A Laki Kaczor-család. (1526-ig.)
A Laki Kaczor-család.
(1526-ig.)
(1526-ig.)
A Kaczor-család a XV. századtól kezdve sokat szerepel Vas-, Zala-, Veszprém-, Sopron- és Győrvármegyében; a mikor azonban a XIV. század közepén először feltünik, Alsó-Szlavóniában találkozunk vele. Hogy törzsökös dunántúli volt-e s csak idővel szakadt el délre s került később vissza, nem állapithatjuk meg.
A család legrégibb őseinek, szlavóniai birtokainak és szereplésüknek emlékét azok az oklevelek tartották meg számunkra, a melyeket Mátyás király 1468-ban irt át s erősitett meg Kaczor János és fiai kérésére. E legrégibb oklevelek azonban nem Kaczorokról, hanem Szentjakabiakról szólnak. De hogy valóban ezek voltak a Kaczorok ősei, azt az bizonyitja, hogy Kaczor János és fiai 1468-ban mint eleik (progenitores) birtokát nyerték uj adományul* a körösmegyei Szentpétert, a melyről az átirt s megerősitett oklevelek szóltak, s a családfán is megtalálható az összekötő kapocs.
... «quondam Thome ... ac Johanni ... progenitoribus scilicet prefatorum Johannis ... perpetuo dedisse.» (Thallóczy-Horváth: Alsó-Szlavóniai okmánytár. 183. l.) – Ez Oklevéltár adataira Daróczy Zoltán t. barátom figyelmeztetett, kinek szivességéért e helyen is köszönetet mondok.
Lássuk e legrégibb okleveleket.
1351 október 10-én István, szlavon-horvát-dalmát herczeg, Szentjakabi Simon fia László fia Tamásnak sok hü szolgálataiért, valamint unokatestvérének, Illés fia László fia Jánosnak, a Demeter fia Miklós magvaszakadása folytán rá háramlott Rastik, Eszék, Kopeel, Laaz, Polina, Tarnócz, Kucsán orbászvármegyei birtokokat adományozta.* Miután azonban folyton panaszkodtak, hogy nem birhatják azokat nyugodtan, annyira Szlavónia szélén feküsznek,* 1353-ban visszavette tőlük, s a körösmegyei Dráva-menti Szentpétert* adta nekik értük cserébe, a melybe a zágrábi káptalan a herczeg parancsára beiktatta őket és megjárta határait.
Thallóczy-Horváth: i. m. 38–40. l.
... «in confinio... Sclavonie adeo existerent, ut ipsis eedem ad pacificum usum et commode prosperum minime haberentur.» (ld. h. 42. l.)
Csánki D.: Körösmegye a XV. században. 129. l.
Ez oklevelek alapján megszerkeszthető leszármazás tehát a következő:
N.; Simon; Illés; László; László; Szentjakabi Tamás; Tar János*
Az 1351-iki oklevél csak János-nak mondja, az 1353-ikiben már «dictus Thar.»
Az 1468-ban szereplő Jánosnak atyját s nagyatyját is megnevezi a királyi adománylevél: Tamás fia Miklós fia János; e Tamás pedig kétségtelenül azonos az 1351–3-ban megismert Szentjakabi Tamással s bizonyára azért is emlitette meg János ez őseit, hogy az adományostól való leszármazást igazolja.
Tamás kedves embere volt István herczegnek, gyermekkora óta szolgálta,* az udvarában ott volt mellette,* s a herczeg méltányolta is érdemeit s hüségét; mint láttuk, birtokokkal jutalmazta meg s magasabb tisztségekkel is: 1351-ben oklityi várnagy, 1353-ban pedig Medve vár várnagya s Gerzencze kerület ispánja.
... servitia sua ab evo nostre puerilis etatis pedibus nostris volutans»... mondja 1351-iki adománylevelében.
1353-ban «aule nostre iuvenis»-nek mondja.
A Szentjakabiakról 1353 után jó ideig nem hallunk semmit; 1374-ben találkozunk csak Somogyvármegye nádori közgyülésén egy Kaczor Tamással, a ki ott prókátoroskodott s a kiskoru Meretei Tamást képviselte. Ez kétségtelenül azonos Szentjakabi Tamással, a kire időközben a nem éppen hizelgő Kaczor név ragadt rá* s e ragadvány-név lett azután csakhamar családnevükké.* E néven találkozunk 1378-ban ismét Tamással Veszprémvármegyében.*
«Quo percepto Thoma dicto Kachchor denegante»... (N. Múz. levt. Törzsanyag. 1374 jul. 20.)
E név alakjai: Kachchor (1374. N. Múz. levt.) 14.. Festetich-cs. levt. Zalad. 158. c.), Kochor (1407. Kisfaludy-cs. levt. N. Múz.), Kathchor (1526 ápr. 9. N. Múz. levt.), Kaiczor (1503. Gazdaságtört. Szemle. 1905. 19. l.) és Kaczor (1449. Hazai Okmt. IV. k. 353. l.).
Sörös P.: A bakonybéli ap. tört. I. k. 405. l.
105Hogy észak felé törekedtek a veszélyeztetett, nyugtalan déli részekről, azt már láttuk. 1354 augusztusában meghalt István herczeg, Tamást nem füzte már oda oly erős szál, s átköltözött a Dráván innenre. 1374-ben és 1378-ban már Somogy- illetve Veszprémvármegyében találkozunk vele. 1407-ben fia, Miklós, már Vasvármegyében birtokos; Zsigmondtól a koronára szállt Kozmagencs, Gyulagencs és Boncsógencs birtokokat kapta. S bár a beiktatásnak Gencsi Márton, Egyed és László ellenmondtak, sikerült az ügy tárgyalása előtt a feleknek megegyezniök ugy, hogy Kaczor Miklós 23 hold szántó kivételével átengedte nekik a fenti birtokokat.* Miklósnak ez alkalommal emlitett gyermekei: János, László, Mihály és András. Miklós 1419 előtt halt meg, mert a Kozmagencsiek ekkor már Miklós özvegye s fia, János, egy jobbágyának hatalmaskodása ellen emelnek panaszt.*
Kisfaludy-cs. levt. N. Múz.
Kisfaludy-cs. levt. N. Múz.
1407-ben Gencsinek irják Miklóst, 1419-ben fiait pedig Egyházasgencsinek, tehát Vasvármegye északkeleti sarkában voltak birtokosok, mert ott feküdt Egyházasgencs, ma Magyargencs. 1430-ban ismét Kozma-, Gyula- és Benczegencs fölött egyezkednek a Gencsiekkel,* mint 1407-ben. 1426-ban a vasvári káptalan előtt Gencsi Márton és társai eltiltják Gencsi Pétert és Egyedet gencsi részeik elidegenitésétől, Egyházasgencsi Kaczor Miklós fiait, Mátét, Jánost és Andrást pedig azoknak megszerzésétől.*
Kisfaludy-cs. levt. N. Múz.
Kisfaludy-cs. levt. N. Múz.
Nem sokáig maradtak azonban itt, mert már a következő évben, 1431 áprilisában, Gencsi Kaczor Miklós fia János és fiai, valamint testvérei Gencs vasvármegyei birtokukat elcserélték Kanizsai László és Imre Lak nevü zalavármegyei birtokával,* s pár hét mulva a vasvári káptalan előtt is irásba foglaltatták e cserét.* Az első cserelevél kiemeli, hogy hűséges szolgálataiért kapta K. János cserébe Lakot, s ez valószinüvé teszi, hogy a Kanizsaiak familiarisa volt.
N. Múzeum levt. Törzsanyag. 1431. ápr. 10.
Magy. orsz. levt. Dl. 12382.
A Kaczorok előneve 1431-ig Gencsi illetve Egyházasgencsi volt; Lak megszerzése után természetesen erről nevezték őket, de egyideig még hozzátették előbbi előnevüket is. Minthogy Zalában több Lak is volt, később az ővéké a Kaczorlaka nevet nyerte, s a XVI. század elejétől kezdve mind gyakrabban olvassuk a Kaczorlaki előnevet is.*
1426: «de Eghazasgench» (Kisfaludy-cs. levt. N. Muz.). 1430: «de Gench» (U. o.); 1431 ápr. 10.: «de Gench» (N. Múz. levt. Törzsanyag.); 1431; «de Laak aliter de Gench» (Magy. orsz. levt. Dl. 12382.); 1448: «de Lak alias Gench» (Zalavári ap. orsz. levt. 467.); 1466 jul. 23.: «alias de ipsa Gench, nunc vero de dicta Lak.» (N. Múz. levt. Törzsanyag.); ~ de Kaczorlak» (1509., 1511. Zalavári ap. orsz. levt. 784., 660. sz.; 1513. Magy. orsz. levt. Dl. 32206.).
Kaczor Miklósnak, Tamás fiának öt gyermeke volt: János, László, Mihály, András és Dávid. Az 1426-iki oklevél ugyan Dávid helyett Mátét emlit, de ez a vasvári káptalan jegyzőjének elirása lehetett, mert Mátéval másutt nem találkozunk s 1430-ban és 31-ben is Dávid szerepel.
Lászlóról és Mihályról csak 1407-ben olvasunk, 1431 után pedig Andrással sem találkozunk, ezek tehát fiatalon haltak el.
Dávid 1445–48-ban Szentgyörgyvár várnagyi tisztségét viselte s igy bizonyára a Marczaliaknak volt familiarisa, a kik ekkor e várat birták.* Felesége Szentjakabi Chernel Imre nővére, Magdolna volt, a ki 1457-ben már mint özvegy emlittetik;* Dáviddal 1449-ben és 1450-ben találkozunk utoljára, mikor mint választott biró szerepelt Somogyvárt a Tuzi-Létai-Szécsényi osztályos egyezségben,* s igy az 50-es évek elején halhatott meg.
Zalai Oklt. II. k. 528. l.; Festetich-cs. levt. Zalad. 127.; Zalavári ap. orsz. levt. 467.
1457. febr. 11. N. Múz. levt. Törzsanyag.
Hazai Okmt. IV. k. 353. l.; 1450 jul. 23. N. Múz. levt. Törzsanyag.
A családfát tehát csak János vitte tovább, a kinek feleségétől, Alsóorosztoni Kis István leányától, Orsolyától*, négy fia és két leánya született: 1430-ban emlittetik István és Péter, 1431-ben István, György és Benedek, mind gyermeksorban levők, 1436-ban pedig négy fia mellett már két leányáról is olvasunk: Krisztináról és Katalinról.
Zalai Oklt. II. k. 488. l.
János 1444-ben megyei tisztséget viselt, esküdt vagy szolgabiró volt.* Utoljára 1470-ben találkozunk vele, a mikor fiaival a Himfiek birtokain hatalmaskodott.* 1469-ben ő és fia György hamis oklevelek használata miatt fej- és jószágvesztéssel sujtattak.*
Festetich-cs. levt. Zalad. 158. c.
Hg. Batthyány-cs. levt. Körmend. Himfy. 542.; N. Núzeum levt. Törzsanyag. 1470 szept. 27.
Zalavári ap. orsz. levt. 3177.
Fiai közül, ugy látszik, István volt a legidősebb. Feleségül Isabori Laczkfi István leányát, Orsolyát, birta,* a kitől két leánya született: Márta, Nádasdi Darabos Gergely felesége* és Borbála, a ki 1475-ben még leány volt, később Barbók György felesége lett s 1524-ben mint özvegy emlittetik.*
Zalavári ap. orsz. levt. 3193.; Magy. orsz. levt. Dl. 36701.
1475: Zalavári ap. orsz. levt. 3135., 1469: u. o. 3177.
N. Múzeum levt. Törzsanyag. 1524 máj. 24.
István nem természetes halállal halt meg, Hermáni János ölte meg 1469 előtt, s testvérei, 106György és Péter, vérdij fejében 200, költségeik fedezésére pedig 100 arany forintot kaptak. Mindebből azonban semmit sem adtak István leányainak, sőt veréssel kényszeritették őket hiteles helyek elé fassiókra atyjuk meggyilkolásáról. Ezek a testvérei különben sem jártak el rokoni módon unokahugaikkal. Atyjuk halála után magukhoz vették ugyan őket, hogy majd tiszteségesen gondoskodnak róluk, de a tulajdonképeni czéljuk az volt, hogy ők élvezhessék birtokaikat. De evvel sem elégedtek meg, hanem még 500 arany forint értékü ékszert s ugyanannyit érő egyéb holmit vittek el szüleik házából.*
Zalavári ap. orsz. levt. 3135.
György, János második fia, 1444-ben mint a kir. kúria jegyzője szerepel az országbiró megbizásából egy beiktatásnál.* Elég fiatal lehetett még ekkor, de más Györgyről nem tudunk a családból, s igy fel kell tételeznünk, hogy János fiával azonos. Később találkozunk többször egy Györgygyel, a ki 1473-ban Zalában esküdt volt,* 1495-ben pedig alispán,* s a kiről Füssy a zalavári apátság történetében azt irta, hogy K. Albertnek és Sárkány Erzsébetnek fia volt.* Az az oklevél azonban, a melyre hivatkozik nem emliti ezt, s igy Füssy, bár kitünően ismerte Zalavármegye családjait, itt tévedett. Egy Alberttel találkozunk ugyan 1524-ben, de ez, mint látni fogjuk, György unokája volt. Nem lehetetlen azonban, hogy a kuriai jegyző s a későbbi alispán egy és ugyanazon személy legyen, ha ugyanis 22–24 éves korában viselte e tisztséget, 75 éves korában lehetett alispán s élhetett 80 évet, mert 1500-ban még hallunk róla,* 1504-ben azonban már mint néhai emlittetik.*
Vidos-cs. levt. N. Múzeum.
Batthyány-cs. levt. Körmend. Unyom. 110.
Festetich-cs. levt. Zalad. 211a.
A zalavári-ap. tört. 120. l.
Rajky-cs. levt. N. Múz.
Zalavári ap. orsz. levt. 1475. sz.
Felesége – mint 1453-ban olvassuk – Szenterzsébeti Terjék Erzsébet volt.* Fivérei Terjék András, György és Lörincz, zalai és vasi birtokaikból 48 telket adtak át neki, mikor férjhez ment; esküvője táján azonban elvették tőle s felosztották maguk közt. András megbánta később e tettét s 1453-ban a zalai konvent előtt a neki jutott 16 telket visszaadta nővérének, hogy a maga részéről jóvá tegye e testvérietlen eljárást.*
N. Múz. levt. Törzsanyag, 1519. nov. 10-iki átiratban.
U. o.
1469 nov. 8.: N. Múz. levt. Törzsanyag; 1484 : Magy. orsz. levt. Dl. 18976; 1494: Zalavári ap. orsz. levt. 2544.
1500, 1502: Rajky-cs. lev. N. Múz.; 1504: Zalavári ap. orsz. levt. 1475.; 1509: u. o. 784.; 1510 nov. 7.: N. Múz. levt. Törzsanyag; 1511: Budai kápt. protokolluma III. k. 70. l., a pozsonyi kápt. levéltárában; 1513: Magy. orsz. levt. Dl. 32206; 1516: Mednyánszky Dénes letéte. N. Múz. 1519: l. alább.
Lászlónak egy fia maradt: Albert.*
1514: Zalavári ap. házi levt. loc. 2. f. 1. n. 5.; 1521. u. o. orsz. levt. 80.
Miklós felesége a vasvármegyei Maráczi Katalin volt.* A föntebb emlitett 1453-iki oklevelet, mely anyjának, Terjék Erzsébetnek birtokairól szólt, 1519-ben abban a pörben mutatta be, a melyet ő, valamint Zsuzsanna, Kányaföldi Kerecsényi Györgyné és Borbála, Gudócz Istvánné folytattak az emlitett Terjék András és Lőrincz – Erzsébet fivérei – ellen.*
Füssy T.: A zalavári ap. tört. 109. l.
1519 nov. 10. N. Múz. levt. Törzsanyag.
Miklós 1503-ban 6 lóval szolgálta a Kanizsaiakat, tehát familiarisuk volt, mint már nagyapja is.* 1514-ben négy gyermekéről olvasunk, két fiuról és két leányról; ezek: Imre, László, Kata és Orsolya.*
«Nicolaus Kaiczor de domo sua ad servitia domini gratiosissimi profectus est in f. b. Fabiani et Seb. mart., qui efectus est equis sex, datique sunt eidem per Joh. literatum in Sarwar fl. XII., in Chorgo dati sunt fl. XII., in vig. Ascensionis Bude fl. VII. (Dr. Iványi Béla: A Kanizsaiak fizetési lajstroma 1503–4-ből. Gazdaságtört. Szemle. 19. l.)
Zalavári ap. házi levt. loc. 2. f. 1. n. 5.
János harmadik fia, Benedek, papi pályára lépett s 1459–1463-ig esztergomi kanonok, 1463-ban gömöri főesperes volt.*
Kollányi F.: Esztergomi kanonokok. 1100–1900. 102. l. – 1447: Tallián-cs. levt. N. Múz.; 1448: Zalavári ap. orsz. levt. 467.; 1458: Festetich-cs. levt. Zalad. 158. d.
A negyedik fiuval Péterrel 1500-ban találkozunk utóljára, a mikor a Bánfiak a zágrábi káptalannak zalai birtokaik után járó tized fizetésére vonatkozólag rendelkeztek több zalai birtokossal, köztük Péterrel együtt, a kik pecsétjüket is ráfüggesztették levelükre.* 1487-ben, minthogy nem fizette meg azt a 100 forintot, a melyben Kanizsai László, mint felperes, ellenében elmarasztaltatott, a vármegye két embere kimegy Szerdahelysziget és Szelesziget nevü birtokaira és ott e 100 forint erejéig ezek egyes részeibe beiktatják Kanizsait.* 1487-ben a zalai apát Péter orosztoni embereinek hatalmaskodása miatt emel panaszt.*
Zágrábi képt. levt. Zágráb, Orsz. Levt. Acta cap. ant. 17/21.
Magy. orsz. levt. Dl. 19275.
Magy. orsz. levt. Dl. 19235.
Felesége, Ilona, előbb Mezőlaki Zámbó Jánosné volt,* a kitől András nevü fia született.* 1505-ben a rákosi gyülésen Kerecsényi Györgygyel és Csányi Balázszsal együtt ő képviselte Zalavármegyét.* 107Andrásnak gyermekei 1514-ben: Mihály, Anna, Zsófia, Kata és Dorottya.* Anna, mint 1526-ban olvassuk, ifj. Uki Andrásnak lett a felesége.* –
1492 decz. 22.: N. Múz. levt. Törzsanyag.
1511: Zalavári ap. orsz. levt. 660; 1521: U. o. 1151, 1521. (aláirásával) Rajky-cs. levt. N. Múz.
Cs. és k. házi udv. és áll. lt. Bécs.
Zalavári ap. házi levt. l. 2. f. 1. n. 5.
1526 ápr. 9.: N. Múz. levt. Törzsanyag.
Simon; László; Szentjakabi Tamás 1351, 1378; Miklós 1407; János 1407, 1470 ~ Alsóorosztoni Kis Orsolya; László 1407; Mihály 1407; András 1407, 1431; Dávid 1430, 1450 ~ Szentjakabi Chernel Magdolna; Máté? 1426; István 1430, † 1468 körül ~ Isabori Laczkfi Orsolya; György 1431, 1502 ~ Szenterzsébet Terjék Erzsébet; Benedek 1431, 1463; Péter 1430, 1500 ~ özv. Zámbó Jánosné, Ilona; András 1511; Krisztina 1436; Katalin 1436; Márta 1469, 1475 ~ Nádasdi Darabos Gergely; Borbála 1475, 1524 ~ Barbók György; László 1469, 1494; Albert 1514, 1524; Miklós 1500, 1526 ~ Maráczi Katalin; Mihály 1514; Anna 1514 ~ ifj. Uki János; Zsófia 1514; Dorottya 1514; Kata 1514; Imre 1514; László 1514; Katalin 1514; Orsolya 1514
A család legrégibb birtokairól már szóltunk: 1351-ben hét birtokot kapott Orbászvármegyében, de 1353-ban a körösvármegyei Szentpéterrel cserélte el ezeket s erre 1468-ban kapott uj adományt Mátyás királytól.
A Dunántúl Vasvármegyében találkozunk velük először, a hol Egyházasgencsen voltak birtokosok 1407-ben. Gencset azonban 1431-ben a Kanizsaiakkal cserélték el a zalavármegyei Lak birtokért, s ezután elsősorban zalai birtokosok lesznek.
György felesége révén a Terjék-birtokok egy része került hozzájuk, 48 telek Zalában és Vasban,* István felesége, Isabori Laczkfi Orsolya révén pedig a Lackfi-birtokosok közül részek Isabor, Horváti, Buberek, Pacsa, Sziget és Megygyes zalavármegyei birtokokban.*
1453. N. Múz. levt. Törzsanyag; 1519 nov. 10-i átiratban.
Magy. orsz. levt. Dl. 36701., Zalavári ap. orsz. levt. 3135.
1448-ban János és Dávid Babocsai Benedek részét veszik meg Berzenczén;* 1470-ben innen is idézik meg őket a Himfiek ellen.* 1478-ban Debrentei Tamás panaszkodik, hogy a Kaczorok itt létesitett halastava elveszi a vizet az ő szerdahelyi malmától.* Zalai birtokaik közt szerepelnek továbbá: Szerdahelysziget, Szelesziget, Mánta,* Kissziget,* Misefalva,* Dusnok, Szentmiklós, Homokkomár, Peleskefő, Felsőoroszton,* Szentmárton* és Ujnép,* továbbá szőllő Edericsen.*
Zalavári ap. orsz. levt. 467.
1470 szept. 27. N. Múz. levt. Törzsanyag.
Hg. Batthyány-cs. levt. Körmend. Himfy. 587.
Magy. orsz. levt. Dl. 19275.
Zalavári ap. orsz. levt. 464.
U. o. 1151.
U. o. 80.; Peleskefőt a Zalavári apátságtól szerezték meg. (1514: U. o. házi levt. loc. 2. f. 1. n. 5.)
Hg. Batthyány-cs. levt. Körmend. Himfy, 566. B.
Zalai Oklt. II. k. 597. l.
Zalavári ap. orsz. levt. 660.
Számos helyen voltak itt továbbá zálogosbirtokaik is. Igy az Egerváriaktól Tüttös helységben,* az Ostfiaktól Szigeten,* a Hahótiaktól Remete, Németfalu, Alsó-, Felső-Pusztasejter és Fövényesfölde helységekben,* a Rajkiaktól Dániel- és Egyházaskaramcson,* a Darabosoktól Szeleszigeten,* a Himfiektől Szerdahely, Gutorfölde, Hahót, Dezics és Kisfalud helységekben.* Az 1081460-as évektől kezdve sok pörlekedés folyt ez utóbbi részekért a Himfiek, másrészről pedig a Kaczorok és Darabosok között.
1476, 1494: Magy. orsz. levt. Dl. 17850., 20160. – Csánki szerint (i. m. II. k. 820. l.) talán tévedésből számitották 1476-ban Zalához e vasvármegyei helységet. Azonban 1494-ben is Zalában találkozunk vele s az Egerváriak zalai birtokai közt szerepel. (Csánki: i. m. III. k. 144. l.)
1450: Mednyánszky Dénes letéte. N. Múz., 1478: Zalavári ap. orsz. levt. 2535.
1465: Kisfaludy-cs. levt. N. Múz.
1477, 1479: Hg. Festetich-cs. levt. Zalad. 193., 195.
1494: Zalavári ap. orsz. levt. 2544.
1486: N. Múz. levt., 1504: Zalavári ap. orsz. levt. 1475.
Az 1513-iki zalavármegyei adólajstromban, mely nem teljes, csak Kaczorlakon találkozunk velük, a hol öt jobbágytelküket emlitik.* Az 1531-iki dikális jegyzékben, mely részletes: Kaczorlakon Mihály, László és Albert, Peleskeőn Mihály és László, Szigeten és Gelseallyán Mihály, Mántán Miklós és László, Szigeten László, Miklós, Mihály és Albert, végül Berzenczén Mihály, László és Albert szerepelnek.*
Magy. orsz. levt. Dl. 32206.
Magyar orsz. levt. Dikális összeirások LII. k.
Veszprémvármegyében az 1448-iki adólajstrom szerint Zsemlér részeit birta,* 1458-ban pedig Mérgesi Mátyástól iszkázi részeit vásárolta meg György.*
Csánki D.: Magyarorsz. tört. földrajza a Hunyadiak kor. III. k. 276. l.
1458 jul. 6.: N. Múz. levt. Törzsanyag.
Ugyancsak tőle szerezte meg Győrvármegyében Pók, Tét, Utal, Homoród, Réti és Kos helységekben birt részeit s zálogos birtokokat is szerzett ezekben, továbbá a Szerdahelyiektől is:* Csécsenyt egy szigettel, Markota, Tud és Tényő pusztákat.*
U. o.
Csánki: i. m. i. h. 577. l.
Sopronvármegyében 1469-ben a csornai konvent a nádor meghagyására Geresdet felosztja Unyomi László, Kaczor György és Vági Miklós között.* Zálogos birtokokat Mérgesi Mátyástól szereztek Ond, Agyagos és Dániel-Czenk helységekben,* továbbá a Tardiaktól Sarod, Széplak, Farád, Csorna, Sárkány, Nempti és Beled helységekben.*
Sopronm. Oklt. II. k. 455. l. 1458 jul. 6.: N. Múz. levt. Törzsanyag.
Csánki D.: i. m. i. h. 659. l.
1455: Kisfaludy-cs. levt. N. Múz.
Vasvármegyében, eltekintve a Terjék-birtokoktól, csak zálogos birtokaik voltak, igy Tardi Bálint 1455-ben Semjén, Hőgyész és Asszonyfalván vetett nekik részeket zálogba, a melyeket ő bizonyára az Ostfiaktól birt zálogban.*
Kisfaludy-cs. levt. N. Múz.
Esztergom vármegyében ugyancsak Mézgei Mátyástól vette meg 1458-ban nyéki és bucsei részeit.*
N. Múzeum levt. Törzsanyag. (jul. 6.)
*
A család czímere Siebmacher szerint két keresztbe tett horgony, köztük fönt és kétoldalt egy-egy csillag. Forrásul Rajcsányi gyüjteményére hivatkozik, a melyben meg is található e czimerrajz* az 1500-as évjelzéssel. Az az 1500-ban kelt oklevél pedig, a melyről ez vétetett, kétségtelenül a zágrábi káptalan házi levéltárának az a darabja, a melyen 16 pecsét függ, köztük Kaczor Györgyé vagy Péteré is.* De hogy ezek közül melyik a Kaczor-pecsét, biztosan nem állapitható meg. Kettő van ugyanis olyan, a melyiken két keresztbe helyezett horgonyforma látható, az egyik G K betükkel s ezen csillagok nincsenek, a másik pedig M ? betükkel és három csillaggal. Minthogy Kerecsényi György is az oklevél-kiállitók közt szerepel s az ő czimerük volt keresztbe tett két horog, felül négylevelü rózsától, alól hétágu csillagtól kisérve,* inkább az ő czimerének tarthatjuk azt, a melyet Rajcsányi a Kaczorokénak gondolt.
N. Múzeum kézirattára. Fol. Lat. 3645. LIV. kötet, 28. c. ábra.
Zágráb, Acta cap. ant. 17/21.
Csoma I.: Magyar nemzetségi czímerek 83. l.
1494-ből Kaczor Györgynek egy pecsétes levele maradt fönn, ez azonban nem czímeres, hanem gemmás pecséttel van ellátva;* 1521-ből pedig Kaczor András pecsétjét ismerjük,* de, sajnos, csak a K. A. betüket olvashatjuk el rajta, a czimerképet nem lehet megállapitani s igy mig más emlékünk elő nem kerül, nem dönthetjük el ezt a kérdést.
Magy. orsz. levt. Dl. 20160.
Rajky-cs. levt. N. Múzeum.
Dr. Holub József.
