Pest vármegyei ág.
77Pest vármegyei ág.
Szoboszlóra költözött Mihálynak első házasságából* János fia született. Ő is Szoboszlón élt, lakott* és házasodott meg s ott született Mihály fia is 1699-ben. János egész fiatalon 1702 előtt meghalván, özvegye Zolnay Istvánnak lett feleségévé.* Mihály az ősi debreczeni kollegiumnak volt növendéke,* hol, ugy látszik, igen jó nevet szerzett magának, mert egészen fiatalon 1723-ban az a megtiszteltetés érte, hogy a czeglédi főiskola Patai István után rectorprofessornak választotta. Őt kezdték legelőször szülőhelyéről Szoboszlainak* nevezni, mely név azután rajta maradt s viselték egész a XIX. század elejéig utódai is.* De, mint mostohaatyjával Zolnay Istvánnal, anyja halála után kötött egyességlevélen sajátkezü aláirásából látható, még Márton Mihálynak nevezte magát.* Rectorprofessorrá választatásánál tekintetbe jöhetett a Rákóczi-harczokat követő korszak képzett emberben való hiánya, de a fő inditó ok volt kétségkivül Mihálynak magasfoku képzettsége s tanultsága. Mint irásaiból látszik, ritka intelligens férfiu volt.* Nagy ambitióval fogott hozzá a munkához s 1724-ben uj latinnyelvü törvényeket készitett a főiskola számára: «Scripta sunt hć leges 1724. 18 Augusti ad Regimen scholć Ceglediensis per Michael(em) Szoboszlai pro tunc rectorem indignum. mp.»* Szájhagyomány szerint Czeglédre költöztekor szoboszlói belső telkét zálogba adta annak a két fuvarosnak, kik átköltöztették. Ez a hatalmas telek Szoboszlón ma is «puszta falu» elnevezés alatt ismeretes s a város, bár idővel valahogyan az ő tulajdonába ment át, egész a legujabb évtizedig nem merte használatba venni s csak nemrég kezdték meg parczellázását és rajta az épitkezést.* 1725-ben a város jegyzőjévé választotta, mi 1730-ig volt; az 1734., 1737., 1739., 1750. és 1756. években pedig a városi főbirói tisztet töltötte be,* 1753-ban meg egyházi senator volt. Gazdálkodni valószinüleg notarius korában kezdett; mivel a városban önálló nemesi birtok nem volt, a földesasszonyoktól az óbudai clarissa-apáczáktól szerzett jobbágyföldeket. Vagyoni viszonyairól az 1736-iki és 1759-iki összeirás tájékoztat. 1736-ban volt: 1 háza, 6 jármos ökre, 12 tehene, 6 harmadfü tinaja, 8 hámos lova, 3 harmadfü csikaja, 8 gőbölye, 60 juha és 6 szőllője. 1759-ben pedig: 1 ház, 10 jármos ökör, 1 heverő-, 6 fejőstehén, 3 meddő-, 1 negyedfü üsző, 3 hámos-, 9 méneses ló, 150 juh, 42 akó bor, 89 őszi, 20 mérő tavaszi buza, 30 mérő árpa vetése volt felvéve. – Nem is volt Mihálynál vagyonosabb ember Czegléden, csak talán özv. Etserné és násza: Kapu Márton.* Kétszer házasodott, 1725. VI. 19. vette Gesztelyi János lányát Ersókot, kitől János és Erzsébet nevü gyermekei származtak. Első felesége kora halála után 1732. XII. 27-ikén kelt egybe Borbély István lányával Sárával, második házasságából tiz gyermek származott, kik közül hét alapitott családot. Az atyafiságot a szoboszlói Mártonokkal állandóan fenntartotta, ugy ők, mint rokonaik, barátaik, igy Csanády Sámuel Hajdukerületi kapitány is, Pestre menet és jövet Szoboszlai Márton Mihálynál szállottak meg Czegléden.* Mihály 1759-ben halt meg 60 éves korában Czegléden. Özvegye Borbély Sára 1767. VI. 21. tett végrendeletet, melyből kitünik, hogy nehány évvel régebben (bizonyára férje halálakor 1759-ben) már megosztoztak, mikor is neki, az özvegynek annyi jutott, mint 78gyermekeinek. Az ő részének felét vele lakó Sándor, Gábor, Mihály és Sára kiskoru gyermekeinek hagyta, mig a másik felében összes gyermekeinek egyaránt részt engedett. Szó van a végrendeletben lakóházról, szőllőről, s minden házifelszerelésről. A reformata szent ecclesiának 6 akó bort hagyott. Vele lakó fiait «az Úr szent nevében kéri, hogy kisebb s leggyengébb Sára leánykájának jó gondviselői legyenek és tisztességesen neveljék és tartsák el az Úr Istentől is jutalmat várván».* A végrendelettétel után még sokáig élt az özvegy és Sámuel fiának egykoru feljegyzése szerint csak 1788. halt meg s III. 9. temették el Czegléden.*
V. ö. Hajdu kerület bizonyitványa 1794. I. 11.-ről Szatmár vm. lt.-ban.
Tanukihallgatás Szoboszlón 1796. XI. 28-ról Szatmár vm. lt.-ban.
Márton Sámuel és József folyamodványa nemesi bizonyitványért 1794. I. 4.-ről dr. Márton Lajosnál Abonyban. Igy elesik az a feltevés, hogy Szoboszlai János rektor-professor 1709 ben Czegléden (Takács. Czeglédi ref. egyház tört. 45.) azonos Márton Jánossal.
O. L. Helyt. o. 24.101. Nov. 25. 1806.
V. ö. a család részére kiadott nagyszámu nemesi biz. leveleket.
A nevezettnek szép unokája Márton Lajos táblabiró csak két esztendeig bérelte 1839–40-ben Fáy András gombai birtokát s a nép hosszu ideig Gombai-nak nevezte.
Márton Sámuel és József folyamodványa 1794. I. 4.
Hartyáni Zoltán czeglédi földbirtokos és tanárjelölt urnak, ki számomra kutatni szives volt, közlése.
Takács. 45., 46.
Márton Géza közlése.
Erogationes ex quanto Portionali sub Judicatu Generosi Domini Michaelis Szoboszla˙ ab Anno 1750.
Czeglédi városi lt. Hartyáni Zoltán szives közlése.
Hiteles tanukihallgatás 1796. XI. 28. Szatmár vm. lt.-ban.
Hartyáni Z. közlése.
Eredeti a Vargha-cs. lt. V. ő. Sándor Imre: Genealogiai füzetek X. köt. 125. l.
Márton Mihálynak Gesztelyi Ersóktól János fia és Erzsébet lánya (sz. 1729.) származott, ki 1747. I. 24. Ország Jánoshoz ment férjhez.
Második házasságából Borbély Sárától Sámuel, József, Sándor, Gábor és Mihály fiain kivül Zsuzsánna és Sára lánya született. Az előbbi csabai lakos Kováts Györgyné lett 1760. II. 19., Sára pedig (sz. 1756.) 1776 febr. 21. Balogh Jánoshoz ment férjhez.
János 1726-ban született Czegléden, 1752. II. 15. feleségül vette Kapu Márton czeglédi főbiró Zsuzsánna leányát. Az ő utódja, valószinüleg unokája volt az a Márton János városi mérnök, ki 1835 körül tervezte és parczellázta az uj városrészt Czegléden. Feleségétől Zana Judithtól származott gyermekei: Ida (†) Tothné, Hermina, Mária (†), Károly (†) és János (†) voltak.
Sámuel 1734. III. 14. született Czegléden, saját feljegyzése szerint; Mihály czeglédi városi főbirónak második házasságából Borbély Sárától származó gyermekei közt a legidősebb volt. Főiskolai tanulmányait a debreczeni collegiumban végezte, melynek polgárai közé 1750. IV. 23. vétetett fel.* «Hadházi Rectorságra a Debreczeni Rft. Collegiumból kihozattattam Anno 1756 die 27 Mart˙», irta jegyzőkönyvében.* Pesten is tanult, ugyanott ez is olvasható «Pesten a Prćceptoromnak adott Atyám Uram fl. 4, 12 Kr.» Megszerezte az ügyvédi oklevelet is magának. «Anno 1760 9a January vettem magamnak feleségül Nemzetes Munkátsi Ferencz Uram Leányát Munkátsi Annát.»* 1762-ben Pándon (Pest vm.) lakott, mint rector, 1765-ben azonban már Monoron (Pest vm.) találjuk, mert a nevezett mezőváros főjegyzőjévé választotta. Majd a Nagyréthi Darvas-család jószágainak (Vasad, Szele, Pánd, Farkasd*) igazgatója lett, de előbbi állását is megtartotta. E családtól érdemdijazásul (inscriptio) valamelyik tápiómenti községben (hihetőleg Szelén) kisebb birtokot is kapott.* Volt bérelt földje Tete pusztán is, 1777–1783 közt gyakran szerepel jegyzőkönyvében Lábándi István tetei korcsmárosa s tetei csőszének neve is előjön. Öreg korában bérelt Vasadon és Pándon is; József öcscsével együtt 1794. I. 10. folyamodott nemesi bizonyitványért,* majd 1799. V. 20-ikán ő, Sámuel monori lakos, Tiszaföldváron lakó József, valamint János, Sándor, Gábor és Mihály Czegléden lakó testvéreivel, továbbá Szoboszlón (Hajdu vm.) lakó Márton nevü rokonaival, Szatmár vármegye törvényszéke előtt nemességvitató pert kezdett s Szatmár vármegye az «emlitett Nemzettség ellen, önként akarattyok szerint elkezdett» per folyamán 1804. VI. 18-ikán nemességüket és az 1590-ben uj adományt nyert Zsarolyáni Márton-családból való származásukat elismerte s az iratokat felküldvén a helytartó tanácshoz, ez 1806. Szt. András hó 25. 24.101. sz. rendeletével tudatta, hogy «esedező Nemzettség Nemessége Őfelsége által is helyben hagyatott»* s «esedező Nemzettség ... eddig is szünet nélkül folytatott Nemességében meghagyatott és ... meg is erősittetett». Erről Szatmár vármegye Nagy-Károlyban 1807. III. 9. nemesi bizonyságlevelet állitott ki, melyet Pest vármegye ugyanez évben XII. 4-én kihirdetett, megjegyezvén, hogy «Nemes Szathmár vármegye által Nemességek eránt folyó Perben hozatott Itéletnek el hullott szavai által nyilvánosságos volna, hogy a folyamodók ambár az Egyházi Könyvekben Szoboszlai-aknak neveztettek, ők mégis világosan Márton-ok légyenek és ezen Szoboszlai név 79Attyokra csak azért ragadott, mivelhogy Czeglédre lakni Szoboszlóról jött.»* A család szoboszlói, illetve pestvármegyei ágainak leszármazása az 1590-ik évben donatiót nyert Zsarolyáni Márton Tamástól kezdve az Orsz. lt.-ban is olvasható.* Nemességüknek elismerése 1806-ban a királyi könyvekbe is be van jegyezve.* Sámuelnek Munkátsi Annával kötött házasságából tizenegy gyermeke származott. A gyermekek sorrendje Sámuel sajátkezü bejegyzése szerint: 1. Juliánna (sz. 1761. I. 9.). 2. Sámuel (1762. VI. 9.). 3. Zsuzsánna (1763. XII. 6.). 4. József (1865. III. 11.). 5. Mária (1767. III. 6.). 6. Rákhel (1768. XI. 27.). 7. Sára (1771. III. 25.). 8. Lidia (1772. XII. 1.). 9. Benjámin 1775. III. 14.). 10. Mihály (1777. X. 18.). 11. Gábor (1780. XII. 4.).* – Id. Sámuel 1816.I. 8. halt meg 82 éves korában Monoron s temettetett el I. 10. ugyanott; a lelkész a LXX. zsoltár 9. verse alapján tartotta a bucsuztatót felette, mint Benjámin fia feljegyezte.* Felesége Munkátsi Anna szintén 82 évet élt s a halál imádkozás közben érte utól csendes álom képében József fiánál Pándon 1822. IV. 21. Halotti predicátiója Mózes IV. könyve 23. részének 10. verséről szólt.* Gyermekeik közül előbb azokról szólok, kikről kevés az adat.
Thúry, 230.
Eredetije a szerző birtokában.
U. ott.
Ezek később a Losonczi Gyürky-családra szállottak.
Dr. Márton Lajos közlése.
Dr. Márton Lajos birtokában Abonyban.
O. L. Cancellariai osztály. 1806. év. 7865. és 10.519. sz.
Eredeti nemesi bizonyság-levelek Schleifferné Márton Ilonánál Budapesten és Márton Sándor kir. erdőtanácsosnál. Érkeserün (Bihar vm.).
Helyt. oszt. 24.101. 25. Nov. 1806.
V. ö. Illésy és Pettkó. A királyi könyvek. 137. l.
Az eredeti jegyzőkönyv szerző birtokában.
U. ott.
U. ott.
Juliánna, Csontos ...-né † 1784. XI. 9. Tiszaföldváron 24. évében, két árvát hagyván maga után. Zsuzsánna † 1783. VII. 13. Monoron 20-ik évében. Apjuk 1784-ben megható versben bucsuzott tőlük.* Mária Losonczon lakó Nagymuzsalyi és Krasznahorváthi Horváth Józsefnek lett feleségévé, Rákhel Nagykőrösön Szigethy Istvánné, Sára Dienes Sámuel jenei (Nógrád vm.) ref. lelkész. Lidia Kajos István pócsmegyeri lakos felesége lett. Mihály 1800-ban, mint huszárhadnagy, Napoleon ellen küzdve esett el Marengonál, 23 éves korában; öcscse Gábor szintén nőtlenül halt el.
U. ott.
Kedves két Leányim! elsőben Susánna,
Kevés idők multa után Juliánna,
Az halál horgára mind ketten jutának
Nékem reménytelen nagy bút okozának,
Két kedves Leányim, én is utánnatok
Már útra indulok; azért meg várjatok,
Tudom együtt mégyünk ama Ditsősségben
A’ melyet készitett Jézusunk menyégben,
Kevés idők multa után Juliánna,
Az halál horgára mind ketten jutának
Nékem reménytelen nagy bút okozának,
Két kedves Leányim, én is utánnatok
Már útra indulok; azért meg várjatok,
Tudom együtt mégyünk ama Ditsősségben
A’ melyet készitett Jézusunk menyégben,
