Lukcsics Pál: Schwartner Márton élete és tudományos jelentősége. Veszprém. 1914. 164. l.
Lukcsics Pál: Schwartner Márton élete és tudományos jelentősége. Veszprém. 1914. 164. l.
A budapesti kir. magyar tudományegyetem egykori nagynevü tanára iránt való méltó kegyeletből az 1912/13. tanévben a Schwartner-dijra alapitója* életének és tudományos működésének méltatását tüzte ki, s a pályatétel nyertese e dolgozat lett.
1801 április 15-én kelt végrendeletében 1500 forintot hagyott az egyetem jogi és bölcsészeti kara által váltakozva kitüzendő pályamunkák jutalmazására.
Schwartner Márton. (1759–1823) pályája bennünket igen közelről érdekel, mert mint Cornides Dániel utóda a diplomatika tanszékén 1788-tól hosszú ideig volt a történelmi segédtudományok tanára s nevéhez füződik az első diplomatikai kézikönyv létrejötte is. Szerző helyesen emeli ki, hogy az Introductio in artem diplomaticam cz. művét mint uttörő munkát kell nekünk értékelnünk, s hibáit jó részben mesterének, Gatterernek rendszerében kereshetjük, a melyet ő teljesen átvett. Hogy mily szükség volt ily irányu kézikönyvre, azt eléggi mutatja az a körülmény, hogy az 1790-ben megjelent munkának 1802-benh második bővített kiadása készült, 1813-ban pedig a harmadikra is gondolt Sch., de erről lemondott. Érdekes, 90a mit tanitványa, majd utóda, Horváth István irt Mindennagijában ezen ugy a bel-, mint a külföldi kritika által vagy elismeréssel fogadott munkáról: «Egy könyvnek sem volt talán még ekkoráig Hazánkban olyly friss kelete, mint Hymfy Szerelmeinek, Kövi Magyar törvényének és Schwartner, dipomaticájának.»
E könyvét elsősorban tanitványainak irta, de hogy még jobban megkedveltesse velük a diplomatikát, privátim oklevéltani gyakorlatokat is végeztetett velük, s érdekes, a mit szintén Horváth I. irt meg Mindennapijában, hogy mikor két társával Ujévet ment hozzá köszönteni, Sch. viszonzásul 20 oklevelet mutatott nekik és olvastatott velük. Mikor 1790-ben Pray nagyváradi kanonok lett, a czímer- és pecséttant is ő adta elő.
1791-ben nagyszabásu genealogiai munkát adott ki De gente Croviaca, de ekkor már más tervek és gondolatok foglalkoztatták: a magyar statisztika müvének megirása s azután a statisztika tanszékének elnyerése. Hogy ezt elérhesse, 1791–92-ben a három jogi szigorlatot is letette és 92 végén már hozzá is lát nagy munkája anyaggyüjtéséhez. S bár háromszor üresedett meg e tanszék, Sch.-t minden alkalommal mellőzték, s hasonlókép nem tudta elérni, a mi után szintén vágyott, az egyetemi könyvtár igazgatói állását sem.
Szerző nagy szorgalommal és gondossággal járt utána minden adatnak, a mivel Sch. egyéniségét és tudományos jelentőségét minél közelebbről és alaposabban megrajzolhatja. Igyekezett kora tudományos törekvéseit, eszméit tisztán látni, hogy igy minél jobban megérthesse s megvilágithassa Sch. helyét és jelentőségét az általa művelt tudományszakok történetében.
A mellékletben közölt levelek (Rumy Károly Györgyhöz, Gamauf Gottliebhez és Engel János Keresztélyhez stb.), szerző alaposságának és szorgalmának bizonyitékai, értékes adalékok a XIX. század eleje szellemi életének képéhez.
H.
