I.
I.
III. András királynak 1297. évben kelt nemesítő kiváltságleveléből* tudjuk, hogy ezen családcsoport tagjai Csögőd fiain Andráson, Csemőn (Chemeu) és Endrősön (Endreus) kívül még Csik (Chyk) fia Töbör (Teber), Salamon fia Sámuel, György fia János;* Lőrinc fia Benedek és Becs (Bech) fia Karácson (Karachin) voltak.
Er. a gr. Forgách-család ghymesi ágának ltárában a M. Nemz. Múzeumban, lényegtelen eltéréssel közölve: W. X. 258–260. 11.
Egy 1295-iki oklevél – W. V., 144–145. és 132–133. 11. – szerint ez a János Gergely fia volt. A helyes név a Gergely és György nevek gyakori cseréje folytán már alig állapítható meg, éppoly kevéssé, mint a Mátyus és Mátyásé.
Mint a továbbiak fonalán ki fog tűnni, Salamon fia Sámuelnek, Csögöd testvérének kellett lennie, azért e két utóbbit későbbre hagyva, itt előljáróképen csakis ezen családcsoport többi tagját, a nemesítő levél szerint Csögöd fia András fratres-eit, atyafiait mutatjuk be röviden.
Csík fia Töbör.
A kiadott oklevelekben csak egyetlenegyszer, 1276-ban találkozunk nevével és pedig szept. 3-án, amikor Árpádházi Margit boldoggá avatása ügyében foganatosított tanukihallgatások során a Szt Jakabról nevezett várkonyi egyház Péter és a Szt. Istvánról nevezett kürti egyház János nevű plebánosai vallották, hogy másokon kívül Lucsei Töbör (Teber de Luce), akit a kürti plebános még 3«comes Teber» névvel is illet, látta, hogy a Gellei Bodó (Budo) ispán (comes) fia István, akit a rossz lélek megszállt volt («habebat spiritum immundum»), Árpádházi Margit sírjánál három hónap alatt meggyógyult, de nem teljesen, mire atyja ellenkezése dacára még egyszer visszatérve teljesen felépült.*
Monum. Romana episcopatus Vesprimiensis I. 368. és 371. 11. Tekintve, hogy a tanukihallgatásokat idegen – olasz – pap foganatosította, kétségtelen, hogy a helynevek torzított alakban kerültek a jegyzőkönyvbe. Mivel Várkony temploma most is Szt. Jakabot, a pozsonyvármegyei Kürt-é pedig Szt. István vértanut tiszteli védőszentjéül, jó okkal tekinthetjük ezen helyeket azoknak, amelyek a jegyzőkönyv eredeti szövegében Guarcon és Curt néven szerepelnek. Ugyane megfontolás alapján következtethetjük, hogy az eredetiben említett Galya alatt Gelle, újabb időben Egyházgelle értendő. Várkony alsó-csallóközi kis község Duna-Szerdahelytől D.-re, Nagy- és Kis-Lucstól D.-K.-re, Kürt kisközség ugyanott, Duna-Szerdahelytől K.-re, Nagy- és Kis-Lucstól É.-K.-re, Egyház-Gelle kis község ugyanott, Nagy- és Kis-Lucstól É.-Ny.-ra.
Mennyi ideig élhetett Töbör az 1297-ben történt megnemesítése után, nem tudjuk, mivel ez időponton túl sem a közzétett, sem pedig a hozzáférhető, közzé nem tett oklevelekben adat róla nincs. Annyi azonban bizonyos, hogy két fia maradt: Jakab és Finta, akik 1316-ban Felsőlucsei Sacho fia Páltól 10 penza denáron egy hold földet szereznek,* amivel ismereteink ezekről is kimerültek s utódaiknak sincs nyoma.
Anj. O. I. 404. 1. er. a pozsonyi kápt. hit. h. Itárában C. 14. f 11. L. 8 jelz. a.
György (Gergely?) fia János.
Ez idő szerint sem róla, sem pedig Lőrinc fia Benedekről és Becs fia Karácsonról több adattal nem rendelkezünk. A legnagyobb valószínűséggel mondhatjuk azonban, hogy ezen Györgynek vagy Gergelynek és Lőrincnek a megnevezett fiúkon kívül még legalább egy-egy fiúk volt és pedig az elsőnek Máté, a másodiknak Sebestyén. Az elsővel 1327-ben máj. hó 18-án találkozunk, midőn a szilaslucsei kir. udvarnokok Budo vérdíja dolgában a töbörlucsei kir. udvarnokokkal a pozsonyi káptalan előtt egyezkednek, akikért Csögöd fia András fia István, továbbá Sebestyén, egyéb felsorolt rokonaik, közöttük Gergely fia Mátéért is megjelentek.*
Er. Kondé-csal. ltára, közölte Knauz: M. Tört, T. XX. 250–251. 11., továbbá Wertner: Tört. T. XI. 305–306. 11.
A második: Lőrinc fia Sebestyén, mint imént láttuk, ugyanekkor András fia Istvánnal a töbörlucsei kir. udvarnokokat képviseli; egy évvel korábban pedig, 1326-ban a már többször említett András másik fiával Péterrel együtt mint töbörlucsei kir. udvarnokok átiratják a pozsonyi káptalannal annak 1323. évi november hó elsején kelt bizonyságlevelét a szilas- és töbörlucseiek között Lakszeg (Lakzyg) nevű földrész tárgyában létrejött egyezségről.*
A pozsonyi káptalan ez évi aug. hó 15-én kelt kiadványa ugyanazon kápt. hit. h. ltárában C. 9. f. 4 nr. 2 jelzet alatt, közölte Dedek 8o–81. 11.
Salamon fia Sámuel.
Életét homály fedi, 1297-iki megnemesítésén kívül róla mit sem tudunk. Ugyancsak ismeretlen a fiáé, Mihályé is, kit csak névleg ismerünk. Ennek fia az a Bári Miklós, aki 1394-ben mint kijelölt kir. ember szerepel.* s aki ugyanez évben atyafiaival, Ponya Péterrel és Csögöd fia András leszármazóival a bári* birtok iránt perbe szállván, mint alább még látni fogjuk, annak egyharmadát elnyeri.*
C. D. X/2. 185. 1.
Újabban Felbár alsó-csallóközi kis község Nagy- és Kis-Lucstól kissé D.-Ny.-ra, a Somorja–Bös közötti országút mentén.
Kaplai János országbíró 1394. évi nov. 8-án Visegrádon kelt ítéletlevelének XVII. századi rossz másolata a br. Jeszenák-család ltárában, M. Nemz. Múz.
1395-ben kijelölt királyi ember* és ugyanebben az évben még királyi emberként találjuk annál a vizsgálatnál, amelyet a győri káptalan Kis László mester, Máté és Sebestyén királyfalvi nemesek ellen a pozsonyi káptalan körmösdi birtokából történt foglalás miatt foganatosított.* Hasonló minőségekben találkozunk vele még az 1397-iki,* 1401-iki,* 1402-iki* és 1409-iki* években is.
Pozsonyi kápt. magán ltára C. D. f. 1, nr. 23 A és B.
U. itt C. D. f. 7, nr. 69.
U. itt C. E. f. 2, nr. 65.
U. itt C. E, f. 4, nr. 120, másolata a Tud. Akad. könyvtárában, Knauz hagyat., XV. sz. okmány másolatok, jele 26.
U. itt C. E. f. 4, nr, 119, másolata mint előbbié 28 jel alatt.
C. D. X/2. 807–808. 11.
Utódait az oklevelekben szereplő sok Bári nemes között teljes bizonyossággal megállapítanunk 4közelebbi adatok hiányában mindezideig nem sikerült.*
A Bári nemesekre vonatkozó kutatásaink újabb keletűek s így a pozsonyi káptalan levéltárait, minthogy azok újabban hozzáférhetetlenek, e részben igénybe nem vehettük.
