Ki volt Regnier Pot?
Ki volt Regnier Pot?
Bertrandon de la Broquičré († 1459), Vieux-Chateau ura, II. Fülöp burgundi herczeg tanácsosa s lovászmestere Keleten tett utazása alatt 1433 kezdetén Magyarországon is tartózkodván, utleirást hagyott maga után, melyben magyarországi tapasztalatait is ecseteli. Adatai s észrevételei helylyel-közzel arról tanuskodnak, hogy jó forrásból meritett és a szerzett anyagot kielégitőleg dolgozta fel.* Budáról utját hazafelé véve, következőleg nyilatkozik:
Az utleirást – bár roppant nyomdai hibákkal és a tördelőnek nemtörődömségével – közli többek között a «Brüsseli Okmánytár» IV. 301–323.
«Visszatérve az én utamra Budáról Thiate-re érkeztem, mely egy mezőváros és melyről azt állitják, hogy a király benne szivesen tartózkodik. Ezután egy városba jöttem, melyet Juuir-nek, németül pedig Raue-nak neveznek és mély a Duna mentén fekszik. Innen tovább utazva, egy kis várost érintettem, mely a Dunában szigetet képez és melyről nekem azt beszélték, hogy a császár valamikor a burgundi herczeg ur egyik emberének adományozta s azt hiszem, hogy ez Regnier Pot ur vala. Innen egy Bruc nevü városhoz jöttem ... mely a magyar birodalom és Ausztria között a határt képezi.»
Ime tehát egy burgundi ember, mint magyar földesur, kinek létéről és személyi viszonyairól hazai kutatóinknak tudtommal sejtelmük sincs. A következő sorokban erre nézve a gyéren folyó kutfők keretében akarok némi világosságot vetni.
*
Regnier Pot la Prugne, Thoré, Melifi, Rhodez és la Roche-Noulay ura volt és hazája történetének nem ismeretlen alakja. Első nyomára ráakadunk 1396-ban, midőn Neversi János burgundi trónörököst Magyarországba kisérte; résztvett a szerencsétlen nikápolyi csatában, hol urával együtt török fogságba esett. 1397-ben innen kiszabadulván, urával és több más francia mágnással Rhodus szigetére s onnan hazájába került vissza. Akkor a trónörökösnek udvarmestere (maitre d'hôtel) volt. A herczegnek és a franczia urak kiváltásának ügyében ő volt az, ki a tárgyalásokat vezette, melyről először a herczegnek 1397 jan. 15 és 16-án Trevisoban kiállitott okiratában tesznek említést.* Mindkét helyen ő a herczeg kamarása.
Fejér X. 2.: 478., 48 1., 736. (utóbbi helyen Reinerius Poost).
A XV. század kezdetén Francziaországban kitört belviszályok alatt János burgundi herczeg oldalán Károly franczia trónörökös és az Orleansi herczeg ellen küzdött; ő volt a burgundi hadsereg egyik osztályparancsnoka, mely minőségben a burgundiakat Francziaországban, Páris ellen vezetvén, Senlis, Mont le Henry, Estampes, le Pont St. Clou, Pontoire, Beaumont, Meulane nevü városokat elfoglalta s a királynét, valamint Katalin herczegnőt az ellenséges Armagnatok kezeiből felszabaditotta (1411). Ura, a burgundi herczeg, hálásnak mutatkozott; midőn ura Berry herczeggel együttesen Francziaország kormányzója lett, kinevezte Regniert a Dauphiné kormányzójává. János herczeg halála után Jó Fülöp burgundi herczeg szolgálatába lépett mint ennek tanácsosa s kamarása; elkisérte urát Troyes városába, hol diplomatiai működést is végzett, a mennyiben 1420-ban az Izabella franczia herczegnő s Henrik angol király közt tervezett házassági összeköttetés létrehozatalán közremüködött. Később megbizta őt a herczeg azzal, hogy a therouannei püspökkel és Ancre urával követi minőségben VII. Károly franczia királyhoz menjen és ezt arra nézve interpellálja, vajjon hajlandó-e a közte s a herczeg között 1435-ben Arrasban kötött békeszerződés pontjainak mindenben eleget tenni. Tovabbi életfolyamáról nincsenek adataim.*
V. ö. J. B. Maurice: Le blason des Armoiries de tour les Chevaliers de l'ordre De la Toison D'or. 1667. Bruxelles.
*
A Pot vagy – a mint többször találjuk – le Pot-család burgundi származásu. Első okirati nyomára 1391 április 8-án akadtam, midőn de Lalaing Balduin (a most belga) Tournai-ban egy értéktárgyat elad és az erről szóló okiratban Piéres (= Péter) le Pot mint tanu szerepel. Egy ugyanazon napon szintén Tournaiban kiállitott okiratban ugyan ő mint Pierre Lepot szerepel.* Regnier anyja Radegoride de Guenant; ennek szülői: Vilmos, des Bordes ura és Brunaiseude de Thiern, Radegonde második férje, V. Guy (= Guido) de la Tremouille (†1350), mely házasságból a Tremoille- és Talmont-herczegek származtak. Tekintettel tehát arra, hogy Regnier már 1350 előtt született, bizonyos, hogy igen magas kort kellett elérnie. Fülöp burgundi herczeg 1429 kezdetén (mások szerint 1430-ban) alapitotta az aranygyapjasrendet és a tagokról szóló lajstromokban mindenütt azt látjuk, hogy 86Regnier Pot második a sorban. A kasseli országos könyvtárban van egy ilyen kézirat, melyben emberünk mint «Messire regnier pot seigneur de la prugne et de la roche de noulay» szerepel. A fent idézett Maurice-féle munka Regnierről szóló lapjának felső felén van egy nagy és négy kis czímer. A nagyban arany mezőben kék (I) gólya van, a pajzs felett rácsos sisak; sisakdísz: sasfej (kék? vizszintes vonalzással) ezüst csőrrel; takarók kék-arany; pajzs körül az aranygyapjasrend láncza. A kis czímerek közül: I. Pot felirással a fenti pajzsa kicsinyben. II. Bordes (Regnier anyja Bordes-i Vilmos leánya) arany pajzsban öt álló vörös ruta; alul: III. Digoigne (ma Digoin): tojásdad pajzs többször kék-ezüsttel koczkázott; alul IV. Thiern: tojásdad arany pajzsban ágaskodó vörös oroszlán. Neje, Johanna, igen előkelő családból származott. Az 1102-ben elhalt István, Blois grófja, ki a Champagnei uralkodó család tagja volt, többiek között Vilmos nevü fiut hagyott maga után, ki nejével, Sully nevü uradalom örökösével, Sullyt kapta s az ifjabb Sully-i urak családját alapitotta. Ennek egyik egyenes ivadéka, Gottfried, 1419-ben szerepel és ennek leánya Regnier Pot neje. Utódairól a következő ismeretes. Volt egy Jakab nevü fia, kit Fülöp burgundi herczeg († 1467) lovaggá avatott; ennek neje Courtejambe-i Margit; e hazasságból származott Guido, ki atyját követte, s Fülöp ki St.-Omer-ben 1461-ben az aranygyapjasrend tagja lett és 1494-ben meghalt. 1611-ben azt olvassuk, hogy I. d'Aubusson Ferencz franczia főur († 1611) 1555 jul. 30-án Pot Alojziát vette nőül, kinek atyja János, Rhodes ura († 1613); ez utóbbi arra enged következtetni, hogy e János Regaier egyenes ivadéka.
Un cartulaire de la Howarderie, Tournay; 1889. 20., 21. old.
*
Hátra van még, hogy a Magyarországgal való érintkezéséről egyet-mást megkoczkáztassak. Broquičre Thiata-ja nem más, mint a komárommegyei Tata, melyben Zsigmond király hazai okirataink tanusága szerint valóban gyakran tartózkodott. A Juuir név nagy ferdités. Azt mondja az utazó, hogy a németek Raue-nak nevezik és igy első pillanatban azt lehetne hinnünk, hogy ez a német Gran, illetve a magyar Esztergom. De nem ez, mert itt a ferditett Győrrel (a latin Jaurinum, a franczia Javarin) van dolgunk, melyet a németek Raab-nak neveznek. Hogy mit értsünk azon a kis városon, mely a Dunában szigetet alkotott, arra kielégitő támaszpontok hiányában határozott választ nem adhatunk. Bruc-on pedig a lajtamenti Bruck értendő.
Arról, hogy Zsigmond király Pot Regniernek az emlitett Dunaszigetet adta volna, hazai forrásaink mit sem tudnak, és igy sem az adományozás idejéről, sem az idegen földesur birtoklásának tartamáról semmit sem tudunk. Broquičre azt mondja, hogy a király a szigetet «valamikor» Regnier-nek adta volna s e szövegezésből könnyen lehetne kiolvasni, hogy 1433-ban Regnier talán már nem is volt az ura. Életrajzában azt találtuk, hogy 1435 után Francziaországban mint a burgundi herczeg követe működött és igy több mint valószinü, hogy még akkor is, midőn a sziget birtokosa volt, nem annyira Magyarországon, mint inkább Francziaországban és Burgundban tartózkodott.
Magától értetődik, hogy a szigettel való megajándékozás csak azon szolgálatok megjutalmazása lehetett, melyeket franczia-burgundi emberünk Zsigmondnak tett. Alig tévedünk, ha azokat a következőkben sejtjük. Tudjuk, hogy Zsigmond király Fülöp burgundi herczeggel ennek a német birodalom kötelékében tartozó országaira vonatkozólag sokáig élénk érintkezésben állt és hogy 1429 ápr. 17. Pozsonyból többi között azt irja a német rend nagymesterének, hogy a husszitákkal eredménytelenül tárgyalt, hogy ellenök hadjáratot tervez, melyhez neki a sziléziaiak, a magyarok és a burgundi herczeg segitséget igértek.* Igaz ugyan, hogy az 1431. évi husszita hadjárat alkalmával a burgundi herczeg a kilátásba helyezett segitőcsapatokat Zsigmondnak nem küldte el, de az kétségtelen, hogy az ez ügyben a két uralkodó között folyt tárgyalásokat mindkét oldalról egy vagyy több megbizott vezette s igy alig tévedünk, ha a burgundi herczeg erre kirendelt embereinek egyikében Regnier Pot-ra ismerünk, kinek kétségkivül sikeres müködése elismeréséül Zsigmond király a többször emlitett magyar birtokot adhatta. Az, hogy az adományozás a nikápolyi csatával és a foglyoknak azutáni kiváltásával állt volna összefüggésben, kevésbbé valószínü.
Altmann, Die Urkunden des Kaisers Sigmund Nr. 7215.
Dr. Wertner Mór.
