MAGYAR SIBILLA.

Teljes szövegű keresés

3MAGYAR SIBILLA.
Volt, mint tudjuk, perzsa, görög, héber, cumći és egyéb Sibilla, de magyar Sibilláról soha sem hallottunk!
Jövendőmondó magyar Sibillát én se ismerek. Ez a Sibilla, akiről e kis értekezés szól, nem is regebeli, talán sohasem élt személy, hanem a XIII. század végén valósággal élt, a királyi családdal, a főúri magyar családokkal sokszoros összeköttetésben állott, előkelő úrinő.
Ezen, e néven eddig ismeretlen úrinő, annyiban hasonlít csupán a régi, pogánykori Sibillákhoz, hogy ő is rejtélyeket tár fel, de nem a jövendő, hanem a mult rejtélyeit! Az ő családi összeköttetései sok olyan országos eseménynek, változásnak okait, rúgóit magyarázzák meg, amelyek eddig titokban, rejtve voltak előttünk.
Csodálatos mindjárt az, hogy nem a márványtáblák, nem a királyi jegyzők, vagy a krónikaírók feljegyzései, se nem a költők versei tartották fenn ez úrinő nevét, hanem egy szegény, 30 évig szolgáló leány jutalmazásáról szóló kis hártyalevél.
1312 szeptember 4-ikén Albert budavári plébános előtt megjelent egy Leyphilt (Libhilda) nevű előbb jómódú budai úrnő, akkor már Szent Ferenc harmad-szerzetében szesztra, vagy másként begina-apáca.* Nagyon beteg volt már akkor Leyphilt úrnő, s azért ment a plébános elé, hogy gondoskodjék neki 30 éven át hűségesen szolgáló, Alheyd (Adelhad, Adél) nevű szobaleányáról. Evégből tehát oly végrendeletet tett a plébános előtt, hogy az Owmperg (Ofenberg?) hegyen fekvő Eydel nevű szöllejét és a háza alá rakott pince felét a Szent János egyház közelében Sibilia házában lakó szesztráknak vagy begináknak (sororibus seu beginis in domo Sibille ad Sanctum Johannem degentibus) hagyja oly kikötéssel, hogy neki 30 éven át hűségesen dolgozó szobaleányát, Alheytot maguk közé fogadják és éltefogytáig az ő állapotának megfelelő módon eltartsák, ruházzák.*
V. ö. Szily Kálmán értekezését: Magyar Nyelv 1909. 80–81.
Országos Levéltár, DI. 29,662.
A Ferencrendűek Szent János-egyháza, mint számos egyéb oklevélből tudjuk, Budán a mai várszínház helyén állott.* Ezzel szemben a mai miniszterelnöki palota helyén volt a szesztrák vagy beginák klastroma.*
Csánki: Magyarország, történelmi földrajza. I. 6.
U. o.
Sibilla háza tehát a budai királyi palotákkal szemben nagyon előkelő helyen feküdt s a budai plébános kétségbevonhatatlan bizonysága szerint 1312-ben a szesztrák vagy begina-apácák ebben laktak.
E házat a szesztrák nem pénzen vették, hanem magától a volt tulajdonostól és alapítónőjüktől kapták, mint a királyi kancellária (következő) két egykorú okleveléből kitűnik:
1296 július 5. «Nos A(ndreas) ... rex Hungarie .... significamus ... quod ... populos de Meger, de Chepteluk, que est in magna insula Danubii et Bogomelfeulde, quos .... religiosa et nobilis domina relicta magistri Moysi, bone memorie, sororibus suis in claustro degentibus, quod ipsa apud monasterium beati Johannis evangeliste, de ordine fratrum minorum, de castro Budensi pro remedio anime sue in perpetuam elemosinam construxit, cum viam universe carnis ingrederetur, reliquit et legavit, ... ab exaccione omnium collectarum ... duximus eximendos ....»*
Hazai okmánytár VIII. 363.
1293 május 26. «Nos Aridreas... rex Hungarie... significamus ... quod nos omnes possessiones, 4quas nabilis domina relicta magistri Moys in Magna Insula et etiam supra Veterem Budam Meger vocatam habuit et possedit in, vita sua, dominabus sanctimonialibus ... in domo sua manentibus et commorantibus reliquimus.»*
Wenzel: Árpádkori Új Okmánytár X. 115.
Mivel akkoriban a királyi kancellária személyzete nagyobbrészt a budai várban tartózkodott, ennek bizonysága se vonható kétségbe és így ezekből teljes biztossággal megállapítható, hogy Sibillának az a háza, amelyben a szesztrák 1312-ben laktak, ugyanaz amelyet Majs mester özvegye számukra építtetett és végrendeletileg nekik hagyott.
A ház azonosságából következik az is, hogy Majs özvegyének keresztneve Sibilla volt.
Ha már most nyomozzuk, hogyan jutott Sibilla, Majs mester özvegye, azon birtokokhoz, amelyeket a budai szesztrák házának (mert szoros értelemben véve nem klastrom az olyan, amelyikből szabadon kijárhattak) hagyott, arról értesülünk, hogy 1290-ben «nobilis domina, relicta magistri Moys» Fenenna királyé elé járult és felmutatván IV. Lászlónak Bagamérföldéről és Cseptelekről szóló adománylevelét, kérte annak jóváhagyását. A királyné átírja az adománylevelet, de a földeket már nem egyedül Majs özvegyének, hanem ő általa «monialibus de ordine beati Francisci circa ecclesiam beati Johannis evangeliste in castro Budensi Deo iugiter famulantibus ob remedium anime nostre» adja, vagyis saját lelke üdvösségéért a Ferencrendűek budai Szent-János temploma mellett Istennek szolgáló szesztrák javára köti le.*
Hazai Okmánytár, VI. 359. VIII. 289.
IV. Lászlónak 1290-ben felmutatott adománylevele 1283 október 19-én kelt s abban IV. László kancelláriája azt mondja, hogy «nobilis domina relicta magistri Moys quasdam terras Bogomerii et Chepteluk vocatas, existentes in Magna Insula a nobis sibi dari postulavit». IV. László tehát elküldötte jegyzőjét, a történetíró Kézai Simont s a három ekényi területű falvak birtokába Majs özvegyét bevezette.*
Hazai Okmánytár, VI. 296., VIII. 233.
Feltűnő ez oklevélben, hogy Majs özvegye nem alázatosan kér (humillime petit) a királytól értékes földeket, hanem követel (postulat) s a király úgyszólván szó nélkül teljesíti követelését.
Megtaláljuk e szokatlan kifejezésnek a nyitját ugyancsak IV. László 1287-iki oklevelében. Ez így van fogalmazva : «Ladislaus ... Hungarie ... rex ... ad universorum ... notitiam ... volumus pervenire, quod cum ad dominam Elisabeth, sororem nostram karissimam accessissemus ad Insulam Virginis gloriose, domine relicta magistri Moys, cognata nostra, nobis retulit oraculo vive vocis, quod quandam, terram Zopukun vocatam, prope Erche existentem ... donavit et contulit eidem domine Elisabeth, non ecclesie, sed persone».*
Wenzel: i. m. XII. 458.
Ime tehát Majs özvegye Sbilla a királynak rokona volt s 1287-ben is IV. László nénje Erzsébet, Milutin király elűzött neje, tehát bukott szerb királyné* oldala mellett tartózkódott. Nem a jámborság, hanem a rokoni szeretet vezette őt akkor is, mikor Zopukun később Ágszentpéter falut odaajándékozta, mert nyiltan kimondotta, hogy azt nem a nyul-szigeti monostornak, hanem Erzsébet személyének adja.
Századok 1910. 17. Jireček: Geschichte der Serben. I. 333., Stritter: Memoria populorum II. 798.
Közelebbről meghatározza a királyi kancellária Majs özvegyének, Sibillának rokonságát IV. Lászlóhoz és nénjéhez 1281 január 2-iki oklevelében e szavakkal: «nobilis domine soror nostra karissima, relicta magistri Moys ordinata per magistrum Moys maritum suum exhibuit».* A két adatból világos, hogy Sibilla nem volt IV. Lászlónak édes testvére, mert akkor az 1287-iki oklevél nem írná őt Erzsébettel ellentétben csak «cognata»-nak, de nem volt nagynénje sem, mert akkor az 1281-iki oklevél «amita»-nak, vagy «matertera»-nak nevezné.
Fejér: Cod. dpl. V/3. ,78. Itt Fejér György a «domina» szó után beleszúrja a «Sabina» nevet, pedig ennek az eredetiben nyoma sincs. V. ö. Pauler: A magyar nemzet története II. 680. II. kiad. 530. Ez által persze a magyar történetírókat Fejér sokáig félrevezette.
Tehát csak unokatestvére lehetett IV. Lászlónak vagy atyai, vagy anyai ágon. Atyai ágon nem lehetett, mert akkor nagyatyja IV. Béla lett volna. Ámde IV. Béla leányai mind orosz, lengyel és német hercegekhez mentek férjhez s azok leszármazói között Magyarországon lakó, magyar főúrtól elvett és Sibilla nevű nőt hiába keresünk.
Anyai ágon azonban lehetett Sibilla IV. Lászlónak unokatestvére, ha IV. László anyjának, Kún Erzsébetnek volt olyan fiú- vagy leánytestvére, aki Magyarországon élt.
5De vajjon volt-e ilyen?
Eddig a magyar történetírás nem tudott erre határozott választ adni, de most már mióta Árpádházi boldog Margit szentté avatásának okiratait a boldog-emlékű Hornig Károly veszprémi püspök a Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis első köttében kiadatta, 1896 óta, azt a biztos feleletet adhatjuk, hogy volt!
1276 július végén a pápától kiküldött vizsgálóbírák kihallgatván boldog Margit (†1271 jan. 18.) életről és cselekedeteiről a jelentkező tanukat, a felvett egykorú jegyzőkönyv szerint ötödik tanu volt: «Domina Margareta, filia domine Anne, sororis conjugis regis Stephani», István király felesége nőtestvérének, Anna úrnőnek leánya, Margit apáca.*
Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis I. 181.
Nyilvánvaló ebből, hogy Kún Erzsébetnek, V. István feleségének volt egy leánytestvére, s azt Annának hívták. Az, hogy a későbbi, részben idegen írók (mint pl. Garini) e Kún Anna hercegnét összetévesztik IV. Béla leányával a gácsi herceg, Rászló (Rosztiszló) nejével s Béla király hugának, majd István király nénjének, majd István király hugának, egyszer meg IV. László király nénjének írják* – mind nem döntik meg Margit apácának a pápai biztosok előtt tett vallomását. Ez a sok összevisszaság csak a későbbi írók pontatlanságát és ügyetlenségét mutatja. Margit apáca csak jobban tudta ki volt az ő anyja, milyen rokoni összeköttetésben állott a királyi családdal.
V. ö. Magyar Sion V. (1867) 928., VI. (1868) 333., 335., 482.
Hogy e Kún Anna hercegné nagyon közel állott IV. László királyhoz, annak anyai ágon nagynénje volt, mutatja a királyi család orvosának, Gellért úrnak vállomása is. 1275 szeptemberben a kis király súlyos betegségbe esett és oly heves láz lepte még, hogy orvosa lemondott az életéről. Midőn a betegség tetőpontját elérte, Gellért orvos megint meglátogatta a beteg királyt és így folytatja vallomását: «Szent Margit fátyolát elhozták a királynak és Anna úrnő meg a királynak dajkája mondották nekem, hogy a mondott fátyolt a nevezett király fejére tették.
Joachini királyi tárnokmester úr megmutatta nekem a vizelletet. Ezt látván és megvizsgálván mondottam, ha a vizellet nem csal, a király úr fordulóponton van. És a király úr mindjárt kezdett izzadni és megszabadult». Az orvosok, akik lemondottak a király életéről, voltak: «Detre testvér, a Ferencrendűek közül, Garcián mester, Majs mester orvosa, János mester az említett Joachim tárnokmester orvosa és Bertalan mester.»*
Monumenta Romana episeopatus Vesprim. I. 299.
Képtelenség, hogy ez Anna hercegnőt, aki a kis király oldala mellett van az ő betegségében s aki Szent Margit fátyolát a fejére teszi, egy szermélynek vegyük V. István nénjével, Rászló (Rosztiszló) orosz herceg nejével és Ottokár cseh király anyósával.
Először is V. István nénje 1270-ben, mint tudjuk, Csehországba menekült s egyik oka lőn az 1271-iki véres cseh háborúnak. Nincs semmi nyoma, hogy V. István halála után visszatért volna. Hogy is volna hihető, hogy ő visszatért volna abba a királyi udvarba, ahol az ő kedves fiát, Béla mácsai herceget 1272 november közepén a Margitszigeten Kőszegi Iván és párthivei megölték?! De meg IV. László anyja, a kún fejedelem asszony, Erzsébet, hogyan bízta volna fiát arra az Annára, aki őt és családját 1264 közepén Turócz várában nem mint sógorasszony, nem mint rokon, hanem «mint gonosz idegen, mint mérges vipera»* tartotta fogságban?!
Pauler: A magyar nemzet története. II. kiadás. II. 258.
Élesen megkülönböztetendő tehát egymástól a kettő. Az egyik Anna hercegasszony IV. Bélának leánya, a másik pedig V. Istvánnak sógorasszonya s a Garini- és a magyar Margit-legendáknak nemzedékrendi adatai, mint hibásak, elvetendők. Elvetendő a magyar Margit-legenda készítőjének abbeli adata is, hogy IV. Lászlót betegségében Moyses Nádor espan felesége Erzsébet azzon, és Mátyus Bán környékezték, mert Gellért orvos vallomásából kitűnik, hogy nem ezek, hanem Majs mester orvosa Garczianus és Gutkeled Joachim, a tárnokmester voltak ott. Már pedig helyesen mondja Fraknói a tanuvallomásokról írt előszavában: «Anélkül, hogy a három legenda értékéből bármit levonnánk, állíthatjuk, hogy a jegyzőkönyv, amiből szerzőik merítettek, amazoknál a történeti kritika szempontjából annyival becsesebb, amennyivel fölülmúlják becsben ... a bíró előtt a periratok a leghíresebb ügyvédek beszédeit.»*
Mon. Rom. epp. Vespr. CVI.
6Kigázolván ekkép a régi tévedések bokraiból, megállapítjuk mint biztos történeti valót, hogy V. István nejének, a Kún Erzsébetnek volt egy leánytestvére, a Kún Anna s ennek leánya volt Margit apáca, később 1290-ben margitszigeti fejedelemasszony, domina Margareta, soror nostra (Ladislai IV.) carissima, filia Anne Ducisse.* Tehát amint ez a Margit unokatestvére volt IV. Lászlónak, éppen úgy a másik «soror» Sibilla is unokatestvére volt, Anna hercegasszony leánya, Margit apáca édes testvére.
Wenzel: Árpádkori Új Okmt. IX. 519.
Margit apáca 1276 jul. 25-iki vallomásában azt is elmondotta, hogy 28 esztendős és 24 évet élt a monostorban.* Eszerint 1248-ban született és 1252-ben mindjárt, amint elkészült a margitszigeti monostor, szülei ott helyezték el. Ebből következtetve Sibilla is 1249–50 táján született.
Mon. Rom. epp. Vesprim. I. 184.
Az, hogy Majs mester Kún Erzsébetnek unokahugát, Anna kún hercegasszony leányát vette el, egyszerre nagy fényt derít arra a politikai fordulatra, amely II. Majs nádor életpályáján mutatkozik s eddig megfejtetlen rejtély volt.
Dombóvártól nyugatra Tolna- és Somogymegyék határszélén állott a XIII– XIV. századokban egy kis Dáró nevű vár 12–15 faluból álló uradalmával.* Az Athala és Pula falvak felett fekvő hetényi pusztán a mult században még mutogatták egy vár romjait s azt Süllyedt várnak hívták.* Lehet, hogy az egykori dárai vár töredékei voltak azok.
Csánki: Magyarország tört. földrajza III. 403.
Fényes: Magyarország geographiai szótára 57.
Itt lakott rendesen az a híres Dáray-család, amely a XIII. században nádorokat, főispánokat adott hazánknak, s amely ugyancsak igyekezett a Drávántúl is, a régi Kőrös megyében nagy uradalmakat szerezni. Tagjai közül különösen kivált I. Majs, aki 1229–30-ban ült a nádori széken. Ennek egyik fia II. Majs 1251-től 1254-ig főlovászmester és gorduai ispán, 1258-ban főétekfogó és orbászi ispán, 1261-től pedig 1267-ig Béla herceg tárnokmestere és Somogy, Varasd megyék ispánja vala.*
Fejér: Cod. Dipl. IV/2. 218., 451. Hazai Oklevéltár 38. Hazai Okm. VII. 66., Wenzel: i: m. XI. 566.
Tehát II. Majs éppen akkor, midőn IV. Béla király és fia V. István között egyenetlenkedés, sőt nyilt háború tört ki és folyt le, IV. Béla kedves fiának, Béla hercegnek úgyszólván, nevelője, őrizője volt. Még 1267-ben szeptember 30. előtt is azt a nevezetes engedélyt kapta meg IV. Bélától, hogy igali, rácsai és izdenczi (Somogy és Kőrös megyékben fekvő) uradalmait nejének és leányainak hagyhassa, ha fiúörökös nélkül hal meg.* Kétszer is alkalma lett volna IV. Béla kancelláriájának, hogy Majs e nejét a királyi család rokonának nevezze. Mivel nem teszi, kétségtelenül nem is volt az.
Wenzel: i. m. XI. 566.
Nemsokára azonban látjuk, hogy e Majs V. Istvánnak legbizalmasabb embere, nádor és az akkor Ottokár cseh király ellen védelmezendő Sopron megye ispánja,* 1272-ben pedig; midőn Gutkeled Joachim a tótországi bán IV. Lászlót elrabolta, a királyi udvar természetesen megfosztotta Joachimot a báni méltóságtól s helyébe II. Majsot küldi.* Ugyancsak 1272-ben Erzsébet királyné a királynéi jószágokból 5 falut ajándékoz II. Majs nádornak azon nagy szolgálatokért, amelyeket neki különösen Bolgárországban teljesített.*
Fejér: Cod. Dipl. V/1. 21–22.
U. o. 241.
U. o. 237–38.
Valamely nagy befolyású pártfogója kellett, hogy legyen II. Majsnak V. István udvaránál, mert egyszerű pártváltoztatásért még se jutott volna a legelőkelőbb állásba s még sem bíztak volna benne annyira a veszedelem óráiban.
Magyar Sibilla anyja, Anna kún hercegnő, Erzsébet királyné nénje volt az a nagy pártfogó és befolyásos tanácsadó, aki II. Majsot e fényes polcra segítette.
Magyar Sibilla, mint fent említők, 1269-ben körülbelül 20 éves volt, II. Majs tehát első, (ismeretlen nevű) neje 1267-ben vagy 1268-ban elhalván, Magyar Sibilla kezét kérte és nyerte el. Ezáltal végleg V. István hivei közé sodródott s azontúl mint neje révén a királyi család távoli rokona, V. Istvánnak másodfokú sógora, hazánk sorsának intézésében még nagyobb részt vett. Ez teszi érthetővé, hogy 1275 szeptember közepén a halálos beteg ifjú királyt vizsgáló orvosok közé II. Majs háziorvosát, Garcián (Gracián) mestert is meghívták.*
Mon. Rom. epp. Vesprim. 299.
Ez teszi érthetővé azt is, hogy 1275 júliusban miért gerjedt oly haragra azért, mert őt és Csák 7Ugront Gutkeled Joachim és társai a kormányzásból végleg kiszorították. Megfeledkezvén V. Istvánnak hozzájuk való szeretetéről, rátámadtak a Székesfehérvártól délre, Fövénynél táborozó kis királyra, hogy hatalmukba kerítsék, de Gutkeled Joachim és társai ezt is meghiusították.*
Pauler: i. m. II. kiad. II. 317–18.
Ezután II. Majs az ifjú királyné védelmére kelt s annak tárnokmestere lett egész 1280 szeptember 26-ig. Mint idős, jámbor ember s mint olyan, akinek két leánya és egy huga, Istennek szentelvén életüket, Domokosrendű apáca lett, elszakadt IV. László erkölcstelen udvarától, s élte utolsó éveit jótékonyságra fordította. 1280 szeptember 26-ikán végét közeledni érezvén, magához hivatta az ifjú királyné kancellárját, Tamás váci püspököt, Ambrus és János budai kanonokot, a Ferencrendű és Domokosrendű szerzetek 2–2 tagját és ezek előtt mondotta el végső akaratát. Gondoskodott a kegyurasága alatt álló kaposábrányi monostorról, apáca-leányairól és két férjnél lévő leányáról. Csap nevű somogymegyei, Karád közelében eső kis faluját a kunok megtérítésével s a királyi udvar észretérítésével küzködő pápai követnek, Fülöp fermói püspöknek hagyta, hogy árát ossza ki a szegények és zarándokok között.
De legfőként gondoskodott második nejéről, mert mint Tamás püspök megiratta: «nemes törzsökből eredett» (de nobili orta prosapia). Hitbér és hozomány-díj fejében neki hagyta az izdenci uradalmat, s azonkívül a hitbéren felül házastársi szeretetből ráhagyta a rácsai uradalmat s a dárai vár tartozékai közül Uga falut. Méneséből 20 lovat rendelt feleségének és csak 10-et testvérének, Sándor volt országbírónak. Őt bizta meg azzal is, hogy a drávántúli birtokok nyestadajából befolyó pénzt az ő lelke-üdvösségére fordítsa.*
Hazai Okmt. VI. 259–60.
Meghatároztuk eddig Magyar Sibillának rokonságát IV. Lászlóhoz, megállapítottuk ki volt az ő anyja, láttuk, hogy az ő férjhezmenetele mily fordulatot okozott Dáray II. Majs nádor közéleti pályáján.
De most következik a még nagyobb rejtély. Ki volt az ő atyja?
Itt már nem állhatunk elé olyan, eddig figyelmen kívül hagyott döntő bizonyítékkal, mint aminőt az ő anyjáról előmutattunk. Kerülő utakon, következtetésekkel lehet csak az ő atyját felkutatni.
Van a magyar egyháztörténetnek egy alakja, akinek pályája némelyik nyári, felhős, zivataros naphoz hasonló. Hol hirtelen kiderül, hol hirtelen beborul; az ilyen nappal közbe egy kis sűrű eső, utána mosolygó szivárvány, néha kegyetlen jégverés is előfordul.
Miklós, az 1273.; 1276–78. években esztergomi érsekké választott pap e változó sorsú férfiú. 1265-ben erdélyi prépost*, 1266-ban V. István király kancellárja, 1267-ben azonban szökve odahagyja V. István udvarát. 1272-ben Erzsébet királyné alkancellárjaként tűnik elő s V. István halála után mindjárt átmegy a királyi kancelláriába s ott alkancellár lesz, 1273 február végén vagy március elején Erzsébet öreg királyné fenyegetéssel, éheztetéssel ráveszi az esztergomi kanonokok egy részét, hogy e Miklós alkancellárt esztergomi érsekké válasszák meg. Esztergomi választott érsek és királyi kancellár marad mintegy három hónapig, 1273 június haváig. Ekkor Erzsébet királyné és párthivei elbuktak és három évig Miklós megint csupán erdélyi prépost volt. Helyébe a sokkal érdemesebb Benedek volt aradi prépost lett a választott érsek. Ennek 1276 november végén bekövetkezett halála után azonban rögtön megjelent Miklós erdélyi prépost a királyi udvarban s megkaparintotta az alkancellárságot, majd beleült az esztergomi érsekségbe is. 1277 januártól tehát 1278 június 1-ig megint választott esztergomi érsek és alkancellár volt. 1278 június 1-én az érsekséget pápai döntő ítélettel végleg elvesztette. Ekkor azonban megkerítette magának a székesfehérvári prépostságot. Mindenféle hibái miatt 1279 május 5-én ettől is megfosztotta őt Fülöp pápai követ. Látszólag belenyugodott, de 1279 szeptemberben a királlyal együtt szakított a pápai követtel és a magyar katholikus papsággal, a kúnokhoz ment s a székesfehérvári prépostságot is visszafoglalta. Végre a sok csavargás közben 1279 december elején egyik párthivét, Gergely esztergomi prépostot sátrában meggyilkolták, ő maga súlyos beteg lett s meghalt. Holttestét kívánsága szerint a pápai követ elé vitték, s az Budán a bélpoklosok temetőjében temettette el.*
Wenzel: i. m. VIII. 134.
Knauz: Monumenta eccl. Strigon. II. 1–19. 64–69., 129–42. Fejérpataky L.: A királyi kancellária az Árpádok korában. 116., 124., 125., 129., 134.
8Világos dolog, hogy e Miklós főpap nem csupán maga volt kemény, erőszakos természetű férfiú, hanem hatalmas pártfogó is állott a háta mögött, mert máskülönben annyi kegyvesztés, annyi bukás után nem tudott volna mindig talpra állani, a királyi udvarba mindig visszajutni.
Hogy ki volt az a hatalmas pártfogó? arra egyik nyom Miklós érseknek és Csák Ugronnak összeköttetése. Biztos, hogy Csák Ugron 1279 március 29-ikén Miklós érsek helyett abban az időben óriási nagy pénzt, 200 márkát fizetett az esztergomi káptalannak kárpótlásul a Miklós érsektől okozott károkért.* Másik nyom, hogy 1277-ben, midőn Miklós újra magához ragadta az érsekséget, a kormány így alakult még: Csák Péter lett a nádor, Csák Ugron a tárnokmester, Pok Miklós az erdélyi vajda, Csák Mátyus a vasi, soproni és mosonyi ispán, Hontpázmány Tamás (a Szentgyöngyi ágból) pozsonyi, nyitrai és komáromi ispán.* Csák Ugron mint láttuk 1275 júliusban Dáray II. Majs volt nádorral együtt harcolt Gutkeled Joachim pártja ellen. Pok Miklós pedig Dáray II. Majsnak veje volt. Miklós érseknek tehát kellett valami összeköttetésben lennie Dáray II. Majssal, vagy annak nejével.
Knauz: i. m. II. 94.
Knauz: i. m. II. 76.
De legbiztosabb nyom az, hogy Miklós első hűtlensége után, már V. István idejében Erzsébet királyné fogadta őt be udvarába s ha már nem tehette meg kancellárnak, megtette őt alkancellárnak. 1273-ban pedig ugyancsak Erzsébet királyné annyira óhajtotta Miklósnak érsekké választását, hogy evégből az erőszakos eszközöktől se borzadott vissza.*
Knauz: i. m. 17., 84.
Ennek csak valami családi összeköttetés lehetett az oka. Így tehát arra kell gondolnunk, hogy Miklós érsek Erzsébet királynénak unokaöccse, az ő nénjének, Anna hercegnének fia volt.
Ha e jelek nem csaltak, akkor könnyű megtalálni Anna hercegné férjét és Magyar Sibilla atyját, mert hiszen 1278-ban január 3-án a királyi kancellária maga írja, pedig az csak bőven ismerte Miklós és testvére Gyula származását, hogy Miklós választott érseknek és testvérének Gyulának az atyját László vajdának hívták.*
Hazai Okm. IV. 57.
E László vajdáról és családjáról az oklevelek és az eddig elmondottak nyomán a következő családfát lehet összeállítani:
N.; László* bán 1245; Szeján a kúnok vezére 1255; II. László* erdélyi vajda 1263–67 ~ Anna hercegasszony; I. Gyula* 1263–65; N. leány* ~ Aba Sándor; Miklós* esztergomi kinevezett érsek, kancellár 1265–1279, † 1279; II. Gyula* mester 1278; Margit* apáca *1248; Sibilla *1250 ~ Dáray Majs nádor; III. László* 1290–1315 ~ a hires erdélyi vajda; IV. László* 1315; V. László* 1315.
E leszármazást igazoló adatok. Fejér: Cod. Dipl. IV/3. 159. IV/1. 338. Knauz i. m. II. 94. Csakhogy itt akkori szokás szerint filius-t írtak a nepos helyett.
V. ö. Fejér: i. m. IV/3. 159. és Wenzel: i. m. VIII. 196.
Fejér: i. m. IV/3. 159. 407. Wenzel: VIII. 196.
Anjoukori Okmt. I. 277. III. 277.
Hazai Okmánytár IV. 57.
Hazai Okmánytár IV. 57.
Mon. Rom. epp.Vesprim. I. 181.
Hazai Okmánytár VIII. 291.
U. o. I. 301.
U. o. I. 301.
Nem állapítható meg a mai adatokból, vajjon I. László bánnal egy személy-e azon László királyi udvarbíró, aki 1224–25-ben egyúttal nyitrai, 1226-tól 1230-ig és ismét 1234-től 1235 szeptemberig pedig, tehát legalább is 6 éven át bácsi ispán vala.* De akár egy személy vele, akár atyja volt I. László bánnak, a László név folytonos ismétlődése e nemzedék-renden, továbbá az, hogy Miklós kinevezett érseknek első 1266-iki belső szolgái Bács megyéből valók voltak,* mutatja, hogy László királyi udvarbíró és bácsi ispán e családhoz tartozik. A család származására nézve fontos útmutató az is, hogy László udvarbíró és bácsi ispán egyik poroszlója (végrehajtója) 1226-ban «Kean» faluból való Pósafia Terestény vala.*
Karácsonyi-Borovszky: Az időrendbeszedett váradi tüzesvaspróba lajstrom 38–40. 56–58.
Fejér: Cod. Dipl. IV/3. 417.
Karácsonyi-Borovszky. i. m. 42.
E Keán falu neve a magyarok ajkán idővel éppen úgy Kaján, Kajánd lett, mint ahogy Kiár, Keár Kajárra, Keászó Kajászóra, Keantó Kajántóra változott. Kaján, Kajánd alakban rátalálunk e falura a régi Bodrog megyében a mai Gara 9és Katymár között.* Ez a magyarázata azután annak is, hogy a Keán-Kaján-nemzetség másik erős ágának híres tagjai: Gyula bán és fia Gyula mester, miért ragaszkodtak annyira a bodrogi ispánsághoz.*
Csánki: i. m. II. 202. Iványi: Bács-Bodrog megye történelmi helynévtára V. 42.
V. ö. Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 282–83.
Anna kún hercegasszonynak házassága Kaján Lászlóval, a későbbi erdélyi vajdával sok olyan eseménynek adja a nyitját, amely e házasság ismerése nélkül rejtély volna előttünk.
Tudtuk eddig, hogy a Kaján (Keán) nemzetség II. András királyunk idején országos főpolcokra feljutott, de 1235-ben onnan szégyenletesen lebukott. Gyula bán az öreg, a nagy Gyula börtönbe került, bilincsekben végezte életét és birtokait elkobozták. László királyi udvarbíró helyett is mindjárt Rátót Gyula lett, IV. Béla kancellárjának, Rátót Mátyásnak nagybátyja, az udvarbíró. Bács ispánságát pedig IV. Béla és Kálmán unokatestvérüknek, Angelos János görög császárfinak adták, bodrogi ispán Aba Demeter lett.*
V. ö. U. o. III. köt. 5. A hevesi itt sajtóhiba kevei helyett. Fejér: i. m. IV/1 III., 139. Hazai Okmt. VI. 34.
E nagy bukás után érthetetlen volt, hogy a Kaján nemzetség újra, még IV. Béla idejében országos hivatalokhoz jutott és birtokait visszakapta.
A kúnok beköltözése, továbbá a tatárjárás, ezen világtörténelmi események és ezekkel kapcsolatosan I. László bán fiának házassága tették ezt csak lehetővé és szükségessé.
Ismeretes, hogy 1238-ban a kúnok birodalma a tatárok csapásai alatt összeomlott. Ismeretes, hogy 1239-ben 40,000 kún család Köteny fejedelem vezetése alatt hazánkba költözött. Kevésbbé ismeretes, hogy ugyanakkor a kúnoknak másik része, még pedig épen amely a Szereth és az Alduna közt lakott, tömlőkön átkelt a Dunán és Bolgárország nyugati, Macedóniának pedig északi részeit szállta meg. Mielőtt elenyésztek, vagy a környező szlávságba beleolvadtak volna, e kún csoportok külön fejedelmek alatt állottak. Névszerint is felemlítik e fejedelmek közül Jónást és Sáront.* Innen van, hogy 1241 április havában Köteny fejedelmük megöletése után a magyaroktól elpártolt kúnok is Bács és Szerém megyéken keresztül Bolgárországba s nevezetesen annak nyugati részébe költöztek által.*
Gyárfás: A Jászkunok története II. 227.
Hist. Hungariae fontes domestici IV. 227.
Jött azután a rettenetes fergeteg, a tatárjárás 1241 márciustól 1242 áprilisig. Eltemetett sok régi családot, sok régi bűnt. Új irány, új emberek, új családok, új összeköttetések kellettek.
Új útra lépett tehát Kaján I. László bán is 1242-ben vagy 1243-ban és amit a 1235-iki nagy bukás, az 1241-iki tatárjárás bekövetkezése nélkül soha sem tett volna meg, nemzetségének felemelése végett fiának, II. Lászlónak, a későbbi vajdának feleségül az egyik kún fejedelem leányát Annát kérte és szerezte meg.
Alig 10 év mulva úgy alakultak az események, hogy 1253-ban László bán fia II. László, a későbbi vajda, a királyi családdal sógorságba jutott, mert feleségének huga, a szép Kún Erzsébet IV. Béla fiának, V. István trónörökösnek felesége lett.
Fennmaradt IV. Béla királyunknak IV. Innocent pápához intézett levele s abban oly világosan kifejti Magyarországnak jelentőségét a nyugati keresztény országok megvédése tekintetében, olyan nyiltan feltárja trónja és nemzete akkori veszedelmes helyzetét, hogy e levelet valóban érdemes volt a pápai levéltárba eltenni s napjainkig megőrizni.* E levélnek csak egy hibája van, nincs évszáma. November 11-ikén Szent Márton napján Potokán, azaz véleményem szerint a mai Pátkán pecsételték meg és adták át a pápához induló követeknek, de az évszámot kiírni feleslegesnek tartották. Némelyek azt vélték, most már nem is lehetne meghatározni, mikor kelt? Pedig ha egyes mondatait jól egybevetjük IV. Béla és IV. Innocent uralkodásainak eseményeivel, meg lehet.
Közli Fejér: i. m: IV/2. 218–24., egy pár hibával, továbbá Theiner: Monumenta Hung. Sacr. illust. I. 230–32.
Nem kelhetett e levél 1254 után, mert IV. Innocent 1254 december 11-ikén meghalt. Nem kelhetett 1251 előtt, mert azt írja benne IV. Béla «propter bonum Christianitatis Maiestatem regiam humiliando duas filias, nostras duobus ducibus Ruthenorum tradidimus in uxores». Már pedig a második leányt, Konstanciát csak 1251-ben, még pedig mivel IV. Béla ez év november havában Sáros megyében tartózkodott, csak 1251 novemberben 10adta férjhez Daniló ladoméri király fiához, Leóhoz (Ilyvo. = Lemberg alapítójához).*
Hodinka: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai 433., Wenzel: Árp. Új Okmt. II. 221.
De nem kelt e levél 1254-ben sem, mint Pauler Gyula és több régi közlő véli, mert panaszkodik benne IV. Béla, hogy «ab Alemannis, a quibus propter consonalem professionem fidei fructum alicuius subsidii sentire deberet, spinas guerre sentire compellitur» (a németektől az egyező vallás miatt országunknak valami segítséget kellene kapnia, de ahelyett a háború töviseit érzi).
Már pedig IV. Béla az evégre kiküldött pápai követ közvetítésével, 1254 május 1-én az osztrákokkal, illetőleg azok új hercegével, Ottokár cseh királlyal békét kötött.* 1254 november 11-én tehát már nem írhatta volna IV. Béla, hogy a németekkel háborúskodik.
Pauler: i. m. II. kiad. II. 223–24.
Van még e levélnek egy mondata, s ez biztos nyom a levél keltének meghatározására: «Regnum Hungarie quasi ovile sepibus sit diversis infidelium generibus circumseptum ... Bulgarorum et Bosnensium hereticorum a parte meridiei, contra quos ad presens etiam per nostrum exercitum dimicamus.» IV. Béla 1253-ban augusztus havában folytatott háborút a bosnyák eretnekek ellen s maga is lent járt a régi bosnyák főváros Babóc, bosnyákul Bobovác alatt,* 1254 május 22-én pedig már a halomföldi (chelmi, humi) knéz is IV. Béla király alattvalójának iratja magát.* Megállapítható tehát biztosan, hogy IV. Béla királynak ezen nevezetes levele 1253 november 11-ikén kelt.
Fejér: Cod. Dipl. IV/2. 173. Smičiclas: Cod. Dipl. Cr., Dalm. et Slav. IV. 538.
Klaič: Bosznia története. 96.
De megállapíthatjuk ekként azt a szörnyű veszedelmes helyzetet, amely IV. Bélát és környezetét ekkor arra kényszerítette, hogy a kúnok fejedelmével szövetségre lépjen s ennek rnegerősítéséül fiának, V. Istvánnak a kún fejedelem leányát feleségül megszerezze.
1253 szeptemberben IV. Béla egyrészről háborúban állott Bábenberg Frigyes örökségeért Ottokárral és az osztrákokkal. Dél felől rátámadtak a bosnyák eretnekek. Hozzá még megjött ez év nyarán a rettenetes hír, hogy a mongolok (tatárok) megtartották főkánválasztó és beiktató nagygyűlésüket 1252 augusztus 15-ikén* és elhatározták, hogy újra megindítják hódító hadjárataikat.
Rendesen 1251 aug. 15-re teszik ugyan, de az a Ferencrendű, aki erről tudósít, csak annyit mond, hogy Oktai főkán halála után mintegy 10 év mulva tartották e gyűlést. (Történelmi Tár 1878. 376. l.)
IV. Béla tehát, mint maga írja most említett 1253 november 11-iki levelében a pápának, «hogy a tatárok törekvésének és ravasz fortélyainak valamivel könnyebben ellenállhassunk, a kúnokat is országunkba fogadtuk és mi több, a keresztény vallás oltalmazása végett elsőszülött fiunk feleségének egy kún nőt (quandam Cumanam) fogadtunk el, hogy ezáltal a még nagyobb bajt elkerüljük».
Ugyancsak a tatár támadástól való félelmet mondja e házasság okának az a Ferencrendű író, akinek egykorú feljegyzése a luxemburgi könyvtár egyik kéziratában fennmaradt és így szól: «Béla király ezen (a tatár készülődésekről szóló) hirektől indíttatva és megijedve, királlyá választott fiát odaadta a kúnok királya leányának. A menyekzőt mostanában tartották meg, Magyarországban. Ezen menyekzőn 10 kún főember összejött, az ő szokásuk szerint karddal kettévágott kutyára esküdtek meg, hogy a magyar földet, mint e király hívei a tatárok és egyéb idegen nemzetek ellen meg fogják védelmezni.*
Tört. Tár 1878. 376. Marczali Henrik közlése.
Ime tehát két egykorú és illetékes tanu igazolja, hogy a tatárveszedelem hírére volt kénytelen IV. Béla fiát, V. Istvánt a kún Erzsébettel öszszeházasítani s így Kaján II. László családjával is rokoni összeköttetésbe lépni.
Közvetítő lehetett e házasságkötésnél az a Szeján (Zeyhan) főúr, László bánnak testvére, II. László vajdának pedig nagybátyja, akit IV. Béla király 1250 táján a kúnok vezérévé (dux) tett s akit 1255-ben «carissimus cognatus noster»-nek nevezett Bodrog vármegyére vonatkozó oklevelében.*
Hazai Okmánytár VIII. 62.
IV. Béla megvetőleg csak kún nőnek nevezi (quandam Cumanam) V. István nejét, de az a nagyjelentőségű szövetség, amely ekkor a magyarok és kúnok közt létrejött, maga is mutatja, hogy Kún Erzsébet nem valami szegény, jelentéktelen család tagja volt. S csakugyan a másik egykorú tudósító már világosan «filia regis Cumanorum»-nak írja ez ifjú nőt, maga Kún Erzsébet pedig 11királyné korában készített pecsétjére büszkén azt vésette, hogy ő «filia imperatoris Cumanorum».*
Szabó Károly: Kún László 132–33.
De hát ki volt ez az «imperator Cumanorum»? Ki volt Kún Erzsébetnek és nénjének, Annának atyja és következőleg ki volt Magyar Sibillának anyai nagyatyja?
Ezzel megérkeztünk a legnagyobb rejtélyhez; ennek megfejtése köztörténeti fontosságú ugyan, de rendkívül nehéz. Hogy mégis sikerüljön, előbb egy kisebb, de ezzel összefüggő rejtélyt oldjunk meg.
V. István királynak és udvarának szoros összeköttetésben kellett lennie a nyugati Bolgárországban 1262–1277-ig uralkodó Szventiszló (Szvetiszló) Jakab cárral, vagy görögösen despotával. Annyira pártolta e Szventiszló Jakabot V. István udvara, hogy 1263-ban nagy sereget küldött segítségére és érette még a görög császárral is háborúba keveredett. E sereg vezéreül Kán II. László vajdát szemelték ki.*
Pauler: A magyar nemzet tört. II. kiad. II. 253. v.ö. Hazai Okmánytár VI. 166.
Később 1267-ben e Szventiszló el akart szakadni Magyarországtól, de ekkor V. István nagy sereggel maga ment ellene, Bodont (Viddint) elfoglalta, öt csatában a bolgárokat megverte és így Szventiszlót meghódolásra kényszerítette.* Ettől kezdve Szventiszló megmaradt V. István király alattvalójának s azért 1271-ben az Ottokár cseh királlyal kötött békességbe V. István Szventiszlót is belefoglalta.*
Pauler: i. m. 265.
Fejér: Cod. Dipl. V/1. 126.
V. István csak látszólag oldja meg e rejtélyt azzal, hogy Miskolcz Panyit szörényi bán javára adott 1270-ben kelt adománylevelében «Zvetislaus Bulgarorum imperator, carissimus gener noster»-= nek iratja Szventiszlót.* Mert mindjárt felmerül a kérdés, hogyan lehetett Szventiszló V. Istvánnak a veje? V. Istvánnak leányait mind ismerjük: Katalint, Erzsébetet, Máriát, Annát, de olyat, aki Szventiszlóhoz mehetett volna férjhez, nem találunk. Hozzá még Szventiszlóról bizonyos, hogy 1266-ban, vagy 1267 elején vette nőül Laskaris Tivadar volt görög császár leányát s többek közt, emiatt is akart a magyaroktól elpártolni.* Tehát ha el is vette volna mondjuk 1267 előtt V. István valamelyik leányát, azt 1267-ben el kellett volna bocsátania, de ha elbocsátotta, hogy maradhatott volna még 1270-ben is «carissimus gener»-e, nagyon kedves veje V. Istvánnak?!
Wenzel: Árpádkori Új Okmt. XII. 8.
Pauler: i. m. II. kiad. II. 264.
Hogy ez útvesztőből kitaláljunk, nincs más mód, mint hogy elfogadjuk Pauler Gyula nagyon helyes észrevételét és kimondjuk, hogy a «carissimus gener» ehelyütt «nagyon kedves sógort jelent». A «gener», írja Pauler, nem mindig jelent vőt, mert pl. az Ottokárral kötött békeokmányban* az orosz Leo, a lengyel Boleszló és bajor Henrik is «gener»-nek neveztetnek, pedig István sógorai voltak.*
Wenzel: i. m. III. 255. Theiner: i. m. I. 303.
Pauler: i. m. II. kiad. II. köt. 537.
Csakhogy ha Szventiszló is így lett volna V. István sógora, akkor miért nem írja IV. Béla király Szventiszlót vejének, vagy rokonának, miért nem segíti ő az 1263-iki háborúban? Nagyon egyszerűen azért, mert nem volt veje és Szventiszló nem V. István leánytestvére útján volt sógora V. István királynak, hanem neje a Kún Erzsébet utján!
Szventiszló tehát valóban sógora volt V. Istvánnak, mert bátyja volt Erzsébetnek, V. István király nejének és bátyja volt Anna kún hercegasszonynak, Kaján László vajda nejének.
Ez azután egyszerre megmagyarázza, miért vezeti a Szventiszló segítségére küldött sereget Kaján II. László. Hiszen ő is a sógorát akarta akkor megmenteni s benne a Balkán-félszigeten erős szövetségest nyerni.
De hogyan lehetett a kún Erzsébetnek Szventiszló nevű bátyja? Hiszen ez tiszta szláv név!
Ezen csak az csodálkozik, aki nem tudja, hogy 1238 előtt, sőt már 1094 óta a kún és orosz fejedelmi családok rokoni összeköttetésben állottak, s elfelejti, hogy például Köteny (Kotjan), fejedelem egyik leányát is Misztiszló halicsi orosz fejedelem vette el.* Innen van, hogy az 1223-ban a mongolok ellen harcoló kún vezérek egyike Koncsak fia Juri azaz György, másika Kotjak fia Dániel volt. A Don és Dnyeper között visszamaradt kúnok egyik főemberét pedig 1246-ban Jarunovics Tódornak hivták.* Abból tehát, hogy Kún Erzsébet királyné bátya Szventiszló Jakab nevet viselt, csak az következik, hogy az anyja orosz hercegné s ő maga már kicsi korától fogva keresztény volt. Ennyit bizonyít 12az az 1262-ben készült és Szventiszlótól a kievi érseknek küldött törvénykönyv is, melyben Szventiszló az orosz hercegek ivadékának iratja magát.*
Hodinka: i. m. 349. Gyárfás: i. m. II. 124.
Gyárfás: i. m. II. 214–216., 230.
Jireček: A bolgárok története. 259.
Ha már Bolgárországnak történetét tovább kutatjuk, látjuk, hogy Szventiszló Jakabot 1277-ben a tirnovai cárné csellel eltétette ugyan láb alól, de helyette Nyugat-Bolgárországban feltámadt Terter György nevű kún származású bojár és csakhamar ő kerítette birtokába az egész Bolgárországot Tirnovóval együtt. E Terter Györgynek testvére volt Eltimir vagy a budai magyar krónika írója szerint Oldamur (Aldamur kún török személynév volt.)* Ez, mint tudjuk, 1282-ben a kúnok segítségével Magyarországot akarta meghódítani, de a Hód-tavánál csatát veszített, és Bolgárországba visszatérvén, ott despota ranggal az ország egy részét kapta.
Magyar Nyelv 1917. 98.
Terter I. György 1293-ban elszökvén, majd elhalván, helyette veje Tzaka nevű tatár és fia Szventiszló Tódor kezdtek uralkodni.
Hogy Terter György fiát megint Szventiszlónak nevezte el, annak nem lehet más az oka, minthogy fiát az atyjáról akarta hivatni, s így Terter I. György atyja nem volt senki más mint Szventiszló Jakab. Hasonlókép Szventiszló Jakab is az ő atyjáról neveztette el fiát Terternek, tehát az ő atyját szintén Terternek hívták.
Megalakul ekként a következő érdekes fejedelmi családfa:
I. Terter kún fejedelem 1220–1254 ~ orosz hercegnő; I. Szventiszló Jakab 1262–1277 bolgár cár ~ 1. N. ~ 2. Laskaris leánya; Anna 1248–1290 ~ Kaján László erdélyi vajda; Erzsébet 1253–1290 ~ V. István magyar király; II. Terter György 1278–1293 bolgár cár ~ 1. bolgár nő ~ 2. Micz volt cár leánya; Eltimir (Aldamur) 1282–1309 despota Szmilecz volt cár leánya; N. leánya ~ Radoszlav; N. leánya 1286–1293 Tzaka tatár fejedelem; II. Szventiszló Tódor 1294–1322 ~ 1. Fruzsina ~ 2. Theodora; Anna* 1284 ~ Milutin szerb cár; III. Terter György 1322–1323
Jireček: Geschichte der Serben 333., 335.
Csak ha e családfát szem előtt tartjuk, értjük a magyar királyi udvar magaviseletét Bolgárországgal szemben.
A régi Bolgárországnak azt a részét, amely a Drina és a Morava folyók közt a Szávától délre egész a hegyekig terjedt, 1202-ben Imre király elfoglalta és Magyarországhoz csatolta.* 1222 végén II. Endre király Keve vármegyét, egyes szerémi és bácsmegyei uradalmakkal együtt nagynénjének, Margit volt görög császárnénak adván, ez újra kiterjeszté a magyar királyi család uralmát a Száva jobbpartjára és Csák Ugron kalocsai érsekkel egyetértve ezen «Tulsó Szerémség»-nek hivott terület lakósai részére külön püspökséget alapított.* Margit császárné halála után ez országrész fiára, Angelos Jánosra (máskép Kalojánra, magyarosan Kalyánra) szállott.*
Jireček: Geschichte der Serben 289–90.
Fejér: Cod. Dipl. III/2. 157–58. Pray: Specimen Hierarchić Hung.
Fejér: i. m. III/2. 351. IV/1. 37. 111.
1241 után Angelos János eltűnik szem előtt és 1254 június 27-én már Rasztiszlót, magyarosan Rászlót írják e kerület urának (Dominus de Machou), s egyúttal a terület új, napjainkig fennmaradt nevet kap.
Ettől kezdve nevezik Mácsónak, szlávul Mácsovának, Macsvának.
Ebből tehát az következik, hogy 1253-ban IV. Béla erős szövetséget kötvén a kúnok fejedelmével (már csak így nevezzük, mert bár rexnek és imperatornak nevezik, külön országa nem volt), nem csupán Boszniát hódította meg, hanem a régi Bolgárország nyugati részét is.
Mivel pedig Rasztiszlót már kétszer sikertelenül kisérelte meg gácsi (halicsi) királlyá tenni, Szlavónia bánjának se vált be, végre Mácsót szerezte meg számára, hogy ott önállóan kormányozhasson.
Rasztiszló azután, hogy a bolgároktól nyugta legyen, kiskorú, mintegy tízéves leányát a bolgár cárral, a szintén kiskorú Aszen Mihállyal jegyezte el. Azonban 1257-ben Aszen Mihályt unokatestvére, Sándor fia II. Kaliman megölte. Rasztiszló erre sereggel ment II. Kaliman ellen, őt megverte és leányát tőle visszavette. Nemsokára II. Kaliman is életét veszté, s benne az Aszenidák családja fiágon kihalt. Erre Rasztiszló feljogosítva érezte magát arra, hogy Nyugat-Bolgárországot a Moravától a Lom folyóig elfoglalja s ettől kezdve a 13bolgárok cárjának (imperator Bulgarorum) iratta magát.* 1260. Rasztiszló már bolgár hadakkal segítette IV. Bélát a csehekkel és osztrákokkal folytatott háborúban,* de míg ő és hadai oly távol jártak, a keleti bolgárok megtámadták az ő országát s azt részben elfoglalták. 1261-ben azonban a bécsi béke (március 31) után mind IV. Béla, mind V. István segítségére siettek Rasztiszlónak és Nyugat-Bolgárországot visszafoglalták.*
Wertner: Az Árpádok családi tört. 463–69. Zichy-család okmánytára I. 5.
Fejér: i. m. IV/3. 15.
Pauler: i. m. II. kiad. II. k. 247.
Rasztiszló 1262-ben meghalt.* Halála után IV. Béla és V. István úgy egyeztek meg, hogy özvegye, Anna hercegasszony kapja Boszniát és Mácsót, Nyugat=Bolgárország ellenben V. István sógorának, Szventiszló Jakabnak jusson.
Századok 1875., 252.
Rasztiszló halálát természetesen mind Konstantin bolgár cár, mind Palaeolog Mihály görög császár fölhasználták Nyugat-Bolgárország megtámadására. Támadásuk sikertelen maradt, mert mint említők, V. István 1263-ban Kaján László erdélyi vajda vezérlete alatt hatalmas sereget küldött közös sógoruk, Szventiszló védelmére s ez mind a bolgár, mind a görög sereget visszaverte.*
Pauler: i. m. 253.
Feltűnő azonban, hogy e hadjáratban egyedül V. István emberei vesznek részt, IV. Béla nem küld oda sereget. Feltűnő, hogy Rasztiszló özvegye 1264 végén oly mérgesen bántja V. Istvánnak fogságba ejtett nejét és gyermekeit.* E kettő tehát arra mutat, hogy IV. Béla és V. István 1264-iki nagy összezördülésének egyik oka éppen az volt, mert Nyugat-Bolgárországbán V. István Szventiszlót és nem Anna nénjének különben is még gyermek-fiát segítette uralomra.
U. o. 258.
1264 elején megindult tehát a nagy fondorlat V. István megbuktatására. Mivel azonban V. István neje kún volt, attól tartottak ellenfelei, hogy majd a kúnok mellé állanak. Először tehát a kúnokat keltett eltántorítani V. Istvántól. Erre a célra legalkalmasabb volt Kaján László, az erdélyi vajda, mert ennek a felesége is kún fejedelemleány volt. A kúnok erre is hallgattak.
Valami fejedelmi jutalmat igérhetett IV. Béla udvara Kaján Lászlónak, mert ez csekélységért nem pártolhatott el V. Istvántól. Tudjuk, hogy 1263-ban V. István Kaján László testvérének, Gyulának, amiért magát és övéit a szerencse forgandóságának érette oly gyakran kitette, bár csekélységnek tartotta azt, ahhoz mérve, amit adnia kellett volna, az alsófehérmegyei Vízakana (Viz), Munora (most Mundra) Hasságy és Újegyház (Nogrekh, Nokrig) birtokokat ajándékozta.*
Fejér: Cod. Dipl. IV/3. 158.
Mennyivel többet juttathatott a vajdának? De azért talán éppen 1264 május végén, midőn László vajda Budán volt s IV. Béla király főembereivel együtt ítélkezett,* mégis sikerült IV. Béla udvarának őt lábáról levenni. 1264 július elején már testvérével Gyulával és a kúnokkal együtt V. István ellen indult. Azonban Dévánál csatát vesztett.* És ezzel eltűnt a magyar vezető férfiak sorából.
Wenzel: i. m. III. 107.
Pauler: i. m. II. kiad. II. köt. 257.
Kún Anna hercegasszonynak újra kellett kezdeni családjának magasabb polcra való emelését, s ezért szerezte be fiát Miklóst V. István kancelláriájába, leányát Sibillát pedig úrasszonynak Dáray Majs várába, de V. István korai halála és Miklós fiának tűrhetetlen magaviselete minden fáradozást meghiusított.
Még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy V. István házassága Kún Erzsébettel s ennek rokonsága II. Terter Györgygyel magyarázza meg a hódtavi csata igazi okát is. 1280-ban a kúnok egy része megint Bolgárországba ment át, mert ott akkor már a kún származású II. Terter György volt a cár. Ezek tehát fölbiztatták a cár öccsét, Eltimirt, vagy törökösen Öldimirt* s 1282-ben, ez Öldimir nem más szándékkal tört be hazánkba Haram (Újpalánka) tájékán, mint azzal, hogy IV. Lászlót megölvén, Magyarország királya lesz. Az 1282 augusztus végén vívott hódtavi ütközet azonban meghiusította minden szándékát. De azért Kún László életét mégis csak a kúnok keze oltotta ki és Magyar Sibillának 1290-ben volt miért a szesztra-házba vonulni, volt bőven kiért imádkozni.*
Már a régi bolgár fejedelmek egyikét, Kurtag fiát, Valdimirnek írják 830 táján. Ez is Öldimir ferdítése lehet. Timir, dimir a török nyelvben vasat jelent.
1895-ben Baczkamadarassi Kiss Bálint, kiváló családtörténetírónk külön könyvet adott ki «Az Árpádok királyi vére Magyarország családaiban» címmel. Ebben 57 nemzedékrendi táblán mintegy másfélezer magyar családot igyekszik összekötni az Árpádok törzsökével. Kiinduló pontja az, hogy Dáray II. Majs neje, Erzsébet, IV. Béla Anna nevű leányának, Rasztiszló nejének leánya volt. Mivel pedig Dáray Majs Erzsébet nevű leányától származott a Medgyesi Móricz s ismét ennek egyik Anna nevű tagjától a Báthory-család, így ez a nő vitte volna át az Árpádok vérét Magyarország annyi nemes családjának tagjaiba. Azonban mint láttuk, Dáray Majsnak csak második neje volt rokonságban a királyi családdal és e második neje sem az Árpádok királyi családjából, hanem egyik kún fejedelmi törzsből sarjadt ki. Dáray II. Majs első neje, akinek leányát Pok Miklós erdélyi vajda, a Medgyesi-család őse, vette el, semmiesetre sem volt IV. Béla leszármazottja és így az ezekhez fűzött következtetések is mind elesnek.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages