A Zent-Miklósi és Óvári Pongrácz nemzetség leszármazási táblázata 1230. évtől 1914. évig. Eredeti okmányok, családi törzskönyv és…
A Zent-Miklósi és Óvári Pongrácz nemzetség leszármazási táblázata 1230. évtől 1914. évig. Eredeti okmányok, családi törzskönyv és egyéb hiteles adatok alapján összeállitotta báró Pongrácz Jenő.
Ősrégi családaink között talán alig van, a melyiknek szerteágazó nemzetségfája a társadalmi élet minden rétegét gyökérszálaival ugy átfonta volna, mint a máig is igen számos tagot számláló és grófi, bárói és nemesi ágon virágzó Fongrácz-család. Valószinü, 88hogy épen a család nagy elterjedtségénél fogva is ébredt fel annak tagjai között az összetartozandóság érzete és az a tudat, hogy milyen hatalmas erő van az egyesülésben és azért családi összejövetelek, gyülések tartásával igyekeztek azt lehetőleg fejleszteni és állandósitani. Legujabban a család intéző és alapkezelő bizottságot alakitott és azt alapszabályszerü utasitásokkal látta el, a melynek 1. pontja következőket tartalmazza: «... a családi összetartozás, érzület és kapcsolat fenntartására és fokozására és az erre reászoruló családtagok erkölcsi támogatására és anyagi segélyezésére állandóan együttműködni óhajtván, ennek a czélnak elősegitése, továbbá a családi gyülések és egyéb családi összejövetelek előkészitése, a családi alap kezelése és a családi gyülés határozatainak foganatositása végett szükségesnek tartotta egy intéző és alapkezelő bizottság szervezését és ezt az 1910. nov. 12-én tartott családi rendes gyülésen határozatilag ki is mondotta ...» (Utasitás a szent miklósi és óvári Pongrácz-család intéző és alapkezelő bizottsága részére. 1. §.)
Ezek a családi összetartás előmozditása tekintetében alapvető intézkedések vethették fel azt a gondolatot is, hogy a család teljes és részletes leszármazása is nyomtatásban közzététessék és ennek a törekvésnek lehet gyümölcse az az értékes és szép füzet, a mely im előttünk fekszik.
A család fényes multja, nagy elterjedtsége legjelesebb genealogusainkra már korábban is nagy vonzóerőt gyakoroltak: Majláth Béla már a Századok 1878. évf.-ban közzétette Szentmiklósi Pongrácz részletes életrajzát, majd a Turul 1890. évf.-ban, a Liptó-megyei törzsökös családok között a Pongrácz-családra vonatkozó adatokat feldolgozta és közölte a család leszármazását 1241-től 1526-ig. Karácsonyi János a Történelmi Tár 1896–98. évf.-ban közzétette a gr. Pongrácz-család levéltárából való oklevélkivonatokat; és legujabban Wertner Mór dr. a Családtörténeti Jegyzetek 1914. évf.-ban közölte megjegyzéseit a család nemzedékrendjéhöz és a Majláth-féle táblát az ujabban közzétett adatok alapján corrigálta.
Ezeknek az alapvető munkálatoknak megjelenése bizonyára nagyban megkönnyitette a család leszármazásának összeállitását; de miután ezek a munkálatok a dolog természetéből folyólag csupán a régebbi időkbe visszanyuló adatokkal foglalkozhattak, igy az ujabbkori rész összeállitása és a rengeteg aprólékos adat összegyüjtése a most megjelent dolgozat részére igen nagy munkát, ügyszeretetet és buzgalmat igényelt.
«Véreimhez» czimmel szerző rövid bevezetést ad, azután közli a család eredtének rövid leirását, a nemesség, család- és előnév, czímer (ennek rajzát sajnálattal nélkülözzük!), főrendiházi tag-jogosultság ismertetését; majd a családra vonatkozó legnevezetesebb oklevelek szövege következik sajnos gyenge magyar forditásban (kár, hogy az eredeti latin szöveg hiányzik) és pedig:
Bogomer comes és fiainak, valamint testvérei Serefel fiianak nemesi oklevele (1286. jul. 8.).
Zent-Miklósi és Ovári Pongrácz Dániel bárói oklevele. (1608, decz. 17.).
Zent-Miklósi és Óvári Pongrácz Gáspár báró cs. és kir. v. b. t. t. és kamarás grófi oklevele. (1743. jun. 19.)
Zent-Miklósi és Óvári báró Pongrácz Ádám Nep. Jánosnak grófi oklevele. (1763. feb. 15.)
Ezek után 10 nagy táblán következik a család leszármazása az 1241 körül élt Lőrincztől, – ki a sajómezei ütközetben csapatvezér volt, – egész a mai időkig. Csak futólagos bepillantásra is azonnal szemünkbe ötlik, hogy e táblákon a legérdekesebb egyéniségek egész sora foglal helyet; elég ha a család nagyhírü ősére Szentmiklósi Pongráczra, a «turóczi király»-ra, vagy a kassai vértanura, a nem régen boldoggá avatott Pongrácz István jezsuitára († 1619. IX. 7.) reámutatunk; kiken kivül főispán, alispán, püspök, tábornok, várkapitány és a családnak sok más magasállásu tagja szerepel a táblákon! Hangyaszorgalommal összegyüjtött rengeteg adat van itt felhalmozva, a mely ugyan elsősorban magának a családnak tagjait érinti leginkább, de a melyért nem lehet elég hálás, a kit a dolog csak legkevésbbé is érdekel.*
Talán feleslegesnek is látszik, de egy kis tollhibára is – a mi ilyen terjedelmü munkánál kikerülhetetlen – reáirányithatjuk a figyelmet pl. Büssüi Gaal helyett Gyulai Gaal-nak kellene lenni (VIII. tábla 10. sor.) és talán Pongrácz Lajos báró (sz. 1798.), neje Katona Csák Anna (VIII. tábla 8.), a Somogy-megyében 1726 körül élt Gödeházi-Alapi Csák Mihály utódja lehetett (Baranyai: Somogy-m. cs. 7. L. M. Nemz. Zsebkönyv I. 398. Nagy Iván: M. O. Csal. IX. 412. 429.).
Sárközy Imre.
