II. ENDRE KIRÁLY PECSÉTJEI AZ OKLEVÉLKRITIKA SZEMPONTJÁBÓL.

Teljes szövegű keresés

1II. ENDRE KIRÁLY PECSÉTJEI AZ OKLEVÉLKRITIKA SZEMPONTJÁBÓL.
A pecsét, mely a középkori oklevélvizsgálatokban mindig döntő, sőt gyakran kizárólagos szerepet játszott, ezt a nagy jelentőségét ma az oklevélkritikában csaknem teljesen elveszítette. A középkori oklevél hiteles vagy hamis voltának megállapitásánál figyelembe vesszük ugyan ma is a pecsét meglétét vagy hiányát és kifogástalan vagy gyanus voltát, de az ebből alkotható érvek egyéb bizonyitékaink mellett általában másodranguak maradnak. A középkori oklevélhamisitás technikájának ismerete mellett a kifogástalan pecsét nem oszlatja el gyanúnkat, ha az oklevél egyébként hamisítványnak mutatkozik. Viszont arra is van példa, hogy az oklevélen jelenleg olyan pecsét függ, a mely kompromittálja az oklevél hitelességét, s mégis, ha különben minden ok az oklevél hiteles volta mellett szól, az oklevelet a gyanútól mentesnek nyilváníthatjuk. Az utóbbi esetre jó példa Imre királynak 1200 körül kelt oklevele a borsmonostori oklevelek csoportjából,* a melynek kifogástalan hitelességére a pecsétnek korszerütlen volta árnyat vethetne, ha szembetünő módon meg nem volna állapitható, hogy ezt a pecsétet utólagosan akasztották az eredetileg pecséttelen oklevélre.
Eredetije: MODL. 38. sz.
Specziális oka van annak, hogy II. Endre király okleveleinek vizsgálatában mégis fontos szerep jut a pecsétnek ma is.
II. Endre királynak reánk maradt oklevelei közt aránylag jóval több a hamisitvány, mint utána következő uralkodóink oklevelei közt. Még pedig jelentékeny részben egykoru hamisitványokról van szó. Különböző okok miatt, s általában II. Endre uralkodásának zürzavarai, a könnyelmű birtokadományozások, majd ezeknek erélyes visszaszedése folytán burjánzott fel akkor az oklevélhamisitás, a melynek virágzásához nagy mértékben hozzájárult az a körülmény is, hogy az okleveleknek éppen II. Endre királyunk idejében kezdenek nálunk is nagy jelentőséget tulajdonítani.
Az uralkodó is tudomással birt arról, hogy nevében hamis oklevelek keletkeztek. A visszaélések kiküszöbölésére vagy legalább is korlátozására nézve legjobb módnak látszott a királyi pecsétnek időnként való megváltoztatása, mi a hamisitók eljárását a kor szemében legfontosabb kritériumnak, a pecsétnek hamisitására nézve nagyon megnehezitette. Ezért változott II. Endre alatt a királyi pecsét többször, mint árpádházi királyaink bármelyikének uralkodása alatt.
Az első pecsétváltoztatás oka ugyan közvetlenül nem a hamisitványok elszaporodása, hanem az volt, hogy a királyi pecsétnyomó Gertrud királyné meggyilkolása alkalmával elveszett. De a király már ekkor is azzal az indokolással vésetett új typariumot, hogy a csalás lehetőségének elejét vegye. «Verum quia presentis priuilegij series prioris sigilli nostri munimine, quod in occisione regine Gertrudis nostre dilectissime coniugis fuit deperditum, consignata fuerat, presentem paginam renouandam fore dignum duximus et alio sigillo, quod contra false cauillacionis dolositates, que possent accidere, parari fecimus, ... in perpetuum roborauimus – mondja az uj pecsét alatt megujitott okleveleknek erre vonatkozó formulája.* Azonban a későbbi pecsétváltoztatások már bevallottan azért történtek, mert a hamisitványok elszaporodása tette uj pecsét alkalmazását szükségessé. II. Endrének harmadik nagy pecsétje már köriratában is azt hirdeti, hogy «Alia sigilla sunt falsa, istud sigillum est verum», egyik, 1235. évi oklevelében pedig világosan megmondja a király, 2hogy a tudomására jutott pecsétjének meghamisitása, s ezért a régit megsemmisitve, ujat vésetett.*
Wenzel XI. 134. Az eredeti oklevél: DL. 80.
Mon. eccl. Strig. I. 310.
Ezeknek a megváltoztatott pecséteknek és a pecsétváltozások időpontjának pontos ismerete ma is igen jó szolgálatot tesz az oklevélkritikának, s rávezethet egyik-másik oklevél hamis voltának megállapitására. Másfelől pedig II. Endrének vannak keltezés nélkül kibocsájtott oklevelei is, a melyeknek keltét csak bizonyos mellékkörülmények figyelembe vételével állapithatjuk meg. Látni fogjuk az alábbiakban, hogy több esetben éppen az oklevélen függő pecsét teszi lehetővé a keltezés idejének pontosabb megállapitását, a mennyiben az illető pecsét használatbavételének idejét ismerve, hozzávetőleg az oklevél kibocsájtásának idejét is meghatározhatjuk.
Hogy II. Endre király háromféle pecsétje közül, t. i. az egyszerű, a kettős és az aranypecsét közül az elsőt két izben változtatta meg, tehát oklevelein ennek a pecsétnek háromféle formájával találkozunk, az eddigelé is ismeretes volt. Már Pray elég találóan beszélt az egyszerű pecsétnek erről a háromféle alakjáról.* Azonban a pecsétváltoztatások időpontját sem ő nem állapitotta meg, sem azóta nem történt meg ez. A kettős pecsét megváltoztatásáról pedig van ugyan szó a fentebb idézett, Knauz által kiadott 1235-iki oklevélben, de az oklevélnek ez a passusa többnyire figyelmen kivül maradt (– bár Knauz a szedéssel is kiemeltje) – s eddig rendesen csak II. Endre kettős pecsétjéről volt szokás beszélni, az 1. és 2. kettőspecsét megkülönböztetése nélkül, és természetesen a kettős pecsét megváltoztatása időpontjának megállapitása nélkül.
Syntagma, 23–24. l.
De még az egyszerű pecsét első megváltoztatásának körülményei is eléggé zavarosak. II. Endre király oklevelei ugyan világosan megmondják, hogy az első pecsét Gertrud királyné meggyilkolásakor tünt el, tehát az 1213-ik évben. Azonban vannak olyan adatok is, a melyek az okleveleknek ezzel a többször ismétlődő kijelentésével ellentétben állanak. Knauz pl. a pecsétnek azt a második formáját, melyet a Pray megállapitása szerint Endre király Gertrud királyné halála után készittetett, az esztergomi érseki levéltárnak egyik, 1212-iki okleveléről közli,* és éppen ezért a Szilágyi szerkesztette millennáris történelem II. kötetében is a pecsétnek ez a formája van elsőnek nevezve.* Viszont Pauler az Árpádok koráról irt történeti müvében rámutat arra, hogy 1217-ben II. Endre király egy oklevelét azzal a megokolással ujitja meg, hogy az első oklevél a régi pecséttel volt megerősitve, mely Gertrud királyné halálakor elkallódott. Pedig meg van az első oklevél is eredetiben, s ez 1214-ben kelt! Tehát még ekkor is a régi pecsét alatt állitottak volna ki okleveleket? Pauler ezt az ellentmondást nagyon egyszerűen ugy kivánja megoldani, hogy a pecsét elveszését a kanczellária rendetlenségének tulajdonitja, s a Gertrud királyné halála szerinte jó ürügy volt, hogy a pecsét elveszését erre fogják.* De ezt a magyarázatot alig fogadhatjuk el. Mert II. Endre alatt sok minden tekintetben volt rendetlenség, de a kanczelláriában, jobban mondva az oklevelek kiállitása tekintetében talán legkevésbbé. Hamisitani sokat hamisitottak, de ez a királyi udvaron kivül történt. És minden rendetlenség mellett is képtelenség feltenni, hogy puszta hazugság, amit az oklevelek oly következetesen hoznak fel az elveszés ideje s körülményei gyanánt. Az adatok közelebbi vizsgálata megmutatja, hogy a Pauler kompromittáló feltevésére nincs is szükség.
Mon. eccl. Strig. I. köt. az V. táblán.
377. l.
A magy. nemz. tört. az árpádházi királyok alatt, II. köt. 495. l. 53. jegyzet.
A Knauz közlése az 1212-iki oklevél pecsétjéről, továbbá az 1214-iki oklevél megujitásának indokolása teljes zavart támaszt az első nagy pecsét megváltoztatásának idejét s körülményeit illetőleg. Egymásnak is ellentmond ez a két adat, és egyik sem egyeztethető össze a többi oklevél vallomásával a pecsétnek a királyné meggyilkolásakor történt elveszéséről.
A zavar eloszlatását nagyban elősegiti az, hogy a két adat közül az egyik tévesnek bizonyul. Az esztergomi érsekség régi levéltárának 8-ik számu darabján, a szóban forgó 1212-iki oklevélen nem az a pecsét függ, a melynek képét Knauz közli az V. táblán, hanem II. Endre egyszerű pecsétjének az az alakja, melyet a király 1205 óta állandóan használt okleveleinek megpecsételésére, tehát az első nagy pecsét. Nem tudjuk, mi okozta Knauz 3tévedését; tény azonban, hogy a nála közölt pecsétkép a második pecsété, s nem 1212-ből, hanem bizonyára valamelyik későbbi oklevélről való.
Ezzel az egyik zavart okozó körülmény elesik, és megállapithatjuk, hogy a nagy pecsét második formája Gertrud királyné halála előtt nem fordul elő.
Nem ilyen egyszerű az 1217-ben megujitott 1214-iki oklevél dolga, mely oklevél az 1217-iki renovatio szerint az első pecséttel volt megerősitve. Pedig hát az oklevél a királyné meggyilkolása után való évben kelt.
Ugy az 1214-iki, mint a megujitó 1217-iki oklevélnek megvan az eredeti példánya az Országos levéltárban.* A pecsét mind a kettőről hiányzik, s így nincs módunkban megállapitani, hogy az 1217. évi oklevél szavai a megujitás okára nézve csakugyan fedik-e a valóságot, illetőleg, hogy az 1214-iki oklevél csakugyan az első pecséttel volt-e megerősitve.
Az 1214-i MODL. 69. sz. a., az 1217-i 85. sz. a. (Fejér, III. 1. 201.)
Az a kérdés, hogy ezt a magában álló s a többi oklevéllel ellenkező adatot elfogadjuk-e, s ennek alapján Paulerrel a II. Endre kanczelláriájának rendetlenségével magyarázzuk az első pecsétnyomó elveszését? Azt hisszük, hogy a szóba jöhető magyarázatok közül ez a legkevésbbé kinálkozó, a melyre csak akkor kerülhet sor, ha egyéb megoldást csakugyan nem találunk.
Legegyszerűbb lenne az 1214-iki oklevél évszámában keresni hibát és az oklevél keltét 1–2 évvel előbbre tenni. Ezt azonban az eredeti oklevélben feltüntetett IX-ik uralkodási év és az egyházi és világi méltóságoknak 1214 közepe tájára illő sorozata semmikép sem engedi meg. Lássuk, hogyan áll az oklevelek hitelessége.
Az 1214-iki oklevél Zeuleus falunak a király által Sebös ispán részére történt adományozásáról szól. Külseje ellen nem emelhetünk súlyosabb kifogást. Az irás ugyan kissé elhalványult, sőt a nagyon sima hártyának némely részén egy-egy betű egészen lekopott, a mi II. Endrének egykoru oklevelein nem igen szokott előfordulni, – egészben az oklevél mégis a hitelesség benyomását kelti. Belsőleg sem kelt gyanut az oklevél hitelessége ellen semmit. A záradék tökéletesen egyező a Baranus zágrábi dékán részére ugyancsak 1214 közepén adott oklevél záradékával.*
Smičiklas, III. 130.
Nem egészen igy áll a dolog az 1217-iki renovatioval, a melyben a király a szó szerint átvett (nem átirt!) 1214-iki oklevelet Sebös ispán részére azért ujitja meg, mert az előbbi oklevél a Gertrud királyné meggyilkolásakor elveszett pecséttel volt megerősítve.
A Szentgyörgyi-testvéreknek, Sebösnek és Sándornak, az 1216. és 1217. évekből egész csomó oklevelük van II. Endre királytól. Ezen oklevelek egy része renovatio, melyekkel a király a részben még Szentgyörgyi Tamás részére tett adományairól szóló okleveleket uj pecsétje alatt adta ki. Ezek a renovatiók* az 1216. év közepe tájáról, mind egy időből valók, mit az egyező uralkodási év és az előszámlált méltóságok egyező sora mutat. Még inkább elárulják azt az eredeti oklevelek,* a melyeknek azonos irása arra vall, hogy a különböző időből származó előző oklevelek megujitását Sebös és Sándor egyszerre kérték, s a renovatiok kiállitása egyszerre történt.
Wenzel XI. 133., 135., 137. Fejér III. 1. 173.
MODL. 75. 76. 80. és MODL. 74. (nem renovatio.)
Az 1217-ik évből csupán a kérdéses renovatio származik, ámbár Sebös és Sándor ebben az évben is kaptak okleveleket.* Ennek megfelelően az 1217-iki renovatio irása is más, mint az 1216-ikiaké. Bajos volna megmondani, hogy miért maradt el 1216-ban csupán ennek az egy oklevélnek a megujitása, s miért történt meg utólagosan mégis.
Fejér III. 1. 205. Wenzel XI. 143. stb.
Az oklevél külseje egészben nem kelt gyanut. Igen szép scriptura longiorral kezdődik, a szavak közt elválasztó diszitéssel. Az egész kiállitás gondos. Az irás, a melyet különben II. Endre okleveleiből nem ismerünk, némi következetlenséget mutat, a mennyiben második felében egyes betüknek más alakja van, mint az első sorokban. (D,S, szóvégi s stb.) Ilyesmi azonban II. Endrének egyéb okleveleiben is előfordul, valamint a pecsét hiánya sem tünhetik fel, melynek nyomát csak a hártya közepén látható két bevágás mutatja.
Inkább találunk az oklevél szövegében olyasmit, a mi megütközést kelthet. A keltezési záradék Tamás prépostot nevezi meg kanczellár gyanánt. Tamás 1216-ig viselte a kanczellári állást, de 4már 1216 végén Ugrin szerepel ebben a méltóságban.* Ennek megfelelően 1217-ben valamennyi oklevél az Ugrin kezéből kelt, csupán vizsgált oklevelünk mondja még 1217-ben is Tamást kanczellárnak. A főurak közt emlitett Ipoc vajda is korábbi oklevelekben szerepel; az 1217-iki oklevelek már Rophoin vajdát irják helyette.*
Wenzel XI. 139. (= MODL. 79. sz.)
Smičiklas III. 159. HO. V.7.
Az igy felmerülő nehézségeket nem tartjuk elegendőnek arra, hogy miattuk az oklevél hiteles voltát kétségbe vonjuk. Inkább talán azt tehetjük fel, hogy ez az elkésett renovatio egészen az 1216-iki megujitások mintájára készülvén, ezekből mehettek át az oklevélbe az 1217-re nem találó adatok. De így természetesen a megujitási záradékban is csupán az 1216-iki minták utánzását kell látnunk. A Zeuleusről szóló oklevél megujitásának egészen más oka lehetett, mégis az 1216-iki formulát használták.
De akár hamisitvány az 1217-iki renovatio, akár az 1216-iki minták nyomán készült hiteles oklevél, a megujitott 1214-iki oklevél pecsétjére vonatkozó szavai mind a két esetben jelentőség nélkül valók lesznek, a melyeket a többi oklevélnek egybehangzó adataival szemben a pecsétváltoztatás ideje tekintetében bátran figyelmen kivül hagyhatunk. Igy azután semmi okunk kétségbe vonni, hogy II. Endre király első pecsétjének typariuma csakugyan a királyné megöletése alkalmával veszett el, s az uj pecsét utóbb készült.

1. ábra. II. Endre király első nagy pecsétje.
Ennek igazságát támogatja az a körülmény, hogy az első nagy pecsétnek utolsó ismert példánya 1213-ban, a VIII. uralkodási évben, tehát az év első felében kelt oklevélen fordul elő.* Gertrud királyné meggyilkolása őszszel történt, s ennek megfelelően nincs is az év második feléből származó oklevél, melyen még mindig az első pecsét függne.
A hg. Batthyányi-cs. körmendi levéltárában, Acta antiqua, Alm. II. lad. 8. Nr. 2.
Az első nagy pecsét képét közölte már Pray is állitólag egy 1216-iki oklevélről,* a minek az előadottak szerint kétségtelenül tévedésnek kell lennie, s közölte a Szilágyi szerkesztette millennáris történelem is a II. köt. 399. lapján azzal a megjelöléssel, hogy ez II. Endre királynak második nagy pecsétje.
Syntagma, II. tab. 2. fig.

2. ábra. II. Endre király második nagy pecsétje.
A nagy darab, sokszor csaknem félgömb alaku viaszba nyomott 107 mm. átmérőjü pecsét mezeje kettős köriraton belül a trónuson ülő királyt ábrázolja, fején nyilt leveles korona, jobb csípőjén nyugvó jobbjában liliomos kormánypálcza, mellhez szoritott baljában az országalma. Jellemző a jobb karnak a törzstől távol, könyökkel kifelé tartása, miről a pecsétet sokszor annak részletéről is felismerhetni.
A körirat a következő:
5Külső kör:
Belső kör:
A körirat külső körében jellemző az Andreas szó Π-jének forditott vésése és az uncialisok közé capitalis betük keverése, mi olykor szintén rávezet annak megállapitására, hogy bizonyos töredékek ebből az első pecsétből valók.
Az első pecsét helyébe vésetett második nagy pecsétet II. Endre király hosszabb ideig használta, mint az elsőt. Utoljára 1224-ben fordul elő a pannonhalmi rendi levéltár I. B. jelzetü oklevelén.
A pecsétmező átmérője valamivel, talán 1 mm-rel nagyobb, mint az első pecsété. A király trónuson ülő alakjának jobb válláról akként hull le a palást, hogy a jobb kart eltakarja. A jobb kéz a jobb térden nyugszik, a bal, mint az első pecséten. A pecsétmezőnek üres részében a király jobb vállánál a sugaras nap, bal vállánál a hold képe, felfelé forditott szarvai közt ötágu csillaggal. A kettős körirat a következő:
Külső kör:
Belső kör:
Ezt a pecsétet töredékeiben is felismerhetővé teszi a nap és a hold képének ábrázolása.
A második nagy pecsét már 1217-ben előfordul akként, hogy Béla ifjabb király ellenőrző pecsétje van belenyomva.* Éppen ez a korai előfordulás vall arra, hogy az ellenőrző pecsét alkalmazása utólagosan történt. Hiszen Béla csak 1220 óta szerepel ifjabb királyként oklevélileg,* akkor is csak egy kétes hitelességü oklevéllel. Az ellenőrző pecsét alkalmazása bizonyára később történt, valószinüleg akkor, a midőn az ifjabb király az adományok felülvizsgálását végezte, 1228 körül. Hogy nem később, azt az mutatja, hogy az 1229 óta használt harmadik pecséten ez az ellenőrző pecsét nem fordul elő.
A MODL. 86. sz. oklevelén.
Smičiklas, III. 186.
Az ellenőrző pecsétet a király képétől balra alkalmazták, ott, a hol a hold képe volt. Az ellenőrző pecsét ovális gemma, mely jobbra néző sisakos főt ábrázol. Körirata:
Az 1224 utáni évekből reánk maradt eredeti oklevelek közül azokról, a melyeken a második nagy pecsétnek kellett függenie, leszakadt a pecsét. Bizonyos azonban, hogy egy ideig még 1224 után is ezt a pecsétet alkalmazta a királyi 6kanczellária, mert az ujabb pecsétváltoztatásról csak 1229-ben értesülünk. Annak az 1229-iki oklevélnek ugyanis, a melylyel II. Endre király a fehérvári vártól kivett Chokol földet adta serviensének, Ábrahám fia Mihálynak, pecsételési záradéka igy szól: «Vt igitur hec a nobis deliberacione regia facta donacio nec longa temporum canicie dilui, nec insopito malignancium impetu nostris nostrorumque successorum temporibus retractari ualeat, presenti pagine commendauimus ac sigillo nostro priuilegiali nouo, quod in preiudicium prioris cassandum parari fecimus, in generacionum generaciones illibate obseruandum regia auctoritate roborauimus».*
Smiciklas, III. 319.

3. ábra. A második nagypecsét Béla ifjabb király ellenőrző pecsétjével.
A király tehát megsemmisitette előbbi pecsétjét s (a «novum» szóból következtetve) 1229-ben uj pecsétet vésetett. Már a fentebb idézett szavak is sejtetik, maga a harmadik pecsét pedig köriratában egyenesen megmondja, hogy a pecsétujitás oka most az volt, hogy rájöttek az előbbi pecséttel űzött visszaélésekre, illetőleg annak hamisitására.

4. ábra. II. Endre harmadik nagy pecsétje.
Ennek a harmadik nagy pecsétnek csak néhány példány maradt reánk; egyik Pannonhalmán van a bakonybéli monostornak adott 1232-iki oklevélen;* egy másik a kismartoni levéltárban a borsmonostori apátság javára szóló 1233-iki oklevélen,* kettő Körmenden, szintén 1233-ból, a szent-gothárdi monostor* és a pornói konvent részére adott oklevélen,* és egy a heiligenkreuzi apátság 1233-iki oklevelén.*
Rendi lvt. 55. A.
Repos. 13. KK. 255.
Acta antiqua, Alm. II. Lad. 8. nr. 4.
U. o. Alm. V. Lad. 6. nr. 105.
L. Csánki D.: Árpád és az Árpádok, 255. l.
Az oklevelek pecsételési záradékában ez a pecsét rendesen sigillum priuilegians néven fordul elő, megkülönböztetésül az ekkor már sürün használt kettős pecséttől.
Ez a pecsét a második pecsétnél is nagyobb valamivel; átmérője 110 mm. A király alakja egészen ugy van ábrázolva, mint a 2. nagy pecséten. A mezőből hiányzik a nap és hold képe.
Körirata hármas.
A külső körben:
Középső kör:
Belső kör:
A nagy pecsét három formájának használatára nézve tehát a következő időhatárokat állapíthatjuk 7meg: első formájában a nagy pecsét 1205–1213 között kibocsájtott okleveleken fordul elő; második formája 1214–1229 között volt használatos, 1216 óta néha az ifjabb király ellenőrző pecsétjével ellátva; a harmadik formában pedig 1229 óta használta azt II. Endre király egészen uralkodása végéig.
Ezt tudva, az oklevélen függő pecsét nem egyszer az oklevél hiteles vagy hamis voltának kritériumává lehet. Sőt olyan esetekben, a mikor az oklevélről hiányzik a pecsét, vagy csak átiratban maradt meg az oklevél, a pecsételési záradékból vonhatunk következtetést a fentebbi megállapitásokra támaszkodva. Igy pl. Karácsonyi véleményének helyes voltát, hogy a Belsa, Ketenteu és Scina földek adományozásáról szóló 1232-iki oklevél hamis,* támogatja az a körülmény is, hogy a csak 1393-iki átiratban* reánk maradt oklevél záradéka csupán «sigilli nostri munimine» kifejezést használ akkor, a mikor az oklevelek az egyszerü pecsét megjelölésére a «sigillum privilegians», a kettős pecsétre «sigillum duplex» kifejezést használnak. –
Wenzel, VI. 501. Lásd: Karácsonyi, Az arany bulla keletk. 12. l.
MODL. 184. sz.
Fontos kritikai kérdések füződnek a II. Endre király által használt érem- vagy kettős pecséthez, a sigillum duplex-hez.
Kétoldalu viaszpecsétet királyaink közül II. Endre használt először oklevelein, a már jóval előbb meginduló cseh gyakorlatot, vagy kortársának, VI. Lipót osztrák herczegnek példáját követve.* De II. Endre sem használta a kettős pecsétet mindjárt uralkodása kezdetén, hanem csak évek mulva.
Archiv für Urkundenfrg. VI. (1916.) 63.
Annak megállapitása, hogy a kettős pecsét használata II. Endre király oklevelein mikor kezdődött, bizonyos nehézségekbe ütközik.
Legelőször 1213-ban fordul elő a kettős pecsét két nevezetes pannonhalmi oklevélen: az egyikben* szent István 1001-iki oklevelét irja át II. Endre király, a másikban* Szent Lászlónak keltezés nélkül adott oklevelét, melyben a monostor javait irta össze.* Az egyidőben kiadott két átiró oklevélnek tárgyi rokonsága érthetővé teszi, hogy külső és belső formáik teljesen egyezők. Hogy irójuk azonos, azt az egyforma irás mutatja; de egy a fogalmazás is, mert a két oklevélnek az arenga kivételével egészen hasonló a 8szövege. Természetesnek látszik tehát, hogy a király pecsétje is egyforma a két oklevélen; mindkettőn a kettős pecsét töredékei vannak. A Szent László oklevelének átiratán a királyi pecsét mellett még egy hosszukás alaku egyházi pecsét is függ.
Pannonh. r. lvt. Capsa 34. G. Kiadva a rendtört. I. 625. l.
Pannonh. r. lvt. Capsa 4. A. Rendtört. I. 626.
Hédervári Lőrincz nádor II. Endre 1211-i oklevelének kivonatát közölvén 1437-ben (Zalam. tört. oklvt. I. 4.), az oklevélről azt mondja, hogy az kettős pecsét alatt volt kiadva. Azonban a nádori oklevél szavai: «sub maiori suo autentico duplici pendenti sigillo» elárulják, hogy az egyszerű nagypecsétről van itt szó, s a «duplici» tévesen csúszott a kifejezésbe.
Kevésbbé természetes azonban az a körülmény, hogy a megpecsételési záradék a pecsétet egyszerüen sigillum nostrum-nak mondja, holott II. Endre királynak a kettős pecsét alatt kiadott oklevelei mindig megmondják, hogy az oklevél megerősitése a sigillum duplex-szel történt. Ezt később, a kettős pecsét sürü használatának idejében is mindig igy találjuk; annál inkább várnók azt ebben a korai, eléggé elszigetelt esetben. Mert e két példán kivül 1216-ig nem találjuk a kettős pecsétnek sem példányát, sem emlitését. 1216-ban is csak egy nem egészen kifogástalan oklevél* záradéka szól róla és csak 1217 óta szerepel a sigillum duplex következetesen.
HO. VI. 11.
Nem kevésbbé feltünő egy másik körülmény.
II. Endre utalkodása alatt mindvégig az egyszerü nagy pecsét volt az ünnepélyesebbik, nem számitva természetesen a csak kivételes esetekben alkalmazott arany bullát; a kettős pecsétet a kevésbbé diszesen kiállitott okleveleken alkalmazták, a melyeknek úgy belső mint külső formái is egyszerübbek voltak a nagy pecséttel ellátott ünnepélyes oklevelekénél. Külön oklevélforma alakult ki, a melynek szerkezete főkép abban tért el a régibb oklevélformától, mely továbbra is megmaradt az ünnepélyes oklevelek formájának, hogy amannál rövidebb volt s bizonyos oklevélrészek hiányoztak belőle. Nem volt invocatio az ilyen rövidebb szerkezetü oklevélben, sem a végén az egyházi és világi főurak felsorolása. Néha még az arenga is elmaradt. Olykor, különösen Endre király utolsó éveiben nagyon fontos tárgyu, donationalis és egyéb okleveleket is adtak ki kettős pecsét alatt, a szerkezet azonban mindig ez az egyszerübb s rövidebb volt, eltérően az arany pecsét alatt vagy a nagy pecsét alatt kiadott oklevelek teljes szerkezetétől.
Az 1213-ban kettős pecsét alatt kiadott két oklevél azonban nem ezt a rövidebb, hanem a teljes oklevélszerkezetet mutatja, invocatioval és a főurak névsorával. Minthogy az oklevél záradéka sem mondja meg, hogy az oklevél a kettős pecséttel van megerősitve, a teljes szerkezet alapján föltétlenül a nagy pecsétet kellene ezeken az okleveleken keresnünk. Mindenképen meglepő tehát, hogy a kettős pecsét függ rajtuk.
Annál inkább feltünő ez a dolog, mert éppen a megelőző 1212-ik évből van II. Endrének egy átiró oklevele, mely egészen hasonló szerkezet mellett a nagy pecséttel van megerősitve. Ebben Ipolitnak, Baran fiának az általa alapitott Mindenszentek-egyháza javára szóló végrendeletét irta át a király.* Ez II. Endre oklevelei közül a legelső, a mely az átirásnak később nálunk kizárólagos formáját mutatja, az átirt oklevél szövegének az átiró oklevélbe való teljes közbeiktatásával. Ez az 1212-iki oklevél is csak sigillum nostrum-ot emlit, de nem is volt a kettős pecséttel megerősitve. Az oklevélnek a szombathelyi káptalan levéltárában levő eredetijén,* ma ugyan nincs rajta a pecsét, de a hártya közepe táján látható két párhuzamos bevágás világosan mutatja, hogy a nagy pecsét volt rajta. T. i. II. Endre oklevelein a nagy pecsét mindig igy, a hártya közepén átfüzött selyemfonatra volt függesztve, mig a kettős pecsétet a hártya aljának felhajtásából képezett plicára függesztették. A szombathelyi oklevélen tehát minden kétséget kizáróan a nagy pecsét függött.
Hazai okmánytár, VI. 8.
Litterae eccl. et famil. F. l.
Mindez igen nagy mértékben alkalmas arra, hogy a kettős pecséttel megerősitett 1213-iki két átirat hitelességében való hitünket megingassa. És bizalmunkat nagyon kevéssé fogja támogatni az átirt oklevelekre nézve többször, gyanús hangsulyozással alkalmazott «auctenticum» kifejezés, mely ekkoriban még egészen szokatlan, valamint a szövegben található számos iráshiba – a Szent László oklevelének átiratában még az évszám is hibásan van irva – ugyszintén az irásban alkalmazott, 2 alaku röviditésjelek szokatlan volta.
Egyetlen magyarázat volna az érintett feltünő körülményekre nézve az, hogy az okleveleket nem a királyi udvarban irták, hanem Pannonhalmán, s készen mutatták be megerősités végett. Ezt a feltevést támogathatná az is, hogy az 1001-iki 9oklevél átiratának van Pannonhalmán egy azonos kéztől származó, pecséttelen másolata is.*
Rendi lvt. 27. Dd.
De hogy ezt a magyarázatot elfogadhassuk, arra nézve tudnunk kell, hogy találtak-e mintát Pannonhalmán 1213-ban a királyi átíró oklevélnek ilyen, akkor még egészen új formájára. Némi támpontot találunk erre III. Incze pápának (1212.) márcz. 3-án kelt oklevelében,* a mely szt.-István 1001-iki oklevelének II. Endre pecsétje alatt kiállított másolatáról (rescriptum) szól. Bár erről az átiratról (?) nincs közelebbi tudomásunk, mégis feltehető, hogy II. Endre királynak olyan, valamivel korábbi átíró okleveléről van szó, mely az 1213-iki átiratoknak mintájául szolgálhatott. Ennek mintájára fogalmazhatták és írhatták tehát Pannonhalmán a két átíró oklevelet, abban a tudatban, hogy megerősítésük a királyi udvarban a szokott módon, a nagy pecséttel fog történni.
Migne, 216. köt. 545. = Fejér III. 1. 137.
Hogy a megerősítés azután miért nem történt a nagy pecséttel, azt az oklevelek keltezése mondja meg. A két átíró oklevél ugyanis 1213 vége felé kelt; ezt mutatja a IX. uralkodási év és a méltóságoknak 1213 végére illő sorozata. Éppen az első nagy pecsét elveszésének ideje ez, a mikor, mint láttuk, a nagy pecsét alatt nem adtak ki oklevelet, mert a második nagy pecsét még nem volt meg. Ezért történt a készen bemutatott oklevelek megerősítése kivételesen a kettős pecséttel. Ez megadja a magyarázatát az 1213-iki átiratok formai rendellenességeinek. Hitelességük így fentartható; a kettős pecsét első ismert példányát tehát 1213-ból birjuk.
Van azonban néhány keltezetlen oklevél, melyek a kettős pecséttel vannak megerősítve s a kiadásokban keltezés nélkül vagy 1213-nál korábbi évszám alatt szerepelnek.
Az egyik ilyen oklevélben a király Misca comesnek hű szolgálataiért Vamus falu földjéből egy ekényit s egy, a veszprémi ispánsághoz tartozó malmot ád 20 hold földdel.* Ezt a keltezés nélkül kiadott oklevelet Wenzel 1207 tájára teszi,* valószinüleg azért, mert Misca de Faiz, a Lucius fia, testvéreivel 1207-ben Vamuson 2 ˝ eke földet vett a tihanyi apáttól.* Ebből persze nem következik, hogy a II. Endre adományának is 1207 körül kellett történnie. Az oklevél szavai szerint ezt az adományt a király kettős pecsétjével erősitette meg.
A körmendilvt. Acta antiqua, III. 3. 124.
VI. 315.
U. o. 320.
Az oklevél eredetijén csakugyan a kettős pecsét függ; az, amelyet az 1213-iki okleveleken látunk először. Az eredetinek megtekintése azonban másra is rávezet. Az oklevél irása azon iró kezének vonásait tünteti fel, a ki a heiligenkreuzi apátság részére szóló, 1222-iki oklevelet irta.* Szerkezete is hasonlit néhány, 1222–23-iki oklevél szerkezetéhez* és igy méltán tehetjük ennek a Vamusról szóló oklevélnek a keltét is 1222 tájára.
A heiligenkreuzi lvtban. Kiadta Weis, Urkunden, Nr. L.
V. ö. az előbbi oklevéllel és HO. V. 11.
Szintén keltezetlen az az oklevél is, a melyben II. Endre király megparancsolja a mosonyi vár mindenkori ispánjainak, hogy a heiligenkreuzi apátságot leguentoui birtokán minden adó- és vámszedés egyéb háborgatás ellen védelmezzék.* Ez az oklevél is a kettős pecséttel volt megerősitve. Keltét bizvást 1217-re tehetjük, mert a leguentoui adó- és vámmentességről a heiligenkreuzi apátságnak szóló 1217-iki oklevél beszél,* s a keltezetlen mandatum ezzel nyilván összefügg.
Fejér, III. 2. 459.
Weis, I. Nr. XXXVII.
Nincs ugyan szó a pecsétről abban a keltezetlen oklevélben, melyben II. Endre király megtiltja, hogy Buda község területén bárki is vagyonát másra átruházza s hogy magát a lakosság közül bárki is a budai prépost igazságszolgáltatása alól kivonhassa,* szerkezete azonban a kettős pecsét alatt kiadott oklevelek rövidebb formáját mutatja. Fejér és a többi kiadás ez oklevél keltét 1212-re teszi, de tévesen, mert ez a több okból gyanus keltezetlen oklevél a (különben szintén kétes hitelességü) 1212-iki oklevelekről* igy beszél: «in autentico nostro ... olim commisso.»
Fejér, III. I. 127. és teljesebben V. 2. 236.
Fejér, III. I. 118. és 121.
Ugyancsak a kettős pecsétnek 1213 előtti előfordulását 10mutatná egy tévesen szintén 1212-re tett, keltezetlen oklevél.
Ahhoz az 1212-iki oklevélhez, a melyben II. Endre a német lovagrendnek az uj pénz beváltására vonatkozó kiváltságát állapitotta meg, Theiner is,* Zimmermann is* utóiratként füzik azt a pár sort, melyben a király elrendeli, hogy senki a borzai kereszteseket ne háborgassa az általuk épitett Crucpurg vára és a körülötte fekvő legelők birtokában. Világos, hogy ez a mandatum egészen külön oklevél, mely csak ugy került az 1212-iki kiváltságlevélhez, hogy IX. Gergely pápa együtt irta át a kettőt 1231-ben. Teutsch–Firnhaber, Fejér stb. helyesen közlik azt külön oklevél gyanánt; de helytelenül teszik 1212-re. Az oklevél a kettős pecsét alatt kiadott oklevelek rövid szerkezetét mutatja. Kibocsájtása idejét az alábbiak szerint elég határozottan megállapithatjuk.
Mon. hist. Hung. I. 96.
Urkundenbuch, I. 14.
1222-ben II. Endre ujból megerősitette a német lovagrendet a Barczaság birtokában.* Ebben az oklevélben, a melynek hitelességét Pauler gyanusnak tartotta,* de Karácsonyi sikerrel védi,* szó van Cruceburg váráról s a körülötte fekvő rétekről, még pedig csaknem ugyanazokkal a szavakkal, mint a keltezetlen mandatumban. Minthogy pedig a mandatum szerkezete s fogalmazata más, 1222 körül kelt oklevelek szerkezetével egyező,* kétségtelen, hogy ennek keltét is 1222-re kell tennünk. A lovagrendnek Cruceburg birtokában az 1222-iki oklevéllel való megerősitésével egyidőben történt tehát a lovagrend háborgatását tiltó mandatum kibocsájtása.
U. o. 18. l.
II. 645. l.
Az aranybulla keletk. 22. sk. l.
HO. V. 11. Wenzel, VI. 315.
E szerint a kettős pecsét alatt keltezés nélkül kibocsájtott oklevelek 1213-nál mind későbbi időre teendők. A kettős pecsét használatára tehát nincs 1213-nál régibb adatunk.

5. ábra. II. Endre első kettős pecsétje.
Az 1213 óta használt kettős pecsét csak töredezett példányokban maradt reánk, melyeket egymással kiegészitve, a pecsét ábrázolása a következő:
A mellső lap egysoros köriraton belül a királynak ugyanazt a képét mutatja, mint az első nagy pecsét.
A körirat:
A hátlapon szintén egysoros körirat között fent lekerekitett, háromszögletü, kilenczszer vágott pajzsnak páratlan számu mezeiben jobbra lépő 11oroszlánok a következő elrendezésben: 2, 3, 3, 2, 1. A körirat:
Ezt a kettős pecsétet II. Endre király 1234-ig használta. 1234-ből ugyan annak egyetlen példánya sem ismeretes, mert arról a két 1234-iki eredeti oklevélről, melyeken kétségtelenül a sigillum duplex függött,* a pecsét leszakadt; a többi oklevél pedig csak átiratban ismeretes ebből az esztendőből. Azonban abból, hogy az 1234-iki oklevelek záradéka nem szól pecsétujitásról, bár a kettős pecséttel történt megerősitést határozottan megemlitik, bátran következtethetjük, hogy ez évben még az 1216 óta használt kettős pecsétet alkalmazták.
Az esztergomi kápt. mag. lvt. 41. 1., 2. és a gr. Sztáray-lvt. Sexus masc. 2.
Csak 1235-ben értesülünk arról, hogy a király kettős pecsétjét annak meghamisitása miatt megsemmisitette és ujat vésetett.*
Monum. eccl. Strigon, I. 310.
Ennek a második kettős pecsétnek mindössze két példánya ismeretes előttünk, az is olyan csonka állapotban, hogy köriratukból semmi sem maradt meg. Nem csoda, hogy az első pecséttől elütő voltuk eddigelé csaknem teljesen elkerülte a figyelmet. Az egyik példány az esztergomi káptalan magánlevéltárának egyik oklevelén függ,* a másik a Kisfaludy-családnak a Nemzeti Muzeum levéltárában letett 1235-iki oklevelén.
Lad. 24. Fasc. 1. Nr. 5.

6. ábra. A második kettős pecsét hátlapja. (Az esztergomi példány.)
A mellső lapon a király képe látszik, egészen ugy ábrázolva, mint az első kettős pecséten. A hátsó lapon ellenben a pajzs csak hétszer vágott, minek folytán a mezők szembetünően szélesebbek, mint az első pecséten. A páratlan mezők itt is oroszlánokkal vannak rakva, azonban ezeknek száma egyik pecsétpéldányon sem állapitható meg egész határozottsággal. (Ugy látszik: 3, 3, 2, 1.)
A kettős pecsét alkalmazására nézve csupán annyit kell megjegyeznünk, hogy eleintén ritkábban s inkább csak kevésbbé fontos tárgyu okleveleken, különösen pedig mandatumokon alkalmazták. Lassankint azonban használata mind sürübb lett. II. Endre uralkodásának vége felé elég gyakran előfordul már donationalis okleveleken is. Jellemző azonban, hogy a nagy pecsét mellett kevésbbé ünnepélyes jellegét mindvégig megtartotta II. Endre alatt, s ennek megfelelően a kettős pecsét alatt kibocsájtott oklevelek kiállitása kevésbbé diszes, szerkezetük pedig rövidebb volt, az invocatio és a főuri névsor mellőzése folytán.
A II. Endre király által használt pecsétek harmadik fajtájáról, az arany bulláról igen röviden szólhatunk.
A pecsétnek ezt a legünnepélyesebb faját csak igen ritkán alkalmazták, már csak az érte fizetendő taksa magas volta miatt is. II. Endre reánk maradt okleveleinek szövegéből vagy tizenkétszer értesülünk az aranypecsét alkalmazásáról. Néhány, eléggé ép példánya máig is megvan,* melyek a bulla ábrázolását a következőnek mutatják.
1221-ből a bécsi udv. és áll. levtban, 1224-ből a Kállay-családnak a N. Múzeumban letett oklevelén, az 1233-i beregi egyezményen az esztergomi érseki levéltárban és a barcellonai áll. lvtban levő 1235-i oklevélen.
A mellső lapon a király képe olyan, mint a második nagy pecséten; jobbról itt is a nap, balról a hold képe csillaggal. A körirat:
12A külső kör átmérője 67 mm.
A hátlapon: fent lekerekitett sarku háromszögü pajzs hétszer vágva, a 2., 4. és 6. mezőben 2–2, szembeforduló oroszlán közt egy-egy szivalaku pajzs, a 8. mezőben egy oroszlán. A körirat:

7. ábra. II. Endre aranypecsétje.
A legelső reánk maradt oklevél, a mely arany pecsét alatt kelt, 1217-ből való,* de csak átiratban ismeretes. Ugy látszik, hogy ennél korábban nem használt II. Endre arany pecsétet. Az a körülmény, hogy az arany pecsét mellső lapján is a nap és a hold képét látni, szintén arra mutat, hogy az arany bulla typariuma a 2. nagy pecsét használata korában készült, tehát 1214 után.
Smičiklas, III. 148. és Theiner, Mon. Hung. I. 17.
A mi végül a pecsétek felfüggesztési módját illeti, erre nézve megállapitható, hogy a nagy pecsétet mindig a hártya közepén alkalmazott párhuzamos két bevágáson átfűzött selyemfonatra függesztették, míg a kettős és az aranypecsét a hártya felhajtott alsó részén, a plicaturán függött. Ettől csak a legritkább esetekben látunk eltérést. Igy egy 1233-iki oklevél Pannonhalmán* a szöveg szerint kettős pecséttel volt megerősitve; mégis a pecsét részére az oklevél közepén ejtett két apró bevágást látunk, melybe kis hártyaszelet van füzve. Igaz, hogy sem ezen, sem a plicán nincs nyoma a pecsétnek, ugy hogy az oklevél inkább másolatnak, mint eredetinek látszik. Hártyaszalagra különben is nagyon ritkán függesztették II. Endre kettős pecsétjét; erre csak néhány példát ismerünk. Igy hártyaszalagon függött II. Endrének az a kettős pecsétje, amelyet az eredeti oklevélről levéve IV. Bélának 1256 dec. 16-iki oklevelére kötöztek utólag, nyilván félrevezetési czélzattal.*
Rendi levéltár, II. E.
IV. Béla oklevele az esztergomi érsekség világi levéltárában van B. 112. jelzet alatt.
SZENTPÉTERY IMRE.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages