Levéltári Közlemények. A m. kir. Országos Levéltár folyóirata. Szerkeszti: Dr. Csánki Dezső. VII. évf. (1–4. füzet), 1929, 355 l.…
Levéltári Közlemények. A m. kir. Országos Levéltár folyóirata. Szerkeszti: Dr. Csánki Dezső. VII. évf. (1–4. füzet), 1929, 355 l., 8°.
A genealogiai és heraldikai kutatás főforrásai a levéltárak. Ezek megismerése tehát az e tudományággal foglalkozók számára elsőrendű érdek. A Levéltári Közlemények, ez a régi hiányt kiválóan betöltő, magasszínvonalú folyóirat, mely máig már hét évfolyamot hagyott maga mögött, a levéltárügy körébe vágó közleményeivel ehhez hatalmas segítséget nyujt. Legújabb, tartalom és terjedelem tekintetében egyaránt gazdag évfolyamában is, az elméleti és elvi területen mozgó tanulságos fejtegetéseket sem véve ki, alig van közlemény, mely a genealogia munkásait is közelről ne érdekelné. E tekintetben különösen a levéltárak ismertetései figyelemkeltők. Herzog József a magyar kamarai levéltár történetének a folytatását közli. Első része a mult évfolyamban jelent meg. Ezúttal a szervező és titkos utasítás gyakorlati eredményeiről számol be. Becses jegyzetek kíséretében ismerteti a levéltárba került iratanyagot, annak rendezési munkálatait, és a további fejlemények során kemény, de megérdemelt kritikával ítéli el a levéltár első igazgatójának, Ribics Rudolfnak a lelkiismeretlen szerepét. Fekete Nagy Antal a Nemzeti Múzeum levéltárában őrzött báró Malonyay-féle iratokról szól, tartalmi megoszlásuk részletezésével. Tulajdonképen négy család levéltárát egyesítik magukban: a báró Malonyay-, báró Vajay-, gróf Koller- és a báró Paluska-családét. Azok, akiket feladatuk erdélyi levéltárakra utal, általános tájékozást, de egyszersmind szomorú képet is kapnak Gagyi Jenőnek az új-romániai közlevéltárak sorsát feltáró cikkéből. Első sorainkban említett célnak különös beccsel bíró szolgálatot tett Lukcsics Pál, leggazdagabb főúri családi levéltáraink egyikének, a gróf Zichy-család zsélyi nemzetségi levéltarának bő és kitűnő leírásával. A szokásosan túlnyomóan birtokok és részben családok szerint rendezett levéltár óriási teret nyit a családtörténet számára. Erről ugyan már a család oklevéltárának eddig megjelent kötetei is meggyőztek; Lukcsics közlései nyomán azonban ez a perspektívánk távoli messzeségekre tolódik ki. A töméntelen adat sokfélesége miatt lehetetlen itt felsorolásokba bocsátkoznunk s a 39nagynevű családok és a birtokok nagy számánál fogva egyesek kiemelésével sem tudnánk megközelítő képet adni. Lukcsics nem elégszik meg a nagy iratcsoportok és az iratoknak levéltári jelzetük szerinti puszta leközlésével, hanem – és ez közleményének becsét rendkívül emeli – az összefüggő részeknek, az egyes családok iratainak eredetét is felkutatja és történelmi magyarázatokkal világítja meg az utat, amelyen azok a Zichy-nemzetség levéltárába jutottak. Kumorovitz Bernát Lajos, akinek értekezése a leleszi konvent oklevéladó működéséről 1569-ig a Turul 1928. évfolyamában jelent meg, a Levéltári Közlemények e kötetében ugyanazon konvent pecsételési és oklevéltaksa lajstromairól ír s közülök a két legrégibb (1355–56. és XIV. század II. fele) szövegét teljesen, az időben legközelebbi következőből (XIV. század vége) pedig részleteket közöl. E régi lajstromok sok genealogiai adatot is tartalmaznak.
Ezeket a közleményeket emeltük ki, mint amelyekről a Turul olvasóinak beszámolni kötelességünknek tartottuk. Az előadottakon kívül azonban sok más becses értekezés, oklevélközlés és az éber figyelemmel kísért bel- és külföldi levéltári irodalom termékeiről az ismertetések egész sora, a «Vegyes közlemények» rovatában pedig az Országos Levéltár 1928. évi állapotáról és működéséről, az iratgyarapodásokat is feltüntető jelentés olvasható a folyóiratban.
Czobor Alfréd.
