LEHOCZKY TIVADAR 1830–1916.
LEHOCZKY TIVADAR
1830–1916.
1830–1916.
Lehoczky Tivadarral annak az értékes tipusnak kitünő képviselője szállt sirba, mely azon vidék multja feltárásának, megismertetésének szenteli minden erejét, melyhez hivatása köti s a lokálpátriotizmus tiszteletreméltó érzésétől lelkesitve fáradhatatlanul dolgozik egy életen át.
Beregvármegye, Munkács vidéke volt oly szerencsés, hogy Lehoczky Tivadart magáénak mondhatta. A szabadságharczot végig küzdött ifju elvégezvén jogi tanulmányait, 1865-ben került a Schönborn grófok munkácsi és beregszentmiklósi uradalmába főügyésznek s itt töltötte el egész életét. Először Erdélyi János biztatására a munkácsvidéki magyar, orosz és tót népdalokat gyüjtötte össze s adta közre (1864., 1866.), azonban csakhamar a régészeti kutatások keltették fel érdeklődését s ez lett működésének igazi tere. Nagyarányú ásatásokat végzett és szorgalmasan gyüjtögette a vidék őskori és történelmi emlékeit.
Azonban nemcsak az őskornak szentelte munkásságát, Beregvármegye történetéhez is szorgalmasan gyüjtötte az anyagot s 1881–82-ben három kötetben közreadta a vármegye történeti monográfiáját, majd 1899-ben egy újabb kötete készült el: Beregmegye és a munkácsi vár 1848–49-ben. 1907-ben pedig Munkács város új monográfiája cz. munkája jelent meg. Nagyobb munkája még Adatok hazánk archćologiájához, különös tekintettel Beregvármegyére (1892.); ezek mellett a Századokban, Arch. Közleményekben és Értesitőben, Történelmi Tárban, Hazánkban, Ethnographiában stb. czikkeinek egész sora jelent meg.
Társaságunk igazgató-választmányának 1887-ben lett tagja s a Turult is gyakran felkereste tanulmányaival: 1886-ban a Sulyok-, 1892-ben a Dercsényi-, 1894-ben a Longodáry-, Eötvös-, Balling-, Berthóthy-, Leővey-, Döbrentei-, Szentmiklósy-család multját ismertette, 1887-ben pedig Emlékeink néhány erdélyi és magyar régi nemes család conjunctiójáról czimü czikke jelent meg; heraldikai tárgyu czikkei voltak: 1886-ban czímeres és nemes levelek Bereg vármegye levéltárában; 1887-ben Báthori István szakácsának czímerlevele, 1894-ben Bethlen Gábor fejedelem nemeslevele református papjai részére, 1902-ben pedig a Petri Ders-család czímeres levele.
Hosszu, munkás életének értékes gyümölcsei meg fogják őrizni emlékét.
