A nemes Beccaria-család történetéhez.
A nemes Beccaria-család történetéhez.
Olasz földön már a XVI. században egy hires Aristoteles és Szent Tamás commentator származott a Beccaria-családból, a mely az ujabb időkben a büntetőjog és nemzetgazdaságtan, illetve az elméleti és kisérleti természettan terén is kimagasló tagokkal dicsekedhetett.
A XVII. század elején hazánkban is van Beccaria-család, melyet Becharia, Bekaria néven is emlegetnek. Mikor a család előttünk ismerős lesz, ugy látszik, a legvagyonosabb tagja, Virgil, Győrött lakik. Később nála van két fitestvére, Károly és Lőrincz s egy, minden látszat szerint, pártában maradt nőtestvére, Regina; az ötödik testvére, Doris, Polisticiai Gáspár pozsonyi «fondaco», élelmezési biztos felesége volt.*
Történ. Tár. 1899. 534. l.
Beccaria Virgil, kiről egyet-mást el akarnánk mondani, kereskedő volt. Hogy tulajdonképen mivel is kereskedett, nem tudjuk; valószinü, hogy minden üzletet megbecsült, a miből tisztes keresetre tehetett szert, mivel gránátért és posztóért csak ugy tartoztak neki, mint tégláért és gabonáért, s mikor vagyona növekedett, a Dunán forgó malmából csak ugy pénzelt, mint szőllejéből, győri házainak árendájából, zálogos földjeiből és rétjeiből.*
V. ö. u. o. 338., 511., 518., 533–535. l.
109A XVII. század elején még legényember volt s mint ilyen került Győrré. Itt azután feleségül vette Pesti Imre deáknak és feleségének, Kapra Agáta asszonynak leányát. Ez a házasság nem sokáig tartott és, a mennyire látjuk, gyermektelen maradt. Virgilius uram, a mint később közönségesen nevezték, hamarosan uj asszonyt vitt a házhoz, az első feleségének családjával rokon Torkos Ilonát, a kit ő, elég különös, Rozina néven emleget s a ki Torkos András leánya volt.
A Torkosokkal való összeházasodás nemcsak vagyonilag vált hasznára, mivel a Torkosok jómódu család voltak s Ilona régebbi örökségből már egy győri piaczi (a mai Széchényi-tér) ház tulajdonosa volt,* hanem azért is, mivel Győr több tekintélyesebb polgári és néhány nemesi familiájával rokonságba jutott.
Történ. Tár, 1899. 325. l.
Feleségének atyja 1617-re átengedte neki egy házát s igy Beccaria a többszörös háztulajdonosok sorába lépett; mert közben vétel utján is gyarapitotta fekvőségeit. A győri 1617-i telekkönyv szerint az övé volt egy részben a piaczra, részben a Szent Móricz-utczára néző ház, melyet Torkostól örökölt, e mellett egy másik nagy ház, melyet Andrásics Mátyástól vett s a Görbe-közben is volt neki háza, melyet katonai kvártélynak szerzett.*
Villányi Szaniszló: Győr vár és város helyrajza, erőditése, házteleki és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században, 141., 165., 172. l.
Vagyonosodása közben nemességet szerzett* s 1622-ben mint országos nemes vette zálogba feleségével, Torkos Ilona asszonynyal és gyermekeivel, Mihálylyal, Virgillel, Judittal, Pázmány Ferencz győri gyalogos fővajda társaságában 1000 magyar forintért a győrmegyei Ság pusztát, melyet Bedegei Nyári Miklós a Nyáriak más jószágai visszaszerzése végett volt kénytelen idegen kézbe ereszteni.*
A győri káptalan levéltárában levő nemesi levelét emliti Karagyena Mihály: Magyarország hiteles helyeinek levéltáraiban őrzött herczegi, grófi, bárói és nemesi okleveleknek jegyzéke, mely a Turul 1887-i évf. mellékleteként jelent meg.
Pannonhalmi hiteleshelyi levéltár, 216. sz.
E szerint tehát Beccaria családi viszonyai erre az időre igy alakultak:
Beccaria Virgil 1. ~ Kapra N. 2. ~ Torkos Ilona; Károly; Regina; Lőrincz; Boris ~ Polisticiai Gáspár; Mihály; Virgil; Judit
Hogy mindjárt emlitsük ezen gyermekek sorsát: Mihály jezsuita lett,* Virgil, a ki 1630–1632 közt iskolásfiu volt s egész a retorikáig haladt,* hamarosan meghalhatott s ugyanezen sorsra jutott Judit is, mivel később semmi megemlékezés sincs róluk. 1622 után még két leánya született, Anna Mária és Rozina,* kit ő maga Rézlinek nevezgetett.*
Ezt több forrásból, köztük Beccariának végrendeletéből ismerjük, hol pénzét emlitve annak felét hagyja Beccaria Mihálynak, a jezsuiták szerzetén valónak.
Acsay Ferencz: A győri kath. főgimn. története, 104–105. l.
Pannonhalmi rendi levéltár: act. archiabbat. fasc. 17. nr. 13.
Történ. Tár, 1899. 534. l.
Hogy Beccaria vagyonosodott, abban szorgalmán kivül a szerencse is segitette. 1623-ban sikerült egy meglehetősen rozoga házát 2500 magyar forintért Himmelreich György pannonhalmi kormányzónak vagy, mint nevezni szokták s maga is irta magát, főapátnak eladnia. Himmelreich azt igérte, hogy a ház árából 2000 forintot három év alatt lefizet, a maradék törlesztéséig pedig átengedi Beccariának három pusztáját, Tarisznyavárt, Szentivánt és Szentlőrinczet. A megvett ház azonban oly rossz volt, hogy Himmelreich hiába javitgattatta, nem tudott benne meglakni. Ezért azután utóbb nem törődött vele, az árát sem fizette s igy a puszták megmaradtak Beccariánál, a ki 12 éven át évi 250 forint hasznot látott belőlök.*
A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története, V. 365. s köv. l.
Vagyonosodásával nőtt a tekintélye s ennek eredményeként Győr birói székébe jutott. Egy peres ügyben, melybe a zálogos Ság miatt keveredett, 1626-ban nemcsak egregiusnak, hanem Győr város birójának is czimzik.* Most biró korában a feleségével kapott házát s a magáét összeépitette s igy keletkezett az a csinos, a maga idejében palotaszerü épület, a melyet közönségesen csak Virgilius-ház néven emlegettek s a mely utóbb a pannonhalmi főapátok residentiája, majd a győri kisebb papnevelő helyisége lett.*
Pannonhalmi rendi levéltár: capsa 62. litt. R.
Villányi, id. m. 146. l.
1635-ben letelt az a 12 év, a mely alatt Himmelreich a Beccariától vett ház árának a törlesztését igérte. Mivel nem használhatta, tudtára adta Beccariának, hogy visszaadja neki. Virgilius uramnak azonban annyit mégis sikerült elérnie, hogy Himmelreich a három pusztát még egy évig nála hagyta.*
A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története, V. 366. l.
Mire a visszaadásra került volna a sor, Beccaria már nem volt életben. Ugy látszik, hirtelenében elbetegesedett s 1636 márczius 14-én mint «az Győr városnak mostan főbirája» betegesen ágyában feküdvén, elméjében mindazonáltal helyen levén, tollba mondotta utolsó akaratát.*
Kiadtam a Történ. Tár 1899-i évfolyamában, 533–535. l.
110Beccaria rövidesen elhunyt végrendeletének megtétele után, mert 1636 márczius 20-án Himmelreich György pannonhalmi kormányzó már a miatt jelent meg a győri káptalan előtt, hogy, a mennyiben a legközelebbi napokban meghalt Beccaria Virgil végrendeletében olyasmi van, mely azon három pusztára, melyről az előző évben lemondott, sérelmes volna, tiltakozzék ellene s az örökösöket a haszonvételtől eltiltsa.*
L. ezekre részletesen A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története, V. 366–367. l.
A leányok még nem voltak férjnél Beccaria halálakor s igy a jezsuita Mihálynak kellett a hagyatéki ügyekkel vesződnie. Rendezte a Himmelreichnek eladott ház miatt még fönnforgó nehézséget, majd áruba bocsátotta a Virgílius-házat Niedermann Sebestyénnek* s talán az utolsó Beccaria-ház is gazdát cserélt. A leányok férjhez mentek vagy távoztak s az 1703-i győri telekkönyvben a Beccariak már nincsenek a háztulajdonosok sorában.
Villányi, id. m., 183. s köv. l.
Srs.
