a) A dubi Lővő-család.
a) A dubi Lővő-család.
Okmányilag 1287-ben lép fel azon alkalomból, hogy Bogha comestől 9 márkáért megveszi annak vételjogon tulajdonát képező Luchunch nevű s a Vág túlsó oldalán fekvő földjét. Vevőkként Salmer fiai, Mihály és István szerepelnek, kik egyébként rokonai. A vételhez mint szomszéd Aba fia, Aba is hozzájárul. A nyitrai káptalannak ugyanazon évi okmánya szerint Bogha szavatosságot vállal az ügyletből kifolyólag.
Budúr comes a sághi konvent előtt bevallást tesz a Lővő (sagittarius) család részére. A fentebb említett Aba 1306-ban átengedi Luchunch nevű földjét, sőt megajándékozza a neki híven szolgáló, érte és javaiért véröket ontott Salmer fiukat Gerencsér nevű vett faluval. Megtudjuk ezen, a nyitrai káptalan által kiállított okmányból, hogy a két testvér Abának Szenice nevű várát védelmezték Vencel király ellenében, midőn ez fiát hadai élén az országból kivezette. Ezen alkalommal Mihály elesett, István pedig vérét ontotta és testén csonkítást szenvedett. Az adományozáshoz hozzájárult Aba fia, Miklós is. Az adomány azonban csak István részére szólt. Ők akkor már nős és családos férfiak voltak. Mihály neje Kinga, zsuki Kenéz leánya; ennek második férje Chelle János. Ezekkel később még találkozunk. Ezen a néven rokonok Veres Ábrahámmal.
Csák Máté 1316-ban szept. 26-án Jókő vára alatt kiadott oklevelével megerősíti Lővő Istvánt Dub, Piós és Gerencsér birtokában, ahogy azokat annakidejében Abától kapta volt, bírja azontúl békében és minden akadály nélkül. Felmenti őt az alsóbb bíróság előtt való megjelenés alól és csak az ő ítélőszéke előtt tartozik megjelenni. Nem tartozik vele táborba szállani, hanem helyette fia, Miklós lesz köteles katonáskodni. Erre a szent feszületre tett esküvel kötelezte magát Mátyus úr. Kezesekként aláírták főbb hívei, maguk is esküt téve a feszületre.
Az előbb említett Mihály özvegye nem sokáig gyászolta hős férjét, egy-kettőre férjhez ment 84Chelle Jánoshoz, ki Miklós pozsonyi főispán familiárisa volt. Sok perpatvar volt az új sógorral, ki mindenáron ki akarta erőszakolni az özvegynek kijáró hitbér stb. kiadását. Nem rettent vissza még az erőszakoskodástól, s mikor István makacskodott, elfoglalta s mintegy zálogul tartotta annak Anya nevű pozsonymegyei faluját és azt sem szép szóra, sem tiltakozásra ki nem adta. A birtokot hosszú ideig, vagy húsz évig birtokolta, mi érthető is, hiszen ő a pozsonyi főispán, tehát a király embere volt, míg István – mint láttuk – előbb az Aba-családot szolgálta, utóbb pedig Csák Máté mellé állott, s így politikai ellenfelek voltak. Hogy megszűnt a politikai feszültség, István úr sietett a visszaszerzéssel, Chelle sem engedett, perpatvarkodás, majd tettlegesség lett a dologból. A hatalmasabb élt a keze ügyében állott eszközökkel, magához vett néhány várkatonát és elfogatta István urat, elverette a hajthatatlant és lezáratta. Az egésznek hatósági színezetet adott. A megkínzott ember nem hagyta annyiban, ura közbenjárásával felelősségre vonatta a főispánt, ki szörnyű rossz néven vette a házsártos ember tettét. Rögtön intézkedett, hogy a megbántott ember elégtételt kapjon. Addig pedig, míg a dolog peres része el nem dől, Chellének és társának, Sebőnek – ki rokona volt – kezeseket kellett állítaniok. A lefolytatott vizsgálat sok gazságot derített ki és Chelle ügye rosszul állott; a per kimenetele nem volt kétséges. Ekkor néhány jámbor ember közvetíteni kezdé a bonyodalmasban járókat, és fáradozásuknak meglett a gyümölcse, egyességre léptek az ellenfelek, olykép egyezkedvén, hogy Kinga asszony lemond igényéről, István úr pedig megbocsátja férje sok gonoszságát, visszavonja a pert.
A következő irat is panaszos. László és Eynard, nyitrai főispánok előtt István úr szomorúan panaszolja, hogy a másik Luchungban lakó Móka fia, Mihály, Szent Domonkos hitvalló elmúlt ünnepén berontott a panaszttevőnek falujába és onnan erőszakkal elhajtotta azt a négy ökröt, amely a panaszosnál zálogban volt. Mihály ugyanis férjhez adta nővérét és a lakodalomhoz kölcsön kért néhány értékes női öltönyt, nevezetesen: egy iperni kék öltönyt, egy iperni vörösszínű, arannyal hímzett széles női tunikát és egy kék iperni posztóból való övet. Az erőszakoskodó ez alkalommal elhajtott még 28 darab marhát, részben a panaszos, részben jobbágyai tulajdonát, és azokat kiadni nem akarja.
Ugyancsak nagy sérelem esett István úron és a családján akkor, midőn a fenti Mihály szövetkezvén Farkas jókői alvárnaggyal és azok fegyveres szolgáival gyertyaszentelő ünnepe előestéjén (febr. 1-én) a panaszos luchungi házába, hol ő, neje, gyermekei és hozzátartozói tartózkodtak, latrok módjára betörtek, az ő és jobbágyainak ingó és ingatlan dolgait mintegy 100 márka értékben elvittek. Őt és fiát, Miklóst elfogták és bilincsbe verve 25 napon át fogva tartották; két asszonyt, a panaszos jobbágyainak nejeit meggyalázták, feleségének még az övét is elvették és pusztán, ingben elzavarták. A falut 25 napig megszállva tartották, minden gabonáját és szénáját, nemkülönben a jobbágyokéit is lovaikkal feletették és egyébként elpusztították, jóllehet ő erre okot nem szolgáltatott. A káptalan kiküldöttje, Miklós pap, Mihály nevű szolgabíróval így állapították meg a tényállást 1328-ban.
Midőn Kont Miklós nádor 1366. június 29-én Nyitra városa mellett megyegyűlést tartott, Dubi Miklós fiai, Jakab és Mihály panaszt tettek Dubi Karácson fia, Miklós ellen azért, mert ez az őket jogosan megillető falunak a felét már régebb időtől fogva birtokolja nagy kárukra. Ők az elfoglalás okát szeretnék tudni. Miklós azonban, jóllehet meghívták és reá ott a törvényes napok alatt vártak, sem nem jött, sem nem küldött (t. i. megbízottat), ezért, ha elmaradását igazolni nem tudja, pervesztesnek nyilvánítják.
László oppelni herceg nádornak ugyanazon a helyen 1368-ban tartott gyűlésén Jakabot elmarasztalták Beke fia, István ellenében három márkában. Ezt ő lefizette. Van erről még egy másik irat is.
1371. febr. 10-én a zobori konvent előtt Jakab elzálogosítja fél Kysdudvágzeg faluját Kossuthi Péter fia, Bekének 10 márkáért. Úgy látszik, hogy ez az előbbi pernek a folyománya.
Osztályos atyafiak Heem (Simeon); Kozma; András; Miklós; István; Tamás; László; Simon 1385; Péter 1381; Margit; János; Mátyús 1358; Lack Klára 1381; Imre; János 1366; Chuna Conrád özvegye 1379; Waga; Mihály 1424 ~ Margit 1438 2. férje Posár; András ~ Anna 1487; Zsigmond 1421; Lőrinc 1421; László 1421; Kata; Imre; János ~ Borbála 1438; Ferenc ~ Surányi Ágota 1485, 1489, 1463, 1465, 1502; István ~ Onory Anna 1485; Borbála; Dorottya; Ilka ~ Szeptenczky Mátyás; Gáspár; Zsigmond ~ Burián Szikfried Anna 2. ~ Spáczay Péter 1525; János ~ Szele Borbála 1579, 1564, 1571; György ~ Zsófia; Ferenc ~ Kubinyi Dorottya 1572, 1579, 1580, 1582, 1588; Farkas-Miklós 1592–1605; István; Anna 1. ~ Szeptenczky György 2. ~ Illyevay Márton; Farkas-Ferenc; György (Kerek) Szecsényi Kata 1572, 1571, 1578; Imre ~ Simonffy Ilona 1557, 1564, 1560; András; Éva 1571 1. ~ fajszi Szilágyi György 2. ~ Kakoviczky Kristóf; Péter; György ~ Both D.; Imre; Mihály pap; Magda; Éva ~ Répay N.; János ~ Lipthay Anna (L. II. táblán); Zsigmond ~ Szelecsényi Zsuzsánna (L. III. táblán); Eufrosina; Anna ~ Vizkeleti Tamás; 1-től: György; István; Erzse; 2-tól: Eszter
85I. TÁBLA.
János (L. I. táblán) ~ Lipthay Anna 1576, 1588, 1590, 1591; Gáspár ~ Aranyady Zsuzsa 1593–1629?; Imre ~ Bornemissza Kata 2. ~ Kozár Miklós; András ~ Rudnay Borbála; Zsuzsánna 1609 1. ~ Zsembery P. 2. ~ Balogh Ferenc; Kata; Ilona ~ Csuzy János; Zsuzsa ~ Kozár János 1661; Judit; Anna ~ Benyovszkyné; Éva; Kata; György; István; Miklós; Ferenc ~ Illésházy Zsófia 1653, 1631; János ~ Balogh Kata 1626, 1628; Gáspár ~ Balogh Erzse 2. ~ Bucsányi Zsigmond; Zsigmond ~ Elefánty Mária; Kristóf 1. ~ Dersffy M. 2. ~ Windischgraetz Magda 3. ~ Fitter Éva; Mária ~ Zsámbokréty Ferenc 1633; Ferenc †; Éva ~ ákosházi Sárkány István; Imre 1640-ben 10 éves; Anna; Ferenc; Erzse ~ Dobronoky; Ferenc ~ Bossányi Sára 1692 elvált 1693; Imre 1673; László ~ Tisza Ilona; Krisztina ~ Rajmann György; Éva 1. ~ Podhragyay István 2. ~ Hermannphor György; Johanna ~ Taynay János; Klára ~ Szombathelyi Ferenc 1676 X. 4. 1691.; Gáspár ~ Gorgey Zsófia 1685 2. ~ Jelenffy András; 2-tól; Judit ~ Névedy Imre 1700; János; Eufrosina ~ Halácsy R.; Erzse ~ Podhraczky György; Ferenc 1. ~ Pókateleky 2. ~ Kondé N.; László ~ Horváth Janka; Jozefa; János ~ Névedy I. 2. férje Boronkay S.; Erzse ~ Srether N.; László; János ~ nagymihályi Petrőczy Éva 1676, 1679, † 1683; Mária 1. ~ Columban J. M. 2. ~ Szegedi Zsigmond 1650, 1665; Magda ~ gr. Esterházy János 1692; Anna ~ Fejérpataky; Lajos ~ Balogh Julia; Mihály ~ Csuzy Márta; Ignác; Rosina ~ Ghillanyiné; Károly; Julia ~ Mesterházy Pál 1782; Sándor ~ Tisza Ilona 1700, 1726; Eszter ~ Czompó Zsiga 1687, 1690; Antal ~ barátosi Huszár Klára 1800–1840; József ~ Ghyczy Ágnes † 1847; Ede 1839 † 1863 I. 26.; Judit ~ Rudnyánszky Péter † 1893. IX. 18.; Vilmos 1844; Mihály 1. ~ br. Révay Teréz 2. ~ de Allercourt Erzse 1768; Julia 1. ~ Nedeczky András 1753; József báró ~ Zuloghy Anna 1740–1805 XII. 8.; Rudolf ~ Benyovszky Zsófia 1828; Zsigmond; Sámuel 1797 I/8. harctéren szerzett sebeibe halt; Nanett † 1794 V. 1. 25 éves; Károly; Ferenc báró író 1774. † 1851 II. 17. ~ br. Saldern; Gusztáv 1881 II. 6.; Rudolf ~ Skultéty M. 1854 VII. 11.; Jenő 1847. † 1889. II. 24.; István; László 1843. † 1872 XII. 1.; Rudolf 1849. † 1908 ~ szopori Skultéty Teréz 1851; Folytatják a családot, további levelezést lásd Daróczy: Nemességek.; Erzsébet 1845 ~ Benyovszky L.; Julia ~ Rudnay József; Franciska ~ Rohonyi 1869
)
86II. TÁBLA.
Zsigmond ~ Szelezsényi Zsuzsánna 2. ~ Konkoly Péter; Anna ~ Berényi András; István 1. ~ Bornemissza K. 2. ~ Armpruszter Magda; 1-től: Gábor elesett 1650; Miklós ~ Ormándy Erzse 1649–1650; Mária; 2-tól: János; István ~ Dér Mária; Zsuzsánna ~ Csuzy János; András ~ Szalay E. 1713; György ~ Nagy Mária; Erzse ~ Bősze Mihály; Judit; Mária-Klára ~ Richter A.; Katalin ~ Koron Miklós; György ~ Novotha A. 1697.; Antal ~ Huszár Klára; Tamás 1731; István ~ Jankovics Mária; József ~ Krasovszký Julia; Anna-Mária ~ Könyök Köncöl Mihály 1747–1766; József; László ~ Frideczky Mária; Gábor ~ Blaskovics Karola; Kristóf ~ Horváth Mária; Elek ~ Gyapay Zsófia † 1851; György 1. ~ br. Wiederspeig Josefa 2. ~ Szálé Teréz 1826 III. 24.; Alajos ~ Simacius Sarolta; János 1778, 1772, 1825; Albert ~ Ghyczy Mária; Miklós †; Sándor ~ Skarbala Anna; Pál jezsuita; Ignác 1786, † 1884 IX. 17. ~ Zerdahelyi Judit † 1886 II. 18.; Gusztáv ~ Mokos Paula; Gábor ~ Simacius Laura; Gáspár † 1829 N. Szombat; Pál ~ Könczöl Erzse; Mária † 1864 II. 18. ~ gr. Zamoyszky; Blanka ~ Kállay M.; László; Péter 1822; Vendel † 1875 XI. 8.; Mária ~ br. Steiger Albert; Ludmilla ~ gr. Zamoyský
87III. TÁBLA.
1381. jún. 8-án Lajos király meghagyja a zobori konventnek, vizsgálja meg, mi igaz Lővő Jakab azon panaszában, hogy mikor ő pünkösd ünnepe előtti pénteken Vígvár községbe ment szent misét hallgatni, akkor dubi Szőkének mondott István felesége veszekedés undok ösztönétől sarkallva népeit, nevezetesen Beke fia, Pált, vejét reászabadítva (küldve) meg akarta ölni. A vizsgálathoz 88ocskói Lack fia Jánost, Miklós fia Pétert, ocskói Domonkost, dubi Karácson fia Andrást, dubi Tenke Miklóst, Geréb Jakabot rendeli.
1401-ben Chanádon kelt iratával Királyföldi Miklós fia Derslaus, dévai várnagy megfogadja, hogy azokért a hívséges szolgálatokért, melyeket Jakab fia, Miklós és testvére, István a király úrnak és az erdélyi vajdának tettek, a nyitramegyei Spanfölde nevű néptelen földet, mely Chadeusnak elhúnytával a király úrra szállott, felkéri, mit ha nem tenne, nem tudna vagy nem akarna, akkor az ő saját birtokaiból ad hasonló értékűt.
1405-ben nyitrai káptalan előtt Csallóközi Miklós leánya, Klára, dubi Péter fia, János özvegye vallja, hogy dubi Lővő Jakab fiai, Miklós és István őt Losonc nevű birtokból kifizették.
1406-ban ugyanezek bizonyos szántóföldek ügyében Kisapponyi Péterrel kiegyeznek.
1407-ben Zsigmond király Kassán, febr. 7-én kelt rendeletére a nyitrai káptalan megidézte dubi Bozák Miklós és testvére, István panaszára Moroczfalvai Egyed fia Györgyöt és leányát azért, mert egyik dubi jobbágyokat bántalmazták.
Forgách Péter főispán és a szolgabírák jelentik, hogy mivel az előbb idézettek meg nem jelentek, ezért megbírságolják őket.
1408-ban Zárában kelt iratával dubi Bozák Miklóst és testvérét felmenti az ellenségeik ellenében elkövetett jogtalanságokért.
Stibor vajda évnélküli iratában meghagyja várnagyainak és tisztjeinek a vágmelléki uradalmaiban: támogassák Bozákot és ne bántsák. Ugyanő ír 1408. május 16-án Nagyszombat városának, hogy mivel a király úr dubi testvéreket kegyelmébe fogadta, ne bántsák őket. Úgy látszik, vérében maradt a garázdálkodás.
1412-ben hatalmaskodással vádolja őt dubi István fia, György és neje, néhai dubi Egyed fia, István leánya, hogy Fülöp, Jakab ünnepe körül (júl. 1) házukra tört, két lovukat elhajtotta.
1412-ben Palásty Egyed bírságbehajtó nyugtatója, hogy Jakab fia, Miklós azt a büntetést, melyre őt Gara Miklós elnökletével Csejte mellett tartott gyűlésen elítélték, lefizette.
Ez időtájt békésen intézik el azt a perpatvart, mely közöttük a vitás földterületre nézve fennállott (Pásoldföld) – némely jámbor férfiak közbenjárására kibocsátja – pedig még Zsigmondnál is panaszkodott, ki 1413. május 1-én Körösön kelt iratával meghagyja Stibornak, hogy különbeni neheztelése alatt őt ne engedje háborgatni.
Van még egy irat az 1413. évről. Panaszkodó irat ez, melynek értelmében még nikápolyi csatában Bogyiszló fia, Miklósnak kölcsön adott lovát keresi.
Utolsó irat 1425-ből való. A nyitrai káptalan előtt megegyeznek borii Pál fia, Péter és Bozák Miklós. Péter kezén megsebesítette Miklóst, fizet érte 30 forintot.
Úgy látom, kihalt a család, mert ezen időben Ocskóiak lépnek fel új birtokosul Dubovanban!
