D. L. Galbreath: Handbüchlein der Heraldik. München, 1930.
D. L. Galbreath: Handbüchlein der Heraldik. München, 1930.
A heraldikai tudomány újabb időben főleg Svájcban talál behatóbb művelésre. A svájci heraldikai társaság vezetői mindent elkövetnek a heraldikai érzék fejlesztésére és évenként Svájc különböző városaiban tartott vándorgyűléseikkel igyekeznek az érdeklődést a heraldika iránt állandóan fokozni. Az ő fáradozásuknak köszönhető nagyrészt, hogy a svájci községek címerei újabban alapos revízió alá vétettek, mely alkalommal számos heraldikai szabálytalanság nyert kiküszöbölést. A társaság folyóirata, az Archives Héraldiques Suisses állandóan ébrentartja a nagyközönség érdeklődését a heraldika emlékei iránt és a Svájcban mindenfelé bőven található heraldika emlékek összegyűjtése és nyilvántartása körül elévülhetett érdemeket szerzett magának. A társaság vezetőférfiainak egyike, D. L. Galbreath most megjelent műve is szélesebbkörű érdeklődésre tarthat számot és mindenesetre alkalmas a címertan ismeretét a nagyközönség körében terjeszteni.
Galbreath műve tulajdonképpen átdolgozása egy régebbi, 1923-ban H. de Vevey-vel együtt megírt Manuel d’Héraldique című művének. Az újabb munka a régihez képest nagyobb változást mutat fel, különösen a címerek keletkezéséről és a heraldika fejlődéséről szóló fejezetek nyertek alaposabb átdolgozást.
A munka elsősorban a német Svájcot és a szomszédos német területeket tartja szem előtt és ennek megfelelőleg válogatja össze a szöveg magyarázatához szükséges illusztrációkat. Tartalmi tekintetben a munka tíz fejezetre osztva tárgyalja meg a heraldika alapelveit, míg a XI. fejezetben a heraldika főbb forrásairól emlékezik meg.
A heraldikai alapelveket és szabályokat a munka röviden, de szabatos és világos előadásban tárgyalja meg. Külön kiemeljük a IV. fejezetet, mely a mesteralakok ismertetését adja, nagyon gondosan megválogatott rajzok kíséretében. Nagyon hasznos a munka függeléke, a német-francia és francia-német heraldikai műszótár, mely utalásokkal van ellátva a szövegre, hol az egyes műkifejezések részletesebb magyarázata található.
Külön kiemelendők még a munkában közölt rajzok, melyek száma a 400-at meghaladja és amelyek nagy része színezett. Ezek között találunk egyes magyar vonatkozásúakat is, így Nagy Lajosnak ismert struccos címerét az aacheni kincstárból, a königsfeldeni magyar címert. A kötethez csatolt külön táblák között a VIII. tábla Hunyadi Mátyásnak 1488-ban a luzeroi származású Ritzin Miklós lovag részére adott címerét közli. Ez a címereslevél Luzernben, a Schumacher von Linden-család tulajdonában van. A címer fekete mezőben csonkított aranyliliomot két porzóval ábrázol, a fekete aranytakarókkal ellátott sisak díszében a pajzsbeli alakot mutatja. Az armális német nyelven van kiállítva, kivonatos szövegét a címer rajzával együtt már J. A. Haefliger leközölte volt az Archives Héraldiques Suisse-Schweizer Archiv für Heraldik 1923. évfolyamában megjelent Luzerner Wappen und Adelsbriefe című közleményében.
Áldásy Antal.
