Hamisitványok Nógrádmegye levéltárában.
Hamisitványok Nógrádmegye levéltárában.
Nógrádvármegye gazdag levéltárában is található néhány hamis okirat. Ezek egyik része olyan, a melyről már közvetlenül a hamisitás után megállapitották s rá is irták a minőségét. Egy másik itt kihirdetett oklevélről annak idején nem sejtették, hogy az koholmány, de az avatott szem már a szöveg kezdő soraiból és az oklevél egész tartalmából észreveszi ezt; ezen másolatnak másutt is meglevő példányával már a történettudomány is foglalkozott s azt kellőképen megbélyegezte. Végül a harmadik csoportba azon irásokat sorolom, melyek hamis voltáról jelen soraim közlése előtt senkinek sem volt tudomása.
A közgyülési jegyzőkönyvi iratok legrégibb kötegében van egy aktacsomó, külsején a következő felirással: «Falsae litterae per Blasium Konárszky Ludi – Magistrum Szklabonyensem Confectae. Nr. 56. 1626.»
Ez a szklabonyai iskolamester, Konárszky Balázs, egy II. Ferdinánd király nevében kiállitott osztoztató-levelet, illetve egy ezt magában foglaló konventi (Conventus Ecclesiae S. Acchatii de juxta fluvium Ipoly) jelentést s ennek függelékeként egy magyar nyelvü tanuvallási jegyzőkönyvet hamisitott a Géczy család részére 1739-ben. Hozzáértő ember azonnal észreveszi az ügyetlen hamisitást. A mesterkedés nem is jutott érvényre. Azonban hogy a hamisitó és a felbujtó milyen elbánásban részesült, arról nem maradt feljegyzés. Ugy látszik, a vármegye nem csinált belőle nagy dolgot s az alábbi «benignum examen»-nel elintézte azt, – mert ügyészi eljárásnak ez ügyben nincs nyoma. A hamis levélhez két irás van mellékelve, melyek némileg megvilágitják az ügyet.
Az egyik igy szól: «Benignum examen Blasii Konarszki. Vallja, hogy azon hamis leveleket, mellyeket Priskaiaknak és Géczieknek adott, valamely Szulyovszki János nevü Liptó Teplárul való legénynyel az kivel Gyöngyösön ösmerkedett meg, kit csizmadiának mond lenni, de Patvarián is volt, idejiben csinált. Az hamis leveleken lenyomott petséteket Koldus Levelekrül szedték le mutuo consensu, s ugy ragasztották a levelekre. Az Levél 4 vagy 5 darabbul álló volt. Nevezetesen voltak Géczi Familia Divisiója és Géczi Familiát illető Inquisitio. Vallja azt is, hogy ezen Inquisitiójért Gécziek 20 Rhénes forintokat és egy sertést adtak nekie, de többet hogy adtak volna tagadgya».
A másik levél, mely a hamisitó kezeirása, igy hangzik: «G(ene)rose D(omi)ne Colendissime. Siquidem ipsemet deceptus per unum lutidum – um, mert jó lehet azoknak az Leveleknek Originalisai nálam voltak és én hozzám kerültek, de mivel egy bizonyos uri személy (ha ugjan per hoc pactum volna becsölletes) én tőlem per formam conservae elvette vala és engemet ad hoc deducált, hogy jó lesz, csak párjában in falso adgjak. D. Méltóztassék pertrahálni mégh ma circa occasu(m) orginalia lehozzom tüle és id házamnál várakozandó Géczi Urajmég – submittalom. His maneo Szklabonae 6. 7-bris 1739. D(ominationi) V(estr)ae ad servitia paratus Blasius Konárszky m. p.» (A cimzett neve hiányzik).
Történeti irodalmunkban, Karácsonyi és mások munkáiban eléggé ismertetve van a Mátai Visa-féle otrombán hamisitott czimereslevél, melyet 1092-ben állitott volna ki Szent László király.
Visa János gyöngyösi káplán Nógrádvármegyének 1685. évi augusztus hó 7-én Gácson tartott közgyülésén bemutatta az emlitett királyi levelet, a pozsonyi káptalan azonévi átiratában. Kérte annak kihirdetését, a mi megtörtént. Kajali 128Pál megyei jegyző nyugodt lélekkel belemásolta azt egész terjedelmében a protocollumba is. (127–137. lap). Hiszen az oklevelekkel hivatásszerüen foglalkozó tudós, káptalan sem akadt fenn annak furcsaságain, hogy pl. mindjárt az elején olyan czimekkel illeti László királyt, a milyeneknek egy részét soha, másik részét pedig csak századok mulva viselték királyaink. A korai czimeradomány sem szúrt szemet. Nógrádvármegye levéltárában még a donácziós levelek csomójába is elhelyezték egy hitelesitett másolatát «pro decore familiae», mint az erre vonatkozó régi elenchus mondja. Azon a jeles káplánon kivül azonban az illustris eredetü familiának több tagja nincs emlitve Nógrádvármegye régi irásai közt.*
Itt emlithetjük meg a Karczag-család 1839. évi nemesi bizonyitványát is, melyet a belügyminiszter a 8589/1906. eln. sz. rendeletével érvénytelenitett. Ugyszintén a 33489/1906. sz.. belügymin. rendelet értelmében a Strba-család nemességére vonatkozó összes okiratok koholt voltuknál fogva érvénytelenek.
Az alább ismertetendő hamis okiratok, melyekről ezen minőségben csak ez alkalommal esik először szó, Nagy Iván hires genealogusunk családját érdeklik. A történetirók körében ma köztudomásu, hogy Nagy Ivánnak a Magyar Nemzeti Muzeumban elhelyezett családi iratai nagyobbrészt hamisitványok. A falsificátió ezidőszerint Nagy Iván rovására van irva. Itt azonban tekintetbe kell venni két körülményt. 1. A családnak Nógrádvármegye levéltárában őrzött iratai közt is van egy pár hamisitott dolog. 2. Nagy Ivánnak bátyjai Zsigmond és Ferencz, s atyjuk Ferencz nógrádmegyei levéltárnokok voltak, kik már korábban foglalkoztak oklevelek vizsgálatával, még 48 előtt, mikor a nemességnek reális értéke volt. Hosszabb időn át az ő kezelésük alatt állott a levéltár anyaga, noha régenten a megyebeli családok is gyakran kikölcsönözték onnan – s legtöbbször vissza sem adták – az őket érdeklő régi iratokat. Nagy Iván is éveken át szabadon kutatott itt, nagy munkájának megirása idején. A Nagy család emlitett három tagjának kezeirását a hamis levelekkel ha összevetjük, bajos azok közt valamelyikkel valamelyes hasonlóságot felfedezni; de a hamisitó rendszerint valamely meglevő régi irást szokott – annak betüjellegét hiven utánozva – lemásolni, ellátva azt természetesen a czéljának megfelelő módositásokkal, kihagyásokkal vagy bővitésekkel.
Nagy Iván mindenesetre jól ismerte a nála levő s a megyei levéltárban fekvő családi levelek hamis voltát, a maga genealógiáját mégis ezek alapján állitotta össze. Sőt nem félt a szakemberek vizsgáló szemétől, midőn holta után a Muzeumra hagyta irásait.
Ez a maga ügyéiben tanusított gyöngeség azonban keveset von le Nagy Iván történetirói nagyságából, mert az megállapitott tény, hogy őt az alapvető munkájában komoly kritika és lelkiismeretesség jellemezte általában.
Addig is, mig a Felsőgyőri Nagy-család származási ügyével – alkalom adtán – részletesebben foglalkoznám, kötelességszerüen felsorolom itt azon hamisitásokat, melyeknek a jelenben kezelésem alatt álló nógrádmegyei levéltárban – e családra vonatkozóan – nyomára jöttem.
Az 1597–1741. évi közgyülési jegyzőkönyvekre* vonatkozó legrégibb mutatókönyvben egy lap, mily a Nagy-családra vonatkozó bejegyzések rövid kivonatait tartalmazza, más kéztől származó irást mutat. Tintája is halaványabb és fiatalabb. S mig a gondosan összefűzött és bekötött könyvben sehol sincs ragasztásnak nyoma, a kérdéses lap a két szomszédos lappal együtt erősen oda van enyvezve a könyv sarkához. A papirja ugyan nem különbözik a többi lapoktól, de ilyen üres lapot a könyvek végén több helyen lehet találni.
Pauler Gyula a Századok 1881. évfolyamában téves közlés alapján irja, hogy Nógrádmegye jkvei 1507-től kezdődnek. Az 1597. évi legrégibb jkv. külsején a «9» számot tényleg könnyen «o»-nak lehet olvasni.
A lap egyik bejegyzése szerint Nagy János taltakozik az ellen, hogy rokonai az ősi javaikat elidegenitsék. Utal az 1601. évi jkv. 76. lapján irottakra. Az idézett jegyzőkönyvi lap azonban fekete festékkel van bekenve, ugy hogy csupán a «Nagy» és még egypár szó olvasható az egész jegyzőkönyvi szakaszból. De ugy látszik, hogy az igy önkéntelenül felmerülő gyanu csak azért idéztetett elő, hogy elterelje a figyelmet egy még nagyobb gyanutól, hogy t. i. az egész lap hamisitvány. Ez a lap ugyanis szintén bele van enyvezve a jegyzőkönyvbe, mig a többi lapok csak fűzve vannak. Az irás és a tinta ugyan meglehetősen igyekszik a többi lapukat utánozni.
A kérdéses Nagy-családnak vindikált ujabbkori iratok közt (Nobilitaria I. 20.) van egy 1816-ban felvett tanuvallási jegyzőkönyv, mely arról szól, hogy a családnak a Jászságból Nógrádba költözött elődei ugyancsak Nógrádvármegyéből szakadtak oda a kuruczvilág után, de a Szécsényben maradt rokonokkal – kiknek nemessége kétségtelen volt – továbbra is érintkezésben állottak. Ez az okirat is hamis. A rajta levő aláirásuk mind a hamisitó kezétől származnak s a nevek mellett lévő két czimeres pecsét nem szilárd pecsétnyomóval, hanem más lágyabb eszközzel van odanyomva, észrevehetően. Kétségtelenül 129későbbi időből származó, részben vagy egészben misztifikáczióval van itt is dolgunk.
A hamisitónak ezen több évszázadra kiterjedő hamis oklevelekkel az volt a czélja, hogy egyrészt a közelebbi korban élt hasonló családnevü nemes egyénektől való származását igazolja, másrészt hogy ezeknek is régebbi és fényesebb eredetet s előnevet mutasson ki. A dolog részletesebb megvilágitása azonban most feladatomon kivül esik.
M. S.
