Budapest czimere.
Budapest czimere.
Negyven esztendeje mult, hogy Buda, Pest és Ó-Buda városokból Budapest lett s az uj főváros uj czimert kapott. Az uj czimert kitünő magyar heraldikusunk, br. Nyáry Albert tervezte,* s bár az egykoru magyar szaktudomány jelesei kifogástalannak találták a czimertervezetet, mégsem mondhatjuk szerencsés alkotásnak. Kifogás alá eshetik a czimer ugy történeti, mint heraldikai szempontból, főleg azonban a müvészi szempont az, melynek hiányát erősen érezzük benne. A millennium alkalmával a székesfőváros akkori érdemes főlevéltárnoka, dr. Toldy László foglalkozott azon tervvel, hogy Budapest számára uj czimert szerkeszt,* s tervét inditvány alakjában 1896 január 15-én a székesfővárosi tanács elé juttatta, az inditványt azonban a tanács 1896 január 23-iki ülésében mint időszerütlent mellőzte. A tanácsi határozat után 1896 január 21-én a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társasághoz fordult czimertervezetével a nevezett főlevéltárnok s arra kérte a társaságot hogy a czimerujitás ügyében tett javaslatát pártolja. A társaság azonban csupán az esetben volt hajlandó e tárgyban nyilatkozni, ha erre a tanácstól hivatalos felszólitást nyer. Minthogy ez nem történt meg, a társaság nem foglalkozott az ügygyel s az egész elaludt.
Századok 1873. évf. 314. l.
Budapest régibb és ujabb czimerei 16. és kk. ll.
A negyven éves évforduló ismét alkalomszerüvé teszi a czimerkérdés felvetését. Nem reméljük, hogy ez uton a czimer megváltoztatására sikerül mozgalmat inditani, mert ilyen természetü mozgalmaknak a mai közhangulat nem kedvez. Csupán a szakkörök figyelmét akarjuk felhivni e szerencsétlen czimerre, hogy alkalmat nyujtsunk a kérdés tudományos megvitatására. 1873-ban még nem állott fenn a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság, a hol ilyen természetü kérdések megvitatására alkalom nyilott volna. Igy történhetett meg, hogy Magyarország fővárosa olyan czimerhez jutott, a mely semmiképen nem megfelelő. A kérdés jelen formában való felvetése talán alkalmat ad majd rá, hogy a szaktudomány itéletet mondhasson a czimer felett.
Budapest czimerének és szineinek megállapitására az egyesités részleteivel foglalkozó Harmincznégyes Bizottság 1873 márczius 3-án Királyi Pált, Országh Sándort és Preuszner Józsefet küldötte ki, kik br. Nyáry Albert, Rómer Flóris, Nagy Iván, Dobóczky Ignácz és Horváth Árpád egyetemi tanár közreműködésével 1873 márczis 23-án a következőkben állapodtak meg: «A czimer külalakja egy felálló (franczia) pajzs, melynek alapszine veres. Ezt középen szélességben kettéválasztja egy hullámos kék vonal (pólya), mely a Dunát jelképezi. A felső mezőben a kék pólya felett háromtornyu kétkapus, a kék pólya alatt egytornyu egykapus várkastély van. A felső Budáé, az alsó Pesté volt. Mindkét várkastély sárga (arany) szinü lesz. A czimer szine tehát veres, sárga (arany) és kék (a Duna szine). A pajzson felül Magyarország államisága eszméjének kifejezéseül jő a magyar korona. E pajzs jobboldalára (czimertanilag) jő a budai czimerből az oroszlán, balról (czimertanilag) a pesti czimerből átvéve a griff aranyban kivíve. A pecsétekre csupán a pajzsos czimer alkalmazandó, pajzstartók nélkül. Budapest lobogója veres, sárga (arany) és kék lesz, hosszas csikokkal. A középső sárga csik közepén egy kisebb rövid egyenszögben a nemzeti szinek, mint Buda szinei lesznek jelzendők ugy, hogy a sárga csik szélei alól és felül kilássanak.» A nevezett albizottság az Óbuda pecsétjében látható tulipánt mellőzte, mert véleménye szerint a fővárosi czimert «izléstelenné és tudományos szempontból helytelenné» tenné.
Az albizottsági javaslatot 1873 április 28-án tárgyalta a Harmincznégyes Bizottság s a következőkben állapodott meg:
«Egy magyar pajzs, melynek alapszine veres. Ezt középen szélességben kettéválasztja egy hullámos fehér (ezüst) vonal (pólya), mely a Dunát jelképezi. A felső mezőben a fehér pólya felett egy egytornyu, egykapus, az alsó mezőben háromtornyos kétkapus várkastély sárga (arany) szinben. A várkapuk bejáratának háttere égszinkék (aeruleus). A felső várkastély Pesté, az alsó Budáé, s ez utóbbinak Óbuda miatt van két kapuja. A czimer szinei tehát veres, sárga (arany), kék és fehér (ezüst), a pajzson felül hazánk államiságának kifejezéseül jő a magyar korona. A pajzs jobb oldalára (czimertanilag) jő a budai Zápolya alatti czimerből az oroszlán, balról (czimertanilag) a pesti czimerből a griff. Az oroszlán és griff körmökkel rajzolandók. A pecsétekre csupán a pajzsos czimer alkalmazandó tartók nélkül. Budapest lobogója veres, sárga (arany) és égszinkék lesz.»
A Harmincznégyes Bizottság ezek szerint eltért az albizottsági javaslattól, és pedig nem mindenben szerencsésen. Az elválasztó pólya szinét kék helyett ezüstben állapitotta meg, a mi megfelelt a heraldika szabályainak; a kapuk hátterét azonban helytelenül vette kéknek, mert 89e szinnek természet szerint azonosnak kell lenni a pajzs alapszinével. Sokkal szerencsésebb megoldás lett volna, ha a pajzs alapszinét változtatták volna kékre, mert az jobban megfelelt volna a czimerképeknek is s nem követték volna el azon czimertani hibát, hogy a kapuk hátterében és a tornyok mögött más-más szin látszik. Ha pedig a vörös szin behozatalára sulyt helyeztek, akkor meg kellett volna hagyniok a toronyfedelek eredeti veres szinét, illetőleg helyre kellett volna hozniok a czimertervezők hibáját.
A czimertartó oroszlán és griff lábainak ábrázolására is változtatást javasolt a Harmincznégyes Bizottság, minek következtében a fővárosi czimer czimertartó oroszlánja madárkarmu heraldikai csodává lett s a griff hátsó lábai is eltérők lettek a heraldikai gyakorlattól. A lobogóból helyesen maradtak el a budai szinek, mert a szinek tervezett egyesitését nem így kellett volna megvalósítani, hanem a szinek szaporitásával.
A Harmincznégyes Bizottság czimertervét a három város közös közgyülése 1873 május 29-én változtatás nélkül elfogadta s ugyanigy hagyta jóvá az uralkodó is 1873 szeptember 22-én.
Az uj czimer megteremtésében a bizottsági tárgyalások szerint a következő elvek szolgáltak irányadóul: a mult iránti kegyeletből megtartani az egyesitett városok régi czimereit és szineit, figyelemmel lenni a czimertan követelményeire, egyszerű czimert alkotni s az ország államiságát is kifejezésre juttatni. Lássuk, mennyire érvényesültek ez elvek! Buda és Pest középkori czimerei nem czimeradományon, hanem szokáson alapultak, s minthogy a fenti városokat az 1686. évi ostrom után egészen ujból kellett megtelepíteni, nem is jöhetnek figyelembe. Pest és Buda I. Lipót királytól 1703-ban egészen uj czimert kaptak s e czimert használták az egyesitésig. A pesti czimer a következő volt: Scutum erectum cślestini coloris, duabus cornucopiis ex iisque diversis floribus eminentibus circumcinctum, in cuius meditullio turris, rubris tegulis sive lateribus tecta, e quadratis lapidibus, solido muro et propugnaculis constans, portaque bifariam aperta et patente, catharactisque de more intra ipsius portć introitum suspensis et pendulis locata esse cernitur.
Vagyis kék szinü pajzsban természetes szinü, veres fedelü toronynyal diszitett, ormós bástya, nyitott kapuval, mely felett felhuzott rostély függ. Az 1703. évi oklevél elején látható czimerkép szerint a bástya és a torony is kerek. Ezzel szemben az új czimerben a bástya szögletes lett s a torony kerekségéhez is kétség fér. Ez azonban kisebb eltérés még, mert jóval nagyobb és semmivel sem indokolható, hogy az új cimerben a természetes szinü bástya aranyszinüvé lett.
Az 1703. évi oklevél szerint a budai czimer a következő: Scutum erectum, summa quidem eiusdem parte angulare, ab ima vero in forma lunć rotundum, violacei coloris, laciniis et lemniscis, hinc quidem candidarum inde vero rubrarum rosarum manipulis, toga videlicet et sago fidelitatem eorundem civium in regem et patriam innuentibus, ab utroque latere stipatum, fundum eiusdem solido e quadratis lapidibus muro et propugnaculis, exindeque eminentibus tribus turribus portaque in bifariam aperta et patente, cataractisque de more intra ipsius portć introitum impensis et pendulis occupantibus; supra scutum porro et prćattactas turres aliud scutum rotundum vera et gemina mentionati regni nostri Hungarić insignia, prćcipuos utpote quatuor fluvios et ex viridi tricolle corona aurea redimito prćminentem auream duplicem crucem continens et caput sive metropolim regni ipsam civitatem Budensem designans.
Vagyis lilaszinű pajzsban természetes szinű, három vörösfedelü toronynyal diszitett ormós várfal, nyitott kapuval és felhuzott rostélylyal, a pajzs felett Magyarország czimerét feltüntető kisebb pajzszsal, mely Buda fővárosi jellegét van hivatva kifejezésre juttatni. Ezt a lila színt, a mely nem heraldikai szín, az uj czimer a budai várfal és tornyok eredeti szinét is, s az eredeti czimertől eltérően egy második kaput is nyitott a várfalon, hogy Ó-Buda beolvasztását jelezze. Ez utóbbit a tornyok számának szaporításával lehetett volna helyesebben kifejezni s ez esetben négy tornyot kellett volna a budai czimerbe felvenni.
Egyszóval az uj czimerről távolról sem lehet elmondani, hogy a történelem tanuságaihoz és a heraldika szabályaihoz alkalmazkodott, mert ábrázolásban is és szinezésben is eltért az 1703. évi czimerektől, s olyan czimert alkotott, a mely ellen heraldikai szempontból több kifogást lehet emelni. Az még a legkisebb heraldikai kifogás, melyet egyetlen egykoru birálója* elmondott, t. i. hogy Pest egy tornyos kisebb bástyája a felső mezőbe s Buda háromtornyos nagyobb várfala az alsó mezőbe került, mert p. o. Szapolyai János 1533. évi budai czimerében is a pajzs alsó mezejében van a háromtornyos várfal, a felső mezőben pedig az oroszlán. E kifogás különben csupán akkor állana meg, ha a pajzs alakja miatt az alsó mezőben nem jutna elegendő hely a nagyobb czimeralaknak, a mi az 1873. évi czimerpajzsról nem mondható el. Sulyosabb kifogások a következők:
Századok 1873. évf. 367. l.
A pajzs alapszinéül minden történelmi emléktől eltérően választották a vörös szint, történelmi és heraldikai szempontból is helyesebben alkalmazták volna a kék szint, mert a vár hátterét természetszerüen 90levegő alkotja s azt kék szinben látja a szemlélő. E vörös alapszinre azért volt szükségük az 1873. évi czimerszerkesztőknek, hogy Pest veres-sárga-kék lobogószine a czimerpajzsban érvényre jusson. Ezt azonban szerencsésebben megcsinálhatták volna, ha Pest 1703. évi czimeréhez ragaszkodnak, a melyből a lobogó szinei is kialakultak. Természetes szinben kellett volna a bástyát ábrázolni veres toronynyal, mert a természetes szinü bástyafal megengedi, illetőleg indokolttá teszi a sárga lobogószin használatát, a vörös lobogószint pedig teljesen indokolja a vörösfedelü torony. Óriási hibát követett el a Harmincznégyes Bizottság, mikor az albizottsági javaslattól eltérően a várkapuk hátterét a pajzs alapszinétől eltérően szerkesztette meg. Ezt a czimer egykoru birálója is megrótta s a Harmincznégyes Bizottság változtatásait tudománytalanoknak minősitette. Pedig a Harmincznégyes Bizottság azon változtatása, hogy a pajzs közepén alkalmazott s a Dunát jelképező hullámos pólya kék szinét ezüstre változtatta, heraldikailag egészen helyes volt. Akkor járt volna el a Harmincznégyes Bizottság leghelyesebben, ha a Dunát ábrázoló pólyát egyszerüen kihagyja, mert a hullámos pólya elég szokatlan czimeralkotórész s a jelen esetben inkább czimeralaknak minősithető, a melynek a várak aljában lett volna természetszerű helye, nem pedig a két vár között lebegve.
Egyedül az egyszerüség az, melyet az 1873. évi czimertől elvitatni nem lehet. Ez az egyszerüség azonban egyszerüen unalmas s a leghatározottabban müvészietlen. Felül vár, alul vár, igazán lehetetlen czimeralkotórészek. Ha e várak ábrázolásában müvészi vonások volnának, akkor még menthetnők, de a budai vár 1703. évi ábrázolása olyan müvészietlen, hogy jobb lett volna a feledés homályával boritani. Bizony nagy kár, hogy az 1873. évi czimer szerkesztésénél nem müködtek közre müvészek, ezek észrevették volna a bajt.
Azt hisszük, hogy az uj czimer számára egészen elég lett volna egy vár, és pedig az 1703. évi pesti vár, mert ennek ábrázolása müvészi szempontból megfelelő s mellékalakok felvételére is alkalmas. Teljesen át kellett volna venni az 1703. évi pesti czimert: a kék alapszinü barokkpajzsban feltüntetett természetes szinü s vöröstornyu körbástyát, a pajzs két oldalán virággal telt bőségszarukkal s pajzstartó griffekkel. Buda 1703. évi háromtornyu várfala helyett Buda középkori pólyás háromszögü pajzsát, vörös alapszinnel, lehetett volna a pesti torony jobb felén feltüntetni, mert Buda történeti jelentőségének ez jobban megfelelt volna. Ez a pólyás czimer ugyanis Buda középkori czimerének főalakját képezte s a három torony a középkori czimerben csak mellérendelt szerepet vitt. A pesti torony baloldalán pedig egész megfelelő elhelyezést talált volna Ó-Buda középkori czimeréből a háromszögü anjoupajzs, a mely az ó-budai czimer jellegzetes alkotórésze volt a középkorban. Ez uton nagyon tetszetős czimerképet kaptunk volna, a mely Buda és Ó-Buda városok történeti jelentőségének megfelelő kifejezést adott volna, müvészi szempontból pedig határozottan előnyös lett volna.
A magyar koronát helyes érzékkel helyezték az 1873. évi czimerszerkesztők az uj czimer fölé. Csupán az indokolás ellen van kifogásunk. Ez ugyanis nem az ország államiságát van hivatva kifejezni, hanem Budapest fővárosi jellegét, a mint az 1703. évi budai czimer is azért helyezi a pajzs felé a magyar czimert, hogy Buda fővárosi jellegét fejezze ki.
Gárdonyi Albert.
