parageból azt választják meg a treize tisztségre, a kit Nicolas Bataille és Simon Marcoult kijelölnek (1341). Az oklevél éve valószinütlenné teszi, hogy Mátyás II. Bertran fia lett volna, bár a metzi Le Hongre-család egyik tagja.*
A nevek elcserélése megneheziti az azonosság megállapitását. Az egyik oklevélen I. Vilmos neve Hermann (1331).
Bertran egyik fia azonban valószinüleg az egyház szolgálatába lépett és úgy családjától, mint szülővárosából elszakadt. Ez Péter volt, kinek fiát VI. Károly franczia király törvényesitette (1391 decz. 11.)*
Paris, Arch. Nat. JJ. 140 no. 10: Perimetum dictum le Hongre filium Petri le Hongre presbiteri et Henrieti quond. Johannis Bason. Kelt Párisban, a király nevében jegyezte De Crespy.
Kétséges, vajjon ebből a franczia ágból származott-e Estienne Le Bievre dit le Hongre himző, a kit Touraine herczegének költségvetése emlit (1390 aug., jóváhagyta szept. 9). E szerint a herczeg inasa és pénztárosa a nevezett iparosnak a herczegnő ruhájára és ágynemüjére készitett himzésért 1100 frt-ot fizetett (1390 jun. 27).* A Le Bievre név egy más családra utal, mely magyar származásu. Ismeretes a De Biévre-család, melyből a hires calembour-gyártó 84származott, de egyik utódjának állitása szerint irlandi eredetü.*
Paris, Bibl. Nat. nouv. acqu. fr. 3638 no. 138.
Gabriel Mareschal de Bievre, Le Marquis de Bievre. Paris, 1910.
IV. János (Jean l’Ainé), Bertran legidősebb fia, atyjánál korábban hunyt el (1390). Felesége Catherine de Gournay volt, Thiebault testvére, a ki I. Mahoult-t vette feleségül; atyjuk Poince de Gournay egy izben főbiró volt (1348). Apósa révén lett Róbert Bar herczegének hitelezője; a herczeg neki és Bouquin, Baudoche-nek (Baudiche) augusztus 22-re 400 arany forintot tartozott fizetni és ennek fejében kezeseket állitott (1374 jul. 12). A kitüzött határidőre 500 arany forintot (a különbözet a kamat) lefizetett. János házasságából egy fiú és három lány származott. Fia II. Vilmos (élt még 1399) Aspremont területén gazdálkodott és több birtokra vonatkozó hübéresküt tett.* Úgy látszik nőtlen állapotban halt meg. Legöregebb testvére Beatrix (meghalt 1390 jul.) Jean de Vy* lovag felesége volt, a ki a főbirói tisztet viselte (1387) és két évtizeddel tulélte (meghalt 1409), a Cordeliers templomában temették el. Házasságukból három gyermek származott: Jean de Vy tanácsos, Thiebault de Vy és Poince de Vy, a ki Jaique Dex (D’Esch) lovag felesége lett. Dex krónikája a történelem egyik fontos, ujabban méltatott forrása.* János második leányáról, Katalinról (él még 1419) annyit tudunk, hogy Jean Barroy (Berroy) felesége volt. Harmadik leányát Mahoult-t (meghalt 1430) Jean de Raigecour amant vette el.
Nancy, Arch. Aspremont 42e liasse: Chezelles 1392 és 1398, Jussy 138 (?) és 1392, (I. Vilmos 1331, I. Bertran 1331, 1342), Vaux, Sainte Ruffine 1398 okt. 5. Viley 1398 és 1399, Saint Privé, La Montaigne 1398 és 1399. L. a metzi kir. biróság itéletét 1683 aug. 23.
Vy: Vic városnévből.
Wolframm, G., Die Metzer Chronik Jaique Dex (Jacques D’Esch) über die Kaiser und Könige aus dem Luxemburgischen Hause. Metz, 1906.
A Le Hongre család.
Jean I. 1271; Garsire 1241, 1247; Warins 1271; Jean II. 1302 ~ Isabelle 1338; Jean III. 1334 ~ Araiatte; Bertran I. 1320–1357; Guillaume I. † 1362 ~ Jaques (?) Baudoche ennek második férje ~ Nicolas Mortel 1375; Bertran II. † 1379 ~ Isabelle Boyleau † 1348; Isabelle II. ~ Nicolas Piedeschault 1341; Pierre 1341 ~ Henriette Bason; Mathias 1340, 1341; Jean IV. † 1390 ~ Catherine Gournay; Jacomin † 1412; Jean V. † 1400 ~ Perrette Dieuamy; Isabelle III. † 1423 ~ Nicolas Noirons; Mahoult † 1401 ~ Thiébault de Gournay; Perimette; Isabelle IV. † 1431; Bertran III. † 1393; Jean VI. † 1418; Jacques † 1433 ~ Catherine Gournay † 1472 ennek második férje ~ Poince Baudoche; Jeannette † 1393; Alice † 1418 ~ Regnault de Gournay † 1466; Marguerite † 1438 ~ Nikolas Drouin ennek második férje ~ Geoffroi Dex 1450; Guillaume II. 1309; Catherine ~ Jean Barroy; Beatrix † 1390 ~ Jean de Vy 1397; Mahoult II. † 1430 ~ Jean de Ralgecourt; Jean; Thiébault; Poince ~ Jacques Dex
V. János (Jean le Cadet) három évvel élte tul atyját (meghalt 1400 szept. 14.). Feleségül vette Pierre Baudoche (Baudache) tanácsos leányát, Perette-t (meghalt 1424. márcz. 18.), 85a ki Poincignon Deuamy, Saint Maximin amantjának leánya volt. János Sainte-Croix amantja és birói tanácsos (échevin du palais) czimet viselt. Az angol-franczia háboru hullámai Metzig elhatoltak: a bretonok betörtek a város határába (1363, 1373), a metziek Róbert, Bar herczegével háboruba keveredtek (1367), a herczeget foglyul ejtették (1368) és csak 140,000 forint váltságdijért bocsátották szabadon. A város az egyház javait sem kimélte, ezért Thodoric püspök három évre kiközösitette. A szövetséges Lotharingiának is kárt okoztak és János neve másokkal együtt először egy szerződésen szerepel, melyben Perin de Ruppes-nek kártéritést biztositanak több feldult birtokáért* (1373). Roberttel, Bar herczegével többször kötött jogügyletet. A herczeg 120 fr.-ért egy lovat vett tőle és kötelezte magát, hogy tartozását nov. 11-ig lefizeti (1383). Sem ezt, sem más kötelezettségét nem teljesitette, mert négy év mulva részletezett tartozását betáblázással biztositotta (1387 máj. 10); az oklevélen János pecsétje van. Adósságából 198 fr.-ot és 4 s.-t maga lefizetett (1399 márcz. 16), nagyobb részét azonban a Porsaillis-n lakó lombard bankárok törlesztették; az összeg 803 ˝ fr. volt, melyből 640 fr. Jánost illette, 163 ˝ fr. Jehans Deuamy-t, a ki ezért a herczeget pörölte (1399 márcz. 9).*
Benoit, Histoire de Metz (kézirata Metz, Bibl. 44), IV. 272, 273: Broncourt (Roncourt), Eglise St. Elophe, Moncel és Happoncourt (Habonville).
A lombardok alkusz-dija 13 fr.
János halála után felesége, Perrette, lett Bar herczegének hitelezője és egy jegyzék részletesen felsorolja a herczeg tartozásait (1404). A teljes összeg 4209 fr., melyet kölcsön, Moyeuvreben Montagne birtok,* kohók, briey-i erdők visszaváltása és Mousson jövedelméből* kamat fejében tartozott fizetni. A herczeg 2000 fr.-ot lefizetett, a többit betáblázással biztositotta; hat év alatt tizenkét részletben kellett a hátrálékot törlesztenie (1405 ápr. 26),* Perrette azonban nemcsak hitelező volt, hanem adós is: karácsony előtt vásárolt füszerért 111 fr. és 9 s.-val tartozott, ebből egy rész vejét, Nicolas Drouin-t terhelte. Adósságát le is fizette, de a feljegyzés szerint veje adós maradt (1416).*
L. II. Bertran 1387 nov. 17.
U. o. 1393 márcz. 29.
Az oklevélen Perrette pecsétje, mely a Le Hongre és Dieuamy családok egyesitett czimerét mutatja.
Wien, Hofbibl. 3378 fol. 95 v.
Perrette és férje János, a Porsaillis paraige-hez tartoztak. Háboru idején a városnak lovat kellett szállitania. Ingatlanait halála után több jegyzék sorolja el. A mikor a város a vizi malmokat megszüntette, örököseinek, sógornőjének, Jacomin Le Hongre-nek és vejének, Geoffroy-nek 50 l. kártéritést fizettek a Moselle-n tul S. Jehan de Saulny templom (lebontották 1556) mögött állott malomért (1425 jun. 21). Ezenkivül örököseinek tiz községben volt házuk vagy birtokuk.*
A községek nevei: Solney (L’Ospitault) 10 tüzhely, Chairly (Charly), Xuelle (Chieulles), Maiey (Méy), Maisley (Marly), Heiz (Hay), Halte Rive (Haute-Rive), Silley (Silley sur-Nied), Lemen (Lemud), Ancerville.
Jánosnak és Perrettenek három fia és három leánya volt: III. Bertrand tizenhárom éves korában halt meg (1393 jul. 1.); VI. János 1418 szept. hunyt el, egy hét évvel későbbi adat szerint sergent des treizes hivatalát viselte (1425); Jacquesről, a család fejéről alább szólunk. A leányok közül Jeannette (Jeunnette) mint hajadon halt meg (1399 okt.); Alice (Alixette) mint Regnault de Gournay* (meghalt 1466) 86első felesége gyermektelenül hunyt el (1418); Margit kétszer ment férjhez; először ifjabb Nicolas Druin-hez, a ki főbiró volt (1418), másodszor Geoffroi Dex lovaghoz, a ki amant és főbiró volt (1450), de gyermektelenül halt meg (1438 nov. 29).
Családi sirboltjuk a S. Martin templomban.
A XV. században Metz szerencsecsillaga elhomályosult. Az előző század végén a város oly hatalmas volt, hogy a török ellen Magyarországba is küldött segitséget és a metziek résztvettek a nikápolyi ütközetben (1396).* Lassanként a szomszédaikkal folytatott folytonos háboru lekötötte és kimeritette erejét. A német főurak Metz ellen szövetkeztek (1404), de nem tudták elfoglalni (1407). A lotharingiakat megverték (1418, Mailly), de tartós békét nem biztositottak (1427). Belső forrongás is lenyügözte: a Commun paraige fellázadt (1430), a káptalan elhagyta a várost (1462). A százéves háboru után a franczia király szemmel tarthatta az ország határán mozgolódó városokat, fejedelemségeket és a békének magánjogi következményei is voltak.
Róbert, Bar herczegének két fia: Henrik és Fülöp Nikápolynál esett el.
Jakabnak (Jacquemin) a Le Hongre-család utolsó férfitagjának szereplése ebbe a korba esik (meghalt 1433 máj. 3). Felesége Catherine de Gournay, a kinek atyja Lorent de Gournay lovag, anyja Catherine, Jean Baudoche lovag leánya volt; atyai részről ugyanabból a családból való, melyből III. János felesége és Alice férje. Jakab amant tisztséget viselt (1404 jan.) és ebben a minőségben pecsétjével megerősitette a nyugtákat, melyeket barátja Thibault de Vy (III. János unokája) Nowery és Commercy urainak adott (1404 okt. 18). A család emlitett tagjait jellemezte, hogy vagyoni érdekeiket gondosan óvták, de az összeütközést vagy perlekedést kerülték. Jakab az első vonást örökölte, de őt érdekének védelme merevvé, hajthatatlanná tette. Lajos, Bar biboros herczege (1415–1430 jun. 25) hitelezőivel egyezséget kötött. Jakabnak felesége révén S. Mihielre betáblázott 450 fr. követelése volt, egyezséget nem kötött, fizetési határidőt nem adott, hanem Moieuvre biráját elfogatta és megzálogolta (1416 nov.). A tartozást még két izben követeli, de elutasitják (1418 okt. 4 és 1430 máj.). A biboros titkárainak számadása szerint Jakabnak és sógorának, Geoffroy Dex-nek, Jean Baudoche révén Bouconvillere, majd S. Mihielre betáblázott 200 forint követelésük van s kártéritéritési igényük a herczeg szolgálatában elveszett lovakért; a lovakra nézve nem tudtak megegyezni (1425 máj.).
Jakab második tagja a családnak, a ki főbiró volt (1429).* A lotharingiai herczeg ez évben hadat üzent a városnak (máj. 31), a herczeg 20,000 emberrel állt a város területén (szept.), de a háboru veszedelmét sikerült elháritani. Ez évben vezette VII. Károlyt csodás győzelemre a lotharingiai Jeanne d’Arc és a királyt megkoronázták Reimsben (jul. 17). Metzben heti fejadót vetettek ki minden tizenkét évnél idősebb polgárra, a mi a közterhek emelkedésére vall.
Vigneulles szerint; Praillon ifj. Jean Dieuamyt nevezi főbirónak ez évben.
Négy évvel később Jakab meghalt. Felesége férje halála után Poince Baudoche-nak, egyik rokonának felesége lett. Első férje vagyonát és Bar herczegével szemben hangoztatott követeléseit örökölte. A S. Mihielre kivetett 200 forint lefizetését többekkel együtt sürgette, miután több mint harmincz éve a herczeg sem a tőkét, sem a kamatot nem fizette. Azzal a megokolással utasitotta el a kérést, hogy a franczia királylyal kötött béke következtében a követelés elévült (1446 után). Jakab sógorát Regnault de Gournay-t 500 forint követelésével ép igy elutasitotta (1446). Másik sógorával Geoffroy Dex-vel, a ki 2250 forintot és Mouson birtok jövedelméből 60 forintot követelt, a herczeg egyezségre lépett (1447 okt. 4). Catherine második férjét is tulélte és mint Poince Baudoche özvegye halt meg (1472 aug. 25). Egyik házasságából se született gyermeke, benne a Le Hongre-család is kihalt.*
Sensban volt egy Jacques le Hongre és felesége Denise sirja, a kik misealapitványt tettek (Paris, Bibl. Nat. fr. 8225 fol. 17.)
Metz egyik genealogusa* elsorolja a 150, 200 és 300 éve magvaszakadt családokat és köztük emliti a Le Hongre-családot. Egy régebbi forrás* is annak tartja, de tévesen II. Bertran-t 87nevezi utolsó tagjának. Nem meglepő, hogy még a XVI. és a XVIII. században is akadunk a Le Hongre név viselőire. II. Bertran 14 gyermeke közül csak hétnek sorsáról tudunk, a többi vagy elhalt vagy Francziaországba kivándorolt. Péterről valószinünek tartom, hogy kivándorló volt és törvényesitett fiának utóda lehetett IV. Bertran, Lotharingia királyi főkapitánya. Metz beolvadt Francziaországba (1552) és jellemző, hogy a város patricius családjának sarja hivatalos müködésben ellene fordul. Bertran egyik leiratában megrótta Prény tisztjeit, mert Metz erőditéseinek épitésére munkásokat küldtek.* Nancy főbirája is volt, erről tanuskodik fizetési nyugtája.* Kiválóságát és erélyességét jellemzi egy hadi müvelet végrehajtására vonatkozó parancs, mely Bertrant és Bernard de Luttelbourg német kapitányt felhatalmazta, hogy Sarrebourg (Saarburg)* városát III. Károly herczeg (1545–1608) nevében elfoglalják (1563). Kiméletességéről és mérsékletéről szól, hogy a hóditó hadjáratban Bouxiére egyháztól elvett okiratokat ismét visszaadta, a mit az egyház irásban elismert.* Családi életéről semmiféle adatot sem ismerünk.
Louis Claude Emmery (1742–1823.)
Relu(c)o 1651.
Nancy, Arch. B. 855.
Nancy, Arch. B. 1099.
Saarburgot Merész Károly nem birta bevenni. (1475.)
Nancy Arch. H. 2944.
Egy századdal később Anne le Hongre neve merül fel. Atyja a Ferté ezredben őrmester volt, anyja Sebastienne Dedou. Annát elvette Perrault de Rougeron (Benoît) Condé ezredének hadnagya huszonhároméves korában (1675 nov. 30). Házasságából Margit nevü leánya született. Anna halála után (1702 ápr. 11) másodszor nősült: felesége Anne Godfrin, Baudaine özvegye volt, a ki 1744 febr. 24. hunyt el.
Az ujkorban nem ritka a Le Hongre családnév, példakép egy hires franczia szobrászra (Etienne Le Hongre-re 1628–1690) hivatkozom.* E családok eredetének kutatása nem tartozik tanulmányom keretébe, mely a metzi család történetével foglalkozik. A jelzőből lett családnév nem bizonyitja a közös leszármazást, mert egyidőben egymástól idegen egyének viselhették. Kétségtelen, hogy a metzi család magyar eredeteért kapta nevét. Az oligarchia városi köztársaság fénykorában döntő szerepet játszott, a vele rokon családok (Gournay, Baudoche) kihalta után a közügyeket vezették addig, mig a város függetlensége meg nem szünt. Metz a középkori városi életnek egyik tipikus példája.* Román és germán elemek egyesülése és tevékenysége adott neki fényt, de egy szikrát a magyar föld kölcsönzött. A magyar koronát ma a lotharingiai herczegek egyik utódja viseli; a német Lotharingia fővárosának a középkorban viszont egy magyar kivándorló adott irányitó, vezető elemet. A kölcsönhatás nem tagadható és a metzi Le Hongre-család szereplésének jelentőségét a nagy időköz nagyitja, mert a tényeket és következményeiket kutató emberi ész a mult eseményeinek lánczolatát tisztán látja, mig a jelen és jövő összefüggését csak sejti.
Mazarin siremlékét, mely a Collége des Quatre Nations (Institut) kápolnájában volt és ma a Louvre muzeumában látható, Charles-Antoine Coysevox (1640–1720), Etienne Le Hongre (1628–1690) és Jean-Baptiste Tuby (1630–1700) alkották.
A Geste lorraine franczia középkori eposz-cziklusban a nagyitó költői képzelet szinében tükröződik. V. ö. Au. Calmet, Histoire ecclésiastique et civile de Lorraine. etc. Nancy, I–III. k. 1728.
KARL LAJOS.
