Vagyonállás 1915 decz. 31-ikén:
Vagyonállás 1915 decz. 31-ikén:
A) Cselekvő vagyon.
I. Tényleges vagyon:
| a) Alapitványi tőke: | K f. | K |
| 1. értékpapirokban | 29,100 – |
| 2. készpénzben | 7 50 |
| 3. kötelezvényekben | 3000 – |
4. kötelezvény nélküli
| alapitványok | 614 – | 32,721 50 |
b) Alapitványi jelleggel nem
| biró tőke értékpapirokban | 3,400 – |
c) A Nemzetségi Zsebkönyv
II. rész 2. kötet szines
mellékleteire és czimerrajzaira
II. rész 2. kötet szines
mellékleteire és czimerrajzaira
| a takarékban | 840 – |
d) A Mon. Hung. Herald. III.
| füzetére hadikölcsönkötvényben | 1200 – |
| e) A decz. 31-iki egyenleg | 335 39 |
| Összes tényleges vagyon | 38,496 89 |
116II. Követelés:
| alapitványi kamatok- és tagdijakban | 9300 – |
| Összes cselekvő vagyon | 47,796 89 |
B) Szenvedő vagyon.
I. A magy. kereskedelmi banknál
| levő lombard-kölcsön | 2700 – |
| II. Nyomdai tartozás | 6636 88 |
III. Lombard-kölcsön kamatai
| és költségek | 57 10 |
| Összes szenvedő vagyon | 9393 98 |
| Összes tényleges vagyon | 38,496 K 89 f. |
| Szenvedő vagyon | 9,393 K 98 f |
| Tiszta vagyon | 29,102 K 91 f |
Ezután Dőry Ferencz, a számvizsgáló bizottság elnöke, felolvasta a bizottság jelentését, mely a következő:
Tisztelt Választmány!
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1915. évi pénztári állapotának és számadásának megvizsgálására kiküldetvén, szerencsénk van a folyó évi márczius 20-án teljesitett számvizsgálat eredményéről a következőkben jelentést tenni.
Eljárásunkban az eddig szokásos módot követvén, mindenekelőtt a pénztári naplókönyvet vizsgáltuk át s annak 1915. évi minden tételét az igazolásukra szolgáló okmányokkal és ellennyugtákkal egybevetettük, a tagdij befizetésére nézve pedig a tagok nyilvántartási könyvében is próbákat tettünk. Ezek alapján jelenthetjük, hogy a pénztári naplókönyveket rendben találtuk s az 1915 deczember 31-ikével 5955 K 59 fill. bevétellel, 5620 K 20 fill. kiadással és a folyó 1916. évi költségelőirányzatba első bevételi tétel gyanánt átviendő 335 K 39 fill. pénztármaradvánnyal lezártuk.
Ezután a kézipénztárt vizsgáltuk át. A pénztár 1916. évi tételeit, kezdve a mult évről áthozott és fentebb kimutatott 335 K 39 fill. pénzmaradványnyal bezárólag márczius 20-ig összegeztük és 1440 K 89 fill. bevételt, 378 K 40 fill. kiadást, vagyis 1062 K 49 fill. készletet állapitottunk meg. Ezzel szemben találtunk a kézipénztárban fedezetül 1062 K 49 fill.-t készpénzben, minélfogva a kézipénztárt hiánytalannak jelenthetjük.
Vizsgálat alá vettük ezután a törzskönyvet. E szerint a társaságnak a mai napon nyolcz ezer koronás (8000 K), 39 négyszáz koronás (15,600 K) és 45 kétszáz koronás (9000 K) alapitó tagja van. A felsorolt, összesen 32,600 K-át tévő alapitványokból be van eddig fizetve 28,986 K és fizetetlen még 3614 K. Ez utóbbi összegből kötelezvényekben (számszerint 6 darabban) biztositva van 3000 K, a miről a közvetlen szemlélet és számbavétel alapján győződtünk meg, ellenben 614 K kötelezvényekkel biztositva nincsen. A társulat törzsanyagához tartozik még az időközi kamatokból s a hadikölcsönvásárlásnál elért árfolyam-nyereségből az alapitványi tőkéhez csatolt 121 kor. 50 fill., továbbá az az alapitványi természettel nem biró 3400 K összeg is, a mely megtakaritásokból származott. Ennélfogva a társaság törzsvagyona összesen (32,721 K 50 fill. + 3400 K) 36,121 K 50 fill.-t tesz ki.
Arról, hogy a kimutatott (28,986 K + 121 K 50 fill.) 29,107 K 50 fill. befizetett alapitvány és a megtakaritott 3400 K, összesen 32,507 K 50 fill.-ből 31,200 K koronajáradékban, 200 K jelzáloghitelbanki nyeremény kölcsönkötvényben a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál van elhelyezve, a bank 1915 deczember 31-én kelt letéti kivonatának megtekintése által győződtünk meg. A fennmaradó 1107 K 50. fill. alapitványi tőke – 1200 K folyó bevételhez csatolva – 2300 K névértékü 6%-os, ill. 5˝%-os magyar hadikölcsönkötvény vételére fordittatott, 7 K 50 fill. pedig takarékpénztári betétként kezeltetik, a miről a pénztárban őrzött öt darab kötvény és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár betétkönyvének megtekintéséből győződtünk meg.
Ezek szerint a teljes vagyon állása a föntebb emlitett 36,121 K 50 fill. törzsvagyon, a Nemzetségi Zsebkönyv II. rész, 2. kötet szines mellékleteire és előfizetési dijaira a takarékpénztárban elhelyezett 840 K, a folyó bevételekből hadikölcsönkötvénybe fektetett 1200 K, a fent kimutatott 1915. évi pénztári maradvány 335 K 39 fill., végre a hátralékos alapitványi kamatok és tagdijak 9300 K, az összes vagyon 1915 deczember 31-én 47,796 K 89 fill. Ezen vagyonnal szemben a következő terhek állanak fenn: a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál az alapitványi jelleggel nem biró tőkésités terhére felvett 2700 K lombard kölcsön és kamatok stb., e kölcsön után 1915 deczember 31-ig 57 K 10 fill.kamatok, nyomdai tartozás 6636 K 88 fill., összesen 9393 K 98 fill. E szerint a hátralékos alapitványi kamatokat és tagdijakat figyelmen kivül hagyva, a tiszta vagyon 29,102 K 91 fill.
A mi az 1915-iki zárószámadási eredményeket illeti, az előirányzatnak és zárószámadásnak részletes összehasonlitását a mellékelt kimutatásban terjesztvén elő, jelentjük, hogy a bevétel az előirányzatnál 187 K 37 fill.-rel kevesebb volt; ezzel szemben a kiadás is 451 K 80 fill.-rel tett ki kevesebbet, ugy hogy az előirányzott 70 K 96 fill. maradvány helyett a pénztári maradvány 335 K 39 fill.-t tesz ki.
Mindezek alapján javasoljuk a tekintetes választmánynak, hogy Sohár László pénztárnok urat a mult 1915. évi számadásokra nézve a szokásos fenntartással felmenteni méltóztassék.
Egyuttal inditványozzuk, hogy társulatunk elnöksége 117kéressék fel a felszaporodott tagdij- és alapitványi kamathátralékoknak sürgős behajtására. A behajtás módozataira nézve javasoljuk, hogy a kisebb hátralékosok, valamint a nagyobb hátralékosok közül azok, kiknél a fizetésre vonatkozó egyszerü felhivástól eredmény várható, a társulati pénztárnok ur, illetőleg az elnökség által figyelmeztessenek kötelezettségük teljesitésére; azok a nagyobb hátralékosok ellenben, kiknél e figyelmeztetés eredménynyel már eleve nem kecsegtet vagy eredménytelen marad, ügyvéd utján szólittassanak fel s nemfizetés esetén haladéktalanul pereltessenek be. Az elnökség, illetve a közvetlenül ügyvéd utján felszólitandó tagok neveit a pénztárnok ur által készitett s a t. Választmánynak bemutatandó névjegyzékben megjelöltük.
Áttérve a társulat elnöksége által előterjesztett 1916. évi költségvetési előirányzatra, az előirányzat 7166 K 89 fill. bevétellel szemben 9742 K 88 fill. kiadást tüntet fel, vagyis 2575 K 99 fill. hiánynyal záródik, s még ez az eredmény is csak ugy állott elő, hogy a f. évi nyomdai munkák költségei, melyeknek kifizetése a jövő évre lenne átviendő, a kiadások rovatából kihagyattak. Az előző évekről fennmaradt, összesen 6636 K 88 fill. nyomdai tartozást azonban teljes összegében be kellett állitani a költségvetésbe, minthogy e tartozás kifizetését a Franklin-Társulat sürgeti.
A költségvetésben ekként mutatkozó hiányt a társulat önerejéből nem lévén képes fedezni, társulatunk elnöke némi rendkivüli segély kiutalása czéljából kérelemmel szándékozik a nm. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urhoz és a Magyar Tudományos Akadémiához fordulni.
Abban a reményben, hogy e kérelem nem marad az óhajtott eredmény nélkül, s hogy az előirányzatban mutatkozó hiány ily módon teljes fedezetet nyer, a bemutatott költségvetést a t. Választmánynak elfogadásra ajánljuk.
Budapest, 1916 márczius hó 20-án.
Dr. Dőry Ferencz, s. k.
számv. bizott. elnök.
számv. bizott. elnök.
| Dr. Domanovszky Sándor, s. k. | Dr. Hóman Bálint, s. k. |
| számv. bizott. tag. | számv. bizott. tag. |
Az igazgató-választmány a számvizsgáló-bizottság jelentését tudomásul vette és Sohár László pénztárnoknak az 1915. évre a felmentvényt a szokásos fenntartással megadta.
Elnök ezután sorra vette a számvizsgáló-bizottság javaslatait, a melyek a társaság vagyoni viszonyainak javitását czélozzák. Javaslatára elhatározta az igazgató-választmány, hogy a makacs nem-fizetőket ügyvéd utján intsék meg, a kisebb hátralékkal tartozókat pedig az elnök szólitsa fel fizetésre, továbbá, hogy az elnökség a M. T. Akadémia igazgató-tanácsához és a Történelmi Bizottsághoz fordul segélyért, miután már a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urat felkérte, hogy államsegély czimén segitse társaságunkat.
Az előterjesztett 1916. évi költségvetést illetőleg a számvizsgáló-bizottság megjegyezte, hogy ez azért mutat fel nagyobb hiányt, mert szükségessé vált a teljes nyomdatartozás beállitása a kiadások sorába. Megtakaritást lehetett elérni a Turul ivszámainak 12-re való leszállitásával, valamint remélni lehet az adósságok törlesztését a befolyó hátralékokból és az esetleges segélyekből. A költségvetést tehát a bizottság javaslata alapján az igazgató-választmány a következőkép állapitotta meg:
A M. Heraldikai és Genealogiai Társaság költségvetési előirányzata az 1916. évre.
Bevétel.
| 1. Pénztári maradvány 1915-ről | 335 kor. | 39 fill. |
2. Értékpapirok kamatai (31,200 kor.
koronajáradék és 200 kor. jelz. hitelbanki
nyer.-kölcsönkötvény után 4%, 2000 kor.
hadikölcsönkötvény után 6%, 100 kor.
koronajáradék és 200 kor. jelz. hitelbanki
nyer.-kölcsönkötvény után 4%, 2000 kor.
hadikölcsönkötvény után 6%, 100 kor.
| után 5˝%) | 1381 kor. | 50 fill. |
| 3. 3600 kor. be nem fizetett alapitvány után 5% | 180 kor. | – fill. |
4. Tagdijakból:
| a) pártoló tagok után | 1250 K |
| b) évdijak után | 2250 K | 3500 kor. | – fill. |
| c) hátralékos tagdijbehajtásokból | 1500 kor. | – fill. |
| 5. A társulati kiadványok eladásából | 250 kor. | – fill. |
| 6. Rendkivüli bevétel | 20 kor. | – fill. |
| Összesen | 7166 kor. | 89 fill. |
Kiadás.
1. Személyi járandóságok (titkár
| 600 korona, jegyző 400 kor., pénztárnok 600 kor.) | 1600 kor. | – fill. |
2. A Turul irói és szerkesztői tiszteletdijai:
| a) 12 iv irói dija, ivenként | 48 kor. 576 kor.; |
| b) szerkesztés ivenként | 10 kor., 120 kor. | 696 kor. | – fill. |
| 3. Nyomdai költségek | 6636 kor. | 88 fill. |
| 4. Metszetek, rajzok készitése | 200 kor. | – fill. |
| 5. Irodai átalány | 120 kor. | – fill. |
| 6. Társulati szolga dijazása | 120 kor. | – fill. |
| 7. Tagdijbeszedési és vegyes költségek | 100 kor. | – fill. |
| 8. Lombard-kölcsön utáni kamatok és költségek | 250 kor. | – fill. |
| 9. Rendkivüli kiadás | 20 kor. | – fill. |
| Összesen | 9742 kor. | 88 fill. |
| Bevétel | 7166 kor. | 89 fill. |
| Kiadás | 9742 kor. | 88 fill. |
| Előirányzott hiány | 2575 kor. | 99 fill. |
Elnök javaslatára az igazgató-választmány a számvizsgáló-bizottságnak lelkiismeretesen végzett fáradságos munkájáért meleg köszönetét és háláját fejezte ki.
Több tárgy nem lévén, elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére Dőry Ferencz és Szentpétery Imre igazg.-választmányi tagokat kérve fel, az ülést bezárta.
118A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ig. választmányának f. évi november hó 28-án a M. T. Akadémia heti üléstermében Fejérpataky László elnök elnöklete alatt tartott rendkivüli igazgató-választmányi ülésén jelen voltak: Áldásy Antal, Boncz Ödön, Csánki Dezső, Domanovszky Sándor, Dőry Ferencz, Hóman Bálint, Soós Elemér, Szentpétery Imre ig. vál. tagok, Sohár László pénztárnok és Holub József jegyző, továbbá számos rendes tag és vendég.
Elnök az ülést megnyitva, kegyeletes szavakkal emlékezik meg I. Ferencz József koronás Urunk haláláról s kifejezést ad annak a mély gyásznak, melybe ez társaságunkat boritotta. Inditványára az ig. választmány elhatározta, hogy megdicsőült apostoli királyunk, néhai I. Ferencz József emlékét jegyzőkönyvileg megörökiti és elhunyta fölött érzett mély fájdalmának a trónhoz eljuttatandó hódolatteljes részvétfeliratban ad kifejezést, továbbá, hogy a Turul a hivatalos gyász ideje alatt gyászkerettel jelenjék meg.
Dőry Ferencz javaslatára egyhangulag kimondta az ig. választmány, hogy az elnöki beszéd a Turul legközelebbi füzetének élén egész terjedelmében kiadassék.
Ezután az elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére Csánki Dezső és Dőry Ferencz ig. választmányi tagokat kérve fel az ülést bezárta.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ig. választmányának f. évi deczember hó 16-án Fejérpataky László elnök elnöklete alatt tartott ig. választmányi ülésén jelen voltak: Áldásy Antal, Baranyai Béla, Domanovszky Sándor, Dőry Ferencz, Hóman Bálint, Iványi Béla, Jakubovich Emil, Sárközy Imre, Soós Elemér, Szentpétery Imre, Varju Elemér ig. vál. tagok, Daróczy Zoltán lev. tag, Sohár László pénztárnok és Holub József jegyző.
Elnök az ülést megnyitván, mély fájdalommal jelenti be azon elhalálozásokat, melyek a legutolsó választmányi ülés óta történtek. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg először a nyáron elhunyt nagyérdeü és szeretett másodelnökünkről, Ortvay Tivadarról s bejelentette, hogy a temetésen ő képviselte a társaságot, bucsuztatójában társaságunk nevében is elbucsuzott az elhunyttól s koszorut helyezett koporsójára; továbbá részvétiratot intézett a boldogult testvéröccséhez, Ortvay Miksa ny. kuriai biróhoz, a ki ezért meleghangu köszönetet mondott. Azután Szent-Ivány Zoltánnak, ig. választmányunk egyik legrégibb tagjának s Társaságunk lelkes barátjának halálát jelentette be, a kinek koporsójára szintén elküldtük koszorunkat s családjának a társaság őszinte részvétét fejezte ki, melyért özvegye mondott köszönetet. Majd arról a szomoru katasztrófáról emlékezett meg, mely ig. választmányunk kitünő tagjától, Thallóczy Lajostól fosztott meg örökre bennünket. Bejelentette, hogy Csánki Dezső ig. vál. tagtársunk a ravatalnál mondott beszédében társaságunk nevében is elbucsuzott felejthetetlen társunktól és koszorut helyezett el koporsójára. Végül Gyárfás Tihamér ig. vál. tagnak a közel napokban történt elhunytát jelentette be. Inditványára az ig. választmány elhatározta, hogy e szomoru halálesetek felett érzett gyászának és részvétének jegyzőkönyvileg kifejezést ad s hogy az elhunytak emléke a Turul legközelebbi számában nekrológokkal örökittessék meg.
Elnök ezután arról a fájdalmas veszteségről emlékezett meg, mely szeretett és tisztelt tagtársunkat, Csánki Dezsőt, neje váratlan elhunytával sujtotta. Inditványára az ig. választmány kimondotta, hogy e sulyos vesztesége és mély fájdalma felett érzett őszinte részvétének hozzá intézendő részvétiratban kifejezést is ad.
Elnök ezután bejelentette, hogy a Bunyitay Vincze hagyatékából társaságunkat megillető rész fejében 4182 korona 86 fillér küldetett meg pénztárunknak s Karácsonyi János ig. vál. tagtársunknak, végrendeleti végrehajtónak, a társaság őszinte köszönetét tolmácsolta szives fáradozásaiért. Bejelentette továbbá, hogy eredménynyel járt a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz intézett kérésünk, mert ő nagyméltósága 1500 koronát utaltatott ki társaságunknak.
Uj évdijas tagokul megválasztattak: Szépkuthy Tamás, prem. tanár, Kassa, aj. Áldásy Antal ig. vál. tag, Kálmán Imre főhadnagy, aj. a jegyző, Bartoniek Emma m. n. múz. gyakornok, aj. a jegyző, Sopron vármegye és Sopron sz. kir. város egyesitett muzeuma, aj. a jegyző.
A tárgysorozat következő pontjánál, mely ügyész választásáról szólt, elnök inditványára elhatározta az ig. választmány, hogy megvárja, mig a Történelmi Társulat is betölti a kebelében megüresedett ügyészi állást s vele közösen fog eljárni, közösek lévén gyakran érdekeink is.
Az ig. választmányban megüresedett tagsági helyekre két, levelezőtagságra pedig egy ajánlat érkezett, melyek felbontatván, azokban ig. vál. tagokul dr. Eckhardt Ferencz évd. tag, a bécsi közös pénzügyminisztérium allevéltárnoka és Daróczy Zoltán lev. tag ajánltattak, levelezőtagul pedig dr. G. Vargha Zoltán budapesti főreáliskolai tanár. Elnök elrendelte a szavazást s a beadott 14 szavazatból Eckhardt Ferenczre és Daróczy Zoltánra 14–14, Vargha Zoltánra pedig 13 szavazat esett s igy elnök őket az ig. választmány 119tagjainak, illetve levelezőtagul megválasztottaknak jelentette ki.
A pénztárnok jelentése szerint a társaság bevétele az ülés napjáig 11178 K 20 fill., kiadása 8608 K 25 fill. volt, az egyenleg tehát 2571 K 95 fill. Ezzel kapcsolatban az ig. választmány az 1916. évi számadások átvizsgálására Dőry Ferencz elnöklete alatt Domanovszky Sándor és Hóman Bálint ig. vál. tagokat kérte fel.
Elnök ezután a jegyzőkönyv hitelesitésére Dőry Ferencz és Szentpétery Imre ig. vál. tagokat kérve fel, az ülést bezárta.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság f. évi deczember hó 16-án tartott nagygyülésén Fejérpataky László elnök elnöklete alatt jelen voltak: Áldásy Antal, Baranyai Béla, Daróczy Zoltán, Domanovszky Sándor, Dőry Ferencz, Gárdonyi Albert, Hóman Bálint, Iványi Béla, Jakubovich Emil, Sárközy Imre, Soós Elemér, Szentpétery Imre, Varju Elemér ig. vál. tagok, Sigmund Ákos alapitó tag, báró Forster Gyula, báró Győrffy Samu, Lukinich Imre, Szily Jenő és Tihanyi Béla pártoló és évdijas tagok, Sohár László pénztárnok és Holub József jegyző.
Elnök a nagygyülést a következő beszéddel nyitotta meg:
Tisztelt Nagygyülés!
Gyász esztendejében tartjuk ez évi nagygyülésünket. Az országos gyászból, mely feledhetetlen királyunknak november 21-ikén történt elhunytával következett ránk, társaságunk is kivette a maga részét és mély fájdalmát a legmagasabb helyen kifejezésre juttatta.
Utolsó nagygyülésünk óta társaságunk tagjai között, de különösen annak vezetőségében erősen pusztitott a halál. Elvesztettük másodelnökeink egyikét, a nagyérdemü Ortvay Tivadart, jobblétre szenderült társaságunk ügyésze, Fejérpataky Kálmán is. A választmány tagjai közül örökre itt hagytak bennünket: báró Daniel Gábor, Szent-Ivány Zoltán, Bunyitay Vincze, Lehoczky Tivadar, Nagy Géza; megrenditő baleset vetett véget feledhetetlen Thallóczy Lajosunk életének és most vesszük a szomoru hirt, hogy választmányunk nemrég megválasztott tagja: Gyárfás Tihamér is mindörökre eltávozott körünkből. A halál nemcsak a csatatéren, hanem a tudomány bajnokainak körében is erősen pusztitott. Mindezen gyászesetek alapján, ha ehhez hozzávesszük az alapitó, pártoló és évdijas tagok sorában bekövetkezett halálozásokat is, sajnosan kell megállapitanunk azt, hogy társaságunk tagjainak létszámában az apadás nagyobb volt, mint a gyarapodás, a mire különben a mostani rendkivüli időkben nem is számithattunk és hogy ez a körülmény társaságunkat minden tekintetben a legnagyobb takarékosságra inti, bizva abban, hogy a rendes viszonyok helyreálltával a történelmi tudományok iránt érdeklődők száma ismét gyarapodni fog.
A mi szaktudományunkat illeti, az az élet-halál harcz, melyet immár harmadik esztendeje vivunk, elforditotta a figyelmet a családok történetéről s az ezzel kapcsolatos tanulmányoktól. Ha széttekintünk az irodalom termelésében, megállapithatjuk, hogy az elsősorban, amint ez természetes is, a világháboru eseményeit, annak keletkezési okát, az általa előidézett és előidézendő szocziális és politikai változásokat, a közhangulatot és az egyéb ezzel összefüggő kérdéseket választja tárgyául. Különösen áll ez a háboru első időszakára, a mikor e téren valósággal tulprodukczió mutatkozott. Egy idő óta, mintha a lelkek belé szoktak volna a háborus állapotba, ismét nagyobb figyelemmel fordulnak az irók a szaktudományok felé s ezzel a háborus termelés mennyisége csökken. Fiatalságunk, legtevékenyebb szellemi erőnk, harcztereken és másutt katonai szolgálatot teljesit, távol segédforrásoktól; ugy hogy nem csoda, ha szaktudományunk irodalmi termelése a korábbi időké mögött marad.
És mégis a magyar heraldika történetében, államiságunk kifejezésre juttatása körül a közelmultban történt oly esemény, mely korszakot alkot állami czímerünk fejlődésében. 1915. október 11-ikén állapitotta meg megdicsőült királyunk a monarchia közös intézményei használatára azt a czimert, amely törvényeinknek és a közjogi viszonyoknak teljesen megfelel. Amit az 1790. évi 10. t.-cz. mond, hogy: «Hungaria... sit regnum liberum... independens, idest nulli alteri regno aut populo obnoxium, sed popriam habens consistentiam et constitutionem» – Ausztria czímerével való kapcsolatban, czímertanilag jobban kifejezésre juttatni alig lehetséges.
Évszázados kisérleteknek, vitáknak és félreértéseknek vet véget e királyi elhatározás, mely abban is ujat alkot, hogy félre nem magyarázható módon állapitja meg az osztrák császárság czimerében a kétfejü sas szerepét, amely ezentul nem az összpontositó törekvések jelvénye, hanem a velünk állami és közjogi kapcsolatban álló ausztriai császárság czimere. Ha még ehhez hozzávesszük azt a minden tekintetben korrekt blazonálást, a melylyel az uralkodói elhatározás – ez esetben legelőször – ugy a magyar állami czimernek mint az ausztriainak és a legfelsőbb uralkodóháznak czímer-alkatrészeit félre nem érthető módon, heraldikai nyelven körülirja. a legfelsőbb elhatározást heraldikánk szempontjából is korszakot 120alkotónak kell tekintenünk. Ha a mult év őszén a világháborunak megrendítő eseményei, embereknek és javaknak pusztulása, a sok könny, fájdalom, gond, kétely, bizalom és remény a nemzet lelkét más irányban le nem köti, a felségnek mélyen járó, sok százados vitát végleg eldöntő és államiságunk szempontjából minden félreértést kizáró elhatározását a közhangulat jobban értékelte volna. A szakkörök tisztában vannak a döntés horderejével. Bizonyság erre a politikai lapokban megjelent méltatások hosszu sora. Természetes, hogy e hirlapi megnyilatkozásokban politikai áramlatok voltak az irányadók; volt olyan lap is (a Reichpost), amely a czímerrendezés legfőbb eredményének a devise-t látta (indivisibiliter ac inseparabiliter, unteilbar und untrennbar). Az igazi szakirodalom, tudományos folyóiratokban és önálló füzetekben, több izben emelte ki a kérdés eldöntésének fontos voltát, ugy hogy heraldikánknak éppen ama részében, melynek terén az utóbbi idő folyamán rendkivül gyér volt a termelés, t. i. az országos czimer fejlődésének megvilágitásában, igen élénk munkásságra adott alkalmat a legfelsőbb elhatározás. A sok dolgozat közül a két legjelentősebbre, dr. Csánki Dezsőnek a Századok f. évi első füzetében megjelent értekezésére és dr. Illés Józsefnek sajtó alatt levő akadémiai felolvasására utalok, mely utóbbi a magyar államczímer kérdésével foglalkozik 1804 óta s melyből kiderül, hogy az arra illetékes magyar dicasterium, a magyar királyi kanczellária, a központositási törekvésekkel szemben Magyarország közjogi állását a heraldika terén is igyekezett kifejezésre juttatni. Már ezért is nagy hálával adózhatunk elköltözött királyunk emlékének, hogy véglegesen szabályozott és eldöntött századok óta vitás heraldikai kérdést, mely Magyarország közjogi különállását a czentralisztikus törekvések következtében éppen olyan intézményeknél, melyek a külföldinek rögtön szemébe ötlenek, háttérbe szoritani igyekezett. Most már félreértésre és félremagyarázásra nincs mód, nincs alkalom.
A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után a napirend következő pontja az elnök és két másodelnök választása lévén, elnök a választás vezetésére báró Forster Gyula pártolótagot kérte fel, aki elfoglalta az elnöki széket s elrendelte a szavazást. Beadatott összesen 22 szavazat, ezekből mint elnökre Fejérpataky Lászlóra esett 21, báró Forster Gyulára 1 szavazat, mint másodelnökökre Csoma Józsefre 22, Áldásy Antalra 21, Soós Elemérre pedig 1 szavazat, mihez képest báró Forster Gyula Fejérpataky Lászlót megválasztott elnöknek, Csoma Józsefet és Áldásy Antalt pedig másodelnököknek jelentette ki, őket melegen üdvözölte s a megválasztott elnöknek az elnöki széket átadta. Elnök átvéve az elnöki széket köszönetet mondott megválasztásáért, hasonlókép Áldásy Antal is.
Ezután Holub József jegyző bemutatta Jakubovich Emil ig. vál. tagnak A nápolyi Anjouk magyar igényczímere cz. tanulmányát, melyet a nagygyülés nagy tetszéssel fogadott.
Ezután a katonai szolgálatot teljesitő titkár helyett Holub József jegyző terjesztette elő az 1915–16. évekről szóló titkári jelentést, melyet a nagygyülés tudomásul vett.
Sohár László pénztárnok bemutatta a részletes pénztári jelentést, mely szerint a társaság bevétele volt a nagygyülés napjáig 11178 korona 20 fillér, kiadása 8606 korona 25 fillér, az egyenleg tehát 2571 korona 95 fillér.
Minthogy az ig. választmány a számadások megvizsgálásáról már intézkedett, a nagygyülés a pénztárnoki jelentést egyelőre tudomásul vette.
A napirend ezzel, miután inditvány nem adatott be, ki lévén meritve, elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére Tihanyi Béla rendes és Jakubovich Emil ig. vál. tagokat kérte fel s az ülést bezárta.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság működéséről az 1915–1916. években.
Mélyen tisztelt Nagygyülés!
Ép két esztendeje, hogy nagygyülésre utóljára összegyültünk. Ma az elmult két hosszu év munkájára akarunk rövid pillantást vetni, a mely a sok dicsőség mellett mindenfelé annyi gyászt és fájdalmat is hozott. Nekünk is meghozta a mi külön veszteség-lajstromunkat, a mely szomoruan népesebb minden eddiginél, mintha csak ez oldalról is próbára akartak volna tenni bennünket e nehéz idők.
Fájó kötelesség Ortvay Tivadar másodelnökünknek, Fejérpataky Kálmán ügyészünknek és igazgató-választmányunk hét tagjának: Bunyitay Vinczének, id. Daniel Gábor bárónak, Gyárfás Tihamérnak, Lehoczky Tivadarnak, Nagy Gézának, Szent-Ivány Zoltánnak és Thallóczy Lajosnak elhunytát bejelenteni, mely mind mély gyászba boritotta társaságunkat.
Ortvay Tivadar szerényen visszahuzódó, de minden tudományos törekvés, esemény iránt melegen érdeklődő nemes egyénisége mindenki tiszteletét és szeretetét megnyerte, nagy tudásáról, végtelen szorgalmáról és munkaszeretetéről pedig csak a legnagyobb tisztelettel lehet megemlékezni. Sokoldalu, termékeny munkásságának eredményeiről hosszu volna beszámolni: nagy eredménynyel dolgozott az őskor, a római provincziális régiségek nehéz kérdéseinek területén, hazánk középkori vizrajzáról, egyházközigazgatási beosztásáról irt hatalmas munkái nélkülözhetetlen 121kézikönyvei a történet-kutatóknak. Pozsony város története, a melyen oly nagy szeretettel dolgozott, csonkán maradt, hasonlókép Temesvár város és megye története is, a melylyel csak a honfoglalásig készülhetett el. Pozsony multjával való foglalkozása forditotta erősebben figyelmét Mária királyné mozgalmas élettörténete felé s róla irt hatalmas munkáját a M. T. Akadémia ez évi nagygyülésén a Marczibányi-mellékjutalommal tüntette ki. Társaságunk üléseinek egyik legszorgalmasabb látogatója volt s a felolvasó-asztalnál is helyet foglalt 1910-ben tartott nagygyülésünkön, a mikor Thaly Kálmánról mondott emlékbeszédet. Ortvay Tivadar emléke felejthetetlenül élni fog mindnyájunk szivében.
Ez évben vesztettük el Fejérpataky Kálmánt, társaságunk ügyészét is, aki megalakulásától kezdve tagja, 1896 óta pedig ügyésze volt társaságunknak s e két évtizeden át mindig igaz érdeklődéssel viseltetett működésünk iránt s mindenkor a legnagyobb készséggel állt rendelkezésünkre tanácsaival. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni.
Id. báró Dániel Ernőben Társaságunk nesztorát vesztettük el. Az ő figyelmét az abszolutizmus idején családi levéltára és Thaly Kálmán buzditása forditotta a történelem s a történetkutatás felé. Ő adta ki Thalynak «Történelmi Kalászok» cz. értékes művét, később megirta családja történetét, a melyhez két kötet okmánytárat is közkincscsé tett. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni.
Bunyitay Vincze széleskörü történetirói munkássága más irányban folyt ugyan, de társaságunk működése iránt mindig nagy érdeklődéssel viseltetett; találkozunk nevével a Turul hasábjain is, érdeklődésének és becsülésének legbeszédesebb bizonysága azonban az a nemes tette, hogy végrendeletében nagyobb összeget hagyományozott társaságunknak is. Mint törekvéseink lelkes támogatójára, mindenkor hálás tisztelettel fogunk visszaemlékezni.
A mitől annyi esztendőn át aggódva féltünk, Nagy Géza törékeny, beteg teste, hatalmas, magyar lelkének őrzője is összeroppant. A magyarság eredetének problémája izgatta legélénkebben tudományos érdeklődését, a tudományos folyóiratokban megjelent tanulmányainak egész sora s két nagyobb munkája is az e problémához csatlakozó kérdésekkel foglalkozott. A Turul 1891–1894, 1906–1912-iki évfolyamaiban számos tanulmánya látott napvilágot, a melyek mindegyikét a források alapos ismerete s erős kritika jellemzi. Áldás emlékére.
Szent-Ivány Zoltánt, mint Daniel Gábort, szintén a családi hagyományok iránt való meleg érdeklődés vezette a családtörténet műveléséhez s ennek révén társaságunkhoz, melynek sorsa nagyon a szivén feküdt. Társaságunknak örökös alapitó tagja s megalakulásától kezdve ig.-választmányi tagja is volt. Hatalmas munkája családja történetéről csak kéziratban maradt, hasonlókép óriási genealogiai gyüjteménye is, de Századunk névváltoztatásai, cz. nagy fáradsággal összeállitott müve, melyet Társaságunknak engedett át, közkézen forog s a genealogiai kutatást szolgálja hatalmas, majd 100,000 darabra rugó gyászjelentés-gyüjteménye is, melyet a M. N. Muzeum könyvtárának ajándékozott. Hű tagtársunkat vesztettük el benne, kinek emlékét hiven meg fogjuk őrizni szivünkben.
Lehoczky Tivadar, a lelkes gyüjtő, archćologus és történetkutató több mint 6 évtizedes, sokoldalu tudományos foglalkozásai közben gyakran fordult a genealogia és heraldika kérdései felé is s a Turul hasábjain 1886-tól kezdve számos ily irányu dolgozata látott napvilágot. Gyárfás Tihamért, az ókeresztény archćologia s az erdélyi, főleg brassói ötvösség lelkes kutatóját nemrég választotta meg Társaságunk ig. választmánya tagjává. A brassói czímeresleveleket ismertette fólyóiratunkban, köztük egy addig ismeretlen középkori armálissal gazdagitva középkori czímeresleveleink sorát. Áldás emlékükre!
Utóljára Thallóczy Lajostól bucsuzunk, a kinek megrenditő, tragikus halála fölött érzett fájdalom még frissen él mindnyájunk szivében s élni fog sokáig, mert nehéz rá vigaszt találni. Elhunyta mély gyászba boritotta társaságunkat, nemcsak ig. választmányunk tagját gyászoljuk benne és szaktudományaink kitünő munkását, hanem társaságunk igaz barátját is. Gyakran felkereste a Turult tanulmányaival, a bosnyák-szerb élet- és nemzedékrendi tanulmányok hatalmas kötetének egyes darabjai először a Turulban láttak napvilágot s idevágó utolsó, érdekes tanulmányát a bosnyák-herczegovinai bég czímről 1914. évi nagygyülésünkön mutattuk be. A M. T. Akadémia ez évi nagygyülésén Jajcza története czimü munkáját a nagyjutalommal tüntette ki. A nagyjutalom összegét azonban, amelyet tudományos működése juttatott neki, ismét a tudomány előmozditására háritotta vissza, tudományos társaságoknak tett alapitványok formájában s ekkor lett az ő kedves társaságának, a mi társaságunknak is alapitó tagjává. Ez a tette a legjobban jellemzi lelkének nemességét és tudományszeretetét. Kevés szóval bucsuzunk tőle, a mély fájdalom nem hangos, de emlékét örökös hálával fogjuk megőrizni!
Társaságunk tudományos működése természetesen nem mutathatja fel azt az eredményt, mint békés időkben, normális viszonyok mellett. A nyomdai árak folytonos emelkedése, a mi különben már a háboru előtti években is sulyos válsággal kezdett fenyegetni, 122a háboru alatt oly mérveket öltött, hogy jövedelmi forrásainkat nem gyarapithatván, a nagyobb anyagi zavarokat elkerülendő, a legnagyobb takarékossággal kellett kiadásainkban eljárnunk. Sajnos, a Turul ívszámainak csökkentése volt csak az az eszköz, amelylyel nagyobb összeg megtakaritása lehetővé vált; s igy amig az óriási nyomda- és papirárak tartanak, a Turul egy évfolyama csak 12–14 ív terjedelemben jelenhet meg. A Turulnak ez elmult két év alatt négy füzete jelent meg: az 1914. III–IV. füzet s az 1915. I–II., mindkettő kettős füzet. Az 1916. évi folyam is napvilágot fog látni néhány hét mulva, egy kötetben, egyik legszebb középkori czímereslevelünk szines czímerképével, az Armbruster-czímerrel s igy e két év alatt 8 füzet fog megjelenni.
Az 1915. III–IV. füzet előkészitése ép arra az időre esett, a mikor a magyar heraldika történetében korszakos esemény, a czímerrendezés történt, 1915 októberében. A Turul szerkesztősége az elnökség beleegyezésével külön czímerszám kiadását határozta el, amely a legfelsőbb királyi leiratokat, e rendezés heraldikai és közjogi méltatását, a magyar középczímer egyes részei történeti fejlődésének bemutatását tartalmazza. Minthogy azonban ugy az egyes tanulmányoknak, mint az illusztráló képanyagnak összegyüjtése lassan haladhatott előre, a szerkesztőség ugy határozott, hogy nagyobb késedelmet elkerülendő, az 1916-iki évfolyamot jelenteti meg, s ezt a jövő év elején hamarosan követni fogja a már jórészben kész czímerszám is.
Utolsó nagygyülésünket 1914 deczember 17-ikén tartottuk meg, ezen Fejérpataky László elnök hosszabb elnöki megnyitója után Áldásy Antal b. Thallóczy Lajos ig. vál. tagnak a bosnyák-herczegovinai «Bég» czímről szóló tanulmányát mutatta be.
Az igazgató-választmány négy rendes és egy rendkivüli ülést tartott. A két választmányi ülés egyikén Áldásy Antal, az ig. vál. tagja, az Óbudai-család 1492-ben nyert czímereslevele czímerképének szines másolatát, s néhány ujabb német heraldikai és genealogiai munkát mutatott be, a másikon pedig a Gosztony-családnak Mátyás királytól nyert eredeti czímereslevelét s szintén több uj heraldikai és szfragisztikai munkát, két választmányi gyülés pedig csak a folyó ügyekkel foglalkozott. A rendkivüli ülésre fenkölt királyunk halála következtében jött össze az igazgató-választmány f. évi november hó 28-ikán.
Az 1915 deczember hó 9-ikén tartott igazgató-választmányi ülés töltötte be az igazgató-választmányban báró Nyáry Jenő, Hattyuffy Dezső, id. báró Daniel Gábor, Nagy Géza, Bunyitay Vincze és Lehoczky Tivadar elhunytával megürült hat helyet, amelyekre Baranyai Béla, Jakubovich Emil, R. Kiss István, Sárközy Imre, Sörös Pongrácz és Závodszky Levente évdijas tagjainak választattak meg; az 1916. évi deczember hó 16-án tartott ülésen pedig az Ortvay Tivadar, Szent-Ivány Zoltán, Thallóczy Lajos és Gyárfás Tihamér elhalálozásával megürült négy hely közül kettőre Daróczy Zoltán levelező- és Eckhardt Ferencz évdijas tagok választattak meg. Azonkivül levelezőtaggá választatott G. Vargha Zoltán évdijas tag.
Társaságunk vagyoni helyzetéről a pénztárnok fog a mélyen tisztelt Nagygyülésnek beszámolni; nem hagyhatom azonban itt sem emlités nélkül azt az örvendetes eseményt, hogy mig évek óta a panasz hangja csendült ki a titkári jelentések soraiból folyton rosszabbodó anyagi helyzetünket illetőleg, addig a jelen esztendőt jó eredménynyel zárhatjuk le Boldogult Bunyitay Vincze ig. vál. tagtársunk nemeslelküségének köszönhetjük ezt a jórészt, aki végrendeletében megemlékezett Társaságunkról is s az ezt illető rész több mint 4000 koronára rugott, továbbá a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister urnak, aki méltányolva társaságunk eléje terjesztett kérésének indokait, 1500 koronát utaltatott ki segélykép számára. Minthogy ezenfelül a hátralékos tagdijak erélyesebb behajtása is nagyobb összeget eredményezett, bekövetkezett az, amit annyi év óta annyira óhajtottunk, hogy teljesen kiegyenlithettük nyomdai tartozásunkat. Ez azonban még csak féleredmény, kiadásaink egyre nőnek, lombard-kölcsönünk is még kiegyenlitésre vár s igy mindenkép jövedelmi forrásaink gyarapitásán kell fáradoznunk, elsősorban tagok gyüjtése utján, ha nem akarjuk, hogy ujból feltámadjon s növekedjék az adósságok nyomasztó réme.
Hadikölcsönre ujabb 200 és 700, összesen tehát eddig 2900 koronát jegyzett a Társaság.
Társaságunk tagjainak létszáma a következő: nyolcz alapitótag 1000 koronával (élő és elhunyt), 39 alapitótag 400 koronával (élő és elhunyt), 48 alapitótag 200 koronával (élő és elhunyt), 77 pártolótag és 353 évdijas tag, ugy hogy az összes tagok száma, beleértve az elhunyt alapitókat is, a mai napon 524.
Kérem a mélyen tisztelt Nagygyülést, hogy titkári jelentésemet, melyet az immár harmadik évek katonai szolgálatot teljesitő titkárunkat helyettesitve voltam bátor bemutatni, tudomásul venni sziveskedjék.
Budapest, 1916 deczember hó 16-án.
Dr. Holub József
jegyző.
