IV. Grassalkovich II. Antal.
Egyetlen, 37 éves (sz. 1734 aug. 24. Gödöllőn) fiát éppen Pozsonyban érte atyja váratlan halálának a híre. Lóhalálban indult Gödöllőre, ahova dec. 6-án éjjel érkezett és másnap már részt is vett Besnyőn a hatvani prépost által mondott requiemen.
Már atyja életében, 21 éves korában (1755) Mária Terézia kamarai tanácsossá nevezte ki, majd három év mulva (1758 febr. 5.) cs. és kir. kamarás lett. Ez év májusában vette feleségül gr. Eszterházy Miklós tábornagy, Eszterháza építője és gr. Weissenwolf Mária leányát, Anna Máriát (1758 május).
Atyja először (1756 jan. 1.) a bajai uradalmat adta át fiának, de mivel veszélyes szembajt kapott, visszavette tőle. A következő évben (1757) Debrőt adta a gyöngyösi úri házzal. Midőn azonban fia megnősült és állandóan Pozsonyban lakott, a debrői uradalmat visszavette s ennek jövedelméből neki évi 12,000 frtot rendelt.
Még atyja életében bodrogi főispán (1759), majd v. b. t. t. (1767) és zólyomi főispán (1769) méltóságokat nyerte. Atyja végrendeletében mostohaanyja haláláig a jól felszerelt (26 ezer frtot költött reá Grassalkovich) debrői uradalmat rendelte fiának a lakásul szolgáló gyöngyösi házzal együtt azzal a szándékkal, hogy fia a gazdasági gondokhoz hozzászokjék s megismerje, hogy milyen nehéz és bizonytalan a föld jövedelme, szeresse meg a földet, tanulja meg, miként kell jobbágyait igazgatni, a sajátját hogyan gondozza és a birtoka jövedelmét megszámadoltassa.
Atyja végrendeletét, mely két majoratust alapított, Mária Terézia már a következő hónapban megerősítette, majd ugyanazon évben koronaőrré nevezte ki ifj. Grassalkovich Antalt. A fenyegető porosz háború ügyében ő is részt vesz a bécsi tanácskozásokon.
Amikor vak mostohaanyja, atyja után 10 évvel elhalt (1781 dec. 20.), birtokába vette a mindkét-hitbizományt. Lakatlan pusztái benépesítésére törekedett, s a mai Újhartyán, Kakucs, Vecsés, Örkény neki köszönhetik alapításukat. Nagy gondot fordított az utak javítására és építésére, szintúgy a lótenyésztés fejlesztésére, mely érdemeiért II. József királyi főlovászmesterré nevezte ki. Amikor a porosz háború fenyegette II. József birodalmát, II. Antal atyja példáját követve sereget állított ki uralkodója védelmére. Ezért II. József – tekintetbe vevén atyja és az ő érdemeit – őt és elsőszülött fiát illusztrissimus (nagyméltóságú) címmel osztrák és birodalmi hercegi rangra emelte és mindkétnembeli utódainak 81németbirodalmi, majd cseh honosságot adományozott. (1784. V. 6.)
Bőkezű ember volt. Atyja alapítását, Besnyőt kedvelte, támogatta s a templomon több hasznos átalakítást végzett. Az ő adománya az a stílusos vasrács, mely a templom hajóját a Szentélytől elválasztja.
Mint pozsonyi lakós hathatósan támogatta a város törekvését (1500 frt), amikor ez színházat akart építeni. A francia és a török háború idején a reá eső részen felül jelentékeny áldozatot hozott. Állásánál fogva meghívót nyer II. József és II. Lipót temetésére. Jóindulatú ember volt, azonban atyjának nagy tehetsége és kiváló tulajdonságai nélkül.
Nem tudott gazdálkodni. A fényes, költséges életmód még az ő horribilis jövedelmét is megtámadta. Atyja évi 125,000 frtra taksálta a fiára váró javak jövedelmét, s már 1784-ben 70 ezer, majd 1790-ben 117,000 frtot vesz kölcsön. Amikor (1793) a bécsi pénzverdében ezüstneműjét megbecsültette, 836 márka súlyban és 200,493 frtban állapították meg.
Gr. Eszterházy Anna Mária csillagkeresztes hölggyel kötött házasságából három leánya: 1. Anna Mária (gr. Viczay Mihályné), 2. Ottilia (gr. Forgách Antalné), 3. Erzsébet (gr. Eszterházy Ferencné) és egy fia, Antal (sz. 1771 április 12.) született.
Még javakorában volt, amikor Pozsonyban végrendelkezett s a rákövetkező 1794-ik év június 5-én Bécsben elhunyt. Özvegye 26 évvel élte túl († 1820 ápr. 25.) és mindketten Ivánkán temetkeztek, ahol II. Antal ifjú éveit élte.