Dr. theol. u. phil. Koloman Juhász: Die Stifter der Tschanader Diöcese im Mittelalter. Münster i/w., Achendorff, 1927. (Deutschtu…
94Dr. theol. u. phil. Koloman Juhász: Die Stifter der Tschanader Diöcese im Mittelalter. Münster i/w., Achendorff, 1927. (Deutschtum und Ausland, 8–9. Heft.)
A magar monasteriológiára vonatkozó irodalom az utolsó évtizedek alatt a kiadványok egész sorával gyarapodott. Békefi Remig monografiái, a pannonhalmi Szt. Benedek-rend kötetei mellett, csak a legújabbat, Karácsonyi János hatalmas munkáját a Szt. Ferenc-rend magyarországi történetéről említjük meg, melyek mindegyike a rendi és egyháztörténeten kívül a családtörténet művelőinek is értékes adatokat nyujtanak. A magyar monasteriológia terén mindamellett még számos kérdés vár tisztázásra és ezért örömmel vesszük minden olyan munka megjelenését, mely ismereteinket e téren gyarapítja.
Juhász Kálmán munkája értékes gyarapodás úgy a középkori egyház és kolostortörténet, mint a birtoktörténet szempontjából. Munkáját két fő részre lehet osztani. A bevezetésben – melyet első résznek tekinthetünk – áttekintést nyujt a csanádi egyházmegye területén fekvő apátságok és prépostságokról általánosságban, különösen azok alapításáról és keletkezéséről. E bevezetésből látjuk, hogy ezen egyházi intézmények körül az idők folyamán minő tévedések és félreértések keletkeztek, így nem egy esetben egy apátságot vagy prépostságot kettőnek tekintettek és megfordítva, ami az egyházi titulusok körül – és ez nemcsak a csanádi egyházmegyére áll – messzemenő zavart idézett elő. A bevezetésben foglalkozik továbbá szerző annak megállapításával, hogy melyek tekinthetők ezen egyházi intézmények közül a csanádi egyházmegyében királyi, melyek magánalapításoknak, kiterjeszkedve a magánalapítással kapcsolatos jogi kérdésekre. Nagyon helyesen jegyzi meg, hogy az alapítók által gyakorolt jogokat eleintén nem nevezték kegyuri jognak, de itt meg kellett volna említeni, hogy ezeket a magánalapítású egyházi intézményeket egy speciális terminus technicussal jelöljük meg, az Eigenkirche – saját tulajdon egyház – kifejezéssel. E kérdésről szólva, teljesség kedvéért K. Kovács Gyulának ezzel foglalkozó rektori székfoglalójára tekintettel kellett volna lenni.
A csanádi egyházmegye területén fekvő apátságok és prépostságok egyházi természetét illetőleg szerző kimutat hét bencés apátságot, – Szöregh, Csanád, Biser, Eperjes, Bulcs, Oroszlán és Pankota, – két ciszterci rendűt – Eperjes és Rahontza, – négy prépostságot – Csanád, Arad, Itebő, Dienes, – míg a többi 12 intézmény – Galad, Ajton, Kanisa, Pordán, Tömpös, Kemecse, Kenéz, Isó, Hodos, Gelid, Sasvár, Sagio rendi hovátartozása ismeretlen. Ezek történetét, sorra véve őket, monografice a második részben tárgyalja meg, nagy gonddal gyűjtve össze a reájuk vonatkozó adatokat és irodalmat. Munkájához terjedelmes levéltári kutatásokat is végzett és nagymennyiségű kiadatlan anyagot értékesített művében. A felhasznált oklevelekből 65 darabot közöl a függelékben. Ezek között a legrégibb IV. Bélának a szöreghi apátságra vonatkozó oklevele 1239-ből, míg a legfiatalabbik 1523-ból való. A munkát 28 ábra kíséri, melyek túlnyomó részben az egyes apátságok és prépostságok romjait, illetve építészeti maradványait mutatják be. Folyóiratunk tárgykörét közelebbről érdeklik a közölt pecsétek, és pedig az eperjesi apátságé 1230-ból, a rahontzié 1239-ből, az aradi káptalan régibb pecsétje 1358-ból, újabb pecsétje 1514-ből. Kisebbített alakban van közölve az 1239. évi oklevél is. A munka végéhez csatolt térkép lényegesen megkönnyíti az áttekintést.
Juhász Kálmán munkája a magyar egyház és rendtörténetre vonatkozó ismereteinket számos új adattal bővíti ki. Folyóiratunk olvasóira a benne foglalt birtok- és családtörténeti adatok tekintetében bír értékkel, melyek között a genealógus nem egy új adatot találhat.
–Y–L.
