BUNYITAY VINCZE 1837–1915.
BUNYITAY VINCZE
1837–1915.
1837–1915.
Abba az örömbe, a melyet mindnyájunk lelkében az a hit keltett, hogy a királyi kegy Bunyitay Vincze nagyváradi kanonoknak, Társaságunk régi ig. vál. tagjának a püspöki méltóságot adományozta, keserü, fájdalmas izt vegyitett az a hiradás, hogy ez a kitüntetés halálos ágyán találta már az agg tudóst. Társaságunk iránt mindig nagy érdeklődéssel viseltetett s bár történetirói müködése más irányban folyt, találkozunk nevével folyóiratunk hasábjain is, s érdeklődésének és becsülésének beszédes bizonysága az a nemes tette, hogy végrendeletében megemlékezett Társaságunkról is.
1837 január 11-én született Sátoraljaujhelyen. A papi pályára lépett s ezt elvégezvén, három évi káplánkodás után 1863-ban Szentjobbon lett plébános, s itt, majd Bélfenyéren müködött 1879-ig. Már 1872-ben hozzáfogott a nagyváradi püspökség történetének megirásához s Lipovniczky István püspök 1879-ben püspöki könyvtárosnak nevezte ki, hogy minél eredményesebben végezhesse nagy munkáját. A hatalmas munka, sok esztendei szorgos kutatás gyümölcse, 1883–84-ben jelent meg három testes kötetben. Számos hazai levéltárban gyüjtötte össze hozzá az anyagot s kétszer járt Rómában is. E nagy müve mellett számos kisebb munkát s értekezést irt, a melyek részben önállóan, részben pedig folyóiratokban jelentek meg. A Turulban 1889-ben «Micz Bán és a Bocskay, Soós stb. családok származása» czimen irt tanulmányt.
Kiváló történetirói érdemei elismeréséül a M. T. Akadémia tagjai közé választotta, vál. tagja volt a Történelmi Társulatnak s 1888 óta Társaságunk ig. választmányának is. Nevét, nemcsak alapitványa fogja hirdetni, hanem szivünkben is hálával fogjuk őrizni emlékét.
