Anleitung zur Darstellung von Wappen. Auf Veranlassung des königl. Sächsischen Ministeriums des Innern verfasst von Oberst z. D. …
192Anleitung zur Darstellung von Wappen. Auf Veranlassung des königl. Sächsischen Ministeriums des Innern verfasst von Oberst z. D. Hans Alfred von Kretschmar. Mit 2 farbigen Tafeln und 97 Abbildungen im Text. Dresden. Verlag der Buchdruckerei der Wilhelm und Bertha v. Baensch Stiftung. 1913. (8 vo 79 lap.)
Követésre méltó példát adott a szász királyi belügyministerium, a mikor a hibás és izléstelen czimerábrázolások kiküszöbölése czéljából e kis munkát megiratta. Ezen intézkedést a bevezetésben indokolja. A heraldikai érzék és értelem hiánya épületeken, műemlékeken, sirköveken, pecséten, zászlón, stb. gyakran alkalmaz hibás, helytelen czimert; ez mindig tudatlanságra, hanyagságra vall és sokszor továbbra is tévedésekre ad alkalmat. A belügyministerium gondoskodik a fiatal művészek és műiparosok kiképzéséről; arról is kell tehát gondoskodnia, hogy a művészetet és műipart tanitók és tanulók a heraldika törvénye és izlése ellen ne vétsenek; ennek lelkiismeretes betartásától a műipar fejlődésére kedvező befolyás várható.
Szerző röviden, könnyen érthetően vázolja a czímerek keletkezését, fejlődését, a legfontosabb heraldikai szabályok felsorolásával; figyelmeztet arra, hogyan és hol vétenek leggyakrabban ezen szabályok ellen. A szöveget számos szép ábrázolás illusztrálja, úgy régi emlékek, mint modern mesterek után. A munka befejezése: a szász királyi czimer leirását és szines képét adja.
A szász királyi kormány dicséretes kezdeményezése mindenesetre meg fogja hozni gyümölcseit, különösen ha ezen munka nem csak a művészek és műiparosok körében, hanem a társadalom szélesebb rétegeiben is elterjed; a tapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy az izléssel, értelemmel dolgozó mesterek is kénytelenek a megrendelőnek heraldice bizony legtöbbször helytelen felfogásához alkalmazkodni.
Vajha az illetékes irányadó körök minálunk is hathatós támogatásban részesítenék a heraldikának művészetben és műiparban való érvényesülését, szakembereink pedig annak tudományos mivelése mellett, gyakorlatias alkalmazását se hanyagolnák el. Sajnálattal kell látnunk, hogy tehetséges fiatal iparművészeti tanulók, kiváló művészek vezetése alatt, oly heraldikai munkákat produkálnak, melyek semmi tekintetben sem ütik meg a mértéket. Miért? mert kellő útmutatás hiányában nem hatolhatnak a heraldicai művészet szellemébe, nem sajátithatják el a szükséges érzéket és helyes itéletet, melyet egyedül a régi mesterek remekeinek beható tanulmányozása adhat meg. A «Magyar Iparművészet» 1913. évfolyam 278. lapján 315. szám alatt elrettentő szomorú példát látunk: a czimerábrázolásban a sisak idomtalan, a sisakon «ötpontos» korona; a takaró a sisak aljából, hátul indul ki; még laikusnak is feltünik a nehézkes, izléstelen elrendezés. Ugyanott látunk, ugyancsak az Országos m. kir., Iparművészeti Iskola tanulóitól más, nem heraldikus jellegű munkákat, melyeknek qualitása arra vall, hogy hazánk ezen előkelő intézete a czimerábrázolás különböző technikáiban is, megfelelő irányítás mellett, kitünőt tudna alkotni. Szép, művészies mintákat nem is kellene a szomszédban keresnünk; találhatnánk itthon is eleget, társaságunk kiadványaiban, a Turulban, a «Monumenta Heraldica»-ben, az oly életre való, a magyaros heraldikát ápoló Genealogiai Füzetekben, és ezeknek kiváló művészének: Sebestyén Józsefnek rajzaiban. Teremtsünk e téren egészségesebb állapotokat, ezzel elősegítjük iparművészetünk fellendülését.
Ghyczy Pál.
