16. Von der Weiden.
16. Von der Weiden.
Dr. Thallóczy Lajos ur a Turul 1908. évf. 102–110. lapjain «Magyar vonatkozásu czimerek Reichenthal Ulrik és Grünenberg Konrád czimeres gyüjteményében» czimü felette érdemdús dolgozatában egy sasos czimert is közöl, melynek tulajdonosa Reichenthalnál: Herzog Peter von Lindwach von Ungern, Grünenbergnél: der Herczog von Limppeich in Ungarn. Grünenberg ezenfelül még egy sasos czimert közöl, melynek tulajdonosa: «Herczog Eberhart von der Weiden in Ungarn». Thallóczy ur ehhez a következő megjegyzéseket füzi: Ismeretlen herczegekről itt nem lehet szó; vagy Lindvai, illetőleg szekcsői Herczeg Péterről és Eberhardról van szó, vagy tán a Lindvai Bánffyakról. A czimer, mondanunk sem kell, teljesen elüt a Héder-nembeli Herczegekétől és így ez a szincserélő sasos czimer nyilt kérdésnek marad.»
Nem egészen!
A sasos czimert használó Herzog Pétert határozottan ismerhetjük fel. Hogy Lindwach és Limppeich nem más, mint a német Lindenbach (=Hársfapatak) ferditése s hogy ebből az idő folyamán a magyaros Lindva, ebből pedig helylyel-közzel Lendva alakult, teljesen helyes; igaz az is, hogy jelen esetben ismeretlen, de valódi herczegekről szó sem lehet; de nem áll, hogy a Héder nb. szekcsői Herczegekről van szó. A tényállás a következő: A Balog nb. felsőlindvai (Rima-) Szécsi Miklós nádornak (ki 1342-től 1387-ig ismeretes) többi között egy a Péter nevü fia is volt, ki a «Herczeg» nevet viselte s az ország történetében, nevezetesen a Nápolyi László trónkövetelő által létrejött zavarok alkalmával szerepelt. Ismerjük őt 1385-től 1428-ig; 1432 decz. 2-án róla már mint néhairól szólnak. Leánya Anna kétszer ment férjhez; első férje: Katyisz nb. Szécsényi László, másodika: Perényi Péter országbiró († 1423 nyarán.) Hogy a kétfejü sas a Balog nb. felsőlindvai Szécsiek czimere, oly ismeretes dolog, hogy közelebb bebizonyitása felesleges.
110Eberhard von der Weiden-re nézve nincsenek oly határozott bizonyitékaink, mint Balog nb. Péterre; mindamellett mégis koczkáztatom a következőket. Hogy a von der Weiden alatt nem a magyar vajdát kell értenünk, a mint ezt a német czimereskönyv, pl. Stibornál veszi. («Stiebor graf zu Stieborn von Plontag [= Bolondócz] und Wiyden in sybenbürgen»), világos; a német nyelv szelleme szerint a von der Weiden lehet esetleg Eberhardnak a származási, illetve lakóhelye, de kétségtelen az is, hogy itt családi nevével van dolgunk, melyet valamely magyarországi helyégtől le nem vezethetünk és melyet tehát másutt keresünk; azt is kell fontolóra venni, hogy az akkori (1417 kör.) magyar főurak sorából egyetlenegy Eberhard ismeretes, de ez a Hontpázmán nb. Szentgyörgyi és Bazini Gróf család sarja, kinek czimerképe a csillag.
Zsigmond király Budán, 1412 jan. 30-án összes birodalmi alattvalóinak tudtára adja, hogy az Isztria és Friaul vidékén lakó népei a velenczeiek részéről annyi üldözésnek ki vannak téve hogy ezt megtorlás nélkül nem nézheti ... de nem csak a velenczeiek ellenségeskednek vele szemben, hanem a «Zu der Weyden» nevü város is. Ennek következtében – így folytatja Blagaji Lászlót küldte Ortenburgi Frigyes segitségére, hogy a «von der Weyden»-családbelieket, kik Friaulban a leghatalmasabbak, kellőleg megbüntéssék.*
Fejér X. 5., 230–239.
A «zu der Weyden» nevü város nem más, mint Udine – Friaul fővárosa s az aquilejai patriarka székhelye – német neve, a mit többi között maga Zsigmondnak okiratai is bizonyitanak; így pl. 1413 áprilisa és májusában az Udinén kiállitott kiadványaiban sokszor a Widen és Wyden alakot használja Udine helyett. Windecke Eberhard, a király életirója pedig azt mondja, hogy Ozorai Pipo több egyéb váron és városon kivül «die eptigen Wide»-t is elfoglalta, a honnan a patriarka megszökött, mire Pipo a birodalom zászlaját «uf daz velt zü der Widen» kibontotta; «eptige Wide» anynyi, mint die Abtei (apátság = abbazia) Weiden vagyis Udine; a velt zü der Wider, pedig a Wideni = Udinei mező. Németországban 1417 körül nem igen kutattak valamely földrajzi tárgy helyes meghatározása dolgában; minden nagy pompával és kisérettel bevonuló külföldi úrban teketória nélkül «herczog»-ot láttak; egy Udinei Eberhard átléphetett Zsigmond udvarába s szolgálatába, elkisérhette őt Konsztanzba s miután a németek nem azt vették figyelembe, hogy Istria és Friaul a német király fennhatósága alatt álltak, hanem csak azt, hogy von der Weyden Eberhard a királynak magyar kisérői sorában foglalt helyet, könnyen érthető, hogy az akkori tudósitók ezen Éberhardot magyarországi embernek vették.
Ismétlem, hogy ez csak valószinüségi számitásom.
