Prof. dr. Max Gg. Zimmermann: Das Eiserne Kreuz. Amtliche Veröffentlichung des Schinkel-Museums der kgl. Technischen Hochschule z…
Prof. dr. Max Gg. Zimmermann: Das Eiserne Kreuz. Amtliche Veröffentlichung des Schinkel-Museums der kgl. Technischen Hochschule zu Berlin. Original-Abdruck der Akten und Zeichnungen. Berlin, 1914.
Hanns von Zobeltitz: Das Eiserne Kreuz. Velhagen u. Klasings Volksbücher Nr. 123.
Az ujabb német történelem nevezetes határköveihez – 1813, 1870, 1914. – csatlakoznak a vaskereszt történetének fontos dátumai is. A szabadságharcz nehéz idejében, 1813 márczius 10-én, Boroszlóban alapitotta III. Frigyes Vilmos a komoly időket jellemző egyszerü köntösben: ezüst keretbe foglalt vasból, a melynek a király nevének koronás kezdőbetüi, az 1813. évszám s három tölgyfalevél volt egyetlen disze, mint Albrecht államtanácsos irta Promomoriájában: «die eiserne Zeit, aus welcher nur Eisen und Standhaftigkeit retten kann, andeutend», ... Valószinű, hogy maga a király készitette hozzá a vázlatokat, a ki kitünő rajzoló volt, végleges alakját azután Schinkel Károly Frigyes, a klasszikus stilus mestere, adta meg. Három fokozata volt: a II., I. osztály és nagykereszt. Egyformán kapta ezeket közkatona és tábornok s az I. osztályu vaskeresztet csak az kaphatta meg, a kinek mellét már a II. osztályu diszitette; a nagykereszt pedig csak annak juthatott, a ki döntő csatát nyert, fontos erősséget elfoglalt vagy vitézül megvédelmezett. A II. osztályut a gomblyukban hordták, fehér szegélyü fekete szalagon, az első osztályut a bal mellre erősitve, a nagykeresztet pedig a nyakban.
Mivel Frigyes Vilmos csak a háboru tartamára alapitotta e kitüntetést, Vilmos király felujitotta. 1870 julius 10-én kelt rendeletével, de ismét csak «für diesen Krieg». Most pedig Vilmos császár keltette ujra életre 1914. augusztus 5-én majdnem azon szavakkal, mint nagyatyja: «Angesichts der ernsten Lage, in die das teuere Vaterland durch einen ihm aufgezwungenen Krieg versetzt ist, und in dankbarer Erinnerung an die Heldentaten unserer Vorfahren in den grossen Jahren der Befreiungskriege und des Kamfes für die Einigung Deutschlands ...»
A berlini Technische Hochschule Schinkel-Muzeumában sok emlék maradt meg az első vaskeresztről; Zimmermann, a muzeum vezetője, nagy gonddal gyüjtötte össze ezeket s használta fel kis könyvében, a melyben az eddigieknél (Louis Schneider: Das 54Buch vom eisernen Kreuze, 1872, Fr. Perle: Das eiserne Kreuz von 1813) pontosabban közli a vaskereszt keletkezésére vonatkozó aktákat. Zobeltitz könyve népszerü formában ismerteti a vaskereszt történetét, sok képben mutatva be különböző alakjait, régi és uj neves viselőit és mai gyártását.
