V. Milej.
V. Milej.
A Magyar Nemzeti Múzeum kézirattára a zalamegyei Milej kisközség azon könyvecskéjét őrzi,* amelybe a céhbe szövetkezett mileji ötvösök, csiszárok, lakat-, szíj- és nyereggyártók, kovácsok és szűcsök a szervezetüket megerősítő szabadalmi levelet íratták le. Céhlevelüket Szabó Jánostól, Zalaegerszeg* főbírájától és tizenkét esküdt polgárától nyerték* «Boldog Asszony hava 2. napján, Krisztus Urunk Születése után, 1739. esztendőben».
1059. Quart Hung.
Zalaegerszeg főbírájától, nem pedig a vasmegyei Gerszeg előljáróságától, mint ahogyan azt Rómer Flóris a Századok 1877. évfolyama 408. lapján (A hazai ötvöscéhek szabályai) tévesen mondja.
A mileji mesterek céhlevelének bevezető sorai mind a 12 polgárt névszerint is felsorolják, nevezvén őket: «Feő Eskütt Takács Istvány, Magyar Pál, Fördős Istvány, Vargha János, Tésler Páll, Heghi Mihálly, Szabó György, Simony Istvány, Iffiu Szabó György, Kristián Fuhr, Szabó Istvány, Kemeny János».
A zalaegerszegi városi tanács az előtte Vasvárt Kovács Ádám céhmester vezetésével megjelenő mileji mesterek részére azon szabályokat tette kötelezővé, melyek szerint Zágráb városának ötvösei, csiszárai és kovácsai, valamint lakat-, szíj- és nyereggyártói tartják a céhüket.* 25A miléji mesterek vegyes céhének 1739-ben nyert szabályzatában az ötvösöket érintő speciális kötelezettség és a többi mesterektől elütő rendelkezés csupán a mesterremek elkészítésére vonatkozólag található. A mileji ötvösöknek a szabályzat errevonatkozólag azt rendeli, hogy «az ötvös renden valo új mester tartozik egy új kelyhet csinálni, olyan műhelyben, az melyet a mesterek fognak rendelni minden hozzátartozandóival… és még egy pöcsétet akiben metszen egy sisakot és egy paizsot és még egy szép arany gyűrűtt akiben legyen egy szép jó igaz kő, körülötte metszett virágokkal felékesítve».
A céhlevélnek erre vonatkozó érdekes része a következőképpen szól:
«Adgyuk emelkezetire az mi Levelünknek rendben mindeneknek az kiknek illik, hogy mikoron mi egyben gyülekezetünk volna némő némő Szükséges dolgainknak meglátására és el végezésére. Jövének mi előnkben Milleiben Lakozó Vasvari Kovacs Adam Czhé Mester, Kovács Szücs János, Salamon Kovacs Ferencz, Tott Mihálly, Kovács Benedek Kovács, Millei Kovács Istvány, Több Chébéli társainkkal, ugy mint hatt rendbéli Mesterekkel egyetemben, Csiszárokkal, Eöttvösökkel, Lakatt jártokall, Szijártokkal, Nyeregh Jártokkal, Kovácsokkal, könyörgének mi nékünk, hogy az mi némő Czhéhett és rendtartásst az Kyraly eő Főlséghe Szabad Várossábul Zágrábhbul az ott valo Czhébéli Mesterektül, ugy mintt Ötvösöktül, Cs˙sároktul, Lakatt jártoktul, Szijártoktul, Nyeregh jártoktul, kovácsoktul, Pulgeri Tarsaink, itt Várossunkban azon Czhében Lévők nagy törekedésekre, es könyörgesekre ki hoztanak, ugyan azon Zábrághi Feő Biró és Tanács engedelmébül azon Zágrábi Város Pöcséttye alatt, melyben vannak enyihány Articulussok Párgaminára irattatván bé foglalva, hogy mi eő nékik azokatt az Articulusokatt Város Pőcséti alatt megherőssétve kiadnánk, hogy ők is és az utánnok következendők is élhessenek véle, az jó egyességhnek és békességnek mi voltáértt, az mintt Szokott egyéb Feő Várossokban és helyekeben, az jámbor Bőcsületes Mestereknek az igaz Czhével éln˙ Annakokáértt mi is az eő kéréssekett és könyörgésekett megh halgatván Gondolván Magunkban hogy ők Méltó és igazságott kivánnának mind jelenvalott és mind következendőtt az mi Levelünknek rendi szerintt akarunk mindeneknek isméretiben jutn˙, egyenlőképen gyülekezetünk Lévén Mindnyájunkk ell végezett tanácsábul bé vetetett és nekik meg tartásokra ki adattatott az ű hasznokra és elő menetelyekre.»
Nyilvánvaló, hogy az ötvösökre vonatkozó ezen rendelkezés csupán szolgai átvétel a zágrábi mesterek részére kiadott céhlevélből, nem pedig a mileji ötvösök helyi viszonyaihoz mért és alkalmazott rendelkezés. A magyar ötvösség történetében egyetlen mileji ötvös sem játszott szerepet, sőt Milej ötvöseinek egyikét sem ismeri a szakirodalom.
A mileji mesterek azon könyvecskéjében, amelyben a céhlevelük van leírva, a szövegrész után jóval hátrább, egy üres oldalra egy pecsétet találunk beütve. A köralakú sigillumot egy vastag külső és egy vékony, síma belső gyűrű köríti. A legendanélküli pecsétmezőt egy fent egyenes vágású, oldalain és alján karélyozott paizs tölti ki. A paizs mezejében a különböző iparágak attributumait (kelyhet, lakatot, patkót, üllőt stb.) látjuk. A paizs felett sisakot és az ezt jobbról és balról oldalozó 1669-es évszámot találjuk.
Éppen ezen évszám miatt válik kétségessé az, hogy vajjon itt tényleg a mileji mesterek pecsétjével állunk-e szemben? Céhlevelük éppen 50 évvel később kelt és ilykép, további adatok hiányában problematikus marad a kérdés. Minthogy ennek a pecsétnek a lenyomata a mileji mesterek céhkönyvében maradt reánk, mindaddig, amíg az errevonatkozó bővebb adatok birtokába nem jutunk, ezt a pecsétet Milej kisközség mesterei vegyes céhe sigiliumának kell tartanunk.
