Magyar szentek ünnepei egy XV. századi bambergi naptárban.
Magyar szentek ünnepei egy XV. századi bambergi naptárban.
A Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárának középkori német kódexei között található egy szép kiállítású, német nyelven írt naptár is, amely az 1439. 99évre, a bambergi székesegyház számára készült. A naptár, amely a Cod. Mss. Germ. 15 jelzetet viseli, 26 negyedrét pergament lapból áll, amelynek első része (f 1 r–f 13 r) a tizenkét hónapra szóló naptárt, a második fele pedig különböző időszámítási módok, a bolygók leírását tartalmazza, s előadást kezdetleges kivitelű miniatűrök is díszítik.
Az, hogy a bambergi egyházmegye számára készült, megállapítható abból, hogy a németnyelvű névfelsorolásban ugyanazok a szentek találhatók, akik a bambergi egyházmegye középkori naptárában más forrásokból is megállapíthatóan előfordulni szoktak.* Az a körülmény pedig, hogy az 1439. esztendőre készült, megállapítható abból, hogy a csillagászati számításoknál kiindulópontul mindig ez az év szolgál.* A naptárban a változó ünnepek nincsenek felsorolva, ezek megállapítására a fol. 17 r-en lévő táblázat szolgált. Ilyenformán a kalendáriumot hosszabb időre szánta készítője.
V. ö. H. Grotefend: Zeitrechnung des deutschen Mittelalters und der Neuzeit. II. B. I. Teil. Hannover, 1892. pp. 7–10.
A naptár beosztása még nem volna döntő tényező, mert ugyanebből a korból 1450. és 1461. is hasonló húsvéti dátummal bír
Feltűnő dolog, hogy ezt a bambergi kalendáriumot eddig figyelmen kívül hagyták kutatóink. Nem használta Knauz Nándor sem, aki pedig bőségesen feldolgozta a Nemzeti Múzeumban lévő régi naptárakat. Így természetesen nem használta Grotefend sem, amikor a bambergi egyházmegye középkori naptárát összeállította, pedig amennyire forrásainak felsorolásából megállapítható, ezek – a kor szerint nem datált három kéziratot figyelmen kívül hagyva – mind későbbiek a múzeumi kalendáriumnál. De bővebb ennek a felsorolása is, mint a Grotefendé, mert itt az egyházi év minden napján található egy-egy commemoratio, míg Grotefendnél vannak üres napok.
A naptár adatai közt három magyar szent commemoratióját találjuk. Augusztus 20-án Steffann ein konig von ungern bejegyzéssel találkozunk. Nem meglepő ez, hiszen Szent István elevatiójának ünnepével már a XIII. század második felében találkozunk külföldi misekönyvekben.* Németföldön pedig a középkorban a bambergin augusztus 20-án ünnepelték a szent király elevatióját a breslaui, gneseni, krakói és prágai; augusztus 19-én a brixeni; augusztus 21-én pedig a lebusi (Gnesen suffraganeusa) és az olmützi egyházmegyékben.*
V. ö. Turul, 1927. pp. 92–3.
V. ö. Grotefend op. cit. II. Band. II. Teil. Hannover. 1898. p. 172.
November ötödikén a naptár Szent Imréről emlékezik meg (Emericus ein Herczog). Szent Imre tisztelete Grotefend állítása szerint német földön egyedül a bambergi egyházmegyében volt feltalálható, de a magyarországi gyakorlattól eltérően nem november 5-én, hanem november 4-én. A múzeumi naptár most megcáfolja ezt az állítást, mert ez a szent királyfi commemoratióját határozottan november 5-re teszi. Valószínű, hogy Grotefend állítását valamelyik nyomtatott missalera alapítja, ahová talán sajtóhibából került, mert különben ismeretlen Szent Imrének ezen a napon való ünneplése.*
V. ö. Grotefend u. ott p. 93.
Szent Erzsébet tisztelete az összes német egyházmegyékben elterjedt lévén, egészen természetes, hogy november tizenkilencedikén Szent Erzsébetről emlékezik meg (Elsbet ein lantgrauin).*
V. ö. Grotefend u. ott pp. 92–3.
*
Érdekesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy Grotefend szerint a németországi gyakorlatban – nem ugyan oklevéldátumokban – előfordul III. Endrének a dominikánus szerzetbe lepett leánya, Erzsébet is, aki 1338-ban a tössi kolostorban halt meg és mint boldoggá avatottnak ünnepét az Acta Sanctorum szerint május 6-án ünnepelték. Ennek a Magyarországi boldog Erzsébetnek az ünnepe azonban nálunk teljesen ismeretlen, nem említi se Knauz, se Szentpétery.
Tóth László.
