TÁRCA.
33TÁRCA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság multévi és azóta kifejtett működésének összefoglaló képe a következőkben vázolható. Az előző év március 22-én tartott igazgató-választmányi ülésen Áldásy Antal, a Társaság elnöke, nagyszámban megjelent hallgatóság előtt a Bezerédj-család történetéről szóló, új adatokkal megvilágított értekezését olvasta fel, mely azóta a Turulban színesnyomású címermelléklettel már meg is jelent. Az 1929. október hó 17-re kitűzött közgyűlésen az igazgató-választmány megbízásából Szentpétery Imre másodelnökünk tartotta meg Karácsonyi János, elhúnyt nagynevű tiszteletbeli elnökünk felett emlékbeszédét a Magyar Tudományos Akadémia gyűlési termét teljesen betöltő tagjaink, valamint a tudományos társaságok és a nagyváradi káptalan képviselőivel együtt egybegyűlt szépszámú vendégsereg előtt. Ugyanez a közgyűlés a megelőző igazgató-választmányi ülésen történt jelölés alapján a kilépő Fógel József, Barabás Samu, Dőry Ferenc, Domanovszky Sándor, Kállay Ubul, Reiszig Ede és Vargha Zoltán igazgató-választmányi tagokat újból, báró Forster Gyulát, Lukcsics Pált, Kumorowitz Lajos Bernátot és Paulinyi Oszkárt pedig az üresedésben levő helyekre új igazgató-választmányi tagokul választotta meg.
A folyó évi április hó 3-ra összehívott közgyűlésünket megelőző igazgató-választmányi ülésen a Turul szerkesztésének ügye is napirenden lévén, Áldásy Antal elnökünk, rendkívül nagy elfoglaltságaira való hivatkozással, kérte a szerkesztésnek másra ruházását; az igazgató-választmány azonban, tekintettel arra, hogy elnökének kiváló hozzáértéssel immár régóta kifejtett szerkesztői munkásságát nem nélkülözheti, a szerkesztésnek további megtartására kérte, aminek az elnök engedve, a szerkesztést továbbra is vállalta. Ugyanekkor az igazgató-választmány az állandó távolléte miatt úgy a Társaság titkári tisztségéről, mint a Turul társszerkesztéséről lemondott Tóth László helyébe az elnök mellé másik szerkesztőül Czobor Alfrédot, a Társaság jegyzőjét választotta meg s őt egyúttal a titkári tisztségre is jelölte. Az igazgató-választmányi ülést követő közgyűlésen, melyet az egybegyűlt tagokon kívül nagyszámmal megjelent vendégek igen népessé tettek, Vargha Zoltán Vargha Gyulának, a kiváló költőnek a származását és őseit ismertette magasszárnyalású előadásban. Az igazgató-választmányból alapszabályaink értelmében ezúttal kilépő tagok: gróf Andrássy Géza, Eckhardt Ferenc, Holub József, Jalsoviczky Sándor, R. Kiss István, Lukcsics József, Mályusz Elemér és báró Prónay Dezső, újból megválasztattak, míg új választmányi tagok Bezerédj István, Végh Gyula és Fekete Nagy Antal lettek. A számvizsgáló bizottság tagjaivá a közgyűlés Isoz Kálmán, Táborsky Ottó és Paulovics Tibor rendes tagokat választotta.
A megüresedett titkári állás betöltését illetőleg a közgyűlés az igazgató-választmány jelölése alapján határozott s a Társaság titkárává annak eddigi jegyzőjét, Czobor Alfrédot választotta meg.
A pénztárnok jelentése szerint a Társaság bevételei 3245 P 46 fillért, kiadásai pedig 2465 P 58 fillért tettek ki.
A Társaság 1929. évi működéséről Czobor Alfréd jegyző, mint a titkár helyettese, a közgyűlés által tudomásul vett következő jelentésben számolt be:
Milyen tisztelt Közgyűlés!
Társaságunk múltévi tevékenysége is annak a fokozatos fejlődésnek a jegyében folyt le, mely áldatlan közállapotok után a mostani évtized kezdetén történt újjáéledése óta, adott viszonyainkhoz mérten, évről évre tapasztalható.
Társaságunk belső életének tulajdonképeni tartalmát alkotó tudományos feladatok ama részéről, mely a genealogiai és vele kapcsolatos irodalom legújabb önálló termékeit öleli fel, az elnöki megnyitó kimerítően tájékoztatta a tisztelt közgyűlést. E feladatok betöltésében másik tényező, mely a heraldika és genealogia tudományos művelésének állandó ébrentartására hivatott, folyóiratunk, a Turul. Ennek 1929-es évfolyama is az előző évihez hasonló 15 ívnyi terjedelemben, összevont kettős számokban kétszer jelent meg. Ezekben Áldásy Antal a Bezerédj-család Zsigmond-korabeli színes címerének bemutatása mellett e család középkori történetét világítja meg. Nagy Miklós a Ghyczyeknek a magyar nemzet történetében szerepetvivő tagjairól ad beható tanulmányt, bő genealogiai táblával. Juhász Kálmán a XII. század végén és a XIII. század elején élt Csanád püspök alakját és kapcsolatait rajzolja meg gazdag forrásanyagon épült tanulmányban. Haiczl Kálmán a Zelchényieknek, valamint a rokon családoknak középkori kapcsolataival és birtokviszonyaival foglalkozik, s ennek kapcsán Hrussó vára középkori történetéből kapunk részleteket. Tóth László Bonfini és műve másolójának címeresleveleiről szóló s egyben a Bonfini-család leszármazását ismertető értekezése sok ismeretlen anyagot vet felszínre. A genealogusokra nézve a leszármazások, családhoz való tartozandóságok megállapítása, elsősorban pedig a birtokviszonyok helyes meghatározása tekintetében igen fontos követelmény az 1848 előtti birtokjogi viszonyok ismerete. Ezek egyik részéhez hasznos ismereteket 34nyujt Holub Józsefnek Kelemen László művéről írt bírálata s utóbbinak erre írt válasza.
Ezek s több más kisebb becses genealogiai értekezés mellett a címertant elsősorban Ghyczy Pálnak ábrákkal megvilágított szakszerű értekezései képviselik; nevezetesen az egri várban talált régi címeres kőlapról, melynek címerében a Chaby-család címerét ismeri fel, továbbá az 1398. évi Csentevölgyi-armalis címeréről; melynek leírása alapján a «Wexirbild»-ekre emlékeztető címert rekonstruálja, mégpedig a régebbi Turulokban megjelent kísérletekkel szemben a legelfogadhatóbb alakban. Ugyanő a Forgách-család nemzetségi címerének fejlődését is új világításban mutatja be. Bártfai Szabó László Miskolc város régi címerpecsétjének ábrázolását fejtegeti. Relković Néda pedig két, XVI. századbeli címeres levélről értekezik. A hazai és külföldi magyarvonatkozású genealogiai és heraldikai művek ismertetése a Társaságunk által képviselt tudományágnak mai állapotáról tájékoztatja tagjainkat.
Az őszi közgyűlésen Szentpétery Imre másodelnök méltatta nagy alapossággal Karácsonyi János felett tartott emlékbeszédében elhúnyt tudósunk nagyarányú munkásságát. Mai közgyűlésünkön pedig Vargha Gyula választmányi tagunktól volt alkalmunk hallani Vargha Gyula származásáról írt kiváló tanulmányát.
Szellemi munkálkodásunk kapcsán helyénvalónak tartom már most bejelenteni, hogy elnökünk, Áldásy Antal, a Magyar Nemzeti Múzeum címeresleveleit ismertető művének folytatása, címerábrákkal, a múzeum főigazgatója, Hóman Bálint úr ő méltósága gondoskodásából a közeljövőben megjelenik s az 1600-ig kiadott címeresleveleket fogja tartalmazni, a korábbi anyaghoz tartozó, de csak ennek megjelenése óta megszerzett címeresleveleket is felölelő kiegészítésekkel.
Ha az előbb vázolt eredmények esetleg nem elégítettek ki mindenkit minden irányban, ez nem a jó igyekezeten múlt, hanem anyagi erőink hiányán, ami Társaságunk működését erősen korlátozza; mint ahogyan a magas nyomdai árak tudományágunkat önállóan művelő egyeseket is akadályozzák ilynemű termékeik publikálásában. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a közönség érdeklődésébe, támogatásába vetett reményeink a kellő mértékben maiglan sem váltak be. Multévi körlevelünk nem hozta meg a várt eredményt. Ez okból a folyó év elején újabb körlevéllel fordultunk tagtársainkhoz a Társaság támogatására és főként a tagdíjak beküldésére. Ezúttal kedvezőbb visszhangra találtunk; de vajjon a kivánt siker legalább nagyobbik részét elérjük-e, csak ezután válik meg.
Tagjaink multévi gyarapodása 33. Ez az előző évekhez képest ugyan szép haladás, de még mindig kevés; mert nem szabad felednünk, hogy különböző okokból gyakori veszteségeink is vannak. Bár ezúttal örömmel jelenthetem, hogy legutóbbi közgyűlésünk óta elhalálozás miatt egyetlen tagot sem vesztettünk.
Őszinte, meleg hálánkat tolmácsolom a mélyen tisztelt közgyűlés színe előtt azoknak, kik tagsági díjkötelezettségeiken felül is siettek segítségünkre, de különösen és elsősorban Kollányi Ferenc prelátus úr ő méltóságának, aki 200, és Hóman Bálint főigazgató úr ő méltóságának, aki a Nemzeti Múzeum részéről utalványozott 800 pengős évi támogatáson felül magánpénzéből is külön 100 pengős adományban részesítette Társaságunkat. És mély köszönetünket fejezzük ki ugyanekkor a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr ő excellenciájának, aki évi 300 pengős államsegélyt nyujt számunkra.
Társaságunk külső szerepléséből kiemelem, hogy testvértársulatunkat, az Országos Magyar Régészeti Társulatot, fennállásának 50 éves jubileuma alkalmával meleg sorokban üdvözöltük s díszközgyűlésén megfelelően képviseltettük magunkat. Úgyszintén képviselettel vettünk részt két régi, Társaságunk megalapítása óta annak igazgató-választmányában helyetfoglalt, korábban elhúnyt tudós tagtársunkról való kegyeletes megemlékezésen: Fraknói Vilmos szoborleleplezésén és id. Szinnyei József 100. születése napja alkalmából sírjánál rendezett emlékünnepen, mely alkalmakkor Varjú Elemér másodelnökünk Társaságunk koszorúját is letette.
Jövő feladataink a régiek: A genealogia és heraldika tudományos művelésének minél hathatósabb eszközökkel való fellendítése és Társaságunk iránt az érdeklődésnek minél szélesebb körre való kiterjesztése, valamint anyagi erőforrásainknak minden képzelhető módon gyarapítása. Megkíséreljük elszakított területeken élő volt tagjainkkal is az összeköttetést újból felvenni. Egyes jelek ugyanis arra mutatnak, hogy – ha nem is mindenütt – némely részekről sikerülni fog tagjaink számát ezúton is emelni.
Amikor olyan országokban, ahol címet, rangot eltöröltek, a genealogia és heraldika tudományos művelése újabban olyan lendületet vett s olyan nagyszabású vállalkozásokkal és kiadványokkal lép fel egyszerre, amilyennel és aminőkkel még a régi világban is alig találkozunk, – mint teszem, Cseh- és Morvaországban is – ugyanakkor nekünk kétszeres kötelességünk ezirányban munkálkodni s kötelességük ebben segítségünkre jönni mindazoknak, akik a mai szélsőséges és szent hagyományokat elvető áramlatokkal szembenállnak, mert Társaságunk irányánál fogva különösképen művelője annak a talajnak, melyen az ősök tisztelete, megbecsülése érlelődik.
Kérem a tisztelt Közgyűlést, méltóztassék a titkári jelentést tudomásul venni.
