Két címeres levél Körmöczbánya levéltárából.
Két címeres levél Körmöczbánya levéltárából.
Körmöczbánya levéltárában végzett kutatásaink közben két XVII. századbeli – tudtunkkal eddig ismeretlen – címeres levél került kezeink közé. Tekintettel arra, hogy a közviszonyok alakulása következtében a levéltárba bejutás tetemesen meg van nehezítve, szakkőreinknek vélünk szolgálatot tenni, ha az armálisok szövegeiből a címerleírást tartalmazó részt folyóiratunkban közöljük.
Az egyik armálist II. Ferdinánd 1628 január 12-én állította ki Kőszeghi (de Kuszeogh) Martony Ferencnek és anyjának Beér Ágotának, egyidejű nemesítéssel. A címerleírás a következő:
«Scutum videticet militare erectum coelestini coloris, fundum illius viridi monticulo occupante, super quem integra grus, naturali suo colore, complicatis alis effigiata sinistro pedum sistere, dextro lapillum sustinere, inque dextram scuti partem conversa esse cernitur. In superioribus vero scuti angulis hinc aurea stella, illinc haemisphaerio lunae rutilantibus. Scuto incumbentem galeam militarem apertam, regio diademate, medio fulvum leonem anterioribus pedibus dextro hastam bifido vexillo conspicuam elevare, sinistro ad rapiendum protenso, ore patulo, lingua rubicunda exerta ac cauda bifurcata superius elevata proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis sive lemniscis, hinc flavis et coeruleis, illinc vero rubris et candidis in scuti extremitates sese passim diffundentibus, scutumque ipsum decenter ornatibus.»Az armális kihirdettetett Vas vármegyében 1629 március 19-én.
A másik armális III. Ferdinándtól való. Kelt: 1647 június 8-án, Sziwy András, felesége Punczowska Katalin és gyermekei János, Bertalan és Zachariás részére szintén nemesítéssel egybekötve. A címerleírás a következő:
«Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum eius trijugi monticulo interoccupante, super quo columba alis expansis volatui inhians, utrisque pedibus insistere, rostro vero olivae ramum tenere et in dextram scuti partem conversa esse visitur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam regio diademate ex eoque ternos rubescentes rosae ramos ab invicem iusto spatio dilatatos proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et coeruleis, illinc autem candidis, et rubris, in scuti extremitates sese diffundentibus.»
A címerkép a leírástól annyiban tér el, hogy a hármas halom helyett egyes halmot, a baloldali takaró színe pedig baloldalról vörös-zöld színt mutat.
Ernyey József.
