OCSKAY LÁSZLÓ GYERMEKEIRŐL.
OCSKAY LÁSZLÓ GYERMEKEIRŐL.
A dicső Rákóczi-kor kitűnő írója Ocskay Lászlóról írt művében azt írja, hogy Ocskay gyermekei: János és Erzse még serdületlen korukban elhaltak.*
Thaly Kálmán: Ocskay László. II. köt. 345. l. 1 jegyzet.
Alább előadandókból kitűnik majd, hogy Thaly Kálmán tévedett. Tévedésbe ejtette őt Nagy Ivánnak az Ocskayak családfájára illesztett azon hibás adata, mely – nem tudom mi alapon, de helytelenül – két Ocskay Lászlót tüntet fel. Egyiküket – a brigadérost – család feltüntetése nélkül, míg a másikat, Ocskay Kristóf fiárul – de helytelenül Ocskay Sándor testvére gyanánt – Tisza Ilonával házastársat.*
Nagy Iván: M. O. Cs. VIII. 198. és 326–327.
Behatóbban foglalkozván a Felvidék, de különösen Pöstyén környékének történetével, el nem mellőzhettem az Ocskay-családdal való megismerkedést, mivel az hosszú ideig Pöstyén zálogos ura; majd pedig szülőfalumban – az ősi határőrtelep Örvistye – azon háznak, amelyben világra jöttem, Ocskay Gáspár pozsonyi főkapitány személyében, szintén zálogjogon volt birtokosa. Természetes, hogy számos iratot, okmányt, feljegyzést lapozgattam át, köztük a Nemzeti Múzeumban letéteményezett Ocskay levéltárat is. Az így szerzett értesülés alapján óhajtom helyreigazítani a fenti tévedést.*
O. L. Neoreg. A. és Dipl. 12,615, 12704. 12,914, 13,666 13,667 stb. l. erről a Nyitramegyei Szemle XVII. évf. közölt tanulmányomat és a Nem. Múz. letéteményezett iratok közt Bethlen Gábor oltalomlevelét Ocskay Gáspár birtokaira.
A császármadár léprekerült. Eredményes volt Jávorka és társainak kirándulása: kézrekerült az áruló, hogy elvegye méltó büntetését. A nemzeti ügyön ejtett gazságot megtorolta a cigány.* Tisza Ilona özvegy, két gyermeke árva lett.
Bel. Not. H. Nova. IV. 492. «…a Zingaro capite truncatur.»
A gyászba s mondhatni nélkülözések közé került özvegy elmondhatta az írás szavait: «elhagyott minden barátom», de el nem hagyta a magyar nagyasszonyokat jellemző erély. Az elfogatásról kapott hír vétele után kerülőúton siet a pártfogók után, bízik a császár kegyelem-levelében* és a császáriak hathatós segedelmében. Ámde későn jött a közbenjárás; férjét lefejezték.
OL. Lib. R. T. 28. fol. 17–19. kelte 1708. szept. 2.
Elfáradva, megtörten tér vissza a két aggódó árvájához Újhelyre. De nem sokáig töpreng, búsul… Nem hagyják a hitelezők és a szükség. Az ősi kis vagyon, mely még a család kezén volt, nagyon összezsugorodott. Az egykor tisztes megélhetést biztosító Ocskay-birtok nagyobbik és értékesebb része már huzamosabb ideje idegenek kezén volt zálogban s a megmaradton is sokan osztoztak.
Az ősi családi fészek* a fák közt szerényen meghúzódó tót falucska romhalmaz volt. Nem volt ott ép ház. Leégették azt a háború folyamán. Első gondja volt az épületek rendbehozása és gyermekeinek elhelyezése. A sok idestova járás, pereskedés, egyezkedés miatt alig ért volna azokkal foglalkozni. Elvitte őket a közeli Nagyszombatba, hogy ott tanuljanak. Ellátásukról azonban otthonról gondoskodott, mert csak így tudom megérteni a fűszeresszámlákat és a pék beszámolását a kapott lisztről és kiszolgáltatott süteményről. A családnak Nagyszombatban saját háza volt.
Első ismert okmánya a Nagy Lajos királynak 1372. évi megerősítő okleveléhez hivatkozott 1321. évi Károly király adomány-levele. N. M. törzsanyag.
A helyreállítás körül sok baj volt az iparosokkal; 18az adósságoknál pedig a számos álhitelezővel. Pl. az özvegyen kereste a pénzét Ocskay volt ezrede, jóllehet Ocskay nem kezelte az ezred pénzét. Viszont ő maga is erélyesen behajtotta az adósoknál künnlevő tőkéit.
Mindezen fáradozásaiban hű tanácsadója és segítője volt Ocskay Sándor, ki el nem hagyta őt a szorongattatások napjaiban. A lassan rendbejövő dolgok betetőzéseül házasság jött létre a két egymásra utalt rokon között. De még ez sem ment símán, a közöttök fennforgó III. fokú rokonság miatt csak hosszadalmas tárgyalások és levelezések után, egyházhatósági felmentés útján kelhettek egybe. Pyber L. érseki helynök 1713. évi november 12-én kelt és Herceg Pál podolai (Ocskó anyaegyháza) lelkészhez intézett felmentő leveléből megtudjuk azt is, hogy a jegyesek saját bevallásuk szerint oly szegények voltak, hogy még a szokásos illetéket sem tudták megfizetni.
Ebből a második házasságból is származtak gyermekek: Mihály és Julia, kiket szintén Nagyszombatban neveltettek. Az eljáró idővel megnövekedtek az idősebbek s a maguk szárnyára kívánkoztak. Erzsébetet férjhez adták Stréther Jánoshoz. Hogy ez ki és mi volt? megállapítanom nem sikerült. A házasságból született egy fiúcskáról olvasok: a nagyapa nevét viselő Laczkó-ról; és arról, hogy Erzsébet, vagyis inkább az őt unszoló férje, folyton patvarkodik a második házasságból származó gyermekeit inkább kedvelő anyára. Nem így a csendes természetű Jankó. Ő is elég korán házasodik. Neje Névedy Julia. Ezen házasságból három gyermek származott; Ignác, Károly és Angelika.
János úrfi mielőtt családi fészket rakott volna, elkérte az atyai részét, vagyis osztályt kívánt és egyben elszámolást azokról az összegekről, melyeket az anyának behajtani sikerült. A megyei hatóság az eljáráshoz kiküldte Novotha Istvánt és Csery Imrét, az anyát Lehotay András, a fiút Timori István képviselte. Az eljárás Ocskón, 1719. évi november 27-én ment végbe, melynek folyamán az anya elszámolt arról, hogy a birtokkiváltásra 14,722 forint 96 kr-t költött, miáltal elég szép birtokrész szabadult fel. A felosztásnál Jánosnak Ocskón és Felső-Duboránban jutott osztályrész,* mely szántó-, rét- és szőlőből állott. Ő meg volt elégedve a neki jutott résszel; nem így nővére, az tovább patvarkodott. Mivel pedig János békésen osztozott, az anya adott neki még 100 mérő búzát, 100 mérő árpát, 100 mérő zabot, egy pár ökröt, 30 juhot, egy szekeret, egy ekét, egy boronát. Ennek átvételét 1721 július 29-én sajátkezűleg nyugtatja. A nővére nem kapott ilyen ráadást, sőt az anya még végrendeletében is panaszkodik reá, nem tudta neki megbocsátani a keserűséget s nem is hagyott neki semmit.
Duboránt az Ocskay család, Zsigmond királyunk Pöstyénben 1421. évben kelt adománya alapján bírta.
Tisza Ilona meghalt 1735. évi októberben. Ocskay János Ocskón telepedett meg, a falu keleti végén álló urilak volt a háza, melyet ő hozatott rendbe s ő építette a kertészlakot 1720-ban, valamint az osztrákok által széthányt régi várból sörházat. Ez a sörház fiainak kényszerű menekülésük után elpusztult. Köveit később elhordták a faluban épült urilakokhoz. Két falát még a megszállás előtt látni lehetett az alatta elfutó országútról. Az alatta elterülő óriási pincékben állítólag mesés kincsek vannak, de azokhoz – a nép szája szerint – csak egy Ocskay-leány férhet.
Ocskay János nem volt hosszú életű. Neje 1746-ban már mint Boronkay Sándorné a nagyszombati tábla előtt pereli gróf Csáky Antalt ama 1000 forintért, melyért Hubma falu zálogban volt.*
Gróf Csáky lt. Jelenleg a M. N. M. letét.
Fiainak fentebb említett kényszerű menekülésének okát így találtam feljegyezve:
Ocskay Ignác és Károly, a kivégzett Ocskay László unokái Ocskón kicsapongó életet éltek, miért őket rokonaik többször megintették. Egyik rokonuk, László észrevette egy alkalommal, hogy a két ifjú úrnál nagy tivornya van. Elment hozzájuk, megintette őket, majd pedig, hogy szót nem fogadtak, szétkergetéssel megfenyegette. Nemsokára, hogy a duhajkodás nem szűnt, visszatért. Mikor Ocskay Ignác meglátta, kilőtt az ablakon és agyonlőtte Ocskay Lászlót.
További sorsukat nem ismerem
Ezek szerint a családfa ez:
Ocskay László ~ Tisza Ilona; Ocskay Sándor ~ Tisza Ilona; János ~ Névedy Julia (2. férje: Boronkay Sándor); Erzsébet ~ Stréther János; Mihály ~ báró Révay T.; Julia; László; 1. f.-től Ignác; Károly; Angelika
FOLLAJTÁR JÓZSEF
