A KÖZÖS INTÉZMÉNYEINK HASZNÁLATÁRA RENDELT CZÍMEREK JOGI JELENTŐSÉGE.
A KÖZÖS INTÉZMÉNYEINK HASZNÁLATÁRA RENDELT CZÍMEREK JOGI JELENTŐSÉGE.
A heraldika régi idők szülötte; keletkezési és virágzási kora Európaszerte mindenütt összeesik népek, országok és hatalmas dinasztiák megalakulásával. A czímertan minden szabályát, szimbolikáját százados patina őrzi. A czímerek nyelve a maga vonalaival, szIneivel, élő és élettelen, természetes és mesés képeivel már holt nyelv, a melynek megvan a klasszikus grammatikája. A czímerművészet stilusa változott, a gót, renaissance, barok idomithatta, sőt a nemzeti sajátságokat is visszatükrözhette: a czímernyelv törvényei mégis változatlanul maradtak fenn reánk. Talán a legkonzervativabb tudomány ez ma is. A heraldika nyelvét pedig egyformán ismeri, érti és olvassa a világ minden hozzáértő embere.
Vajjon mit mond a heraldika nyelvén a közös intézményeink használatára rendelt új czímer? Az új czímer három czímerpajzsnak érdekes összetétele. A heraldikai jobbról álló czímer, a mint a benne levő egyes czímerképek: az osztrák kétfejű sas s rajta a többi, – mind egytől-egyig régi ismerőseink – mutatják, meg a heraldikailag legelőkelőbb helyre, az egész czímer közepére tett szivpajzs az Ostmark ősi babenbergi vörös, ezüst (fehér), vörös szineivel világosan jelzi: Ausztria czímere. Ez a czímer, mint országczímer új: most találkozunk először vele. De nézzük csak tovább a középső czímert: ez a Habsburg-ház czímere, az u. n. genealogiai czímer. Az ősi birtokra és származásra utalnak rajta a habsburgi oroszlán és a lotharingiai csonkított sasok, ott van középütt az osztrák pólyás mező vörös, fehér, vörös szineivel. A harmadik czímer a maga egészében régi ismerősünk, bár ilyen heraldikai összefüggésben más czímerekkel még nem láttuk: ez Magyarország. A heraldikai összetétel világosan érthető: a két jobbról és balról fekvő ország, Ausztria és Magyarország czímerpajzsait összeköti a «Habsburg-ház czímere.»
Vajjon mit jelent ez az uj czímerösszetétel? Jelenthet-e valamely olyan összefüggést, a mely a két czímerrel ábrázolt két államnak összeolvadásában áll. Jelenthet-e olyan benső összetartozást, a mely bármikép is érintené a két ország önálló, külön létezését? Semmi esetre sem. A heraldika törvénye szerint az, a mi egy czímerpajzsban van, zárt egészet alkot. Mondhatnám azt is, hogy egy külön czímerpajzsba foglalt czímerképek egészének egyedisége (individualitása) van. Mondhatnám azt is, hogy egy czímerpajzs egy jogi egység. Ez az individualitás, ez a jogi egység éppen nem szünik meg, ha a címerpajzsok egymás mellé állitva összefüggésbe kerülnek. Más a czímerek olyan összetétele, a mely a bekebelezés által történik. Ha t. i. a czímerek mind egy pajzsba záratnak, a mi különböző módon történhetik. Ezekre mind van számos példa. Itt vannak az egyesített családi és állami czímerek. Ezeknél a legbensőbb összefüggést, az egyesülést is ki tudja fejezni a heraldika a czímerek egybefoglalásával.
Semmi kétség sem lehet, hogy ez az új czímer-összetétel egyenesen monarchiára utal. A heraldika nyelve mindenki számára egyformán érthetően azt mondja: ez a két állam, Ausztria és Magyarország, a melyeknek czímereit 15a Habsburg-ház czímere köti össze, összefügg egymással a közös uralkodóház révén.
Itt van azonban a Jelmondat (devise) is, a mely a két czímert szintén összeköti: az «Indivisibiliter ac Inseparabiliter» szavaival. Idegen előtt talányszerű lehet a «feloszthatatlanul és és elválaszthatatlanul» kifejezése he ezen éppen nem lehet megütközni, mert hiszen a heraldika szerint a devise gyakran valóban enigmatikus értelmü. Ezek a szók a magyar u. n. pragmatica sanctióból az 1723. évi II. törvényczikk 7. §-ából valók. Értelmük, hogy Magyarország és az osztrák örökös tartományok feletti uralom feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul a magyar törvényben megszabott tronöröklési rend szerint a Habsburg-házbeli uralkodót illeti.
A felvilágositás után mindenki tudni fogja, hogy ennek a jelmondatnak, amely a devisek megszokott lapidaris és talányszerü rövidségét osztja, mi az értelme és azt is, hogy mi a jelentősége. Az uj devise bizonyára tetszeni fog a heraldikusoknak, mert nem egyéni természetü (valamelyik uralkodót vagy ennek valamely cselekményét jellemző) mint rendesen, hanem törvényből vett, amelynek értelmét egy korszak alkotó törvényhozás adja meg. A jelmondat valóságos «Wappennpruch», igy nagyobb jelentőséghez jut, mint amennyit neki a heraldika enged. A devise egyébként, mint a czímerpajzson kivül eső külső disz heraldikailag nem tarthatna igényt nagyobb jelentőségre. Ha a heraldikához értő idegen nem is ismerné a mi czímerünk jelmondatának igaz értelmét, még sem következtethetné a jelmondat szavaiból, hogy az a két állam valamely belső összeolvadását volna hivatott kifejezni. Hiszen a devise-nek a czímerek egymáshoz való viszonyát, önállóságát megváltoztató hatása nincs.
Ha azonban jelmondatunk igazi értelmét valaki ismeri, akkor igen szépen tudja felhasználni a czímer magyarázatnál. A két ország czímerét összekötő genealogiai czímerrel kell a deviset kapcsolatba hozni. A devise mást nem jelent, mint a genealogiai czímer által jelzett uralkodóház uralma alatt álló államok oszthatatlan és elválaszthatatlan együttes birtoklását.
A devise jelenlegi helyzetében csak a genealogiai czímerrel való összefüggésében és ennek révén vonatkozik a két államra.
Ezek után azt kérdezhetné tőlünk az ilyen kérdések iránt érdeklődő: hát az uj czímerösszetétel csak a monarchiát fejezi ki? Vagy talán kifejez még többet is és mást is?
A heraldika közjogi nyelve nem modern. A czímerek a középkor lovagi légkörében keletkeztek, a hübéri-rendi világ levegője adott életet nekik; a patrimonialis felfogás hatotta át az országok czímereit is. Nem is várhatjuk, hogy az ujkori politikai élet finomságait mind megérzékítse; az államszövetségek összes alakzatainak s rendezéseinek kifejezésére nem alkalmas. De képes az állami önállóság kifejezésére épugy, mint az állami egységre is. Képes az államok egyenjoguságát a maga archaikus nyelvén visszatükröztetni. És a mi czímerünk az 1877 : XII. t.- cz.-ben lefektetett dualizmust, sőt a paritást is, a mennyire csak a heraldika nyelvén lehetséges, megérzékíti. Kifejezésre jut ez a két országos czímerpajzsban magában, a két állam czímereinek egyforma nagyságában, egyenlő állásában és a két ország czímerpajzsain nyugvó koronák elhelyezésében. A II. Rudolf-féle u. n. házi korona vagyis a későbbi osztrák császári korona a maga jellegzetes hosszukás, süveg alakjával és a Szent István koronája inkább kerek, abroncsszerű, bizánci stilusu diadém formájával külsőleg disparitást mutat, de ez csak a két uralom, a császári és királyi történelmi különbözőségeit hangsúlyozza, anélkül, hogy az egyiket a másik fölé vagy alá helyezné. A koronák az uralkodót megillető mindkét uralkodói méltóságot és hatalmat t. i. az osztrák császárit és a magyar apostoli királyit egyenjoguan jelképezik.
A heraldika a rang és méltóság kifejezésére használja a czímerpajzsra helyezett különböző, elsősorban souverainitást jelző koronákat. A császári méltóság jelzésére szolgál azonban a kétfejü sas is. Vajjon az uj czímer jelent-e változást heraldice ezen a téren? A kétfejü sas előbb a német-római császárság emblémája volt, majd 1806 óta az osztrák császárságot szimbolizálta. A különbséget a kettő között heraldice úgy fejezték ki, hogy a német-római birodalmi kétfejü sas fejét környező aureolát (nimbust) elhagyták és a sas mindkét fejére királyi koronákat helyeztek.
A kétfejü sas azonban az eddigi ábrázolásban 16nemcsak a császári méltóság kifejezője volt, hanem szabadon lebegve, mint az országczímerek háttere szerepelt. A mostani czímerben, Ausztria czímerében az alappajzson nyugszik, vagyis a heraldika nyelvén czímerképpé lett. Heraldikai értelemben tehát fontosabb helyen, magában a czímerben van s többé már nem tünik fel ugyis, mint czímertartó, ami heraldikailag külső szerep s eredetileg is (1806-ban) a griffeknek a feladata volt. Jelenlegi helyzetében tisztán az osztrák császársági méltóságot jelképezi, s mint ilyen ebben a jelentőségében osztozik a császári koronával.
A heraldika tehát igy tünteti fel a monarchiát, a dualizmust, a paritást. Mindezt nem tudná-e elérni azzal, ha a két állam czímereit egymás mellé helyezi minden összeköttetés nélkül? Az előadottak után azt hiszem, a kérdésre már megfeleltünk. Két ország czímerpajzsa egymás mellett heraldice mivel sem árulná el, hogy e két országnak egy uralkodója van. Ám tegyük szivpajzsként mindkét ország czímerébe a Habsburg-czímert – ajánlhatná valaki – s akkor megvan a közös uralkodóház jelzése is. Igen, az uralkodóház ugyanazonossága heraldice konstatálható volna; tudnánk, hogy a két államban Habsburg-házi uralkodó van, de miből tudnánk, hogy ugyanaz? Hiszen ismerünk államokat, a melyek a Hohenzollern-, Kóburg-czímert, mint uralkodóházi czímert viselhetik, a nélkül, hogy bárminő kapocs volna közöttük királyi házaik rokonságán kivül.
Az ilyen czímer egymás mellé állitás nem felelne meg az 1723-iki törvénynek heraldikailag sem s még kevésbbé az 1867 : XII. törvényczikknek, a mely intézményszerü kapcsolatot létesitett a két állam között.
Ha az új összetett czímert nézzük, tekintetünk természetes vonzódással pihen meg újból és újból a magyar czímerpajzson. Ez a mi régi egyesitett állami czímerünk, a magyar szent korona országainak czímere ősi fényében ragyog. Az országok czímerképeinek sorrendje változatlan: a már megállapodott heraldikai sorrendben jönnek a dalmát oroszlánfejek, a horvát sakktábla és a szlavon nyest, Erdély sasa és bástyái. Első pillantásra hagyományos alakja csak annyi változást mutat, hogy lent az ékben; a hol megszoktuk Fiume sziklán álló sasát, a mint az urnából önti bőségesen a vizet, mellette az ék új mezején új czímerkép jelent meg: a felhőkből kinyuló kar görbe szablyájával, Bosznia czímere. De vannak más változások is, a melyek első sorban a heraldikus szemét és szivét gyönyörködtetik. A czímertani pontosság és hitelesség követelte, hogy a szlavon, erdélyi és fiumei czímerképek egyes részletei olyanok legyenek az ábrázolásban, mint a milyen az eredeti czímer. Ezek tulajdonképen nem ujitások, hanem a réginek heraldice korhű visszaállitásai és heraldikusaink tudását dicsérik. A czímerünk heraldikai leírása is határozottabb, világosabb és rövidebb, mint a régi volt.
A most megállapított magyar czímer pedig nemcsak a közös czímerben lesz igy ábrázolva, hanem önállóan is, akár az angyalok által tartva, akár cserfa és olajággal övezetten is úgy, mint eddig, marad a mi külön állami czímerünk, a mely a nem közös ügyekben megtartja azt a helyét és használatát, a mely eddig megillette.
A heraldika történetének ismerői tudják, hogy milyen szoros kapcsolat van a czímerpajzs és a zászló között. Az utóbbi sokszor, de nem mindig hű kópiája az előbbinek; a zászló legméltóbb helye magának a czímernek. A közös hadsereg zászlaja is viselni fogja tehát a két állam összekötött czímereit. Szine fehér lesz, a mint Mária Terézia kora óta minden ezred első zászlóaljának a zászlaja (a későbbi «Leibfahne»), s a széleken megjelennék a fekete-sárga és a vörös-fehér-zöld szinek lángivek alakjában, ugy, a mint már egyszer 1743-ban Mária Terézia idejében.
A hadi tengerészeti lobogón pedig ugy, mint másutt is szokásos, az uralkodó emblémái foglalnak helyet. Az osztrák császári hatalom jelzésére szolgál az egyik állam területének magva az osztrák pólyás mező vörös-fehér-vörös szineivel, a mely az «Ausztriai ház » czímere. A magyar király hatalmát jelzi a másik állam területének magvára való utalás a vörös-fehér vágásos pajzs. Ez az, a mely a Habsburg-házzal vérségi kapcsolatban álló legrégibb királyi házunknak, az Árpádoknak czímere és zászlajának szine. Az Árpádok csikolt pajzsa később országos czímerünkké lett s ma is a jobbról fekvő mezőben annak legrégibb alkotó része.
A heraldika holt nyelven beszél és a beszédjét 17mégis megérti mindenki, nemcsak a tudós idegen, hanem a földnek egyszerű gyermeke is. Az országok czimere szent szimbolum, a melyben az egész népnek multja van megérzékitve; állami életük jelenét és politikai létezésüket a jövőben is vele jelképezik. Nem kell a czímerképeket érteni annak, a ki azokat egész lelkével szereti. Láthatatlan erő vonzza a czímer érthetetlen ábráihoz és csudás alakjaihoz. Nem a zászló szineinek heraldikai szépsége az, a mi fenséges áldozatokra serkent, hanem a belőle sugárzó titkos erő. Mintha a századok zenéje le nem kottázható örök dallammal hívná az egyszerüt és a kimüveltet, a szegényt és gazdagot, ifjut s öreget egyaránt. A heraldika a szivekben él.
Dr. ILLÉS JÓZSEF.
